Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-05 / 262. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1961. november k. Kádár János elvtárs látogatása a kupavnal finomposztógyárban (Folytatás az 1. oldalról.) kor 1948-ban először járt a Szovjetunióban, feltűnt neki, hogy a jó anyagokból milyen gyenge, szabású ruhák, készül­tek. »Ma már ezen a területen is óriási haladást látunk, sok­kal elegánsabbak, ízlésesebben öltözködnek a szovjet emberek« A gyár megtekintése után körülbelül kétezer dolgozó hosszan tartó fergeteges taps­sal és éljenzéssel fogadta a ki­készítőműhely nagycsarnoká­ban megjelenő magyar vendé­geket »Éljen a szovjet és a magyar nép örök, megbontha­tatlan barátsága!« — ez a ma­gyar nyelvű felirat díszítette a csarnok boltíves mennyeze­tét. Kádár Jánost az üzem párt­titkára, Arkagyij Novikov üd­vözölte. A gyári zenekar elját­szotta a magyar és a szovjet . himnuszt, majd Marija Rozs­nyóvá, Marija Gyementyeva és Ivan Jevgenyev, az üzem mun­kásai köszöntötték a vendége­ket. Valamennyien hangoztat­ták, milyen nagy öröm szá­mukra, az SZMBT alapító tag­jai számára, hogy saját gyá­rukban üdvözölhetik a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a magyar kormány világszerte ismert vezetőjét. A gyárigazga­tó beszéde után szűnni nem akaró taps közepette Kádár János emelkedett szólásra. Kedves elvtársak! Először állunk itt szemtől szembe egymással, de mégsem érzem idegenül magamat — kezdte beszédét. — Sokat hal­— mondotta. Abramov, a moszkvai területi pártbizottság első titkára elmondotta, hogy nemsokára zajtalan, vetélő nél­küli szövőgépeken dolgozhat­nak-majd a gyár - szövőnői.- Ez valóságos forradalom lesz a szövőiparban — tette hozzá az egyik dolgozó. lottam gyárukról, s tudom pél­dául, hogy az önök képviselői nálunk jártak Magyarorszá­gon, valamennyien tagjai a ba­ráti társaságnak, s küldöttük velem szemben ült az SjZKP XXII. kongresszusán. Ezért örömmel elfogadtam meghívá­sukat. Kádár János az SZKP XXII. kongresszusának nagy nemzet­közi jelentőségéről beszélt, majd tolmácsolta a magyar dolgozó nép szívből jövő üd­vözletét és jókívánságait; gra­tulált ahhoz, hogy a gyár mun­kásgárdája az elsők között nyerte el a kommunista mun­ka kollektívájának megtisztelő címét Kádár János részletesen is­mertette a Magyar Népköz- társaság mai helyzetét majd kijelentette: — A magyar-szovjet barát­ság a mi számunkra szent dolog, szorosan összefügg mindazzal, amit a magyar dolgozó nép kivívott ösz- szefügg népünk jövőbe ve­tett legszebb reményeivel. Befejezésül ismét jókívánsá­gait fejezte ki a gyár dolgozói­nak, majd éltette a Szovjetunió Ignini Kommunista Pártját a szovjet népet a megbonthatat­lan szovjet—magyar barátsá­got A nagy tapssal fogadott be­széd után a kupavnai bentla­kásos iskola úttörői piros nyakkendőt kötöttek a magyar vendégek nyakába, virággal és díszes albummal kedveskedtek Kádár Jánosnak. A forró han­gulatú nagygyűlés az Interna­tional hangjaival ért véget. Már sötét este volt, amikor Kádár János és kísérete kilé­pett a gyár kapuján, hogy ko­csiba szállva visszainduljon Moszkvába. Kupavna község apraja- nagyja azonban órákig tü­relmesen várt a gyárkapu előtt, hogy megláthassa a kedves vendéget. Amikor Kádár János kilépett a kapun, a tömeg lelkes üdvri­valgással fogadta. Az MSZMP első titkára rövid, közvetlen hangú beszédben köszönte meg a szívélyes fogadtatást, majd a sok-sok kisgyerekre mutatott: — Neveljék gyerme­keiket jó kommunistává... A mi népünk mindig azon lesz, hogy a szovjet—magyar barát­ság örök és elszakíthatatlan le­gyen! A község lakosai nagy szere­tettel búcsúztatták Kádár Já­nost A tömegből kiáltás hang­zott fel: »Kádár Jánosnak hur­rá!« Viharos taps és hosszan tartó üdvrivalgás volt a vá­lasz. A helyi dolgozók még so­káig integettek a távozó ven­dégek után. (MTI) Nagygyűlés a gyárban Nyikita Hruscsov fogadta Kádár Jánost Moszkva (MTI). Nyikita Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke szombaton fogadta Kádár Jánost, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát, a magyar forradalmi munkás-pa­raszt kormány elnökét, az SZKP XXII. kongresszusán részt vett magyar kormánykül­döttség vezetőjét. Nyikita Hruscsov és Kádár János beszélgetése a testvéri barátság légkörében zajlott le. Kádár János, a Magyar Szó-' cialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében az SZKP XXII. kongresszusa emlékére ajándékot nyújtott át az SZKP Központi Bizottságának. Az ajándék az 1919-es Magyar Ta­nácsköztársaság emlékművé­nek modellje. Ezt az emlékmű­vet felállítják majd Budapes­ten. Nyikita Hruscsov melegen megköszönte az ajándékot. A külügyminiszter távirata az ENSZ ügyvezető főtitkárához Péter János, a Magyar Nép- köztársaság külügyminisztere táviratban üdvözölte U Than- tot, az ENSZ ügyvezető főtit­kárává történt megválasztása alkalmából. (MTI) Agyérelmeszesedés vagy cinizmus? A TASZSZ kommentárja Truman nyilatkozatáról Beiktatták az SÜKSZ új ideiglenes főtitkárát New York (MTI). Az ENSZ közgyűlése ünnepélyes külső­ségek között, zsúfolt ülésterem és zsúfolt karzatok előtt vá­lasztotta meg U Thant butmai nagykövetet az ENSZ ideigle­nes főtitkárává. Monzsi Szlim, a közgyűlés elnöke az ülés megnyitása után felolvasta a Biztonsági Tanács elnökének levelét, amely szerint a Biz­tonsági Tanács egyhangúlag U Thantot javasolja főtitkárnak. Ezután Ceylon küldötte ter­jesztette elő beszéde során a közgyűlésnek Ceylon, Libéria és az Egyesült Arab Köztársa­ság közös határozati javasla­tát. Hangoztatta: nagy öröm tölti el, hogy több heti tárgya­lások után ilyen kedvező meg­egyezés született, és a Bizton­sági Tanács egyhangúlag aján­lotta U Thantot. U Thantról mint emberről szólva a ceyloni küldött han­goztatta, hogy az új ideiglenes főtitkár ereje a nyugodt mél­tóság ereje. U Thant hisz a ta­nácskozásban mint módszer­ben, hisz az együttműködés­ben, van bátorsága tanácsot kérni és elfogadni. Ezután az elnök bejelentette, hogy a főtitkárt titkos szava­zással választják meg. A kül­döttek egyenként járultak az urna elé, majd Mcxnzsi Szlim elnök kihirdette az eredményt, Monzsi Szlim bejelentését 1 % 103 küldöttség szavazott TJ Thantra, és egyetlen kül­döttség sem szavazott el­lene, sem nem tartózko­dott a szavazástól. tapsvihar nyelte eL Ezután sor került az ünne­pélyes beiktatásra. A közgyű­lés elnökének felszólítására az elnöki emelvényen felsorakoz­tak a Biztonsági Tanács, a gaz­dasági és szociális tanács, a gyámsági tanács elnökei, a közgyűlés alelnökei és a bizott­sági elnökök. Ezután az ENSZ protokollfőnöke bevezette az ülésterembe U Thantot, s fel­állással és hatalmas tapsvihar­ral üdvözölték. Az elnölq felol­vasta U Thantnak a közgyűlés­határozatát, majd felolvasta az előírt fogadalom szövegét, ü TITant fölemelt kézzel mondot­ta el az elnök után a fogadal­mat, amely a többi között han­goztatja, hogy a főtitkár csak az ENSZ érdekeit tartja szem előtt; nem fogad el semmiféle utasítást sem valamely kor­mánytól, sem más, az ENSZ-en kívüli hatóságtól. Ezután U Thant elfoglalta az elnök mel­lett a főtitkári széket. Monzsi Szlim mint elnök el­sőnek gratulált az új ideigle­nes főtitkárnak, majd U Thant mondotta el nagy érdeklődéssel várt nyilatkozatát. A többi között hangoztatta, hogy egy viszonylag kicsi ázsiai ország­ból jött. Mindenki tudja, hogy ez az ország, Burma, évek óta az el nem kötelezettség politi­káját folytatja, és barátja min­den országnak, ideológiai kü­lönbségtétel nélkül. Üj beosz­tásomban — mondotta U Thant — ezt a tárgyilagos magatar­tást és az általános barátság­nak ezt az eszményét akarom követni. U Thant ezután hangoztat­ta, jól tudja, hogy milyen sú­lyos felelősség nehezedik rá. A közgyűlésben lezajlott vita már egymagában is megmutat­ta, hogy a nemzetközi légkört nem lehet derűsnek nevezni. Az ENSZ súlyos pénzügyi problémákkal is küzd, és a kongói műveletek, közben is súlyos nehézségek támadtak. Ha ezeket a nehézségeket meg akarjuk oldani — mondotta —, akkor szükségem van min­den küldöttség őszinte segítsé­gére. U Thant ezután bejelentet­te: az a szándéka, hogy korlá­tozott számú személyt hív meg, akik helyettes főtitkári minő­ségben fő tanácsadóiként sze­repelnek majd a fontosabb kér­dések megoldásában. — E meghívásoknál azt fogom szem előtt tartani — hangoztatta —, hogy a meghívott személyek hozzáértéssel és hatékonyan tudjanak működni, és egyben megfeleljenek a földrajzi el­osztás elvének is, amely az alapokmányban bennefoglalta- tik. Az a szándékom — mon­dotta —, hogy ezek között a tianácsadók között fog szere­pelni Ralph Bunche és Geor- gij Petrovics Arkagyev (mint ismeretes, jelenleg is Bunche az amerikai és Arkagyev a szovjet helyettes főtitkár). Az a szándékom — folytatta U Thant —, hogy ezekkel a kollégáimmal szoros együttmű­ködésben és a kölcsönös meg­értés szellemében a tanácsko­zások módszere alapján fogok együtt dolgozni. Bizonyos va­gyok benne, hogy ők is ugyan­ilyen módon fognak velem együttműködni. U Thant főtitkár nyilatkoza­Genf (MTI). Csőmbe katan- gai diktátor, aki jelenleg Svájcban gyógykezelheti ma­gát, pénteken sajtóértekezletet tartott Genfben. Csőmbe azt állította, hogy csapatai kiszorí­tották Katangából a központi kormány egységeit, s azzal fe­nyegetőzött, hogy a harcot ki­terjeszti a központi kormány ellenőrzése alatt álló tartomá­nyokra is. Hírügynökségi jelen­tések szerint viszont Katangá­ból ellentmondó hírek érkez­nek; sok jel arra mutat, hogy még folynak a harcok a tarto­mányban. Csőmbe azt is kijelentene, tát hatalmas taps fogadta. Ez­után sorra szólaltak fel a kül­döttek, hogy szerencsekívána- taikat fejezzék ki az új ideig­lenes főtitkárnak. Elsőnek Stevenson kapott szót, s fel­olvasta Kennedy elnök üd­vözlő táviratát. < Utána Zorin lépett a szónoki emelvényre. A Szovjetunió delegációja — mondotta — nagy örömmel fo­gadja U Thant egyhangú meg­választását. Ez a választás hosszú tárgyalások eredmenye. A Szovjetunió delegációja kez­dettől fogva olyan megegye­zést akart létrehozni, amely mindenki számára elfogadható és örül, hogy ezt a célt sike­rült elérni. Meggyőződésünk — folytat­ta Zorin —, hogy a főtitkár te­kintetbe veszi majd a Világban bekövetkezett változásokat. A Szovjetunió most hozzájárult egy ideiglenes megoldáshoz — ez az ideiglenesség azonban nem teszi könnyebbé U Thant feladatát, mert mindent el kell követnie azért, hogy megoldja az alapokmányban ráruházott feladatokat. U Thant képessé­gei jól ismertek ■— mondotta Zorin —, és azt hisszük, hogy sikeresen meg fogja oldani ne­héz feladatát. Az a nyilatkoza­ta, amely szerint tanácsadókat nevez lei maga mellé, nemzet­közi együttműködést jelent majd az ENSZ-ben, ami meg­szünteti az egyoldalúságot az ENSZ végrehajtó testületéiben. Megszűnik az is, hogy a ho­zott határozatokall csak egy csoport érdekében hajtják vég­re. Reméljük — hangoztatta Zorin —, hogy a titkárságon jobban mennek majd a dolgok ezután. A Szovjetunió küldötte vé­gül kormánya nevében sok si­kert kívánt a megválasztott ideiglenes főtitkárnak. Zorin* beszéde után India küldötte szólalt. fel, majd az egyes csoportok nevében szá­mos szónok fejezte ki szeren- csekívánatait U Thantnak. hogy a katamgai légierőnek jo­ga van a központi kormány tá" maszpomtjait bombázni. A katangai diktátor, támadta az ENSZ-t, kirohanásokat in­tézett a Katangában felállított baluba menekülttáborok mű­ködése ellen. Csőmbe hangsú­lyozta, hogy a fegyverszüneti egyezménynek az a pontja, hogy az ENSZ nem tekinti a fegyverszünet megszegésének, ha a katangai csendőrség fegy­verét használja külső támadás esetén, ama az esetre vonatko­zik, ha a központi kormány csapatai megpróbálnak véget vetni Katanga elszakadásának. Csőmbe ismét fenyegetőzik Véget ért a marakodás Bonnban A CDU és az FDP koalíciós megállapodása Moszkva (TASZSZ). Igor Orlov, a TASZSZ mun­katársa írja: Azok között, akik ezekben a napokban krokodilkönnyeket hullatnak a légkör radioaktív fertőzése miatt, és különös düh­vei rágalmazzák a Szovjetuniót kényszerű védelmi intézkedé­sei miatt, vezető helyet foglal­nak el azok az amerikai poli­tikusok, akik mindenkinél han­gosabban. követelték az atom­fegyver-kísérletek felújítását. Természetesen közöttük van Truman volt elnök is, aki annak idején szemrebbenés nélkül adott parancsot arra, hogy az el­ső atombombákat élő em­bereken próbálják ki. A volt elnök november 2-án meghökkentő cinizmussal je­lentette ki: »Ha újból meg kel­lene tennem, újból ezt ten. ném.« Truman természetesen meg­próbálja feltámasztani azt a mesét, hogy katonai elképzelé­sekből, a háború mielőbbi be­fejezése érdekében dobták le az atombombákat japán váro­sokra. Ez az érv már akkor sem győzött meg senkit, és még kevésbé meggyőző ma. Chur­chill emlékirataiban világosan megírta: »Tévedés volna föltételez­ni, hogy Japán sorsát az atombomba döntötte el. Veresége biztos volt már az első atombomba Icdo* basa előtt.« Most Truman természetesen hallgat arról, hogy ő és orszá­gának vezető körei agresszív politikájuk eszközeként, a vi­láguralom megszerzésére igye­keztek felhasználni az atom­tudomány és technika eredmé­nyeit. A szovjet atomfegyver, minit ismeretes, később jelent meg, válaszul az Egyesült Ál­lamok atomzsaroló politikájá­ra. A Szovjetunió védelmi ké­pességének megerősítésére tett intézkedések, egyebek között a szovjet atomfegyver tö­kéletesítése is, válaszin­tézkedés a NATO-hatal­mak, élükön az Egyesült Államok katonai előkészü­leteinek rohamos fokozó­dására. A 77 éves Truman nyEván most is azt hiszi, hogy az ame­rikai imperializmus agresszív körei az egész világra rákény­szerítheti k akaratukat. »Egye­nesen meg kell mondanunk az oroszoknak — szónokolta a ros­katag ex-elnök —, hová taka­rodjanak, bár ott igen meleg van, és nekünk oda kell segí­tenünk őket, ha maguktól nem hajlandók erre.« Truman agyérelmeszesedé­se, úgy látszik, egészen sú­lyossá vált. Máskülönben emlékeznék arra, hogy előtte — egészen más erőviszonyok között — már adott ilyesféle tanácsokat a hírhedt Führer. És nemcsak ta­nácsokat adott, hanem megkí­sérelte azok megvalósítását is. Talán Hitler sorsa bűvölte meg Trumant? (MT# Bonn (MTI). Pénteken Bonn­ban véget ért a marakodás a kormánytárcák elosztásáért. A kereszténydemokratáknak si­került megegyezniük az FDP vezetőivel. A megállapodást a Szabad Demokrata Párt parla­menti csoportja pénteken jóvá is hagyta. A Reuter és a DPA jelentése szerint a nyilvánosságra ho­zott koalíciós megállapodás négy, évre szói. A két párt kö­telezte magát arra, hogy ebben az időszakban bármilyen más párt koalíciós ajánlatát eluta­sítják. A koalíciós megállapodást az sem érvényteleníti, hogy az új­raválasztandó Adenauer kan­cellár nem marad meg négy évig tisztségében. Az FDP és a CDU gondos­kodott arról is, hogy mindvé­gig biztosítva legyen a két párt parlamenti többsége. Ugyanis kötelezték magukat, mindent elkövetnek annak megakadályozására, bogy a két párt egyes csoport.;ai bizo­nyos esetekben az ellenzékkel együtt szavazzanak, s így a kormánnyal szemben többsé­get alakítsanak ki. A megállapodás külpolitikai és katonai vonatkozásai arra mutatnak, hogy a CDU és az FDP az eddiginél még jobban hozzá akarják kötni Nyugat- Németországot a NATO szeke­réhez. Célul tűzték ki a nyu­gatnémet katonai szolgálati idő felemelését 12 hónapról 18 hó­napra, és az NSZK katonai költségvetését 1962-re 13 és fél milliárd márkában kívánják megszabni. A megállapodás hangoztatja, hogy a CDU és az FDP kívá­natosnak tartja a NATO-ban a politikai és katonai együttmű­ködés fejlesztését és a nyugat­német fegyveres erők »foko­zott integrálását«. A koalíciós pártok követelik, hogy a NA- to valamennyi tagállamának fegyveres erőit, így a nyugat­német haderőt is, szereljék föl »a legkorszerűbb fe~vverek kel, beleértve az atomtöltetek to­vábbítására szolgáló eszközö­ket«. A megállapodás szerint az új kormány magáévá teszi a régi elképzelést »a német egy­ség megvalósításáról«, persze azzal a kikötéssel, hogy ugyan­akkor Nyugat-Németországot »szorosabban a Nyugathoz kell kapcsolni«. A két párt kereken ellenzi a Német Demokratikus Köztársaság elismerését és a nyugat-berlini helyzet rende­zését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom