Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-13 / 216. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, Mfll. szeptember It megyében legtöbb' eladó KISZ-fiaítaT szavai tetszettek-e az e —*■ Egészen biztos, ein laszolt a polgármester tos beszéd volt. Egy j azonban természetesen zonytalanul .tereli. Az átjárónál .ember veszi pártfogá rosi tanács bejáratál ,tart — megint akad ember, aki felkíséri ■emeletre. Szép vagy, emberi figyelmesség kórházakban. kórház kézben tartott, nem kapcsolt válaszol: — a Somogyi N 'cikket írtak .olvasni az á ÚJ ÉV KEZDŐDÖTT Újra gyermekzsivajtól hangosak az Iskolák, benépesedtek a folyosók, a tantermek. Már hiányoztak az utcai képből az iskolába igyekvők, a párosával menő alsótagozatosok, a játékos, pajkos nagyobbak. Most jólesik látni a táskájukat nagy igyekezettel cipelő elsősöket. Megkezdődött a tanítás, tíz hónapig ismét komoly tanulás vár a gyerekekre. Ez az élet rendje. Tízegynéhány nap telt el az első csengetés óta, s már sok minden történt az iskolákban. Kádár Magda tanár a Munkácsy Mihály Leánygimnáziumban már összebarátkozott az I/a osztály tanulóival. Elmondotta nekik, hogy műszaki rajzot fog tanítani, erre szükségük lesz, hiszen politechnikás az osztály, Az új hangversenyévad tervei iTABKá — Állapítsák meg a citromsav savtartalmát — hangzik a feladat a Cukoripari Technikumban, s a gyerekek már hozzá is látnak a tavaly tanultak is« métléséhez, Díszítik termeket a Leány gimnázium I/a osztályának tanulót Képekkel, virágokkal csinosítják a tantermet a lányok. a Textilművekben sajátítják el a fonás tudományát. A Cukoripari Technikumban megtudták a gyerekek, bogy a laboratórium 31 ezer forint értékben kapott új műszereket, fontos kísérleteket végezhetnek velük. A Május 1. utcai iskolában már egy új dalt is tanultak a kicsinyek: »Itt az idő, pajtás, munkához kell látni« — énekelik teli torokból, s ha néha hamisan cseng is, belejönnek majd. Markos Ági és másodikos osztálytársai már százig elszámolnak, s szépen gömbölyödnek a betűk kis kezük alatt. Ott jártunk az iskolákban, megnéztük, mit csinálnak a gyerekek az első napokban. Az osztály kedvence lett Kucz- kó Józsika a Május 1. utcai iskolában. Az apró termetű kis legényke már egészen megbarátkozott az új környezettel. Gazdag programot, szép zenei élményeket ígér az új évadban a zeneiskolai Bartók Terem hangversenyterve. Az évadot néhány hét múlva Wehner Tibor zongoraestje nyitja meg. Műsorán Bach*, Beethoven-, Schumann-, Kodály-, Bartók- és Liszt-művek szerepelnek. Novembertől februárig bérleti hangversenyek lesznek. Hallhatjuk majd a Budapesti Fúvósötös és Sziklai Erika énekművész közös hangversenyét, majd a zeneiskola tanárainak Bartók—Liszt-estjét A jövő év elején jön Kaposvárba a Budapesti Trió (Hi- dy Péter — Sümeghy László — Lieber István). A bérlet utolsó előadásán G. Schmald német hegedűművész ad hangversenyt Az évad Váczy Gyula zongorakoncertjével zárul a Bartók Teremben. Több nyilvános hangversenyen hallhatjuk a Kaposvári Pedagógus Kórust Az őssztű cserehangverseny keretében Tatabányán vendégszerepeinek. A jövő év első negyedében a Közalkalmazottak Zenekarának operaházi vendégszereplő léptével operaária- és koruses-^ Egy ifjú titán töri fejét a pesti ten rmitet.Irrvz.naU- he a rcilrvl bölcsészkaron. Nagy gondban van: wn mutatkoznak: De a Csikyc könyvtárszahot Végiéit, sokfelé Gergely Színháziban. A tavasz- v hívják. Hova is menjen, melyiket szál az Éneklő Május című kó-y válassza? Fölkereste egy depuláció rushamgversenyen a négy ka-J cS^ «posvari kórus aa szamot tilda- y rá3« Könyvtár vezetői posztját. Az sáról, fejlődéséről. Majd Isimét - ifjú felháborodottan visszautasítotcserehangversenyt bonyolít lei,tó: „ , . _ , , yr- , . _ j , , , a — De kerem, hova gondolnak a Kaposvári Fedagogus koras^ önök? Én írónak készülök: Mit a Budapesti Egyesült Izzó kó-v képzelnek, hogy fogok én Csurgón rusával. A fővárosi vendégsze- Cirni? •, . . . „ . reples alkalmával rádioanek- - nai vitéz Mihály ... Aki egy ki- Jésre is megjelennék a stúdió j csit mostohább körülmények kö- Kojn Czöít is halhatatlan alkotásokat proA dukált. Újdonság lesz a városok köz-^ Ügy látszik, az érv nem volt elég bérleti cserehangverseny. > »$£ V^vwSSÍ w - rl Q ilr.OJ*\i%pa r.o tu rrcirv rvirv-lz/v vs o *c _ . , ... Biztosan ezt gondolta magában: ^ — Könnyű volt Vitéznek: Neki $ nem volt más választása ... s ... s A közelmúltban ünnepelte 50 s esztendős jubileumát a legrégibb orosz kórus a moszkvai íCsajkovszkij Teremben. Az A LEGJOBBAK JUTALMA: vonatjegy Helsinkibe Ezt a kaposvári zeneiskola, a, pécsi zenepedagógus szakszervezet és a nagykanizsai zeneiskola rendezi. Ennek keretében hallhatjuk majd a kaposvári zeneiskola és a nagykani-. zsai zeneiskola tanárainak egy- egy kamaraestjét és a pécsize-y ,,,, . , , neiskola zenekarának koncert->J3n.^e.n alakult Pjatmtcki, ja. Ebben a bérletsorozatban >^^ÍórujL.“ Munka Voros lesz még két szóló zongorae&t^ is. — A szókimondó polgármester >Zászlórendjével tüntették » * » ki. Magyeszerte igen nagy az érdeklődés a VIT-sorsj egyek iránt. Már eddig több tízezar sorsjegyet adtak el a KISZ aJapszervezetek és postai kézbesítők. A KISZ Központi Bizottságának titkársága most határozatot hozott a sorsjegyeket legeredményesebben terjesztők jutalmazására. Szabó György, a megyei KISZ-bizottság agit-prop. titkára a következő tájékoztatást adta a jutalmazásokról: ■— A megyei KISZ-bizottság a VIT-sorsjegyek terjesztésére versenyt szervez a fiatalok, az alapszervezetek és a között. A sorsjegyet jutalma: részvétel a Helsinkiben megrendezendő VIII. Világifjúsági Találkozón, egyéni terjesztés második helyezettjét kéthetes csehszlovákiai, 3. helyezettjét pedig kéthetes hazai üdüléssel jutalmazzuk. Azok az és úttörőcsapatok pedig — három-három legjobbat melyek a taglétszámhoz a legtöbb sorsjegyet adják el, ezer-ezer forintot kapnak mondotta Szabó György. Országos energetikusi értekezlet volt Kaposvárott . Gronchi olasz államelnök a k5- ^ zelmúltban egy dél-olaszországi vámosban mezőgazdasági problémákról beszélt. Ekkor éppen nagy szárazság volt, és a nap égetően tűzött. Gronchi beszéde u2án megkérdezte a polgármestert, hogy jttek-e az embereknek. elnök úr —vá- —, csodála- félórás eső még jobb lett volna. * * • Egy idős bácstka lépeget bi- az utcán. A kezében levő fehér bottal kopogtat- a járdaszegélyt, az a »vezetője«. Félő, hogy a lépcsőre lép elesik. Valaki odamegy hoz- karon fogja, és jó irányba Az átjárónál egy fiatalveszi pártfogásba. A vá- bejáratánál — oda megint akad segítőkész aki félkíséri a második , megható, és jóakarat! Az Egészségügyi Miniszté- tott a moszkvai rium minden évben rendez 1a- pasztalatcsere-értekezletet a különböző kórházak, egészség- ügyi intézmények energetikusai részére. A kaposvári kórházban tartották meg az idei tapasztalatcserét, s azon a többi között 19 megyei kórház képviselői vetitek részt. A kétnapos tanácskozáson Gecser Ottó, az Egészségügyi Minisztérium főmérnöke szovjetunióbeli tapasztalatairól szá— Láttam feleségedet a párt- hogyan fejlesztik őket Rudó>naP,yn ~ mondta a gépkocsia m .......................> vezető főnöke, és humorosan A ndrás, az Egészség:gyi Mi-vte(e'c; — Ügy látom, lefnsztenum foenergehikusa az%maradsz a fejlődésben... ország kórházaiban, egészség-^' — Az még csak rendben van, Ügyi intézményeiben szerzettlemaradok, de ezt érezteti is velem ... Képzeld, amitapasztalatait ismertette. Pápai Lajos, a kaposvári üzemvezető mérnöke a Somogy megyei tapasztalatokról szélt A tanácskozás részvevőd megtekintették a kaposvári zat, és megvitatták tapasztalaméit be. Elmondotta, mit Iá- ’ taikat HERNÁDI GYULA: őgipnáif CL (hujAéjpjezett A hid fekete pillérei a vízbe húzódnak, a szél elfogja és a folyóra erősíti az ég sárga, részeg vonalait. Nem szólok, hallgatunk. Nem szállunk buszra. A híd felett megállnak a felhők, árnyékuk rásiklik lépésünkre szögletesen, lengő ajtókkal, mint nyitott, keskeny bútorok. A szél lassú, áthúzódik a bolond alagutakon és kiabál. A túlsó parton sovány, zöld hintalovak tartják a faltit, s a kövek semminek sem örülnek, a kövek nem tudják, hogy vannak. — Igen, azt mondtam, az Erikának még nincs Einsteinje. Elnagyoltak, egysikúak a fogalmaink, olyanok, mint a klasszikus fizika tételei, csak közepes nagyságrendre érvényesek. Az atomkicsi és csil- lagnagy világnak más törvényei vannak. Szeretsz, Mária? — Nagyon. — Miért szeretsz? ■— Nem tudom. Csak érzem, meg kell köszönnöm nekeif ezt az estét. A kezedet, a hangodat, ezt az érzékeny, bonyolult örömöt. Egyszer gyerekkoromban álmomban óriási kék réten játszottam; a rét szélén fehér volt a fű, s a fehér fű mögött világoskék, apró templomok álltak. Hiába próbáltam, nem tudtam eljutni a templomokig. Mikor veled vagyok, elindulnak felém a templomok. Jönnek a sűrű kis tornyukkal, meszelt, lcegyelemszínű hajójukkal, bátortalan vonalak mentén, imbolyogva, képtelen bolyongással, mint a csecsemők. — Tudod, milyen szép, amit mondtál ? — Tőled tanultam, ha Szép. — Kis csacsim. Szeretsz? — Nagyon. — Ügy érzem most magam, mint amikor körhintán ül az ember, és a kosár már majdnem vízszintesen repül; elakad az ember lélegzete, nem érez semmit, csak van, mint a tárgyak, de ugyanakkor tudja is, hogy úgy létezik csak, mint a tárgyak... és nagyon boldog. Átérünk a hídon. Elindulunk a parton; kék emeletek alatt járunk, figyelmes bársonyon, alig emelkedik alánk az út, a hold apró hullám a folyón. Hallgatunk. Miért jössz mellettem ilyen csendesen, ilyen megfojtott mozdulatokkal, Mária? Nézd, milyen szép a város. Megoldódtak a láthatatlan csomók, és a folyó olyan ismeretlenül szép. mint a kezed. Homályos, hosz- szú vonások vannak a tenyereden, nem ismerem a jövődet, a kis borítékokat, melyekben elviszel a világnak, anyádnak, gyerekeidnek, a füveknek, a fáknak. Szeretlek, Mária. Nem vagyok istenfélő, mert nem tudom, van-e isten, de tudom, a parancsolatok fölött kis kék templomokba ágyazva jössz felém, és belőlem nem indulhatsz tovább; már nem lehetsz nélkülem. Ha el is felejtesz, mindig ott leszek fehér folyosóidon, betemetett, keskeny árokként, s az árokban apró, faragott képek kuporognak, várják, hogy kiássad őket, mikor a hold már csak félteié vonás lesz, és a tehetetlen égre durva, nagy szöveteket dobál a szél. — Szeretsz, Mária? — Nagyon. — Mondd sokszor. — Nagyon, nagyon, nagyon szeretlek... — Mindig? — Mindig. — Ha meghalok, akkor is? — Nem halhatsz meg. — De ha mégis. — Akkor én is meghalok. — És a gyerekeid? — Ne gyötörj. Nem tudok nélküled élni. — Elfelejtesz. — Nem akarok nélküled élni. — Élned kell nélkülem is. — Nem halhatsz meg. — Meghalok. — Nem halhatsz meg. — Fázol? — Nem. — Hideg a kezed. Gyere, elkísérlek. Felszállunk a harminckettesre. — Még ne menjünk. — Menjünk. Haza kell menned, megfázol. Remegsz. — Még ne ... — Ezért külön szeretlek. Menjünk még egy megállót gyalog, aztán felszállunk, jó? — Menjünk. A levegő tele van fáradt mozgással. A boldog gyökerek ereim mentén kúsznak, levisznek a földbe, álomban támoly- gok. Jó veled lenni, Mária. Fogni a kezedet, simogatni a hajadat. Szeretlek. Még tartjuk az időt, nem engedjük el magunktól. A világ több, mint amennyit látunk belőle. En többet akarok a világból, mint amennyit ígér. Hallgatunk, mint a folyó partján a kékessárga fal. Mária, én jobb vagyok melletted, mint amilyen voltam. Nem vagyok durva a feleségemhez, nem költőm el a pénzemet, a gyereknek mindennap csokoládét viszek, nem káromkodom, mégis ... Mi lesz velünk, Mária? így nem lehet élni: hazugságban, szégyenben. Találj ki valamit, te mindent tudsz. Találj ki valamit, hogy el lehessen viselni ezt a zenét, ezt a csendet. Gyere, nézd, már jön is busz. Fázol, hideg nagyon a kezed, gyere. Vigyázz, meg ne csússzál, két hete is majdnem eltörött a lábad. Látod, már fenn is vagyunk. Mi történt veled? Mint akinek eltörött az arca, és emeli a kezét, hogy összefogja a cserepeket. Nem nézel rám, csak botorkálsz előre az ülések között, tehetetlenül, kezeddel aprókat intesz jobbra-balra. Halkan mondom: — Kérek egy átszállót meg egy vonalat... nem... nem... csak egy átszállót.., Hol vagy, Mária? Kire mosolyogsz? Ki ez a magas, fekete ember? Megcsókol, nevetve mondasz neki valamit. Nem értem, mit mondasz, messze vagy. Egyszer megmutattad a férjed fényképét. Megálló, leszállók. A jegy olyan fehér, mint a kezem. Iszapos, beteg szikla alatt van a megálló. A környék meleg, izzadt, puha. Fúj a szél. Fázom. Meztelen vagyok. hazajött, kérdeztem, miről szó a gyűlésen. Az nem tartozik a pár- — mondta fölé- ... — Az úristenit, hát osztályidegen vagyok én a családban... ? * * • Furcsa jelenségek egy rádióadó körül Ausztrália fővárosában a hadi- tengerészet főhadiszállása mellett új rádióadót szereltek föl. Az adő különös meUékjelenségek kiműködik. Olyan erős sugároz ki, hogy a az áramkörbe be kapcsolt neoncső világítani kezd. Az épületet körülvevő drótkerítést le kellett bontani, mert izzásig hevült, és felgyújtotta a környező növényeket. Szakértők megállapítása szerint a kisugárzó mágnesesség nem hat Károsan az emberi szervezetre. ... Cipőt akar vásárolni kisfiának a Somogyi Néplap egyik munkatársa. Bemegy hát a Kaposvári Nagyáruházba. Az eladó udvariasan közli, hogy az üzleteket szakosították, s a kért cipőt egy másik boltban lehet megvásárolni. Bolondját járatják az em- — zsörtölődik az újságíró. — Legalább hirdették volna, hogy ilyen változás történj Az eladó ismét udvariasan : — Benne volt kérem Néplapban, egy nagy róla. Nem tetszik az újságot? Somogyi Népfop Az MSZMP Somogy megye! Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: W1RTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda* ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. Latinka S. ü. 6. (F. v.: László Tibor) C Terjeszti: a Magyar Posta. Elő- fizethető a helvi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra U
