Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-24 / 277. szám

Matek, 1961. november 2L SOMOGYI NEPtjÄP Célok, vágyak és a jövő Mit érhet az élet, ha célta­lan? Volna-e boldog ember vá­gyak, s megvalósult álmok nélkül ? Van, akinél a szebb holnapot váró vágy az erősebb, s az életcél: megelégedetten él­ni; másnál az alkotás, a terem­tés a cél, s a vágy: a boldog élet. De minden embernél a ma harcában a jövőbe tekintés ad friss erőt, az emberi törekvés­nek az életcél nyújt ösztönzést. Kezdje talán Kampis Miklós, a Somogy megyei Tanácsi Ter­vező Iroda mérnöke. — Két éve végeztem az egyetemen. Budapesten a vá­rosépítési tervező vállalatnál kaptam állást. Amikor meg­tudták, hogy vidékre alkarok menni, sokan kinevettek. Még­is ezt választottam. — Hogy miért? ... Nehéznek tűnik a válasz, de egyszerű: tanulni és tervezni akarok. Még az egyetemen hirdettek egy pályázatot, a szocialista falu jövőjéről volt szó. Fia­talok, leendő mérnökök ültünk éjszakákon át a tervező asztal mellett. Szépet, újat, moder­net és nagyszerűt akartam al­kotni. Nem sikerült. Akikor egy kicsit elcsüggedtem. Aztán rájöttem, hogy még sokat, na­gy cm sokat kell tanulni. Tanul­ni pedig csak tervezés közben lehet Olyankor száguld az em­ber képzelete, olyat akar, olyat szeretne tervezni, ami beleil­leszkedik évek, évtizedek múl­va is a formálódó falu vagy város képébe. Hát ezek a ter­veim. — S még? — Pályázom a köz megbe­csülésére. Ügy akarok dolgoz­ni, mint ahogy a jó művész te­szi a színpadon: legtöbbet ad önmagából. Minden tervemet szeretem, sokszor előfordul, hogy éjfélkor még a tervező asztalnál ülök. Az a nagy bol­dogság, amikor az ember lát­ja, hogy terveit valóra váltják. Két éve tervező mérnök ez a fiatalember. Az életút elején jár. De a jövőjét tisztán látja, a lehetőségeket is. Lehetősége az, hogy minden vágya telje­süljön, mert ilyen kort élünk. — Közeli vágyai? — Boldog családi életet sze­retnék élni továbbra is. A fe­leségem is tervező. Egyelőre még albérletben lakunk, de remélem egyszer — elmosolyo­dik és úgy folytatja —•, vala­melyik kollégám által tervezett házban én is kapok lakást... A diáké most a szó, Béta Jó­zsefé, aki a Kaposvári Mező­gazdasági Technikum negyed­éves tanulója. Alacsony terme­tű fiatalember, dlákgondofckal telve. Az életből még csak azt látta, hogy szülei mindent megtesznek az ő tanulásáért, s hogy előtte nyitva áll a jö­vő. Édesapja a babócsai Üj Vi­lág Termelőszövetkezet mező­gazdásza. Keresetéből egyre több jut a fiú továbbtanulásá­ra. — Az Agrártudományi Egye­tem mezőgazdaság-tudományi karán szeretnék tovább tanulni. Kiváló mezőgazdasági szakem­ber szeretnék lenni, ez az élet­célom. Növénytermesztési szak­emberként szeretnék dolgozni. A jövőmet a szövetkezeti gaz­dálkodás szakirányításában képzelem el. Ennek a fiatalembernek vá­gyai még nincsenek, egybefonó­dik életcélja és vágya: megsze­rezni a szakképesítést. S ha mégis a vágya kerül szóba, ak­kor távoli dologként beszél er­ről: — Nyugodt, családi életet akarok majd élni, és szeretnék venni egyszer gépkocsit. Bizo­nyára szükség lesz rá a mun­kámhoz. Most még az az egye­düli vágyam, hogy mindig je- lesi-e vizsgázzak. Hiszem, hogy sikerül. Könnyebb lesz majd akkor az életben is jelesen vizsgázni... . e Nemes Géza szakaszvezető egy kicsit zavarba jött a kér­désre; mik a tervei, s vágyai? Több mint két éve katona. Raj- parancsnok. Novemberben sze­relt volna le. Amikor megtud­ta, hogy még szükség van az ő korosztályára, egy kicsit el­keseredett. Már hónapokkal korábban számolgatta a hátra­lévő napokat. De nemcsak ő számolgatta. Kiskőrösön az óvodában egy barnahajú, kék­szemű óvónő is nagyon várta már a leszerelést. Jöttek és mentek a levelek. S a kis menyasszony is megértette, hogy várni kell. Legutóbbi le­velében már ő biztatott. — Egy időre el kell halaszta­ni terveinket. De biztosan va­lóra váltom mindegyiket. Két évvel ezelőtt segédmunkásként vonultam be a hadseregbe. Most szakmám van. Osztályos rádiótávirász vagyok. Álmom talán megvalósul, hajótávirász akarok lenni egy tengerjárón. Persze, ehhez nagyon sokat kell még tanulnom. Sokat gondol­kodom azon is, hogyan tudok majd boldog családi otthont teremteni. Szeretném, ha meg­lenne mindenünk, igyekszem majd, hogy sikerüljön ... Három ember, három életút. Mindhárom ember biztosnak látja a jövőt, és tenni akarnak a társadalomért. S egyformán sokat remélnek a köztől: bol­dog, elégedett életet képzelnek maguk elé, ami nem vágy, nem is álom, inkább lehetőség, va­lóság ... Németh Sándor Peti Margitnak, a Nagyatádi Fonalgyár előfonónőjének teljesítménye állandóan 100 százalék fölött van. 1939- től dolgozik a gyárban. Érti és szereti a szakmáját. Az első félévben végzett munkája alapján kiváló oklevelet kapott. Üvegszálakból készült papír A heidenaui cellulózé- és pa- puikutató intézet kollektívája saválló és éghetetlen papirost állított elő, melynek termelé­sét azonnal meg is kezdték. Más papírféleségekkel ellen­tétben az új készítmény nem szerves alapanyagokon nyug­szik, hanem üvegszálakból ké­szül. Az újfajta papír hőálló­képesség»? 600 C fokig terjed. Nagyszerűen felhasználható az elektromos Iparban, mint szi­getelőanyag, például a csillám pótlására. A TANULOK ÉRDEKÉBEN A közelmúltban egyik ta­nácsülésen valaki elmondta, hogy az iskolaorvosok által végzett munka nincs arány­ban az e célra fordított ki­adásokkal. A tanácsülésen határozatot hoztak az iskola­orvosok munkájának fölmé­résére, és megbízták az egész­ségügyi osztályt egy általános munkarend kidolgozásával. A fölmérés eredménye va­lóban elszomorító. A két fő­foglalkozású iskolaorvos min­den tekintetben eleget tett korábban is, és a vizsgált idő­szakban is a kívánalmaknak. De nem így a részfoglalkozá­sú iskolaorvosok. A Berzsenyi Dániel Általános Iskola je­lentése szerint szeptemberben mindössze két alkalommal ke­reste föl az orvos az iskolát, és összesen 6 órát töltött ott, Ugyanez az orvos látja el a Damjanich utcai napköziott­honos óvoda iskolaorvosi te­endőit is. Sajnos csak papi-- ron. A vezető óvónő tájékoz­tatása szerint ugyanis au­gusztus 15-től október 25-ig az iskolaorvos egyszer sem kereste föl az óvodát. A Tóth Lajos utcai Általános Iskola jelentése szerint az iskola orvosa tanév elején jelentke­zett, de osztályokat azóta sc-m látogatott, tanulókat nem vizsgált. "Minden héten meg­kérdezi telefonon, hogy tör­tént-e valami különösebb.« S az iskolaigazgatók jelen­tései pár kivételtől eltekintve hasonló »munkáról« adnak számol, Pedig a szerződések­ben világosan rögzítették: a részfoglalkozású iskolaorvos napi kötelező munkaideje két óra. Miért nem tartják ne a szerződést, miért nem végzik lelkiismeretesen munkájukat? Miért tekintik mellékjövede­lemnek az ezért járó fizetést? Jogosak ezek a kérdések, hiszen több ezer gyermek — 22 oktatási intézmény tanulói­nak — orvosi felügyeletét bízták a 12 orvosra. Az orvo­sok vállalták ezt a nem ép­pen könnyű feladatot, de a vállalásnak nem úgy tesznek eleget, ahogy kellene. Nem elég, hogy felmentést adnak a tanulók egy részé­nek a torna alól, és elvégzik a kötelező oktatást. A mun­karend ennél sokkal többet ír elő. Feladatuk lenne napi két óra munkaidőben az állandó gyógyító és megelőző tevé­kenység, a járványügyi és közegészségügyi munka, az egészségügyi felvilágos" i szülői munkaközösségekkel való együttműködés, és nem utolsósorban a tanácsadás a szülők részére. Jogos tehát a kérés: lelkiismeretesebb, gondosabb munkát végezze­nek a részfoglalkozású isko­laorvosok ! KUTAS, AZ OLVASÓ FALU Jó érzés kerített hatalmába, amikor Kutason arról hallot­tam, hogy szinte alig van csa­lád, ahova ne járna valami­lyen újság. Amit hallottam, valóban úgy van. A különbö­ző napi- és hetilapoknak, fo­lyóiratoknak ma összesen 563 előfizetője van a községben. Népszabadságot 94-en, Népsza­vát 5-en, Magyar Nemzetet 3-an, Szabad Földet 50-en já­ratnak. Legtöbb előfizetője a Somogyi Néplapnak van: 234. December 1-töl pedig már 266 házhoz jut el a megyei újság. A statisztika így folytatódik: Nők Lapja 85, Rádióújság 35, tXSttSX3SXXXSiS!S3SXSÍSXSS)SSS3SX3SSSaeXSS^ÍS>i&SSSaS%S\Í&%.X%SXSXX$X!SSXS9SXSSeSSSaiX%XXSXXSXSSSSeXiS%XXXXSS3t9SSS»asöpörve Képes Üjság és Ország-Világ 7—7, Magyar Mezőgazdaság 9, Magyar Ifjúság 8 helyre jár a faluban. Ludas Matyiből 160, Pajtásból 125 példány kel el hetenként. A Képes Újságnak csak hét előfizetője van, de legalább 30 mindig elfogy be­lőle. Mi a titka a kutasiak ered­ményének? Magda József tsz-tagot egye­dül találtam otthon. — Feleségem kórházban van, magam látom el a ház körüli dolgokat, nagy a rendetlenség — szabadkozik, pedig nincs oka rá: a konyhában minden a helyén van, a padló szépen fel­A Toplitz-tó ■1 Ahogyan megállt a ben, amiint szervezete nem akart ágaskodni a többiekkel, csontjai nem polcolták egy­másra a mészemeleteket, tör­pének csúfolták, és a csúfság­ból foglalkozás lett. Güliggé vált. a bohóccá, akinek ke­resztneve elsüllyedt valahol az tékot. Hegedülni sohasem tu­dott. Mesterhegedűje volt, egy másik tisztelője adta, zsákmá­nyolta egy nem megfelelő fog. származású zenetudós lakásán. A zenetudóst lelőtték. Amikor legfájdalmasabban zengett a húr, az őrnagy fel­állt, végigmérte a szobát szi­kár lépteivel, azután... pofon ütötte Gütiget. Az először meg­hökkent, később már várta, növés- volt állása, közveszélyes mun- szeretett minél előbb túlesni — Milyen újságot járatnak? } — A Népszabadságot, már ihárom éve — hangzik a vá- i dlasz. — Az embernek figyel­és. — Wützdorf jön — súgta Gütig, és még egyszer hozzá­nyomta: — valami történni Vnie kell az eseményeket, hiszen Az őrnagy elhaladt mellet- firrero lehet közömbös a világ tűk, együgyű dallamot dúdolt, ^dolgai iránt. Este, ha hazajö- a taktust lovaglópálcájával %vök a darálóból, első dolgom, verte bőrcsizmáján. Ügy né- $hogy átböngészem az újságot. zett rajtuk keresztül, mint a gHa nem érek rá, akkor vasár­rajta. »Takarodj!« — kiáltotta ekkor Wützdorf, és Gütig szed­te az irháját. Egyszer, egyet­lenegyszer mert csak vissza­pillantani. Az őrnagy a hege­dűre borult és zokogott. A he­gedű mentette meg Gütiget, levegőn. De tudták, hogy akii egyszer elmulasztja a köszö-í nést, jaj annak. Egy lengyel! fiút ezért korbácsoltak meg az? Appel-platz előtt. »Csürhe!«! — üvöltötte Kützdorf, és a? megszólítottak egyáltalán meg-! tisztel tetősnek vehették, hogy? kakerülőként, csavargóként miegymásként vitték a bíróság­ra. Le sem tárgyalták ügyét, küldték a táborba. Talán az mentette meg az életét, hogy Wützdorf őrnagy, a lágerpa­rancsnok annyira szerette a hegedűjátékot, és Gütig vaia- mert amíg ezek a hívások az emlékezet előtti időkben. Jött ha zeneparodista is volt. Egy- őrnagyhoz szólították, nem vit­a háború. A férfiakat behívták, szer a fogságban is játszhatott, ték a kivégzőhelyre. Mostaná­A levegő királyát agyonlőtték valahogyan odakeveredett egy ban ritkábbak lettek a hívások, fenn a norvég Északon, Nar- hegedű, és amikor a táborba Lehet, hogy Wützdorfnak nőtt vifcnái; az ikáriai játékok be- küldték, a fogházparancsnok, meg a munkája... mutatói a nyugati front lövész- aki azelőtt helyettese volt A hegedű csak a kivégzőosz­árkaiban feküdtek; a lovak Wützdorfnak. és ismerte ezt a tagtól mentette meg. Nem elég, érdekes, ha valami erősebbje utánpótlást szállított, gyengéjét, elküldte ajándékba, ha valaki nem hal meg, élnie adódik, megtörik a hétközna- a kimustráltakat »népélelme- Ajándékba, ahogyan a rabszol- is kelt. Az élet: Leo Krebs ba- pok szürkesége. A táborban atr. zési célokra« vették igénybe. gákat kínálták fel. Egy éve rátsága volt. Amikor először volt a legnagyobb öröm, ha el-8 Oroszlánból az állatkertnek sem múlt, hogy belökték a tá- kinevették a táborban — sze­is fölöslegük volt, kegyelendő- bor kapuján. Ezért jött egye- rencsétlen emberek nevettek a dűl, nem transzporttal... még szerencsétlenebben —, A hegedű mentette meg a odahúzódott a gépmester-óriás fogyatékosok, testi hibások mellé. Az rátette kezét jelleg­azonnali pusztulásától. Néha- zetes mozdulatával a vállára, napra hagyom. Tamás Lászlóékhoz három lapot hoz a posta: a Somogyi Néplapon kívül a Magyar Me­zőgazdaságot és a Nők Lapját is olvassák a családban. — Alig váróin mindig a So­mogyi Néplap pénteki számát beszélnek velük »Nem kö-S— mondja a fiatalasszony. szőnünk.. Maholnap azt mg-$Nagy jó benne az Otthon-ro- jatok követelni, hogy én ve~r*vat. Szeretem a sütés-főzéshez J<: ^Letfk/SÜVf,gtTleadott recepteket, és érdekel- . Wutelorf elhaladt meHettuk.^^ 0 gyermekneveléssel kap- ok fellélegeztek. Különösen *csolaios cikkek is. No meg nrm Guhg Az eleiben - csak rgyfi^j^ sorbon dU)a mcrí beszeltek arról ami valaha** is adunk tortent, s ara tálán meg most« Ferje a doigoZík, FS­is történik odakint - az ^részg'tteros, Éppen Jmost jött u íyrios Shaza ebédelni, s közben átfut- pok szürkesége. A táborban az t)a a — A külföldről szóló hírek­re vagyok először kíváncsi —■ mondja. — Mióta jár újság a házba? — Azt bizony hirtelen meg sem tudnánk mondani. A So­mogyi Néplap már talán tíz éve. Vörös Gyuri bácsi már 78. életévét tapossa. Felesége is túl jár a hatvanon. Az egy­szerűen berendezett szobában ketten laknak, 'rend és tiszta­ság fogadja a látogatót. Az öregségi járadékból és a kis háztájiból szerényen éldegél a két öreg. — Amit nappal nem győzök elolvasni, azt felolvassa este a feleségem, neki jobb szeme van, meg aztán így ő is forgat­ja a lapot. — Van-e pénz az újságra? — Hát ami azt illeti, meg­van a módunk rá. Régente fényűzésnek számított volna újságot járatni. Ha vett is azt ember, azért vette, hogy le­gyen mibe szalonnát csomagol­ni, ha elmegy hazulról. — Ugyan kérem, öregek va­gyunk mi már ahhoz, hogy új­ságot olvassunk — fogadott Pöcz Sándor bácsi. — A fele­ségem 65 éves, én meg már a hetvenediket tiprom, egyikünk sem lát jól. — Éppenséggel jutna rá pénz — szol közbe az asz- szony, de hát nekünk már így is jó. Igen, most már értem, kik­ből tevődik össze az a 22 csa­lád, ahova még nem jár sem­milyen olvasnivaló. Mégis, Kutason járva jó ér­zés kerített hatalmába: lát­tam, az emberek nemcsak as anyagiakra gondolnak, hanem a szellemiekre is ... K. L vés végzett velük. A reflektor­fényben flitteresen tündöklő szőke asszonyok muníciógyá­rakba kaptak behívót, s meg­csalták a fronton levőket. Güti- getis behívták először a Wehr- machthoz. Harsogott a nevetés a kaszárnyában, ő volt az néha megjelent egy SS-őrmes- ter, nyakon ragadta a kis em­berkét, és Wützdorf elé citál­ta. Játszania kellett. Lágyan, ujjai még le is maradtak róla, és ezzel védelmébe vette Gü­tiget. A vérszerződés megköt­tetett. Attól kezdve senki nem múlt egy újabb nap mindenn különleges ismertetőjegy nél-fi kül. Este, takarodókor Gütig hiá-í ba kereste Krebset. Még va-^í landkor délután szakadtak el fi egymástól, azóta nem volt nvo-/ ma. Hivatták — közölte kö-í zömbös hangsúllyal a Kapo.« De miért hivatták? Gütignekfi egyetlen, akit örökre alkalmat- finoman — ez volt Wützdorf nevetett rajta, nem bántották, először az ötlött eszébe, hát-! fannak nyilvánítottak. A má- kedvére. Az őrnagy ilyenkor eodik behívó a gyárból érke- behunyta szemét, zümmögte a zett, de nem érte fel a munka- dallamot, aziulán kezével ő is padot. Segédmunkásnak gyen- hegedült, utánozta a bohóc ge volt, az irodában protekció- mozdulatait, úgy a levegőben. mik öltek, utcára tették. Nem Nagyon szerette a hegedűjá­Az ételosztásnál is csak egy­szer póbálták megrövidíteni, s amikor Krebs kérte helyette a répalevest, egy gondolatnyival talán több is csuiránt a ko­pott edénybe. ha Leo is tud hegedülni? De? nem, mondta volna... Álmát-k fanul hánykolódott a priccsen.fi aztán hirtelen lezuhant a sö~/ tétbe. fi — Folytatjuk. — SL A gyorsfagyasztott áruk közkedveltek, mert ízletesek, táplálóak és gyorsan elkészíthetők. Vásároljon JHif elit ámít! Paraj krém, vagdalt sertéshús, rántani való sertésszelet, marha- és sertés- pörkölt, székely- és rakott káposzta, szilvás gombóc kapható a Somogy megyei Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat csemegeboltjaiban. (59216)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom