Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-17 / 220. szám

Vasárnap, 1961, szeptember 17. 5 SOMOGYI NÉPLAP Nagy Sándor: A ROSSZ S1MONNE mikor Erzsi hozzáfogott csak az ajtóra szárította fülét, soványságát. Dologra ugyan a rosszat elkövetni, hogy pergett a szívétől, mint a ügyes, de mi haszna »elhúz­még tisztán látszott az dob. igazsága. Nem tűrhette tovább, . hogy embere így megalázza, \ az időváltozást! — S újra az ajtón dobolt a fejszefokkal. Erzsi nem tudott mozdulni, pedig már szánta a hencegő könyörgését. Minden szavát ták" a gyermekek. Belőle már sohse lesz szeretni való asz- szony, és a hasát úgy bámulta, dorászott Amikor mw mintha a világon nem lenne előre ismerte, hiszen üres pely- ttffTocszomorúbb völgyecske. Az is va volt csak. Nem a földet felötlött benne csakugyan, bánta Bandi, mert amikor hogy nyalka embere mellett megvolt, akkor se törődött ve- tán kitarthatna türelemmel, ]o_ csak az egy lovával szere- hiszen szerető gondosságával hajlította magához legényko­rában, s talán mert a dédelge- kényességéhez, férje nemsokára meg- , _ érkezett: dülöngélt, du­moha ez pár nappal ezelőtt még természetes volt számára. De pillantotta a küszöb elé ezen az éjszakán nem bírt a holmiját, csak felnevetett: — nyugtalanságával, és megleste Ez a stafírumg, téeszmégér? — Simont, amint a lafancával fe- Es öklével verni kezdte az aj" küdt. Még a nyári ablakot se tót. — A jegykendőt is add hajtották be, úgy ttfak-danol- ide, hé! Hova lett a szere­ink az előleg búzarész árából, lem? ... Nyiss ajtót csepű-ba- tés kellett a És akkor már nem bántotta ba, inert kötelet fonok a ha- azért vette el. Most azonban hogy'szmte rí érté, s az anyjáé semmi alazat hogy o csúnya jadból!... mindez utálatosnak tűnt előtte, ra most is neheztelő, hegyes« is vegtere — hanem mintha Erzsi összeharapta cserepes s az anvósa hiába verte a ros- szemeket vet. Mert az apja a tűz égette volna pargetbluzat, ajkat, s a szeme majd kiesett tát. Erzsi nem nyitotta ki ne- legjobb játszótársa neki, aki irigy selymeket látott tűnd ók gödréből. Az ajtót mégse nvi- ki az ajtót. tán a kamasz lelke miatt nem leni. Úgy fájt neki minden, tóttá ki, és Imrikét is vissza- igy a fiacskája cókmókját képes a munkára. Lehetséges, ami sohase lehet mai-, hogy az húzta, aki már ugrott az ágy- összeszedve távoznia kellett vé- De egy ártatlan nem veri úgy elviselhetetlen. De kibírta, ról félretolni a reteszt. Akkor ^1, de mire Erzsi az utcáról fejszével az ajtót. És Erzsi ak- bár a szeme üveg lett reggelre, az aPÍa belerúgott az ajtó al- is hallva fenyegetődzését, még kor kezdett félni megint. Nem ’ jába és megfordult. — Megbá" ------ v ;;í A1 u ■,‘„v,-, l modArSsí- értette, hndv az ura haiszát. tett furikázni. Hisz olyan, mint a gyermek, s talán arról se te­het, hogy ilyen a természete. Azért szereti annyira a kisfia, és a gyermekeit falhoz tudta nod ez^ — kurjantotta egy kötéldarabbal megerősí­tette a reteszt. Aztán vissza- volina hajintani. Mert hát hogy világ füle hallatára. — Tán azt ült a priccsre, tovább gyötrőd­je lehet így kihasználni egy hiszed, köllesz nekem, apadt" ni. Vasárnap volt, mégse fő­asszonyt: a szívét ölni, mikor ő Söbe? “ ^ otthagy­va elment vissza oda, ahon­zött, hanem paprikáskenyeret lökött a gyermekek szájába, értette, hogy az ura bajszát mért látja cikázni. — Hallod? Nyisd ki, mert szétverlek a viskóddal együtt! — zuhogtak az ajtóra az üté­sek. — Jogom van a házamba olyan volt hozzá, akár a falat nan jg^t. akik szintén hallgattak, életük lépni, nem? Te akarsz megál­kenyér. Eddig is azért nem tett ott nyiijván csak a pén- naKf változását sejtve. A lítani, rongy? Apróra darabol­J“— rágta kör- lak!... Lóránt János: ÁLLATGONDOZÓ. ellene, mert neki olyan anyja ze kellett, mert nemsokára íiúcsk3 durcásan volt, aki síirt jóságában; s ami- megjelent az anyós, ami azt je- Piroska^mee isS feSZltette aZ éleVel lentette, hogy Bandi az anyja- aPJat pártolva , .Piroska meg is. gon­kor a boldogult intésére „— , , ,. hoz szorult haza. A venasszony dőlt, latta szülője^ szeme,, úgy száut a menye udvarába> amelyből Krisztus bánata tű- mint a sárkánykígyó, és rögtön zott feléje. És ilyenkor mindig fújta a magáét: — Ezt hun ta megsajnálta a gyermekeit, akik múltad, te szégyentelen? «.ami aj »«K-údott uradat _____„ _____ költözött beléd, n em sejtették, hogy a szájuk- hogy a pokolra akarsz szállni'' nem hites Ki­mája visszarúgta, és Erzsi bé- változott. — Könnyű azt mon- nultan csodálkozott, hogy ml- dani Salgó elvtárs, de ami élek féle új veszedelem tört a ház- boldogság, abban magának is ra. Salgó felemelte a földről, nehéz tenni. Eldobhatja-e végigsimított keskeny vállán, könnyen, ami reménység, hogy s ő szégyenkezve takarta le felváltsa az örök bánkódással. felcibált combjait előtte. A Ki nem állna ki nehéz vasa­ha valakit szorította vissza könnyét, s •» m i fogja most már meg­az édesanyja búját szopta aj- jyj; menteni? — ijedezett kaira. S akkor Erzsi megdob- magában Erzsi. Ki is bent azon, hogy ezeknek most avatkozna bele, amikor nincs már csakugyan nem lesz ap- férfirokonsága; a szomszédok ic.lclL)aib L.ulru clul édesdeden aludtak most * és ÄÄSÄ *“ ““ meg‘ ismertek. De hiszen úgy igazat, mert mindig az asszony mületébL csuklott resietett már fészkük itt: mindent a hűn es- mivrihnm r, muieteDen CSUKiOH, reszKeteu. De Salgó mindenkit tulordi­s fülelő vadakká nőnek. Ajh, le'még. De nem rosszabb-e az tott' olyan gyűlt seb már az ő keb- csakugyan, aki örök hűséget le is, hogy legszívesebben fogadott, most meg eltökélte megdöfné a disznót, aki csak kidobni az urát. Hiszen az em­ból vitte el apjuk az élést. De Aj, így gondolkozni egy mies sjncs mar fészkük itt: mindent a bűnös; mivelhogy az ura aztán dac ébredt Simonnéban, asszonynak. Mit^tehetfia™, széjjelrúg a szarka-veszekedés, egyszer sem akart elválni tő- megharcolni porontyaiért, s nem engedni abból, ami sa­— Hun van neked családod, te tékozló? — lökdöste vissza az'újra tápászkodó Bandit. ha nem is nézhet a béka a ha­sadra. Ha eszed lenne, ráhagy- már nád, hiszen akkor is a te Jussuk lehetne. urad, ha a Pisze Böske pende- «* ux<*u ^ az A m1pnk már hitváTlv ka — ­És reggelre mind a küszöb lén ül. Inkább magadra ve- zabái és flegmán böfög. Jobb bér azért nyúzza a varangyos Íó, Hát art en" élek! ~ kiáltott Erzsi­elé hányta a Bandija göncét, szed a gyalázatot? Ki okosí- is, ha elment, mégha üresség, békát, mert rút, és mérges lé p-Huik ’ tovább \ mi könnyen ráállnák ón Nem volt sok, mert munkátlan- tott így ki? A népnevelők, tu- sötétség is fogja körül őket. g 3 ságábpn mindenét eladogatta dóm én. De kinek köllesz, te De Bandi nem ment el. Visz- már, s a kopasz bútorok álltak sovány tej. ... sziajött fejszével. Hogy is ment az első házban. Már teljesen Be nem állt a szája, s az volna el, hiszen a bugyelláris tönkretette a családját, amikor még csak bosszantotta, hogy anyja nem fogadja haza ke­mások annyira virágoznak — válasz nem érkezett az ajtó nyérpusztítónak. És ő sokkal folyik a hasából. kis dolgosunkat? Rohadék! — Annyira fájt most már a £s rugdalttá mellbe, farba, lelke, hogy nem félt a döngő ahol érte. ajtótól, hanem szinte kívánta, Bandi azonban megtermett, hogy bűnében tépázzák. Meg- nagytestű volt, s fel akart kel- adóan bámult az urára, aki be- ni mindenáron. Bikanyakával nyerne.. — Eh — legyintett Salgó semmi se lesz belőled, ha ját lábadra nem állsz. — Nekem még a semmi is so­kat érne, ha hitem támadhat­na. Hiszen én nem magamnak- Bár is a rosszra... de hiszen maguk is lélekre óvnak..., hogy meg­nyerjük magunknak a mási­kat. .. — Ezt a barom-állatot szív­vel nem lehet betörni — mor­és Erzsit sose bántotta még mögül. Erzsi soha nem tudott jobban megszokta azt, hogy törve az ajtót, fejszével a ke- előre tusált, s elkapta kezével dúlt Salgó, s aprócska raksze­ennyire a mások gyarapodása, perlekedni, s régtől fogva Erzsinél oldozódik a zsebken- zében eléje dobbant. — Most a kurta csizmát — Ne moz- me reátett diadalomtól esi.lant. Tán maga is rossz, vágna mint egyetlen fegyvere a hallgatás dő sarka. Ha meg nem adja a .ia.i fesz neked, kommunista dúlj, te! — bődült ekkor egy Kergetni kellene ezeket, a tyúk — gondolta aztán meg- volt. Ügy tudott ö nyelni, pénzt, akkor földre vágja íe- vallású!... másik hang, Farkas Dezsőé, s amíS a pusztában nem üvölte­megszeppenve. A téesz-brigád- mintha órákig savót ivott vol- leségét, és addig öklözi. Mert ő A fejszét mégis eltámasztot- annak a tenyere is Bandira nek egyedül. — S nyomatékül ban kiibütykösödött hüvelykaj_ na, pedig, jaj, sokszor haran- búslakodni akar, hiszen oda a ta, mert kéjjel, dühe játéká- sújtott. — Elbánunk veled, a- Eandl eltekvo ját harapdosta, s a ház nehéz gok repedtek a fülében, tölgyfaajtaján hallgatódzott, A m« őst is kínozta az gyermekeit sem öltöztette fel, Jwi anyósa szava, hiszen s azok kerek szemekkel lesték, melyik asszony ne hogy mi lelte szelíd anyjukat: lenne hiú a szépségére. Még mert nem nyitott volna ajtót az olyan is, mint ő, aki szűk föld. Lám, ezzel állított a kü- ban szokta őt verni. Puszta kártékony féreg. — És a két csizmájába rúgott. senkinek; pedig a szomszédok közül már sokan keresték, és elcsodálkoztak tettéin. Szállt a hír utcaszerte, de Simonná helyen élt, de sokat látott már: és nagyon jól tudta, hogy a kendő se takarhatja el kisma­dár-fejét, a bő ruha deszka­szöbre most is. — No, meggyüttem, nyiss aj­tót! Nem hallod? A mindenit a leborult világnak! Hát már mulatni se szabad? Oda a föld, megint kódoroghatunk. Hát hová menjek, mondd? Kolhoz­ba, egységre? Nincs azadallá- rium isten, így is kivárom én kézzel szakajtóba le a kon- férfi egymás csizmájához rúg- Az nyögött, de mintha fülelt, tyát, pedig a haja csakugyan dosta férje mindjobban el- » csodálkozott volna, hogy sze­szép volt, sudaras ostor, s ezt nyakló testét, majd ököllel súj- mélye ím, valami gyűlés tár­az egy szépségét is vérig csu- kották a földhöz. Erzsi tehetet- gya lett. pálta. A ház földjére rántotta lenül bámult ífz elszánt bri- vele, hogy szinte harmatozott gádtagokra, akikből jó néhá- a homloka töve, és verte nagy nyan álltak még a küszöb előtt, öklével, a bajsza akár' két az ajtófélfának támaszkodva, görbe agyar. — Ne bántsák! — pityere­det! el Erzsi, és felemelte kar­ját. — Nem látja, hogy milyen Számító, okos indulat látszott tehetetlen?... Az élet megve­ri kefehajú, kiér- zökkal, mint a kutya- feleségemnek reggel: csőt. Igazi, erős, fér­deniesült birkózótes­tű egyszerű dolgozó hanyagul rátámaszko­dik az asztalra, olyan súllyal, hogy a vállalat idős hivatalnoka re­megve hallgatja a rettentő hangú sza­vakat: — Idefigyeljen, maga vén bürokrata! Ha perceken belül ezt el nem intézi nekem, hát... hát... kiké­rem a munkakönyve­met! — Végtelenül saj­nálom, kedves kar­társam, de a rendel­kezések. .. — Nem érdekel a dumája. Hajlandó el­intézni, vagy tudom, hova kell menni! — Én csak aszerint cselekedhetek, ahogy nekem megírják közlönyök. — Szóval nem? — Nem! — vágja rá elszántan a hiva­talnok, maga is csó­vál, nem fogadja te Mariska, nekem fias jellemre vall. őket az ügyfeleknek ma nem tudnának Parancsoljon, kedves nagyobb örömet sze- egészségére. Ha nem rezni, mintha Kovács veszi tolakodásnak, kariárs meglátogat- egy kis dióspogácsá­na. És kívánságom, val is megkínálom, a További íme, teljesedett. Tes- feleségem sütötte. így megkü- sék, foglaljon helyet, pálinka után jólesik. kijáró kellő tisztelet­tel és szeretettel. El­várom, hogy maga­tartásán föltétien vál toztasson. ténykedését lönböztetett figyelem­mel kísérem. m FÉLFOGADÁS * mondja el szépen, milyen ügynek kö­szönhetem a szeren­csét. Különben ne is Horváth kartárs, a »vén bürokrata« po­rig sújtva ballagott haza, gondterhelten tolta félre az eléje szóljon, úgyis el fo- tett lecsót, és egész gom intézni, anélkül, éjjel álmatlanul hogy mondaná, hisz hánykódott agyában, aki ide belép, számit- a Reggel mégis jóked- hat ügyének pozitív vűen ugrott ki az elintézésére, bármily ágyból, a szokásosnál jóval előbb elindult hivatalába, s izgatot­tan várta az első ügy- dálkozva hirtelen jött félt. bátorságán, s utána pél kilenc lehetett, becsukott szemmel amikor nyílt az ajtó. várta a megtorlást. Horváth kartárs fel­vesse le a zakóját, Ne tessék sietni, hol úgy, mint otthon, és van még az este? Az én munkám is? ■ ............. .............. Ugyan, kérem. Engem a zért állítottak, illet­ve ültettek ide, hogy a dolgozók rendelke­zésére bocsássam sze­rény képességeimet. Parancsoljon még egy kupicával, ha már nem tartóztatha­tom tovább. Az ügyét pedig majd kedve­zően elintézem. A vi­szontlátásra, legyen szerencsénk máskor is, ne kerülje el iro­dám tájékát! A szívesen látott ügyfél kint a folyo­són beleütközik a fe­lettes szerv egyik ki­küldöttébe. s az izga­tottan vonja félre: — Beszéljen: mi­lyen fogadtatásban részesült, szépen be­nagy igényű legyen is. Inkább beszéljünk valami másról. Hogy van a kedves csa­ládja, a gyerekek? Ja, persze, nincsen. Nem baj, még lehet. Egyébként, ha meg De nem perceket, ugrott, előre nyújtott nem sérteném szere- szélt-e Horváth kar­hanem összesen két napot kellett várnia. A harmadik nap reg­gelén fölöttes szervé­nek vezetője hívatta magához, és atyai szi­gorral szólt hozzá: — Panasz van ma­gára, Horváth, kartárs. Hogy maga úgy be­szél a beosztott dolgo­kézzel sietett a belépő tett kartársam-.it: az társ, meghallgatta-e. elé, mintha rég nem igazi kisüsti pálinkát kellő figyelemmel a látott jó barátját úd- kedveli-e vagy az problémáját, milyen édességfélét? Mert volt a hangnem, a ugyebár, az ízlések különbözők, és azt nekünk minden vo­natkozásban méltá­nyolni kell. Gondol­hattam volna, hogy nem szereti a p an­vözölné: — Micsoda Öröm! Nem is hiszi, kedves kartársam, mily bol­doggá tett, hogy sze­rény irodámat meg­tisztelte látogatásá­val. Mondtam is a légkör, általában az összbenyomása ? — Tűrhető. Csak- válinkában inkább a barackot kedvelem, és azt is jól behütve. — sk — ri azt, akibe ilyen lustaságot oltott, s a barmoknál mélyebb­re alázza... Nem látják?... Már üt-ver, könyörögni se tud... vak, bolond, élőhalott... S íme e szavakra fel vonított Bandi valami természetellenes kutya-hangon. M ire Salgó megrázkó­dott, s mintha szaba­dulni akart volna az idétlen helyzetből, elindult az És Erzsi csak rángatódzott. rajtuk, mintha az , egész hatá- Bágyadtan eleresztette testét, rozatból történt volna, de' or- mely a fájdalomtól mindig dítoztak és gúnyolódtak a szégyen-görcsbe meredt. Eny- mindjobban elgyávuló Simo- nyire még sohase utálta ma- non. gát. Nemcsak a csúnyasága — Könnyen lebírtok ennyien miatt, hanem, hogy a szíve se — nyüszögte az már. volt Bátor. Szembe kellett vol- — Ahogy te a gyengébbel — na szállni vele, s résbe kés- hördült Salgó. — Visszaadjuk sei várni, vagy kendőbe temet- a porciót. ve arcát, vinni a keresztet to- És Bandi egyre kevesebbszer vább. Ám az is lehet — tört szuszogta káromkodásait. — fel valahonnan a szenvedése Na, mit akartok velem, na? — ajtó felé. — Eh, butaság nvo- mélyéről —, hogy csakugyan könyörgött végül, ellenfeleinek morúsága — vonogatta vállát kommunista vallású lett, és makacs és szakszerű dühét ta- sértődötten. — De bánja fene; rosszra tanította a papja. A pasztáivá. tégy a magadé szerint — s a növénytermesztőknél már he- — Szétverni a büszke pofá- brigátagokkal elhagyta a há­tek óta arról vitázik Salgó Fe- dat! — zihálta Salgó. zat. renc, hogy az asszonyoknak Mire Bandi hirtelen zoko- Bandi akkor rögtön felkelt* milyen joga van, mit tegyenek gásba tört ki. Elnyúlt, de fe- megporólkozott, megigazgatta otthon a gyermekekkel, férjek- jét védelmezve mégis a prices bajszát, de nem nyúlt a fele­kel, mert ő csak így szervez- alá húzta. A kisfia bőgve sza- ségéhez. Mintha egy szent ült heti a fegyelmezett női mun- ladt hozzá, s apját védelmezve, volna a priccsen, olyan féle- kaerőt. hepciásan rugdosta a brigádta- lemmel-vegyes zavartsággal N em tudta, hogy íájdal- gok csizmáját. ma, zsibbadtságában — Szerencséd, hogy sajnál- mért szörnyed épp ju,k a fiadat —1 fújta ki Salgó ezen, amikor az ura püföli. a kos£r melléből. — Máskú- Magaelengedése miatt Bandi a lönben agyonkalapáltunk vol- ferji jogát erezte diadalmas- na_ ne pUSZtulj innen. Nem kodm: »Ki mer nekem ellen- akarunk látni. Bandi azonban nem moz­dult, s csak néha nyiffent a prices alatt. — Csak arra ne gondolj — Most örökre ki akarta dörögte neki Salgó —, hogyha feleségéből az engedet- mi elmegyünk innen, akkor szegülni?« — ragyogott fel ve­res szeme. És úgy Erzsi szá­jára sújtott, hogy felrepedt, s forró lett tőle az öklebütyke. De ez csak még jobban vadí­totta, verni nézett rá. Azt mondják, hogy másnap munkakönyvét váltott a tanácsházán, s a feleségét nem ütötte meg azóta. KEREK IMRE: ALKONYATI MUZSIKA Nem szólhat szebben furulya, flóta, mint ez a csoda szép ősrégi nóta. el­lenséget. Ekkor azonban valaki hátra­rántotta, és hanyatt esett a, szobaföldre. — Mit művelsz, te dög! — hallatszott egy hang, és Salgó Ferenc rák vörös ar­ca képzett a félhomályban. A hosszú bajsza macskavékony volt. — Elpusztítod azt, aki ke­majd tovább folytatod... — És te is! — fordult mérgesen Er­zsihez. — Téged is kizárunk, ha tovább engeded ezt. A bri­gádzászló otthon kapca­rongy?... E rzsi lehajtotta fejét, és úgy tűzte-csavarta fel a koniyát. A szégyen­re® rád, lusta bivaly? Kinyom- érzet még jobban erősödött ködöm a piros szemeidet! — Mii? — fenekedet!; a földről Bandi. — A saját csa­ládod ügyébe avatkozz! — És haragjában fel akart ugrani. De Salgó zömök, kurta csiz­benne, s noha valahogy meg­könnyebbült, mégse ébredt benne a megszabadítottak uj­jongó érzése. Kisebesütt ajkát összeharapta, s ő, aki kettőt se szólt azelőtt, most szónokká Szárnyal a földről, lendül az égig, bársonyos réteken, dombokon végig. Sir olyan lágyan, sír oly merengve, mintha a szívem is benne rezegne. Karmester nincsen, nem szabja kotta. Ezerszfn dallamát magától ontja. Melegen zsongó, torlódó hullám: prücsök muzsikája harsányan hull rám.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom