Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-17 / 245. szám
Kedd, 1961. október 17, 5 SOMOGYI NÉPLAP ÁBODI KRÉTAKÖR A nesztelen este, amely ráhárult az utcára, a rétre, a fákra, a balatonlellei műútra, belopódzott a tanácstitkár szobájába is. Csak egy-egy tovahúzó gépkocsi zaja veri feji néha-néha a falu csendjét. Ilyenkor tanácstitkár ismerősöm, akiinek meghívására látogattam el Som ogy ba bőd ra, megáll a szöveg olvasásában, s hallgatja a redőny rezgését. Majd megkérdi tőlem, nincs-e hiba beszámolójában, amelyet hét órakor fog elmondani a nemzetközi helyzetiről a falu dolgozóinak. — Szerintem nincs benne hiba — válaszolom —, sőt nagyon is gondosan állítottad össze, minden szó pontosan a helyén van. — Láthatóan megnyugszik erre. Csupán any- nyi kívánsága van, hogv eljöjjenek az emberek a gyűlésre. Mire a népfront elnökével, az iskola igazgatójával Németh Lajos tanácstitkár elfoglalja a helyét az iskola egyik termében, az apró padok megtelnek álmos tekintetű emberekkel. Az egyik padsorban csupa húsz év körüli fiatal unatkozik. Azt várják, hogy mielőbb véget érjen a nemzetközi helyzetről szóló beszámoló, és szót kapjon a spor(t, mert ők sportgyűlésre jöttek ..; Tanácstitkár barátom még kedvez is nekik — úgy látszik —, mert gyors ütemben olvasni kezdi az újságokból nagyrészt már ismert szöveget. Mire a német kérdéshez ér, néhányan már szunyókálnak. Nem sokkal később a titkár hirtelen elhallgat, majd azt javasolja, hogy vitassák meg a beszámoló eddigi részét, és hozzáfűzi még, hogy én is itt vagyok, és készségesen felvilágosítást adok a kérdésekre. Meglepődöm, mert erről szó sem volt. De mindössze annyit kérdez egy asz- szony: "Mi az, hogy Potsdam?« és így kiállt fel egy bácsika: »Bekül jenek össze!« (Mármint a kapitalista és a szocialista országok.) Aztán néma csend. Akár haza is mehetnénk. Nyugtalanul kavarognak bennem a gondolatok, és azt kérdem magamtól, hogy vajon mit érthetett meg ez a tejcsar- nokos asszony a beszámolóból, amikor fogalma sincs a potsdami egyezményről. Tudja, hogy valami baj van megint a németekkel, de a Potsdamról hallottak most azt is összekavarták benne, amit eddig világosabban látott. A parasztibácsi is nemsokára lehajtja fejét, sehogy sem érti, miért nincs még béke a földön, amikor pedig ez szerinte olyan egyszerű ;.: Magam sem tudom, hogyan történt, de néhány pillanat múlva ott állok a táblánál, s úgy érzem, hogy ehhez az estéhez közöm van, még ha nem jöttem is előre elkészített beszámolóval. Megfogom a krétát, és felrajzolom a táblára a Német Demokratikus Köztársaság országhatárát, benne Berlint is. A légy zümmögését is hallom, olyan / csend van mögöttem. — Mi az, valóban nem érdekli az embereket a nemzetközi helyzet? — kérdem magamtól meghökkenve, s szinte látom, hogy ha visz- szafcrdulok, mennyi közömbös arc néz rám majd a padokból. Megbuktam — gondolom —, s érzem, hogy remeg a kezem, ahogy végigsiklik a krétával jelezve a Nyugat-Berliniből kivezető légi és egyéb közlekedési útvonalat. Amikor a harmadik vonal is kifut az NDK területéről, hallom, hogy megmozdul mögöttem a hallgatóság. Még vissza sem fordulok, már hallom is az első kérdést valahonnan a hátsó pádból: »Alikor hát Berlin az a mi (értsd NDK) területünkön van?« Még válaszolni sincs idő, már egy másik kérdező is nekem szegezi szávait: »Hogyan kerültek Nyugat-Németországba az amerikaiak?« S egy harmadik így szól: »Mikor keletkezett a német-ügy?« A kérdések meghökkentenek. Ilyen nagy a tájékozatlanság? Még a talpraesett futballista fiatalember, aki most vonul be, még ő is ezt kérdi: »Ugye, az NDK-val megkötendő békeszerződés után ki kell takarodniuk Nyugat-Berli-nből az amerikaiaknak?« — Nem kell kitakarodniuk — mondom —, hiszen a Szovjetunió biztosítja a nyugati hatalmak Nyilgat- Berlinre vonatkozó jogainak sérthetetlenségét. — Aztán visszakanyarodok a háború befejezéséhez, és a rajzon mutatva lépésről lépésre beszélek a német kérdés alakulásáról. Amikor elfáradok, átveszi a szót a tanácstitkár. Ö is sokat# beszél, kérdeznek tőle is nem is egyszer, nem is kétszer. Már el is felejtette, hogy egy hivatalos hangú beszámolóval jött ide, amelyben minden úgy hangzott Potsdamról, a zónáról, a státusokról, mintha a hallgatóság nagy része már ismerné ezeket a fogalmakat. Órámra pillantok. A beszélgetés -belenyúlt már a késő estébe, s lám, még mindig kérdeznek az emberek, s nekibátorodva összefüggéseket keresnek és találnak a problémák között. Csak az utcán jut eszeimbe, hogy a sportgyűlés elmaradt. Én nem tehetek róla, a tanácstitkár sem, hisz ha a fiatalok nem kérdeznek annyit, erre is sor kerülhetett volna. Tudakozódnám is a kerékpáron és gyalog elszéledő hosszú árnyaktól, nem bánják-e, hogy nem esett szó a futball-labdáról, hogy olyan kérdésekbe 'bonyolódtunk, amelyek mindenhova elkísérik az embert, s amelyekről mégis sokan olyan keveset tudunk. De már mindenki eltűnt a sötétben. A tanácstitkár azt dör- mögi mellettem, hogy ma este elmarad a vacsora. Valóban, alszik a házigazda, az első világháború Doberdót járt öreg parasztja. Fejcsoníja egy darabon műanyagból van. A do- berdói hegyek bomba- és kőszilánkjait rejti a testében. — Hej, Doberdó, ezrek vágóhídja! — sóhajtom. — Háborús hisztériákról, álhazafiságtól félrevezetett, kapitalista érdekekért elveszett magyar bakáknak temetője! Csak lett volna egy ország akkor, amely kiáll a népek békéje mellett, csak tájékoztattak volna benneteket, mondták volna meg az igazságot minderről. Féláíomban vagyok már... Doberdó. Doberdó, srapnellze- ne, lövészárok... A szél zörgeti az ablakot. Aztán mintha valaki elém állna az esti hallgatók közül azzal, hogy miért nem beszéltem inkább a futbaüitról. Csak másnap tudom meg, hogy a gyűlés részvevői közül sokan bementek reggel a tanácsra, s azt mondták a titkárnak, mindent jól értenek már, köszönik a felvilágosítást. Nem mondtam rá, de megfogadtam, hogy harcolni fogok ezután azért, hogy a brosúrából felolvasott nemzetközi tájékoztatók helyett szemléltetően, egyszerű szavakkal közeledjenek a falusi emberek szívéhez és értelméhez. Tudom, hogy a somogybabo- di iskola táblájára rajzolt fehér krétakörre sokáig emlékezni fogok... Szegedi Nándor Lelkesedésben nincs hiány Az udvarra belépve tanakodik az ember: építenek vagy bontanak? Mert ezt még nehéz eldönteni a Világítástech- ríikai Berendezéseket Gyártó Vállalat kaposvári telepén. A műhelyben azonban már látni. ho«v valami új késnii itt. vet, hiszen valamennyien hasonló gondokkal küzdenek: most tanulják a szakmát. Könnyű munkára jönnek — Az a baj, hogy úgy jönnek ide. hoev kö^nvű »"'"ta Kalamász Istvánná, a gyár legjobb munkása. megteremtésén valaminek a fáradoznak. Gépterem és szerelőműhely... Kattogó, eddig ismeretlen gépek, hosszú munkaasztalok mellett serényein dolgozó asszonyok. Idősebbek, fiatalok. Némelyikük kezében még furcsán áll a szerszám. Az apró csavar, lemezdarabka ki-kiesik egyik-másik kézből, a hibát elkövető elvörösödve körülnéz, hátha nevetnek rajta. De senki sem nelesz itt; a gépek kezelését, a szerelőmunkákat megtanulni nem lesz nehéz — mondja a fiatal munkaügyi előadó, Bar- csanics József. — Sok a jelentEddig mindössze egy emberi kellett elbocsátani. Elsőnek 100 °/o felett Fiatal, törékeny asszonyka áll az egyik gép mellett. Keze a hajtókaron, figyeli a csengetést, mely a sajtolás idejének végét jelzi. Felhangzik a jelzés, forog a kar, szedi ki a kész bakelit tárgyakat. S máris hozzálát a következő sajtoláshoz. Olyan nyugodtan* olyan gyorsan, mintha évek óta ezt csinálná. A fiatal asszonyka — Kala* mász Istvánná — az új gyár legjobb munkása. Ö teljesített először 100 százalék felett, pedig ő is csak néhány hete kezdte meg a munkát. Félt is egy kicsit, mert még sohasem dolgozott üzemben. De bemutatkozása jól sikerült: 102 százalékra teljesítette feladatát, s elsőnek bizonyította be: nem kell különösebb tudomány, csak akarat és figyelem, s a gép engedelmeskedik... Szeretek dolgozni... Asszonyok ülnek körül egy hosszú asztalt. Porcelánt, díszvilágítási foglalatokat szerelnek. Közöttük ül Gráf La« josné, aki ugyancsak az ipar- kodók, a szorgalmasok közé tartozik. — Szeretek dolgozni — mondja —, s ezért iparkodom mindent elsajátítani. Négyen jöttünk egyszerre, Sánta Józsefné, Budai Józsefné és Püspök Ferencné. Segítjük* biztatjuk egymást, nehogy lemaradjunk... De a többiek is: Istvánéi Az új autonóm szovjet szocialista köztársaság A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége rendeletet adott ki, amelynek értelmében a tuvai autonóm területet (Nyugat-Szibéria déli része) autonóm szovjet szocialista köztársasággá alakítják. A rendeletet a tuvin nép nemzeti ünnepe alkalmából hozták nyilvánosságra. (A tuvin nép 17 évvel ezelőtt, 1944-ben önként csatlakozott a Szovjetunióhoz.) A tuvin nép hosszú évszázadokon át külföldi megszállók elnyomása alatt sínylődött. Az Októberi Szocialista Forradalom hatására 40 évvel ezelőtt Tuvában nemzeti felszabadító forradalom ment végbe, s amikor Tuva csatlakozott a Szovjetunióhoz, megkezdődött virágzásának korszaka. Az egykor kietlen helyeken munlcástelepülések nőttek ki a földből. A nomád állattenyésztők áttértek a letelepedett életmódra. A tuvin földművesek a modern tudomány segítségével megtanulták a gazdag termés elérésének módját. A tuvin nép, amely teljesen írástudatlan volt, a szovjet hatalom éveiben megteremtette irodalmát, felnőttek tudósai, művészei, írói, zeneszerzői és technikai szakemberei. Felhívás ! Az illetékeseknek tudomására adjuk, hogy a körzeti igazolványok kiállítását, a csoportos személyszállítási engedélyek és a gépállomások részére a MENETOKMÁNYOK KIADÁSÁT október 15-től vállalatunk végzi. Telephelyük szerint illetékes közületi vállalatok, termelőszövetkezetek és gépállomások a megye területén kérelmükkel ezen időn t ú 1 a 23. sí. Autóközlekedési Vállalathoz Kaposvárra forduljanak \ (3950) Kellene, de nem fiatal••• Mászi Istvánná, a Kefe- ahyagki készítő Vállalat munkása, amikor türelmét vesztette, a, megyei pártbizottság ipari osztályához fordult segítségért Ezeket mondotta el: »Fiam két hónapja szabadult, vízvezetékszerelő szakmát tanult. Nem szívesen engedném el. Fiatal, mit fog ott egyedül kezdeni? De hát kénytelen leszek, mert — úgy látszik — itt nincs szükség vízvezetékszerelőkre. ..« Nincs szükség? Hiszen éppen ebben a szakmában nem rendelkezünk elegendő munkaerővel! Jól emlékeztek a megyei pártbizottságon arra, hogy milyen gondot okozott még a múlt évben is a vízvezeték-szerelési, javítási munkák elvégzése. Meg is kérdezték néhány vállalatunk igazgatóját: »Nincs-e szükségük vízvezeték-szerelőkre?« A válasz mindenütt ugyanaz volt és szinte megdöbbentő: »Kellene, de nem fiatal...« Sajnos, nemcsak ez a példa bizonyítja, hogy vállalataink nem szívesen alkalmaznak fiatal szakmunkásokat. — A szakmában jártas, több éves gyakorlattal rendelkező szakembereidre van szükségünk — hangoztatják sok vállalatnál. — Olyanokra, akik mellé már nem kell segítség, irányítás, akik önállóan és tökéletesen dolgoznak. Államunk milliókat áldoz a szakemberképzésre. A legtöbb fiatal lelkesein tanul, hogy jó szakmunkássá válhasson. De amikor felszabadulnak, szembekerülnek az értetlenséggel, néhány igazgató kényelemszeretetével. Ez az elzárkózás kedvüket szegi, s nem egy közülük alkalmi munkát vállal, mivel szakmájában nem tud elhelyezkedni. Nem egy ilyen véleményt, elkeseredett kiía- kadást hallani tőlük: — Hiába .kilincselünk, csak tapasztalt szakmunkásokat keresnek... Érthetetlen az ilyen, a fiatalokat elkeserítő bánásmód. Néhány igazgató elfeledkezik arról, hogy ő is volt valamikor kezdő a szakmában, és őrölt, amikor szeretettel fogadták, bíztak tudásában, munkaszeretetében, abban, hogy rövidesen megszerzi a hiányzó ismereteket, tapasztalatokat Helyes, ha vállalataink vezető, irányító munkakörbe több éves szakmai gyakorlattal rendelkező embereket keresnek. De ne ragaszkodjanak ilyen föltételekhez, ha vízvezeték-szerelőt vagy más szakmunkást akarnak fölvenni. S főleg ne féljenek a fiatal szakmunkásoktól! Hiszen a tanulóidő alatt megtanították őket mindarra, ami munkájukhoz, szakmájuk gyakorlásához szükséges. Gráf Lajosné: »Szeretek dolgozni...« kező. S amikor munkába állnak, akkor látják, hogy nem is olyan könnyű itt dolgozni. Aki meg akarja állni a helyét, annak a próbaidő alatt nagyon kell igyekeznie. — Akarásban, lelkesedésben nincs hiány — kel védelmükre Bognár Imre MEO csoportvezető. — Figyelmesek, fegyelmezettek, a tanácsokat megfogadják, valamennyien meg akarnak felelni a követelményeknek. Selejt alig akad. Lajosné, Petes Ferencné éd mások is mind nagyon akarják, hogy hasznos munkásai lehessenek az új gyárnak. * * * Az üzemnek még csak egyik része dolgozik, jelenleg 10—12 féle gyártmányt készi- tenek. Ha végeznek a gyár áttelepítésével, s lesz megfelelő létszámú munkásgárda is, a gyártmányok száma 30—40 félére emelkedik. Szalai László APRÓHIRDETÉSEK Apróhirdetések ára: hétköznap szavanként 1,— Ft, vasár- és ünnepnap 2,- Ft. Az első szó két szónak számit. Legkisebb hirdetés 10 - Ft. Hirdetéseket felvesz a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. sz. Telefon 15-16. A hirdeitő felek postán is feladhatják és telefonon is bemondhatják hirdetéseiket. A D Á S - V É TEL jjjjjj Gyermek átmeneti és télikabátok nagy választékban kaphatók a földművesszövetkeze- tek ruházati szaküzleteiben. (3920) Eladó Fonyód-Bélatelepen 3 he- lyiségbőlv álló új villa. Érdeklődni: Kaposvár, Május 1. u. 86., szabó- mühely._________________________(2112) Kétszoba-konyhás, kamrás ház 500 n-ölön beköltözhetően eladó. Kaposvár, Nyár u. 37., Horváth. __________________________________(2121) Belvárosi, déli fekvésű kétszoba- konyhás, előszobás, éléskamrás külön házrész kis kerttel, lakáscserével beköltözhetően eladó. Cím 58861-e.s számon a Magyar Hirdetőben. ____________________(58361) S zemélygépkocsi príma állapotban tartalék alkatrészekkel olcsón eladó. Motorkerékpárt beszámítok. Nagy József, Kaposvár, Lenin u. 28. (58859) Príma állapotban 350-es IZS motorkerékpár eladó. Cím 58868-as számon a Magyar Hirdetőben. ______________________ (58868) B elvárosi beköltözhető kétszobás összkomfortos házrész eladó. Cím 58871-es számon a Magyar Hirdetőbem__________________________(58871) Barna faágy éjjeliszekrénnyel és egy kisebb toalett-tükör eladó. Kaposvár, Pázmány Péter u. 26. (58869) Mértékutáni férfiszabó nagymunkásokat fölveszünk. Mértékutáni Szabóság, Kaposvár, Május 1. u. 29.______________________________(58870) Asztalosipari szakmunkásokat fölvesz a Somogy megyei Faipari V., Kaposvár, Katona József u. 1. ________________________________(59319) S zolgáltató vállalat keres gépészmérnököt, gyakorlattal rendelkező gépésztechnikust és műszaki rajzolót azonnali belépésre. Ajánlatokat 59349-es számra a Magyar Hirdetőbe. (59349) V E G V F S CSERE Siófoki telepvezetőnk elcserélné kaposvári (Bajcsy-Zs. u. 90.) kétszoba-konyhás lakását hasonló siófokira. Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat. (3948) ÁLLÁS ::íí:i Közöljük kedves megrendelőinkkel, hogy a fürdőkádak megérkeztek. Azonnali helyszíni felszerelést vállalunk. Mezőgazdasági Felszereléseket Gyártó és Karbantartó Ktsz, Kaposvár, Áchim A. ,u. 2—6. _______________________________(58865) N ői fodrászüzletemet 17-től József Attila u. és Rippl-Rónai u, sarkán lévő lakásomra áthelyezem. Kaposvár, Rippl-Rónai u. 28., Horváth Géza nőifodrász-mester. (59344) Érettségizett lány elhelyezkedne adminisztrációs munkakörbe. Ajánlatokat 58867-es szamra a hír-, detQb*. (58867) Az Iliarosberény és Vidéke Földművesszövetkezet 1. sz. kétszemélyes italboltjába ^boltvezetőt keres azonnali belépésre. Családtaggal lehetséges. Az italbolt forgalma havi 70 000 Ft. Jelentkezni lehet az Iharosberény és Vidéke pöldművesszövetkezet igazgató elnökénél, Iharosberény. (3952)
