Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-07 / 263. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ARA: 60 FILLER SomogyiMéplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. ÉVFOLYAM 263. SZÁM REDO, 1961. NOVEMBER 7. Lenin városában — a forradalom szülőföldjén (3. o.) Lakók és házmesterek (4. o.) Kínai dalocska (5. O.) Mai számunk tartalmából: „Legyen ez a székház vára a szépre, a jóra, a becsületes életre való nevelésnek“ Ünnepélyesen felavatták az új SZMT-székházat és a Latinka Sándor Művelődési Házat Öröm ért bennünket: három évvel az alapkőletétel után megkezdheti hivatásának be­töltését a Szakszervezetek So­mogy megyei Tanácsának székháza és az abban levő mű­velődési ház, amely a somogyi proletariátus dicső mártírvezé­rének, Latinka Sándornak a nevét viseli. Vasárnap ünneplő ruhájú, el- fogódott arcú emberek tarka serege népesítette be a szék­ház termeit, azok, akik- e napon birtokukba vették a székházat és kulturális intézményeit. Af­féle ismerkedés volt ez a palo­tának beillő épület belsejével. A kaposvári dolgozók képvi­selőinek népes csoportját az SZMT vezetői kalauzolták vé­gig a termeken. Brutyó, János elvtárs, a SZOT főtitkára meg­jegyezte: — Nagy örömet je­lent ez a székház nekünk, de azt hiszem, a kaposváriaknak még nagyobbat — Emlékezte­tett rá, hogy a székház alapkö­vét Ligeti elvtárs, a KPVDSZ főtitkára tette le három évvel ezblőtt. Az építők munkáját dicsérve tréfásan megjegyezte: — Bizony nagy dolog, hogy aki leteszi az alapkövet, az is megéri — méghozzá főtitkári tisztségben —, hogy még az ő életében felépül a ház. Délután hat órára megtelt a Latinka Sándor Művelődési ■Ház színházterme az /avatóün­nepségre érkező dolgozókkal. Az elnökségben foglalt helyet Brutyó János elvtárs, a SZOT főtitkára, Ligeti László elvtars, a KPVDSZ főtitkára, Hevesi János elvtárs, a megyei párt­bizottság titkára, dr. László István elvtárs, a megyei ta­nács vb-elnöke, Szőke Pál elv­társ, a Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsának vezető tit­kára, Németh -Ferenc elvtárs, a városi pártbizottság titkára, Mikecz János elvtárs, a városi tanács vb-elnöke s rajtuk kí­vül a szakszervezeti dolgozók, valamint a társadalmi élet több más képviselője. Horváth Zoltán elvtárs, az SZMT titkára üdvözölte az ünneplő közönséget, majd Li­geti László elvtárs a SZOT ne­vében rövid beszédet mondott: — Mi, a Szakszervezetek or­szágos Tanácsa most a nagy ünnep előtt ajándékkal ked­veskedünk barátainknak, ami­kor ezt a székházat átadjuk Somogy megye dolgozóinak — mondotta bevezetőben Ligeti elvtárs. — Ügy gondolom, hogy ez az épület is segítséget ad majd a szocialista építés meg­gyorsításához. Legyen ez a székház vára a jóra, a szépre, a becsületes életre való neve­lésnek. Biztosak vagyunk ben­ne, hogy a somogyi elvtársak jól fognak élni ezzel a nagy­szerű lehetőséggel. Hiszem, hogy ez a székház igen . sok dolgozónak válik majd ottho­nává. — E szavaknál Ligeti elvtárs kézfogás kíséretében átadta a székhazat Szőke Pál élvtársnak, az SZMT vezető titkárának, majd köszönetét mondott a székház építőinek. Az üdvözlő szavakra Szőke elvtárs válaszolt. Hangsúlyoz­ta, hogy Kaposvár dolgozói büszkék e szép alkotásra, s ezért köszönetét mondott a pártnak, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának, valamint az építőknek. Kifejezte azt a reményét, hogy Kaposvár dol­gozói az új székházban meg­találják a szórakozásukhoz, művelődésükhöz szükséges föl­tételeket. A hivatalos aktus ezzel vé­get ért, s rövid szünet után az új székház színpadán meg­kezdődött az első kultúrmű­sor. A Közalkalmazottak Szak- szervezetének Szimfonikus Ze­nekara, a Munkás Stúdió több tagja, az SZMT népi együtte­sének leány-, férfi-, ének- és zenekara vette birtokába a színpadot, és szórakoztatta az Emlékezetes évforduló, emlékezetes ünnepség Vasárnap délután ünnepel­ték meg a Textilművek dolgo­zói az üzem fennállásának 10. évfordulóját. Délután öt órakor kezdődött az ünnepség. Róna Imre igaz­gató üdvözölte az üzem dolgo­zóit, a vendégeket, akiknek so­raiban helyet foglalt Szirmai Jenő elvtárs, a megyei párt­bizottság első titkára, Végh László könnyűipari miniszter- helyettes és Döbrentei Károly, a Pamutipari Igazgatóság ve­zetője. Róna elvtárs ezután fel­olvasta Nagy Józsefné könnyű*, ipari miniszter levelét és az ország különböző városaiból, a megye üzemeiből érkező jókí­vánságokat tartalmazó távira­tokat. Döbrentei Károly iparigaz­gató mondott ünnepi beszédet. Méltatta az elmúlt tíz esztendő eredményeit, elismerőleg szólt az üzem kiváló dolgozóiról és vezetőiről. Befejezésül hangoz­tatta: — 1962-ben 7,3 százalék­kal kell növelni a fonalterme­lést elsősorban a műszaki szín­vonal emelésével, a technoló­gia fejlesztésével. Ezután Végh László minisz­terhelyettes kitüntetéseket adott át. Tizenkét ten kapták meg »A könnyűipar kiváló dolgozója« kitüntetést, köztük Szűcs Lajosné, Csobod Teréz, Sovány Györgyné, Bende La­josné, Veress Zoltánná, Ke­mény Lajos és Németh Gyula elvtárs, az üzemi pártbizottság titkára. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa nevében Lövi Gyula elvtárs átadta az SZMT 'ván­dorzászlaját Major Károlyné brigádjának, a megye legjobb szocialista brigádjának. Felszólalt az ünnepségen Szirmai Jenő elvtárs is. Han­goztatta, hogy ez a nap nem­csak a Textilművek, hanem az egész megye ünnepe is, mivel ennek az üzemnek a fölépíté­sével kezdődött meg Somogy iparosítása. Ama véleményé­nek adott kifejezést, hogy a fonalgyár mellé rövidesen szö­vőüzemet kell majd építeni. Ezután 328 dolgozó között 80 ezer forint jutalmat osztot­tak ki. Lukács Józsefné, a szakszer­vezeti bizottság elnöke mon­dott záróbeszédet, majd a KISZ hatszoros VIT-díjas köz­ponti művészegyüttesének ze­nekara adott műsort. Díszünnepség a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 44. évfordulója alkalmából az Állami Operaházban ""— ★ * A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a J forradalmi munkás-paraszt kormány és a Hazafias Népfront * Országos Tanácsa a Nagy Októberi Szocialista Forradalom J 44. évfordulója alkalmából hétfőn este díszünnepséget > rende- i zett az Állami Operaházban. J Az ünnepség elnökségében helyet foglalt Dobi István, a e Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Apró Antal, Bisz- J ku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, , Marosán György, Nemes Dezső, dr. Münnich Ferenc, Rónai * Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának J tagjai; Czinege 'Lajos, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szir- t mai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai; a t kormány több tagja; a tömegszervezetek vezetői, a munkás- J mozgalom régi harcosai, kiváló dolgozók, a honvédség kép- J viselői Az elnökségben helyet foglalt V. L Usztyinov, a * Szovjetunió budapesti nagykövete is. * * -----------------------------------------------------­A z ünnepség részvevőinek soraiban ott volt az MSZMP Központi Bizottságának, az Elnöki" Tanácsnak és a Miniszter- tanácsnak számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kultu­rális élet sok vezető személyisége. Részt vett az ünnepségen a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tag­ja. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke nyitotta meg az ünnepséget. Rámutatott, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom minden évfordulójához fűződik valamilyen korszakos emlék. A mostani évfordulóhoz az, hogy a Szovjetunió Kom­munista Pártjának XXII. kongresszusa közvetlen feladat­ként tűzte napirendre a kommunizmus építését. Ezzel a kong­resszus új korszakot nyitott a Szovjetunió népei és a világ valamennyi népe előtt. Ez adja meg a forradalom negyvennegyedik évforduló- ;• jának nagy történelmi jelentőségét — mondotta. * Gáspár Sándop ünnepi beszéde Ezután Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak póttagja, a Központi Bi­zottság titkára mondott ün­nepi beszédet. Beszéde elején visszapillan­tást nyújtott arra a történelmi fordulatra, melyet a világ első győzelmes proletárforradalma, az első munkáshatalom megva­lósítása jelentett. *— Az egész haladó embe­riség azt az ünnepi dátu­mot köszönti, amely első hírnöke volt annak, hogy valami végérvényesen és visszavonhatatlanul meg­változott az emberiség történelmében. A győzelmes oroszországi pro­letárforradalom azt adta hírül a világnak, hogy megkezdődött az emberiség igazi története. Megkezdődött az a történelmi folyamat, amelynek törvény- szerűségeit Marx és Engels zseniálisan előre látták: a ki­zsákmányolás, az elnyomás, az erőszak, a háborús lidércnyo­más száműzése az emberiség életéből — mondatta. — Meg­kezdődött a néptömegiefc fel­mérhetetlen alkotó erőinek ki­bontakozása az ember nevé­ben, az ember javára. Megkez­dődött a tudomány, a művé­szet’, a kultúra soha nem ta­pasztalt virágzása; megkezdő­dött a szocializmus korszaka! A Téli Palota eleste egy új világ, a boldogabb jövő üzene­tét hozta az emberiségnek, és ez a világ ma már szemünk előtt bontakozik ki — mondot­ta, majd így folytatta; — A Szovjetunió, a szovjet állam, az első munkásállam ma a világ élenjáró nagyhatal­ma. A győztes proletárok meg­mutatták országnak, vi­lágnak, hogy tudnak — és a nép javára csak ők, a felszabadult munkások tudnak — országot vezet­ni. A Szovjetunió egy sor terüle­ten már elhagyta a kapitalista nagyhatalmakat, élen jár a tu­dományban, a technikában, s' alig egy évtizeden belül utol­éri, majd minden területen túlszárnyalja a legerősebb tő­kés nagyhatalmat, az imperia­lizmus fellegvárát, az Egyesült Államokat is. A fejlődés pá­ratlan ütemét megvalósítva a szovjet nép — kommunista pártja vezetésével — létrehoz­ta a világ legkorszerűbb nagy­iparát, a nagyüzemi szocialista mezőgazdaságot és a szellemi alkotómunka termékeny mű­helyeit. A szovjet népnek van a vilá­gon a legkorszerűbb és legha­talmasabb fegyveres ereje, ez a béke legmegbízhatóbb védel­mezője. Szovjet emberek vál­tották valóra az emberiség el­érhetetlennek tűnő álmát, a vi­lágűr meghódítását. Marx a párizsi kommün idején képle­tesen arról beszélt, hogy a kom- münárok »az eget ostromol­ják«. És lám, a kommünárok utódai ma már szó szerint is valóra váltották Marx szavait! S mindezt alig 44 esztendő alatt! Szinte természetes a kérdés; mi hát a titka ennek a rop­pant teljesítménynek? Miféle erők hozták létre azt a »cso­dát«, hogy az évszázados el­maradottságé országból, ame­lyen egyetlen emberöltő alatt két világháború és egy ször­nyű polgárháború söpört vé­gig, a világ élenjáró, legerő­sebb nagyhatalma, szocialista nagyhatalom vált? Ezután Gáspár Sándor pár­huzamot vont a kapitalista fej­lődés elnyomáson, kizsákmá­nyoláson elért fejlődési kor­szakai és a szocialista fejlődés között Milliók vére, könnye, pusz­tulása, rabszolgamunka és éh­bérek, nyomor és megalázta­tás, társadalmi egyenlőtlenség és mészárlások sorozata — ez az ára a tőkés társadalom ter­melőerői fejlesztésének. A szovjet állam, a világ el­ső szocialista állama természe­tesen merőben ellentétes úton haladt Nem más népek leigá­zása, nem kizsákmányolás, ha­nem a felszabadult, az ember­ré vált ember odaadó, önfelál­dozó, öntudatos munkája volt e nagy fejlődés mozgató ereje. A Szovjetunió népei, dolgo­zói* a munkások, a parasztok, az értelmiségiek rendkívüli megpróbáltatások és nehézsé­gek árán építették fel a szo­cializmust, és a fasiszta hordák hitszegű támadásával szemben újabb áldozatok, újabb súlyos megpróbáltatások sorozatában fegyverrel a kezükben diadal­masan védelmezték meg. Ezért példaképe^ ezért vilá­gítótornya a Szovjetunió, s ezért testvére a szovjet nép a föld minden népének. Ezért ünnepli november 7-ét, a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom évfordulóját az egész ha­ladó emberiség. Néhány nappal ezelőtt feje­ződött be a Szovjetunió Kom­munista Pártjának, a kommu­nizmus építőinek XXII. kong­resszusa, amely elfogadta a kommunista társadalom fölépí­tésének programját — folytat­ta beszédét Gáspár Sándor. Lehet-e méltóbban, feleme- lőbben ünnepelni a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 44. évfordulóját, mint ennek a nagy tettekre lelkesítő prog­ramnak az egész világot bera­gyogó fényénél. Ez o program »születésnapi ajándék« az emberiség számá­ra. A Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának, a szovjet népnek a születésnapi ajándéka a nagy október 44. évfordulójá­ra. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongressizu- sán elfogadott program a kö­vetkező húsz év történelmi iránytűje. A kommunizmus programjá­ról sokat fogunk még írni és beszélni, sokat fogjuk tanul­mányozni és idézni. Ez a do­kumentum egy egész emberöl­tőre szól. Most, november 7-ének ün­nepén azonban különösen er­ről kell beszélnünk, mennyire elválaszthatatlan egységbe forr ez a program mindazzal, amit a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével a párt meghirdetett. A kommunista társadalom fölépítésének prog­ramja annak a világtörténel­mi alkotómunkának a megko­ronázása, amelynek első tég­láit a forradalmi október har­cosad rakták le. Szemünk lát­tára valósul meg a lenini mű. A kommunizmust a forradal­mi párt áltál vezetett, felsza­badult dolgozó tömegek való­sítják meg, mint ahogy ők va­lósították meg a kizsákmányo­lok uralmának megdöntését, ők, akik létrehozták a mun­káshatalmat, fölépítették a szocializmust. Korunk a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszaka. A huszadik százada szocializmus, a kommunizmus százada, , Szemünk láttára nő. erősö­dik, izmosodik a szocialista vi­lágrendszer. Szemünk láttára korhad el, semmisül meg az erejükre és öntudatukra ébredt népek for­radalmi megmozdulásai nyo­mán az emberiség szégyene, a gyűlölt gyarmati rendszer, s ez is a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelmének az eredménye. Szemünk láttára éleződnek ki a végsőkig az imperialista rendszer általános válságtüne­tei, belső ellentmondásai. A magyar kommunisták egyetértenek az SZKP XXII. kongresszusának minden meg­állapításával. Nemcsak a jövő távlatait, hanem a múlt ta­nulságait illetően is. Meggyő­ződésünk szerint nemcsak a mai nemzedék, hanem a for­radalmi munkásmozgalom ké­sői generációi is hálatelt szív­vel emlékeznek meg az SZKP XX. és XXII. kongresszusá­nak küldötteiről, azokról, akik bátran leszámoltak a hatalmas károkat okozó személyi kul­tusz összes következményei­vel, és ezzel örökre eltávolítot­ták a nemzetközi munkásmoz­galom becsületén ejtett foltot. Mutatkoznak jelek világ­szerte, hogy az ellenség a hi­bák őszinte bírálatát ellenünk akarja felhasználni. Nem kell azonban jósnak lenni ahhoz, hogy előre megmondjuk; ez nem tog sikerülni; az élet iga­zolta a XX. kongresszus után is, hogy a hibák nyüt feltárá­sa és azok kijavítása a mi "ügyünket, a szocializmus, a kommunizmus ügyét erősítette. Szilárd meggyőződésünk, hogy a XXII. kongresszus után ez méginkább így lesz. A nemzetközi forradalmi munkásmozgalom — és mi magyar kommunisták is — Sztálin életművéből, tevékeny­ségéből magunkénak valljuk mindazt, ami a munkásmozga­lomnak hasznára válik. De el­ítéljük mindazt, amit Sztálin életének utolsó időszakában a személyi kultusz következté­ben a nemzetközi munkásmoz- galom kárára elkövetett. Nem a XX. és XXII. kongresszus árnyékolta be Sztálin nevét, hanem ő maga. Teljes egészében egyetértünk azzal az éles bírálattal is, amely az SZKP XXII. kong­resszusán az Albán Munkapárt vezetőivel kapcsolatban el­hangzott. A forradalmi mun­kásmozgalomnak nincs joga elhallgatni egyetlen vezető, így az Albán Munkapárt vezetőd­nek hibás és bűnös tevékeny­ségét sem. Nincs joga, mert te­vékenységük következménye nem egyszerűen csak nemzeti belügy, hanem az egész nem­zetközi munkásmozgalom ügye. Szabad legyen a költő­vel élve kijelenteni: »Vétke­sek közt cinkos, aki néma.« Bí­ráljuk és mindaddig bírálni fogjuk az albán vezetőket* amíg nézeteik és módszereik eltérnek az élet által igazolt forradalmi: marxista—leninis­ta elmélettől és gyakorlattól. Tapasztalataink szerint az Albán Munkapárt vezetőinek tevékenysége, Enver Hodzsa és Mehmet Shehu önkényeskedé­se, a sztálini személyi kultusz idején meghonosított módsze­rek egyenes folytatása, és az azokhoz való makacs ragasz­kodás. Ebben a tekintetben né­zeteik és módszereik egy tőről, fakadnak az SZKP-ban fellé­(Folytatás a 2. oldalon4 _

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom