Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-07 / 263. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Kedd, 1961. november T, Gáspár Sándor ünnepi beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) pett pártellenes csoport, Molo­tov, Malenkov, Kaganovics és a többiek nézeteivel és tevé­kenységével. Itt nem arról van szó, hogy hibázni nem lehet — de egy dolog a tévedés ési más dolog a forradalmi mozgalom ellen elkövetett bűn. Hibát mindenki követhet el, aki dol­gozik, különösen a forradalmi munkásmozgalom bonyolult helyzeteiben, de a hiba csak addig hiba, amíg fel nem is­merjük, ha azonban a felisme­rés után sem javítjuk ki, ez közös ügyünknek okoz kárt és ez már bűn. Kádár Jáiios elvtárs, az SZKP XXII. kongresszusán részt vett magyar pártküldött­ség vezetője pártunk és né­pünk szivéből beszélt, amikor a magyar pártküldöttség állás­pontját a kongresszus szószé­kéről kifejtette az említett kér­désekben is. Gáspár Sándor a továbbiak­ban arról beszélt, hogy októ­ber szülötte a Magyar Nép- köztársaság. is. Amikor 1917. november 7-ét ünnepeljük, büszkén emlékezünk egyben 1919. márciusára is. Büszkén emlékezünk arra, hogy az oroszországi proletariátus után a világon másodiknak a ma­gyar munkásosztály valósítot­ta meg — ha, sajnos, akkor csak rövid időre is — a mun­káshatalmat A magyar mun­káshatalom 1919-ben a külső intervenció túlereje következ­tében elbukott, de végérvénye­sen és visszavonhatatlanul győzött 1945 után, amikor a szovjet hadsereg felszabadítot­ta hazánkat a fasiszta elnyo­más alól. Magyarország ma a Szocialista népek testvéri kö­zösségének egyeéjogu és meg­becsült tagja. A magyar nép együtt munkálkodik történel­mi céljai megvalósításán a töb­bi szocialista testvéméppel. Célkitűzéseink piegvalósítá- sának alapelveit pártunk hét tedik kongresszusa határozta meg. Ezek az elvek helyesnek bizonyultak. Most az a fő fel­adat, hogy a megkezdett úton még nagyobb ütemben, , rpég. nagyobb következetességgel haladjunk előre úgy, ahogy azt Kádár elvtárs legutóbbi or­szággyűlési beszédében is meg­állapította. Pártunk útmutatá­sa helyes, népünk követi. Fej­lődésünk záloga továbbra is az a támogatás, a dolgozó töme­geknek az a munkakedve és alkotókészsége, amely eddigi terveink megvalósítását is biz­tosította. t Gazdasági építőmunkánk ha­Párizs (MTI). A franciaországi börtönök­ben fogva tartott algériaiak november 2-a óta éhségsztráj­kot folytatnak. Az .Algériai zánk felvirágzását, a szocialis­ta tábor erejének gyarapítását szolgálja. Fejlődésünk mindad­dig töretlen lesz és sikereink mindaddig végérvényesnek te­kinthetők, amíg hűek leszünk a szocialista táborhoz, a pro­letár internacionalizmus esz­méihez. Munkánkhoz mindenekelőtt békére van szükség. "A kom­munizmus történelmi küldeté­se, hogy megszüntesse a hábo­rúkat, megteremtse az örök békét a földön-« — jelenti ki ünnepélyesen az SZKP XXII. kongresszusán elfogadott új program — hangsúlyozta Gás­pár Sándor. Rámutatott: a kommuniz­mus és a béke édestestvérek. A kommunisták mindig a ■ bé­ke hívei voltak, ma is azok és azok is maradnak. Azonban miközben száz- és százmilliók a dicsőséges október 44. évfor­dulóját ünnepük, miközben száz- és százmilliók tesznek hi­tet a béke, a szocializmus1, a társadalmi haladás mellett, a legagresszívebb imperialista körök újabb szörnyű világégés előkészítésén mesterkednek, csak azért, hogy még több pro­fitot tegyenek zsebre, hogy még tovább fenntarthassák kizsák­mányoló népellenes rendszerü­ket. Különösen veszélyes helyzet alakult ki Európa kellős köze­pén. ahol 16 évvel a második világháború befejezése után még mindig nem számolták fel a második világháború marad­ványait. Miközben a német Demokratikus Köztársaság, az első német munkás-paraszt ál­lam, az első német }>éke-állam sikeresen építi a szocializmust és védi a békét, a másik német állam, a Német Szövetségi Köztársaság a revansszellem melegágya. A Német Szövetségi Köztár­saság, a kalandor-politikusok gyülekezőhelye, Hitler egykori cinkostársainak, tábornokai­nak, pónzmágn ásainak és egyéb címeres fasisztáknak szabad vadászterülete. Ezt a helyzetet a béke hívei nem tűrhetik tétlenül: meg, kell kötni a német békeszerző­dést! Meg kehi fékezni az ag­resszív erőket! A béke megvédése érdeké­ben a szocialista világrendszer nek olyan, erővel kell rendel­kezni, amely erő képes féken- tartani a kalandorokat. Mind­addig gyarapítanunk kell a bé­ke erőit, a szocialista világ- rendszer -országainak honvédel­mi képességét, amíg felül nem kerekedik a józan belátás az imperialista kormányok körei­nap mintegy negyven bomba robbant a nagyvárosokban. Valamennyi merénylet algé­riaiak ellen irányult. Oranban vasárnap azt a hírt terjesztették az európaiak ben, amíg a népek állhatatos küzdelme nem kényszeríti a gyökeres megoldást: a Szovjet­unió által javasolt általános és teljes leszerelést. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 44. évfordulóján szívünk minden melegével kö- szönitjük mindazokat a mun, kásgenerációkat, amelyek harc­cal és munkával kivívták a forradalom győzelmét, fölépí-; tették a szocializmust, s a kommunizmus építésének kez­detén a végtelen csillagtérsé­gekbe juttatták el az első munkás-állam címerét — mon­dotta beszéde befejező részé­ben Gáspár Sándor. Meleg testvéri szemtettel és barátsággal köszöntjuk a szo­cialista világrendszer országai­nak népeit, barátainkat, -elv- társainkat és harcostársainkat, akik velünk együtt dolgoznak, küzdenek egy új, szebb -.'Hág, a szocialista társadalom fel­építéséért. Kcszöntjük és szolidaritá­sunkról biztosítjuk a gyarmati sorból mér felszabadult és a felszabadulásukért még küzdő összes népeket, népmilliókat, akik számára a szabadság út­ját a nagy október fénylő csil­laga mutatta meg. A béke és barátság üzeneté­vel köszömtjük a kapitalista elnyomás és kizsákmányolás, az imperialista ■ háborús politi­ka elllien küzdő munkástestvé- reinket, a tőkés országokban élő dolgozó társainkat, a mun­kásmilliókat, valamint a bé­kéért harcoló népeket szerte a viliágon. 1917 októbere a nemzetközi munkásmozgalomban a tavasz hírnöke, amely egy új, szebb világ kezdetét hirdette meg. Ez az új szebb és emberibb világ a szocializmus, a kommu­nizmus világa már a mi nem­zedékünk’ valósága. Nem ön­magától, nem varázsütésre, hanem a dolgozó milliók hősi küzdelmével és cselekvő akara­tával Az út, amely előttünk áll, még hosszú és fáradságos, de tisztán látjuk már a célt, amelyhez egyre közelebb ju­tunk, amelyet történelmileg rö­vid idő alatt elérünk. Ezért a célért érdemes dolgozni, har­colni, érdemes érte minden áh dozatot meghozni. Ez a cél ösz­tönzi, lelkesíti a dolgozó ma­gyar népet is, mert tudjuk, hogy ezen az úton haladva va­lósíthatjuk meg az emberiség évszázados álmát. Ez az a cél, ez az az út, amelyet Marx, Engels és Lenin tanításainak fénye, a kommunizmus csilla­gának fénye ragyog be. Gáspár Sándor beszédét a nagy Szovjetunió, a Szovjet­unió dicsőséges Kommunista Pártja és annak lenini Köz­ponti Bizottsága, a szocialista tábor megbonthatatlan egysé­ge, a magyar és a szovjet nép örök, testvéri barátsága élteté­sével fejezte be. (MTI) Ötödik napja tart a francia börtönökben fogva tartott algériaiak éhségsztrájkja A szovjet kormány kész akár ma is aláírni az általános és teljes leszerelésről szóló szerződést Moszkva (TASZSZ). A na­pokban J. Kennedy, az Egye­sült Államok elnöke nyilatko­zatot tett az Egyesült Államok kormányának a nukleáris kí­sérletekre vonatkozó álláspont­járól. Ezzel kapcsolatban a TASZSZ-t felhatalmazták a következők kijelentésére: Az Egyesült Államok elnö­kének nyilatkozata nem segíti azok törekvéseit, akik őszintén kívánják a nukleáris fegyver­kezési hajsza megszüntetését. Kijelentései lényegében alig különböznek azoktól az állítá­soktól, amelyeket napról nap­ra harsog a nyugati államok hivatalos propagandája amiatt, hogy a Szovjetunió a NATO- hatalmak egyre fokozódó há­borús előkészületei láttán kénytelen volt kísérleti nuk­leáris robbantásokat végezni. Fölmerül a kérdés: ilyen kö­rülmények között mit akar el­érni az Egyesült Államok kor­mánya azzal, hogy a Szovjet­unióban végzett nukleáris kí­sérletek ürügyén lármás pro­paganda-hadjáratot folytat a Szovjetunió ellen? Talán Washingtonban azt gondolják, hogy a világ el­feledte 1945-nek a civili­zált emberiség számára oly szégyenletes napjait, amikor az amerikai bom­bázók ledobták az első atombombákat annak ellenére, hogy a máso­dik világháború sorsa már ré­gen eldőlt — a hitlerista Né­metországot összezúzták, Ja­pán pedig a kapituláció küszö­bén állott? Nem, senki sem fe­lejtheti el, hogy az Egyesült Államok nemcsak elsőnek kezdte meg a nukleáris kísér­leteket, hanem ezt a tömeg- pusztító fegyvert élő. embere­ken próbálta ki: öregeken, nő­kön és gyermekeken, akik úgy maradtak meg a népek emlé­kezetében, mint a katonai szükségszerűség által egyálta­lában nem igazolt hirosimai és nagaszaki barbár atomtáma­dás áldozatai. Nehéz lenne meglelni az ilyen cselekmé­nyek bírálatát azoknak az em­bereknek a nyilatkozataiban, akik ma az amerikai politika gyeplőjét tartják. Talán Washingtonban azt képzelik, mellőzni lehet .azt a tényt, hogy az Egyesült Álla­mok lényegesen több nukleáris kísérletet hajtott végre, mint a Szovjetunió? Már magában az, hogy a Szovjetunió keve­sebb ilyen kísérletet hajtott végre, mint az Egyesült Álla­mok és jóval kevesebbet, mint az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország együttvéve, tel­jes alapot és erkölcsi jogot adott a Szovjetuniónak ahhoz, hogy kiegyenlítse ezt a helyze­tet, és ne hagyjon különböze­iét a Szovjetunió és a NATO- országok által végrehajtott nukleáris kísérletek száma kö­zött. A szovjet kormány nem egy esetben kifejtette, hogy csak a végső szük­ségszerűség kényszerítette olyan súlyos lépés megté­telére, mint a nukleáris kísérletek felújítása. Ha a NATO-országok ban nem volna napirenden a fegyverke­zés lázas fokozása, a katonai költségvetések és a hadseregek létszámának növelése, a fegy­veres erők átdobása a szocia­lista országok határainak kö­zelébe és a fenyegetőzés Ber­lin miatt; ha Franciaország nem folytatná a nukl^.ris rob­bantásokat, amelyeknek tudo­mányos és technikai eredmé­nyeit a NATO valamennyi tag­ja felhasználja, akkor nem ke­letkeztek volna azok az okok sem, amelyek a Szovjetunió számára elkerülhetetlenné tet­ték a nukleáris kísérleteket. Ha a szovjet kormány másképpen cselekedett volna, ezt nem bocsátotta volna meg sem a szovjet nép — amely igen drágán fizetett a földkerekség bé­kéjének megszilárdulásá­ért —,• sem más országok népei, amelyek vele együtt küzdöttek a közös ellen­séggel. A szovjet nép nem feledte el, hogyan támadta meg 1941-ben az agresszor olyan hatalmak biztatására, amelyek jelenleg hangadó szerepet töltenek be a NATO-ban. A hitleri táma­dás következményei frissen él­nek népünk emlékezetében. A második világháború egyik leg­fontosabb tanulsága, hogy ide­jében és határozottan szét kell zúzni az agresszor erőit. És tudja meg a potenciális agresz- szor, legyen az bárki, hogy a szovjet népnek van mivel meg­védenie hazája szabadságát és függetlenségét. De amint azt a szovjet kor­mány több esetben kijelentet­te, a Szovjetunió hajlandó ösz- szes nukleáris fegyvereit — ideértve a legkorszerűbbeket is — az óceán legmélyebb pont­ján elsüllyeszteni, ha más or­szágok hajlandók megtenni ugyanezt. Ha az Egyesült Ál­lamok elnöke valóban szívén viseli az emberiség érdekeit, miért ne írhatná alá a szovjet kormány vezetőjével együtt az általános és teljes leszerelésről szóló egyezményt? Amint Kennedy nyilatkoza­tából kitűnik, az Egyesült Államok to­vábbra is kísérleti nukleá­ris robbantásokat szán­dékozik végrehajtani a nyilvánvaló nukleáris fölé­nyért folytatott hajszában. Ugyanakkor éppen maga Kennedy ismerte el Bécsben Hruscsov szovjet miniszterel­nökkel történt találkozója so­rán, hogy jelenleg csak az erők egyensúlyáról lehet beszélni. Fölmerül a kérdés, hogy hát akkor mi értelme van egy olypn politikának, amely fo­kozza a versengést az egyre pusztítóbb, halált hozó fegyve­rek létrehozásában és amely politika — mint mindenki tud­ja — csak egyre közelebb so­dorja a szakadékhoz az embe­riséget. Az élet egyre újabb bizonyí­tékokat szolgáltat arra vonat­kozólag, hogy a nukleáris fegy­verkísérletek megszüntetésé­nek kérdésében a megoldást nem a fegyverkezési verseny fokozásában kell keresni, ha­nem egészen más úton: a jó­zan ész útján és oly módon, hogy elsősorban a legerősebb hatalmak együttes erővel tö­rekedjenek a leszerelés egész problémájának mielőbbi meg­oldására. A Szovjetunió min­dig abból indult ki, hogy az emberiség képes e feladat megoldására, és a megoldás létre is jöhet, ha a világ sor­sáért a népek előtt felelős ál­lamférfiak szem előtt tartják azt a vitathatatlan tényt, hogy az államok rendelkezésére álló szörnyű hadigépezetet emberi kezek alkották, és ugyané ke­zek szét is törhetik, meg is* semmisíthetik e gépezetet. A szovjet kormány már több­ször is felszólította az Egye­sült Államok és a többi nuk­leáris hatalom kormányait: szüntessük meg a fegyver­kezési versenyt oly módon, hogy megkötjük a szerző­dést a szigorúan nemzet­közileg ellenőrzött általá­nos és teljes leszerelésről. A szovjet kormánynak e fel­hívása teljes mértékben érvé­nyes ma is, és elhangzott az SZKP történelmi . jelentőségű XXII. kongresszusának szóno­ki emelvényéről is, azon a kongresszusbn, amely kijelölte hazánkban a kommunista tár­sadalom fölépítésének nagy­szabású programját. A TASZSZ-t felhatalmazták annak közlésére, hogy a Szov­jetunió vezető köreiben újból Köztársaság ideiglenes kormá­nya vasárnap kiadott közle­ményében hangoztatja, hogy a francia hatóságok közönséges között, hogy az arabok meg­öltek egy franciát. Bár a ko­holmányt a hatóságok is meg­cáfolták, a fiatal ultrák azon­Kekkonen finn köztársasági elnök rádió- és televízióbeszéde megerősítik: a szovjet kormány kész akár ma is aláírni az ál­talános és teljes leszerelésről szóló szerződést, amelynek bűnözőkként kezelik a letar­tóztatott algériaiakat, akik mindaddig nem hagyják abba éhségsztrájkjukat, amíg a po­litikai foglyoknak kijáró ked­vezményt meg nem kapják. Marseille-ben és Metzben több száz algériai fogoly már októberben éhségsztrájkba lé­pett. Ezekét a rendőrök súlyo­san bántalmazták, és huszas 'csoportokban szétszórták kü­lönböző börtönökbe. A tilta­kozó sztrájkban szolidaritása jeléül Ben Bella és négy társa is részt vett. Az OAS fokozza a terrort Az MTI párizsi tudósítója jelenti: Az ultrák tovább fűtik a légkört Algériában, hogy meg­nehezítsék a tárgyalások meg­kezdését. Szombaton és vásár­nál összeverődtek, és az arab piacra vonultak. Itt felforgat­ták a kereskedők sátrait és üzleteit, megsemmisítették árujukat. A kezdődő lincse- lésnek a helyszínre érkezett rendőrök vetettek véget. Egy hivatalos jelentés sze­rint az OAS október második felében 567 bombamerényletet követett el Algériában. A rob­banások hét embert megöltek, száznegyvenet megsebesítet­tek, és óriási anyagi kárt okoz­tak. . Az algériai részről ismétel­ten hangoztatott tárgyalási készséggel szemben a francia kormánykörök továbbra is hallgatásba burkolóznak. Pá­rizsban ezért várakozással te­kintenek De Gaulle keddi be­széde elé, amelyet korzikai látogatásának első napján Bastiában mond. Helsinki (TASZSZ). Vrho Kekkonen finn köz- társasági elnök november 5-én este nagy beszédet tartott a finn rádióban és televízióban. Beszámolt észak-amerikai uta­zásának eredményéről, és jel­lemezte Finnország külpolitikai helyzetét az október 30-i szov­jet jegyzékkel kapcsolatban. Kekkonen utalt az európai háborús veszély fokozódására, és kijelentette: »Ha Nyugat- Berldn miatt vagy más okból nagy háború tör ki, Finnor­szágnak, mint balti államnak földrajzi helyzete miatt a je­lenlegi hadviselő eszközök mel­lett tagadhatatlan Finnország szárazföldi és tengeri határa, illetve légi tere megsértésének lehetősége.« »Jól tudom — folytatta az elnök —, hogy a Szovjetunió­ban nagyfokú aggodalom- él Nyugat-Németország gyors fegyverkezése miatt, és én nem titkoltam a nyugati politikusok előtt, hogy Finnország szem­pontjából személy szerint én is aggodalmat érzek emiatt.« Kekkonen elnök beszédében »teljesen érthetetlennek« ne­vezte bizonyos külföldi lapok­nak olyasféle utalásait, hogy ve­szély fenyegeti Finnország ön­állóságét, hogy a Szovjetunió támaszpontokat követel, vagy nyomást gyakorol Finnországra kormányválság előidézése cél_ jából. »A szovjet jegyzék politikai oldalának legfontosabb része — mutatott rá a finn elnök — Finnország külpolitikai iránjAionalának elismerése. Egyáltalán nem az a helyzet, mint azt az egyik svéd lap ír­ta, hogy tudniillik kérdésessé tették Finnország jóakaratát a Szovjetunióval való jóviszön.y fenntartásában. Finnország semleges politikája ismét el­nyerte a Szovjetunió kormá- nyánák helyeslését, és Finnor­szág tovább haladhat a jól megjelölt külpolitikai úton, amelyen haladva sok éves kö­vetkezetes és megfeszített munkával kivívta mind Ke­let, mind Nyugat nagyhatal­mainak elismerését.« Kekkonen hangsúlyozta, hogy Finnország ragaszkodik a sem­leges politikához. »Életem cél­ja a finn semleges politika megvalósítása« — jelentette ki. Kekkonen idézte az elhunyt Paasikivi elnöknek azt a mon­datát, hogy »a külpolitikai biz­tonság minden nép számára a legfontosabb, és különösen fon­tos Finnország számára«, majd a következőkkel végezte beszé­dét: »Külpolitikai biztonságunk fundamentuma a bizalmon ala­puló finn—szovjet viszony és semlegességi politikánk, amely erre a viszonyra, valamint a nyugati hatalmak elismerésére épül fel. Más bölcsességre nincs szükségünk, minden más megoldódik. Ez alap körül azonban egységesen kell áll­nunk, annál egységesebben, mi­nél nehezebb napok következ­nek.« . (MTlfc alapján egyúttal egyszer s mindenkorra megszüntetnék a nukleáris fegyverkísérleteket is. Hajlandó-e erre a Kennedy elnök vezette amerikai kor­mány? A népek joggal várnak választ erre a kérdésre. (MTI) Basutofö'rfön meo^1 uít a koníinunista párt London (TASZSZ). Mint az Observer című londoni lap fokvárosi tudósítója jelenti, Basutoíöldön (angol protekto­rátus Dél-Afrikában) megala­kult a kommunista párt, s ala­kuló értekezletét 1962. március 14-én tartja. Az Observer közli még, hogy a basutoföldi szakszervezeti kongresszus is megalakult. • (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom