Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-12 / 241. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ARA: 50 FILLER Mai számunk tartalmából: XVIII. ÉVFOLYAM 241. SZÁM CSÜTÖRTÚI, 1961. OHÚBER 12. Hogyan tovább, barcsiak? (3. o.) Becsületet a szolgáltatóiparnak (5. o.) ,Mi közöd hozzá?* (6. o.) Az országgyűlés szerdai ülése Szerdán folytatódott az országgyűlés ülésszaka. A szerdai ülésen a Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről szóló törvényjavaslatot tárgyalták. Részt vett az ülésen Dobi István, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke; Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke; Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai; Czinege Lajos, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai; Csergő János, Czottner Sándor, Ilku Pál, Incze Jenő, Kisházi Ödön, Kovács Imre, Losonczi Pál, Nagy Józsefné, dr. Nezvál Ferenc, Nyers Rezső, Pap János, Tausz János, Trautmann Rezső miniszterek; Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg, majd Straub Gyula előadó ismertette a Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről szóló törvényjavaslatot. Utalt arra, hogy a Magyar Népköztársaság iskolarendszeréről szóló törvényjavaslattal hatalmas lépést teszünk előre az iskolaügy fejlesztésében. A Horthy-rendszer iskolapolitikája a munkás- és parasztfiatalság elől elzárta az érvényesülés útját, s rendeletéivel, gazdasági intézkedéseivel igyekezett még azt is megakadályozni, hogy szegényebb szülők gyermekei akar a polgári iskolába is fölvételt nyerjenek. Egyébként is a Horthy-rendszer iskoláiban az élettől teljesen elzárt, a természettudományokat semmibevevő, kizárólag a múlt örökségein elKállai Gyula: mélkedő élettelen »tudományt« próbáltak az ifjúság fejébe verni. Az elmúlt rendszer uralkodó osztályának művelődési monopóliuma a munkás-paraszt hatalom létrejöttével megszűnt, s iskolarendszerünk a felszabadulás óta hatalmas fejlődésen ment keresztül. Hogy most mégis szülcség van ennek az európai, sőt világviszonylatban is élenjáró iskolarendszernek reformjára, annak kettős oka van — mondotta az előadó. Egyrészt szükség van arra, hogy egy törvényben egységesen lerögzítsük azokat az irányelveket, amelyeket egész oktatási rendszerünkre — az általános iskolától a szakmunkásképző középiskolán át a főiskoláig és egyetemig — pártunk művelődéspolitikai irányelvei meghatároztak; másrészt rögzítjük azolcat az eredményeket, amelyeket szocialista építésünk során az oktatásügy fejlesztésében elértünk, de ugyanakkor a törvény megmutatja a jövő fejlődés irányát is. Az előadó ezután bejelentette, hogy az országgyűlés kulturális bizottságának kibővített ülése a többi állandó bizottság képviselőinek jelenlétében megtárgyalta a törvényjavaslatot, s azt jónak találta. A törvényjavaslat iránt nemcsak a parlament bizottságai, hanem egész társadalmunk igen nagy érdeklődést tanúsított. A törvényjavaslatban meghatározott feladatok megoldásához elengedhetetlen a pedagógusok, az állami főhatóságok, a párt- és társadalmi szervezetek, az egész dolgozó nép messzemenő támogatása — mondotta, majd a törvényjavaslatot a kulturális bizottság módosító javaslataival az országgyűlésnek elfogadásra ajánlotta. , Megteremtjük a szocialista társadalom szocialista iskolarendszerét A beterjesztett törvényjavaslathoz elsőnek Kállai Gyula, a párt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese szólt hozzá. Bevezetőül hangsúlyozta, hogy az országgyűlés elé terjesztett új iskolatörvény annak a csaknem kétéves munkának a gyümölcse, amelyet az oktatási rendszer reformjának előkészítésére létrehozott kormánybizottság a pedagógusok, a szülők, a társadalom legszélesebb rétegeinek bevonásával végzett el. Az egy évvel ezelőtt nyilvánosságra hozott irányelveket oktatási rendszerünk továbbfejlesztésére széles körű vitára bocsátottuk, amelyben közel egymillió állampolgár vett részt, sok-sok ezer javaslat és észrevétel hangzott el. A végleges törvénytervezet e vita alapján készült. A törvényjavaslat — szellemét tekintve — kapcsolatban áll a korábbi haladó közoktatási törekvésekkel, azzal a harccal, melyet a magyar közélet haladó alakjai és különösen a haladó szellemű pedagógusok a régi kizsákmányoló rendszer osztálykorlátai által megnyomorított iskolák fölemeléséért vívtak. Közvetlen örököse és folytatója a dicső emlékű Magyar Tanácsköztársaság intézkedéseinek, amelyek — ha rövid időre is — az iskolát a nép birtokába adták, s elkezdték az egységes, 8 osztályos munkaiskola s az erre épített 4 osztályos, általános kötelező középiskola és szakmunkásképző iskola megteremtését. A törvényjavaslat arra a méltán történelminek nevezhető fejlődésre épül, •melyet a magyar oktatási rendszer a felszabadulás után elért. 1945-ben létrehoztuk a 8 osztályos általános iskolát. Ez nemcsak időben, de jelentőségében is egy sorban volt azokkal a nagy fontosságú intézkedésekkel — a földreformmal, a bányák, bankok és nagyüzemek államosításával —, amelyekkel a felszabadult magyar nép hozzálátott új élete kialakításához. De a nép számára csak az államosítás után lehetett igazán meghódítani az iskolát. Hazánkban 1948-ban államosítottuk az iskolákat. Korábban az általános iskolák 65 százaléka és a középiskolák 48 százaléka az egyházak kezén volt. Az államosítás óta az ifjúság oktatása és nevelése a szocializmust építő állam feladatává vált. Most már kiadhattuk a jelszót: Munkás- és parasztfiatalokat a középiskolákba és az egyetemekre! A dolgozó nép fiai előtt szélesre tárultak a középiskolák és az egyetemek Az isk'>ai oktatás rendszerének továbbfejlesztése megérett társadalmi szükségszerűség. A szocialista társadalmi rendszer fejlődésének bizonyos szakaszában megköveteli, hogy a tömegek oktatását és nevelését magasabb színvonalra emeljük, és hozzáigazítsuk ahhoz a nagyarányú ipari, technikai és tudományos fejlődéshez, amely a szocializmus építésének velejárója. Az iskolareform megvalósítása közvetlen hatást kapui: az 1938-as évhez viszonyítva napjainkra mind a középiskolai, mind az egyetemi hallgatók száma közel ötszörösére nőtt. A munkás- és parasztszármazású fiatalok aránya a középiskolákban az 1938-as 4 százalékról 53,2 százalékra, az egyetemeken az 1938-as 3,5 százalékról 54,4 százalékra emelkedett. A felszabadulás után az alsó-, közép- és felsőfokú oktatásban tett intézkedéseinkkel — a fasiszta Horthy-rendszer gúzsba kötött iskoláiról és nyomorgó néptanítóiról nem is beszélve — túlhaladtuk ési magunk mögött hagytuk bármely kapitalista ország oktatási rendszerét. A Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről most elfogadásra ajánlott törvényjavaslattal — amely hazánk történetében először a közoktatás egészét, annak minden láncszemét érinti — azt a célt tűzzük ki, hogy megteremtsük a szocialista társadalom szocialista iskolarendszerét. gyakorol az egész népgaz~ daság fejlődésére, előrelendíti az ipari és mezőgazda- sági termelést. A Szovjetunió Kommunista Pártja új programtervezetében kitűzött célok — például az Amerikai Egyesült Államok túlhaladása az egy főre eső termelésben — realitása és a garancia e célok megvalósítására nem utolsósorban abban rejlik, hogy a közoktatás és szakemberképzés terén a Szovjetunió már maga mögött hagyta a legfejlettebb imperialista nagyhatalmat is. A mai elsőség az iskoláztatás és a szakemberképzés terén holnap az ipari és ' mezőgazdasági termelés elsőségéhez vezet. Azt, hogy a tudás szerepe megnövekedett, mi is minden területen — az iparban, a mezőgazdaságban, a kulturális életben pap mint nap tapasztaljuk. Régen például, amíg a mezőgazdaságban több millió kisparcella volt, az 5—10 holdas kisbirtokos paraszt gazdálkodása teljes mértékben évszázados hagyományokon alapult, sem lehetősége, sem igénye nem volt a mezőgazdasági tudomány alkalmazására. A mezőgazdaság szocialista átszervezése ugrásszerűen megnövelte az igényt az agrártudományok iránt, mert a több ezer holdas szövetkezetek — ha eredményesen akarnak dolgozni — nem folytathatnak csak tapasztalati gazdálkodást. Jellemző, hogy régebben a mezőgazdasági technikumainkat csak nagy erőfeszítésekkel tudtuk úgy-ahogy benépesíteni, az Az a három alapelv, amelyre egész iskolareformunk épül — az élet és az iskola kapcsolatainak megerősítése; a műveltség színvonalának emelése és korszerűsítése; a hatékony kommunista nevelés — osztatlan elismerésre és egyetértésre talált a szülők, a pedagógusok és az ifjúság soraiban. Különösen fontos, hogy az ifjúság széles rétegei is megértették, hogy a reform az ő érdeküket szolgálja, és szíwel-lélekkel támogatják. Az üzemekben eltöltött munkában, az iskolai tanműhelyekben, a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok földjein, az önkéntes ifjúsági táborokban és más helyeken, ahol a középiskolás diákok és egyetemi hallgatók dolgoznak, ismét és ismét bebizonyosodott, hogy a mi ifjúságunk túlnyomó többsége becsületes, munkaszerető, életvidám ifjúság, az épülő szocializmus ifjúsága, amelyre népünk mindig számíthat. Az elmúlt évben választ kaptunk azokra a kételyekre is, amelyekkel egy évvel ezelőtt, az irányelvek vitái során még találkoztunk. Egyes pedagógusok korábban azt gondolták, hogy a munka bevezetése visz- szaveti a diákok érdeklődését a humán tárgyak s általában az elmélet iránt. Ennek pontosan az ellenkezője történt: a diákok érdeklődése nőtt az irodalom, a történelem, a művészetek iránt, s az általános tanulmányi színvonal is emelkedett. A szülők között akadtak olyanok is, akik kezdetben ellenszenvvel nézték, hogy gyermekeik fizikai munkát végeznek mondván, hogy »az én fiamnak nincs szüksége arra, hogy ilyen fiatalon dolgozzék«. Most már ők is meggyőződték róla, hogy a munka jó hatást gyakorolt fiaink és leányaink magatartására, jó irányban formálja jellemüket, diáki jelentkezett, mint ameny- nyi a mezőgazdasági technikumok első osztályainak befogadóképessége. Pártunk Központi Bizottsága és a forradalmi munkás-paraszt kormány az általános műveltség és a szakmai képzettség nagy szerepét sízem slőtt tartva mindent megtesz annak érdekében, hogy felkarolja a tömegek művelődési vágyát, és széles, szocialista utat nyisson annak kielégítésére. E munka vezérfonalául a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága művelődési politikája irányelvei szolgálnak. Az oktatási rendszerről szóló törvény elfogadásával újabb jelentős lépést teszünk előre a művelődéspolitikai irányelvek, valamint pártunk VII. kongresszusa határozatának végrehajtásában. Az országgyűlés az új oktatási törvény tervezetét olyah időben tárgyalja, amikor annak helyessége nemcsak elméleti, har» n már gyakorlati téren is bebizonyosodott — mutatott rá a továbbiakban Kállai Gyula. — Állíthatjuk, hogy növeli ismereteiket az őket körülvevő világról, s minden tekintetben eredményesen járul hozzá nevelésükhöz. Némi ellenállással még ma is találkozunk egyes olyan szülőknél, akiknek gyermeket a mezőgazdaságban végzik szakmai gyakorlati munkájukat. Ezek lekicsinylőén nyilatkoznak az agrármunkáról, s azt mondják, »nem azért adtam gyermekem gimnáziumba, hogy kapáljon«. Az ilyen szülők, úgy látszik, még nem ismerték fel a munka általánosan nevelő jellegét, s emellett figyelmen kívül hagyják korunk egyik legfontosabb folyamatát, azt, hogy a mezőgazdasági munka a szocialista társadalomban mind több és több tudást, szakmai ismeretet követel meg, s fejlődése során az ipari munka válfajává vélik. Iskolareformunk alapgondolata, a munka és a tanulás ösz- szekapcsolása teljes elismerést nyert. A termelés és a tanulás egybekapcsolása javítja az ifjúság nevelését. A munkásosztály mint aktív, közvetlen nevelési tényező jelentkezik az iskolában. A munkás máris a pedagógus segítőtársa lett. Az öt plasz egyes tanítási rendszerbe eddig bevont Kállai Gyula a továbbiakban az egyes iskolatípusokról szólt. A nyolcosztályos általános iskola kitűnően bevált, s így hazánk oktatási rendszerének továbbra is szilárd alapja marad. A jövőben az általános alap- műveltség, a szocialista erkölcs és világnézet alapjainak lerakása mellett megismerteti a tanulókat a termelőmunka elemeivel is, és hozzászoktatja őket a társadalmilag hasznos munka végzéséhez. Az a célunk, hogy az általános iskolát végzettek szilárdabb alapismeretek, mélyebben megalapozott erkölcsi és esztétikai nevelés, erősebb testi felépítés birtokában folytathassák tanulmaüzemek munkásai féltő gonddal és szeretettel foglalkoznak a reájuk bízott gyerekekkel. Nemcsak a szakma fogásait igyekeznek elsajátíttatni velük, hanem elősegítik emberi, jellembeli fejlődésüket is. A tanulók szakmai előrehaladása mellett számon tartják iskolai tanulmányi eredményeiket, érdeklik őket a fiatalok családi körülményei, megkérdezik tőlük, hogyan és hol szórakoznak, kikkel tartanak baráti kapcsolatot. A diákok jelenléte az üzemekben azt is eredményezi, hogy a munkások érdeklődése egyre növekszik a tanulás iránt, másrészt üzemi munkájukat is igyekeznek jobban, felelősségteljesebben elvégezni, mert érzik, hogy magatartásuk példa lehet a fiatalok előtt. A munkások sok leleményességgel és ötlettel végzik nevelő tevékenységüket, s úgy foglalkoznak a fiatalokkal, mintha saját gyermekeik lennének. Pártunk Központi Bizottsága* a forradalmi munkás-paraszt kormány, a szülők, a pedagógusok, az egész társadalom nevében az országgyűlés színe előtt mondok köszönetét azoknak a munkásaknak, technikusoknak, mérnököknek, üzem- igazgatóknak, párttitkároknak, azoknak az iparban és mező- gazdaságban dolgozó elvtársaknak és barátainknak, akik valóban erőt, időt és fáradságot nem kímélve segítik ifjúságunk oktatását és nevelését. Az ifjúság nevelésének további javítása oktatási rendszerünk reformjának alapvető feladata. Az iskola az ifjúság második otthona. Azt akarjuk, hogy ez a második otthon — az elsővel, a családdal — a korszerű műveltség, a szakmai ismeretek és a tudományos világnézet alapján fejlessze ki a tanulókban a kommunista erkölcsöt s a legnemesebb emberi tulajdonságokat E reformmal arra törekszünk, hogy fiainkból és leányainkból egyenes jellemű, határozott, őszirite, munkaszerető, becsületes, hazáját és népét szerető, szüleit, családját, embertársait tisztelő, melegszívű emberek váljanak, akik — ahogy a törvénytervezet mondja — odaadással szolgálják a szocializmust, a békét, a népek testvériségének ügyét, építik és védik a nép államát. nyaikat oktatási rendszerünk következő láncszemében. Az új törvény a tankötelezettséget felemeli, s ezt a hatodik életévtől számított tíz tanévre terjeszti ki. A tankötelezettség kiterjesztése egyrészt azt a célt szolgálja, hogy minden gyermek befejezze az általános iskolát* másrészt pedig szélesíti a továbbtanulási lehetőségeket. Azok a fiatalok, akik az általános iskola 8. osztályának elvégzése után azonnal nem iratkoznak be sem középiskolába, sem iparitanuló-iskolába. a (Folytatás a 2. oldalon-) Széles, szocialista utat nyitunk a tömegek művelődési vágyának kielégítésére idén pedig két es félszer annyi a reformterv kiállta a próbát; minden elképzelését igazolta az élet. Felemeljük a tankötelezettséget, szélesítjük a továbbtanulási lehetőségeket
