Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-16 / 296. szám
riLÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK,! MRA: 50 FÜLLER MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. ÉVFOLYAM 296. SZÁM SZOMBAT, 1961. DECEMBER 16. Böngészés egy falu anyakönyveiben (3. o.) Jövő heti rádió- és televízióműsor (5. o.) Mi lesz a vége? (6. o.) Mai számunk tartalmából: Megkezdődött az országgyűlés ülésszaka Pénteken délelőtt új ülésszakra ült össze az országgyűlés. Néhány perccel 11 óra előtt benépesültek a képviselői padsorok és a karzatok. Részt vett az ülésen Dobi István, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke; Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke; Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula. Kiss Károly, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai; Czi- nege Lajos, Komócsin Zoltán, Szirmai István az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai; valamint Csergő János, Czottner Sándor, dr. Doleschall Frigyes, Ilku Pál, Incze Jenő, Kisházi Ödön, Kovács Imre, Losonczi Pál, Nagy József né, dr. Nezvál Ferenc, Nyers Rezső, Pap János, Péter János, Tausz János, Traut- mann Rezső miniszterek; Ajtay Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke. A diplomáciai páholyokban helyet' foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány a következő törvényjavaslatokat nyújtotta be az országgyűlés elnökéhez: A Magyar Népköztársaság büntető törvény- könyvéről szóló törvényjavaslatot; a mező- gazdasági rendeltetésű földek védelméről szóló törvényjavaslatot; valamint az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslatokat előzetes tárgyalásra az országgyűlés illetékes állandó bizottságainak kiadta, és az országgyűlés tagjai között szétosztatta. • Ugyancsak szétosztatta az országgyűlés tagjai között a Népköztársaság Elnöki Tanácsának az országgyűlés legutóbbi ülése óta alkotott törvényerejű rendeletéiről szóló jelentést. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának jelentését az országgyűlés jóváhagyólag tudomásul vette. Rónai Sándor ezután bejelentette, hogy öt képviselő nyújtott be interpellációt: Varga Ferencné a riroktermesztésről, Suhajda József a bírói tisztségek választás útján való betöltéséről, a bírák beszámolási kötelezettségének teljesítéséről, Bodorkós István az import gépek alkatrész-utánpótlásáról, Somoskői Lajos azoknak a munkásfeleségeknek az SZTK-biz- tosításáról, akik termelőszövetkezetek tagjai, Szabó Piroska pedig a gyermekcipők minőségéről. Ezután az elnök javaslatára az építésügyi bizottságban megüresedett helyre Vörös János képviselőt választotta meg az országgyűlés. Az országgyűlés a továbbiakban elfogadta a mostani ülésszak napirendjét: 1. A Magyar Népköztársaság büntető törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat tárgyalása; 2. A mezőgazdasági rendeltetésű földek védelméről szóló törvényjavaslat; 3. Az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló törvényjavaslat; 4. A Legfelső Bíróság elnökének beszámolója; 5. Interpellációk. Ezután az országgyűlés megkezdte az első napirendi pont tárgyalását. Elsőnek dr. Nezvál Ferenc igazságügyminiszter szólalt fel. Dr. Nezvál Ferenc igazságügy miniszter: s űj büntetőtörvény elősegíti a szocialista törvényesség * és jogrend további megszilárdítását Bevezetőben hangsúlyozta, hogy az új büntető törvénykönyv megalkotásával jelentős lépést teszünk a Magyar Nép- köztársaság szocialista jogrendjének kialakításában. A felszabadulás óta államunk, társadalmi rendünk és népgazdaságunk védelmére több új büntető jogszabályt alkottunk. Átfogó, teljesen új büntető törvénykönyv hiányában azonban még mindig sok régi jogszabály van hatályban, s ez természetesen megnehezíti a társadalmi viszonyainknak mindenben megfelelő jogalkalmazást. A törvényjavaslat előkészítésénél figyelemmel voltak a bírói gyakorlatra, a szocialista jogtudomány megállapításaira, s tanulmányozták a baráti szocialista országok új büntető törvényeit is. A tervezetet széleskörűen megvitatták jogászokkal és más szakemberekkel is. Értékes javaslataikat megfelelően hasznosították. Ezután a miniszter tájékoztatta az országgyűlést az igazságszolgáltatás és a bűnözés jelenlegi helyzetéről. Büntető igazságszolgáltatásunkat elsősorban az jellemzi', hogy 1957 óta hazánkban a szocialista törvényesség teljes egészében helyreállt. Ártatlan embert a Magyar Népköztársaságban nem sújt ma büntetés. Mindenki nyugodt lehet afelől, hogy ha nem követett el bűncselekményt, bíróságaink nem ítélik el. Ez a politikai és a köztörvényi bűn- cselekményekre egyaránt vonatkozik. Ami a politikai bűn- cselekményeket illeti, ellenforradalom idején nagy számban elkövetett ellenforradalmi bűncselekményekkel kapcsolatos bűnügyeket bíróságaink jogerős ítélettel régen lezárták, sőt az ilyen bűncselekményeket elkövetett személyek túlnyomó többsége közkegyelmi rendelet vagy egyéni amnesztia alapján büntetése hátralékos részének letöltése alól mentesítést nyert, és szabadulása után beilleszkedett a társadalomba. Azt is megállapíthatjuk, hogy ezeknek az embereknek nagy része, akik korábban államrendünk ellen bűncselekményt követtek el, látva az utóbbi öt esztendőben a Magyar Népköztársaságban bekövetkezett hatalmas társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődést, korábbi tettét mélyen megbánta, és becsületes munkával igyekszik jóvátenni hibáját. Az utóbbi időkben politikai bűncselekmények miatt már csak igen ritkán folyik eljárás bíróságaink előtt. Ezekben az ügyekben az ítélkezés nagyon alapos: nemcsak a terhelő, hanem a mentő körülményekre is kiterjedő vizsgálat előzd meg, és bíróságaink csakis azokat ítélik el, akik a Magyar Népköztársaság rendje el" len támadtak, tehát aktív tevékenységükkel bűncselekményt követtek el. Pusztán politikai meggyőződésért, politikai nézeteikért hatóságaink senkit sem üldöznek. Jelentősen csökkent a b intettek száma met Szövetségi Köztársaságban 1959-ben minden 100 000 lakosra 3547 bűncselekmény esett. Ezzel szemben a Német Demokratikus Köztársaságban minden 100 000 lakosra ugyanebben az évben 904, tehát körülbelül negyedannyi bűncselekmény jutott, mint a révan- sista nyugatnémet államban. Amikor megállapítjuk, hogy az imperialista államokban a bűnözés rohamosan emelkedik, ugyanakkor nálunk fokozatosan csökken, ez a körülmény egyáltalán nem tesz elégedetté bennünket, hanem arra indít, hogy a bűnözés csökkenésének meggyorsítását célzó egyéb tényezők mellett keressük azokat az eszközöket és módszereket, amelyekkel büntető igazságszolgáltatásunkat még hatékonyabbá, egyszerűbbé és gyorsabbá tehetjük. Ezek sorában jelentős szerepe lesz az új büntető törvénykönyvnek. Büntető törvénykönyvünk űj rendelkezései mítva — 1939-ben 733 volt Ez a viszonyszám a felszabadulás óta folyton csökken: 1960-ban 391-re, tehát az 1939. évi adatokhoz viszonyítva felére csökkent. Nagyarányú csökkenés mutatkozik a felnőttek bűnözésénél is. Másik jellemző vonása büntető igazságszolgáltatásunknak a bűnözés jelentős mérvű csökkenése. Míg a Horthy, korszak idején a bűnözés állandóan növekedett, addig a felszabadulás óta fokozatosan csökken. Például a jogerősen elitéit fiatalkorúak száma — 100 000 fiatalkorú lakosra száKülönösen feltűnő a vagyon elleni bűntettek számának jelentős mértékű csökkenése. Ha az 1938. évi adatokat 1Ö0 százaléknak vesszük, úgy az 1960-ban elkövetett lopások szánra 49 százalékot, a sikkasztásoké 45,4 százalékot, a csalásoké 50,9 százalékot mutat 1960-ban kereken 24 százalékkal kevesebb embert ítéltek el a bíróságok bűncselekmény miatt, mint 1938-ban. A bűnözés a többi szocialista államban is hasonló arányú csökkenést mutat sőt egyes államokban a. mienknél nagyobb arányúba csökkenés. Ez annak a törvényszerű folyamatnak a következménye, hogy a szocialista államokban mindinkább megszűnnek a bűnözés okai, mind szűkebb körre szorulnak azok a tényezők, amelyek még lehetővé teszik bűncselekmények elkövetését. Ezzel szemben a kapitalista államokban a bűnözést kiváltói okok nem szüntethetők meg, i mert a legszorosabb kapcsolatban álínak magával a társadalmi, gazdasági rendszerrel. A tények tömegével igazolha-j tó, hogy az imperializmus viszonyai között a bűnözés még csak nem is stagnál, hanem állandóan emelkedő tendenciát mutat. Tavaly az USA területén minden 58. percben egy gyilkosságot, minden második percben egy autólopást, és minden hetedik percben egy rablást követtek el. A letartóz- \ tatások száma is nagymértékben emelkedett: minden 100 ezer lakos közül 1960-ban 3640, személyt tartóztattak le. A Né-i Büntetőpolitikánk lényege — folytatta az igazságügyminiszter —, hogy bűnüldöző szerveinknek a szocialista törvényesség legszigorúbb megtartásával le kell sújtanunk társadalmunk és államrendünk ellenségeire, az állam elleni, valamint egyéb súlyos bűntettek elkövetőire, a többszörösen visz- szaesőkre, a garázda, huligán elemekre, a társadalmi tulajdon fosztogatóira és a spekulánsokra; ezzel szemben a kisebb súlyú bűntettet elkövetőkkel, a megtévedt dolgozókkal és általában azokkal szemben, akik kisebb bűncselekmények miatt először kerülnek bíróság elé, elsősorban nevelő jellegű büntetést vagy intézkedést kell alkalmazni. A javaslat — a konok bűnözők elleni nagyobb szigor szükségszerűségéből kiindulva — sokkal több büntetett esetében állapít meg szigorúbb büntetést a visszaesőkkel szemben, mint a jelenlegi jog; így különösen a népgazdaság elleni és más gyakori bűntettek esetében a már egyetlen korábbi elítélést is kellő alapnak tekinti a visszaesés megállapítására. A visszaesőkkel szemben a javaslat az eddiginél szigorúbb álláspontra helyezkedik a feltételes szabadlábra bocsátás szempontjából is. A törvényjavaslat a halál- büntetés kiszabásának lehetőségét egyes gazdasági bűncselekményeknél megszünteti, egyébként azonban a jelenlegi jognak megfelelő körben tartja fenn. A halálbüntetést a javaslat kivételesen alkalmazandó büntetési nemnek tekinti, és ennek kifejezést is ad, amikor hangsúlyozza, hogy halál- büntetést akkor kell kiszabni, ha a büntetés célja más büntetéssel nem érhető el. Az új törvényjavaslat kimondja, hogy olyan személyre, aki a bűncselekmény elkövetésekor 20. életévét még nem töltötte be, halálbüntetést nem lehet kiszabni. A javaslat nem ismeri az életfogytiglani szabadság- vesztést. Ha a bűntett elkövetőjét szabadságvesztésre ítélik, nem ítélték halálra, ez azt jelenti, hogy a bíróság az elítéltet a társadalomba visszavezethető- nek tartja. Ha pedig remény van az elkövető megneveléséfe, csak határozott tartamú szabadságvesztés lehet a helyes büntetés. Bíróságaink most is gyakran élnek azzal a törvényes lehetőséggel, hogy börtönbüntetés helyett javító-nevelő munkát alkalmazzanak. Ez igen jó eszköznek látszik a kisebb súlyú bűntettet elkövető dolgozók megjavítására, a további helytelen magatartástól való visz- szatartásra. A javaslat ezért a ja'vító-nevelő munka alkalmazásának lehetőségeit Kiszélesíti. Meg kell azonban jegyezni, hogy ennél a büntetésnél a hangsúly nem a munkabér csökkentésén, hanem az elítélt munkahelyén a dolgozók kollektívájának vele szemben érvényesülő nevelő erején van. Ezért a javító-nevelő munka azzal válik majd még hatékonyabbá, ha az üzemekben, intézményekben a társadalmi szervek és maguk a dolgozók az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet fordítanak az ilyen elítéltek nevelésére. Jelenlegi jogunk szerint csupán az egy évet meg nem haT ladó tartamú börtönbüntetés végrehajtását lehet háromévi próbaidőre felfüggeszteni. A felfüggesztett börtönbüntetés hatása tekintetében általában jó tapasztalatokra tettünk szert, ezért a javaslat lehetővé teszi, hogy a bíróság különös méltánylást érdemlő körülmények fennforgása esetében kivételesen az egy .évnél hosszabb, de a két évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtását is felfüggeszthesse. Ebben az esetben azonban a próbaidő nem három, hanem öt év. Űj rendelkezése a törvénynek, hogy az a magyar állampolgár, akit külföldi kémszervezet beszervezett, nem büntethető, ha azonnal és önként jelentkezik a hatóságoknál, és a kémszervezettel való kapcsolatát — mielőtt bármilyen kémtevékenységet folytatott volna — teljes egészében feltárja. A büntetőpolitikánk fokozott érvényesülését célzó új rendelkezések közül kiemelem még a társadalmi tulajdon és a személyek javai elleni bűntettek körében bevezetésre kerülő úgynevezett tevékeny megbánás intézményét. Ennek értelmében a büntetés korlátlanul enyhíthető — sőt különös méltánylást érdemlő esetben teljesen mellőzhető is lesz —, ha az elkövető — mielőtt cselekményét fölfedezték volna — a kárt megtéríti, és cselekményét a hatóságnak bejelenti. Ez a rendelkezés kétségkívül nevelő hatású lesz, és egyben célszerű is, mert megszünteti a fölösleges eljárásokat. A törvényjavaslat másik alapvető jellemző vonása — folytatta —, hogy az eddiginél hatékonyabban védi állami, társadalmi és gazdasági rendünket, és fokozott védelemben részesíti a szocialista gazdaság fejlődését, másrészről pedig ugyancsak nagyobb vódle- lemben részesíti a társadalom ©f«nes tagjait a bűnözőkkel szemben. Gyorsan fejlődő népgazdaságunknak jelentős károkat okoznak a törvényben »Népgazdaság elleni bűntettek« cím alatt szereplő bűnös magatartások. Ezen a területen gyakran több százezer forintos, sőt milliós károkról van szó. A bűnügyek iratai arról tanúskodnak, hogy a gazdasági életben igen gyakran segíti elő a bűnözést a laza ellenőrzés, a bizonylati fegyelem fogyatekossága, egyes vezetők élnéző magatartása. Egész gazdasági életünkben nagyobb fegyelemre, a dolgozók — elsősorban a vezetők —■ fokozott felelősségére van szükség. Ezért e törvénynek is rá kell szorítania a gazdasági vezetőket a fegyelem megtartására és megrtartatására. A javaslat a tervgazdálkodás érdekeit sértő magatartást konkrét káros megnyilvánulásaiban vonja büntetés alá. Ezek közül kiemelem a pazarló gazdálkodásnak nevezett új bűmtetti tényállást, amely azokat fenyegeti büntetéssel, akik az ésszerű gazdálkodás követelményeit súlyosain vagy rendszeresen megszegve jelentős pénz-, anyag-, energiavagy munkaerő-pazarlással járó gazdasági tevékenységet fejteinek ki. Hasonlóan büntetést érdemlő magatartás a népgazdaság szerveinek megtévesztése valótlan tények közlésével beruházás vagy hitel engedélyezéséért, illetve gazdasági terv jóváhagyásának kieszközlés óért, valamint a beruházási és pénzügyi fegyelem megsértése stb. Ezeket a magatartásokat a javaslat csak akkor bünteti, ha jelentős vagy számottevő gazdasági hátrányt okoztak; tehát lehetővé teszi, hogy a csekély jelentőségű eseteket fegyelmi vagy szabálysértési úton bírálják él. A gazdasági életben vannak azonban olyan negatív jelenségeik, amelyek elsősorban nem a népgazdaság, hanem a társadalom egyes tagjainak, a fogyasztóknak az érdekeit sértik. Ilyen elsősorban az üzérkedés, ami alapjában véve kapitalista jellegű gazdasági tevékenységet jelent a szocialista gazdálkodás formád között. Az üzérkedést a javaslat megfelelően szigorú büntetés alá vonja. A gazdasági életben materikozó korrupciós jelenségek ellensúlyozására a javaslat külön rendelkezést tartalmaz a gazdasági téren jelentkező vesztegetésre. Eszerint három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki állami vállalatnál, egyéb állami gazdálkodó szervnél vagy szövetkezetnél betöltött munkakörben hitelességének megszegéséért előnyt kér, követel, vagy fogad el. Az utóbbi években tapasztalható volt, hogy egyesek mások szellemi alkotásainak, különösen újításainak érvényesítését attól tették függővé, hogy annak díjából valamilyen formában részesüljenek. A javaslat az említett káros magatartást tanúsítókat új bűn- tetti tényállás beiktatásával három évig terjedő szabadság- vesztéssel fenyegeti. A fogyasztók, a dolgozók érdekét szolgálja a _ vásárlók megkárosításának nevezett úi bűntetti tényállás is. Ezt azok követik el, akik a kereskedelemben hamis mérés, sei, számolással vagy az áru minőségének megrontásával károsítják a vásárlókat. A törvényjavaslat készítésekor tehát figyelemmel voltunk a gazd^togi élet különböző negatív jelenségeire, az ezekkel (Folytatás a 2. oldalon!