Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-24 / 303. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Yasámap. 1961. december 8t. Közleményt adtak ki Kennedy és Macmillan tárgyalásairól Hamilton (MTI). A Bermudák fővárosában, Hamiltaniban pénteken befejeződött Kennedy amerikai elnök és Macmillan angol minj-'szterelinök kétnapos értekezlete. Az első naphoz hasonlóan pénteken is a legteljesebb titoktartás övezte a tanácskozásokat. Kiszivárgott hírek szerint Kennedy és. Macmdl’an — legfőbb tanácsadóiknak részvételével — délelőtt a kongói helyzetről és az ENSZ jövőjéről tárgyalt. Ű«v tudják továbbá, hogy mindketten kifejtették egymástól eltérő áfás- pontjukat a Kínai Népköztársaság elismerésének kérdéséről. A kétnapos értekezletről zá- róközlemónyt adtak ki. A közös közlemény a Nvu_ gat-Berlin kérdéséről folytatandó kelet—nyugati tárgya”á- sokkal kapcsolatiban bejelenti, Kennedy és Macmillan megállapodott, hogy az Egyesült Államok moszkvai nagykövete lépjen újból érintkezésbe a szovjet kormánnyal annak kiderítésére, vajon »lehet-e észszerű alapot találni a Berlinről folytatandó tárgyalásokra-«. A moszkvai angol nagykövet szükség esetén bekapcsolódik e puhatolódzó tárgyalásokba. A közlemény azt állítja ugyan, hogy a két kormányfő »továbbra is erőfeszítéseket tesz a leszerelés üzérek előmozdítására-«, ugyanakkor azonban nem tartalmaz semmiyen konkrét javaslatot ezzel kapcsolatban. A Kongó belügyeibe való amerikai beavatkozás nyomán létrejött ^..oul-—C°--mhe találkozóról a közlemény a kitérni megállapodást »kecsegtető első lépésnek« nevezi, és reményét fejezi ki, hogy az »további közeledést eredményez a két fél között«. Foglalkozik a közlemény a nukleáris fegyverkísérletek kérdésével és bejelenti, »Kennedy és Macmillan megállapodott, hogy helyénvaló folytatni a légköri nukleáris robbantások újrakezdésének előkészületeit«. Ezt az álláspontot a közlemény . szovjetellenes rágalmakkal próbálja alátámasztani, és hangoztatja, »a későbbiek során döntik, majd el, hogy felújítsák-e a iégköri robbantásokat vagy sem«. A közlemény szerint a bermudai értekezhet középpontjában Berlin, a nukleáris fegyverkísérletek kérdése és a kongói helyzet állott. Kennedy és Macmillan kétnapos tanácskozásai — amelyeket a közlemény »értékesnek« nevez — »az elkövetkező hónapokba« alapjául szolgálnak a további angol—amerikai együttműködésnek«. Végül a közlemény reményé1 felezi ki, hogy sikeresen zárulnak a Nagy-Britanniának pz európai közös piachoz való csat’akozásáról megindult tárgyalások. Jelentések Gonkéi Pangim (MTI). Mint a Reuter hírügynökség jelenti, Kenneth Candeth vezérőrnagy, Goa nemrég kinevezett katonai kormányzója pénteken tartotta meg első sajtóértekezletét. Elmondotta, hogy a gyarmat felszabadításában részt vett indiai csapatok összesen 180 portugál tisztet és 2600 katonát fogtak el, és még mindig sokan adják meg magukat. Goa fővárosában folytatódik a helyreállítási munka, és még körülbelül nyolc napig tart, amíg az élet visszatérhet a régi kerékvágásba. A portugál gyarmatosítók a harc kitörésekor elpusztították a pangimi rádióállomást és a vízműveket. A rádió három napon belül kezdi meg ismét adósát, és nyolc napon belül helyreáll a vízszolgáltatás is. ŰJ-DELHI Az AP tájékoztatása szerint az amerikai nagykövet és az angol főbiztos pénteken látogatást tett az indiai külügyminisztériumban. Mindketten ismertették kormányuk álláspontját az indiai vezetőkkel a Goa felszabadítása után kialakult helyzetről. Az indiai külügyminisztérium szóvivője csütörtökön Delhiben kijelentette, hogy az indiai kormány hajlandó megvizsgálni azon portugál állampolgárok Goából való hazatelepítését, akik letették a fegyvert, feltéve, hogy a portugál kormány ehhez hozzájárul. A kezdeményezésnek azonban a portugál kormány részéről kell jönnie. A szóvivő hantmilvoz- ta, hogy nincs szó azokról a portugál gyarmati tisztviselőkről. akiknek gaztetteik miatt a bíróság előtt kell majd felelniük. Az Indiai külügyminisztérium szóvivője megjegyezte, hogy az indiai hadsereg jelenleg a goai országutak és vasútvonalak helyreállításán dolgozik. Ami a Goában, Damaó- ban és Diuban régóta szolgáló polgári alkalmazottakat illett, amennyiben lehetséges, Skrt megtartják korábbi beosztásukban, és ha szükséges, az indiai állam segítséget nyújt számukra India más körzeteiből származó szakértők odalett Id ésével is. TUNISZ Ben Khedda, a szabad algériai kormány miniszterelnöke táviratban üdvözölte Nehru indiai kormányfőt Goa felszabadítása alkalmából. HAVANNA X kubai dolgozók forradalmi szövetségének (szakszervezeti központ) végrehajtó bizottsága szintén táviratban üdvözölte az indiai népet nagy győzelme alkalmából. Fidel Castro nyilatkozata Havanna (TASZSZ). Fidel Castro kubai miniszterelnök beszédet mondott a forradalmi előkészítő iskolák vezetőinek országos értekezletén. Hangoztatta, hogy a kubai forradalom ismét alátámasztotta a társadalom fejlődéséről szóló marxista—leninista tanok helyességét. Kubában — momdotta — a forradalmi elmélet száz- és százezer ember forradalmi tetteiben fejeződik ki. A miniszterelnök felhívta az értekezlet részvevőit, tanulmányozzák még behatóbban a marxista—leninista tanítás alapvető tételeit, és gazdagítsák tudásukat. Castro emlékeztetett a Szovjetunió szocialista fejlődésének útjára, majd nangoztatta: a Szovjetunióban elfogadták a kommunizmus építésének programját, és ez újabb lelkesedést öntött a tömegekbe. (MTií Hitleristái* Csőmbe zsoldjában ■— Nálunk ez családi tradíció. Az apám is Afrikában halt meg — Rommel seregében. figyelem! Telepünkön kiutalás nélkül nagy meriy- nyiségben kaphatók különböző haszonvasf éleségek. Vásárolhatók: Koracél 35 60 mm-es, 3—4 méter hosszban. Köracél 60—90 mm-es, 1 m hosszban. U-vas, I-vas, szögvas 60 mm-es, 2—3 m-es hosszban. Cső 2,5“-os, 2—5 m hosszban. Középlemez 5—8 mm-ig, 1 m2-től. Durvalemez 8—25 mm-ig, 1 m2-től. Használt sín 34 kg/fm 4—10 m hosszban. Vásárolhatók még a fentieken kívül különböző méretű idomvasak, lemezek, csövek Kohászati Alapanyage’Iátó Vállalat, Nagykanizsa, Vorosilov út. Telefon 20-04. (3982) Anyagbeszerzők, NEMZETKÖZI SZEMLE Goától Bermudái«: Goa, Nyuga.t-Irián, Kongó, Bermuda — a múlt hét mozgalmas nemzetközi eseményeinek fő állomásai. Goa felszabadulása, a nyu- gat-iriáni helyzet további élesedése, a kongói kérdésben új fejezetet jelentő Adoula—Csom- be-megegyezés, majd a hét végén Kennedy és Macmillan bermudai megbeszélései voltak a politikai élet legfontosabb mozzanatai a napokban. Ujcbb csapás érte a szégyenletes gyarmati rendszert azáltal, hogy India — miután csaknem másfél évtizeden át hasztalan próbálta tárgyalások útján megoldani a goai kérdést — határozott lépést tett, és felszabadította a salazári gyarmatosítás igája alatt sínylődő Goa, Danaao és Diu, India területének szerves részein élő népét. Ennek a területnek »katonai támaszpont« szerepet szántak a háborús gyújtogatok terveiben. Salazárék amerikai pénzen építették ki erre a célra a goai kikötőt, s az amerikai hadiflotta támaszpontjává, a függetlenné vált ázsiai népek ellen folyó háborús fenyegetés egyik bázisává tették. A gyarmati bilincsekkel együtt tehát az imperializmus fojtogató karmaiból is megszabadították Goát. Ez a magyarázata többek között annak az állásfoglalásnak, amit az indiai kormány lépése a nyugati körökből kiváltott. Ritkán leplezték le ennyire magukat az imperialisták, mint India kétségtelenül jogos akciója után. Képmutató frázisoktól durva kirohanásokig: különböző variációkban nyilvánult meg együttérzésük a portugál gyarmatosítókkal. »A szuezi kaland kezdeményezői egyszerre pacifisták lettek — állapította meg a Daily Worker —, tűzszünetet akartak Kongóban, hogy megmentsék Csombét, tűzszünetet akartak Goában, hogy segítsék Salazart. Amikor a. portugálok Angolában afrikaiak tízezreit pusztítják el, ezt jóváhagyják, mint a nyugati civilizáció védelmét. Amikor az indiaiak cselekednek, hogy ez Goában ne történhessen meg — előre eltökélt agresszióval vádolják őket.« íme a gyarmatosítók, az imperialisták logikája. Szorosan kapcsolódnak a szégyenletes gyarmati rendszer megszüntetéséért, teljes felszámolásáért folyó küzdelmekhez a nyugat-iriáni fejlemények is. Az Indonéz Köztársaság 1949 óta tűri él a különböző holland manővereket, melyekkel ennék a kérdésnek megoldását odázhatják. 1954 óta többször az ENSZ napirendjén is szerepelt ez a probléma, de a nyugati mesterkedések meghiúsították annak rendezését Sukarno elnöknek most kiadott parancsával kapcsol r.tban — hogy tűzzék kd az indonéz lobogót Nyugat-Irián földjén — az imperialisták ismét a »béke veszélyeztetését« rikoltozzák. Holott a békét a kolonializmus elszánt védelmezői veszélyeztetik, akik nem akarnak számolni a történelmi helyzettel, visszaélnek a századok óta kiszipolyozott, de most már ellenállhatatlanul szabadságra törő népek türelmével, és továbbra is uralmuk alatt akarják tartani a gyarmatokat. India lépése, csakúgy, mint Sukarno elnök határozott kijelentései a nyugat-iriáni probléma megoldása érdekében, világosan bizonyítja azt a tényt, amit a fogcsikorgató imperialista körök álszent pacifista szólamai, durva kirohanásai és hisztérikus viselkedése sem tud leplezni: a gyarmati rendszer napjai meg vannak számlálva. A kongói kérdés új fejezethez érkezett Adoula és Csőmbe megegyezésével. Ezt a tárgyalást az Egyesült' Államok hozta össze, hogy a kialakult helyzetet saját kongói befolyásának megszilárdítására használja fel. Vagyis arról van röviden szó, hogy az angol—belga—francia tőkeérdekeltségek helyére az amerikai nyomuljon be Ka- tangába, és Csőmbe a továbbiakban nem a frankot és a fontot, hanem a dollárt szolgálja. Ám mit nyerhet ezen az »üzleten« a kongói nép, amelynek érdekei így egyik zsebből a másikba vándorolva sikkadnak el? Kétségtelenül semmit. Az a tény viszont, hogy az amerikaiak által tető alá hozott Adoula—Csombemegállapodást végső soron egyáltalán nem a kongói nép érdeke diktálta, bizonyossá teszi, hogy ez a találkozó nem jelent utolsó fejezetet a kongói ügyben. Gyilkosok és cinkosok találkoztak. Megkötötték az üzletet, a nép érdeke pedig sikkad tovább. Amerika azzal, hogy kalandorok patrónusává vált, azoknak saját népe elleriében, azzal, hogy százmilliókat költött a történelem által halálra ítélt re- zsimek támogatására. Batistától Salazarig, Francától Trujillóig és Csomóéig: a legmeg- • alázóbb kudarcok útjára lépett. A véres kezű Csőmbe patronálása is bizonyítja, hogy a sok figyelmeztetés ellenére, melyet a történelemtől kapott: szilárdan kitart ezen az útón. A bermudai találkozó fő feladata a nyugati táborban dúló 'llentiétek elsimítása volt. Elsősorban az angolok néztek ilyen várakozással Kennedy és Macmillan megbeszélései elé. A tanácskozást megelőzően az angol sajtó napokon át sorolta a megoldásra váró vitapontokat: az angol— amerikai ellentéteket Kongó és Kína körül; London és Bonn egyezkedését a rajnai angol haderő eltartási költségei miatt; De Gaulle-ák makacs ellenkezését a Szovjetunióval folytatandó tárgyalásokkal szemben. A napvilágra került nézeteltérések között titkoltan, de nem kis súllyal foglal helyet angol köröknek az az aggodalma, hogy az amerikai monopóliumok egyre több felszabadult országban kiszorítják a brit tőkét. Nagy-Britannia fontosabb szerepet szeretne játszani a nyugati stratégia kidolgozásában is, s növekvő aggállyal nézi: AZ Egyesült Államok európai kapcsolataiban Nyugat-Németországra helyezi a hangsúlyt. Ennek a féltékenységnek nyíltan hangot adott az Observer, amikor figyelmeztette az amerikai köröket: súlyos kár volna, ha Kennedy azt az elgondolását, hogy megbeszéléseket kezd a Szovjetunióval a leszerelésről, a fegyverkezés ellenőrzésiről és más kérdésekről, elhalasz- taná addig a mesebeli napig, amikor majd a Nyugat »eras pozíció alapján tárgyalhat«, mert Nyuga-t-Németország már olyan lehetőséghez jutott, ami veszedelmesen hasonlít a vétójoghoz a Szovjetunióval folytatandó tárgyalások ellen... Már az előjelek sem olyanok voltak azonban, hogy a bermudai értekezlet azt a problémahalmazt, azt a kényes kérdéskomplexumot, mely a nyugati táborra nehezedik, akár csak jelentős részében is megoldihattá volna. Már a NATO miniszteri tanácsának egy hétitél előbb lefolyt ülése fölfedte, hogy á nyugati diplomácia mennyire kiúttalan zsákutcába jutott. Mindegyik atlanti tagállam makacsul a saját célkitűzéseit követi: Nyugat-Né- metország fő gondja az atomfegyverek megszerzése; Franciaországé az algériai háború; az angoloké a nemzetközössége és gyarmatai. A Sunday Times el is árulta, hogy hiába küldött legalább az egység látszatának fenntartásáért a NATO értekezlete, a heves viták után világosan kirajzolódtak az egymással ellentétes csoportok: a makacs ellenkezők, a hajlékony politika hívei és a kettő között középutasként meghúzódok. Ezeknek a csoportoknak — saját érdekeik és beállítottságuk szerint különböző a véleményük a nyugat-berlini és német kérdéssel kapcsolatban folytatandó tárgyalásokról, a kongói ügyről, az atomkísérletekről és leszerelésről. Ezeknek az álláspontoknak közös nevezőre hozását lett volna hivatva elősegíteni Kennedy és Macmillan tárgyalása. Nem kétséges, hogy a bermudai találkozó sem oldhatta meg azoknak a mély ellentéteknek áthidalását, amelyek a kapitalista rendszer ellentmondásaiból fakadnak. A nyugati propaganda hasztalan próbál egység látszatát kelteni ott, ahol egyre nyilvánvalóbbak a marakodó szövetségesek ellentétei. Ezek az ellentétek azonban nem teszik a békés együttélés ellenségeit kevésbé veszélyesekké. Mert az igazi ellentét mégis az, amely a békére vágyó népeik érdekei és a legfőbb célját a háborús terveik keresztülhajszolásában látó Atlanti Tömb politikája között van. r Sntit a karáeiomj^a aloit Az egyik párizsi kiadócég a karácsonyi könyvpiacra rajzó* regényso- rozatában színes füze- tecskével lepte meg a gyerekeket. izgalmas címlappal kelleti magát a kiadvány a Champs Elysée kirakat libán. A hírhedt zulianóbombázó, a stuka tör az ég felé, majd a füzetecske belsejében a cím: *A dicsőség ára.-« A történetben a * francia gyerekek új eszményképpel ismerkedhetnek meg. Végigkövethetik Ernstnek, a Wehrmacht fiatal katonájának kalandjait a szovjet fronton, aminl »hősiesen szembeszáll a bolsevik harckocsikkal-«. A vöröshadsereg támadásba indul. Szétlövi a nitleri haderő páncéléi- hárítóit, <le »szerencsére a német bajtársik -gyúi válaszolnak-«, és elhárul a veszély Ernst leje felől. A francia Express felháborodott glosszával kommentálja az esetet. Hogyan — kérdi — már itt tartunk, hogy abban az országban, ahol az ellenállás egykori feje, De Gaulle tábornok az államfő, nyilvánosan lehet dicsőíteni Hitler tömegpusztító háborúját? Miért akkor a kiadványokat felülvizsgáló állami bizottság? És ráadásul gyerekek kezébe adják a Wehrmacht »dicsőségét-« zengő füzetet! Az Express szemrehányásai teljesen jogtalanok. A cenzúra tv zott-, ság felel azért, hogy mi hagyhatja el a nyomdát? Nem lett volna észszerűbb közvetlenül De Gaulle-hoz fordulni, aki gyakorlótereket ad francia földön az új náci hadseregnek, és akinek hadügyminisztere a közelmúltban, az Atlanti Szövetség párizsi tanácsülésén támogatta a bonni haderő rakéta- felfegyverzését? H szén a kiadó nem tett egyebet, mint rajzos történettel támasztotta alá az V. Köztársaság hivatalos politikáját. V
