Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-08 / 238. szám
Vasárnap, 1961. október 8. 5 SOMOGYI NÉPLAP A termelési tanácskozás » nem fejbólogatők gyülekezete Az év utolsó negyedébe léptünk. A legtöbb vállalatnál már befejezték az elmúlt háromnegyed év értékelését; látják, mit végeztek, mit kell még tenniük. Megyénk szocialista ipara túlteljesítette féléves teiVét, s majd mindenütt megfeleltek a termelékenység emelésével kapcsolatos követelményeknek is. Javítanivaló mégis akad! Vannak olyan vállalatok, amelyek — bár az elmúlt évhez viszonyítva többet termeltek — elmaradtak a tervtől. Néhány helyen csak papíron van munkaverseny; nem segíj^k az újítókat; a takarékoskodásról csak jelszavakat hangoztatnak; baj van a munkafegyelemmel. Néhány helyen a béralapkeretet is túllépték. Vállalataink most készülnek a negyedévek végén, az új negyedévek elején szokásos termelési tanácskozásokra. Gyakran hangsúlyozzák e tanácskozások fontosságát, az üzem életében, irányításában betöltött szerepét. Jelentőségük különösen nagy az utolsó negyedév elején. Nem csupán azért, mert ezzel a negyedévvel zárjuk le az évet, hanem mert ebben az időszakban teremtjük meg az új esztendő sikeres munkájának feltételeit is. Ezért a termelési értekezlet ne fejbólogatők gyülekezete, hanem feladataikat és a hibákat is jól látó emberek tanácskozása legyen. Ne csak azt mondják el, hogy milyen eredményeket ért el az üzem, a vállalat a háromnegyed év alatt, s mit kell tenni az elkövetkező három hónapban, hanem mondják meg külön-külön minden műhely, üzemrész dolgozóinak, minden brigádnak és személy szerint minden munkásnak, hogy nekik mit kell tenniük a terv sikeres befejezéséért, a termelékenység növeléséért, a minőség javításáért. Mondják meg, hogyan takarékoskodhatnak, hogyan fejleszthetik tovább a munkaversenyt. Beszéljenek mindarról, ami az üzem, a vállalat életétől, az előrehaladástól elválaszthatatlan. f Csak ott lesz eredményes a tanácskozás, ahol a Beszámoló, de már a tanácskozásra való előkészület is fölébreszti a dolgozókban a felelősségérzetet. Mindenhol — a legjobban dolgozó üzemekben is — lehet előbbre lépni. De csak úgv, ha a vezetők és a beosztottak aprólékosan, az időt, fáradságot nem sajnálva, féltő gonddal beszélik meg feladataikat. • Sz. L. A büssűi repülőutasok GÖLLE ARCA Teljes egészében a gölleiek forintjaiból épült ez az 50 gyermeket befogadó óvoda, 1 millió 200 ezerben van eddig, még kellene vagy 300 ezer forint, hogy befejezhessék, s az első «fecskeraj« elfoglalja benne a helyét. Jött a sürgetés Kaposvárról: a büssűi Új Tavasz déli 12 óráig jelentse telefonon, hogy kiket küld társasutazásra a Szovjetunióba. Nádorfalvi Nándor, a szövetkezet elnöke nagy gondban van. Gyorsan el kelldne véglegesen dönteni, kik a legméltóbbak erre a jutalomra. Néhány név kerül a listára: a sok szorgalmas ember közül egypár legszorgalmasabbnak a neve. Nagy József könyvelő azt a megbízatást kapja, hogy tegyen félre minden más munkát, menjen, beszéljen az érdekeltekkel. Nincs egészen három órányi ideje erre. Tíz óra tájban indulunk a régi kastély . udvaráról a burgonyaprizmákat felköböz- ni. Valaki bekiált az utcáról: «Nándi, várjál, téged keres a Nagy Jóska.« Beszámol a könyvelő a nehézségekről. Vállalkozó akadna több is, de hát egyikük- másikuk még nem ült repülőgépen. Nádorfalvi elvtárs most helyetteséhez, Völgyi Mátyáshoz fordul: — No, bácsi — Ünnepélyes, elfogódott arcok. Öröm is, bánat is olvasható rajtuk, örülnek, mert végére értek az iskolának, az idegfe- szítő vizsgáknak, s összeszorul a szív annak a gondolatára, hogy rövidesen el kell válniuk, itt kell hagyniuk •a megszokott közösséget. Itt vagyunk a Kaposvári Egészségügyi Szakiskola KISZ- es növendékeinek utolsó taggyűlésén. Amolyan összegezőféle ez. A beszámoló szavai nyomán felrajzolódik a kép: íme, ilyenek voltunk, amikor idejöttünk, s ilyenekké nevelt bennünket a KISZ: érett emberekké, egymás segítőivé. Hosszú volt az út, míg ideju- .totlunk, útközben meg kellett birkóznunk sok-sok apró hibával, magatartásbeli gyengeséggel, amit magunkkal hoztunk, de a közösség ereje segített, formálta jellemünket, kialakította bennünk a hivatásszeretet tudatát. Qlyan jó most erre gondolni! Ezért esik nehezére valamennyiüknek a búcsuzás. Búcsú az iskolától, búcsú az iskolai l< tSZ-szervezettöl; mennek az élet elé. Ott kell megmut' tniuk majd, hogy nem hiába tö’tötték el együtt e hosszú időt. Erről szól búcsúztató szavaiban Kajtár Rózsa KISZ nevelő is: -A k ’pesí ő- vizsna még nem minden, az igazi bizonyítványt az élet óimért csak így szólítja —, mitévők legyünk? Rövid tanakodás után a könyvelő ismét nyakába veszi a falut. Mit szólnának a megyénél, ha éppen Büssű sza- lasztaná el a kedvező alkalmat? Esteidé a határban találkozom az elnökkel. Kérdem, mire jutottak a repülőutasok toborzásában. Válasz helyett sorolni kezdi: — Az első vállalkozó ifjabb Dömötör Sándor. A másik kettő kifogásolta, hogy miért éppen november 10-től 20-ig tart az út. Ügy mondták, hogy ebben az időszakban itthon kell lenniük. — Tán a hidegtől félnek? — Dehogy. Balázs Sándor lányának, Rózsinak a lakodalmát november 18-ra tűzték ki. Ifjú Szepics József lesz a násznagy. — Ki megy hát helyettük külföldre? — Ök mennek... Az esküvőt megtartják november 10-e előtt... K. .1. Útja ki az iskoláról is. A munka mindig örömet ad, csak találják meg benne a szépet, legyenek fegyelmezettek.-« A gyűlés a végéhez közeledik. Nevek hangzanak el: Be- lárdi Katalin, Fenyvesi Rózsa, Orbán Éva, Kelemen Mária... A KISZ-szervezet titkára, Kovács Júlia kiosztja az Ifjúság a szocializmusért-jelvényeket; megható szavakkal búcsúznak szervezetüktől a lányok, majd dr. Bérezi Antal, a kórházi KISZ-bizottság titkára köszönti a végzett növendékeket, s egyúttal átveszi a kórházi ifjúsági szervezetbe azokat, akik a kaposvári egészségügyi intézményekben maradnak. Még néhány pillanat, aztán a könnyes szemű fiatalok rázendítenek a Világifjúsági indulóra. Köszöntünk élet, megyünk eléd, ígérjük, hogy hűek maradunk önmagunkhoz... X. 3. A csehszlovák sajtó A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban 1500 újság és folyóirat jelenik meg több mint 13,3 millió példányban. A legnépszerűbb lap, a Rudé Pravo, a CSSZKP hivatalos lapja naponta 980 000 példányban jelenik meg, hétfőn 1,3 millió példányban. Hatalmas por kavarog lei utcán. A szürke porfelhő beföd lovat, kocsit, embert; két méterre alig lát el az utazó. Sarkunkban az ősz, az emberek ahogy csak lehet, sietnek a dologgal. Lovas kocsik, vontatók kerülgetik egymást, mesz- sziről házaknak nézné őket az ember. Versenyt futnak az idővel is meg a természettel is. A nagy szárazság beleszólt a közös gazdaság terveibe, kevesebb szálas takarmányt sikerült betakarítaniuk, mint amennyire szükség lesz. Pedig a gölleiek nem eng«dhetik meg azt a csúfságot, hogy jószágaikra valaki is azt mondja a télen, a tavaszon: »Hej, de rondák, ezek sem kaptak eleget zabáim ...« Még mit nem! A régi dicsőséget nem lehet eladni még ilyen nehéz viszonyok között sem. Ezért hát egy kis bölcsességért nem mennek a szomszédba — elővették a takarmánypóüásnak régről, még egyéni korból ismert módját. Elhatározták, hogy még zölden letetejezik a kukoricaszárat, kévébe kötik, a szárítás után elraktározzák télire. Feleféle alapon, így jöi jár a közös is, meg a tagság' is. Még munkaegységbe sem kerül. Annyit értek el ezzel, mintha való ki negyven vagon közepes minőségű réti szénával ajándékozta volna meg a Béke Tsz-t. Ezt Rada Ernőtől tudom, márpedig az ő szavára lehet adni, lévén elismert szaktekintély a faluban. Ezért hát a nagy sürgésforgás a határban is meg a faluban is. Mint levert seregek, olyanok a kukoricatáblák. Könnyűszerrel átlátni most a tábla egyik széléről a másikra. Far nap alatt megfosztották dicsőségétől a kukoricát. Hallottam, hogy ezekben a napokban hajnali háromkor már népes volt a mező; ilyenkor harmatos, gyenge a kukorica beretvaéles levele, nem sérti fel oly köny- nyen az ember kezét. S mire eljött a szokásos munkakezdés ideje, az emberek túl voltak a jószágetetésen is, s kellő időben, mintha mi sem történt volna, megkezdhették tennivalójukat a közösben. Kiss Ferenc el v társ tanácselnök arról beszél,; hogy náluk senkit sem kell kétszer szólítani munkára, tudják ők maguktól is mi a kötelességük. Az inkább a probléma, hogy a csapatvezető hogyan tegyen igazságot, amcikor kevesebb a munkaalkalom, hogy ki dolgozzon, s kit küldjenek haza. Én l'-44 óta lakom itt — mondja az e1- nök —, de nem emlékszem arra, hogy valamely esztendőben augusztus 4-re befejeződött volna a cséplés. Pedig az idén így volt. Igaz — teszi hozzá magyarázóig —, most mindössze 16 holdat kellett kaszával levágni, a többit — mintegy másfél ezer holdat! — gépek takarítottak le. Tudja jói mindenki, hogy mit jelent ez, mitől szabadította meg őket a gép. Csak a szövetkezetnek magának kilenc traktora van, meg hozzávaló munkagépek: ekék, arató- gépek, silóbetakarító gépek. Nincs a tágas, mintegy hatezer holdas határnak olyan része, ahol ne találkoznánk a parasztok jó- barátjával, a géppel. A traktorosok megbecsült emberek a szövetkezetben. Meg is érdemlik, rászolgálnak a megbecsülésre. Az egyik táblán Zsíros János — a gépállomáséról ült át a tsz erőgépére — a silókukorica betakarításával foglalatoskodik negyedmagával. Mi mindent csinált az idén? — kérdezem tőle. Bizony sok mindent. Többek között 224 holdról learattam a gabonát, 600 holdról lekaszáltam a takarmányt, nemrég pedig 38 holdról fölszedte a krumplit. Egy ember egymaga körülbelül kétezer ember munkáját végezte eL Ez is a falu új arculatához tartozik. És az is, hogy senki sem húzza ki magát a munka alól. Százszámra dolgoznak a mezőkön asszonyok, öregek btse- gítőkénL A cukorrépaíöldön találkoztunk össze egy fehérhajó, fehér ruhájú emberrel. Cser Albertnak hívják. Özvegyember, s a hetvenedik évét tapossa. A szorgoskezü asszonyok munkacsapatában ma is állja a versenyt. — Á, ez semmi — mondja —, az volt kutya dolog, amikor a kegy és tam'tóremdnél voltam kepés arató. Mint a barmot, úgy hajtottak bennünket Még a kisebbik dolgunkat is menetközben végeztük el. A főkormányzó, valami Sótcmyi nevű pap — igen kutya ember volt — még kérkedett is vele, azt mondta magáról, reggel pap vagyok, nappal állathajcsár, éjjel meg emberhajcsár. Mért még éjjel sem hagyta nyugton az embereket, abban találta kedvét hogy »viccből« fölkél- tegette őket. Aztán valaki utalva Albert bácsi frisseségére, megkérdi: — Menyecskéhez jár-e még? Anti bácsi mosolyog, s egyből rávágja: — Járok, járok ... de hát csak jó vacsoráért ám, ■mást már mindent elfelejtettem. A Béke Tsz-ben különböző emberek kerültek össze, de amint látszik, a közös munka és az idő egyre inkább elmossa a korábban köztük levő falakat. Sok híres-neves régi gazda dolgozik a közösben. Ifjabb Kovács Ernő például, aki az egyik legjobb gazdálkodónak számított a faluban, most a sertéstenyésztés fő-fő brigadé- rosa. Csoóri Sándortól hallottam ezt a jellemző epizódot: — Katona voltam, s az egység, amelyhez tartoztam, gyakorlatot hajtott végre valahol a Bácskában. Egyszer csak rám ripakodott a törzsőrmester úr: — Csoóri, maga örülne, ha odahaza a lucernáját így tönkre- tennék? Odaugrottam élébe, — Főtörzsőrmester úr, alázatosan jelentem, örülnék, mert nekem odahaza egy barázdám sincs. — S most van? — kérdem. — Nyolcszáz holdam. Minthogy az azélőtt nincstelen Csoóri ma brigádvezető, egy egész határrész tartozik hozzá. Ismeri a határ minden rögét, s olyan csodálatos buzgalommal fáradozik minden darabka terület hasznosításáért, hogy az megejti az embert. Tavaly például azt mondták neki: »holnap itt lesznek a halak, legyen készen a halastó.« S megcsinálta brigádjával. Most azon töpreng, hogyan hasznosíthatná a többi terméketlen területet is. A dolgos hétköznapok, a Szép kislány ez a Kelemen Magda, csak egy kicsit szégyenlős. Alig akart a fényképezőgép lencséje elé állni. Brigádvezetője ezt mondta róla: »Ritkaság az ilyen jó dolgos lány.« Magdi az idén állt ki a ayolcadikbóL, Csoóri Sándorok és a többiek alakítják, formálják a szó« ciaüista Gölle holnapját. Jó ér« zés látni, hogyan terebélyesedik egyik évről a másikra a gazdaság. Mint ahogy jó volt hallani azt is, hogy a község lakói már az idén 300 darabbal több hízott sertést, több marhát, tejet, tojást és más élelmiszert adnak a népgazdaságinak, mint egyéni korukban. S jó látni azt a változást is, amely az emberek életmódjában végbemegy. Sok házban láttunk új, modem vonalú búA mindig ábrándozó Csőri Sándor. Nyolcszáz holdja van most. Brigádvezetö. torokat. Épül az új óvoda. A gollei paraszt ma többet, sokkal többet ad magára, szórakozására, kényelmére, mint bármikor. Jó volt hallaná például, hegy az idén mintegy 300-an jártak Harkányba fürödni, gyógyíttatni magukat Kultűr- csoport alakult, mióta szövetkezet van a községben, s benne olyanok is helyet kértek, mint Talián József, a meglett férfi, de akad köztük 60 éves bácsi is. Űj Gölle születik a régi helyén. Szebb, emberibb, méltóságtelj esebb élet sarjad ebben az új faluban. Varga József Munkavédelem az iskolában Munkavédelem az iskolában címmel megjelent a Pedagóg'.i- sok Szakszervezetének legújabb kiadványa. A több mint 250 oldalas könyv tartalmazza azokat a munkásvédelmi és üzemegészségügyi tudnivalókat, amelyek ma már nélkülözhetetlenek a pedagógusok számára. Hasznos útmutatást nyújt a könyv, hogyan kell védekezni a baleset ellen a kémiai kísérleteknél, a fizikaórán, a testnevelési órán, az iskolai műhelyekben, a külön« bözó szerszámgépeken végzett munkáknál. A Pedágógusok Szakszervezetének kiadásában megjelent könyvet a Művelődésügyi Minisztérium beszerzésre ajánlod ta az iskoláknak. (MTI) Búcsú az iskolától, búcsú a KISZ-től a gölA híres ötös brigád egyik munkacsapatát a répaföldön találtuk. -Jó, hogy nem mentünk el az esküvőre, most legalább benne leszünk az újságban- mondja Cser Józsefné, a fiatal csapatvezető,
