Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-24 / 303. szám

SOMOGYI NÉPLAP 9 Vasárnap, 1961. december 2*> Zalka Milkós: Qídpőíeliilbu Glória ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ /W /PI\ Ä /VS /rí\ /y& /W játszanék, hogy miközben a család és szűk ba­ráti köre az ebédlőben vacso­L ESZEGTEM A FE- sainak, akkor lenne olyan ga- százszor is megkérdik maid mára. Mert ez a lány a jóté- JEM, s úgy álltam vallér, hogy legalább húsz anyámtól, hová törtünk be, és íeményinek gyakorlásában ta­konokul, mint aki kölyköt öltöztetne fel. ahány ismerős, annyi tapogat- Ián csak Boldog Margithoz ha­megkukult. — Különben is mit »joko- ja meg a szövetet. Egyszóval sonlítható.^ Elfordul a föPdi vi­Zavart csend volt. dik« a Schórer! Fizessen any- feltűnő jelenség leszek. Csak- lág gyarló hiúságaitól, imával — Mondd már... — súgta nyit, hogy meg lehessen belő- hogy az örömbe jócskán ve- kél, imával fekszik, és arra foj­hadarva anyám — .. .beszélj... le tisztességesen élni... — és gyűlt üröm. Hátra volt az alá- dítja serdülő gyermekerejó., — és ideges-gyors mozdulattal öklével tett pontot az asztalon zatosan hálatelt szívvel való hogy leszárítsa szenvedő cím­oldalba bökött —: hangosan., a bölcselkedése végére. megköszönés, amitől úgy irtóz- bej-társai arcáról a könnyeket. A lány sértődött mozdulattal — A guta üsse meg — tód?- tam, akár ördög a tömjénfüst- szózata megelégedéssel böa— nyújtogatta újra meg újra az tóttá nővérem —, legalább egy tői. A halmaznyi játékcsodák , . orrom elé a kezét. Majdnem koszos munkaruhát adna az láttán azonban még ezt is el- tott el a nemes szivu lea y sírt dühében. embernek, hogy ne a sajátun- feledtem. Bámulva cihelődtem, sem csináillt mást, mint éntet­— Köszönd meg — toppan- kát maszatolná az a történte- anyám segített, de még így is tem volna a helyében, megun- tott len festék, úgyis majd megfú/ elmaradtam a többitől. Öltő- ^ a játékait. A család vacsora utáni ké- lünk tőle A béremelést is zés közben halkan a fülembe A f6mémök elment, ben­nyelemben terpeszkedett az csak igerte... A nehez gazda- súgta. , . ,K , asztal körül. Feketekávé illa- sági helyzet... A két fülért — Mit csinálnál, ha ennyi nuinket PemS a «ny a tozott Szivarfüst úszkált a fe- sajnálja óránként, de ilyenek- játékod lenne? reltek. jek fölött. kel kiszúrni a szemünket, azt Felnőttem őszintesésrel re- Habos kávét kaptunk, beig­— Beszélj... — türelmetlen- igen... begtem: lit és más efféle nyalánkságot, kedett anyám a hátam mögött. — Szamarak vagytok — in­Csak azért sem nyitottam ki tette le őket anyám. — Nagy Annyit a szám. Forrt bennem a mé- szerencse, hogy felöltöztetik a megunnám.. reg, és arra gondoltam, hogy ha ez a Ids dög sokáig tarto­gatja elém a pracliját, hát le­köpöm. Nyolcán toporogtunk egymás mellett. Nyolc gyerek vadonat­új cipőben, új ruhában, téli­kabátban, mindegyik a mamá­jával a karácsonyfa alatt M3 voltunk az ajándék. Pontosan úgy jutottunk a fia alá, mint a távolból kormá­nyozható, villanyárammal mű­ködő játékautó. A különbség csupán annyi volt hogy mivel az autó nem rendelkezett há­latelt szívvel, köszönetét sem kellett mondania. Nekünk igen. Az az autó volt az oka min­dennek. Pirosra fényezve, égő lám­pákkal, indulásra készen par­kírozott a szürke garázs előtt, amelynek nyitott ajtajához névjegyet támasztottak: »Vitéz lófő Jákó Róbert főmérnök« — írták rá nyomtatott betűk­kel, és kézzel a kővetkezőket: »Nemes lelkű Adriennünknek forró szeretettel a magam és a hálás munkásság nevében.« / Az autót a TAKÁTS GYULA KÉT VERSE EGY LEÁNY MELLKÉPÉRE (Palma Vecchio műve) A gyalult hársfa kicsi tükre ragyog lila szürkületbe, s a hattér hegyormos tája a lánykát magába zárja, de csak úgy, hogy e sötétség hajnalod emelje szépség pirkadó arca és kezed rebbentse föl a szíveket, ahogy a kebledet takarva rám nézel és a maiakra . . . Ötszáz év szemérmes bája s nemednek tiszta méltósága ragyog s te hárslap vigyed tovább, mint lagúnák a gondolát, mint a szépséget az idő lányai: a vászon és a kő. ÉRTELMET ÍGY AD... Minden törpe innen... Csupán a szépség nő egyre e szakadék alól, Mintha szárnyat kapott volna a mérték, hogy ki ne köthessen valahol. Csak tágul... Értelmet így ad a s e rettentő torok dalára a végtelenbe versem elhajítva, lehullok mohás zsámolyára.. szikla (Szekeres Emil rajza.) gyereket. .A ruhája főtten főtt. — Látod, ezért jő, hogy rátt. Sötét ruhás, fekete cso- Mit adok rá télen? Vau pénze- nincs ennyi játékod — vigasz- komyakkemdős pincérek hord- íek télikabátra? Csak jár a talt anyám, és mielőtt vála­ták fel az ételt, 6ziis.t tálcá* szátok a vakvilágba. Te nem szólhattam volna, belém toj- nkárr-cak a knrnheli fii­nővérem festet- vagy Schórer, és nem fizetsz tóttá a tiltakozást—: Gyorsan, Kail> a^arcs^K a Koraoeii m te pirosra, garázsát pedig szűr- se nyolcat, se’tizet, mert nincs gyorsan... húzd fel a cipőt... meken a jobb úri házaknál. A kére. Néhány százat naponta egy vasad se... Igazán ostobák IDEJE VOLT, mert meg- szemem káprázott a csillogó — óránként nyolc fillérért. Az vagytok... —mondta szelíden, I jelent a főmérnök úr, kevélykedés eme morzsáitól ő révén lettem ajándék. _ Mert aztán rám nézett, és megmér- I és fejcsóválva nóga- js> de nem sokáig. A koatyha­gesedett —: mit bámészkodsz tott sietésre. Aztán el. ’ az. sem lehetett akárki. A fő­uv.» ** .1/ ------ - — - — — — — gCPCUdl . II1X1 DCU11COZ. IV UUOh lA/uk V.. rXKVCVll V.L— . , ,« . . T ' ' mérnök először is végigkérdez- itt? Nem tartozik rád! Indulj magyarázta, hogy Adrién kis- EJ_ODari megjelent JaRo ur> tette mind a száz munkását, feküdni... asszony most éppen a kará- hóna alatt a már említett já­hogy kinek van jó hangú ifjú j;z nekem szólt, ma.id ismét csomyfa körül foglalatoskodik, tékautó dobozát szorongatta, családtagja. Vagy harmincán a testvéreimnek —: Mindent Ugyanis a családnál az a szó- Halk pisszel szépen libasorba jelentkeztek. A következő va- előtte tárgyaltok... artár. kás, hogy először a gyerek vi- randezte sámap délutánra összetrombi- majd ott kezdi mesélni, ahol szi a felnőtteknek szánt aján- tálták a gyerkőcöket, s maga nern a főmérnök tartott ének­mustrát. öt apróságot meg sem hallgatott, mivel kibökkentet- ték, hogy nem szoktak temp­szepem a gyerekhadat, min­éne... dékait a fa alá, majd utána a denikünk mögé a mamáját, és I LYEN ELŐZMÉNYEK szül<r>k, természetesen mind- lábujjhegyein elindultunk. UTÁN állítottunk be 5*** a tudta nélkül. A Z EBÉDLŐBEN kö­anyámmal a szentes- Majd letelten megróva lw- töttünk ki, helye­ién Schórerékhyz. Li- 7 ' !ebban . « ebédlő ame­a másik tudta nélkül. Majd ismételten megróva lus- i..- ta mozgásunkat elbeszélte, / ^ sebben lomba járni. A maradékból térjás lakáj űzetett "^berín üli- . , .Mső részén, ___„ r ostált ki nyolcunkat. Egy hét a r5Zsaszín tapétás leány- arany szive va*1? amit lyet égszínkék függönnyel vá­múlva a játékgyáir tulajdono- szo^ba Rettenetesen impo- ^kérges lelkűek-« — í-gy lasztottak el a helyiség na- sától, Schórer Alajostól leve- náIt a ]aká1 is" meg a leany_ mond«? — ed sem tudunk kép- gyobbik felétől, ahonnan be­let kaptunk, amelyben érten- szoba ,8. A rengeteg játék lát- xllú. Kerek száz pengő hiány- tá«yércsörgés hal­tette csaladunkat, hogy azon armvira elálmélkodtam . . _ , , , , . látszott es poharak koccanása, szerencsés szegénysorsúak kö- bngv anvam háromszor is rám ZOtt 3 pénzbo1 ah,hoz’ hofíy kl_ A főmérnök a karácsonyfa alá zött vagyok, akiket nemes szí- hagyjam a nézelődést ruházhasson minket, és addig helyezte az autót, majd rftin­vű Adrien leánya — egész kezdjek vetkőzni, és öftsem könyörgött az édesapjának, ket hegyezett el, és ismételten ’ a lelkünkre kötötte, hogy ami­évben szorgosan gyűjtött pén- a ruhát, amit jó előre oda- amíg az át nem nv -iftt.ta a k ■ .. . zebol — szent karácsony nap- ké=7:.eltek mind a nvol-unk- , - . .. , „ .. kor a köszöntője végén azt ján tetőtől talpig felruházott, nfk Felforrna kék BocsW- kert Na^rl sóhajtva mondja: »Éljen sokáig a mi kis A kenetteljes írás rendkívüli ^ mi- ' angyalunk«, akkor kezdjük ________—__________________-___, vitézkötáses, ______ . é rdeklődést váltott ki hozzátar- nadtágos öltönyök, szűrne, vé- nam ® gondoljuk. milyen zümmögni a »Mennyből az an- gyal«-t, s mind erősebben, tozóimból. Bátyám szűksza- gig bélelt, szintúgy vitézköté- nagy pénz az a száz pengő a hogy amikor széthúzzák a füg- vúan közölte, hogy a Schórer ses lengyelkék, hozzá fekete mai világban, majd hozzátette: gönyt teli torokból szálljon az a nemes lelkű leányával egye- magas szárú cipő fekete ha- »szerencsés fickók vagytok •« ének.’ temben melyik ővsébe vándo- rísr.yával. És annyira üj min- 4 . ,, n/r , . _ „ , roljon vissza Ha ő - már- den darab, hogy senki sem vi- Azzal vegezte„ a_ ^»zélgetést, Magunkra hagyott bemnun- mint a bátyám — fizetne selte előttem. Ha ebben vé- hogy a mi örömünk lesz a leg- ket. nyolcfilléres órabért a munká- gigkorzózom a Murányi utcán, szeíbb meglepetés Adrien szá- Odaát vidám csevegés folyt. Valaki nagyon mély hangon »egy kis hideg sültet LÁSZLÓ IBOLYA: MEDDIG LOBOG MÉG ügy leslek én, mint tolvaj les a házra, amelyben éppen lopni készüt, ó, mit nem adnék, ha nem lennék gyáva, és lenne merszem betömi, vitézül visszavenni, amit a gálád balszerencse másnak adott, bár engem illet, hogy utam legyen pokolból a mennybe. hol számon tartják szíveinket! Kapubálványod ... állok kábán, fogadkozások ostorával hadakozom, és kiabálnám, hogy nem békülök a világgal, beteltem már, nem nyughatom bele, hogy morzsa jut csak mosolyodból, és én bolond, évvúgy játszom vele, mint a gyermek, ki ölmelegre gondol, tmlácspuha simogatásra és védelmére — rémek ellen, mikkel lehulló éjszalcákon vért verítékezve verekszem. Meddig leslek még, mint tolvaj a házat vagy éhes csavargó az ételt, mihez ha nyúl, harsogva kiabálnák, kik mindig telt bendövel éltek? Meddig lobog még ez a láng itt, ez a bolond, életem rontó, meddig leszek még, akit ámítsz, körötted s mind messzebb bolyongó? Lesek rád bosszút fenekedve, és boldoggá tesz az a pillanat, mikor becézés nyílhat tenyeremben attól, hogy láttalak — egy pillanatra csak! kért, az­tán nevettek, koccintottak. Há­tamon csordogálni kezdett a ve­rejték, amúgy is meleg volt, és mi télikabátban szorong­tunk, mert hát az is szerepelt a kapott ruhadarabok között. Nyitott szájjaL vörös képpel lihegtünk. Egyik lábamról a másikra álltam, és alig vár­tam, hogv végre kimehessek innen. Ahogy mocorogtam téb- láboltam, a karácsonyfa egyik ága megbökte a kezem. Addig nem törődtem a fával, de hogy hozzám ért, suttyómba bonto­gatni kezdtem a kezem ügyé­be akadt szaloncukor papírját. Ekkora mennyezetig érő fa úgysem érzi meg — villant át a fejemen, és különben ?s visszacsomagolom az üres pa­pírt, senki sem fogja észre­venni. •— Hagyod abba, te disznó... Hátrasandítottam. Anyám szeme villámokat szórt. Só­hajtva engedtem az erőszak­nak. — Hölgyeim és uraim! — hallottuk végre a főmérnök úr hangját. Sorra vette a Schórer család minden tagját s az összes je­lenlevőket, felsorolta vala­mennyiük jó tulajdonságait, dicsérte őket nyakra-főire, hogy a végén azt hittem, az ország legjobb emberei gyűltie!k_ itt össze karácsonyt ünnepelni. Fél óráig beszélt. Fulladoztunk a hőségtől. ’ Végre Adrién marasztalásé­hoz fogott, s elhangzott a meg­váltó mondat. A karácsonyfa villanygyer- tyái kigyúltak, zümmögni kezdtünk. A függöny méltóság- teljes lassúsággal félréhúaó- dott. Ügy álltunk a színes fényben, mint akik a menny­ből csöppenték oda. A DRIEN az asztalnál állt háttal a család­nak és tapsolt. A főmérnök úr szavai jutottak eszembe, hogy olyat, mint Boldog Margit, és lestem a glóriát a feje körül, de csa­lódtam — semmi sem lebegett fölötte. A karácsonyfához jött, de a játékok nem érdekelték, csak egy futó pillantást ve­tett rájuk, s hozzánk. Lépett. — Hogy hívnak? — fordult az elsőhöz, s amikor a gye­rek válaszolt, Adrien össze­vonta a szemöldökét: — Tudod-e, hogy ma van a szeretet ünnepe? Kérlek, mondd meg apukádnak, ne igyon, mert az alkohol megöli a lelkét, és nem tud fölnevel­ni téged... Sorstársam anyja zokogott a meghatottságtól. Adrién csók­ra nyújtotta kezét a fiúnak. A mamája oda borult jótevőnk lába elé, és a ruhája szegélyét csókolgatta. Izzadtam, s füleltem, Hogy mit fog mondani. A következő fiú azt az üze­netet kapta útravalóul, hogy az apja ne fabrikáljon magá­nak mindenfélét a műhelyben, mert Isten mindent lát, s ebül szerzettből nincs haszon. Minden gyereket kioktatott valamire. A haláritékomon csörgött a veríték. Borzasztó melegem volt. Úristen, ha ez valami ha­sonlót vág a fejemhez!? Re­megtem idegessé»- ’ °n. — i s, dolgozzon szorgalma­sabban a nővéred, mert a lus. ták nem jutnak a mennyor­szágba. Apukám sem szereti a henyéket..; — Fizessen többet az apu­kád — vágtam a szavába dur­cásan —, mindjárt jobb kedv­vel fog dolgozni a nővérem. Nyolc fillérért? — és vállat vontam, s Az öreg Schórer felugrott az asztal mellől, és lilára váltais üvöltötte: — Az én gyáramban nem dolgoznak nyolc fillérért! Mit jár a szád? Mire tanították ezt a gyereket? Visszanyomták a székére. A felesége csitította, hogy gye­rekszáj, bizonyos benne, nem tudom, miit beszélek, ne ront­sa el a eivódással Adrién örö­mét és a többi, és a többi. Nahát, ez aztán sok volfc Még hogy én hazudok? A fo­gam csikorgattam. Adrien gő­gös mosollyal nyújtotta elém a kezét: — Az én apukám mindig igazat mond, csak az igazat. és köszönd meg a ruhát.;. Anyám halálra váltam sut­togta: — Beszélj, az Isten szerel­mére ... beszélj .. s Hiába. Álltam leszegett fejjel, és csak azért sem nyitottam ki a szám. K ét perc múlva ballagtunk lefelé a csélédlépcsőn. Anyám egyre sóhaj­tozott: — Üristen, mát csináltál: — Egészen hazáig meg sem szol­lal tam. Alig léptünk be a lakásba, kopogtak. Az öreg gyáros áll­ta a szavát, nála nyolcfilléres órabérben nem dolgoznak. A komornyikja jött, a nővérem felmondólevelét hozta s egy üzenetet, hogy a járandóságát majd elküldik postán, mert idegeneknek tilos a gyár terü­letére lépni. Anyámból felcsuklott a s& rás, de csak egy pillanatra, Erőt vett magán. — Még jó, hogy a ruhát nem vették vissza — sóhaj- tozita keserűen, és magához húzott, hosszan megölelt. —• Drága igazság volt ez, hal­lod-e? ... Nem tudták szavát venni többé azon az estén. Egyszer­egyszer félrefordult letörölni könnyét, s olykor megsimogat, ta a fejem. Hallgatagon ágya» zott meg. Én is szó nélkül fe» küditem le.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom