Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-24 / 303. szám
Vasárnap. IMI. december VL 9 somogyi werutr 96 íúes, ÉS OROSZUL TANUL Báró Jósika erdély birtokától Kálmáncsáig — Akinek Korányi Frigyes volt a tanára — Lehet-e vitatkozni azzal, ak>nek 60 lésiója van — Sto znaet? — Sto znr",t ? — Életéről beszél a vasdipomus orvos — Ott, abban a nagy házban lakik a doktor úr — igazítanak útba az emberek Kálmán csán, amikor Bar La Szabó Sándorról érdeklődöm, a 96 éves vasdiplomás orvosról, aka 50 éve él Kálmáncsán közmegbecsülésben, szeretet- ben. Vasdiplomás orvos... Ritkaság, nemcsak hazánkban, hanem világviszonylatban is. A nagybajúszú, idős ember még az ágyban fekszik, szabadkozik is miatta, de hát hűvösre, hidegre fordult az idő, és nemigen lehet ilyen korban kánt tartózkodni. Erdélyt, s báró Jósika Samu birtokán kezdtem ei hivatalosan orvosi pályafutásomat, trachomás egeket kellett gyógyítanom. De elkívánkoztam onnan, hogy az egyetemen eisajátítottakat gyár api thassam. Igaz, egykori tanárom, Korányi Frigyes sok fontos belgyógyászati tudnivalóval megismertetett, de az mégis kevés volt az igazi gyógyító munkához. — Milyen ember volt Korányi professzor? — Hát... az a szó járta, hogy nagy tisztesség, ha valakivel kezet fog... Kézfogása kemény, határo- aoSL S jóllehet arcát ezernyi ránc barázdálja, szeme mégis fiatalosan csillogni kezd, amikor arra kérem, hogy beszéljen életéről, a kilenc és fél évtizedről, a munkáról és az emberekről. — Emlékezzék, kedves doktor úr — akarom mondani neki —, emlékezzék régmúlt időkre, régi emberekre —, de látom, hogy nem kell különösebb biztatás, jólesik amúgy is visszapergetni az idő kerekét. Mert ha valaki a kiegyezés előtt két évvel születik, annak gondol atraktára telve van. — 1865. május 5-án születtem. Becsben meg Pesten jártam gimnáziumba, egyetemre. 1911-ben jöttem Kálmáncsára, s azóta itt élek. Megjártam Budapest és a szerbiai Beo- csin következett a bárói birtok után, »üzemorvoskodás« egy olyan kapitalistának a gyárában, akinek az volt az elve, ha egy munkás megsebesült, hegy nem tudja használni, mert nincs szerencséje. Aztán kinevezték ebbe a kis somogyi faluba, Kálmáncsára körorvosmak. — Alig múlt el nap ebben az időben, hogy ne történt volna valami rendkívüli dolog. Jártam beteghez négylovas hintóval, és volt úgy, hogy éjszaka sok-sok kilométert gyalogoltam, míg célhoz értem. 25 évig hordta Kálmáncsára és a környező falvakba a gyógyító medicinát, aztán 19.36- ban, 71 éves korában behívták a megyére: — Nyugdíjazzuk ... — Pedig még bírtam volna erővel, munkakedvvel... Az öreg ember most felkönyököl az ágyban, anekdotát mond arról, hogy miért fogadta el a nyugdíjaztatást — Az egyik római császár nagyon szeretett görög bölcsekkel disku rálni. Történt egyszer, hogy vitatkozó partnere nagyon belem legedett az eszmecserébe, és ellentmondott a hatalmas úrnak. A császár megütközött ezen, és haragosan távozott A bölcset ekkor félrehívta egyik barátja, és így szólt hozzá: »Barátom, mondd, hogyan lehet egyáltalán vitatkozni olyasvalakivel, akinek 60 légiója van?« — Mivel tölti napjait, doktor úr? — Oroszul tanulok. Először arra gondolok, hogy rosszul értettem, meg is kérdezem: — Oroszul? — Igen, és Tolsztoj-meséket olvasok eredetiben ... És egy 17 évvel ezelőtti történetet mond el arról a szovjet tisztről, aki először holmi burzsujnak képzelte a szakállas kis öregurat, aztán megkérdezte tőle, hogy mit csinál, mit tud, sto znaet. Akkor nem tudott, neki válaszolni. Most mar sikerülne Banális a következő kérdés, de nem lehet föl nem tenni. — Mi a hosszú élet titka? — A munka; az, hogy egyetlen percig sem voltam elfoglaltság nélkül. 86 éves koromban még hároms zor megkapál- tam és hétszer megpermeteztem á szőlőmet. Meg a tanulás is, hogy ne érjen rá az ember az elmúlásra gondolni S a 96 éves ember újabb meglepetéssel szolgál, új kiadású orvosi könyvet vesz elő: »Belgyógyászati therápia.« Érdeklődik a modem orvostudomány iránt is. — Egészen új lapok nyíltak az orvostudomány számára. Jó lenne most újra ifjúnak lenni... Már másfél órája beszélgetünk, dr. Barla Szabó Sándor elfáradt egy kissé. Nem csoda. Á vasdiplomát tavaly kapta, később, mint kellett volna. S most arra kiváncsi hogy a vasdiplcxma után még milyen diplomát kaphatna. Talán »élet-diplomát«? Kihullott a tüske — Ügy határoztunk, hogy még nem. Engem a tanács, a pártszervezet semmibe se vett az utóbbi időben. Sehova sem hívtak meg. Hót miért csak most, 1958. február 4-én vettek észre? Most nem. Kezdje más az aláírást, én már voltam egyszer úttörő. Az bánt, hogy mégis így elbántak velem. — De hát Gulyás elvtárs, értse meg, ha maga most közbein, még jobban elmérgesíti a helyzetet... Utővégre maguk egy községben élnek, egy nyelvet beszélnek, egyet keU érteniük is... * * * Meg aztán csak kára származott a közösségnek abból, hogy akkor mindjárt nem vették be a tsz-be. Gulyás tele volt szép jószággal, ez mind a közösé lehetett volna, ha Gyuri bácsiék nem kényszerítik kívülmara- dásra és egyúttal arra is, hogy megváljon a jószágtól. — ... Gulyás László? Nincs vele semmi baj, dolgozik tisztességesen. Azt sem halljuk, hogy ellenünk beszélne — mondja Gyuri bácsi, a Petőfi elnöke. — Hogyhogy mégis, a nagy huzavona ellenére is fölvtéték? — kíváncsiskodom tovább. — Hát — mosoly szalad végig az arcán, mint aki tudja, hogy okosan cselekedett — azt gondoltuk, hogy ha már szocialista község vagyunk, nem élhet itt ő sem örök számki vete ttség ben. Meg aztán — fűzi tovább a szót Szabó elvtárs — eldöntöttük, hogy semmiféle vezető szerepet nem adunk neki. Ez alatt a »nem adunk« alatt persze nem a tagságot értette Szabó elvtárs, hanem elsősorban magát és azokat, akik jó két évig kálváriát járattak Gulyás Lászlóval. A tanácselnökkel folytatott beszélgetés jutott később az eszembe. Az, amikor többek között arról is szólott, hogy bizony a Petőfi vezetőinek a gyakorlatában valami hiba van a szövetkezeti demokráciát illetően. * • * Azt hiszem, Gulyás László nemcsak jó munkájával adta bizonyítékát annak, hogy szereti a termelőszövetkezetet: bizonyságot tett egészséges gondolkodásmódjáról, a falu iránti hűségéről akkor is, amikor ott . élt számkivetve, s mégsem' hagyta ott a faluját, nem kereste másutt boldogulását, mert érezte, hogy egyszer győzedelmeskedik az igazság. Saját szavaiból tudtam meg hogy mennyit tépelődött, ameddig akadályozták a belépésben. — Hiába kértem a vezetőséget, hogy tárják a tagság élé belépési kérelmemet, egyszer sem tették meg. Utána meg nem is próbálkoztam. Pedig ebből a konyhából indult el 1955-ben a tsz-szervezés. Én voltam az első belépő. Fekete kötésű cselédkönyvet tesz elém. Apja nevére állították ki még 1909-ben. — Nézze, kísérte: Benedik* Krause lett, igen, az a Fröben, akinek né-í'™1**1 múltunk. É\dizeríek a Waffen SS tizedese, aki mi köze volt a í'antértékesíté-n'1*att összejött egy tekintélyes mindvégig csak Keleten har- si műveletekhez: ^birtok. 25 hold fold meg 2 hold colt, a Szovjet Hadsereg ei’en, — Kedves Krugerem, ezekjei Mindenki tudta, hogy tehát joggal számíthat a Nyu- az urak itt, igen jólértesültek...5 . „ Nem gat pártfogására. Mik ~n A beszélgetés azzal folytató-«“3* a do^ak éltünk. Nem szentimentális sóhajokkal ecse- dott, hogy Kruger rágyújtottívol*UT'te kocsmába járó em.betelte Kruger, hogy mennyit egy Chesterfieldre, s azzal/rek, azt lehetne mondani ingondolt az összeomlás napjai- végződött, hogy meghívták^;>ább hogy afféle önmegtarban családjára, egy kis rész- szakértőnek a brit hadseregé,. . ' .. , . ...... mi létről elfeledkezett, hogyan Toplitz-Uvi expedíciójához!«toatato életé* éltünk. Tudja ma bujkált Luise asszonynál: régi És megdicsérték szakértelmét:5,ebeSett azel°‘tt a P®ras2;t elottNem sokkal később az asz- ja túlzott kíváncsiságáért De szeretőjénél. Elfeledkezett roia a fontak valóban kttűnöek«rnindent a földre. Jól gazdáltalnál ültek. Kruger, Hüde, és Krüger már égett a mesélést azért is, mert Luise jelentette voltak... födtünk, az állathoz mindig a három fiú, akik addigra ha- vágytól, csak a percre várt, fed az amerikaiaknál. A fele- a ládák nem kerültek elő ^ . fpn-zahazaérkeztek az iskolából. Az hogy elkezdhesse. A felkeres- gégére hasonlító, de annál tel- tófenékről s Kruger meggyő-2szereílCSenk voít‘ A 1 asszony mérte szét a sült mar- re, mert visszavonhatatlanul tebb szőke szépség ugyanis ződhétett róla, hogy tulajdon-*dulás után egyénlek vol_ hahúst, egy pillanatig gyönyör- szerepet játszott, legszűkebb átnyergelt és a német őma- képpen nem is’ nagyon akarták «tunk, csak kenyérgabonából ködött saját konyhai művésze- családján belül is. Elkezdte es gyot egy amerikai sergeant-tal a felszínre bukkanásukat. Az/539 mázsát adtunk az országtében, azután magyarazolag szavai nyomán tovább bonta- cserélte fel. Saögesdrót mögé expedíció rövid zárójelentéssel<„ k «at-hét hízott sertés mondta a messziről jóttnek: koztak a különös pályafutás került, hadifogolytáborba, ahol befejeződött és Kruger vissza-/ ^ H t tuzott . — A piac újra tele van szálai... ... a nae7 fürkészés korszaka volt került a lazított hadifogságba. «évente> ren&eteg tej, tojás es már... Meg május első napján is ez, mindenki a másik igazi én- Tengette napjait, a biztonsáa/más is jutott tőlünk. Meg 135 1958 elejen került be egyzetíúzetemoe ez a nemes- dédi tanácsházán elhangzott párbeszéd. Szigeti József elv- társ, a marcali járás pártvitká- ra próbált igazságot tenni egy ember és néhány vezető között. A jó szándékú kísérlet nem járt sikerrel, az ellentétek kiéleződtek, s a helyzet, sajnos, még inkább elmérgesedett. A múltat fölemlegetni, tudom, nem valami jóleső dolog. Ezt éreztem Szabó Gyuri bácsinak, a Petőfi Tsz elnökének szavaiból is, aki igyekezett lebeszélni szándékomról, hogy írjak Gulyás Lászlóról. Igen, emberileg érthető ez, hiszen többek között Szabó elvtárs is tűzzel-vassal hadakozott akkoriban, hogy Gulyás bekerüljön a szövetkezetbe. Vagy Gulyás, vagy mi — így tették föl a kérdést a járási párttitkámak is. • * * —... Gulyás Laci? Első kocsis a szövetkezetben, kifogástalan munkaerő. Február óta, amióta fölvették, 353 munkaegységet szerzett — ez az első szava Nagy Vendel elvtársnak, a községi tanács elnökének, amikor Gulyás László felől érdeklődöm. — Emlékszik, Nagy elvtárs. arra az ötvennyolcas összecsapásra, ami itt zajlott le a tanácsházán Gulyás és mások között? — Én már akkor is éreztem, hogy nem érdemli meg az az ember, amit vele tettek. Latú egy átlagos műveltségen felül álló parasztember. Asztala tele van szakkönyvekkel. Semmilyen munka nem esik ki a kezéből. A maga huszonöt holdján annyit termelt, mint más nyolcvanon. Üzbegisztán mesterséges tengerei Üzbegisztán és Kirgizia határán, a Fergana i-völgy ben megkezdték egy csaknem 200 millió köbméter befogadóképességű víztároló építését. Ezzel 100 000 hektárnyi szüziöld öntözése válik lehetővé. A mesterséges tenger kialakítása céljából egy G8 méter magas és fél kilométer hosszú gáttal zárják el az egyik hegyi folyó medrét. A legközelebbi években Üzbegisztánban további 8 nagy víztárolót építenek, s ezzel biztosítják félm ii ó hektár új földnek a ve- tésíorgóba való bekapcsolását. Az új földeken gyapotot, gyümölcsöt és szőlőt fognak termelni. Polesz György •. -\X%VVX.XX%XXVXXXXXX%XXVXXXXXVKX3C*; HARMATH—RBTI: A Toplilz-ló ^ (46)- Miért, talán éheztetek?! ^dára várt ina- jót szerette volna ismerni, jól kedvéért még mindig Krause'ezer Ft-nyi adó. Egyszóval jól — csattant fel Kruger hangja, mindig .reménykedett. Csak tálalt.’szé^^ har^^rasék ^^án^/^lott^zölri-'n^832^110*11^ kÖVeWek b€n' A pénzesutalványok nem er- amikor az utolsó Völkischer távol járnak az igazságtól. nos a3anlatot hallott. Szokjon ynőnket ötvenötben a partba keztek meg idejében? Vagy Be- Beobachterban a többi SS- ^ _ fneg. A különös abban állott, <=_ fölvettek, maid később tsznedikt Krause nem adta fel nagyságok halottá nyilvánítá- hogy a javaslattevő nem vala- / lnök lettem eleg pontosan? Szegény Eene- sát olvasta — olyanokét, akik- * borét, amikor egy szép na- ... .... ^einoK lettem... dikt, aki ezzel búcsút mond az ről bizonyosan tudte, hogy él- P°n az irodára hívatták. Rö- “W5 bajtársa, hanem egy J, ^tán jött az eUenforrada- árnyékvilágtól, mert ezentúl nek, gyűlt végleg világosság ideig váratták, azután be- amerikai hadnagy volt. Kruger amely szétzilálta a dédi ismét saját nevemen szerepelek agyában —. ez már a nagy »át- vezették egy másik, belső te- csapdát sejtett, nehezen hatá-«közlÖ8 gazdaságokat is. Az elmajd' • mentési hadművelet...« Megfő- "^e- ;f1?* hÍL J5®* rozta el magát, de úgy gondol-«, ^forradalom. amely — És a szomszédok? galmazta — érdemektől hem- amerikai tiszt foglalt helyet. - ^ ________ annyi — A szomszédok maid tudó- zsegóen — saját halotti jelen- — Mit akar mondani ne- te’ leBZ’ ,efz- Rambert megzavart... másul veszik Holnap meg tését is, de már nem volt lap, künk, őrnagy úr? — kérdezte Az amerikai hadnagy a fran-/ Az ötvennyolc eleji beszélge- egymást törik, hogy a kedvem- hogy leközölje. szenvtelen hangon az egyik cia kémszolgálat embere volt./jés jut eszembe. Szigeti elvtárs, ben járjanak.’.. Én is máskép- Az előkelő fekete eeyenru- angol, csaknem kifogastalan Krugert a1 Deuxieme Bureau«a járási titkár mondta akkor pen képzeltem, de hát Ende hát rongyokra cserélte, úgy németséggel. vette szárnyai alá és visszatért gut, alles gut. Jobb lett a vé- bolyongott Németország útjain. Kruger összerezzent és nem útlevélhez Tefövpönvőznit ge, mint ahogyan hittem vol- Azután egyenruhát szerzett tudott felocsúdni. Már-már el- - - - , 7 na. megint, úgysem hitték volna határozta, hogy megkísérli a fekete autón és titokzatos re-; — Apa, mi történt veled? — el, hogy nem katona, s hóna lehetetlent: a további tagadást, pülőgépeken utazott, megjárta: kérdezte kissé megszeppen ten alatt különben is ott árulko- amikor ismerős hang térítette Észak-Afrikát Karl, a legkisebb fiú. Nem tud- dott a tetovált két S betű. Üj magához. A terem hátsó sarta, vajon nem rivall-e rá aty- nevet választott, s es végig- kából Fröben szólt hozzá — (Vége következik) j szemrehányóan Gulyásnak, a ívott párttagnak: »Nézze, ahogy titt hallom, maga sem makulátlan. Az ellenforradalom , ________Galati maga is egyszerre két loI ndokínát «vat akart megnyergelni.« Em- / ékeztettem erre Gulyást. 5Most is azt mondja, amit 58ban: »Az én nevem rajta volt a ki végzendő 12 kommunista listáján. Fenyegettek az acsarkodók, bujkálnom kellett. AJ igaz, hogy egyszer a lakás cintől a kultúrházág vezető pár száz méteres szakaszon elmentem a felvonulókkal, de mást nem csináltam.« Valóban, nem is vonták felelősségre. Az új pártszervezetet megalakító áldozatos kommunisták azonban nagyon megharagudtak Gulyásra, s innen eredt az iránta megnyilvánuló minden ellenszenv. Míg Gulyás Lászlóval beszélgetünk, a konyhában sürgölődő édesanyja többször is félbeszakít bennünket, és ernígy figyelmezteti fiát: — Csak ne beszéli, mert majd megint ránk gyújtják a házat i A házigazda legsúlyosabb sérelméről mesél. Elmon-ba, hogy 1957. március 21-én este, míg ők vacsoráztak, valaki felgyújtotta a pajtát és a jószággal tele istállót. A tűz lángjai már a lakóházat ostromol iáit. Hozták a tűzoltófecskendőt, ám a cső tele volt tömve rongyokkal. Előre megszervezett kártevésre utalt minden nyom. A nyomozás sikertelenül fe’< ző- dött be. — S ekkor ért a leg* fájdalmasabb bunkúcsaoás: Szabó Gyuri bácsiék arról kezdtek beszélni, hogy a pajtát saját magam gyújtottam fel. hogy kapjak a biztosítótól kártérítést. De hát mi érdekem fűződött volna ehhez, hiszen a 30 ezer forint kártérítéssel szemben 60 ezerbe került a leégett épületek újjáépítése? Nagyon fájt a rágalom, ne csodálkozzon senki, hogy akkor, ötvennyolc elején, amikor újra el akarták indítani a községben a tsz-szervezést, én is konok voltam. A rajtam esett sok sérelem tett konokká. Azt mondták itthon: »Azt akarod, hogy megint felgyújtsanak bennünket, és újból rád . fogják? Nem, most kezdje más.« Később meg valaki azt mondta: »Majd csak akkor gyere jelentkezni, ha az utolsó koszos malacod is eladod.« — A'óit hogy érzem magam ? őszintén mondom, nagy megkönnyebüiés ért, amikor meginvitáiitak a tanácsházára, és tudomásomra adták, hogy mehetek dolgozni a tsz- be. Ahogy mondani szokás nagy kő esett le a szívemről. — A szövetkezet? Jó, de úgy érzem, lehetne jobb is. Nekünk nem elég, hogy a környék közös gazdaságaihoz képest is jói állunk. Ahogy én látom, az embereket bántja, hogy nem ha^j- lakhatják kellőképpen a szavukat. Ebben az évben például csak kétszer volt közgyűlés. Nem látjuk, hogy tevékenykedik-e valamit az ellenőrző bizottság. S nem értjük, miért nem lehet mimig este megbeszélni a következő nap feladatait, hogy az embereknek ne kelljen néha órákat várni a »parancsra«. S még egy dolgot, de ne higgye, hogy ágálni akarok a vezetőség ellen, vagy hogy rám süssék: el akarom bolygatni a tagsag hangulatát. Miért bizalmatlan velem szemben a vezetöteg? Bizonyítanám, hogy ilyen nincs, de máris mondja: — A múltkoriban a kocsisok azt akarták, hogy én legyeik a munkacsapat-vezetőjük. — És miért nem lett? — Azért, mert Gyuri bácsi azt mondta, hogy én nem kaphatok semmiféle vezető szerepet. Nem szóltam senkinek, de belül bántott valami. Ha a tagság mondja ezt, lehet, hogy akkor is bánkódtam volna, mégis belenyugodtam volna a döntésbe. De így néha azt érzem: még mindig kiséri a múlt Vagy mégsem? Varga József
