Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-19 / 273. szám
Vasárnap. 1961. november 19. 5 SOMOGYI NÉPLAP /■jg ovács doktor két nap óta nem be- szél a feleségével. Az első nap úgy érezte, hogy idegösszeomlást kap ebben a kegyetlen, halk haragban. Húsz éve együtt vannak, de még nem fordult elő olyan veszekedés, amelyben fél napnál tovább játszották volna a háborúsdit. E két nap óta tartó ellenségeskedés már-már kezd ijesztővé válni. Mi következik ebből? Bizalmatlanság? Folytonos perpatvar? Válás? Tragédia? —töprengett, és idegesen kerülgette a vitrinbe tett táviratot, amelyet fia küldött a városból, a kollégiumból. »Apám — idézte föl a távirat szövegét—, holnap a Fradi-meccset közvetíti a televízió, gyere értem a kocsiddal, mert otthon akarom végignézni a mérkőzést. Egyébként a napokban szülői értekezlet lesz az iskolában, anyu jöjjön el. Sok puszi, Pityu.« Indulnia kellett volna a fiáért, de nem készítette elő az autót- Feleségének azt mondta, hogy nem fogja teljesíteni Pityu kívánságát. Az asszony először felkacagott, aztán sírógörcsöt kapott, s kiabálni kezdtek. Szó szót követett. A felesége külön ment lakni a kisszobába, s azóta se hajlandó tudomásul venni, hogy a nagyszobában is él valaki. De most talán, igen, most nyitja ki az ajtót — gondolta Kovács doktor, amikor meghallotta, hogy zörög a kilincs. Az asz- szony belevett, s leült a kanapéra. — Tegyük jóvá hibánkat — mondta, — Kérlek, menj el a gyerekért. A meccset már nem láthatja, de ma este jó műsor lesz a televízióban, menj. menj el érte. Kérj tőle bocsánatot, és hozd haza. Én addig megcsinálom a kocsonyát, levágok két csirkét, szerzek ürmöst. és sütök háromféle tortát. Valahogy kiengeszteljük ... — Nem megyek, nem. csinálok a saját gyerekemből majmot. és mákvirágot! — kiáltotta határozottan Kovács. Az asszony megint elsírta magát. — Mákvirág, neked mákéivá Q — felelte zokogva —, ha tudnád, hogy mitr szenved a szigorú tanároktól az a gyerek, ha tudnád, hogy minden szülői értekezlet után sírva lépek ki az iskolából, és azt kérdem magamtól, hogyan bírhat ki egy gyerek annyit, amennyit ebben a ... a ... »laktanyában« kívánnak tőle. akkor... Szegény kisfiam! Már ilyen korán kegyetlen veled az élet. Menj el érte _ f ordult ismét könyörögve az urához —, mert nem bírom tovább. Dr. Kovács vette a kabátját és kirohant. Maga se tudta hová megy, csak el hazulról, valahová, akárhová. Amikor a Moszkvics kigördült a kapuból vüiant eszébe fia távirata. »Ma van az iskolában a szülői értekezlet.« Határozott mozdulattal a városba vezető útra fordította a kocsit és gázt adott neki... Belépett a kollégiumba. Pityu ott állt egy ablaknak dül- leszkedve egyik barátjával és cigarettázott. Amikor meglátta apját, összerezzent, kiegyenesedett. Egy villanatia farkasszemet néztek egymással, apa és fin. aztán Pit^v morc kévpel, duzzogva elfordult. Az orvos elsapadtt u-eni^oott, aztán megkérdezte a vonástól, hon-’ uoi ie/lz rz a szülői érteárakor ott volt az kólában. A szü- crt"k/'zi't~e sok anua -öt:t el. Férfiak minőO-sre öAen ha lehetnek — ól,'-n1*ntta — »a Kovács doktor. Kérysrere'1 etlen hátAPA ráült az egyik padra. Szegy eilte ezt a kisdiákos helyfoglalást, meg azért is drukkolt, hogy mit tartanak a történtek, után a fiáról. Milyen vélemény hangzik el róla itt? Mindenki oda néz majd abba a padba, ahol ő ül. A tanár neki beszél, és a 45 éves, tisztességben őszülő orvosnak pirul a képe. Amikor az egyetemet elvégezte, azt gondolta, hogy örökre szakított az iskolapaddal. S most itt van ni, itt ül megint és izgul. Akkor magáért, most meg a fiáért. A fiatal osztályfőnök fölemelte hangját, s arra nézett, ahol dr. Kovácsné szokott ülni a szülői értekezleteken. Egy pillanatra meglepődött, amikor az apát látta helyette. így folytatta: »Kovács István az egyik legtehetségesebb gyerek az osztályban. Sajnos azonban két fegyelmi után se változtatott magatartásán....« Két fegyelmi? — döbbent meo dr. Kovács. — Erről mit sem tudtam... £j zakadt az eső. Ko- vács meghökkent. O' Mi történhetett ezzel a gyerekkel? — gondolta. — Ilyen ítéletidőben az országúton?... Ez volna az a Pityu, aki tegnapelőtt a) táviratot küldte; akinek nem elég az iskolai televízió; aki tortával tele hassal, a fotelben elnyúlva, anyja szolgálatkész ugrándozása közben akarja élvezni a meccset? Ügy látszik, jót tett neki, hogy nem kértem tőle bocsánatot, a fene a taknyosát. Hát mit képzel ez az apjáról? Majomnak képzeli, aki fia kegyeiért esedezik? Azért a két fegyelmiért majd külön számolunk. Majd megmutatom én ennek, hogy ... A kettes kilométerkőnél csuromvizesen egy fiatalentoer kémlelte a városból kivezető utat. Dr. Kovács észrevette a fiát, de nem lassított. Amikor a gyerek megismerte a kocsit, és bizonytalanul feltartotta a Dr. Ci.nkotai Frigyes: JANOS BÁCSI (olaj).-t ó Jv ; í T£N.' VVOOB; VIHA R Virtfcrporos rtaráz ’áb k Ír nr> > a /. irr k Jyhé >en, cikcak* os \ á itik ösv/t-gyűjtik az ür.s v'ii :r iiit’en mOrgét serényen Kegy - le”'?ért evdekel, s t’M’d e Imii egy ;-k c-^ulnnc; farkrt-b-bi zva. kutyahűség, ho á rohansz? Kopog a háztető-, ropog n gy£r»gc növény et, szárb-n reményed. Jég'-Hl-vök ívért hullnak le, mért verik kertjét a szegénynek*: »... Ügy érezzük — folytatta a tanár —, hogy a gyerekből mindinkább eltűnnek azok a szép tulajdonságok, amelyek az iskolába lépésekor jellemezték. Hanyag, züllik, mindig az anyjával fenyegetőzik, nagyképü és puhány. Én hittem ebben a gyerekben, amikor idejött, és hiszek most is. Alaptulajdonságai feljogosítanak erre. Keresem, kutatom szakadatlan, s nem tudom, hol lehet a baj. Szeme itt összevillant Kovácséval, aztán tovább beszélt. Dr. Kovács úgy érezte, mintha nem is az ö, hanem az osztályfőnök ryereke lenne Pityu. Ez az ember többet tűi róla, mint ő, aki ringatta a bölcsőjét. »S^kat tép»lxd*em azon — folytatta a tanár —, nem otthon nevelik-e rosszul a gyedeket. De hiszen minden szülői értekezleten itt van az édescnyja, s elmondtam neki mindent...« Kovács behvnvtn a szemét, ómikor kifel* indult az iskolából. a pedellus megállította »Doktor úr — mondta — itt iárt r fia. SamáVa a történteket de itt. az osztályfőnök úr előtt vem akar kcVerretlen heV’zethe kerülni. Ari üzeni, u ogv a !• a-a felé verető orszáa- út~n vá -a Nem akar hazamenni, csak.. .« kezét, belelépett a gázpedálba. A Moszkvics felgyorsult, és elröpült a gyerek mellett. A visszapillantó tükörben egy másodpercre látta, amint fia kétségbeesetten integetett utána. Kovács doktor torkát valami szorította. »Nem, nem szabad most meghátrálni« — mondta magában, és törölget- te a szélvédő üveget. Otthon a felesége a nyakába ugrott: — Hol van Pityu? — kiáltotta örömmel —, megjött ugye, meghoztad? — Nem. Azt üzeni, hogy nem jön haza. — Mi van vele? — ... Hát tudod, volt bocsánatkérés, kiengesztelés, sajnálkozás, minden. Különben úgy határoztam, hogy fölmentlek téged a szülői értekezletek izgalmai és fáradalma alól. Ezután én megyek el oda. És most üljünk le, szívem, együk meg a csirkét, igyuk meg az ürmöst, s ami megmarad, hát megmarad. — Ügy örülök —■ sóhajtott vacsora közben az asszony —, ho»y ez a gyerek eVgté*elt kapott, és idejében egyenesbe jött minden... — Igen — mondta Kalács —. egyenesbe ... * %esedi MáafUr Jevgenyij Jevtusenko: „TARTSATOK KOMMUNISTÁNAK! Am tartsatok hetvenkettőnek: — én zengem elragadtatott dalokban: — gyermekkorom óta érzem: — kommunista vagyok! Tábortüzeink körül állva, pionír nyakkendős kölykök, zengtük a párt dalait, s ez a drága lelkesedés azóta örök. Szörnyű bajok ha sodortak, láz vert, a közöny hidege rázott, anyaként felemelt — s odavonta szívem a Forradalom magához. S várva a harcban a posztra: hittem: adósságom lerovom, s Anyámat, aki életemet óvta, védve, elesve átkarolom. Fáj, gyönyörű ez az irigység, mi vigasztalanul ölel át: — Október! Honvédő Háború! Nem voltam katonád! De ném! Nem érkeztem ide késve! Magasztos ez a sors, ami rám vár!. — Tart verseim igaz hadviselése valamennyi hazugság barikádján! Bár csoda jól kinevelt fiúkák az elleneink: — csupa báj, ki tanultsági — Vélük a békés vita útját'1 elvetem én — az alku kizárt! Ebben a háborúban de nehéz szívdobogásnyit jutni előre! — De Október ez nékem, éppen ezért! S Honvédő Háború hőse mind, aki társam! Mi vonulunk a Forradalom felszaggatott terepén, Öt folytatja a mi rohamunk, bennünk ragyog fel most az a fény. Gyűlölöm a nyugdíjazott szíveket, s ki vállalja a bútor szerepét: kit a kényelem súlyos pora lep, s az undorító arany ciráda tetéz! Fonnyadt arcukról a penész lerágja a küzdelem emberi fényét: — »Védtük a Szovjet Hatalmat a vész idején! Most hadd emésszük a bókét!« A szovjethatalom grejét mint a rohamra elszánt katonák, védjétek e sokféle hazugtól, e kivénhedt szívű had sokat árt. A súlyosodé kalászra hajolva, s műhelyben ügyelve az öntést, aggódva vigyázz a szovjethatalomra, s a csillagokra törve is őt védd! A mocskos szívű úr — valahány volt — Szovjet Hatalom! — szórta rád szemetét. Sunyi jós röhögésük régen elásott, tervezve romodra tenyésztelepét. Gyűlöletük önkívületében fenyegettek fegyverrel, ugatással; — ki nyíltan hordta a kést a szemében, ki árulta ügyünket sunyisággal; szivacs-szívűek, a közöny szörnyei, kik odaírják minden alá a nevük, s felemelik a Forradalom fegyvereit, a Forradalom szívére sújtva velük! Aljas e játék, durva, pimasz, s a főszerepet — jól, betanítva — az ő hősük: — arcán a bárgyú grimasz — Ahogyóhajtják úr alakítja. Nehezen lehet őt kihalászni, fed erí ravasz ostobasága; Ahogyóhajtják úr nem akárki: szívós gyökerét táplálni sok a trágya. Csúszós, kitűnő vazelinnal kenték — hol a rés, melyen át be ne férne?! »Nemzeti hős!« — majd »Le a bitanggal!« ott szurkol, ahol biztos a pénze. E finom utódok, e fiókák, ügyesek, fejlődőképesek itt most. Zsíros ujjacskáikat be szorítják, be igazítják zásztó-rudainkhoz! Sü rögve, lapulva, tiporva, ahogy kell, — mennyi bitangságuk nyoma látszik! Forradalmiságukat igazolták kezesekkel, a forradalomtól undorodva halálig! Idézeteik bunkója alatt — cáfolni ezeket aligha tudod — tiszta halántékú hazafiak ezre — bemocskolva — térdre rogyott Én Majakovszkijhoz fellebbezek, ki értette e két lábra nem állott csont nélküli kígyó sereget, s róluk igaz szavakat kiáltott. Majakovszkij! — ma persze citálják! S nem takarékoskodnak a bronzzal. De e »lelkesedök« hogy utálták, s mit küzdött ő e sok sunyi korccsal! Cikkecskéik légyraja lepte, meghurcolni nevét: — nem aludtak. — »Nem proletár író!« — süvítette felé ez á bandita-osztag. Hány pimasz üggyel dühítette ez az álszent motyogó gárda, s a Verset a szovjet útlevélről életében elszabotálta. De ő fiatal haragja fűzében az idézőjeleken át köríbénk lép: hatalmas, akár a Forradalom, s halhatatlanná teszi lényét áldozatos lobogása, — s örökre, mint a vér, zuhog, lázadozik: Majakovista-szívünk örökölte önzetlensége forró ritmusait. Amikor a ragyás arcú parasztok, kucsmák és katonasisakok, követtek — Forradalom! — vállalva a harcod^ azok önzetlenül hoztak áldozatot. Sebesült kezüket kulcsolva köréd hűen öleltek, kínban, becsülettel; de volt, ki letérdelt, csúszva eléd, mert tudta, feláll tele zsebbel. Leborultak eléd, hízelegtek, sürögve-forogva szolgálták ügyedet, de árulást szegeztek a szívednek, régóta ismert stílusuk ez. E fajtát ismerem, s e tudástól keserű a szám, görcs fogja a torkom. Jöhet bármi idő — e puhány jól érzi magát — mindenhez idomulva folyton. E hernyóknak, akik itt araszolnak, s hazudoznak a gyűlések előtt, nem drága a szovjethatalom — csak az ő nyomorult kis hatalmuk — mindenekelőtt! De engem, akár szerelemben a féltés — öl érte aggodalom. Meghalnék érte! — s tehetetlen háromszorosan gyilkol a gond. Ám nyalakodjanali asztalaidnál, törje magát, ki ügyesebb, Forradalom! ezekkel mire jutnál? katonáidra tekints: — lakájok ezek! Borravalóért barát a lakáj, ami tetszik, csak azt teríti ki eléd. de áruló lelke csupa ragály, hajlongva ajánlja — eladja hitét. Nézd, katonáid, — nem hízeleg egy sem; szófián e had, kemények szavaik. Nem hazudoznak. — s mind engedetlen, a hazugság ha küldi vezényszavait. Ti nyers-nyakas ok, keményszavúak, sorsotok be nehéz, bonyolult, hány sebet kaptatok már amiatt, hogy — a modor nem elég kitanult. Titeket mennyi sérelem ért, szállt fejetekre vád, gyanú, per, — s beálltatok rendőrnek ezért? — Partizánnak szöktetek el! 55 mint a ragyás arcú parasztok, kucsmák és katonasisakok, mentetek a Forradalom aromában, áldozatos halálba mentetek ott! Igazunkért hűen elesve a bajok éveiben-: — nagy a fi érdemetek’ Ráborulok kommunista szívetekre, s nem keresem a taffkönyveteket. Elestetek az igazság ütközetében; — a harcba kiállók helyetekre, 15 bátrak, én, akinek nincs tagkönyv a zsebében; — Forradalom, fogadj el katonádnak! A csillagok ostroma, a munka magasfeszültsége szívünkben akkumulálva, a Janus-arcú sereggel a harc; — ez a Forradalom mai kézitusája. Büszkén megyek sorsom elébe, s megállók, amíg bírja a térdem: hízelegjen a haszon sunyi, népe — én. nem! Sok bánfaiam ért, s majd fáj nekem is, hogy elhagy sok olyan, aki szeretett — e gondot a szív elbírja, csak azt nem, hogy a Forradalomhoz hűtlen lehetek. Nem kell, hogy a hazug, tehetetlen erkölcsök nyomorék eszménye legyek. Csak ti »kommunistának tartsatok engem** akikért oda szántam az életem. Vád Mihály fordítás» Jevgenyij Jevtusenko Szibériában született 1933-ban. Dolgozott kolhozban, földtani expedícióban, elvégezte a moszkvai irodalmi egyetemet, majd bebarangolta a Szovjetunió tizenhat köztársaságát. Tizenhat esztendős kora óta jelennek meg nyomtatásban versei. Eddig hét önálló kötete jelent mea. Ablak, nyílik a fehér fák sorára, Minket zsúfolt villamos döcögtet, Irigység, Lakodalmak, Ütitársnőm, Szobrok a dzsungelben című verseit a Nagyvilág; Naggyá lenni, Hagymaleves című költeményét az Elet és Irodalom ismertette meg a magyar olvasókkal. A Kortárs novemberi számában jelent meg a »Tartsatok kommunistának!« című verte. Ez a mű szinte az »új hwVSrm ars poeticája; kifejezi a Maja» kovszkijért lelkesedő költő- generáció érzéseit, gondolatait, Az állandóan új utakat kereső, a munkásosztály, a dolgozó nép mellett kiálló Jevtusenko Ura* ját az egyszerű érzések, hétközi napi képek finom tollú meg^ örökítése, fiatalosan friss szer*.; lélet jellemei.
