Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-27 / 254. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! £RA. 50 fíLLÍR

Somogyi Néplap

AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

XVIU. ÉVFOLYAM 254. SZÁM

PÉNIER,

1961. OKTÓBER 27.

Mai számunk tártalmából:

Mindent idejében nyilvántartásba vesznek

(3. o.)

OTTHONUNK

(5. o.)

Sósmandula

(6. o.)

Semmi sem olthatja ki az SZKP új programjának fényét

Felszólalások az SZKP XXII. kongresszusának csütörtöki ülésén

Moszkva (TASZSZ).

Az SZKP XXII. kongresszusának csütörtök délelőtti ülésén V. Ahundov elnökölt. Elsőnek Camüle Silvester, Martinique Kommunista Pártjának főtitkára emelkedett szólásra.

Kijelentette, hogy a marti- niquei kommunisták antikolo- nialista frontot igyekeznek létrehozni.

— Tudjuk — mondotta Camille Silvester —, hogy harcunk győzelmesen ér véget, mert velünk vannak b demokratikus erők, köztük Franciaország demokratikus erői is. — A felszólaló hangsúlyozta, hogy a kubai forradalom példát mutat a Karib-meden- ce és Latin-Ameri ka valamennyi országának.

— Az SZKP új programjának tervezetében és Nyikita Hruscsov beszámolóiban választ kaptak a népek az őket legjobban foglalkoztató, legégetőbb kérdésre, a béke fenntartásának kérdésére — jelentette ki üdvözlő beszédében Számúil Mikunisz, az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára. Mikunisz oroszul szólalt fel, s felszólalásában hangsúlyozta az SZKP XXII. kongresszusának valamennyi ország dolgozóira gyakorolt óriási erkölcsi-politikai hatását.

Mikunisz felháborodva ítélte el a nyugatnémet militaristákkal kacérkodó izraeli vezető körök politikáját. «-Népünk megmozdulásaival bebizonyította, hogy sohasem áll a német militarizmus oldalára« — jelentette ki a felszólaló.

Fuad Nasszar, a Jordániái Kommunista Párt főtitkára az SZKP programját évszázadunk legfontosabb dokumentumának nevezte.

Hangsúlyozta az SZKP XX. kongresszusának jelentőségét; azt mondta róla, hogy »fordulópont az egész emberiség békeharcában, s a szocializmus és kommunizmus útján való előrehaladásban«, majd kijelentette, hogy a Jordániái Kommunista Párt teljes mértékben támogatja »az SZKP lenini álláspontját az Albán Munkapárttal szemben«.

A jordániai terrorrendszer uralmáról szólva Fuad Nasszar kijelentette, hogy a jordániai nép tovább folytatja hősi harcát hazájának felszabadításáért az imperializmus és a sötét reakció igája alóL

Semmiféle hatalom nem akadályozhatja meg a Szovjetunió , erősödését

— Semmi sem olthatja ki az SZKP új programjának fényét — mondotta George Jackson, az Űj-Zélandi Kommunista Párt nemzeti bizottságának elnöke.

Jackson üdvözölte a XXII. kongresszust, és hangsúlyozta: az emberek úgy fognak megemlékezni róla, »mint arról a kongresszusról, amely kijelölte az embernek mindent megadó kommunista társadalom útját«.

— Tudjuk — mondotta —, nincs a földön olyan hatalom, amely megakadályozhatja. hogy a Szovjetunió egyre erősebbé váljon.

Miután megállapította, hogy a külföldi tőke egyre jobban befurakodik Üj-Zélandba. s hogy a válság súlyos teherként nehezedik a dolgozok

vállaira, George Jackson így kiáltott fel: »Szüntelenül harcolni fogunk!« (Sok-sok évvel ezelőtt Űj-Zéland maori őslakossága ezzel a kiáltással fogadta az angol gyarmatosítókat.)

Edgare Woog, a Svájci Munkapárt főtitkára orosz nyelven mondott beszédében; megállapította, hogy az imperialisták végleg be akarják vonni Svájcot az agresszív NATO-tömbbe, majd a következőket mondotta: »Pártunk ilyen körülmények között az ország függetlenségének megvédéséért küzd.«

Elmondta, hogy a kis Svájc, amelyet senki sem fenyeget, egész költségvetésének több mint 40 százalékát fordítja katonai célokra, »Mindent elkövetünk, ami erőnktől telik, hogy meghiúsítsuk a háborús gyújtogatok bűnös terveit, és erőnkhöz mérten hozzájáruljunk a béke fenntartáséhoz.«

Rámutatott, hegy Svájcban a kommunistaellenes hisztéria groteszk formákat ölt, majd emlékeztetett David Ojsztrah szovjet muzsikus vendégszereplésének betiltására. »Hegedű játékát kommunista propagandának nyilvánítják.«

— Pártunk hangsúlyozni szeretné, hogy még az önöktől legtávolabb élő népek is rendkívül nagy figyelemmel kísérik, mit cselekszik a szovjet nép, mert az, ami a Szovjetunióban történik, saját jövőnk eleven képe — mondotta Pierre Justin, a Guandeloupei Kommunista Párt Központi Bizottsága politikai irodájának tagja.

A guandeloupei kommunisták hűek a kommunista és munkáspártok marxista—leninista alapon való egységének elveihez.

A tudomány a kommunizmusban találja meg hazáját

Nyikolaj Szemjonov akadémikus, a politikai és tudományos ismereteket terjesztő országos társaság vezetője beszédében hangsúlyozta: A szovjet tudósok boldogok és büszkék, hogy az SZKP új programja ilyen nagyra értékeli a tudomány szerepét a szovjet társadalom fejlődésében. »A tudomány a kommunizmusban találja meg hazáját« — mondotta.

A Nobel-dájas kiváló tudós biztosította a kongresszust, hogy a szovjet tudomány az ismeretek minden terén ki fogja vívni az elsőséget. »A kommunizmus eszményei lelkesítenek bennünket.«

Szemjonov akadémikus megállapította, hogy a széles tömegek nagy érdeklődést tanúsítanak a tudományos ismeretek iránt. Ezt úgy értékelte, mint a «szovjet rendszer egyik jelentős vívmányát. Hangsúlyozta, hogy fejleszteni kell a tömegek tudományos és tudományos-műszaki alkotó munkáját.

Az SZKP új programja büszkeségünkre és az egész szovjet nép nagy boldogságára szolgál — jelentette ki Otto Kuu- szinen, az SZKP Központi Bizottságának titkára.

Otto Kuuszinen foglalkozott az SZKP új programjának számos tételével, amelyek különösen értékesek a marxista—leninista tanítás továbbfejlesztése szempontjából. A többi között ezekhez a tételekhez sorolta a következő kérdéseket:

a kommunizmus anyagi-műszaki alapja megteremtésének útjai; a kolhozok, mint á kommunizmus iskolái a parasztság számára; a társadalmi tulajdon két formájának átnövése egységes kommunista tulajdonná.

A testvéri marxista—leninista pártok — állapította meg Kuuszinen — teljes helyesléssel fogadják az SZKP új programjának tételeit a különböző országok szocializmusba való átmenetének különféle útjairól, a mai kor jellegéről, a függetlenségüket nemrégen kivívott országok nem-kapitalista fejlődésének lehetőségéről.

Az SZKP Központi Bizottságának titkára megállapította, hogy a monopol-kapitalizmus állammonopolista kapitalizmussá nőtt át és hangsúlyozta, hogy az imperializmus most minden eddiginél jobban veszélyezteti a világ békéjét. Hozzátette, hogy a háborús veszély fő forrása — az Amerikai Egyesült Államok.

Kuuszinen megállapította, hogy a világuralomra törő állammonopolista kapitalizmus az »antikommunizmus« zászlaja alatt ügyködik, majd hozzátette, hogy ez non eredeti dolog, a hitleri Németország is azt hirdette magáról, hogy a kommunizmustól menti meg a világot.

Nemcsak a szocialista orseáMarosán György elvtárs, az SZKP XXII. kongresszusán részt vevő magyar pártküldöttség tagja ellátogatott a Moszkvai Izzólámpagyárba, s ott az alábbi beszédet mondta:

— Elhoztami önöknek — kezdte beszédét Marosán György — a Magyar Szocialista Munkáspárt tagságának, a magyar munkásoknak, a XXII. kongresszuson részt vevő egész magyar pártküldöttségnek és személy szerint Kádár János elvtársnak baráti üdvözletét.

— Önök úgy fogadtak bennünket mint vendégeket. Engedjék meg azonban, hogy elmondjam, nem vendégeknek, hanem családtagoknak érezzük magunkat Ma jobban erezzük, mint valaha, hogy otthonunkká válik a napról napra erősödő szocialista tábor.

Marosán elvtárs utalt arra, hogy

azok a nagy sikerek, amelyeket a Szovjet adóban a most folyó grandiózus építőmunkában elérnek, tovább erősítik az egész szocialista tábort.

— Jól tudjuk, hogy a szocialista tábor egysége sikereink záloga — mondotta. — Kijelenthetjük önöknek, hogy a magunk részéről úgy őrizzük ezt az egységet, mint a szemünk fényét. A Szovjetunióval való barátság és elszakíthatatlan szövetség külpolitikánk sziklaszilárd alapja,

— A szovjet—magyar barátságnak egyébként mély történelmi gyökerei vannak — folytatta a szónok. — Ez a barátság még 1917-ben született a nagy orosz pusztákon. Ott akkor katonaruhába bújtatott és fogságba esett magyar munkás- és parasztfiúk ezrei és

gok ellenében emelik fel az »antikommunizmus« fekete zászlaját. Azzal leplezik a népek nemzeti szabadságharca elleni mesterkedéseket.

A szónok hangsúlyozta, hogy az Észak-atlanti Szövetség az amerikai imperializmus politikájának legkoncentráltabb megtestesülése. Az Egyesült Államok a NATO rendszerével, mint faltörő kossal betörte az európai kapitalista országok kapuit, hogy az amerikai tőke oda behatolhasson. A nemzeti érdekek elárulásának nevezte, hogy a nyugati hatalmak egész sora hozzájárul Ny u gat- Németország felfegyverzéséhez.

Otto Kuuszinen teljesen egyetért azzal, hogy a kongresszus szigorúan elítélte a frakciós pártellenes csoport tevékenységét. Megállapította, hogy a csoportnak semmi közös platformja nem volt. Mo- lotovnak a pártellenes csoportban játszott szerepével kapcsolatban azt mondta, hogy »a pártnak nincs szüksége ilyen megrögzött és rosszindulatú politikai spekulánsokra«.

Mint proletár internacionalisták, nem hallgathatunk az Atban Munkapárt vezetőinek Bzakadár tevékenységéről — folytatta Kuuszinen, majd hangsúlyozta, hogy »az albán vezetők cselekedetei az imperialisták kezére játszanak«.

forradalom zászlajához. Ez a barátság és szövetség, amely az Októberi Forradalom viharában jött létre, kiállta a történelem próbáját.

A magyar nép sohasem fogja elfelejteni, hogy a felszabadulását a Szovjetuniónak köszönheti, hogy a szovjet hadsereg jött segítségünkre az 1956-os ellenforradalom nehéz napjaiban.

— Sohasem felejtjük el, hogy Magyarország minden táján, valamennyi vidékén ott láthatok a szovjet katonák sírhalmai. E sírok mindig emlékeztetni fognak bennünket arra, hogy szovjet emberek életüket áldozták Magyarország felszabadításáért és a magyar nép- hatalomért.

A továbbiakban Marosán elvtárs részletesen szólt a XXII. kongresszusról.

— Mi, a magyar pártküldöttség tagjai — mondotta — úgy érezzük, hogy nagy tisztesség jutott számunkra osztályrészül, amikor most részt vehetünk a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII kongresszusán.

— Amikor ott ülünk a csodálatos kongresszusi palota nagytermében, és figyelemmel kísérjük a tanácskozás menetét, úgy érezzük, hogy

ez a terem valóságos világítótorony — a humanizmus, az igazságosság és az emberiség jobb jövőjébe vetett hit fényeit sugározza szerteszét a világba.

— Ezekben a napokban a palota felé fordul az öt földrész haladó emberiségének figyelme, hiszem a kongresszusi

Bátorításuk azt jelentené, hogy »lemondunk a szocialista tábor egységének megvédelme- zéséről«.

Baráti érzéseink az albán nép iránt változatlanok maradnak — hangsúlyozta Kuuszinen.

Alekszandr Seljepin, a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működó állambiztonsági bizottság elnöke megjegyezte, hogy aktivizálódik az imperialista, különösen az amerikai hírszerzők felforgató tevékenysége. »Mindenütt látni az Egyesült Államok központi hírszerző hivatalának nyomait.« Nyugat-Berlint az NDK és a Szovjetunió ellen irányuló kémtevékenység központjává tették.

Alekszandr Seljepin utalt arra, hogy az amerikai hírszerzés szerteágazó hálózatára évente 3 milliárd dollárt költenek. A Szovjetunió és a többi szocialista ország a legfőbb objektum az imperialista hírszerző szervek számára, amelyek turistáknak álcázva küldik kémeiket a Szovjetunióba.

»Az állambiztonsági bizottság szervei az ellenséges hírszerzők cselekményeinek meghiúsítására összpontosítják legfőbb erőfeszítésüket« — jelentette ki Seljepin.

A párt által szétzúzott pártellenes csoport bűnös tevékenységéről szólva Seljepin újabb

tanácsteremben nemcsak a szovjet nép jövőjéről, hanem az egész emberiség holnapjáról is szó esik.

— Különösen mély benyomást gyakorol ránk az a nyíltság, az alkotó munkának az a szinte kitapintható légköre, amely a lenini párt XXII. kongresszusát jellemzi.

— Ezen a kongresszuson a testvérpértok között felszólalt a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttségének vezetője, Kádár János elvtárs is. Amikor Kádár elvtárs a szónoki emelvényről kijelentette, hogy egyetértünk Hruscsov elvtárs beszámolóinak minden tézisével, egész pártunk, egész népünk véleményét fejezte ki.

Marosán elvtárs a továbbiakban rámutatott, hogy a XX. kongresszus nemcsak a Szovjetunió Kommunista Pártja számára volt korszakalkotó jelentőségű, hanem történelmi mérföldkövet jelentett a nemzetközi munkásmozgalomban is. E kongresszus jelentősége felbecsülhetetlen a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság számára, és nagy hatást gyakorolt egész fejlődésünkre.

— A XXII. kongresszus szónoki emelvényén a küldöttek beszámolnak a legutóbbi évek fényes sikereiről.

Népünk együtt örült a

szovjet néppel akkor, amikor ezeket a sikereket elérte.

Budapest és a magyar városok és falvak lakói a szovjet emberekkel együtt ünnepelték önfeledten a Szovjetunió űrkutatási sikereit, és olyan büszkeséggel beszéltek Gagarinról és TyilowróL, mintha csak hatenyeket sorakoztatott fel, melyek arról tanúskodnak, hogy a pártellenes csoport részvevői személyesen felelősek az SZKP és a szovjet állam több kiváló vezetőjének megsemmisítéséért.

Itt az ideje — mondotta Seljepin a kongresszusi küldöttek helyeslése közepette —, hogy a párt előtt felelősségre vonjuk a pártellenes csoport részvevőit, akik megmaradtak régi álláspontjukon.

Alekszandr Seljepin gúnyosan emlékezett meg a Nyugat és különösen a burzsoá sajtó szovjetellenes hadjáratáról. A burzsoá sajtó olyan koholmányokat terjeszt, mintha a párt- ellenes csoport kérdésének megbeszélése az SZKP XXII. kongresszusán arról tanúskodnék, hogy a pártban szakadás jött létre, az SZKP egysége csorbát szenvedett.

Seljepin ezekre a koholmányokra válaszolva kijelentette, hogy az eszmeileg és szervezetileg szétzúzott pártellenes csoport részvextöt a legcsekélyebb veszélyt sem jelentik a párt számára. »Ezek a politikai hullák még a veszély árnyékát sem jelentik.« Csak

azért beszélünk róluk —mondotta Seljepin —, hogy még

(Folytatás a 2. oldalon.)

zánk fiai lennének. Nagy érdeklődéssel és lelkesedéssel hallgatjuk az elkövetkező húsz év kommunista építésének nagyszerű terveit, amelyeknek alapjául az eddig elért fényes sikerek szolgálnak. E tervek megvalósítása egyet jelent a kommunizmus fölépítésével. Az ember keze munkája és az emberi gondolat megtermékenyítő ereje váltja majd valóra azt, amiről az emberiség legjobbjai évszázadok óta ábrándoztak. Akkor majd az egész emberiség meglátja, hová ve-, zet az az út, amelyet a feltartóztathatatlanul izmosodó kommunista pártok mutatnak az emberiségnek világszerte — mondatta a jelenlevők viharos tapsa közepette Marosán elv- társ.

A szónok ezután rámutatott:

Bizonyosak vagyunk benne, hogy az elkövetkező két évtized az új, nagyszerű eredmények időszaka lesz.

Marosán elvtárs beszédének befejező részében hangoztatta: — Amikor majd a magyar kommunisták küldöttsége a Szovjetunióban tett útjáról hazatér, elviszi magával a felejthetetlen találkozások, a testvéri fogadtatások szíveit melegítő emlékét is. Az a fogadtatás, amelyben Kádár János elvtársat Gorkijban részesítették, az az igazi szeretet, amellyel Révész Géza elvtársat és engem önök itt, ebben a gyárban fogadtak, felejthetetlen élményünk marad. Köszönjük ezt a fogadtatást, és engedjék meg, hogy így búcsúzzunk önöktől, drága szovjet barátaink: a viszontlátásra!

A gyűlést Cvetkov elvtárs, a gyár igazgatója zárta be. Tolmácsolta a vállalat kollektívájának üdvözletét a magyar népnek, éltette a magyar—, szovjet barátságot. (MTI)

Marosán György elvtárs beszéde a Moszkvai Izzó lámpagyárban

tízezred csatlakoztak a népi