Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-12 / 215. szám
SOMOGYI NßPLAP 6 Kedd, 1961. szeptember It. Qif rci bú-tők, ... Fiatalos mozgású, szikár termet, tavaszi eget idéző kék szempár a napbarnított arc barázdái felett. Nehéz elhinni róla, hogy éveinek száma immár közelebb áll a hetvenhez, mint a hatvanhoz. Nyugdíjas lehetne, olyan ember, aki csak otthon, a ház körül tesz-vesz. Azt is komótosan, nagyon ráérősen, hogy pihenésnek számíthasson. Talpon álló, járó-kelő munkában volt része már eddig is elég. Mondhatom úgy is, hogy Kelecz Józsi bácsi annyit dolgozott már életében, amennyi három másnak elegendő lehetne. A faluban mondták róla, hogy nyugdíjas. De azért ne keressük otthon; a kormos hídon túl, a réten, ahol a mázsaház van, ott találhatjuk meg. Megyünk, és mintha érezné, hogy látogatói érkeznek, éppen befelé tereli a csurgói Zrínyi Tsz süldőinek egy falkáját a mázsáiéból a Fapp udvarban elhelyezett állásokba. Ha nem mondaná, akkor sem lenne nehéz kitalálni, hogy nem barátkozott meg még máig sem a nyugdíjassággaL Mondták, hogy pihenhetne. De neki nem volt kedve az otthonülőshez. A Zrínyi vezetői pedig szívükből örültek, hogy az öreg kanász tovább akar dolgozni. Ugyan melyik gyarapodni akaró köaős gazdaság nem fogadja örömmel az olyan tapasztalt, a szakmában biztosan tájékozódó ember ajánlkozását, mint Kelecz József? Ebédszünetben szakít néhány percet a beszélgetésre. A szőlőlugasra nyíló ablakú előszoba hűvösében üldögélünk. Ha bekötött szemmel vezettek volna idáig, s levéve a kendőt szememről azt mondanák, tes sék körülnézni a példás rendű, szépein berendezett lakásban, s a bútorzatból következtessek arra, hogy kik lakják a házat, mi tagadás, meg kellene hátrálni a fogas kérdés előL Mint valahány idősebb pásztorunk, ö is apjától örökölte a mesterséget, aki megint csak édesapjával járt először a falka után. Hol őrzött először? Frigyes főherceg horvátországi, topolováci birtokán vette maga mellé az édesapja, hogy tanulná meg idejében a pásztorság tudományát. Még gyerekemberkónt lett kommenciós kis- cselédje a sohasem látott főhercegnek. Legelőben gaz<jag vidék volt az a horvátországi! Végtelennek látszó. Így aztán a szódból kitűnően értő segítőtársak, a pulik mellett a kanász, a pásztorerríber viszonylag nyugaümas életet élt. Még unatkozhatott is, hacsak nem vette kezébe a kést, hogy a természettől szemmel ellopott szépet megörökítse a fában. Topolovác, Kaszó, Gána és végül Csurgó a hatvanhét éves élet állomásai. Világosan áll valahány az emlékezés bölcs derűvel ragyogó napfényében. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy Kelecz Józsi bácsi, az öreg kanász csak ma is fiatalosan buzgó munkaszeretetéről híres Csurgón, ahol idestova húsz éve él már. Ismert ő arról is, hogy olyan szép muzsikaszót tud kicsalogatni a maga készítette-díszítette bodzafurulyából, hogy elandalodik, aki hallgatja. Meg aztán nevé- zetes szép faragásairól is. Mert farag, főleg botokat és furulyákat. Mint mondja, nála a dohányfüstöt »furuglaszó- pótolja. Ma ugyan már ritkán viszi ki a mezőre az elmaradhatatlan és pompásan díszített tarisznya és ostor mellett a furulyát és a faragásra alkalmas kést. Viszont — mint élettérsa mondja — ma sem tér nyugovóra az ősrégi pásztomóták megszólaltatása nélkül. Aztán ha mégis oda kívánkozik néha napján a reggeli induláskor a csizmaszáriba a »fu- rugla« is, gyorsabb lábakon fut az idő kihajtástól a hazatere- lésig, és ilyenkor mintha az állatok is csendesebbek volnának. Mert szárnyat kapnak ott is a nóták. A Bagó kutya egyedül a furulyaszó hallatán feledkezik meg komoly mezei hivataláról. Odaül gazdája jobbjára, míg el nem hangzik a fellebbezést nem tűrő kis parancs az elcsavangó süldők visszaterelésére. Itthon, a házban alig van valami, ami az idős faragómester keze munkáját dicsérné. Ami volt faragás, mind ott van a népművészeti kiállításon. Csupán egy nemrég faragott bot jár kézről kézre a karcolt díszítésű furulya és két, még gyermekkorában faragott figura mellett. Az egyik egy termetére rátekergőzött kígyóval küzdő férfi. Még ott, Horvátor. szágban látta, amikor egy megriasztott madarásakígyó megtámadta a kaszálókat Az élmény, amit a gyermeki fantázia nagyított élet-halálh arccá, megörökítést kórt Mostanában már nem farag? Nem futja idejéből. Majd talán november után. Akkorra meglesz az a 200 munkaegység, amit a nyugdíjas Ikanász szerezhet a 130 süldő gondozásáért Ámbár akkor is nagy kérdés lesz, hogy mit faragjon Kelecz Józsi bácsi és kinek. Népművész társai élénken biztatják, hogy jelentkezzék a Népművészeti és Háziipari Szövetkezetnél Mi is biztató szóval búcsúzunk ... László Ibolya Siket János most ül, ül, csak ül a ház előtt, a sámlin, és a málló falnak veti hátát. Az őszi nap az eper fa alsó ágainál jár, fénye vörös, de nincs már tűz benne. A kazal tövében csirkék szemezgetnek, és szárnyuk csapkodásával reb- bentik szét az odaszemtelenke- dő verébcsapatot. Csipogásuk, civakodásuk zaja fölveri a csendet. Siket János csak ül. Néz maga elé rendületlenül, de nem lát semmit. Valami ráborult a szemére, és hiába a világosság, neki csak szürkeség és mozdulatlanság. Meghalt az asszony. János ül és néz. A csirkék perlekednek és esznek. A nap világít, az eperfa kopasz ágát megzörrenti a szél. Zörgeti ágait, nyikorgatja az ajtót, be- csörrenti az ablakot, és elszalad másfelé. Már csend van megint. És üresség. Meghalt az asszony. János csak annyit tud a halálról, amennyit a szeme lát, a szíve érez. S néki a halál borzalom és üresség. Meghalt az asszony. Ennyi. Fáj. Most akarata sincs. Gondolatai kalandoznak. S a múlt széthull előttük, mint a kfAe az ötvenegynéhány év tarlóján. Ott messze a semlyék lágy füve fénylik — az volt az ifjúság. Az út mellett sudár fák szúródnák az égbe — ők a férfikor lándzsái. Fejével szemben a nap visszasüt még a felhők mögül, mintha alájuk gyújtott volna valaki, hogy melegedjenek. Ez lenne az öregség? Gondolatok jönnek-mennek, s az ösvényen, amit tapostak, jár az igazság. — Hallod-e te, Siket János? — szólal meg benne valami. — Minek éltél? Gyermeked nem volt, már asszonyod sincsen. Ezt a házat is elviszi nemsokára fejed fölül a szél. Hallod-e te, Siket János? Mivégre gürcöltél te gyerekkorodtól öregségedig? Minek volt a munka látástól fakulásig? Mi maradt belőle? Még a varjú se károg utánad, örülj, ha az öregasz- szonyok megsiratnak, amikor visznek a temetőbe. Elrontottad, Siket János. Nem így kellett volna, magadnak éltél, most magadra maradtál... János eltűnődik, s szövi tovább a gondolatok pókhálóját. Negyvenötben két holdat kapott az összegürcölt két lánc föld mellé. Akkor azt hitte, kinyílt előtte a világ. Azon az első őszön kijavíttatta a házat, istállót ragasztott melléje, kerítést csináltatott, kezdett emelt fejjel járni, mint aki végre a maga gazdája. Micsoda erők feszültek benne! A hajnal pirkadása, az éjszaka sötétsége ott érte mindig munka közben — termett a föld, csak az asszony maradt rried- dő. Pedig hogy akarták. Egy fiút, akire lesz mit hagyni. Aki, ha megnő, a húszholdas lányok közül válogathat! — Kutya az élet egyedül! — kiáltott föl esténként János, amikor meglátta a pitvarban hajladozó asszonyt. De mit sem ért a kívánság, csak nem jött a gyerek. Az orvos fejcsóválva hümmögött: nem lehet, János gazda, nem, lehet. S hiába gyömöszölte kezébe a száz- forintost, nem mondott mást. A javasasszony százféle füvet is összefőzött, kipróbált rontást, bűbájt, varázslatot, agyonverette a macskát, kifűrészel- tette a tisztaszoba küszöbjét, befüggönyöztette az ablakokat, Jánosnak serkentő italt kotyvasztott, mely eszeveszetté tette őket az estvéli szerelemben, de hiába volt minden, nyomtalanul pergett le az asszonyról a legforróbb ölelés is. A javasasszony elkotródott. — Meddő vagy te, lelkem — paskolta meg a fiatalasszony tűzpiros orcáját. — Vagy te, vagy az urad. Sok a jóképű legény erre, bizonyosodj ~meg még egyszer, melyikötökben van a hiba. Hátha teherbe ejt valamelyik — és kacsintva csukta be maga után az ajtót. A menyecske elborzadt a gondolattól, így aztán haláláig sem derült ki, kiben volt a hiba. Akkoriban kezdték errefelé szervezni az első szövetkezetét. Gazsi Horváth lett az elnök. De egy módos gazda se adta be a derekát. Csak a nincstelenek gyülekeztek benne. Akinek két holdja volt, már úrnak számított közöttük. Siket János úgy érezte, nem való közibük. Hat holdja volt már, s még négyet szeretett volna, hogy tíz legyen. Pedig hívták. Dehogy ment. Gazsi Horváth eljött hozzá, telebeszélte a fejét mindennel, de János csak a tíz holdra gondolt, azokra az évekre, amikorra összegürcölheti. S ahogy múlt az idő, tán még örült is a szíve titokban, amikor Ötvenháromban egyre-másra léptek ki az emberek a szövetkezetből. Szárad a fa, hullik az alma — mondogatta magában. S mikor látta, hogy terem biz az, nem száradt ki, elszontyolodva legyintett: mindegy, bánja a fene. Ha a férgese hullt, ha a java, csináljanak, amit akarnak. Hiába hívták megint. Csak nem ment közibük. Tán nem is bánna semmit, ha élne az asszony. Hisz most csak ül az alkonyat árnyai közt, a málló házfalnál, és fáj, hogy minden eszébe jut. Hiába kapargatja lába előtt a füvet, hiába ütö- géti odább a göröngyöket, a magányt csak nem tudja elhessegetni. Mihez kezdjen? Kihez fusson? öccse elment az állami gazdaságba. A sógora a fiával együtt a szövetkezetben próbálgatja szerencséjét a legénykori cimborákkal együtt. Kivel komázzon? A tízholdasokkal sose volt ö valami nagy barátságban. Menjen a faluba? A nyiladozó legényeket már nem is ismeri... Bármerre néz, magány vicsorog rá. Sötét és mély a torka, fagyos a lehelete, borzongató az üressége... Magány, magány Ha nem lenne próbált ember, sírna. Kivert kutyának érzi magát itt, a világ végén, ebben a pusztaságban, ahol végződik a föld, kezdődik a láp, ahol tanya se látszik a közelben. A szövetkezeté itt már minden, csak ez a hat hold kuncsorog magában körülvéve mezsgyekarókkal. Az éjjel is, amikor a halott asz- szony fejénél virrasztóit, már éjfélkor zúgni kezdett a közelben a traktor, s csak most hagyta abba nemrég, délután. Hát mindig így lesz ezután? összerezzen, lúdbörözik a háta, s lesüti a szemét. A földre néz, amelyért annyit dolgozott. Most száradt füvet lenget rajta a szél, és mint ijede- zö macskák futkosnak hátán az árnyékok. A csirkék rég elültek, a verébcsapat is felkapaszkodott az eperfa görcsös ágaira. Csak a szél fütyörész újra. Mélyebben kezdi, aztán magasabbra fogja, zúg, zúg, s kiterjesztett szárnnyal, mint valami nagy madár, repül el a ház fölött, s lecsap az udvarra, akár sokszor a héja. A járás minden községébe ellátogat a fonyódi bábcsoport TAB KA Huszonöt előadást tartott ai fonyódi járási bábcsoport a Ba-/ Kétszázadik előadását érte latcm-parti táborokban és. üdü-cmeg a moszkvai Operett Szín- lökben a nyáron. A bábosok c házban Miljutyin Juanita most a járás iskolásainak és C csókja című operettje. A rit- óvodásainak mutatják be mű_ c ka jubileumon a közönség me- sorukat. Az Elátkozott malom, C legen ünnepelte a zeneszerzőt, a Többet ésszel, mint erővel £ a szövegírót, a rendezőt, a karcímű darabokkal járták edd'gCmestert és a színészeket, a községeket. Most újabb da-v * * * rab tanulását kezdték el. Az> Egy fiatalasszony elhatároz- őszi »turnén- a Kiskacsát is Cta, hogy este elmegy férje elé bemutatják. > az állomásra, hefektette két A csoportnak egyre több báb- Gabi el is aludt máz, fejre és ruhára van szüksége,a négyéves Csaba még túl- ezért műhelyt állít fel a fo-%ságosan élénk volt. Az asznyódi óvodában. A nyári szerepléseken nem volt szükség világításira, viszont az iskolákban enélkül nem tarthatnak előadást. Ezért erősítő és világító berendezéssel szerelték íu/,^bSZTa^°ti -^JÓÍ™n>^de£. megszólalt: alig van szükség előkészületre, £ _ A " t d , mosoaata színpadot kilenc perc alatt Jni> anyuci.. . Nincs itthon az %apu, ki fog törölgetni...? 5,szonyka eloltotta a villanyt, és kegyes hazugsággal azt mond- ' ta: — Aludj szépen, kisfiam. _ Anyuka kimegy a konyhába mosogatni... Csaba jól ismervén a házii* össze, hót perc alatt szét tudják szerelni. Az első iskolai előadást C Mint egy szeméttároló öreglakon és a Baráti-hegyben gólyán Siófokon a Balaton Cuk- tartják a bábosók. Ha a fonyó-vrászda és a tűzoltószertár köz- di járás falvait végigjárják, Vti rész. összetört sörös- és boákkor a Csurgó és Nagyntád>rosüvegek tömkelegé hever a közti községekben vendégszere->falak tövében. Szemét és papír _ _1 T _____ • l v*v\ í /-I , ■ 4-4- —1 a r í!l — w — _ l.uZ — p elnek majd. A postavezérigazgatóság közli, hogy a szeptember 1-én érvénybe lépett rendelkezés szerint a távbeszélő-számlák késedelmes kiegyenlítése esetén — a fizetési határidő Budapesten a hónap 20. napja, vidéken a 10. napja — az előfizetőket sem írásiban, sem telefonon nem figyelmeztetik a késedelemre. Az eddigi szabályzattól eltérően a teleionáll ornást nem kapcsolják ki, a legközelebbi számlán azonban 20 forint, minden további késedelmes fizetésnél 40 forint nyilvántartó si díjat számíthatnak fel. Ha a számla összegét az előfizető a hónap végéig sem egyenlíti ki, akkor az állomást leszerelik. mindenütt, de főleg a cukrászda hátsó kijárata mellett. A szertár előtt rozsdás, kiöregedett, lóvontatású tűzoltó alkalmatosság és néhány tartozéka áll, ki tudja, mióta. Vajon meddig »gyönyörködhetnek* mindezekben a Siófokra érkező vendégek? Egy kezdő fotoamatör mindenáron sötétedéskor akart fölvételt készíteni az egyik szüreti mulatságon. Kollégája ugyan azt tanácsolta, hogy fölösleges az igyekezet, de ö nem tágított. — Egy perc csak elég lesz az expozícióhoz? — kérdezte önmagától, és kézből megcsinálta a fölvételt. Barátja megjegyezte: Berezdült ám a gép exper zíció közben... A fotós hihetetlen lelki nyugalommal válaszolta: p — Nem baj, úgyis ottfelejtettem a »sapkát« a lencse y.előtt... **» j Évszázadok óta kialudt vul- s kánnak tartották az Elbruszt. * A Szovjet Tudományos Akadémia észak-kaukázusi tago- jzatának expedíciója megvizsgálta a hegy keleti és nyugati csúcsát, s megállapította, ?hogy az Elbrusz továbbra is s mű ködő vulkán. Az 5595 mé- - tér magas keleti csúcson ti- s,pikus vulkanikus gázok ki- s, áramlását figyelték meg. Azo- ?kon a helyeken, ahol gázok . áramlanak ki, az örök jég öveKésőbb alábbhagy suhogása, és nótaszót hoz errefelé. Vidám hangokat térit szét az este szőnyegén. János arrafelé néz, és messzi, valahol távol a sötétség gyomrában tüzet lát lobogni. De jó lenne odamenni, melegedni, barátságos kezeket szorítani — gondolja. De jó lenne pohárba önteni a bort, koccintani a cimborákkal és felhajtani egy szuszra. De jó lenne — jut eszébe, sr .... ... , közben mintha láthatatlan súlyP^ben 15 ,v.“ növényzet Kis - - ’ c barlangocskakban, amelyekben akkor is 18 fokos meleg nyomná a hátát, úgy görnye dez előre — de jó lenne borba felejtőzni és a pohárba néz ve elmondani akárkinek az ö nagy bánatát. De jó lenne, ha most emberek közt volna. Meg holnap, holnapután, meg mindörökre, míg tart ez az élet. De jó lenne szidni, mami őket. De jó lenne nevetni, sírni, örülni velük. Felállna. De zsibbadás ette lába nem bír vele. Visszaszottyan. Falnak veti hátát, lábát kinyújtóztatja, dörzsölgeti kezét, mire nagy sokára érzi megint, hogy forog benne a vér. Feltápászkodik, S hogy magasabbról nézi, a tűz is megnő ott a messzeségben. Tán menne is arra, de hej, messze van az, nagyon messze. Hogy indulna el így, öreg fejjel ebben az ismeretlen éjszakában? Hamarabb kellett volna — gondolja. Amíg világos volt. De akkor nem látta a tüzet, minek nézett volna, ha nem akart messzire? Elég volt 'van, amikor kívül fagypont ^körüli hőmérsélrlet uralkodik, [a tudósok friss mohát találatait • * • Az indonéziai orrszarvúakat )kipusztulással fenyegeti egy 'régi babona. Az ősi hiedelem * ugyanis különleges szekszuális >eröt tulajdonít az orrszarvú f agyarának, és ezért az állataikat tucatszámra pusztítják. A Aporrá tört szarvat azután bor- ?sos áron adják el európaiakénak és amerikaiaknak. A ható- fsúgok most az orvvadászok i elriasztására tigriseket telepíttettek az orrszarvúak által kü- ' lönösen kedvelt területekre. Hasznos dühroham Jim Grewood oregoni lakos nem s volt a korai felkelés híve. Amikor a j közelmúltban ébresztőórája ismét túl korán keltette föl legédesebb • álmából, fogta az órát, és dühéiben kihajította az ablakon. Más- map egy rendőr magas pénzj maglóm kíséretében visszahozta az ébresztőórát, a csodálkozó Grewood- ?nak pedig megmagyarázta, hogy :.a vekkert véletlenül egy menekülő betörő fejére dobta, aki ezáltal harcképtelénné vált, és két rendkor könnyen elfoghatta.. a>---------------------------n agy mindenségből, amit belát y a szem, ez a kis tanyaudvar,) mely a magány bölcsőjét rin-l gatja most. < Somogy? Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Elkeseredés és düh önti el.% Fe,e“á «e'Sw: ?> IUSDEAK JÓZSEF, i Szerkesztőség: Kaposvár, ^Sztálin u. 14. Telefon 15-10. 15-114 Kíjtclja a Somogyi Néplap > Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, > Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. ^ Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. n »£ Készült a Somógy megyei Nyoma». KlCLitCLSYQ,. Kajjogva jutja KOTUl.fc ipari Vállalat kaposvári üzemében* az udvart. Aztán veszett csa-P Kaposvár. Latink. s a. «. holással kezdi ugatni a kelÖP . (F v-: László rmon , . V Terjeszti: a Magyar Posta Előnolaat. _ > fizethető a helvi postahivataloknál Papp Zoltán és postáskézbesltőknél. — A kutyaistenit ennek a büdös életnek! — kiáltja, és belecsap inas öklével a levegőbe. A kutya felriad álmából a
