Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-20 / 299. szám

Szerda, 1961. december 20. 5 SOMOGYI NÉPLAP OLVASÓINK ÍRJAK Az éremnek két oldala van Csak így tovább, pajtások! A napokban a Berzsenyi Dániel Általános Iskolá­ban jártam. Szin­te ámulatba ejtett az egyik terem­nek szívet-lelket gyönyörködtető berendezése. Kísé­rőmtől megtud­tam, hogy az út­törőcsapat ottho­nában vagyok. Színes, modern | asztalok, székek * mindenhol, pom- i pás szőnyegek a | lábunk alatt, füg­• gönyök az ablako- í kon, képek a fala- t kon. A sarokban televíziókészülék, lemezjátszós rá­dió. — Talán négyes találata volt az úttörőcsapatnak? — kérdeztem tré­fásan. Nem. Az úttö­rőknek ennél biz­tosabb nyerőesz­közük van: a munka. A faülte­tés például 2000, a répaszedés 3000 forintot jövedel­mezett. A lánycsa­pat 20 ezer, a fiú­csapat 15 ezer fo­rintot keresett a műsoros esteken. i l •» A közös munka I gyümölcse ez a i szoba, ahova ked- I den a lányok, | szerdán a fiúk I árnak szórakozni. ; Vasárnaponként 1 közösen művelőd- S nek, szórakoznak } a fiúk és a lányok, j A gyönyörködő vendég száján ön­kéntelen is kicsú­szik az elismerés és buzdítás: Csak így tovább, pajtá­sok! Bánki Gyula levelező. Dómján Jánosék teljesítették ez évi tervüket Csendes beszédű, munkájának élő ember Dómján János, a Csurgói Faipari Vállalat bútorlapenyvező részlegének ve­zetője. 1956 tavaszán került az üzembe. Amikor megkezd­ték a bútorlap gyártását, rábízták az enyvezőrészleg irá­nyítását. Kézi préssel naponta 1,9 köbméter bútorlapot ké­szített a brigád. Bizony nem volt könnyű ennyi fát kézzel enyvezni és préselni! Három évig dolgoztak Dómján Jáno­sék így. Aztán egy felújított hidraulikus prést kaptak. Elő­ször idegenkedtek az új technológiától, de aztán csak meg­barátkoztak a munkájukat megkönnyítő préssel. Most már naponta öt köbméter, azaz 210 bútorlap készült. Mivel az új norma bevezetése után nem csökkent, sőt hamarosan nőtt a kereset, megjött a brigád kedve. Dómján János brigádja november 7-e tiszteletére vál­lalta, hogy határidő előtt teljesíti ez évi tervét. Állták szavukat: már elkészítették az 1000 köbméter bútorlapot. Oroszlánrészük van abban, hogy a vállalat az előző évek nyereségrészesedésénél többet fog osztani. A brigád most a szocialista címért küzd. Mindig lehet rájuk számítani, ha társadalmi munkáról, ha a termelőszövetkezetek segítéséről, ha a művelődési rendezvények látogatásáról van szó. A Domján-brigád tagjai mindig vitáznak, mindig beszélgetnek valamiről: hol a termelés emeléséről, hol a munkát meg­könnyítő újítások bevezetéséről. A brigád a legközelebbi értékeléskor szeretné elnyerni a szocialista címet. Szabó Imre levelező. Az ígéret szép sző.. • .s;ha megtartják úgy jó. Ez a közmondás illik az alábbiak­ra is. Amikor az év elején ha­zaindultunk a Kaposváron rendezett bájstanfolyamról, mindenki tele volt lelkesedés­sel, tervekkel. Azt a célt tűz­tük magunk elé, hogy járá­sunkban minél több csoportot hívunk létre. Nálunk, a fonyó- diban 11 működik. Az új mű­vészeti ág művelői nagyon-na- gyon megszerették a bábozást. A kezdet kezdetén minden cso­port megkapta a szükséges se­gítséget, a további fejlődéshez azonban ennél sokkal több tá­mogatásra lenne szükség. Az év elején elhangzott az az ígé­• • Új szertára! építenek a nagybaíomi önkéntes tűzoltók A nagybajomi önkénteo tüz- oltótestület a közelmúltban tartotta második félévi közgyű­lését. A megbeszélésen szó esett a múlt hónapok munká­járól, a lakóházak fokozottabb tűzvédelméről. Az idea egy 800 literes fecskendővel föl­szerelt tűzoltókocsit kaptak az államtól Jövőre tűzoltószertár épül a községben részint az állam, részint a tanács segítsé­gével. Az önkéntes tűzoltók két napot dolgoznak társadal­mi munkában az építkezésnél. Hót tűzoltónak a Győzelem és a Zöldmező Termelőszóve;- kezet könyvjutalmat adott. Laduver Ferenc tűzoltó főhad­nagy azt javasolta, hogy a to­vábbképzésen kívül valami­lyen művészeti ággal is foglal­kozzon a szervezet. A közgyű­lés elhatározta, hogy a télen megalakítják a régóta terve­zett zenekart. Hermann Ferencné levelező. rét, hogy megyei kölcsönző nyílik Kaposváron, a csoporto­kat ez látja majd el bábdara­bokkal, díszletekkel, bábukkal (erről a lap is hírt adott), de bizony se híre, se hamva sincs a bábközpontnak. Meny­nyivel könnyebb volna a cso­portok dolga, ha kaphatnának bizonyos időre bábokat, díszle­teket és szöveget. Hiába for­dulnak azonban a megyei báb­referenshez, az nem tud segí­teni a bajukon. Jó volna, ha végre megvalósulna a sokat ígért megyei bábkölcsönző. Varga Teréz bábreferens, Fonyód. Csak ötven méter vezetékről van szó Mint egy magányos sziget, úgy áll házunk Fonyódon, a Kupa Vezér utcában. Kilenc éve lakunk itt. Beköltözésünk óta petróleummal világítunk. Fiunk esti iskolára jár, s bi­zony sokszor késő^ éjszakáig rontja a szemét a petróleum- lámpa gyér fényénél. Egy éve talpalunk kérésünkkel, de vil­lany helyett csak ígéretet kap­tunk a tanácstól. Pedig a köz­ségfejlesztési hozzájárulást mi is fizetjük. Jobbról üres telek terül el mellettünk, utána egy ház következik Itt van vil­lany. Balról a Ritka Ferenc utca húzódik. Ott megy a vil­lanyvezeték. A mi házunkig olyan ötven méter vezeték kel­lene, s nálunk is kigyúlhatna végre a villanyfény. Még a ve­zetékes rádiót se kaptuk meg, pedig felajánlottunk egy osz­lopot. Fonyód középpontjában la­kunk, s még mindig nem tud­tuk elérni, hogy ezt a rövid vezetéket megkapjuk. Meddig kell még vámunk? Kiss István Fonyód, Kupa vezér utca 78. Miért drágult meg a film? Gaál László, a siófoki fmsz ke­reskedelmi osztá­lyának vezetője panasszal fordult szerkesztőségünk­höz. Ügyét »Vi­szontagságos uta­zás« címmel no­vember 29-i szá­munkban közöl­tük. Egyik bala- tonszárszói olva­sónk szintén ott volt november 24-én a Kaposvár —Balatonszabadi között közlekedő buszon. Ö más­képpen írja le a történteket: A kocsi vezető­je és a kalauz is udvarias volt mindenkihez. A rádió fél hangerő­vel szólt, az uta­sok szívesen hall­gatták. Csak az ultizó társaságnak nem tetszett ez — goromba , hangon követelték, hogy zárja el a vezető. Amikor teljesítet­ték kérésüket, ak­kor meg az volt a bajuk, hogy miért nem szól a rádió. \ kéktlámpa kü­lönben egész úton égett a kocsiban. Az utasokat felháborította en­nek a társaságnak a viselkedése. Fő­képpen az, hogy összevissza d;ri- gáltak nem törőd­ve azzal, hogy kí­vülük még sok dolgozó ember utazik a buszon. Bánovits István, Balatonszárszó, Sz-'tládi u. 57. V. AZ ILLETÉKES VÁLASZOL Gazda Sándorék megkapják a kártérítést Biczó Mihály, a Kaposvári Járási Tanács Igazgatási Osz­tályának vezetője válaszolt Gazda Sándor panaszára. Olva­sónk levelét november 9-i számunkban közöltük »Még min­dig nem kaptam meg a kártérítést« címmel. Biczó elvtárs az üggyel kapcsolatban a következőket írja: Gazda Sándor somogyjádi lakos panasza jogos, mivel az 1960. december 5-én kelt jogerős határozat szerint a tanács kisajátította kertjének egy részét. Nyolc fa megsérült a vil­lanyvezeték szerelése közben. A határozat szerint a kisajátí­tó köteles megfizetni a kárt. A községi tanács nem tudta el­dönteni, kié a kisajátított mezsgye. Az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal megyei felügyelősége július 30-án jut­tatta el hozzánk a szakvéleményt;. A mezőgazdasági osztály, sajnos, csak november 20-án állapította meg a zöldkárt A november 24-én kelt határozatban köteleztük a somogyjádi malmot, hogy fizesse meg Gazda Sándornak az 1237 forint kárt. Ebből az ügyből az a tanulság, hogy a jövőben nem in­tézhetjük ilyen késedelmesen a dolgozók ügyes-bajos dolgait Nőtt a kereslet, csökkent a kínálat A megyei filmtár évekig a Barcsi Járási Művelődési Ház­ban volt. Az ősszel áthelyezték a Szakszervezetek Latinka Sán­dor Művelődési Házaba. Most a megye északi részén levő já­rásokból is könnyen utazhat­nak el filmért. Azóta ugrássze­rűen megnőtt a filmiár forgal­ma. Bár előfordult, hegy né­hány helyre késve küldjék el a filmeket. A Barcsi Községi Ta­nácsnak például küldtek egy is­meretterjesztő filmet. noha nem rendeltek semmit ;et sem. Ez azonban a kisebbik baj. A nagyobbik, hogy megdrágult a film, 200 méterig 10, 201—300 méterig 20, 301—500 méterig 30. ezen felül 40 forintot kér a filmtár a filmekért. Ezek az árak a budapesti filmtárra ér­Késik a busz A környező közsé­gekből boldogan járnak be a gyere­kek a Lengyeltóti Általános Iskolába. Örömtől csillog a szemük, ha például a testnevelésórán si­kerül elvégezniük egy új gyakorlatot. — Tanár bácsi, már én is meg tu­dom csinálni a gu­ruló átfordulást — jelenti az egyik be­járó fiú. — Jól van, fiam. örülsz neki? — Nagvon! Amíg ide nem jöttünk, azt sem tudtam, milyen az a svéd- zekrény. Sajnos, nem min­Köszönöm az udvariasságukat! A Somogyi Néplap novem­ber 22-i számában jelent meg panaszom: a kaposvári Rádió, Villamossági Bolt dolgozói fél­retették nekem egy mosógépet, de aztán eladták. A levél meg­jelenése után a Böhönye és Vi­déke Földművesszövetkezet ér­tesített, hogy nekik van raktá­ron egy pápai gyártmányú Elektermax mosógépük, ha ér­dekel, megvásárolhatom. Na- gyon-nagyon örültem, hogy a böhönyeiek ilyen kedvesek, fi­gyelmesek voltak. Köszönöm az udvariasságukat! vényesek. A megyei filmtárak­ra változatlanul a 118/1958. sz. utasítás vonatkozik. A Műve­lődési Közlöny 1960. évi 12 számában.— kivonatosan a művelődési otthonok működé­si szabályzatában is — megta­lálható, hogy 300 méterig 10, azon felül 20 forint a kölcsón- díj. A művelődési otthonoknak b'zony anyagi gondot jelent a fölemelt kölcsöndij. A vízvá­riak például négy 200—300 méteres filmet kértek. 80 fo­rintot fizettek értük. A hiva­talos árszabás szerint épp a fele járt volna a négy filmért. Jó lenne, ha a továbbiakban nem a fölemelt áron kölcsö­nözne a megyei filmtár. Sz. J. fáznak a gyerekek Tartsák rendben a leplei műut Mernye—Szentmifclós közötti szakaszát Pár éve épült a Kaposvárt és Balatonlellét összekötő kor­szerű műút. Karbantartásával sokáig nem volt baj, most azonban, hogy megjött a rossz idő, a gépjárművezetőknek igen-igen óvatosaknak kell lenniük. A Mernye—Szentmik- lós közötti szakaszon — csapa­dékos időjárás esetén — a me­zőgazdasági gépek és a lovas kocsik 20—25 méter hosszan Az Állami Könyvterjesztő Vállalat a november 15-i szá­munkban megjelent »Több jó könyv maradjon itt!« című le­vélre ezt válaszolta: Az antikvár könyvek árusí­tását a kaposvári dolgozók ké­résére kezdtük meg. Nagy gondban voltunk az antikvar részleg felállításakor: szerettük volna a lehető legjobb müvek­kel ellátni. Az ország minden részéből szedtünk össze köny­hoztunk Kaposvárra, amelyek mindenkit érdekelnek. A nagy forgalom miatt a készlet any nyira megfogyatkozott, hogy kénytelenek voltunk Budapest­ről újabb könyveket küldeni. Vállalatunk csak nagy ügy- gyel-bajjal tudja ellátni az antikvárboltokat, mert csak a kereslet nő, a kínálat azonban nem. Az antikvár részleget eszerint a jövőben sem tudjuk az igényeknek megfelelően el­dig izgalmukban tü­zesednek, pirosod­nak ki a gyerek­arcok — reggelen­ként a hideg csípi pirosra őket. Bizony néha egy órát is ké­sik a busz, s a gye­rekek addig fázósan topognak az út mel­lett. Az öreglaki ta­nács ugyan meg­ígérte, hogy építtet egy várót a baráti megállóhoz, azon­ban még nem ké­szült el. Ha a gyer­mekek megbeteg­szenek, ki vállalja a felelősséget?! Ezt a néhány ezer forintot kiadást nem lett * * * volna szabad meg­takarítani. Az Autóközleke­dési Vállalat is fe­lelős: tűrhetetlen, hogy ilyen pontat­lanul közlekedjenek a járatok (főkép­pen a reggeli). A kisberényi és a ba­ráti gyermekeket úgy préselik föl reggelente a tömött autóbuszra. Jó len­ne, ha a MÄVAUT megtartaná a me­netrendben előírta­kat, és nagyobb kocsit közlekedtetne a Marcali—Fonyód vonalon. Sándor István levelező. Máté Ferencné Siófok, Budai Nagy A. u. J./a Jégverem a postán A Kaposvári Postahivatal Hírlaposztályának dolgozói évek óta hideg helyiségben végzik munkájukat. 16—17 fok között van a hőmérséklet he­lyiségeikben. Tavaly írtunk a Szakszervezetek Országos Központjának, hogy nem tu­dunk hideg irodában dolgoz­ni. Orvosolták panaszunkat. Most külön vezetéken, közvet­len nyomással jön a gőz a hír­laposztály helyiségeibe. Sajnos azonban az irodák most is hidegek. A hőmérséklet álta­lában 16 fok körül ingadozik bennük. Naponta kilincselünk a hivatali gazdásznál és a fű­tőnél. A válasz: öltözzünk fel jól, akkor nem fogunk fázni. Hát lehet nagykabátban ülve dolgozni az irodában? Az egvetlen megoldás: fűl- sék jobban a helyiségeket. A hírlaposztály dolgozói (9 aláírás). Több figyelmet kérünk! A.szigetvári vonattal járunk a Baromfifeldolgozó Vállalat­hoz dolgozni. A vonat fél hat után három perccel indul a nagyállomásról. A kalauz so­hasem kezeli a jegyeket a vá­góhídi megállóig. A szerel­vény olyan rövid ideig áll itt, hogy legtöbbször fenn marad az ember a vonaton, vagy kénytelen leugrani a gyorsan nekiinduló kocsiról. A vasuta­sok igazán megvárhatnák, amíg mindenki leszáll, s csak azután indítanák el a vonatot. A Baromfifeldolgozó V. vonattal utazó dolgozói. besározzák az utat. Sötétben csak az utolsó pillanatban ve­szi észre ezt a motor- vagy gépkocsivezető. Ha fékez, kész a baj. Nem lehetne nagyobb rendben tartani ezt az útsza­kaszt? Több motoros. Legfőbb érték a kutya? Dr. Takács Béla köror­vosnak harapós a kutyája. Az orvoshoz járó és az ut­cán jövő-menő emberek kö­zül már nem egyet mogha- rapott. Egy inámi asszony­nak a visszeres lábába is belekapott. Banda János a kisfiát vezette orvoshoz. A kutya rájuk támadt. Amíg az apa a gyereket védte, az állat az ő lábába mart. Még most is sebes a helye. Enner Jánosné szülői érte­kezletre tartott. A kutya az utcán harapta meg. A rendőr és a község ve­zetői már figyelmeztették dr. Takács Bélát, hogy kös­se meg a kutyát, vagy te­gyen rá szájkosarat, ö azonban ezt felelte: »Majd megfizetem a fájdalom : árát, a sebet pedig meggyó­gyítom.« A gölledeket igen felhá­borítja, hogy orvosuk így vélekedik. Jó lenne, ha végre rájönne, hogy nem a kutya, hanem az ember a legfőbb érték! Több göllei lakos. veket. Olyan kiadványokat látni. 50 kilóval több kenyér fogyott el azon a napon Október 26-1 szá­munkban »Foglalta kenyér? címmel közöl­tük Jóna Imre pana­szát. Kányási Kálmán, a Nagybajom és Vi­déke Földművesszö­vetkezet igazgató el­nöke novembr 22-i számunkban válaszolt olvasónk pana zára. Válaszában a Sütőipa­ri Válla’atra hárította a felelősséget mond­ván, hogy nem szál­lít elegendő fehér ke­nyeret. Suri irtván, a Nagyatádi Sütőipari Vállalat igazgatója a következőket fűzte hozzá az ügyhöz: Kányási Kálmán el­hallgatta válaszában a tényeket. Fenéi.' József, az önkiszolgáló bolt vezetője szerint a sütő­üzemtől megkapták a megrendelt árut. Jóna Imréné október 14-én akart fehér ke­nyeret venni. A boltve­zető nem tudta a meg­rendelő lap másolatát megmutatni. Feltéte­lezhető, hogy a bolt nem is rendelt árut. Ugyanis ezután is elő­fordult hasonló eset. Azonban a nagybajo- mi sütőüzem vezetője — a többi nap rende­léséhez igazodva —* mindig szállított a boltnak. Október 14-én 50 kg kenyérrel több fógyott, mint általában szokott szombatonként. Ezt a szállítók is igazolni tudják, Kányási Kál­mán anélkül válaszolt Jóna Imrcék panaszá­ra, hogy meghallgatta volna az önkiszolgáló bolt dolgozóit. Tejszínt küldtünk Csurgóra Bolla István, a Tejipari Vállalat üzemvezetője ezt válaszolta a no­vember 29-i számban közölt »Tej­szín helyett pasztőrözött tej-« című levélre: Azonnal megvizsgáltuk a csur­gói cukrászüzem panaszát. A k fo­gásolt tejszínt november 17-én szállítottuk el Csurgóra a szab­ványnak megfelelő minőségben. A cukrászüzem november 20-án tele­fonon jelentette, hogy tejszín he­lyett pasztőrözött tejet kapott. Hiába kértük, hogy szállítsák visz- sza, nem tették. Azt állították, hogy pasztőrözött tejként már értékesí­tették A laboratórium elszállítás előtt megvizsgálja a tejet és a tejtermé­ket. Nem megfelelő minőségű ár; tehát nem küldünk sehova sem. Ezt a tejszínt maga a művezető ké­szítette el. A tejszínt csak pasztő­rözött állapotban szállíthatjuk. A tej fehérjéi pasztőrözés közben bi­zonyos kémiai változáson mennek keresztül. A tejszín híg, tejszerű lesz. A cukj-ászüzem vezetője nyil­ván nem ellenőrizte, hogy a tej- sz n zsírtartalma elérte a 30 száza­lékot, csak azt nézte, hogy folyé­kony, így téveszthette össze a tej­jel. Egvébként Csurgón van üze­münk, a szakemberek eldöntötték volna a vitás kérdést. Segítsen a BIB is Kánv-i Márton vb-elnök a »Bala- tonberényre is ráfér a fejlődés-« című levélre adotj; választ. A köz- se^'fejlesztési hozzájárulásból nem futja mindenre — írja. ötéves tervünkben egy út építése szere­pel. Erre 3—400 ezer forintot köl­tünk évente. Az Üj sor villamosításának ügyé­ben már intézkedtünk. Az Áram­szolgáltató Vállalat marcali tele­pe még nem közölte, hogy mennyi­be kerülne ez a munka. Pedig csak akkor tudjuk megállapítani, mennyi hozzájárulást kérjünk a villatulajdonosoktól, milyen költ­séggel kezdhetjük el a villamosí­tást. A Balatoni Intéző Bizottságnak is sokkal nagyobb áldozatot kellene hoznia. Ha a fővezetéket megépí­tené a műút mellett, a tanács be­vezetné az utcába a lakók anyagi hozzáj árulásával. * * * Szerkesztői üzenet — A KáJlai Éva Leánykol­légium IV. osztályos tanulói­nak: Igazuk van, nem a pólya hozzaj

Next

/
Oldalképek
Tartalom