Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-15 / 269. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, 1961. november & 1370 forintból 410 forint italra Ha Répáspusztán a termelő­szövetkezet ma kifizet 10 ezer forint előleget, abból 6 ezer forint holnaputánig a bolt és italbolt kasszájába kerül. A tsz-tagok helyben megvásárol­hatják az összes háztartási cikkeket, és beszerezhetnek itt sok más árut is. A boltban és az italboltban egy család havonta átlagosan 1370 forintot költ. Ebből 410 forint italra megy. Amint számolgatunk, sze­kér fordul a kocsma elé. A két szürke ló úgy megszokta már az utat, hogy itt minden szólítás vagy gyeplőrántás nélkül is megáll. A kocsis, Csík György — ötven körüli ember — kissé bizonytalanko­dó léptekkel ballag be, de an­nál határozottabb hangon szó­lal meg: »F röccsöt adjon.« Bor nincs. Szomjoltónak szó­davizet kap. Nem éri be vele. pálinkát rendel. A reggeli órákban vagyunk, de ma nem ez az első kocsmai látogatása. Élménybeszámolóba kezd. El­dicsekszik, hogy egyszer ré­szegen kocsikázott Kaposváron, s a rendőr kikísérte a város széléig, nehogy eltévedjenek a lovak. Láthatóan büszke erre, és áltálában arra, hogy fel-fel­önt a garatra. Hogy most miért iszik? Mert van miből. A TŰ- ZEP-nél dolgozó lánya havonta ad neki egy százast, honvéd­tiszt fia is küld haza pénzt, ö maga is jócskán kap ■előleget minden hónapban a tsz-ben — mert egyébként a munkában helytáll, ha kell, éjjel, nappal, hétköznap vagy vasárnap egy­aránt —: aztán egy kis al­máért is jön forint ilyenkor, no meg a felesége igazán meg­értő élettárs: tudja, hogy kell a pénz borra, pálinkára. Hogy mennyire rúg, az elkocsmázott összeg? Sosem számolta össze, de megítélése szerint havi öt­százra fölmegy. Kérdeztük, hát válaszolt. De már búcsúzik is, mennie keü a mezőre ré­páért, „ Italra Répáspusztán egyik család kevesebbet, . a másik többet költ. Családonként a havi átlag 410 forint. Több ez egyszerű statisztikai, kocsma- tervteljesítési adatnák. . K. J. c// pállj aízezdés évében Mindenki volt életében egy­szer kezdő. Érezte az első ke­reset újjcingó örömét, az első munkanap érdekes, új banyo-» másait. Riportunkban olyano­kat mutatunk be, akik műkö­désük első évében most állnak először minden segítség nél­kül a katedrán. Az új tanár bácsi Somogyiadon ai kanyargó fő­utcát rovom. Az iskolát kere­sem. Egy idősebb, nagy baju­szé ember igazát útba, s mind­járt megkérdi, kit keresek. — Ja, az új tanár »bácsit«? — derül fel. Az osztályteremben találom Jancsek bajos általános isko­lai 'tanárt. Öra után a nevelői szobában beszélgetünk Főisko­lát végzett, magyar—történe­lem szakos. Egy kicsit zárkó­zott, de azért hamar megtu­dom, hogy somogvvári. Szere­tett volna hazakerülni taníta­ni. •— A szaktárgyamat tanítom és oroszt is heti kilenc órá­ban. Üttörő-csapatvezető is va­gyok. Ez új, ebben még gya­korlatot kell szereznem. A ta­nítás nem jelentett különösebb problémát kezdetben sem. A főiskoláin alapos gyakorlati képzést kaptunk, itt ’ pedig kartársaim segítenek .— mond­ja. , Osztályfőnök, úttörő vezető és az iskola könyvtárosa. Nem, nem sokallja a munkát, jó így. Még szabad idő is jut — Olvasok többnyire. Né­ha, moziba megyek. Társasá­gom? Egyelőre nincs. Egyedül vagyok nőtlen, néha megláto­gatom családos kollégáimat — Mennyi a fizetés? • ~ — Túlórával 1350 forint. Elég sok elmegy a megélhetés­re, de azért sikerül megtaka­rítani is valamit — Társadalmi munka? KISZ? —i Nem ismerem a KISZ-tit- kárt Még nem keresett föl, igaz én se őt. A KISZ-szervezet életéről mindössze annyit tud, hogy »valami válság van« az alap- szervezetben. De ném keresték meg egymást. Pedig egy fiatal pedagógus sokat tehet, sokat segíthet „Örömmel jöttem Kaposfore“ Alig győzöm jegyezni, annyi szépet és jót hallok róla' kar­tácsaitól. Törekvés, a szakma szeretete, érdeklődés — ezek­kel a-szavakkal jellemzi egyik kolléganője. Csöngetnek, utána nemsoká­hogy tanár leszek. A főiskolára hely hiányában csak egy év­vel az érettségi után sikerült bejutnom. Nagy örömmel jöt­tem Kaposfőne tanítani. Év elején az első lépések izgalma hamarosan megszűnt igaz, eh­hez minden, segítséget meg­kaptam kartársaimtól. Nem is tudnám másképp elképzelni az életemet mint a gyerekek kö­TAB KA Döntsön a közönség “ A Nagyatádi Járási Művelő­dési Ház irodalmi színpada­Kezdődik a történelemóra a HI/D-ben. Lestyán Magdol­na jelentést tesz Zetz József tanárnak. ra megjelenik osztálykönywel a kezéberi. Óráról jön. Bemu­tatkozik. — Puchmann Erzsébet. Kellemes jelenség, nagy, ra­gyogó szemekkel. Ha formás alakját nézem, esküdni mer­nék, hogy testnevelő. Pedig nem. Magyar—orosz szakon végzett a pécsi főiskolán. — Mikor választotta ezt a pályát? — Régen. Már általános is­kolás koromban azit terveztem, zött, akik igen hálásak a sze- retetént — Tervei? — Szeretnék jó pedagógussá válni. Az újabb csengőszó a tízperc végét jelzi. Elköszönünk, órá­ra indul, várják tanítványai. Két bőrönddel, tele optimizmussal.., I7®kollégáim segítségével talyáfoa kóserem ed Zetz Jázse- túljutottam. Szerencsés emberek A lottó 43. játékhetén két négy- találatos lottónyeremény volt me­gyénkben. A négyes találatokat a szerencsés fogadók iker-lottószel- vényen értéit el. Szelvényeikre egyenként 70 266 forintot kaptak. A 9 046 909 számú iker-lottószel­vényre Varga József csurgói lakos már föl is vette a nyereményt. A 44. játékhéten Kovács Ferenc hatéi tanácselnök ért el négyes ta­lálatot. A 89 070 forint nyereményt november 15-én délután 5 órakor a Vörös Csillag Filmszínházban fi­zeti ki az OTP a szerencsés nyer­tesnek. Az autónveremény-takarékbetét- könyvek húzása Nagy István tabi kisiparosnak hozott szerencsét: Skoda Octavia személygépkocsit nyert. fet. Pajkos csitrihad szyk«il) itt óra előtt: ki feüel ma? Alig) nőtték ki az általános iskolai) padot, de már eleven, csínyre) minden pillanatban kész nő-? palánták. Mikor elhelyezkedem? az utolsó pad mögött, s előha-. na^ egyetlen tagja sem lépett laszom jegyzettömbömet, né^c - ... ,.............^ gyen-öten is nyújtják versanyt>me§ a közönségé kínálggtva kemény fedelű at-Ce-*®> ^°Sy elmondja a vasáma- laszukat: azon kényelmesebb Cpi verset. November 3-i szár­az írás. Előzékenységüknél Cmunkban mégis ítéletet mond. csak huncutságuk nagyobb. C,. kezdemén verés fölött Nem lehelt, a kezüemenyezes toioro, “Óvtuk az irodalmi színpad ve- Vetőit, hogy ne terjesszék ki az .irodalmi ismeretterjesztést a filmelőadások látogatóira, s “annak az aggodalmunknak ad­tunk hangot, vajon sikerül-e .mindig megfelelő verset talál- ,ni a szóban forgó filmhez. Don- “esi ‘ Sándor, a művelődési ház 'igazgatója, Csákabonyi Balázs^ ,az irodalmi színpad vezetője szerint kár volt megkongatni a 'vészharangot: a nagyatádi kö­zönség nagy tetszéssel fogadta 'az első szavalatot, a, vers eä« ,mondóját lelkesen visszatap- •solta. Igazuk van a levélíróknak- ja megfelelő hangulatú versek ’kiválasztását bízzuk az irodal- ,mi színpad és a művelődési ház vezetőire, azt pedig dönt- “se el a közönség, hogy kedl-e a Vasárnapi vers! » * • Felhőszakadás a színpadon A hamburgi operettszínházija» vendégjátékot tartott az ismert Cuevas balett-társulat. Egyik próbájuk közben váratlanul mű­ködésbe lépett a színház tűz­oltó-berendezése, úgyhogy való­ságos felhőszakadás árasztotta el a balett értékes díszleteit, a kosz­tümöket és a színpad műszaki berendezéseit. A baleset követ­keztében le kellett mondani a szombat esti és vasárnap dél­utáni előadást. Becslések szerint a kár egymillió forintnak meg­felelő összegre rúgott. Nem lehet egyszerű dolog itt tanárkodná ... Ám amikor megkezdődik a feledés, az élénkség feszült fi­gyelemmé dermed. Peregnek a kérdések. Hetzer Rózsa felele­te négyes. Majd Kerekes Ág­nes beszél Dánia városairól, s ő is »jó« érdemjegyet kap. Fe­gyelmezetten figyel az osztály, amikor Norvégiáról beszél Zetz tanár úr az óra második felében. A képzelet, a gondolat a csipkézett partvidéken jár, s szinte ömkéntelenüi emelked­nek a kezek, amikor kérdés hangzik feL — Mi is az a fjord? — Két-három válasz is el­hangzik, amíg közösen eljutnak a helyes fogalomalkotáshoz. Itt nem alszik, itt gondolkodik az osztály. Öra végén a táblá­ra kerülő ■ vázlat szövege is ' a közös munka eredménye.;: :.. Egyszoba-konyhás szolgá­lati lakásában beszélgetünk. Zetz József a Debreceni Tudo­mányegyetemen frissen szerzett diplomával és fiatal házasként került Kaposvárra. —1 Nekünk, alföldieknek na­gyon kedves ez a virágos vá­ros. Ide kértem magam, és szerencsém volt. Két bőrönddel és tele Optimizmussal jöttünk ide. Pedig »se rokonunk, se is­merősünk« itt — teszi hozzá mosolyogva — S nem csalód­tunk. A kezdeti nehézségeken hamar — Hogyan tett tanár? — Gyermekkorom óta a tör­ténelem, a földrajz területére összpontosult érdeklődési kö­röm. Kedvenc tantárgyiam voltak, sokat olvastam ebben a témakörben. Ezek a körül­mények érlelték mag bennem a vágyat, hogy mindazt, amit e két tudományágból magamba szívtam, tovább adhassam. Amit vártam az élettől, telje­sült.. | C í izenhat éves, és nagy Cr-* megtiszteltetésnek tart­ja, hogy barátok vagyunk. Pe­dig engem ért nagyobb tisztes­ség, hogy olyan őszinte hoz­zám, amilyen az édesanyjához sohasem tudott lenni. Az én tisztességem a drágább, hogy kitárulkozik előttem, szája szögletén azzal a kesernyés kis vonással, ami sehogyan sem illik arcának üde harmóniájá­ba, 'Mihez hasonlít ez a kislány­arc? Kinyílt virághoz, mely derűs eget idéz, tavaszt. Ele­ven ragyogású szeme úgy csa- pong pillantásaival, mint a fecskék. Mindent akar látni és tudni. Vallatja a világot és engem. Nekem azt kellene megmondanom, ki hazudik na­gyobbat: ő-e, aki nem szeret ugyan egyedül lenni, és mégis bezárkózik a magányosság csi­gaházába, mert védekeznie kell, vagy a szülei, akik mind kétségbeesettebben formálnák Katit saját képmásukra és ha­sonlatosságukra. De Kati nem akar rájuk hasonlítani. Immár ott tart ez a tizenhat éves kö- lyöklány, hogy menekül. Előre megfontolt szándékkal konok; és hiába könyörgés, szép szó, fenyegetés, hogy hátából szíjat hasítanak otthon. — Tessék elhinni, kimond­hatatlanul utálom a hazugsá­got, ami körülvesz. Nálunk mindenki hazudik, senki sem olyan, mint amilyennek mond­ja magát. Most látom csak, hogy négy ujj nyoma sötétedik Kati bál orcáján. — Kikaptál? Zavartan hajtja le fejét, és keze önkéntelenül téved az ar­cához. — Tegnapelőtt. Nem men­tem el a templomba. Felöltöz­tem, mert apa is, anya is öl­töztek, de amikor kész valta.n, elbújtam fönn a padláson. Hallottam, hogy kiabálnak, de meg sem moccantam. Azt hit­ték, hogy előrementem. Pedig még azután is sokáig ott ku­porogtam a padláson, hogy egyedül maradtam otthon. És amikor hazajöttek, akkor..; J' Ihallgatott, és hallgat- tam én is, pedig gondo­latok, indulatok feszítettek. Tán ez utóbbiak miatt jobb is volt hallgatnom. Katit az el­vakult indulatok tették Üldö­zött kis vaddá. — És mondd! Nem lenne cél­szerű, ha néha engednél szü­leid kérésének, és... — Hogy járjak templomba? Már bánom, hogy kiszaladt számon az iménti kérdés. Gya­nakodva méreget, és tudom, hogy most rám is haragszik, rólam is megvan a vélemé­nye. — Nem! Ha nem adnak" en­ni, kilöknek a házból, szíjat hasítanak a hátamból, akikor sem! Én néni akarok hazudni. Szavai mögött nem üresség kong, hanem valami nagyon kemény elem: akarat, kívánság az olyan életre, amire nem ta­lál otthon példát. Nehéz, igen nehéz. Bátorításért, azért jött hozzám, mit ''szólok én. Helyes- lem-e, hogy ismét ellentmon­dott, hogy az otthon füllasztó levegőjében is szabadabb, tisz­tább levegőre szomjas? Én he­lyeslem, de nem merem kimon­dani. Tudja ezt, vagy csak ér­zi? Szája szögletén még mé­lyebbre vésődik az a keserű vonás; csalódás van benne és megvetés. — hézd, Katikám! Nem sza­bad a helyzetedben csak a tragikusát látnod. Próbáld megérteni szüléidét. Idős em­berek. Testvéreid már mind felnőttek. Egyedül vagy ott­hon. Érthető, hogy minden sze- amikor én azt mondom, hogy retetük rád záporozna. Min- nem érzem jól magam, vasár- dent megkapsz, amit csak ki- nap ágyban maradok. Vagy vánsz, nem hiányzik neked sok. a tanulnivalóm, nem me- semmi. -És a jólétért cserébe hetek látogatóba. Ezek csak azt kívánják, .hogy olyan le- kitalálások, kibúvók. Az a ha­gy él, mint ők. Te nem akarsz zugság, amikor apáék haza­olyan ember lenni. Nem aka- jönnek a templomból, és apa rod, hogy több arcod legyen, felpofoz. Hogy utána megpa- F.gy otthoni, egy utcai, egy naszolják, hogy a nagypapa hivatali vagy iskolai, egy csak nem is eszik, hanem zabái, a jó barátoknak, egy meg futó és hogy túlél mindenkit. Hogy ismerősöknek. Ez helyes. De a Mária néni egy... szóval JUCI NÉNIT mindenki sze­reti a bérházban. Kedves, örökké vidám asszony, de egy kicsit szórakozott. A minap is megmosolyogtatta a ház la­kóit. A délelőtti órákban be­csöngetett egyik lakótársához, kért egy doboz gyufát Wall inger Endre ^ mondván, hogy főzni szeretne. p^nMWBaa^éhány perccel később ismét--------------------------------------------------^csöngetett. Paprikát kért, mert v áz is kell a paprikás krumpli- kisebbik lányuk is, mint ők él- C,hoz. A lakótárs még le sem tek és élnek. ^pihent, máris újra szólt a csen­— Most azt várod, hogy vi- jí,gő. Juci néni állt az ajtó előtt gasztaljalak, vagy azt, hogy ta- ^.vékával a hóna alatt. Krump­li köteles tiszteletről nem sza­bad megfeledkezned. Érted? /r# érőén néz rám, és né* '-'mán bólint. Nyitván azt gondolja, hogy mindezeket fö­lösleges elmondanom, mert magától is tudja. De azért az előbbi gyanakvás és harag vo­nása lassan halovány mosoly­gásba veszik. — Ha olyan egyszerű len­olyat mond rá anyu, és köz­nácsot adjak? Hirtelen ugrik föl, és lép az ablakhoz. Nem látom az arcát, a szemét. Sírna? Nem. Amikor megszólal, száraz, színtelen a hangja. — Tudom, hogy hazugság lenne a vigasztalás. A tanács? Azt meg sohase mástól várja az ember! Ha nem ismerném, azt kel­lene hinnem, hogy Kati pózol, valamit olvasott, és most az-y. ben, ha találkozik vele, akkor zol szórakozik, hogy eljátssza púszipajtások. Tanulás közben rám szól apa, hogy nem min­den szó igaz, amit tanulok. Nem szentírás, de »ezeknek« ez kell. És mikor eljön hoz­zánk valamelyik kollégája va­lamiért, akkor apa másként beszél. Akkor azt mondja, a »mi társadalmunk«, a »mi né­pünk«. Máskor csak »ezek«. ne! De nem az. A többiek — Én nem akarok ilyen lenni! testvéreit nevezi többieknek Ember vagy, Katikám és már csak akkor szenvednek te nem is leszel olyan! Nem hozzám hasonlóan, a/mikor ha- próbáltál még az iskolában az osztályfőnököddel beszélgetni ezekről a dolgokról, hogy be­nyelembe magukat, már kez­dődik a civakodás. Apáék ra­gaszkodnak ahhoz, hogy együtt lássák a családot a templom­ban. Akkor én is elmegyek mindig szó nélkül, mert elég, ha magunk között megbeszél­jük ennek a kivonulásnak a nevetségességét. Kari, a tyám legutóbb elaludt a sén, és mi majd megpukkad­tunk a nevetéstől, mert hal­kan ugyan, de még hortyogott is. Apáék nem vették észre. Ök csak azt látták, hogy ott vagyunk mindannyian, de hogy melyikünk mit gondolt és érzett, az már nem volt gond. Tetszik engem érteni? szél jen a szüléiddel? Mikor felvillan a gúnyos mo­soly barátnőm arcocskáján, el kell ismernem, hogy a kérdés fölösleges volt. Nem, nem bá- próbált, mert az osztályfőnöke ml~ és néhány tanára is olyan: máiként él, és másként beszél. 'Szavakat keresgélek. Jó lenne valami megnyug­tatót mondani ennek a gyerek­nek, és már-már mondom, ami­kor elém magasodik a tila­lom: — Csak igazat, ami igaz! így pedig nem biztathatom, nekem a kölcsönvett bölcses­séggel a bölcset. Bár így lenne inkább! Tizenhat év még meg­enged ilyen játékokat. De ezek_ a főbe kólintó szavak belőle^ szakadtak ki. Vádolva a szülői szeretetnek egy pokolra vivő válfaját, a kettőzöttséget, ami­től undorodik, és ami eltávo­lítja végképp a szülőktőlr — No! Föl a fejjel, kisöreg! Felém fordul, és hálás va­gy ok%neki, hogy nem sír. Sőt, mintha... jól van... már mo­solyog is! — Hogy is van az a József Attila-vers? Ne hagyd el ma- r _____ S amgyf Népmp liért jött, mert ugye. a nélkül mégsem lehet paprikás krump­lit készíteni... % » * » Karakán öreg hölgy Denverben az éjszaka közepén fölcsengették a rendőrséget. Az ügyeletes • rendőrtiszt reszkető hangot hallott, amely a követke­zőket közölte: ►►Nevem Alfons Virgil, a High Street 365. szám alatt betörtem egy élelmiszerüz­letbe, a tulajdonosnő azonban el­kapott, és most fegyverrel kény­szerít, hogy kéfjem önöket, tar­tóztassanak le.-« Négy perccel ké­sőbb a rendőrség a helyszínen volt, és letartóztatta a betörőt. »•Nagyon szépen köszönöm-«, mondta a 67 esztendős üzlettu­lajdonos-nő, majd eltette piszto­lyát, és visszabújt ágyába. * * * Elektronikus súgó Waclaw Brzezinsky len gyei technikus elektronikus súgót konstruált. A parányi készü­léket, amely a szöveget fülbe súgja, a színész feltűnés nél­kül elhelyezheti a fülkagylója mögött. A kísérletek sikeresek­nek bizonyultak, és megkezd­ték az új készülék sorozatgyár­tását. Mi ez( ha nem hazugság? Ha hogy majd csak jobb belátás­nem nagyobb hazugság egy ra térülnek a szülei, elismerik, egész élettel hazudni, mint hogy más világban él a leg­gad, öregem, bőröd ne bízd ke­reskedőre. . — Te gyerek, ez azért túlzás! — Lehet, van, ami ráragad az emberre, akár akarja,'akár nem.. /wjikor búcsúzik, már is- '-'**«mét gyerek. Csapongó kedvű kismadár, akit nagyon kell szeretni, és akit nefn sza­bad bezárni egy korhadó vi­lágszemlélet rácsai közé, mert elpusztul ott. László Ibolya Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somog> megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőséé1 Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-IL Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latink. S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinká S.. u. 6. (F. v.: LászlO Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. * Előfizetési díj egy hónapra U Wk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom