Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-18 / 246. szám

SOMOGYI NÉPLAP

2

Szerda, 1961. október IS.

Az SZKP Központi Bizottságának beszámolója

nek kiirtása, a földreform és más megérett

(Folytatás az 1. oldalról)

tunk és leszünk, s mindent megteszünk a világbéke megszilárdítására.«

Az. SZKP Központi Bizottságának első titkára megállapította: Bevált a párt XX. kongresszusának az a következtetése, hogy a kapitalista országok szüntelenül újabb gazdasági és társadalmi megrázkódtatások felé ' haladnak. Az eimúlt években — mondta Hruscsov — tovább fokozódtak a kölcsönös ellentétek mind a kapitalista országokon belül, mind a kapitalista országok között. Gyarmat- birodalmak omlottak össze, a munkásosztály 1 harca és a népek nemzeti felszabadító mozgal- ■ma óriási méreteket öltött.

A kapitalizmus rothadásának általános irányzata kérlelhetetlen erővel tartott tovább. Az Egyesült Államikat,, a kapitalizmus vezető országát öt esztendő alatt a termelés két Válságos hanyatlása sújtotta, s a háború óta négy ilyen visszaesés volt az Egyesült Államokban

Az Egyesült Államok elvesztette abszolút fölényét a kapitalista világ termelésében és kereskedelmében, s most a többi tőkésország között körülbelül azon a helyen van, ahol. a ‘ háború előtt volt.

Jelentősen gyengült Anglia és Franciaország pozíciója.

A legyőzött‘országok közül különösen erősen féltört Nyugat-Németország és Japán.

Az imperialista államok között feltámadtak a háború előtti ellentétek, és új ellentétek keletkeztek — mondta Hruscsov. — Egyre job- ■ban fellángol a harc az angol és a nyugatné- viei imperialisták között a nyugat-európai uralmi helyzetért. A francia imperializmus az angol imperializmus ellen vívott harcában tegnapi ellenségére, a nyugatnémet monopóliumokra próbál támaszkodni. Ez a természetellenes szövetség azonban éppúgy, mint az érdekházasság, mind gyakrabban Franciaország ellen fordul. Nagy ellentétek választják el az Egyesült Államokat Angliától és más imperialista államoktól. Ezek az ellentétek megmutatkoznak a NATO-ban. és a többi agresszív tömbben is.

Mind nyilvánvalóbbá válik, hogy az imperialista hatalmak és azok vezetői a nemzetközi feszültség enyhülésétől félnek, mert éppen a feszültség közepette tákolhátnak össze köny- nyebben katonai tömböket, tarthatnak népeket rettegésben a szocialista országok részéről képzelt fenyegetések ürügyével.

Mint Hruscsov kiemelte, a reakció a szocializmus országai ellen irányuló agresszió útján próbál kivezető utat keresni. Ma a fő agresz- szív mag szerepét az Egyesült Államok tölti •toé, amely a nemzetközi reakció központjává vált. Az amerikai imperialisták szövetségre lépnek a nyugatnémet militaristákkal és re- vansistákkal, és veszélyeztetik a békét és a népek biztonságát.

»A mi időnkben azonban az imperializmus számára már veszélyes háborús szellőzőnyílás segítségével kivezető utat keresni az ellentétekből.«

Hruscsov a nemzetközi felszabadító mozgalom széles' körű kibontakozásáról szólva kijelentette, hogy századunk hatvanas évei fj-ótl vonulnak be a történelembe, mint az im'pe- riatizmus gyarmati rendszere teljes széthullásának esztendei. Egyre ingatagabbá válnak az imperializmus ázsiai, afrikai és latin-amerikai pozíciói. E kontinensek forradalmi harca viharosan fokozódik. A legutóbbi hat esztendő alatt 28 állam vívta ki politikai függetlenségét.

Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy jóllehet a gyarmati rendszer összeomlott,

■ maradványait még nem számolták fel — mondotta Hruscsov. Hozzáfűzte, hogy ez esztendők alatt a Szovjetunió állhatatosan teljesítve nemzetközi kötelezettségeit, segítséget nyúj- 'tott az imperializmus és a gyarmati rendszer ellen küzdő népeknek. »Egyeseknek ez az álláspont nem tetszik. Mit tegyünk? Ilyen a meggyőződésünk.«

Hruscsov kijelentette: — Mi szívből kívánunk sikereket mindazoknak, akik most harcolnak az imperializmus ellen saját szabadságukért és boldogságukért. A népek elidegeníthetetlen jogának tartjuk az idegen elnyomatás megszüntetését, és támogatni fogjuk igazságos harcukat. A gyarmati rendszer el van kárhoztatva, és sírhantjába nyírfakarót vernek. Ez a népek akarata, ez a történelem me- . netel

A gyarmattartó hatalmak — folytatta Hruscsov — egyenlőtlen szerződéseket kényszerítenek a felszabadult országokra, katonai támaszpontokat létesítenek ez országok területén, megpróbálják őket bevonni a leigázás újabb formáinak egyikét jelentő katonai tömbökbe.

A gyarmati rendszer széthullása következtében létesült államoknak csaknem a felét súlyos, egyenlőtlen szerződésekkel vezették félre. A megújított, de nem kevésbé szégyenletes gyarmati rendszer központjában az Amerikai Egyesült Államok van. Legközelebbi szövetségesének, de ugyanakkor kankurrensének szerepét is az angol gyarmati rendszerben, ő és a nyugatnémet imperializmus tölti be, amely kíméletlenül kiszorítja az angol és a francia monopóliumokat Afrikából, valamint a Közel- és Közép-Keletről.

Hruscsov rámutatott, hogy a gyarmati elnyomás alól felszabadult országok fejlődésük új szakaszába léptek. A politikai függetlenségért folyó harc egyesítetté a. gyarmati rendszertől sújtott és közös érdekektől vezérelt összes nemzeti erőket. Most pedig, amikor , napirenden szerepel az imperializmus gyökereitarsadalmi reformok végrehajtása, egyre szem- beszökőbben kezdenek megnyilvánulni az osz- tályérdek-különbségek. A dolgozó nép széles rétegei éppúgy, mint az imperialistaellenes, antifeudálls forradalom alapvető feladatainak megoldásában érdekelt nemzeti burzsoázia tekintélyes része tovább akar haladni a függetlenség megszilárdításának és a társadalmi-gáz- dasági átalakulásoknak útján. Ez országok kormányköreiben azonban akadnak olyan erők is, amelyek félnek a nemzet demokratikus, haladó rétegeivel Való további együttműködéstől. Ezek magukévá szeretnék tenni a nép harcának gyümölcseit, meg szeretnék fékezni a nemzeti forradalom fejlődését. Ezek az erők ■a külső imperializmussal és országukon belül a feudalizmussal való megalküvós irányában haladnak, s diktátori módszerekhez folyamodnak.

Hruscsov ilyen politika példájaképpen Pakisztánra utalt. — Pakisztán szomorú sorsa — mondotta — elgondolkodásra készteti né- háhy olyan más ország közvéleményét, ahol befolyásos erők feldúlják a nemzeti egységet, meghurcolják a haladó vezetőket, elsősorban a kommunistákat. »A kommunistáéi- lenesség útjára térni a nemzeti erők megbontását, az imperialisták és gyarmatosítók javára való gyengítését jelenti.«

Hruscsov arra is rámutatott, hogy minél szilárdabb a demokratikus nemzeti erők egysége, minél következetesebben hajtják végre a megérett társadalmi és gazdasági átalakulásokat, ahnál erősebb a fiatal állam. Erre Kuba példáját hozta fel.

Az imperialista ügynökség mind gyakrabban fordul a felszabadult országokhoz olyan tanácsokkal, hogy ne hamarkodják el az átalakulásokat. Azt állítják, hogy nem kerülhetik el azt a hosszú utat, amelyet az európai és az amerikai tőkésországok megtettek.

Ezziel kapcsolatban Hruscsov kijelentette: A kommunisták véleménye szerint a népek f elszámolhatják évszázados elmaradottságukat a szocializmus útján. »Mi azonban senkire nem erőszakoljuk eszméinket és azt az őszinte meggyőződésünket, hogy előbb-utóbb minden nép megérti: nincs más út a boldogság és a jólét felé.

A nemzetközi munkásmozgalom problémáiról szólva, Hrusésov ezeket mondta: a kommunisták folytatják a jobboldali szociáldemokrata vezetők elvtelenségének és xzakadár akcióinak leleplezését, ugyanakkor együtt akarnak működni a szocialisták körében minden egészséges erővel, közösen akarnak harcolni velük a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért. »Ez ném ideiglenes taktikai jelszó, ez a kommunista mozgalomnak a munkásosztály alapvető érdekei által diktált általános Irányvonala.«

Az SZKP Központi Bizottságénak titkára kiemelte, hogy a munkásmozgalom fejlődésében kivívott siketek elválaszthatatlanul összefüggnek a kommunista pártok tevékenységével. • Közölte, hogy az elmúlt öt esztendő alatt a kommunisták testvéri családja még 12 párttal, a kommunisták létszáma pedig hétmillió fővel növekedett.

Az SZKP Központi Bizottságának első titkára rámutatott, hogy a XX. kongresz- szusnak a testvéri pártoktól támogatott határozatai megsokszorozták a kommunista mozgalom hatalmas alkotóerőit, előmozdították, hogy a testvéri pártok életében, kölcsönös viszonyukban visszaálljon a lenini szellem, és stílus.

Hruscsov kijelentette: »Fontos mérföldkövek vol tak a kommunista világmozgalom fejlődésében a kommunista és munkáspártok képviselőinek a legutóbbi években tartott tanácskozásai. A nemzetközi kommunista tanácskozások a testvéri pártok által íeltaló't oíyan formák 'egyike, amelyek a mai körülmények között biztosítják harcos együttműködésüket.«

A marxisták—leninisták számára kétségtelen — mondotta Hruscsov —, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom gyökeres 'érdekei megkövetelik ä következetes és lankadatlan akcióegységet, s a kommunista és munkáspártok hűségesen kitartanak emellett. Csak a Jugöszláv Kommunisták Szövetségének nemzeti korlátoltságtól sújtott vezetői 'értek le a közvetlen • marxista—leninista ötről olyan' görbe ösvényre, amely a révizio- nizmus posványába vezette őket.

Revizionista eszmék hatják át a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége vezetőségének nemcsak elméleti, hanem gyakorlati tevékenységét is. Az általuk vett és a szocialista világközösségtől elszigetelt, elkülönült fejlődési Irány káros és veszedelmes. Ez az imperialista reakció kezére játszik. Nacionalista irányzatokat táplál, és végeredményben a szocialista vívmányok elvesztéséhez vezethet rbban az országban, amely leszakadt az, új világ építőinek baráti és egységes családjáról.

Pártunk — mondta Hruscsov — bírálta és bírálni fogja a jugoszláv vezetők revizionista koncepcióit. Mint internacionalistáknak, okvetlenül aggódnunk kell a testvéri jugoszláv népek sorsa iránt, amelyek Önfel- áldozóan harcoltak a fasizmus ellen, és a győzelem után a szocialista építés útját választották.

Ezzel kapcsolaban Hruscsov kiemelte a kommunista és munkáspártok képviselőinek i960 novemberében tartott moszkvai tanácskozásán hozott útbaigazítások óriási jelentőségét a munkásosztály pártja összetartásának további megszilárdítása szempontjából. Ezek az útbaigazítások elengedhetetlennek nyilvánítják minden párt részére a kollektív mó- dofi hozott, közös határozatok teljesítését és minden olyan akció megakadályozását, amely megbonthatja a kommunisták sorainak egységét»

— A szocializmus a marxizmus—leninizmus zászlaja alatt haladó tömegek alkotó tevékenységének eredménye — mondta Hruscsov. Hozzáfűzte, hogy a kommunisták ellenzik az ilyen vagy olyan társadalmi-politikai rendszer erőszakos, mesterséges rákényszerítését más országokra.

— Meggyőződésünk — hangsúlyozta Hruscsov —, hogy a szocialista rendszer végeredményben diadalt arat mindenütt, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy ezt a győzelmet más országok belügyeibe való beavatkozással fogjuk kivívni. »Eszméket nem lehet szuronyokkal szállítani, mint azelőtt mondták, most pedig helyesebb lenne így mondani: rakétákkal.«

Hruscsov azt is hangsúlyozta, hogy ennek vagy annak az országnak harcra kelt népe nem marad egy es-egyedül a vilégimperíaliz- mussal. Oldalán vannak hatalmas nemzetközi erők, amelyek rendelkeznek minden megfelelő eszközzel hatásos erkölcsi és anyagi támogatás nyújtására.

Az SZKP Központi Bizottságának első titkára kijelentette, hogy a kommunisták ellenzik a forradalom exportját. Mi azonban nem ismerjük el az ellenforradalom exportjának jogát, a nemzetközi csendőr funkciójának betöltéséhez Való jogot.

A foradalmat indító népek ügyeibe való imperialista beavatkozási kísérletek nem egyéb,, mint agresszió, az általános béke fenyegetése. — Kötelességünk nyíltan kijelenteni — mondotta Hruscsov —, hogy a kommunisták az ellenforradalom imperialista exportja esetén összefogásra, szólítják fel valamennyi ország népeit, mozgósítják erőiket, és a szocialista világrendszer hatalmára támaszkodva döntő ellenállást fejtenek ki a szabadság ellenségéivel, a béke ellenségeivel szemben. »Egyszóval: amilyen azi adjlsten, olyan a fogadjisten!« .

A legutóbbi hónapokban az imperialisták tudatosan veszélyes helyzet megteremtésére törekedték Európa középén. A nemzetközi helyzet kiéleződése közepette — mondotta Hruscsov — kénytelenek, voltunk megfelelő intézkedéseket tenni, hogy megvédhessük hazánkat az agresszofok mesterkedéseitől, és megmentsük az emberiséget egy új világháború veszélyétől.

Ezeket a* intézkedéseket egységesen támogatták népeink, helyesen értelmezték másországok népei, amelyek tudják, hogy a Szovjetunió sohasem lép elsőnek a háború kirobban- tésánalí útjára.

Hruscsov rámutatott, hogy nyugaton most egyesek olyasmit állítanak, mintha a szovjet kormánynak az ország védelme megszilárdítására hozott intézkedései a békés együttélés politikájának feladását jelentenék, A békés együttélés elvei -v hangsúlyozta Hruscsov,.— változatlanul a szovjet külpolitika általános irányvonalát jelentik.

— A háborús veszélyt azonban — folytatta Hruscsov — nehéz egyoldalúan elhárítani, miként nehéz eloltani a máglyát Is. ha az egyik ember vizet önt a tűzre, a másik pedig olajat.. ., A nyugati hatalma fonák, amelyeknek nem kevésbé érdekük, mint nekürtk a termonukleáris katasztrófa elkerülése, a maguk részéiről szintén keresniük kell a módot a vitás kérdések kölcsönösein elfogadható alapon történő rendezésére.

Az SZKP külpolitikái tevékenységének igen fontos alkotó eleme a harc az általános és teljes leszerelésért •— folytatta Hruscsov. — Ném arról van szó, hogy a szocializmus egyoldalúan szereljen le az imperializmus előtt és viszont, hanem arról, hogy egyetemesen mondjunk le a fegyverekről, mint a vitás nemzetközi problémák megoldásának eszközéről.

Igen nagy jelentőségű a bélre megőrzése és megszilárdítása' szempontjából a második világháború maradványainak felszámolása. Mi ma is hajlandók vagyunk arra, hogy a. nyugati hatalmal fkal karöltve, tárgyalások utján keressük a kölcsönösen elfogadható és megegyezésen alapuló megoldást

Gromiko külügyminiszternek az amerikai külügyminiszterrel és az Egyesült Államok elnökével, valamint az . angol miniszteiretaök- kel nemrég folytatott megbeszéléseiről szólva Hruscsov ezt mondta: ,

— Az a benyomásunk .alakult ki. hogy a nyugati hatalmak bizonyos megértést tanúsítanak a helyzet iránt, és hajlanak arra, hogy keressék kölcsönösen elfogadható alapon a megoldást a német problémára és Nyugat- í/erltn kérdésére. '

— Egyes nyugati politikusok, hogy úgy

mondjam... jó tanácsot adnak nekünk, azt •mondják, hogy a békeszerződés aláírása veszélyes a Szovjetunióra és a többi szocialista országra nézve. Hogy értsük ezt? Mióta gondolják úgy, hogy a háború csak az egyik félre nézve veszélyes? •

— Mi úgy vélekedünk, hogy a szocializmus erői, azok az erők, amelyek a békéért való harc álláspontjára helyezkednek, most hatalmasabbak az agresszív imperialista erőknél. Ha azonban egyetértünk is az Egyesült Államok Elnökének nemrég elhangzott kijelentésével, hogy erőink egyenlők, akkor is teljesen ésszerűtlen dolog háborúval fenyegetőzni. Miután elismerik az egyenlőséget, ebből le kell vonni a kellő következtetéseket. Napjainkban veszedelmes dolog az erőpolitika.

Hruscsov kijelentette:

— A német békeszerződést alá kell írni, és meg is történik majd az aláírása a ■nyugati hatalmakkal együtt vagy nélkülük,

Hruscsov újból kijelentette, hogy a német békeszerződés alapján fogják- rendezni Nyugat- Beriinnek, mint demilitarized szabad városnak a helyzetét is.

Rámutatva árra, hogy a Szovjetunió nem nyújtott be semmiféle ultimátumot; amikor azt javasolta, hogy kössék meg a német békdr

szerződést. Hruscsov kijelentette: »A szovjet kormány ma is ragaszkodik a német kérdés

mielőbbi megoldásához, ellenzi a megoldás végtelenségig való halogatását. Ha a nyugati hatalmak késznek mutatkoznak a német kérdés rendezésére, akkor a német békeszerződés

aláírása határidejének nincs olyan nagy jelentősége: akkor mi nem fogunk ragaszkodni ahhoz, hogy a békeszerződést 1961. december 31-ig feltétlenül alá kell írni, A fő dolog megoldani a kérdést, megszüntetni a második világháború maradványait, aláírni a német békeszerződést. Ez az alap, ez a lényeg...«

Hruscsov hangsúlyozta, hogy már régóta megérett az ENSZ-gépezet lényeges megjavításának kérdése, mert az ENSZ gépezete a hidegháború évei alatt berozsd ásod ott, és azóta hibásan működik. Itt az ideje, hogy végre elismerjék a Kínai Népköztársaság törvényes jogait az ENSZ-ben. A kialakult helyzetben a legésszerűbb lenne megkötni a béke- szerződést mindkét német állammal, és felvenni őket az ENSZ tagjai közé. Itt az ideje, hogy a világon kialakult három ál’amcsoport, a szocialista, a semleges és az imperialista államok csoportja teljesen egyenjogúvá váljék az ENSZ minden szervében.

Hruscsov kijelentette: a népek életbevágóan fontos érdekeivel összhangban meg kell oldani a gyarmati elnyomás végleges megszüntetésének problémáját, minden formájában és megnyilvánulásában meg kell szüntetni a gyarmati élnyomást.

Az egész nemzetközi helyzet javulása szempontjából nem kevésbé fontos szerepet játszhat a megérett regionális politikai ptjötolémák megoldása. E problémák közé sorolta Hruscsov az atomfegy vermentes övezetek megteremtését elsősorban Európában és a TaVol-Ke- leten, megnemtámadási szerződés megkötését a varsói szerződés szervezetéhez tartozó országok és az észak-atlanti katonai tömb országai között, elválasztó övezetek megteremtését a katonai csoportosulások fegyveres erői között és az idegen területeken állomásozó fegyveres erők csökkentését.

—■ A nemzetközi helyzet tmegjagMásának módja az összes országokkal való kapcsolatok további fejlesztése — jelentette ki Hruscsov.

Az Egyesült Államokkal való kapcsolatokról szólva- kijelentette, hogy az Egyesült Államok politikája az utóbbi években változatlanul a nemzetközi helyzet kiélezésére irányult, ez sajnálatot kelt minden békeszerető népben. Ami a Szovjetunió^ iljeti, a Szovjetunió mindig úgy vélekedett, és ma is az a véleménye, •hogy nincs más mód az egyetemes pusztító háború elhárítására, mint az államok közötti kapcsolatok rendezése, tekintet nélkül társadalmi rendszerükre. /

— A fő dolog az — hangsúlyozta Hruscsov —, hogy az Egyesült Államok mondjon le a Vitás kérdések háború útján történő megoldásáról, és nemzetközi kapcsolatait a békés gazdasági verseny elvein építse. Ha a realizmus knrekedik felül az Egyesült Államok politikájában, akkor elhárul az egyfk komoly akadály az-egész nemzetközi helyzet javulásának útjából. Ez nemcsak a mi országaink népei számára lenne, nyereség, hanem más népek, a vílágbéke ügye szempontjából is.

Hruscsov hangsúlyozta azt a nagy szerepet, amelyet a-gazdasági kapcsolat mint a békés együttélés egyik legfontosabb eleme a nemzetközi "kapcsolatok fejlesztésében játszik./

Rámutatott, hogy a beszámoló által érintett időszakban a Szovjetunió külkereskedelme mintegy megkétszereződött. Több mint 00 országgal vannak szilárd kereskedelmi ka 'cso- Sataí, és több mint száz országgal tart fenn kulturális kapcsolatokat. Évenként lOil ezernél több szovjet ember utazik külföld.«., éa több mint 700 ezer külföldi látogat a Szovjetunióba.

Hruscsov kijelentette: »A jelenlegi feltételek között megnyílt anmk lehetősége, : hogy arra az egész időszakra megvalósítsuk a vés együttélést, am,elyben meg kell oldódniuk a világot jelenleg megosztó szociális és P 'l Fai problémáknak. Az ügy úgy halad, hogy még a szocializmusnak egész földre kiterjedő győzelme előtt a kapitalizmusnak a föld egy részén való megmaradása mellett reális le etőség van a világháborúnak a társadalom életéből való kiküszöbölésére.«

Az SZKP Központi Bizottságának első titkára hangoztatta, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet a következő feladatokat állítja a Szovjetunió külpolitikája elé:

Tántoríthatatlanul és következetesen meg kell valósítani a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélését mint a Szovjetunió külpolitikájának fő irányvonalát;

erősíteni kell a szocialista országok egységét a testvéri együttműködés és kölcsönös segítség alapján, hozzá kell járulni a szocialista világrendszer hatalmának megerősítéséhez;

fejleszteni kell a kapcsolatokat, és együtt kell működni a világ minden békeharcosával;

erősíteni kell a proletár szolidaritást az egész világ munkásosztályávat és dolgozóival, sok«

(Folytatása a 3. oldalon)