Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-10 / 239. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Kedd, 1961. október 1«. Az országgyűlés hétfői ülése (Folytatás az 1. oldalról.) Ezután Putnoki László, a terv- és költségvetési bizottság tagja, ai törvényjavaslat előadója szólalt fel. Részletesen foglalkozott az ötéves terv főbb ipari, mezőgazdasági és kulturális előirányzataival, a lakosság anyagi helyzetének tervezett javításával, az életszínvonal emelkedésével, majd így folytatta: — Ä tervben foglaltak helyesen tükrözik legfontosabb tennivalóinkat, helyesen osztják el anyagi eszközeinket, ezért az országgyűlés bizottságai a törvényjavaslatot alapjaiban helyesnek tartják, s a felmerült módosítási javaslatok alapvető kérdéseket nem érintenek. Végül előterjesztette a tervjavaslat vitája során felmerült módosításokat, majd a terv- és költségvetési bizottság nevében a második ötéves népgazdaság-fejlesztésről szóló törvényjavaslatot elfogadásra ajánlotta az országgyűlésnek. Fehér Lajos: Hz ötéves terv a békés 'építőmunka terve, érdemes, íehet és kell is dolgozni érte A törvényi avaslat vitájában elsőnek Fehér Lajos képviselő, az MSZMP Központi Bizottságának titkára szólalt fel. Bevezetőben a többi között hangsúlyozta: a törvényjavaslat elkészítésénél figyelembe kellett vermi, hogy a nemzetközi helyzet kiéleződésének következtében szükség van az ország védelmi képességének erősítésére. Népünk szabadsága, függetlensége, a béke védelmében nekünk is' meg kell tennünk a megfelelő intézkedése- két. — A terv végrehajtásának egyik alapvető tényezője — folytatta —, hogy a Szovjetunió továbbra- is hathatós segítséget nyújt számunkra a nyersanyag-ellátásban. Gazdasági kapcsolataink a szocialista tábor országaival egészségesen fejlődnek. Ezek az erősödő kapcsolatok egyik fő biztosítékát jelenti ötéves tervünk megalapozottságának, sikeres teljesítésének. A terv elkészítésekor figyelembe vettük azt is, hogy mind több és több volt gyarmati és félgyarmati ország lépett a nemzeti függetlenség útjára. Ezekkel az országokkal egyre bővülnek gazdasági kapcsolataink. A kölcsönös előnyök alapján továbbra is ésszerű gazdasági kapcsolatokat kívánunk kiépíteni a fejlett tőkésországokkal is — követve a két rendszer békés egymás mellett élésének politikáját. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy az ötéves terv egyik központi feladata a szocialista iparosítás folytatása elsősorban a nehézipar fejlesztése. Részletesen kitért az egyes iparágak fejlesztésére, a minőségre, a műszaki színvonal emelésére, s hangsúlyozta: A műszaki fejlődés meggyorsításában döntő szerepe van a dolgozó tömegek alkotó kezdeményezésének, amely főként az újítási mozgalomban ölt testet Fokozott támogatást • kell nyújtani a feltalálóknak, az újítóknak; minden munkakörben nö- velnünk kell a dolgozók szak- képzettségét, hogy még szélesebb körben kiterebélyesedhessék az újítómozgalom. Az ipari szerkezet megjavításának, a műszaki színvonal emelésének és általában az egész iparfejlesztési terv megvalósításának legfontosabb feltétele a munkásosztály, a műszaki értelmiség munkakedve, alkotó készsége, szorgalma. A pártszervezetek — s velük együtt a KISZ- és a többi iömegszervezet — politikai, nevelő és szervező munkájukban tekintsék fő céljuknak annak megértetését, hogy a munka termelékenység növelése, az önköltség csökkentése teszi lehetővé, hogy emeljük az életszínvonalat, előteremtsük a növekvő fogyasztáshoz szükséges árualapokat, s megfelelően továbbfejleszthessük a népgazdaságot. Az előttünk fekvő törvényjavaslat elkészítésének egyik alapvető meghatározója volt az az örvendetes körülmény — folytatta Fehér Lajos —, hogy az ötéves terv kezdetére lé- nyegében befejeződött hazánkban a termelőszövetkezetek tömeges, számszerű fejlesztése. A parasztság döntő többsége a nagyüzemi, szövetkezeti szocialista gazdálkodásra tért át. A mezőgazdaság fő feladatai Ügy gondolom, túlzás nélkül állapíthatja meg a tisztelt or- pzággyűLés, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom győzelme a fordulat éve óta a legkiemelkedőbb társadalmi, politikai esemény és vívmány hazánkban. Létrejöttek annak a feltételei, hogy a magyar mezőgazdaságot kiemeljük a viszonylagos elmaradottságából, s meggyorsítsuk a mezőgazdasági termelés növekedésének ütemét. A második ötéves terv egyben a mezőgazdasági termelés féL- lendítésének a programja. Most áz a fő feladat, hogy mindenütt jól vezetett, eredményesen gazdálkodó termelőszövetkezetek alakuljanak ki, amelyek mielőbb magas terméshozamokat érnek el, és több árut adnak az országnak. Az ötéves terv időszakában a dolgozó parasztságnak — egész társadalmunk hathatós segítségével — a következő fő feladatokat kell megoldania: 1. Már a tervidőszak élső' felében meg kell oldani mindenekelőtt a kenyérgabona-szükséglet hazai termésből való kielégítését, hogy kenyérgabonát ne kelljen többé külföldről behoznunk. 2. A növekvő - állatállomány szükségletének kielégítésére szilárd takarmánybázist kell teremtenünk. ' 3. Erőteljesen fejlesztjük a sertés- és baromfihús-termelést annak érdekében, hogy a lakosság egy főre jutó évi húsfogyasztását a múlt évi mintegy 45 kg-ról a tervidőszak végére több mint 53 kg-ra emeljük, és a növekvő exportfeladatokat isi megoldjuk. 4. Elsősorban az alföldi borvidéken, tehát a homokon nagyarányú telepítésekkel nagyüzemi árutermelő szölő- és gyümölcstermelő üzemeket kívánunk létrehozni. A rekonstrukció keretében mintegy 70—80 000 katasztrális hold szőlőt, továbbá mintegy 110 ezer katasztrális hold új nagyüzemi gyümölcsöst telepítünk. 5. Ä ma még1 lengébben gazdálkodó szövetkezetek megszilárdítása s vezetésének megerősítése, gazdálkodásuknak a Jobbak színvonalára való emelése a párt és a kormány egyik elsőrendű politikai feladata a legközelebbi években. Megerősödésük esetén áz eddiginél jóval többet fognak termelni, és több árut tudnak majd adni a népgazdaságnak. Az állattenyésztéssel kapcsolatban a takarmánykérdéssel foglalkozott. A törvényjavaslat helyesen szorgalmazza, hogy el kell terjeszteni a takarmányozás korszerű módszereit, mindenekelőtt a keveréktakarmány széles körű felhasználását. Ennek érdekében már az ötéves terv első felé&en csaknem 200 korábban leállított malmot szerelnek át abrakkeverék előállítására. A keverőüzemek jövőre 80 ezer, a tervidőszak végén több mint 200 ezer vagon korszerű, nagyobb termelékenységet biztosító keveréktakarmányt állítanak elő az állami gazdaságok és a termelő- szövetkezetek állatállománya részére. Ezzel új iparágat szervezünk hazánkban: az abrakkeverék (sertés-, baromfi-, tehéntáp) ipari előállítását, melynek etetése magasabb szintre, belterjesebb fokra emeli a nagyüzemi állattenyésztést. Ezután a munkafegyelem kérdéséről beszélt hangsúlyozva: — Támogatjuk az olyan munkaszervezési és ösztönző módszerek alkalmazását. amelyek jó minőségű, szorgalmas munkára serkentik a szövetkezeti dolgozókat, biztosítják a földek jobb megmunkálását, a jószágok jobb gondozását, s ennek alapján nagyobb terméshozamokat, tehát a közös gazdaságok, a szocializmus erősödését szolgálják, s ugyanakkor maguk a szövetkezeti tagok is megtalálják a számításukat. — A népgazdaság ismert szűkösebb teherbíró képessége szükségessé teszi a termelőszövetkezetekben a saját erőforrások maximális felhasználását. Szocialista államunk természetesen ezután is hathatósan segíti a termelőszövetkezeti parasztságot a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság kiépítésében. A törvényjavaslat 36 milliárd forintot — az ösz- szes beruházások lí—19 százalékát —■ irányoz eíŐa szocialista mezőgazdaság anyag-műszaki ellátásának javítására, termelés korszerűsítésére. A gépesítés fejlődésére jellemző, hogy míg 1956-ban egy 15 lóerős traktoregységre 358, tavaly 193 katasztrális hold szántó jutott: a tervidőszak végére 112 katasztrális hold szántó jut majd — fokozódik a gépi aratás is. 1956-ban a gabonafélék összterületének 19 százalékát, tavaly 42 százalékát, az idén, a terv első évében pedig 60 százalékát takarítottuk be géppel, az ötéves terv utolsó évében a gépi betakarítás aránya 85 százalékra növekszik. — A termelés fejlesztésére előirányzott állami és termelőszövetkezeti erőforrásokat okosan, célszerűen kell felhasználni. Főként olyan területekre kell összpontosítani, amelyek a népgazdaság szempontjából a legfontosabbak, és ahol megtérülésük gyorsabb és gazdaságosabb: ilyenek a műtrágyagyártás, az öntözés, a gépesítés, a növényvédelem, a keveréktakarmány-gyártás, a sertés- és a baromfitenyésztés, -hizlalás stb. — Az anyagi eszközök felhasználásának ésszerű koncentrálása természetesen ösz- szefügg azzal a feladattal, hogy hozzákezdjünk a szocialista nagyüzemeinkben, mindenekelőtt az állami gazdaságokban és fokozatosan a már területileg kialakult, megszilárdult termelőszövetkezetekben is a termelés ésszerű szakosításához. Az üzemi adottságok jobb kihasználásában igen nagy nép- gazdasági tartalékok vannak. — Az állattenyésztésben — folytatta — bonyolultabb a helyzet, részben azért, mert a nagyüzemi állattenyésztés kialakítása hosszabb időt vesz igénybe, másrészt — beruházási okokból — nem tudunk oly gyorsan és annyi közös férőhelyet építeni, amennyit kellene. Éppen ezért a tervidőszakban mindvégig jelentős lesz a háztáji és kisegítő gazdaságok árutermelő szerepe, döntően a sertés- és baromfihús-, valamint a tej- és tojás- termelésben. Ebből a helyzetből következik, hogy a fő feladat a közös állattenyésztés minden erővel való fejlesztése, de emellett vegyük bátran igénybe a háztáji gazdaságok árutermelő szerepét. Törekedjünk arra, hogy a népgazdaság onnét — a különféle szerződések révén és elsősorban a közös gazdaságokon keresztül — maximálisan megkapja mindazt a terméket, amely az ország ellátásához feltétlenül szükséges. — Állami gazdaságaink az idén eddigi legnagyobb búza- termésátlagukat érték el: katasztrális holdanként több mint 16 mázsát. A termelőszövetkezetek búzatermés-átlaga is megközelíti a 11 mázsát. A vártnál jobb termés eredményeként kenyérgabonából szeptember végéig 110 000 vagon gyűlt be a központi készletbe. Ez nagyon jelentős eredmény. — Hasonló igyekezettel és szorgalommal kell nekilátnunk a jövő esztendei nagyobb gabonatermés megfelelő, gondos előkészítéséhez. Ezen az őszön 2 400 000 holdon kell kenyér- gabonát vetnünk, tehát a tavalyinál valamivel nagyobb területen. Alapvető népgazdasági érdek — és az ország közvéleménye is elvárja —, hogy állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink, gépállomásaink dolgozói a 2 400 000 katasztrális holdat az utolsó négyszögölig bevessék, mégpedig kellő időben, s gondosan előkészített, jó magágyba! A jövő évi nagyobb terméshozamokat nagymértékben elősegíti, hogy ezen az őszön már több mint 700 000 katasztrális holdon vetünk nagy termőképességű búzafajtákat jelentős mennyiségű műtrágya felhasználásával. Eddig az időjárás kedvezőtlen volt a vetésre, mégsem szabad tovább várni, hanem minden erőt iheg kell mozgatni annak érdekében, hogy a kenyérgabona idejében földbe kerüljön! A továbbiakban Fehér Lajos felhívta a figyelmet, hogy a legszigorúbb takarékoskodást kell bevezetni a takarmányozásban. A kukoricaszár zömét répafejjel, szelettel vagy melasszal keverve silózzák be. Ez ma a legnagyobb takarmánytartalé- lcunk. Az örvendetesen megnőtt koca- és süldőállomány áttelel tetése, valamint a fellendült baromfitenyésztési és sertéshizlalási kedv fenntartása érdekében a kormány továbbra is szorgalmazza az idén jól bevált szerződéses akciókat, amelyeknek révén a termelők a leszerződött jószág felneveléséhez, hizlalásához . szükséges takarmány egy részét előnyös feltételek mellett központi készletből megkaphatják. 300 ezerrel nő a keresők száma — A beter jesztett-törvényjavaslat utal 'a lakosság foglalkoztatásának alakulására az ötéves'terv időszakában. A keresők száma ez idő alatt mintegy 300 000 fővel nő. A nem mezőgazdasági ágazatokban foglalkoztatottak száma mintegy 370 000-rel nő, a mezőgazdasági dolgozók létszáma pedig mintegy 70 000-rel csökken. A tervből az következik, hogy a munkalehetőségek 1965-ig tovább növekednek. A foglalkoztatás továbbjavulása azt jelenti, hogy mig tavaly 100 dolgozónak 117 főt kellett eltartania, addig a tervidőszak végén már csak 110 főt kell. Az eltartottak arányának csökkenése is hozzájárul a családok jövedelmének emelkedéséhez, a reáljövedelem növekedéséhez. — A foglalkoztatottság növekedésével kapcsolatban felhívta a figyelmet, hogy a létzámnövekedés tervezett felső határának túllépése nem kívánatos, sőt káros lenne a népgazdaság számára. A termelési terveket ugyanis elsősorban a termelékenység emelésével kell teljesíteni, nem pedig a létszám felesleges duzzasztásával. — A tervidőszakban — ha lassúbb ütembén is — folytatódik a lakosság átrétegeződé- se. 1958-ban a keresőknek mintegy 41—42 százaléka, a múlt év végén 36—37 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban; az ötéves terv végén pedig mintegy 33 százaléka dolgozik ott. Ezek a számok is kifejezik, hogy a második ötéves terv éveiben erősödik az ország ipari jellege, s ugyanakkor a termelés korszerűsítésével természetesen a mezőgazdaság szerepe is — más vonatkozásban — megnő. A keresők számának növekedését a dolgozni kívánó nők fokozottabb munkába állításával, valamint a munkába lépő fiatalok foglalkoztatásával kell biztosítani. A női keresők aránya , 1965-ig általában emelkedik. — A népgazdaság számára fokozott feladatot jelent a munkaképes korú ifjúság továbbtanulásának biztosítása, az elhelyezkedési lehetőségek növelése. A második ötéves terv időszakában a 14 éven felüliek nagy száma tanul tovább. A fiatalok foglalkoztatása azonban így is munkaerőgazdálkodásunk egyik fontos problémája marad. Ennek megoldására — a lehetőségekhez képest — növelni kell a 14—16 évesek foglalkoztatását csökkentett munkaidővel, és más területeken is keresni kell a megoldás lehetőségeit. Szilárd, következetes, rugalmas vezetésre van szfikség Beszéde további részében hivatkozott a VII. kongresszus irányelveinek arra a megállapítására, amely szerint hazánk gazdasági fejlődése nagymértékben a tervezés, az irányítás, általában a vezetés színvonalának további javításától függ. Szilárd, következetes, ugyanakkor rugalmas vezetésre van szükség — hangsúlyozta. — Mindenekelőtt meg kell javítani a tervezés színvonalát. Ötéves tervünk céljai megalapozottak. Színvonalasabb vezetéssel, a dolgozók szorgalmas munkájával teljesíthetők, sőt túlteljesíthetők az előirányzatok. Egyes iparágakban nagy lehetőségek varinak a tervek túlteljesítésére — állapította meg, s hozzátette: — A túlteljesítés irányát helyesen kell befolyásolni, a gazdaságosan előállítható, jól értékesíthető termékekre — mondotta, majd rámutatott: még mindig gyakori a felesleges készletek felhalmozása, valamint a termelés olyan növelése, amely a vállalati vagy esetleg az iparági mutatókat kedvezően befolyásolja ugyan, de nincs tekintettel a választék bővítésére vagy a minőségre, s ezzel népgazdasági szinten a pazarlás csatornáit nyitja meg. Mindez abból a káros szemléletből is fakad, hogy egyes gazdasági vezetők még mindig hajlamosak a vállalati érdekeket a népgazdasági érdekek fölé helyezni. A második ötéves terv időszakában általában helyes és célszerű’ az alapanyagokat és a félkésztermékeket előállító ágazatok tervének mennyiségi túlteljesítése. Kivétel nélkül minden üzemben és vállalatnál tág tere van a tervek olyan fontos mutatóinak túlteljesítésére, mint például a termelékenységi terv, a költségszínvonal vagy a műszaki fejlesztés előirányzata. Az sem mindegy, hogyan teljesítjük a beruházási tervet, vagyis ha az új létesítményeket határidő előtt helyezzük üzembe. Az ilyen jellegű tervtúlteljesítésekre érdemes és kell összpontosítani a vezetők és a dolgozók erőfeszítését, a munkaverseny erejét. — Az anyagi ösztönzés az iparban is nagy erő, s helyes alkalmazásával jelentős eredményt lehet elérni. A prémiumrendszer ma már lehetővé teszi, hogy a gazdasági vezetők a legdifferenciáltabb feladatok megoldását tűzzék ki beosztottjaik .számára. Fontos, hogy az anyagi ösztönzés eszközeit olyan feladatok elérésére és túlteljesítésére használjuk fel, amelyek a minőségi mutatók megjavítására, a műszaki fejlődés meggyorsítás, ~ a beruházási költségek csökkentésére serkentenek. —■ ötéves tervünk nagy, lelkesítő feladatok megoldását tűzi ki célul mind a szocialista iparban, mind a kiépülő nagyüzemi szocialista mezőgazdaságban, mind a kultúra terén. Kit ne lelkesítenének olyan, széles rétegeket közvetlenül érintő célkitűzések, mint hogy a tervidőszakban negyedmillió lakást, több mint 4000 osztálytermet építünk, a gyógyintézeti ágyak számát 7600— 8000-rel növeljük, a társadalombiztosításba bevontak száma eléri a tízmilliót. Vagy hogy a tervidőszakban 130 ezer darab hűtőszekrényt, több mint 600 ezer darab mosógépet és az asszonyok munkáját nagyban megkönnyítő egyéb háztartási gépeket hozunk forgalomba. Vagy az. !■’1963 végéig hazánk minden községében kigyullad a villany! — Az ötéves terv a békés építőmunka, a mindennapos munka terve. Érdemes, lehet és kell is dolgozni érette kommunistáknak és pártonkívü- lieknek. minden becsületes állampolgárnak, az ipari munkásságnak, a parasztságnak, az értelmiségieknek, egyszóval — egész népünknek. Érdemes és kell is, hogy e nagy célokért összefogjon az ország minden dolgozója, mert azok eredményes megvalósítása a szocialista társadalom felépítésének ügyét szolgálja a Magyar Nép- köztársaságban ! — A második ötéves tervről beterjesztett törvényjavaslatot az MSZMP és a mag "ni 'nevében elfogadásra javaslom. (Nagy taps.) Varga Károly Somogy megyei képviselő: Lényegesen növekedett Somogy állatállománya Varga Károly Somogy megyei képviselő a megye mező- gazdasági eredményeiről szólt. Megemlítette például, hogy Somogy megyében 10 000 szarvasmarha- és 25 000 sertés-férőhely épült 1960-ban. Ez módot adott arra, hogy részben megoldják a közös állatállomány kihelyezését, s így a megye állatállománya az elmúlt évben lényegesen növekedett. A takarmánybázis biztosításával kapcsolatban felhívta a figyelmet a rétek és legelők gondosabb ápolására, trágyázására. — Ha ezeken • területeken a kezelést és a rá* (Folytatás a 3. oldalon^
