Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-05 / 262. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1961. november & „Menjenek János pápához...I" Segesdi Gizellát a Fodrász Ktsz Kossuth téri fodrász- üzletéből áthelyezték a szövetkezet Berzsenyi utcai üzleté­be. »Sok baj volt a lány modorával, s kivételt tett ven­dégeivel«— mondotta Pásztori Sándor, a ktsz elnöke azok­nak az asszonyoknak, akik arra kérték, hogy Segesdi Gi­zellát helyezzék vissza. Kérésüket az elnök elutasította. Er­re ők kijelentették, hogy ebbe a döntésbe nem nyugsza­nak bele. — Altkor menjenek a János pápához! — vágta oda ne­kik az elnök. Nagyon furcsa, sőt sértő volt ez a kijelenté^. Ha azok­nak, akikből a szövetkezet él, fenntartja magát, ilyet mond, János pápához küldi őket, akkor vajon hova kül­di az elnök a ktsz dolgozóját? Nem akarjuk elhinni, hogy a női fodrászok közül egye­dül Segesdi Gizella az, aki kivételt tesz vendégeivel; nem hisszük, hogy ezen az alapon csak vele szemben kellett volna ilyen eljárást alkalmazni. Azt sem értjük, hogy miért előzte meg az áthelyezést, mely igen szigorú büntetés — fegyelmi eljárás. Az, amit Pásztori Sándor mond, hogy tudniillik szóban többször is figyelmeztette a lányt, de annak az nem használt, elfogad­hatatlan. És még valamit: az ilyen büntetésit nem miniig alkalmazták olyan szigorúan mindenkivel szemben. Az egyik férfifodrász többször részegen ment be munkahelyé­ire, sőt több napig hiányzott is. A KISZÖV javasolta, hogy fegyelmüeg távolítsák él, de az máig sem történt meg A Széchenyi térről egy, a vendégek által kedvelt fiatal férfi- fodrászt elhelyeztek csak azért, hogy másnak biztosítsák ezt a helyet. Helyes lenne, ha a KISZÖV nagyobb figyelemmel kí­sérné a Fodrász Ktsz vezetőinek munkáját. Oktassák ki őket arra, hogy sem a tagokkal, sem a vendégekkel nem beszélhetnek sértő, goromba hangon. S csak olyankor he­lyezzék át egyik vagy másik dolgozójukat, ha arra kellő '* v“>- Sz. K J KOVÁCSMŰHELYBŐL KISZ-HELYISÉG Volt a Fonyódi Építőipari és Szolgáltató Ktsz-nek egy hasz­nálaton kívül helyezett romos, füstös kovácsműhelye. Az utóbbi időben inkább már csak szeméttárolónak használták. Néhány KISZ-fiatal összedug­ta a fejét, és egy napon beállí­tottak a ktsz akkori elnökéhez, Lakatos Ferenchez. — Elnök elvtárs, nekünk úgy sincs helyiségünk, össze­jöveteleinket is az irodában kell megrendeznünk. Adják nekünk a kovácsműhelyt, mi rendbe tesszük... A szövetkezet vezetői helye­selték az ötletet, 6 egy szép napon ipari tanulók jelentek meg a műhelynéL ■ Lebontották a fölösleges közfalakat, lever­ték a vakolatot Két idősebb patrónusuk: Bencze János és Patkó Ferenc irányításával a fiatalok két hónap alatt any- nyira újjávarázsolták az épü­letet, hogy alig lehet ráismer­ni. Minden társadalmi munkád ban készült. A tanulók tanítás előtt vagy után jöttek el dol­gozni, a többi fiatal pedig amikor ideje engedte. Amíg például Keresztes György és Sipos László a kőművesmun­kát végezte, addig Horváth Im­re és Kolip István az asztalos- munkát csinálta meg. Keserű Mária és Vackó Erzsébet végül seprűt ragadott — eljött segí­teni nekik Varga Ilona is —, aztán villámgyorsan kitakarí­tották a fiatalok új otthonát A klubavatón Varga József, a ktsz új elnöke mondott be­szédet. — A fi munkátokat dicséri ez az ízlésesen berendezett kis helyiség. Kiszámítottuk: majd­nem harmincezer forint érté­kű társadalmi munkát végez­tetek. Ez nagyon szép dolog. Becsüljétek meg hát új ottho­notokat Azóta benépesedett a han­gulatos KISZ-terem. Szombat- vasárnaponként táncos össze­jöveteleket, családi esteket ren­deznek a fiatalok, és itt tart­ják majd a politikai oktatást is. Kovácsműhelyből KJSZ-he- lyiség... Szép példája a fia­talok lelkes összefogásának. P. Gy. A JÓTEVŐ' orváthné becsukta az ajtót, és útra kelt az öreg Görögné- hez. Hétköznap délelőtt volt. Jókedvűnek, kiegyensúlyozott­nak érezte magát, noha nem volt éppen gondtalan. De az­zal biztatta magát, hogy majd Görögné megint elűzi a felhőt homlokáról. Milyen szívesen adott háromezer forint köl­csönt a múltkor is, amikor az édesapja megbetegedett. Most sem fog ellentmondani, ha hatszáz forintot kér tőle. Iga­zi úriasszony az a Görögné, le­het bízni benne.,. Meg-megállt az emelkedőn, kövér testét nem bírta egy­szerre fölvinni. Szétnézett a vá­roson. Ott a gimnázium — me­rengett el. Oda jár legidősebb fia. Jól rálátni innen a vasútra is. Valahol arra, a raktár kö­rül dolgozhat most az ura. Csak meg ne tudja, hogy ö Görcgnéhez iár pénzért — só­hajtotta. Pellénén kívül — aki Görögné kegyeibe ajánlotta — mái nem is tud erről. Eszébe jutott, hogy tegnavelőtt azt hallotta, hoqy Pelléné egri pletykafészek. No, még csak az kellene, hoay az ura... Tegnapelőtt szépen próbálta megértetni férjével, hogy szük- sén Tenne a kölcsönre. Kíván­csi volt. hogyan fogadja. De az határozottan elutasította. Azt mondta, hoav semmi szük­ség rá. »■A tr-'etxxböl tisztessé­gesen megélünk, az apádat meg kezeltesd SZTK-alapon. Nem indokolt, hogy külföldi gyógyszereket végy neki, hi­szen a mieink éppolyan jók..." Horváthné beleszédült a gondolatba, hogy a férje eset­leg megtudja, hogy az apja mégis külföldi gyógyszert szed, és ezt ő, a feleség fizeti köl­csönvett pénzből. Annyira megrémült ettől a gondolattól, hogy a legszívesebben már visszafordult volna. De hiába, most már nem lehetett, még hatszáz forint hiányzik a gyógyszerkúra költségeihez. Amikor Görögné lakásának ajtaján csöngetett, még nyu­godt volt. Figyelte a kilincset, és arra gondolt, hogy néhány másodperc múlva viszontlátja ezt a jószívű asszonyt, ezt az igazi úriasszonyt. Hogyan is szorulhat egy emberbe annyi jóság, mint Görögnébe? Ennyi önzetlenség? Az ajtót nem nyitották ki azonnal. Kezdett türelmetlen­kedni. Jaj, el ne felejtsem megkérdezni, hogyan végző­dött a múltkori per, amelyet Hernádiné indított Görögné ellen. Micsoda asszonyok van­nak a világon! — háborodott föl magában. Ez a Hernádiné ahelyett, hogy megköszönné ennek a jólelkű asszonynak, hogy kölcsönt adott neki, be­pereli, követelőzik. Még sze­rencse — mosolr/odott el —, hogy Görögné tudta, hogy en­gem kell fölkeresni segítse­TARKA Beszélgetési óra az első osztályban. IRODALMI SZÍNPADJAINKRÓL A NAGYATÁDI Járási Mű- ^velődési Ház irodalmi színpa- ? dának tagjai elhatározták* ? hogy a vasárnapi filmelőadá- ’sok előtt meghonosítják a vers« E mondást. Az adott film nemze­tségének és mondanivalójának f megfelelő verssel lépnek a kö­zönség elé. Szép, szép az igyekezet de f talán mégsem kellene az iro- ! dalmi ismeretterjesztés terüle- ^tét kibővíteni a filmelöadások ^látogatóira. Egyrészt, mert a “ moziba nem a vasárnapi vers ‘hozza el az embereket, más­részt, mert tragikomikus hely­id Beteknek nézhetünk elébe. vNem hisszük ugyanis, hogy ^sikerül mindig megfelelő ver­mset találni a szóban forgó ^filmhez. Élénken foglalkoztat 5 bennünket ez az utóbbi prob­léma. Kíváncsiak vagyunk ar- [ra, hogy pl. milyen vers hang- ‘zana el a -Betörő az albér­lőm-« című angol film, vagy az ‘amerikai »Legénylakás«, a ma* ‘gyár -Megöltek egy leányt« cí- ímű film előadása előtt... Egyre-másra érkeznek a hí­rek alakuló és munkához lá­tó irodalmi színpadokról. Úgy­szólván valahány járási szék­helyünk rendelkezik már ilyen, az irodalmi ismeretter­jesztést szolgáló fórummal. Az ő példájuk nyomán szaporo­dott el a többi, Hasonló céllal alakult fórum is. Egyik-másik ezek közül előre • kidolgozott programmal működik, vagy kí­ván működni, hátat fordítva az eddigi sponitanedtásnak, mely csak időszakos eredmé­nyeket kínált és adott Nem egy egész évre szóló munka- terven már nemcsak az önte­vékeny előadóművészet szoro­san vett gyakorlata szerepel, hanem ennél lényegesen és biztatóan több: helyet kaptak a munkatervekben az elméleti képzés és a kulturális nevelő- munka teendői is. Persze nem mindenütt ilyen reményeket keltő a készülő­dés, alakulás és munkához kezdés képe. Mindössze két-három olyan irodalmi színpadunk van, amelynek vezetői az összeszo­kott versmondó közösséggel egyetértésben már többet kí­ván a puszta felkészülés gya­korlatánál, a próbáknál és elő­adásoknál. A negatív kivételek háza táján — úgymond — nincs idő a tervszerű szakmai képzésre! Vagy: -örülünk, ha eleget tudunk tenni a munka­tervben meghatározott időre a feladatainknak:!« Másutt: -A gyerekek szeretik a versmon­dást, de ha különböző előadá­sokkal terhelnénk őket, szét­szélednének!« Nyilvánvaló, hogy ezeknél az irodalmi színpadoknál nem­csak az idő helyes és tartal­mas beosztásával van baj. A baj a vezetők szemléletében keresendő és abban, hogy csak igen kevés az alapos szakmai felkészülésű irodalmi színpad- vezető. Még kevesebb azoknak a száma, akik utasítás nélkül is szükségét érzik mind a to­vábbképzésnek, mind pedig a kínálkozó nevelési lehetőségek kihasználásának. Hivatkozhatunk a bálaton- boglári Vikár Béla, a Nagyatá­di Járási Művelődési Ház, va­lamint az SZMT Munkás Stú­diójának irodalmi színpadjaira mint jó példákra. Ezekben messzemenően biztosították — a gazdag munkaprogramból ítélve — azt, hogy bennük még kulturáltabb és sokoldalúbb tájékozottsággal rendelkező versmondók szolgálják az iro­dalmi ismeretterjesztést. Irodalmi színpadjaink szá­mának gyarapodása arra fi­gyelmeztet, hogy tennivalóink megsokasodtak. Hogy a o4>- művelési munkák szakvezeté­sének az eddigieknél sokkal na­gyobb segítséget kell nyújtania az irodalmi színpadoknak. Ami ez utóbbit, a vezetést, ellenőr­zést illeti, mindig fölfed szám­bavételre várakozó területe­ket. Egyszer a klubokat veszd számba, máskor a kórusokat, a táncmozgalom feladatait és eredményeit. Arról viszont alig hallottunk, hogy irodalmi színpadjaink kézbevétele meg­történt, vagy magtörténik a jö­vőben. Pedig dolgunk ez is, a számbavétel után a kézbevé­tel. Ez utóbbit semmiképpen sem feledhetjük ki a népmű. velési munka irányításának, ellenőrzésének napirendjéből. Az esetleg fölvetődő miért­re, úgy vélem, fölösleges szó- szaporítás lenne a válasz. Ám ha mégis igényt tartana valaki a feleletre: — Időszerű lenne irodalmi színpadjaink számbeli megnövekedésének eredményét a minőségi válto­zások felé terelni! L I. Kinek mit ajándékozzunk? A texasi Dallasban, Neiman- : Marcus áruházában hatalmas elektronikus gépet állítottak fel, ’amely mindenki számára megálla­pítja a legalkalmasabb ajándéktár­ggyal. Az ajándékozónak nincs más dolga, mint megfelelő adatokat szolgáltatni a gépnek a megaján­dékozandó személy koráról, ne­méről, kedvteléseiről és arról, mi­lyen árkategóriába tartozzék az ajándéktárgy. A kapott adótok fel- használásával az elektronikus szá­mológép néhány másodperc alatt .10 ajándéktárgyból álló nyomtatott listát szolgáltat ki. • * * CSÖNDBEN HALLGATTÁK az első kaposvári lakásszövet­kezet tagjai a szövetkezet alapszabályairól szóló tájé­koztatást. A tagok mögött ül­itek a házastársak, főleg asz- Cszonyok, akik — mivel nem az Cő nevükön van a lakás — ki­estek a szavazásból. Jóllehet nem szavazhattak, mégis igen aktívan vettek részt az alaku­ló ülésen. Némelyikük ceru­zát fogott, s a hozzájárulási költségek számait írta egymás alá, ha pedig százalékban ál­lapították meg a fizetendő ösz- szeget, akkor gyorsan nekifog­tak a százalékszámítást is el­végezni: vajon mennyi az fo­rintban Ez ennyi, az annyi. Arcképes emlékkélyeget és növény-bélyegsorozatot ad ki a posia A posta idei gazdag bélyeg­kiadási programjának újabb két terméke jelenik meg. A spanyolországi nemzetközi brigádok megalakulásának 25. évfordulója alkalmából Zalka Máté arcképét ábrázoló egy forint névértékű bélyeget, ad­nak Id. Ugyancsak forgalomba hozzák a nyolc értékből álló/--. ... , . . , , . . ........................ CEnnyi kell a házmesternek. g yógy- es ipán növényeket áb-Áannyi a tatarozásra. De nisz rázoló bélyegsorozatot. >.ez elég nagy összeg, ál­Az emlékbélyeg és a bélyeg- lapították meg, merthogy az sorozat árusítását november ^Bss^onyolsnak, amit ki kell , , , ,,. ,. ... _ vadm, az mindig sok, amit, meg 4-en kezdtek meg. Az u3 belye- >kaDnak a7. mindig kevés ** gek <1962. június 30-ig használ- J A férfiak pedig mit sem hatók fel postai küldemények ^.sejtve a hátuk mögötti mun- bérmentesítésére. (MTI) fkáról, megszavaztak mindent — de hisz ők adják a pénzt! £ gért. Én mint tanú azt vallot­tam, hogy Görögné nem szo­kott kölcsönöket adni, és nem kért Hemádinétól kamatot. Görögné kérte, hogy így mond­jam. mert ettől sok függ. Okos asszony.., I éptek zaja közele­dett, és az ajtóban megjelent Görögné. Hideg, kék szeme, egy kicsit petyhüdt, rózsaszín' és púder­színű arcbőre jól ápoltnak tűnt most is, aranyfoga meg­csillant, amikor kinyitotta olyan furcsán előreugró, kicsit durvának tűnő száját. — Jó napot! — kezdte Hor­váthné. — Hát hogy végződött a tárgyalás, édes Görögné? — Hogyan? Megnyertem a pert. — Jő volt, hogy lódítottam a bíróságnak, hehehe. Hát nem baj az, ha egy kicsit fül­lent az ember, igaz, Görög né­ni? — A maga vallomása nélkül sem lett volna semmi baj. — Kedves, drága, aranyos Görög néni, megint eljöttem. — Hozta a kamatot? — kér­dezte az. — Jó le zz most már, ha törleszteni kezdi. — Nem, nem a múltkori há­romezer forint kamatát hoz­tam, hanem megint egy kis kölcsönre volna szükség. Csak hatszáz forintra... — Nem, angyalom, egy fil­lért. sem adok magának, amin a háromszáz forint havonkénti kamatot és a kölcsönkért pénzt vissza nem fizeti. Megmond­tam annak idején, hogy tízszá­zalékos kamatra adom, de úav látszik, maoa. ezt eleresztette a füle mellett. Horváthné elővette zsebken­dőjét, és megtörölte nedvesedé szemét. Azután így szólt: — Ha maga tudná, kedves Görög néni, hogy a gyerekeim elöl vettem el az ételt, hogy a kamatnak csak egy részét is ki tudjam fizetni, akkor... Hiába, nem tehetek róla, a tiz százalék azért egy kicsit sok. Már nyolcszáz forintot kifizet­tem magának, és még mitdig tartozom a háromezer forint­tal meg a hátralevő kamattal. Kedves Görög néni! Most hat­száz forintra volna gyorsan szükségem!... Az öregasszony megvetően végignézte Horváthnét, s az orra előtt bevágta az ajtót. — Fizesse meg a legsürgő­sebben a hátralevő kamatot, mert különben szólok az urá­nak — fenyegetőzött. — Ne. ne, Görög néni! — nyomkodta a kilincset Hor­váthné, mert akkor mi elvá­lunk. Szépen kérem, ve teaya ezt velem. Nézze a gyerekei­met. — Azt mondta, hogy Hspó­rolja a pénzt a kamattal együtt a konyháról. Hát spórol in. ahogy tudja, nekem, a pénz és a kamat kell — hangzott be­lülről. • Horváthné előtt egy másod­perc alatt összezavarodott min­den. Megtámaszkodott az ajtó­félfában, és erős hányinnert érzett. Azt akarta még bekiál­tani, hogy »így nevelték magái emberségre a zárdában?", de nem volt hozzá elég ereje. SzédeXegve hazaiad.T'órn - k-r<káU T-"?t s-ám-lr - cm ’UíTV előtte. 800, 300, 600. S kegyet­A NYUGAT-NfiMFTORSZAGBAN állomásozó T. amerikai hadsereg parancsnoka figyelmeztette a kö­vér katonákat: szabaduljanak meg pocakjuktól, vagy lépjenek ki a hadseregből. • * * lenül zúgott a feje. Látta ma­gát odahaza a kiskonyhában, amint alkudozni kezd a lelki­ismeretével, hogy kispórSija azt a hatalmas összeggé duz­zadt adósságot, amellyel Gö­rögnének tartozik. Jövő ilyen­kor már nyolcezer lesz a tarto­zás, aztán még több. Fenyeqe-. ____________________ l ések, szitkok, átkok, könnyek, ú í’f'' a2; elrJú,t. naP°k­, , , , , , Vbán Jóváhagyott egy torvenyterve­és egyszer csak nem lehet to-vezetet, amely megtiltja mindenféle vább csinálni már titokban. £ dohánynemű hirdetését. A bízott­Tilos dohányneműket hirdetni Olaszországban Az olasz parlament közegészség­Egyszer csak... Hazaért. /! kisebbik gyerek tár- C7L saságában egy fia- talember várta. — A rendőrségtől jöttem Mutatkozott be. — Kérem szé-< pen, Hernádiné nem nyugodott> bele, hogy elvesztette Sság szóvivőié kijelentette, hogy er- intézkedésre azért van szők­eség, mert a dohányzás amúgy is ' igen sok kárt okoz az emberek : egészségében. * * * Egy kissé beképzelt Adenauer kancellár ebédre hívta bele. hogy elvesztette a pert C meg magához a Szabad Demokrata Görögne ellen. Most már biz- > Párt képviselőit, hogy a mrgkő- tos hogy on hamisan tanúsko-Ctendő koalícióról tárgyaljon velük. dott S 0_z így félrevezetett iá- ( Ebéd közben dr. Erich Mende az £rönÍSÍgiieVea {}eletet_hO*0tt Í™* elnöke gondolataiba menüt, Görögne ellen üzletszerű pénz-í mzjá hirtelen megszólalt: kölcsönzés, on ellen pedig ha— - ­mis tanúskodás miatt indítunk. Üljön le. Kihallga­tom. .. A nyomozó kérdezte, ő fe- lelgetett, de olyan messziről hallót*a a kis írógép kattogá­sát, mintha nem is mellette ír­tok volna vele. Képtelen volt odafigyelni. Egyre azt a képet látta, amikor férjével nászúi­ra indult annak idején. Mint­ha most is ott ülne a kocsiban, De most mintha folyton sírnia k”Vene, mert valakit itthon hagy. Már csak néhány másod­perc, és a vonat elindul... Csennettek. Kiment. A ka- vu meJlett toporgás hallatszott, és a kerítés hasadsvfihan meg­jelent az ismerés vasutassap­ka. V ember van, akiket mélvsécesen eljárást C csodálok... Adenauer félbeszakító** r ía Mendét. és Így szólt: szabad tudnom, ki a Ügy? Ha másik?« Somogyi Ifépfóp Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztősé?* Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 13-10. 13-11* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinig. S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WíRTH LMOS. Készük a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, 'Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.» Terjeszti: a Magvar Post’ Elő­fizethető a hely} pbHa'v- * kfiáJ és postárkés ’ csín?kitel. Szegedi Nándor Előfizetési díj egy hónapra U

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom