Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-18 / 246. szám

HÁZI PÉLOAN V rjTJtG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ft ^ ÄRA: 50 FILLER Somagyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA m. ÉffOlYWI 246. SZÁM ★ SZERDA, 1961. Milton 18. Mai számunk tartalmába Segítik egymást (3. o.) Yan távlata a művelődésnek Nagyberkiben (6. o.) Éjszaka (8. o.) Megkezdődött az SZKP XXII. kongresszusa AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA Moszkva (TASZSZ). Az MTI moszkvai tudósítója jelenti: Kedden reggel Moszkvában, a Kreml kongresszusi palotájában megkezdte munkáját a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa. A történelmi jelentőségű tanács­kozáson a hatalmas szovjet ország minden részéből mintegy hatezer küldött vesz részt. Jelen van 80 testvéri kommunista és munkáspárt küldöttsége, köztük Ausztria Kommunista Pártjáé, Johann Köpi énig, a Bolgár Kommunista Párté Todor Zsivkov, a Csehszlovák Kom­munista Párté Antonin Novotny, a Francia Kommunista Párté Maurice Thorez, az Indiai Kommunista Párté Adzsoj Ghos, az Indonéz Kommunista Párté D. Aidit, a Kínai Kom­munista Párté Csou En-laj, a Koreai Munkapárté Kim ír Szén, a Kubai Egyesített Forra­dalmi Szervezeteké Blas Boca, a Lengyel Egyetült Munkáspárté W. Gomulka, a Magyar Szocialista Munkáspárté Kádár János, a Mongol Népi Forradalmi Párté J*. Cedenbal, Nagy-Britannia Kommunista Pártjáé John Gollan, a Német Szocialista Egységpárté Wal­ter Ulbricht, Németország Kommunista Pártjáé Max Reiman/n, az Olasz Kommunista Párté Palmiro Togliatti, a Spanyol Kommunista Párté Dolores Ibárruri, a Vietnami Dolgozók Pártjáé Ho Si Minh vezetésével. Moszkvai idő szerint már nem sokkal reggel 9 óra után gyülekeztek a küldöttek a kongresszusi márványpalota üléstermében, ahol néhány perccel tíz óra előtt élükön Nyikita Szergejevics Hruscsovval megjelentek a párt vezetői. Pontosan tíz órakor meg­szólalt a tanácskozás megnyitását jelző csengő, s Hruscsov lépett az emelvényre. Üdvö­zölte a megjelenteket, majd ismertetve a küldöttségek számát, a kongresszust megnyi­tottunk nyilvánította. Nyikita Szergejevics Hruscsov bejelentette, hogy a tanácskozáson 80 testvérpárt kül­döttsége van jelen és egyenként üdvözölte ö két. A delegátusok viharos tapssal köszön­tötték a külföldi vendégeket. A párt első titka ra ezután üdvözölte a függetlenné vált afrikai országokból érkezett néhány párt delegáció ját. Hruscsov javasolta, hogy egyperces néma felállással adózzanak ama kiemelkedő veze­tők emlékének, akiket az SZKP XXI. kongresszusa óta eleit időben veszített él a munkás­mozgalom. Közülük megemlítette Wilhelm Piecket, William Fostert, Harry Pollitot, Eugene Dernúst, Vaclav Kopeckyt, Farradzsála Helut, valamint a nemzeti felszabadító mozgalom olyan kiemelkedő harcosait, mint Patrice Lumumba és Aszanuma, a Japán Szocialista Párt volt elnöke. A kongresszus megalakította munkaszerveit — az elnökséget, a titkárságot, a szerkesztő és a mandátumvizsgáló bizottságot. Az SZKP XXII. kongresszusa a következő kérdéseket vitatja meg: 1. Az SZKP Központi Bizottságának beszámolója — előadó Nyikita Hruscsov, a Központi Bizottság első titkára; 2. az SZKP Központi Revíziós Bizottságának beszámolója — előadó Alekszamdr Gorkin, a Revíziós Bizottság elnöke; 3. az SZKP programtervezete — előadó Nyikita Hruscsov; 4. az SZKP szervezeti szabályzatában eszközölt változtatásokról — előadó Frol Kozlov, a Központi Bizottság titkára; 5. a párt központi szerveinek megválasztása. A napirendet, amelyet még 1961 januárjában nyilvánosságra hoztak, a kongresszus kül­döttei jóváhagyták. A XXII. kongresszuson részt verő küldöttek több mint 9,7 millió párttagot és tagjelöltet képviselnek. Helyet foglalnak közöttük kiemelkedő állami és pártvezetők, élenjáró munká­sok és kolhozisták, tudósok, a szovjet fegyveres erők képviselői, írók, színészek és sok egyéb foglalkozási ág képviselői is. A napirend elfogadása után Nyikita Szergejevics Hruscsov megkezdte a Közpon­ti Bizottság beszámolójának ismertetését. A párt első titkára moszkvai idő szerint 11 óra­kor a küldöttek viharos tapsa közepette emelkedett szólásra. (MTI) A jelenlegi világhelyzet és a Szovjetunió nemzetközi helyzete Nyikita Hruscsov, áz SZKP Központi Bi­zottságának első titkára a Szovjetunió Kom­munista Pártjának XXII. kongresszusa elé terjesztette a Központi Bizottság beszámo­lóját. Elmondotta, hogy az élet teljes mértékben igazolta az SZKP elméleti megállapításainak és politikai irányvonalának helyességét, a XX. pártkongresszuson kitűzött általános irányvonalának helyességét. A két társadalmi világrendszer — a szo­cialista és a kapitalista rendszer — versen­gése a jelenlegi történelmi korszakban a nemzetközi fejlődés tengelye, alapja lett. Beigazolódott az a megállapítás, hogy a a jelenlegi korszakban az államok közti há­borúk nem elkerülhetetlenek, hanem elhá­ríthatok. A nemzetközi fejlődés döntő tényezője ma már nem az imperializmus, hanem a szocia­lizmus. A kapitalizmus további rothadásának álta­lános tendenciája kérlelhetetlen erővel to­vább hat. A kapitalizmus az emberiségre váró megérett problémák egyikét sem képes megoldani. Az Egyesült Államok elveszítette abszolút fölényét a nemzetközi kapitalista, termelésben és kereskedelemben. A kommunisták ellenzik a forradalom ex­portját. De semmiképpen sem ismerik el az ellenforradalom exportjához való jogot. Az ellenforradalom imperialista exportja esetén a kommunisták felhívják minden ország né­pét, hogy fogjon össze, és verje vissza eré­lyesen a szabadság és a béke ellenségeit. »A mai körülmények között megnyílt az a távlat, hogy kivívható a békés együttélés ab­ban az egész időszakban, amelyben meg kell találni a világot jelenleg megosztó társadal­mi és politikai problémák megoldását... A jelenlegi világhelyzetet és a Szovjetunió nemzetköri helyzetét elemezve Hruscsov el­mondotta, hogy a XXI. kongresszus óta el­telt évek az egész emberiség számára rend­kívüli, világtörténelmi jelentőségűek voltak. A Szovjetunió a kommunizmus általáno­san kibontakozó építésének szakaszába lé­pett. A szocializmus az egész szocialista vi­lágközösségben megszilárdult -Az elmúlt évek legfontosabb eseményei korunk fő tör­vényszerűségét tükrözték: erőteljesen ha­ladt a szocialista világrendszer eleven erői növekedésének, megszilárdulásának folya­mata.­A XXI. kongresszus óta eltelt időszak a párttól, a Szovjetunió összes népeitől nagy erőfeszítést és odaadást követelt-A szovjet népnek, a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának osztályrészéül jutott az a nagyszerű küldetés, hogy a kommunizmus építésének úttörői legyenek; soha nem járt utakon haladjanak a kommunizmus győzel­me felé.« Az élet teljesen igazolta a párt elméleti megállapításainak és általános politikai irányvonalának helyességét — állapította meg Hruscsov. — Pártunk irányvonala — hangsúlyozta — óriási jelentőségű volt a szocialista országok egységének, a nemzetköri kommunista és munkásmozgalom egységének megszilárdítá­sa, az általános béke megőrzése és az új vi­lágháború elhárítása szempontjából. A jelenlegi világhelyzet és a Szovjetunió nemzetközi helyzetét jellemezve Hruscsov kijelentette: -Az SZKP XXI. kongresszusa óta eltelt időszak fő tartalma a két társadal­mi mlágrandszer, a szocialista és a kapitalis­ta világrendszer versengése. A jelenlegi tör­ténelmi időszakban ez lett a nemzetközi fej­lődés tengelye, alapja.­A társadalmi fejlődésben — mondotta Hruscsov — egyre világosabban megnyilvá­nul a két irányvonal, két történelmi tenden­cia. Az egyik a társadalmi haladás, a béke és az alkotó munka irányvonala, a másik a reakció, az elnyomás és a háború irány­vonala. A szocializmus nagymértékben kiszorította a tőkés világot a tevékenység döntő ágában: az anyagi termelés területén. Tántoríthatatlan békepolitikát folytatunk — állapította meg Hruscsov —, de nem fe­ledkeztünk meg az imperialisták részéről fe­nyegető háborús veszélyről. -Hazánk, az egész szocialista tábor ma olyan hatalmas erővel rendelkezik, amely teljesen elegendő, hogy biztosan megvédjük a szocializmus ha­talmas vívmányait az imperialista agresszo- rok merényleteitől.­-Az a tény, hogy a háborút sikerült elhá­rítanunk, s a szovjet emberek és a többi or­szág népei a békés élet áldásait élvezhetik, úgy kell tekintenünk, mint annak a munká­ltak legfőbb eredményét, amelyet pártunk és Központi Bizottsága a szovjet állam erejének növelése területén, a lenini külpolitika meg­valósítása területén folytatott: mint a szo­cialista országok testvérpártjai munkájának, az egész világ békeszerető erői aktivizálódá­sának eredményét« — hangsúlyozta Hrus­csov. Hruscsov emlékeztetett rá, hogy a legutóbbi években az imperialisták nemegyszer próbál­ták lángra lobbantam egy új háború tűzvé­szét, próbára .tenni a szocialista rendszer szi­lárdságát. Hruscsov kijelentette: A Szovjet­unió, valamennyi szocialista ország minden ilyen alkalommal idejében megállította az ag- resszort. -A két rendszer békés versengése fo­lyamán a kapitalizmus mély erkölcsi veresé­get szenvedett valamennyi nép szemében- — mondotta Hruscsov, s hozzátette, hogy a ka­pitalizmus az emberiségre váró döntésre érett problémák egyikét sem képes megoldani. A XX. kongresszus óta eltelt időben újabb fontos lépés történt — a szocialista világrend­szer a társadalom fejlődésének döntő ténye­zőjévé válik. Az elmúlt évek eseményei megerősítették azt a megállapítást is, hogy a jelenlegi korszak­ban az államok közti háborúk nem elkerülhe­tetlenek, hanem elháríthatok. De ha az imperialisták a józan ész ellenére meg merészelik támadni a szocialista orszá­gokat, és pusztító világháború szakadékéba rántják az emberiséget, ez az őrült lépés utol­só lépésük lesz, az egész kapitalista rendszer vége. Hruscsov megállapította, hogy az elmúlt időszak folyamán a szocialista világrendszer történelmi fejlődésének fontos szakasza tető- ződött be. Így jellemezte ennek a szakasznak sajátos­ságait: -A Szovjetunió hozzálátott a kommu­nizmus általánosan kibontakozó építéséhez; a legtöbb népi demokratikus országban meg- küzdöttek a gazdasági rendszer egyöntetűsé­gének hiányával, és befejezik a szocializmus felépítését; a szocialista országok között sok­oldalúan kibontakozott a testvéri együttmű­ködés és a kölcsönös segítségnyújtás. Ma már nemcsak a Szovjetunióban, hanem minden szocialista országban megszüntették a kapita­lizmus helyreállításának társadalmi és gaz­dasági lehetőségeit. Az új világrendszer nö­vekvő ereje biztosítja, hogy a szocialista or­szágok politikai, társadalmi, gazdasági vívmá­nyai megingathatatlanok, Az igazán szabad népek együttműködésének keretében biztos a szocializmus teljes győzelme.« Hruscsov- kiemelte, hogy a szocialista világ- rendszer gazdasága összehasonlíthatatlanul gyorsabb ütemben fejlődik, mint a kapitaliz­mus gazdasága, majd közölte: a szocialista or­szágok 1960-ban ipari termelésük volumenjét az 1937-es évihez képest 6,8-szorosára növel­ték, a kapitalista országok pedig alig 2,5-sze­resére. A szocializmus országainak részesedé­se a világ ipari termelésében az 1955. évi 27 százalékról 1960-ban mintegy 36 százalékra emelkedett A szocialista világrendszer nép­gazdaságának fejlődése ipari irányzatú. »Ez esztendők nagy forradalmi eseményé­nek- nevezte Hruscsov, hogy o mezőgazdaság termelőszövetkezetesítése a népi demokratikus országok többségében befejeződött. A szocia­lista szektor részesedése a mezőgazdasági ter­mőföldek egész területén az egész rendszer­ben most felülmúlja a 90 százalékot. Ennek eredményeképpen — mondta Hrus­csov — megváltozott a társadalom osztály- szerkezete, megszilárdult a munkásosztály szö­vetsége a parasztsággal, megszűntek az ember ember által való kizsákmányolásának gazda­sági alapjai. A nép erkölcsi és politikai egysé­ge először a mi hazánkban alakult ki, most ez minden szocialista országban erősödik.-A szocialista országok egymáshoz való lan­kadatlan testvéri közeledésének folyamata, ez országok politikai és gazdasági megerősödése az egész szocialista világrendszer megbonthat tatlan szilárdságának egyik döntő tényezője.­A legutóbbi években — mondta Hruscsov — a testvérpártok tapasztalatai életre hoztak egy új formát, a közvetlen termelési együtt­működést Megerősödtek a szocialista államok kollektív szervei: a varsói szerződés szerveze­te és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Taná­csa.-Teljes joggal beszélhetünk a szabad népek szilárd szocialista közösségének a világ szín­terén való jelenlétéröl.­Az SZKP Központi Bizottságának első tik­kára hangsúlyozta, hogy' a szocialista világ­rendszer most fejlődéséneik új szakaszába lé­pett majd kijelentette: »A fő dolog most az, hogy lankadatlanul fejlesztve minden egyes szocialista ország gazdaságát kivívjuk a szo­cialista világrendszer fölényét & kapitalista rendszer fölött az abszolút termelési volu­ment tekintve. Ez a szocializmus nagy törté­nelmi győzelme lesz.« Hruscsov így folytatta: »Minden egyes szo­cialista ország nemzetgazdaság-fejlesztési erő­feszítéseinek egyesítése a gazdasági együttmű­ködés és kölcsönös segítség megszilárdítására és kibővítésére kifejtett közös erőfeszítésekkel — ez a szocialista világgazdaság újabb fellen­dítésének országútja.« A szocialista államok hatalmának növelése a béke anyagi és erkölcsi tényezőinek fokozó­dását jelenti. Most már nem lehet a mai idők legfontosabb kérdéseit, mint például a hábo­rú és a béke problémáit csupán a kapitalista törvények hatásának szemszögéből megközelí­teni. Most már nem az imperializmus a maga. farkas modorával, hanem a szocializmus a bé­ke és a haladás eszméivel válik a világ fejlő­désének döntő tényezőjévé. Az SZKP Központi Bizottságának első tit­kára hangsúlyozta, hogy a szocialista világot nem félemlíti meg semmiféle balszerencse vagy megrázkódta tás. A belső reakciónak Magyarországon az im­perialista erők támogatásával megszervezett ellenforradalmi lázadása, a Lengyelországban, a Német Demokratikus Köztársaságban tör­tént ellenséges mesterkedések megmutatták, hogy az osztályharc a szocializmus építése idő­szakában időnként fokozódhat, és kiéleződött formákat ölthet. Az imperialista mesterkedésekről nem sza­bad megfeledkeznünk — mondotta Hruscsov. Hruscsov rámutatott, a nemzetközi reakció mindinkább arra vesz irányt, hogy kívülről mérjen csapást a szocialista államokra, majd így folytatta: »Természetesen az imperialisták kalandokba bocsátkozhatnak ugyan, de nincs esélyük sikerre.­Az imperialisták más utakon is hajlandók próbálkozni — folytatta Hruscsov. — A szo­cialista tábor gyengítése céljából egymásra próbálják haragítani a testvéri országok né­peit, vagy viszályt próbálnak szítani közöttük, megkísérlik feléleszteni a nacionalista gyű­lölködés maradványait, s mesterségesen pró­bálják felszítani a nacionalista hangulatot. —A marxista—leninista pártokra, a szocialis­ta országok népeire hárul az a nagy történelmi felelősség, hogy állandóan szilárdítsák a szo­cialista országok nemzetközi testvériségét, a népek barátságát.­Hruscsov kijelentette: »Bízunk abban, hogy a kapitalizmussal folyó versenyben a győze­lem a szocializmusé lesz. Hisszük, hogy ezt a győzelmet békés versenyben, nem pedig há­ború ki robbantásának útján vívjuk majd ki. Mi a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttműködésének álláspontján voi­(Foly tatása a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom