Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-29 / 256. szám

Vasárnap, 1961. október 29. s SOMOGYI NÉPLAP 24 brigád küzd a szocialista címért A Siófoki Kőolajvezeték Vállalat ez évi termelése je­lentősen felülmúlja az előző évekét. Idei termelési értékük ötszöröse az 1957. évinek. Jö­vőre ezt is megduplázzák. A vállalat fennállásának 11 éve alatt az idén építik a legtöbb vezetéket. Október közepéig mintegy 200 km hosszúságú vezeték építésével végeztek. í A Kőolajvezeték Vállalatnál' 24 brigád küzd a szocialista cím elnyeréséért Ennek is kö­szönhető, hogy az előző évihez képest számottevően emelke- ! dett az egy főre jutó termelési érték. 1960-ban 582 ezer forint volt, az idén 732 ezer forint lesz ez az összeg. 1961 műszerrel vesz részt Magyarország a szófiai műszaki kiállításon A KGST-ben részt vevő államok nemzetközi mezőgazdasági műszaki kiállítását november 10—30-a kö­zött Szófiában rendezik meg. A Magyar Népköztársaság a mező- gazdaság területén alkalmazott 1961 különféle műszerre! vesz részt a kiállításon. (MTI) Adjunk számot a sikertelenségről is Szeretik a vevők szolgalmáért és kedvességéért li-t,,,. Lajosnét, az Élelmiszerklskereskedelmí Vállalat siófoki áruházának eladóját. 24 éve dolgozik a szakmában, tíz éve van ebben az áruházban. Jó munkájáért nemrégen oklevelet kapott. Tagja az áruház szocialista címért küzdő brigádjának. Szélesebb körű kulturális nevelőmunkát AZÉDOSZ MŰVELŐDÉSI HÁZÁBAN A VAROS KULTURÁLIS vezetőitől gyakran hallhatjuk, hogy az ÉDOSZ művelődési házának munkája nem kifogás­talan, valahol baj van... Meglátogattuk néhányszor a művelődési házat. Tapasztala­taink — az ifjúsági stúdió mű­ködése ellenére — igazolják az elmarasztaló véleményeket. Három alkalommal jártunk a művelődési házban. Az első este, csütörtökön »csöndes nap« volt A nagyteremben a Kini­zsi-vívók edzettek; az olvasó­ban négyen válogattak a több mint ötven folyóirat között. Kilencen a televíziót nézték. A kártyaszobában 25—30-an ultiztak, egy asztalnál römiz- tek délután 6 és este 9 körül is. Szombat este bál volt, ezen szép számmal -megjelentek a környék fiataljai. Műsort nem adtak; tánc közben léptek mikrofonhoz, és néhány tánc­dal előadásával mutatkoztak be az ifjúsági .stúdió énekesei. A kártya- és a társalgószobá­ban az előző napihoz hasonló volt a látogatók száma. Har- madízben szerdai napra esett a látogatás. A nagyteremben mozielőadást tartottak, a töb­bi helyiségben ugyanaz a kép fogadott, mint előbb. Ennyit a helyszíni tapasztalatokról... BESZÉLGETTÜNK az ott­hon gondnokával, az ifjúsági stúdió vezetőjével és Lengyel Miklós igazgatóval. Egybe­hangzó véleményük alapján — amit mi is láthattunk — van élet az ÉDOSZ művelődési ha­sában. Azt mondják, átlag 100—150-en fordulnak meg itt »tériként. Mozinapokon még többen. Havonta műsorhíradót adnak ki. Eszerint: tartanak előadásokat, zenés, irodalmi rendezvényeket, táncesteket. A ►Tudományos előadások« ro­vatban a következő »tudomá­nyos« — nyilván ismeretter­jesztő jellegű — előadáscime- ket hirdetik október hónapra: Munkavédelem és baleset-el­hárítás; Hogyan leplezik le a bűnözőket; Szőke kislány, »itt, csitt, csitt. (!) Az elmúlt hónapokban több sikeres rendezvényt tartottak: műsoros táncesteket, regnita- oált, ifjúsági sakkveirsanyt. Több mint 3000 kötetes könyv­áruk van. Ezt havonta átlag négyszázan látogatják. Hetente egyszer próbál az ifjúsági stú' iió. 36 tagja van, közülük 30 Középiskolás, hatan (!) ifjúmun­kások. Ez a csoport igyekszik klubéletet teremteni, bár j í- hius óta csak próbákra jutott eléjük. _A klubszerű foglalko­zásokon csak a stúdió tagjai vettek részt, esetleg egy-két oarát is. Hogyan teszik színes­sé ezeket? Tréfás játékokkal, rögtönzőit műsorral, ki mit :ud. Lengyel elvtárs elmondot­ta, hogy a következő foglalko- lásokon a Télapó-ünnepi és szilveszteri műsor szereposztá­sát beszélik meg. Ha jut rá idő, játszanak is. Hogy mit? ötletszerűen: szembekötősdit, zálogosat. De volt már kér- dezz-felelek is. Az ősszel egy irodalmi estet és legutóbb táncdal-estet rendezett a stú­dió. A színjátszó csoport is pró­bál — szakkerszerűen —, és tervezik egy foto- és rajzszak­kör megndítását. EZ MIND SZÉP. De mivel szórakozik, mivel foglalkozik az a napi 100—150 látogató? Hol vannak azok a 14—20 év közötti fiatalok, akik nem tagjai sem a színjátszó szal r körnek, sem az ifjúsági stúdió­nak? Hol van az öt üzemmel rendelkező terülhet ifjúmunkás- és KISZ-fiatalsága? Mit nyújt a művelődési otthon a fiatal látogatóknak a műsornaptár rendezvényein kívül? Megpró­bálták-e a klubszerű foglalko­zásokat meghonosítani? Igen, megpróbálták Köze­ledtek a fiatalokhoz. Lengyel elvtárs is leült közéjük, be­szélgetett velük. Hogy miről? Problémáikról, arról, hogy mit szeretnének az otthonban, mit javasolnak stb. Így vetődött föl például, hogy a kártyázok nagyon drágának találják a kártya használati díját (!). — Filmekről nem beszélget- getnek? — Dehogynem! Sokain pél­dául kifogásolták, hogy rossz a hang a mozi teremben ... — Mi a legnépszerűbb kul­turális jellegű szórakozása a fiataloknak? —■ Kétségtelenül a sakk ... A KISZ-szel való kapcsola­tukat jónak tartja Legyei elv- táTS, mert az — úgymond — segít a nagyobb rendezvények­nél. »A kapcsolat jó, csak az üzemi KISZ-titkárok nem tud­ják. megfelelően összefogni, mozgósítaiji a fiatalokat« — mondotta. Megkérdeztük Lengyel elv­társtól, vajon megbírálták-e már, amióta igazgatója az ott­honnak. Bevallása szerint nem. Meglátogatták több ízben is az SZMT-töl, a városi tanácstól; kifogásoltak egyet-mást, de azt még senki sem mondta, hogy a művelődési ház tartalmi életé­ben hiányok vannak. Ezt egyébként Lengyel elvtárs az említett tapasztalatok ellenére sem ismeri el. Szerinte az ÉDOSZ művelődési háza jól működik. önelégültség és megfelelő bírálat hiánya akadályozza a szélesebb körű kulturális ne­velőmunka kialakításét. No meg a környező üzemek KISZ- szervezeteinek passzivitása. Emiatt nincs klubélet és szak­köri élet. Vérszegény, elnagyolt a munkaterv. is. VAN-E KIÜT ebből a hely­zetből? Van! De ehhez új i munkatér v kelL Föltétlenül tartani és tovább a jó módszereket. meg kell fejleszteni Rendszeressé kell tenni a klub­életet az ifjúsági stúdióban 'és nemcsak műsorpróbákra kor­látozni a foglalkozásokat! He­lyes és jó, rhogy a fiatalság érdeklődik a sakk iránt. De ez önmagában véve kevés, tehát meg kell teremteni más szak­körök működtetésének föltéte­leit is. Ideje lenne, ha tudomásul vennék, akiket illet, hogy nin­csenek külön kulturális irány­elvek a szakszervezetek és a művelődési házak részére. A területi művelődési otthonok­ra ugyanúgy vonatkoznak az MSZMP művelődési irányel­vei, mint más közművelődési intézményeinkre! Wallinger Endre A negyedik negyedév hitel­tervének tárgyalásakor már megközelítő pontossággal mu­tatták a számadatok: melyik termelőszövetkezetben mekko­ra részesedésre számíthatnak az év végén. A tervtárgyalá- son egy szövetkezet vezetői a helyzet ismeretében így nyilat­koztak: »Ezt nem közölhetjük a tagsággal.« Tihanyi Zoltán, a Magyar Nemzeti Bank Me­gyei Igazgatóságának vezetője hozta szóba ezt az esetet a me­gyei pártbizottság ülésén. Sza­vaihoz hozzátehetjük: nem egyedi esettel van dolgunk. A párt-végrehajtó bizottság beszámolója, a vita, a megyei pártbizottság határozata egy­aránt rámutat: erősíteni kell a termelőszövetkezetekben a de- ! mokratizmust. Elvben minden i . .sz-vezető elismeri, hogy a tagság a szövetkezet gazdája. A gyakorlatban viszont há­nyán meg hányán megnyirbál­ják vagy egyszerűen elvetik a közös gazdálkodásnak ezt a sarkalatos elvét. »Ezt nem kö­zölhetjük a tagsággal.« Ugyan már, miért ne közölhetnénk, hogy a tervezett 30 forinttal szemben a legjobb esetben is csald' 21 forintra rúghat a mun­kaegység értéke? Azt, ugye, bátran meghirdetnék, akár rendkívüli közgyűlésen is, hogy az előirányzottnál jobb ered­ményre van kilátás. Emberileg érthető, hogy a sikerekről, a gazdaság helyzetének javulásá­ról mindenki szívesebben ad számot, mint a lemaradásról, a szép tervek egy részének meg­hiúsulásáról. Ám a nehézsége­ket, a bajokat, a kedvezőtlen körülményeket elhallgatni, s ezzel a szövetkezeti tagságot bizonytalanságban vagy tévhit­ben hagyni nagy könnyelmű­ség és súlyos hiba volna. Nem azért választott a tagság el­nököt, és nem azért alkalmaz főkönyvelőt, hogy ?zok a gaz­daság életének csak az ered­ményeit mutassák meg. Elvár­ja tőlük, hogy a valóságnak megfelelően adjanak tájékoz­tatást a termelés, az áruérté­kesítés tervének sorsáról, te­hát az akadályokról, az ered­ménytelenségről is. Büssűben megteszik ezt. Fül­tanúja voltam, amikor egy asz- szony az Újsoron megkérdezte Nádorfalvi Nándor tsz-elnök­től: »Igaz-e, hogy 10—15 forin­tig jutunk el?« Az őszinte kérdésre őszintén válaszolt az Új Tavasz elnöke. »A tervet nem érjük él, az ma már bi­zonyos. De az is bizonyos, hogy a munkaegység értéke 20 forintnál kevesebb nem lesz.« óvatos számítás adta a 20 fo­rintot. De nem is árt, sőt na- gyan is szükséges az óvatosság, különösen ilyenkor, az év vége előtt néhány hónappal. Mit szólna ez az asszony — és a többi szövetkezeti gazda — a zárszámadáskor, ha akkor de­rülne ki, hogy az elnök októ­beri »ígéretével« ellentétben csak 19 Ft érték jut egy munka­egységre? Meginogna benne a bizalom, s azt mondaná: »Be­szél, csak beszél az elnök, hi­teget bennünket; ném lehet ad ni a szavára.« A nyílt, egyenes beszédet ­még ha keserves igazságot tár is föl — megértik az emberek. Hogyne értenék meg a büs- sűiek, hogy 40—45 mázsás hol dankénti burgonya- és cukor­répatermésből nem futja ma­gasabb osztalékra. Hogyne ér­tenék meg, hogy az állatte­nyésztés hozamának emelkedé­se ellenére sem kaphatnak pénzt a tervezett mennyiség­ben, mert sokat elvisz a gépi szántás, vetés, szállítás. Ebben az évben két esztendő őszi gé­pi munkáinak költségét kell fe­deznie az Új Tavasz Tsz-nek. Tavaly ősszel a gépállomással dolgoztattak — annak díját az idén kellett kifizetniük. Most a munkák zömét saját trakto­raik végzik ezek üzemkölt­sége azonnal esedékes. Ám meg kell hozni, meg is hozzák a mostani áldozatot a jövő évi nagyobb termés megalapozá­sára. Több előlegpénzt szeretné­nek kapni a szentgáloskériek. Szövetkezetük, a Zöldmező gazdálkodása sokat javult egy esztendő alatt. Ott azonban még nem tartanak, hogy pénzt rendszeresen fizethetnének elő­legre. Igaz, hogy hízott állato­kért szinte hetente jön újabb és újabb összeg, de ebből osz­tani egyelőre nemigen lehet Bármilyen furcsán hangzik is, de az az igazság, hogy ők, a szövetkezeti gazdák akarták így. Termelési, bevétel—kiadá­si költségvetési tervük ismere­tében mondhatjuk ezt. A ré­szesedést csaknem 80 százalék­ban tennészetben irányozták elő. A szűkre méretezett pénz­részesedés előlegként kifizet­hető 60 százaléka nyilvánva­lóan nem számottevő összeg. Ezéirt kell beérniük a zárszám­adásig pár forinttal. Az meg szinte önként adódik, hogy ak­kor cselekszenek helyesen, ha az idei tapasztalatokból okul­nak a jövőt illetően. Berzence minden megyei fó­rum napirendjén szerepel. Az átlagosnál sokkalta nagyobb gazdasági nehézségekkel küzd e falu szövetkezete, a Jobb Élet. Tagjainak föl kell is­merniük: kiritkított kukorica terméséből lassan telik a zsák, a kocsiderék, a góré; nagy adósságból kilábalni fél kézzel végzett munkával nem lehet; az átlagosnál nagyobb nehéz­ségeket csakis az átlagosnál nagyobb erőfeszítéssel gyűrhe­tik le. Állami támogatást ren­desen is, rendkívüli módon is sokat kaptak. S most mégis ar­ra készülnek, hogy az aszály okozta terméskiesés számláját benyújtsák az államnak. En­nek a szándéknak adott han­got Lovrencsics Lajos tsz-elnók a megyei pártbizottság ülésén elmondott felszólalásában. Joggal vetődik föl a kérdés: Berzence csak kérni, követelni tud, azon meg nem töpreng, hogy miként enyhítene bajain a maga erejéből? A szövetkezet vezetői azzal szolgálják jól a népgazdaság és a tagság egye­temes érdekét, ha határozottan megmutatják a kivezető utat, és kötelességük hiánytalan tel­jesítésére buzdítják, nevelik, vezetik a tsz-gazdákat. Az aszály sok kárt tett. Ez­zel a ténnyel szembe kell néz­nünk. Ha a való helyzetet ide­jében mindenkinek a tudtára adjuk, akkor senkit sem ér csa­lódás a zárszámadáskor. Kerte­lés, szépitgeités és túlzás nél­kül kell a tagság elé tárnunk mindazt, ami a szövetkezetben január 1-e óta történt: a si­kert is, a sikertelenséget is. Mert a mondott szóból ért, és a valóság tényeiből ítél a jó­zan gondolkodású ember. Kutas József #1 OLYAN BOLDOG LENNEK, HA TUDNÉK ÍRNI, OLVASNI Tanuló c.'gúnyok Öreglakon és Pamukon Társadalmunk egyik fontos, megoldásra váró problémája a cigánykérdés. Államunk igyek­szik minden eszközzel elősegí­teni a cigánylakosság fölemel­kedését: lehetővé teszi, hogy munkát kapjanak, építkezhes­senek, s megadja nekik a mó­dot a tanulásra is. A közelmúltban öreglakon jártunk. A faluban kb. 25 ci­gánycsalád lakik. Egy részük az állami gazdaságban, más részük a helyi Kertészeti Tsz- ben dolgozik. Mint Molnár Ist­ván vb-titkér említette, min­denütt becsületesen megállják helyüket — Ezért minden tőlünk tel­hető segítséget megadunk ne­kik. Lehetővé tesszük, hogy megbecsülést szerezzenek ma­guknak. Elmondta, hogy tavaly kezd­ték meg a cigánygyerekek be­iskolázását. Ma az általános is­kola első és második osztályá­ban összesen 30 cigánygyerek tanul. A tanács írószereket, tankönyveket vesz nekik. — Nemrég írtuk össze az analfabéta-tanfolyamra jelent­kezőket. Tavaly mindegyikük­nek vettünk cipőt, reggelen­ként ennivalót kaptak. Ezt az idén is megszervezzük. Markója Mátyás iskolaigaz­gató így nyilatkozott: — Az elsősök még egy kissé nehezen mozognak, többen a magyar nyelvet sem ismerik eléggé, de a másodikosok között közepes­nél rosszabb nem akad, sőt akadnak kiváló tanulók is köz­tük; — Milyen a viszonyuk a töb­bi gyerekhez? — Nagyon jó! Barátkoznak; segítik egymást. Tavaly húsz gyereknek elő­készítő tanfolyamot tartottak, az idén novemberben 13 rész­vevővel analfabéta-tanfolya- mot indítanak. A jelentkezők között olvas­tam Horváth Zoltán és Horváth Antal nevét A tanácsháznál találkoztam velük; a járda épí­tésén dolgoztak. — Hogyan határozták el, hogy megtanulnak írni, ol­vasni? Az idősebbik, Zoltán vála­szolt: — Sokszor olyan szégyenben van az ember, hogy nem tudja leírni a nevét. Aztán ott van­nak a gyerekek. Mindig jön­nek, hogy segítsek. De hogyan? Előbb nekem is tanulni kell. Horváth Antaléktól hárman jelentkeztek a tanfolyamra. — A nénémmel és apámmal együtt járunk majd el — mondta a 17 éves fiú. Pamukon Torkos Jenöné is­kolaigazgatót kerestük föl. — Iskolánk 317 tanulója kö­zül 46 cigány — közölte. — Az idén alakítottunk egy előkészí­tő cigányosztályt tizenöt 7—14 éves karú gyerekből. Egy ré­szük helybeli, mások a falutól 3 kilométerre levő Szávica te­lepülésről járnak ide. Lassan megszokják az iskolát. Szere­tem őket, ők is ragaszkodnak hozzám. Persze nem hanyagol­juk el az idősebbeket sem. Itt is indul analfabéta-tan­folyam. Vezetését az igazgató­nő vállalta el. Nemrég kapta meg az engedélyt, a részvevők toborzása azonban még hátra­van. Ä szávicai cigánytelep lakói közül egyre többen költöznek be a faluba. Néhányan házat építettek, az egészségtelen put­rit jobb lakással váltották föl, és rendezettebb körülmények között élnek, mint Szávicán maradt társaik. Talán sikerül az előírt 9 embert összetoborozni a tan­folyamra — mondta az igaz­gatónő útközben. Először Bog­dán Palákhoz látogattunk el. A fiatalasszony négy gyerek­kel volt otthon. Laci, a legna­gyobb most elsős, mosolygott, amikor megpillantotta az igaz­gató nénit. — Arról lenne szó — kezd­te kísérőm —, hogy a télen analfabéta-tanfolyamot indí­tunk. Szeretném, ha maguk is eljönnének. — Az bizony jő lenne — szólt Bogdánná —, mert ugye* így a gyereknek is tudnánk se­gíteni. S mikor kezdődik? — Novemberben, kedvesem. Aztán valami cipőt tudnának-e hozni, amit ott húznának fel, hogy a parkett ne piszkolódjon össze? — Dorcó jó lesz? Az van. — Jó lesz. Ugye, szól a fér­jének is majd? A menyecske elmosolyodik!! — Jó, szólok, igazgató néni. Sötétedett, mire Szá Vicára értünk. Egykettőre fiatalabb, idősebb cigányok vettek körül bennünket. Amikor az igazga­tónő elmondta, hogy miről van szó, Balogh József, az egyik fiatalember így szólalt még: — Én bizony nem ellenzem ezt, szívesen elmegyek, de csakis az igazgató néni keze alá. Egy 15 év körüli fiú, Bog» dán Feri közbevágott: — Ak­kor majd együtt járunk be a télen, Jóska bátyám! — Vénasszony létemre én is jelentkezem — mondta Ba­logh Anna. — Ö, én olyan boldog lennék, ha tudnék írni, olvasnj! A fiatal Kalányos János, az idősebb Katona József is egyetértett a többivel, hogy nem szégyen a tanulás. Valamennyien ezt az utat választják, amely fölemelke­désükhöz, boldogulásukhoz ve­zet. Megérdemlik hát a támo­gatást mindannyian, segítsük őket! Kerék Imn

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom