Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-07 / 263. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Kedd, 1961. november 4. Lakók és házmesterek Vita, szóváltás még a csa­ládban is előfordul. Hogyne adódna hát idegenek között, akik hosszú évek óta egy épü­letben laknak. Igaz, hogy az idő, a szomszédság enyhít va­lamicskét az »idegen« szó ri­degségén, de hát az emberek nem egyformák. A sok ajtó mögött sokféle ember lakik, él, dolgozik, pihen. Valamennyien csak akkor elhetnek, pihenhet­nek nyugodtan lakásukban, ha tekintettel vannak egymásra, megtartják az előírt rendet, vigyáznak a tisztaságra és a csendre. Panaszok, beadványok szin­te mindennap érkeznek az In­gatlankezelő Vállalathoz. A panaszos leveleket lakók és házmesterek írják. A tavasszal például több tucat panaszqs levél érkezett a Szántó Imre utca 23. számú bérházból a házmester­nő magatartása miatt. Kivizs­gálták az ügyet, és fegyelmi úton elbocsátották a házmes­tert. A kedélyek azonban még mindig háborognak. A lakók egy része a volt házmester ki­lakoltatását ikéri. összeférhe­tetlennek tartják. A házban valóban áldatlan állapot uralkodik. , Kivágott gyümölcsfák, tönkrement aj­tók, dzsungelnek tűnő udvar teszi elszomorítóvá a képet. De vajon mindezért csak Pet- ronovicsné, a volt házmester a felelős? Igaz, hogy Petronoviesek la­kása eléggé elhanyagolt. Az is igaz, hogy gyermekeik csinta­lanok. Az asszony sem visel­kedik mindig úgy, ahogy he­lyes lenne. De ez nem elegen-, dő ok arra, hogy valakit kite­gyenek főbérleti lakásából. Petronovicsék ugyanis nem házmesteri, hanem főbérleti la­kásban laknak. (Azt viszont ér­demes lenne megvizsgálni, ho­gyan lett a szolgálati lakásból főbérleti lakás.) 12 család lakik ebben a házban, de még sen­kinek sem jutott eszébe, hogy elbeszélgessen Petronovicsné- val. Ha ezt tették volna, talán nem fajult volna idáig a dolog. * * * — Látja, kérem, nálunk ez mindig így megy. Itt állandó a veszekedés — mutat két szitkozódó em­berre a Vöröshadsereg útja 52. számú ház udvarán a házmes­ter. — Tegnap két asszony ve­rekedett össze. Rendőrt kellett hívnom. Ma meg ezek csinál­ják a cirkuszt. A perlekedők — Turcsek László és Sárközi Józsefné — nincsenek tekintettel a körü­löttük álló gyerekekre sem, szidják egymást, és bizony nem válogatják meg a szava­kat. Vajon miért? Turcsek azt állítja, hogy Sárköziné kutyá­ja megharapta. Amikor arra kérjük, mutassa meg, hol ha­rapta meg a kutya, kiderül, hogy sehol. Miért kezdte a ve­szekedést? Nem tud válaszol­ni. Az udvaron álló lakók kö­zül valaki megjegyzi: — Bizo­nyára kedvtelésből, — Sárkö­ziné arra hivatkozik, hogy nem tűrhette szó nélkül Turcsek szidalmait. Sárköziné túl van már a hatvanon. Turcsek László az unokája lehetne. Honnét vett hát bátorságot az idős asszony sértegetéséhez? Sajnos, nem akadt senki a 43 lakó között, aki a csúnya veszekedést meg­akadályozta volna. Egy idősv ember a távozó Turcsek után nézve csöndesen megjegyzi: — Ott van, kérem, a hiba, hogy sokan nem tudják meg­becsülni, amit kaptak. Ezt a városrészt valamikor bűnta­nyának hívták. A földes szo­bákban deszkapriccsek voltak. Most meg lehet nézni, parket­tás minden szoba, festett aj- tók-ablakok vannak, cement­laposak a konyhák — és mind­ez szinte ingyen, havi' 13—14 forintért. * * * A Latinka Sándor utca 8. számú házban 58 család lakik. Akad tehát probléma bőven. Szvoreny Józsefné házfelügye­lő pár perc alatt egész tucatot sorol fel. De nem is szükséges kérdezősködni, csak körül kell nézni. Az udvar közepére va­lamelyik lakó disznóólát épí­tett. Rosszak a faházak, kor­hadtak az ajtótokok, és kidő­léssel fenyegetnek. Rengeteg a törött ablak. A gyerekek csúz­licsatái vagy a házmester, vagy az állam pénzét pocsékolják. A falak telefirkálva, vastag szénceruzával, valaki női arco­kat és aktokat rajzolt a lépcső­ház falára. Hogyan lehetne változtatni mindezen? A válasz egyszerű: közösen. * * * A 48-as Ifjúsági utcai bér­házban mindenütt rend és tisztaság uralkodik. A lakók egy része mégis a házmestemő leváltását kéri. Az indok: nem végzi él lelkiisme­retesen kötelességét. A tények azonban mást mutatnak. Tíz­szer ellenőrizték már a ház rendjét, de sohasem találtak kifogásolnivalót. A házmester­nő lánya sírva panaszkodik: Azóta vagyunk útjában egyeseknek, amióta anyám megvakult, és nem tud mosást vállalni. Pedig a munkánk el­len nem lehet kifogás, hiszen hárman — apárri, egy rokonunk és magam — végezzük a ház­mesteri teendőket. — A ház­mester a »hibás« azért is, hogy ebben a házban sokan nem fi­zetnek fűtési díjat? Pammer István például 452, Korcz Im- réné 633 forint fűtési díjjal tartozik. A Kossuth Lajos ut­ca 4. számú ház lakói közül Tihanyi József 511, Boór Fe­renc 210, László István pedig 657 forinttal hátralékos. Sok gondot okoz a lakóknak a vállalatok hanyag munkája. Második éve bosszankodnak a Bajcsy-Zsilinszky utca 60. számú ház lakói, mert ké­ményhiba miatt használhatat­lan a központi fűtés. A Beloi­annisz utca 5. számú ház má­sodik lépcsőházában dugulás következtében az egyik este kis híján elöntötte a gépházat a szennyvíz. Sajnos azonban, az IKV-nál hiába kerestek volna segítséget akkor este. Könnyen felrobbanhatott vol­na a kazánház. Szerencsére a Vízművek két lelkiismeretes dolgozója a lakók kérésére ki­javította a hibát. Sok gond, probléma adódik a mindennapi életben. A leg­többet könnyen megszüntethet­nék, de ahhoz a köszönésen túl törődniük is kellene az'embe­reknek egymással. N. Sí EGY ÉRDEMES ORVOS ARCKÉPÉHEZ — NEM ÉR­TEM MAGÄT, FIAM. Tehetsé­ges, szorgalmas ’ ember, és vi­dékre akar menini. Miért? Hogy elmarad­jon?... Ott nem lehet fejlődni... Gondolja meg!.. Tizenhat év­vel ezeüőtt hang­zottak el ezek a szavak az egyik budapesti klini­kán. Egy idős, ősz hajú pro» fesszor beszélt aityáskodóan legkedvesebb tanítványához. De az nem fo­gadta meg a ta­nácsot, eluta­zott. Pár nappal később új tábla került az egyik marcali ház ajtajára. A táblá­ra aranyszínű betűkkel ez volt írva: Dr. Viczián Antii kórházi orvos. Kórház? ... Egy orvos, húsz­főnyi személyzet és nyolcvan ágy. Szűk, korszerűtlen műtő, szakképzetlen ápolók és sok beteg. Az első műtétre már az érkezés napján sor került. Egy idős asszony feküdt a vizsgá­lóasztalán. A fiatal orvos elő­ször csalódott. Nem volt mű­tős] ámpa, lavórban kellett be­mosakodnia,' és mérges lett a szülésznőre, amikor az nem tudta azt a műszert adni, ami­re éppen szüksége volt. A mű­tét azonban sikerült. Amikor kivitték a beteget, kinyitotta az ablakot, és sokáig ült elgon­dolkodva. Eszébe jutott a pro­fesszor búcsúztatója. De aztán jöttek a munkás hétköznapok. ÖT ÉV AZ IPARBA TV Hczánk iparát eddig is a nagyarányú fejlődés jelle­mezte. A termelékenység, a termelés, a műszaki színvonal emelésében az utóbbi három­éves tervben különösen szép eredményeket értünk el. Az ötéves terv célkitűzései, ame­lyeket nemrég emelt törvény­erőre az országgyűlés, a há­roméves tervénél természete­sen ijóval nagyobbak. Ha csu­pán azt nézzük, hogy az el­múlt három évben a terme­lést kétharmad részben a ter­melékenység és csak egyhar- mad részben a munkás létszám emelésével kívántuk emelni, az ötéves tervben viszont az előirányzott termelési érték 70 százalékát kell a termelé­kenység növelésével biztosíta­ni, akkor máris képet alkotha­tunk magunknak céljaink, fel­adataink nagyságáról. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy 1965-re befe­jezzük a szocializmus alapjai­Épül a 22 méter magas, 30 köbméteres víztorony a bar­csi Vörös Csillag Tsz belcsapusztai majorjában. A tsz építőbrigádja november 15-re készíti el a víztornyot. nak lerakását, és áttérünk a szocialista társadalom fölépí­tésére. Ezért folytatni kell a szocialista, elsősorban a nehéz­ipar fejlesztését, és az ipar termelőerőit a viszonylag ke­véssé anyagigényes, magas ké­pesítésű munkát megkövetelő, korszerű és keresett gyártmá­nyok gazdaságos előállítására kell összpontosítani. Továbbá hatékonyabbá kell tenni azo­kat az alapanyaggyártó ágakat, amelyek hazánk viszonyai kö­zött szükségesek, s a nemzet­közi munkamegosztás kereté­ben előnyösen korszerűsíthe- tők. Az elkövetkező időszak­ban az ipari fejlődés döntő láncszemeként a törvényjavas­lat a termelékenységnek az említett mértékben való növe­lését, az ipar műszaki színvo­nalának nagyarányú emelését, a termékek minőségének javí­tását jelöli meg. E fő célok elérését segíti elő valamennyi iparág ötéves prog­ramja. Azt látjuk, hogy szin­te minden területen sok új lé­tesítménnyel gazdagodunk. Üzembe helyezik a Tiszavidéki Vegyikombinátot, a Berentei Vegyiművek PVC-üzemét, a Dunai Vasmű évi 250 ezer ton­na kapacitású hideghengermű­vét, a Dunai Cement- és Mész­művek a nyíregyházi és bé­késcsabai konzervgyárat, a Dunai Szalmacellulózgyárat- — hogy csak a legnagyobbakat említsük. Sorolhatnánk tovább, mi minden épül még abból a 83 milliárd forintból, amelyet öt év alatt az ipar fejlesztésére fordítunk. A termelés növelését, a műszaki színvonal emelését mégsem az új létesítmények üzembe helyezésével, hanem elsősorban a meglevő termelő­berendezések rekonstrukciójá­val, a korszerű technológia al­kalmazásával kell biztosítani. Hogy 36 százalékkal növelhes­sük a nemzeti jövedelmet, az nagyrészt attól is függ, hogyan valósítjuk meg az ötéves terv­nek azt a célkitűzését, hogy a termelés növelését az ipar fej­lesztésére fordított beruházá­sokon > kívül a felújítási lehető­ségek nyújtotta korszerűsíté­sekkel, a berendezések jobb kihasználásával, valamint a tudományos üzemszervezés és vezetés eszközeinek felhasz Ha­lasával kell előmozdítani. Ez különösen vonatkozik me­gyénkre, ahol az ötéves terv egy autójavítón kívül nem irányozza elő más új üzem építését. Itt tehát — mint a megyei pártbizottság ülése is megszabta — a meglevő üze­mek, így például a TRANSZ- VILL, a Világítástechnikai Vállalat, néhány élelmiszer- ipari üzem, a Nagyatádi Fonal­gyár, a Ruhaüzem bővítésével, valamint üzemeink berendezé­seinek jobb kihasználásával, tudományos üzemszervezéssel, új technológiák alkalmazásával kell elérni az országgyűlísm hozott törvényben előírt 48—50 százalékos ipari termelésnöve­kedést. Ezt úgy valósíthatjuk meg, ha üzemeinkben a vezetők, a munkások és a műszakiak a legnagyobb egyetértésben dol­goznak. bátran kezdeményez­nek, olcsó és versenyképes gyártmányokat készítenek. Az ország ötéves terve, amelynek szerves részé me­gyénk ötéves programja is, olyan cél népünk előtt, amelv- nek megvalósításáért minden­kinek legjobb tudása szerint kell küzdenie. Ez a biztosítéka annak, hogy az említett mér­tékben növekedjék a nemzeti jövedelem, a tovább emelked­jék az életszínvonal. A terv megvalósítása ad lehetőséget arra, hogy a lakosság fogyasz­tási alapja elérje a tervezett 22—23 százalékot, a reáljöve­delem pedig 16—17 százalékkal emelkedjék. A Vasipari és Műszaki Kiss motorszerelő részlege motorkerékpár, autó, traktor generáljavffá­sát vállalja, valamint HENGERFÚRÁST vége*. (58999) Áchim A. utca 8. sz. És a munka, a hivatástudat se» gített. Örökre felejthetetlen marad első betegének búcsúja. A fej­kendős néni férjére támasz­kodva kopogott az ajtón. Az öreg parasztbácsi szólalt meg először: — Nem tudom, hogyan kö­szönjem meg, doktor úr... Már azt hittem, hogy sohasem látom viszont az asszonyt... Tudja, mit jelent ő nekem? ... Az életet. — S kérges kezével vigyázva megszorította az or­vos életet mentő kezét... AZ ELSŐ ÉV a késő éjsza­kába nyúló tervezgetésekről emlékezetes. — Akkor kötöttem össze éle­temet a kórházzal — idézi azokat az időket dr. Viczián Antal. — Feleségemmel együtt sokszor megáilmodtuk, sokszor berendeztük gondolatban a ha­talmas parkban levő kastélyt. S az álom valóra vált... A kastély báltermeiből kórterme­ket; a szobákból műtőket és vizsgálóhelyiségeket alakítot­tunk ki. Nem hiszem, hogy a klinikán bármi is tudott volna nekem ilyen örömet szerezni. Megkezdtük az osztályosítést, ettől kezdve a betegeknek töb­bet nyújthattunk. Ez adott erőt a további munkához. Nappal a műtőben, éjszaka az íróasztal meglett. — hetek, hónapok, évek telték így el. S amikor a napi 18 órai mun­ka után aludni tért, Sári nő­vér, a hűséges élettárs hívta: súlyos beteg érkezett, műtéti beavatkozásra volt szükség, így roenft ez nap nap után. A tizenhat év alatt sok min­den történt. A kórháznak ma 12 szakorvosa van. Milliókat fordítottak korszerűsítésre. Ez alatt az idő alatt 50 ezer em­bert gyógyítottak meg. Dr. Vi­czián Antal csaknem tízezer műtétet végzett. Bármerre megy a járásban, mindenütt szeretett vendég. — ÜGY ÉRZEM, ÉRDEMES VOLT, A torinói orvoskong­resszuson adtam először vá­laszt ősz hajú professzoromnak. Torino ... Nemzetközi or­voskongresszus ... A sebészek nagy seregszemléjén Magyaror­szágot dr. Viczián Antal képvi­selte. Meglepődött, amikor ke­zébe vette a programot. Meg­lepődtek a kongresszus rész­vevői is. London, . Párizs, Moszkva és New York világhí­rű sebészei után az ülés elnöke Viczián Antalt jelentette be Marcaliból... Remegett a hangja, amikor beszélni kezdett. Emlékezeté­ben felvillant a professzor ar­ca, és úgy érezte, hogy most igazolja magát. Beszámolt tu­dományos munkájáról, es ami­kor befejezte, csodálkozva né­zett körül. A világ leghíresebb sebészed tapsoltak ... Aznap délután még egy meglepetés érte. Az egyik seoészprofesszor bccsánalkérések közepette ült az asztalához. Kezében térké­pet tartott, es zavartan meg­szólalt: — Kollégám, már fél órája keresem a térképen a maga városát. Kérem, mutassa meg, hol van. Nem tudta megmutatni, mert nem volt a térképen ... De be­szélt róla a professzornak. El­mondotta, hogy Magyarorszá­gon, egy kis járási székhelyen ő a kórházigazgató... Németh Sándor A vzovfeí fclfnUét putyiafnia: (a nemzetközi fesztivál cagydíjával kitüntetett film.) Kaposvár, Vörös Csillag Filmszínház: nov. 9—12-ig. DÍSZELŐADÁS: 9-én lói 5 órakor. Siófokon 14—15-én, Balatonlellén 11—)2-én, Balatonfö'dváron 14—15-én, Balatonszentgyörgyön lí—12-én, Kadarkúton 11—12-én: KÉT ELEI I.—II. Kétrészes színes történelmi film. Berzeneén 11—12-én, 14—15-én, Zamárdiban 11—12-én, 14-15-én. (3979)

Next

/
Oldalképek
Tartalom