Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-07 / 263. szám
Kedd, 1981. november 7. 3 SOMOGYI NÉPLAP // ELSŐK L • • Az első dolog, amire figyelmes lettem Cscmenden, a házak voltak. Valamennyi tiszta, mintha tegnap vakolták volna; az udvaron, az ablakokban virág. Sehol egy fikarcnyi ren detlenség. Ez a< kellemes be nyomás megmaradt bennem végig, s csak fokozódott, amikor bepillantottam a fedelek alá is, és beszéltem azokkal, akik itt élnek. Egy vidám, kék szemű emberrel, Bíró János traktorossal akadtam össze először. Panaszkodott az elnökre — de milyen panasz volt az! Csupa tréfa, csupa kedély. Paprikás csirkét ígért hármuknak, a közösség három traktorosának, mert hétköznap, ünnepnap szántottak, vetettek. Az elnök közben elment iskolára, így a paprikás csirke elmaradt. Hát nem tragédia?! Aztán komolyra fordítja a szót. — Ha csak ez volna a baj, én lennék a legboldogabb ember. Hanem mi történt? Bevittük a Marcali Gépállomásra egyik gépünket hegeszteni, és már öt napja ott áll! Nagy kiesést okoz ez a mélyszántásban; olyan mérges vagyok, hogy még! Egész éven át minden javítást megcsináltunk magunk. Összehoztuk, ami kis szerszámunk volt, hogy így is takarékoskodjunk, több maradjon nekünk. De tanulság ez: jövőre elő kell teremteni a hegesztőt, aztán nem szorulunk senkinek a segítségére. Nemcsak a maga nevében beszélt, többnyire többes számot használt. Kik voltak ebben a többes számban? Elsősorban két társa, Pomóz Ferenc és Tálas István, akik éppúgy, mint ő, minden külön kérés nélkül vetettek vasárnap is. De benne volt a falu, az egész közösség. Azok is, akik most itt tréfálkoznak, beszélgetnek a lóistállóban. Fogato- sok. Nekik is részük van az eredményekben; a kisebb táblákat ők vetették be, s a betakarítás oroszlánrészét is ők végezték el. — Hiába, no, ez a nép mindig dolgos volt, régen is lepipáltuk a környéket... — kaptam el a mondat végét. Büszkeség, elégedettség csengett benne. Az ajtóban most Tálas Sándor bácsi jelent meg. —• Hány óra van, jó emberek? — Fél tizenkettő. — Nem jól van ez így! 17 már. etettetek, pedig fél tizenkettő előtt nem szabad elkezdeni, kevés a széna, mit pocsékoljátok! Elnevette magát. Tréfás magyarázat volt ez arra, hogy Sándor bácsi néhány percet késett, hiszen pazarlásról szó sem leilet, Id van porciózva minden szinte dekára. És már hoznak is egy porciót mutatni. — Ennyit kap egy pár ló. — Én bizony sose hittem volna, hogy ezen elél egy állat! Te jó ég, most látom csak, mennyit beleetettem a lovaimba annak idején fölöslegesen! Hiszen ezzel a takarmánnyal! is éppolyan jól húznak...” A többiek helyeselnek, majd másról .kezdenek beszélni. Néha vitatkoznak, de megértés van köztük és szívet derítő kedély ... Mi serkentette, biztatta ezeket az embereket? — Talán az — vélekedett Tálas Imre —•, hogy rendszeresen osztottunk előleget. Nem úgy fejezte ki magát, mint általában szokták: -Előleget osztottak«, -előleget tudtak osztani«, hanem így: -osztottunk«. Nem ők, hanem mi; mindnyájuk érdeme, hogy ezt megtehették. Balázs Pali bácsi, az ácsbri- gád vezetője szótlanul bólintott erre. — Bizony, úgy érzem, köny- nyebb lett az életem. Pedig 16 holdam volt, mégis, ahogy elgondolom, most több van ... Lánya az asszonyok cseri ességével vág a szavába, társait, az asszonyokat dicséri, akik egész éven át tennivalót követeltek, s csak úgy égett kezük alatt a munka Nekik nem kellett szólni sosem, miért nem mennek már, miért nem teszik ezt vagy azt. De lassan-lassan másokat sem kell noszogatni. Fehér István mondja, hogy a múltkor — már vége felé jártak a vetéssel — csak annyit szólt a brigádvezető, .hogy vasárnap két boronásra lenne szükség. — Szóltam a komám nak, elmentünk — teszi hozzá, de egyáltalán nem úgy, mintha ez valami különleges eset lett volna. Hanem úgy, ahogy a -természetes, mindennapi dolgokról szoktunk beszélni. ... A szép eredmények titkát kerestem — a csömendiek jelentették először megyénkben a vetés befejezését —, és íme ezt találtam. Gyarapodó, gazdagodó szövetkezetét, kedélyes. elégedett, szorgalmas embereket. Szorgalmuk összefonódik a közösség érdekeivel, ebből születik a -mi eredményünk« ... Tiszta házak, kedves, rendezett fal. Hangyaszorgalommal dolgozó emberek, akik keveset beszélnek, sokat gondolkodnak és cselekednek. Él köztük a közösségi szellem, segíti őket — s egjj napon felbukkannak mint elsők a jövő évet megalapozó őszi vetésben ... Vörös Márta Lenin városában a forradalom szülőföldjén Hetven férőhelyes növendckmarha-istáUót épít a gádja. Az épületet e hónap komiósdi Üj Barázda Tsz épitőbri- végére készítik eL LENINGRÁDI JEGYZETEK REPÜLŐGÉPÜNK mind lejjebb ereszkedik. Hirtelen harminc kíváncsi szempár szege- ződik az ablakokra, mindenkit rabiul ejt a szemkápráztató látvány. Vörös, kék és sárga lámpaerdő bűvöl el bennünket. Mennyi idő telhetett el, mióta megpillantottuk a várost, senki sem számolta. Szívünk vá" gya szerint szeretnénk meghosszabbítani a repülöutiat, ki tudja, lesz-e még részünk ilyen éLményben. Gyomrunk egy kicsit emelkedik, a gép rohamosan süllyed, még néhány perc, aztán halk koppa- nás, s L—14-esünk kerekei ösz- szeölelkeznek földanyáinkkal. Nagyon vártuk a pillanatot, hogy szovjet földet érintsünk, s belepillantsunk a szovjet emberek életébe. Éppen azokban a napokban utaztunk a Szovjetunióba, amikor a történelmi jelentőségű XXII. pártkongresszus az emberiség legnagyszerűbb korszakának, a kommunizmus meg- valósításának programjáról tanácskozott Az alatt a néhány nap alatt, amit itt töltöttünk, valóiban csak arra volt időnk, hogy röpke bepillantást nyerjünk e csodálatosan gyönyörű város életébe, mégis lebilincselt bennünket a valóság, amely a kommunizmusba röpíti a szovjet embereket. Leningrad régi, mégis fiatal város; lüktet benne a fiatalság, az életerő. Ezerkilencszáz- ti zen hét októberében innen indult el hódító útjára az egész országot magával ragadó győztes szocialista forradalom. Itt minden a forradalom dicső napjairól s a forradalom vezéréről, a nagy Leninről regéi. A NÉVA ezüstösen csillogó vizén ma is ott áll moccanatla- ■ nul a cirkáló, az Aurora, amely ágyúlövésével jelt adóit szocialista forradalom meg" kezdésére. Az Aurora ágyűlö- vései, amelyek rést ütöttek a Téli Palota Névára néző falain, halálra rémítették az éppen ott ülésező burzsoá ideiglenes kormány tagjait,_halálos sebet ejtettek a világkapitalizmus roskatag épületén is. Képzeletünkben magunk elé idéztük a megriadt kormánytagokat, s azt a pillanatot, amidőn a mindenre elszánt, fölfegyverzett proletárok és katonák farkas- s-zemet néztek a Téli Palota ebédlőjében megbújt miniszterekkel. Hogy nyüszítettek és lapultak az urak, hogy védték rongyos irhájukat, hogy kitérS voltunk a Szmolmijban, abban az épületben, ahova éhesen, fázva, álruhában sok-sok kilométert gyalogolva érkezett meg Lenin október 24-ón este, hogy irányítsa a forradalmat. Á-hítatattai ültünk abban a teremben, ahol a szocialista forradalom győzelmének estjén a szovjetek kongresszusa Lenin javaslatára dekrétumot fogadott el a békéről és a fokiról. A két dekrétum szövege márványba vésve ma is ott olvas1 v~-JO zőlapát, kasza és gereblye —» amelyeket ott-tartózkodása idején Lenin használt. A HŐS VAROS Népe nagy tiszteletben tartja, őrzi, ápolja Lenin és a forradalom emlékeit, s nemcsak büszke ezekre, hanem tettekkel is bizonyította hűségét névadójához. Erről vall az a három Lenin-rand is, amellyel a szovjethatalom fennállása óta Leningrad várost kitüntették. A hős jelzőre különösen rászolgált a város Az Auróra. ható az egykori tanácsterem falában. Jártunk a cárok palotáinak arannyal, gyémánttal s pompázatos pompával ékesített termeiben; voltunk a Péter—Pál- erőd hatalmas bástyákkal övezett ibörtöneiben, ahol azelőtt a forradalom katonáit őrizték, kínozták. Mérhetetlen keserűség és gyűlölet érzése váltakozott bennünk. Ellátogattunk a Szmolnijnak abbjj a szobájába, ahol a forradalom győzelme után pár hónapig Lenin dolgozott és lakott feleségével, Krupszkaja as jenéit a történelem ítélete elöl! szomnyal végtelen egyszerűen, szerényen. Kicsiny, kopott ú*ó- koraH ARM ATH—RÉTI: A Toplitz-tó kellett tennie. Beült, indított. Nősek jó munkát rvégzett, a kilométeróra rövidesen százra ugrott. A kopott Mercedes, mint a korbácstól megtáltoso;asztal üveglappal, rajta előtt állt meg. A tanár fárad-Jjjbeli telefon, íróeszköz és pet- tan zuhant ágyba a szegényes^rollámpa, két fotel, kis társaikis szobában. * Reggel nyolckor már az ut-< — Én csak azt tudom, hogy , Csehszlovákia az Csehszlovákia, Németország az Németország és Ausztria az Ausztria. Egyszerű ember vagyok,- de azt tudom, hogy ha Prága utcáin rémet katonák masíroznak, azt úgy hívják: elfoglalták Cseh- szer rajon, Szlovákiát. Most pedig Lengyel- ^riovSía ^ndoS Nosekre a Skoda-művektől. — Köszönöm. Dr. Lange. A Skoda hatalmas motorja felbődült, a teherautó másodperceken belül eltűnt a kaA másik szeme összeszűkült. — Miért, - most lett? Németország felé? — Kh... nem... természetesen visszafelé... Mivel tartozom? — Csak azzal, hogy ha egy- hogy Ausztria az az dott idősecske paripa szágul- cán volt.^ Végignajtott^az Un- dott Németország felé. • . J" * ‘ ~ ” Valahol Lengyelországban stukák vijjogtak, tankok hernyótalpai kapaszkodtak a békésen megbúvó dombokon. Valahol Lengyelországban férfiak tüzeltek a feléjük özönlő csukaszürke egyenruhákra, ten den Lindenem, a Brandenburgi kapu közelében letette a? kocsit, és sétára indult. — Csapataink száguldanak) előre Lengyelországban! Meg-J jelent a Völkischer Beobach- f ter! — kiáltozták a rikkancsok.! góasztal s egy vékony spanyolfallal elválasztott részben két vaságy — ezek voltak Leninnek és élettársának bútordarabjai, használati tárgyai. Minden, minden azt idézi, íme, lüyen volt a nagy Lenin, egyszerű és szerény, melegszívű forradalmár, igaz ember. LENINGRADTÓL a Egy nyurga fiúkból álló Hit-,. sürgősebb szívükben kétségbeesés volt és lerjugend-alakulat húzott élj LENINGRADTÓL mintegy halál.- Valahol Lengyelország- mellette. A fiúk futottak — és/30 kilométerre, a finn—szovjet ban gyermekek és asszonyok közben . «^»3*6 dobbantot-ghatár köze(ilében feks?,ik a festi altak meg, az országutakon tak. A mellettük loholo har-^j ország... Maga művelt ember, hová vihet ez? 6. alvilági folyamként hömpöly- mine körüli férfi apró sípjel-'^101 szépségű kicsiny falu: Ráz- gött a menekülők áradata, és zésekkel diktálta az iramot./liv. A forradalom előtt itt, az alacsonyan szálló, fekete ke- Néhány perccel később egyen- £Ggyík faj« rozoga házinak a pad- vesztes repülőgépek géppuskáz- mh^nők ^portja jö^sz^-^^ bújteWa egy Jajuhászkutya^niiíjanor nevű munkás — aki-i Iz-j-yvVx»5r»« J' T Sm4- 'Ar. 4«A.1 A tanár hátrahőkölt. — Lengyelország? — Ne vicceljen. Ügy tesz, mintha nem tudná. — Ember, én nem tudok semmit! Láttam Prágában, hogy a járókelők összesúgnak, de mit t’-dtam én, mi foglalkoztatja őket. — Ma baina’ban a német csapa+ok átlépték a lengvel határt. Nem a legjobb idő turis- táskodásra. — Úristen — szaladt ki a férfi szájún —. és én ilyen iasr •an poroszkáltam! ták halomra a védteleneket. És közben a Berlin felé vezető országúton .nyaktörő tempóban száguldott a szürke Mercedes. A harmadik igazoltatásra Drezdánál került sor. A civilruhás rendőrtiszt megnézte nyárban. Lange kezében ekiror jratait, és csöndesen, elmar tóltotoll volt. Nősek — - - írta a noteszába —, Skoda-mű- vek. És mellé a teherautó rendszámát. Meg a dátumot: 1939. szeptember 1. Jól elmúlt az idő. A lemenő nap, mint valami inka bálvány vöröslött az egyik vár tornyán, az eddig kék folyó úgy terült a tájra, mint egy csodálatosan hosszú bíborpalást. Lange mindezt mar-nem látta. Most már csak az út lé+eientmondást nem tűrő hangon azt mondta: — Halassza el a kéjutazását Azonnal visszafordul. — Lange belekarolt a rendőrtisz'be, félrevonta, és a zseblámpa fénye megvillant egy újabb igazolványon. A rendőrtiszt mosolygott. — Professzor úr, megadom a zöld jelzést. A Mercedes tovább szás-’l dott. Fgv külvárosi ' tel' a zett számára, amelyet még meg berlini Nordbanhoí szálloda talmas német gazdája kezében szíjkorbács./jól ismerte Lenint, és jól ér Az úttesten is, a -járdán isj{tett a k<mSpirációhoz is pezsgett, kavargott a forga- / . , . ■ , , , . , lom. Jókedvű, nevető emberek ' juntán a burzsoa Ideiglenes rajzottak el Lange mellett, és ’Kormány júliusiban parancsot a tanár ilyen megjegyzéseket adott ki, hogy élve, vagy halh-°Most aztán megkapják.>va’ de el kel1 íc^j 6t A P*?- Egy kicsit majd elmúlik a len- fiúsom, ahol Lenin dolgozott, es gyei szemtelenség. /»a boLsevikokkal találkozott, ma A professzor őszinte elragad- 5is off találhatók a korabeli tatással hallgatta ezt a zson-j; , , . ... gást. Micsoda erő, micsoda £asztal 65 szekek' szervezettség! — gondolta.£ Nem 016882:6 ehhez a házhoz, Ezeket nem lehet legyőzni! — »egy kis erdei tisztáson kunyhó Áthaladt a Brandenburgi-kapuvá’’- az a hely. ahol szintén hu- alatt; a Reichstag előtt nagymos időn át élt és -dolgozott csoport embert pillantott meg, ,11 alifásban Lenin. A falu csatlakozott az őgyelgőkhöz, ia < -urnában megmutatták azo-1 — Folytatjuk. — jjkat a szerszámokat — kézi ev^l népe a második világháborúban. A német fasiszták hadai hosszú időn át 3 kilométerről ostromolták a forradalom szülővárosát. Vad ostromuk azonban mindvégig megtört Leningrad hős védőinek elszántságán és akaratán. Hihetetlen szenvedések közepette védték városukat a le- ningirádiak. Nem volt élelmiszerük, vizük és villanyáramuk, tüzelőjük. A borzalom és a rettegés éjszakáit és nappalait élték át az ellenségtől tűz és blokád alá veitt város lakói. A háború alatt 630 ezer ember halt éhen, s ugyanennyien estek él a város védelmében; Hatalmas területeket foglalnak él a második világháború áldozataival megtett* névtelen tömegsírok. Szinte nincs olyan család Leningrádban, amelyből ne szedett volna halottakat a fasizmus. Az egyik hősi temetőben múzeumot létesítettek a leningrádiak a hős város védelméről. Megrázó, vádoló fényképek, tragédiák vádolják a fasizmust, a háborút. Nem, ennél a népnél jobban, elszán- talbban senki sem gyűlölheti a háborút, senki sem szeretheti jobban a békét. LENINGRAD, a szörnyű időket átélt város ma újra vidám és kedves, lakossága újból 3 milliót számlál, annyit, amennyit a háború előtt. Tudom, senkinek sem mondok újságot azzal, hogy 'Leningrad ma is szüntelenül fejlődő, épülő város képét mutatja; hogy a szovjethatalom igazán óriási összegeket költ a nép múltjával kapcsolatos történelmi emlékek megóvására is. A lenin- grádiak békeszeretete az elmondottak után, azt hiszem, nem szorul bizónyratasra. Mint ahogy az siem, hogy menynyire magabiztosak, -nyiltszí- vűek, kedvesek, vendégszeretők, figyelmesek a szovjet embereik. Varga József
