Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-08 / 238. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ARA: 60 FILLÉR MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA xvni. ÉVFQLYIM 238. SZáM VASÁRNAP, 1961. OKTÓBER 8. Mai számunk tartalmából: A vezetőségválasztó taggyűlések elé (3. i o.) Piros telő (5. o.) AZ ESÖHOZÓK (6. o.) Megkezdődött az országgyűlés új ülésszaka Szombaton délelőtt megkezdődött az országgyűlés új ülésszaka. Néhány perccel 11 óra előtt megteltek a képviselői padsorok. **’ Részt vett az ülésen Dobi István, o Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Ká- ■ roly, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Czinege Lajos, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, Csergő János, Czottner Sándor, llku Pál, Incze Jenő, Kovács Imre, Losonczi Pál, Nagy Józsefné, dr. Nezvál Ferenc, Nyers Rezső, Papp János, Tausz János, Trautmann Rezső miniszterek, Ajtói Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke. Az ülést 11 órákor Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. A képviselők felállva hallgatták meg Rónai Sándor megemlékezését Dinnyés Lajos képviselőnek, az országgyűlés al- elnökének elhalálozásáról. . Az elnök javaslatára az országgyűlés Dinnyés Lajos emlékét jegyzőkönyvben örökítette meg. Rónai Sándor ezután bejelentette, hogy Kikillai Sándor- né és Török István országgyűlési képviselők mandátumukról lemondtak. Lemondásuk, valamint Dinnyés Lajos elhalálozása miatt a Pest, illetve a Győr-Sopron megyei választó- kerületben megüresedett képviselői helyekre Pollák Andort, Berta Mihályt és dr. Máté László soronkövetkező pótképviselőket hívta be. Ezután az országgyűlés egyhangúlag elfogadta a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnöksége együttes javaslatát: Kiss Károlyt a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökhelyettesi tiszte alól, Kristóf Istvánt a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkári tiszte alól, Harustyák József, Marosán György, Olt Károly és Péter János képviselőket a Népköztársaság Elnöki Tanácsában viselt tagsági tisztük alól felmentette. Az országgyűlés Marosán György országgyűlési képviselőt a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökhelyettesévé, Kiss Károlyt, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkárává, dr. Bognár Rezső, Brutyó János, Kristóf István, Priesol József országgyűlési képviselőket a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagjaivá választotta. Az ország- gyűlés alelnökévé Beresztóczy Miklós országgyűlési képviselőt választották meg. Rónai Sándor javaslatot tett az országgyűlés mostani ülésszakának napirendjére, és javaslatára az országgyűlés a következő napirendet fogadta el: 1. A nemzetközi helyzetről szóló beszámoló és ezzel kapcsolatban a külügyi bizottság által benyújtott határozati javaslat; 2. a második ötéves népgazdaságfejlesztési tervről szóló törvényjavaslat; 3. a Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről szóló törvényjavaslat; 4. az 1960. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés tárgyalása; ( 5. interpelláció. Az országgyűlés ezután megkezdte az első napirendi pont, a nemzetközi helyzetről szóló beszámoló és ezzel kapcsolatban a külügyi bizottság által benyújtott határozati javaslat megtárgyalását. Az elnök Barcs Sándor képviselőnek, a külügyi bizottság e'".adójának adta meg a szót. Barcs Sándor előadói beszéde Tisztelt országgyűlés! Néha, pihenő óráink csendes beszélgetéseibe jóleső derűvel állapítjuk meg, hogy az új generáció, amely már népi demokratikus rendszerünkben cseperedett fel, mennyire a fejünkre nőtt — kezdte meg beszédéit Barcs Sándor. — Statisztikai adatokat is olvashatunk lépten-nyomon arról, hogy az emberi kor határa kitolódott, gyermekeink pedig centiméterekkel magasabbak és testben jóval erősebbek is, mint mi voltunk. Dehát ennek megállapítására nincs szükség semmiféle statisztikai jelentésre, mert minden számadatnál többet beszél az, amit tulajdon szemünkkel látunk. Bizony, tisztelt országgyűlés, itt egy egészségesebb, edzettebb és minden bizonnyal jobb generáció növekedett fel. Minek kerteljünk, kimondom nyíltan, büszkék lehetünk rá, mert a lehetőségeket azért mégiscsak mi teremtettük meg, két kezünk munkájával Itt, a mi kis hazánkban, a md földünkön — ahová az alkotás és a hűség ezer és ezer szála köt minket, s amely, mióta tulajdonunk, minden legapróbb rögével oly közel férkőzött szívünkhöz, mint saját gyermekünk — ebben a kis országban a mi generációnk már megharcolta harcai javát és megette kenyere nagyobbik felét Esténként mégsem hajthatjuk le nyugodtan fejünket párnáinkra. Eljönnek ilyenkor hozzánk a külvilág baljóslatú üzenetei és gyakran vesszük elő a történelmi leckét, amit egy emberöltőn át tanultunk. Gyermekeinknek megteremtettük a biztos jelent. De még nincs megállás. A mi sokat szenvedett, .megkínzott, de tapasztalatokban és harci fegyelemben gazdag generációnknak még biztosítania kell a nyugalmas jövendőt is. Barcs Sándor ezután rövid történelmi visszapillantást vetett a fasizmus, a hitlerizmus keletkezésére, s beszélt arról a mérhetetlen szenvedésről, amelyet a náci Németország zúdított a magyar népre. — Erre a múltra kell gondolnunk most, amikor tanúi vagyunk két világpolitikai irányzat hallatlanul éles ütközésének és kemény csatáinak. A szocialista világ nagy erőfeszítéseket. tesz, hogy a nemzetközi konfliktusokkal fenyegető hidegháború állapotából átvezesse az emberiséget a bé-' kés egymás mellett élés megbízható, szilárd talajára. Hányszor látszott úgy — csak az elmúlt öt év alatt —, hogy az erőpolitika prófétái belesodorják az emberiséget az eddigi legiszonyatosabb világégésbe? Bizton állíthatjuk, a történelem folyamán egyetlen nemzedék sem ért még ilyen rendkívül rövid időszakban ennyi súlyos háborús válságot. Emlékezzünk csak, vissza! A nemzetközi reakció által ösztönzött és támogatott magyarországi ellenforradalom, a szuezi kaland, az indonéziai puccs-ki- sérlet, a sorozatos tajvani provokáció, a libanoni intervenció, az iraki nemzeti felkelés el- tiprásának kísérlete, a katonai beavatkozás Laoszban, az U—2-es kémrepülések, az imperialista összeesküvés Kongóban, a katonai invázió kísérlete Kuba ellen — mindezek a veszélyes imperialista kalandok gyors egymásutánban idézték fel a háború közvetlen veszélyét. A szocialista- világ ereje azonban minden esetben elegendőnek bizonyult ezeknek á háborús irányzatoknak a megfékezésére. Ma már minden ember megérti, hogy a háborús szakadékok szélén való nyaktörő egyensúlyozás kedvező kimenetele nem a vak-véletlennek volt köszönhető. Az elmúlt másfél évtizedben, kiváltképpen pedig a legutóbbi öt évben olyan új történelmi helyzet alakult ki, amelyben döntő ható-erővel már a világ- rendszerré növekedett szocializmus alakítja bolygónk sorsát. A szocialista világ — hála fejlett tudományának — megnyerte a rákényszerített fegyverkezési versenyt. A mi világunk azonban nem katonai párbajra szólít. De a termonukleáris fegyverek árnyékában többé már nem elégedhetünk meg az itt, vagy ott keletkező háborús veszély egyszerű elodázásával, az időről-időre kiéleződő nemzetközi feszültség csillapítószeres, tüneti kezelésével. Idejekorán, amíg még nem késő, a feszültség okait kell megszüntetni és szükség esetén kioperálni, De vajon, megtehetjük-e akár a kezdő lépést is az egyetemes és teljes leszerelés felé, ameddig gyorsított ütemben folyik a nyugatnémet imperializmus katonai erejének kiépítése? Lehet-e bizalom és megértés Európában, ameddig a nyugatnémet revamsisták a keleti határok megváltoztatását követelik és a két Németország egyesítésén a Német Demokratikus Köztársaság erőszakos bekebelezését értik? A varsói szerződés tagállamaiban működő komunista és munkáspártok központi bizottságainak első titkárai ez év augusztusában megállapították, hogy a német békeszerződés megkötése nem tűr halasztást. Kifejezték óhajukat, hogy a békekötés a állammal és a hatalmakkal történjen két német nyugati egyetértésben meg. A szocialista országok nem először nyilvánították ki békés megegyezésre törekvő készségüket a német kérdésben. A Szovjetunió és az NDK kormányai hosszú évek óta újabb és újabb javaslatokkal fordultak a nyugati hatalmakhoz, ezek a javaslatok azonban minden alkalommal süket fülekre találtak. Az előadó itt részletesen elemezte a háború utáni Németország helyzetét. Mint mondotta, a Szovjetunió még a második világháború kellős közepén, 1942-ben úgy foglalt állást, hogy az egységes német államnak a háború után is fenn kell maradnia. Ha csak a szovjet kormányom múlt volna, már 1945-ben központi kormány létesült volna Németországban. Az erre irányuló szovjet javaslatokat azonban a tárgyaló partnerek elvetették. Sőt. 1947-ben az angolok és az amerikaiak egyesítették saját övezeteiket és létrehozták bízómét. Ehhez csakhamar csatlakozott a francia zóna, s az így kialakított trizóniában, 1948-ban, külön pénznemet vezettek be. Egy évre rá trizónda területén létrehozták a nyugatnémet államot, a Német Szövetségi Köztársaságot. Csak hónapokkal ezután alakult meg a szovjet zónában a Német Demokratikus Köztársaság. Barcs Sándor ezután ismertette a nyugati hatalmaknak a német militarizmus feltámasztásaira tett intézkedéseit. 1954. decemberében az úgynevezett párizsi egyezményekkel lehetővé tették, hogy Nyugat- Németország nyíltan hozzákezdhessen fegyveres erőinek kiépítéséhez. Ma már ott tartunk, hogy az európai kontinens nyugati részén a Német Szövetségi Köztársaság rendelkezik a legnagyobb hadsereggel. 1959-ben a 230 000 főt számláló létszámból húszezer volt a tiszt és hetvanegyezer a tiszthelyettes. Ebből az következik, hogy a nyugatnémet hadsereget rövid idő alatt két-há- romszorosára fel lehet tölteni. A fegyverkezési kiadások az elmúlt ct év alatt 3,4 milliárd márkáról 11,7 milliárd márkára növekedtek. Ezt az egész ördögi gépezetet nemcsak az imperialista hatalmak támogatj ált, hanem a hatalmas nyugatnémet monopóliumok is. A monopóliumok élén kevés kivétellel ugyanazok a volt náci hadigaz- dálkodásd vezérek állnak, akik a hitleri rendszert is buzgón szolgálták. Az előadó a továbbiakban a revansista-mili tarista Nyugati Németországgal ellentétes célokat követő másik német állam, a Német Demokratie is Köztársaság jelentőségét méltatta. Rámutatott hogy az NDK megalakulásával új korszak kezdődött el a német történelemben. A Német Demokratikus Köztársaság puszta léte a béke megszilárdításának egyik legjelentősebb ténye-i zője egész Európában. A fiaital demokratikus német állam mögött acélfáiként áll a szocialista országok tömbje és a Szovjetunió hatalmas katonai ereje. Tisztelt országgyűlés! Szinte már közhelyként hat az a lépten-nyomon hallott megállapítás, hogy tizenhat esztendővel a világháború befejezése után nem késhet tovább a német békeszerződés aláíráisa. Két dokumentum fekszik itt előttem. Biztos vagyok benne, tisztelt képviselő- társaim, hogy mindkét dokumentumot örömmel üdvözölték, s tartalmukat szíwel-lé- lekkel tették magukévá. Az egyik a testvéri Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetgyűlésének felhívása valamennyi ország parlamentjéhez a német békeszerződés haladéktalan megkötése érdekében. A másik a magyar kormány nyilatkozata. Ebben kormányunk kifejezi azt az eltökélt szándékát, hogy mindkét német állammal aláírja a békeszerződést. Ha azonban ez a lehetőség a nyugati hatalmak ellenállásán meghiúsul, akkor a Német Demokratikus Köztársaság kormányával köti meg a békeszerződést. Ügy hiszem, a tisztelt országgyűlés — népünktől ’kapott felhatalmazása alapján — mindem támogatást meg fog adni kormányunknak, hogy az a nyilatkozatban lefektetett elveket érvényre tudja juttatni. A külügyi bizottság megbízott azzal, hogy a német kérdésben elfogadott nyilatkozatát, mint határozati javaslatot az országgyűlés elé terjesszem. Engedjék meg, hogy ismertesi* sem a határozati javaslatot. A magyar országgyűlés nyilatkozata a német békeszerződésről A Magyar Népköztársaság országgyűlése 1961. október 7-i ülésén megvitatta a nemzetközi helyzetet. Megállapította, hogy tizenhat évvel a második világháború befejezése után, amikor még alig hegedtek be a fasiszta pusztítás szörnyű sebei, az imperializmus egyre erőteljesebben kovácsolja a népek ellen az új háború fegyvereit. A magyar országgyűlés korunk legfontosabb megoldandó feladatainak tekinti az általános és teljes leszerelés megvalósítását, a gyarmati rendszer teljes és végleges felszámolását, a vitás nemzetközi kérdések tárgyalások útján történő rendezését, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élését. Az egyetemes béke megköveteli, hogy minden ország, minden nép, a kormányok és parlamentek állhatatosan küzdjenek e feladatok megvalósításáért. A magyar nép továbbra is minden erejét latba veti. hogy korunk c fontos kérdéseit a béke javára oldják meg. A jelenlegi nemzetközi helyzet légíontö"',,*b kérdése a német hé1'''“"' ”" " ’ ’ haladéktalan megkötése. Három cv tizeddel ezelőtt szennye zúdult Európára, s pís felemelkedésében, hogy történelmünk legsötétebb tragédiáját idézte elő hazánkban is. Ma áldozatos és nehéz országépítő munkánk közepette tapasztalnunk kell, hogy az imperialista hatalmak semmibe veszik a fasizmus kiirtására kötelező potsdami egyezményt, sőt évről évre határozottabban és nyíltabban táplálják és növelik az új fasizmus ugrásra- kész erőit. Ennyi idő múltán, az imperialisták csökönyös ellenállása miatt, még mindig megoldatlan az úgynevezett német kérdés, a fasisztaellenes háborúban győztes nagyhatalmak máig sem kötöttek békét Németországgal. A békeszerződés hiánya miatt Európa szívében olyan helyzet alakult ki, amely alapjaiban fenyegeti az emberiség biztonságát. Évszázadok tengernyi szenvedése, ' nemzedékek és alkotásaik pusztulása a kizsákmányolok által kikényszerített háborúkban, jogot és erőt ad a népeknek — s köztük nekünk, magyaroknak is —, hogy követeljük a német kérdés rendezését. Ámde nemcsak a múltról van szó, hanem a jelenről is; nem azért dolgoztunk, és értünk el másfél évtized alatt kimagasló eredményeket a szocializmus építésében, szaft fasizmus 1 bad népünk anyagi és kulturávívmányainkat eltiprással fenyegessék a háborús uszítok. Békében akarunk élni, de ennek áldásait nem élvezhetjük zavartalanul, amikor utunkat a NATO cégére alatt a bonni rohamhadosztályok agrcssziős tervei keresztezik. Nyugat-Né- metországban újraéledt a re- vansizmus, amely a nyugati imperialisták, különösen az amerikaiak támogatásával új háború kirobbantásával fenyeget. A világ helyzete azonban napjainkban gyökerében különbözik a korábbitól. Ma hatalmas erők sorakoznak fel a béke védelmében, s képesek megzabolázni a háború bajkeverőit. Igazunk és erőnk tudatában megálljt kiáltunk az új -kereszteshadjárat-« szervezőinek. Erőnk egy a szocializmus építésének útjára lépett (népek roppant erejével! A testvémépekkel együtt a szocialista világrendszer történelmi igazságát és lebírhatatlan fegyveres hatalmát — valamennyi békeszerető nép erejét — szegezzük a háborús gvújta- gatókkal szemben, A magyar országgyűlés, mint az egész magyar nép akaratának törvényesen megválasztott letéteményese, ünnepélyesen kijelenti: sürgősen és gyökeresen fel keli számolni a második világháború minden maradványát. Az egyetemes biztonság igénye a történelem (napirendjére tűzte, hogy oly sok idő után 1961-ben, jelenünk eme egyik legfontosabb nemzetközi kérdésére végre kielégítő választ kapjon a világ. Népünk iránt érzett felelősségünk megköveteli, hogy ne várjunk tovább! Nem várhatjuk meg, amíg az imperializmus és a német militarizmus olyan messze megy előre há- borús terveinek szándékos útján, ahonnan már nincs visz- szatérés. Meg kell kötni a német békeszerződést, ki kell oltani a háborús uszítás és aknamunka nyugat-berlini tűzfészkét. Ez elsőrendű feltétele annak, hogy a népek akarata szerint felengedjen a nemzetk izi feszültség, s nyugodtan élhessenek egymás mellett a különböző társadalmi rendszerű országok. Megbízóink, a magyar nép milliói igent mondanak a szocialista országok vezetőinek legutóbbi értekezletén elhangzott megállapításra: a német békeszerződés megkötése és ft (Folytatás a 2, oldalon.)
