Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-10 / 214. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 ▼asámap, 1961. szeptember Sfc, KÖZLEMÉNY a Román Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének a Magyar Népköztársaságban tett látogatásáról ről és teljes támogatásáról biz­(Folytatás az 1. oldalról.) repe a két ország tekintélyé­nek állandó növekedését ered­ményezi az egész világon. A magyar és a román nép üdvözli a nemzeti felszabadító mozgalmak sikereit, és köteles­ségének tekinti, hogy támogas­sa azokat a népeket, amelyek harcolnak a gyarmatosítás el­lem a szabadság, a nemzeti füg­getlenség kivívásáért és megvé­déséért. A gyarmattartó hatalmak mesterkedései, hogy rabságban tartsák ezeket a népeket, az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének tizenötödik ülésszakán a gyarmati orszá­gok és népek függetlenségének megadásáról elfogadott nyilat­kozat megsértését jelentik. A két fél mély együttérzésé­3 A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Román Munkás­párt képviselői a megbeszélé­seken kölcsönösen tájékoztat­ták egymást a két testvérpárt tevékenységéről, Véleménycse­rét folytattak a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom időszer6 kérdéséiről. Mindkét küldöttség megálla­pítja, hogy a nemzetközi hely­zet egész jelenlegi fejlődése teljes mértékben igazolja a kommunista és munkáspártok képviselői 1960. novemberi moszkvai tanácskozásainak kö­vetkeztetéseit, és úgy véli, hogy a szocializmusért és kom­munizmusért folytatott faarc­ban az új győzelmek elérésé­nek záloga a szocialista orszá­tosítja Kongó, Algéria, Laosz, Tunézia, Angola népeit és va­lamennyi népet, amelyek hő­siesen harcolnak az imperia­lizmus ellen, a szabadságért és jobb életért. Kinyilvánítják a magyar és román nép teljes szolidaritását a kubai népnek a nemzeti függetlenségéért és forradalmi vívmányai megszi­lárdításáért vívott hősi har­cával. A két küldöttség meggyőző­dését fejezi ki, hogy a nagy szocialista tábor, valamennyi békeszeretö állam, a nemzet­közi munkásosztály, a nemzeti felszabadító mozgalom és az összes békeszerető erők együt­tes erőfeszítésükkel képesek meghiúsítani az agresszív im­perialista terveket és a béke ügye győzni fog. • gok közösségének, a világ kommunista mozgalmának megbonthatatlan összefogása és a marxizmus-leninizmus iránti hűség. & moszkvai tanácskozás nyi­latkozatában foglalt program­szerű tételektől vezérelve mindkét párt a jövőben is har­col a szocialista tábor orszá­gai, a kommunista és munkás­pártok egységének erősítéséért, a revizionizmue, valamint a szektásság és a dogmatizmus valamennyi megnyilvánulása ellen, valamint a proletár in­ternacionalizmus magasztos el­veitől való mindennemű elté­rés ellen. A két párt képviselői hang­súlyozzák a Szovjetunió Kom­munista Pártjának, a világ kommunista mozgalma élcsa­patának óriási hozzájárulását a marxizmus-leninizmus elméle­tének fejlesztéséhez és a szo­cialista országok számára nyúj­tott sokoldalú internacionalis­ta segítségének különös jelen­tőségét. A Szovjetunió Kom­munista Pártjának új pragram- tervezete, amely a párt XXII. kongresszusán kerül megvita­tásra, megmutatja valamennyi népnek a kommunista társada­lom csodálatos távlatait, az emberiség legnagyobb eszmé­nyét. Az alkotó marxizmus-le­ninizmus ezen jelentős doku­mentuma új, hatalmas fegy­vert jelent a szocializmust épí­tő népek kezében és valameny- nyi testvérpárt kezében, amely a béke és a szocializmus ügyé­nek győzelméért harcol az egész világon. A küldöttségek megállapítot­ták, hogy a két testvérpárt kö­zött szélesedtek a pártmunka tapasztalatait kölcsönösen ta­nulmányozó küldöttségcserék, és elhatározták, hogy a jövő­ben is továbbfejlesztik együtt- működésüket és az internacio­nalizmus elvein, a magyar és roman nép közötti megbont­hatatlan barátságon alapuló testvéri kapcsolatukat. A Román Népköztársaság párt- és kormányküldöttségé­nek a Magyar Népköztársaság­ban tett látogatása jelentős hozzájárulás a két ország kö­zötti baráti kapcsolatok állan­dó erősödéséhez és fejlődésé­hez, a hatalmas szocialista tá­bor egységének és összeforrott- ságának megszilárdításához, a világbéke megerősítéséhez. Kelt, Budapesten, 1961 szeptember 7-én. KADAR JANOS, GHEORGHE GHEORGHIU-DEJ, a Magyar Szocialista Munkáspárt a Román Munkáspárt Központi Központi Bizottságának első titkára, Bizottságának első titkára, a magyar forradalmi munkás-paraszt a Román Népköztársaság Állam­kormány államminisztere. tanácsának elnöke; A laoszi értekezlet elnapolását mérlegelik a nyugati küldöttek Genf (ADN). Vongvichit, a Laoszi Haza­fias Front küldöttségének ve­zetője a tizennégyhatalmi ér­tekezleten nyilatkozatot adott az ADN tudósítójának. Hang­súlyozta, a hazafias front kép­viselői továbbra is hajlandók türelmesen tárgyalni az or­szág semlegességének elismeré­séről és a nemzeti egységkor- mány megalakításáról. Vongvichit rámutatott, hogy a nyugati küldöttek most an­nak a lehetőségét mérlegelik, hogy elnapolják az értekezle­tet. A Laoszi Hazafias Front küldöttsége ellenzi e tervet, mivel az értekezlet elnapolása a laoszi polgárháború újraki- robbaná.c#hoz járulna hozzá. Vongvichit a következőkben jelölte meg azokat az akadá­lyokat, amelyeket a puccsisták és az amerikaiak Genfben és Laoszban a kibontakozás elé gördítenek. 1. Áz Egyesült Államok az értekezleten arra törekszik, hogy a tárgyalásokat időpocsé- kolássá változtassa, a vitás kérdés elkendőzésével, megol­dásának elodázásával. Azt ál­lítják, Genfben addig nem le­het jelentős eredményt elérni, amíg meg nem alakul a laoszi kormány. 2. Na-Monban viszont Boun Oum küldöttei azt ismételgetik, addig nem lehet előrejutni, amíg a genfi értekezleten nem születik lényeges megállapo­dás. 3. Az országban fokozódik a Boun Öum-k.likk katonai tevé­kenysége. Thaiföldi csapatok és amerikai hadianyagok áram­lanak az országba. Olyan be­nyomás alakult ki, hogy októ­ber végére, amikor az esős év­szak után ismét járhatók lesz­nek az utak, — puccsisták új­rakezdik a harcot. (MTI.) KÖZLEMÉNY a varsói szerződés tagállamai honvédelmi minisztereinek értekezletéről A varsói szerződés tagálla­mainak honvédelmi miniszte­rei 1961. szeptember 8-án és 9-én Varsóban ülést tartottak. Az értekezlet munkájában a tagállamok vezérkari főnökei is részt vettek. Az értekezleten A. A. Grecsko marsall, a var­sói szerződés tagállamai egye­sített fegyveres erőinek főpa­rancsnoka elnökölt. Az értekezlet megállapította, hogy az agresszív Észak-At- • lanti Szövetség (NÄTO) orszá­gai az utóbbi időben jelentős mértékben meggyorsították há­borús készülődéseiket, szítják a fegyverkezési hajszát, növé­sük hadseregeik léstzámát, és válaszul a szocialista országok azon javaslatára, fiogy kössék meg a német békeszerződést, még egy új háború kirobbantá- sávál is fenyegetőznek. A honvédelmi miniszterek és vezérkari főnökök a jelen helyzetűén — kormányaik uta­sításait követve — értekezletü­kön megvizsgálták a varsói szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői állományába tartozó csapatok harckészültsé­ge emelésének konkrét kérdé­seit. Brno (TASZSZ). Szombaton ünnepélyes kül­sőségek között megnyitották a bőméi nemzetközi gépipari vásárt, amelyen a világ 35 or­szága vesz részt. A megnyitón beszédet mon­dott Siroky csehszlovák mi­niszterelnök, aki hangsúlyozta a bmóihoz hasonló nemzetkö­zi vásárok jelentőségét. Siroky beszélt ezzel összefüggésben a csehszlovák ipar, és mindenek­előtt a gépipar nagy sikereiről. Külpolitikai kérdéseket érintve a csehszlovák kor­Az értekezlet megbízta a ve­zérkari főnököket, hogy az ér­tekezleten történt megállapodá­sok alapján dolgozzák ki a var­sói szerződés tagállamai védel­mi képessége növelésének gya­korlati intézkedéseit. mányelnök rámutatott, hogy a Szovjetuniónak a német béke- szerződés megkötésére és ezen az alapon a nyugat-berlini helyzét rendezésére irányuló javaslatai igen nagy jelentősé­gűek a béke ügyére nézve. El­ítélte ugyanakkor azt a hábo­rús hisztériát, amelyet válasz­ként a Szovjetunió békés kez­deményezésére a nyugaton szí­tanak. A szocialista országok — hangsúlyozta Siroky — el­vetik a háborút, mint a vitás nemzetközi kérdések megoldá­sának eszközét. Megnyitotta kapuit a brnoi vásár NEMZETKÖZI SZEMLE ftmit a kalandok kedvelői is megértenek Az atomfegyver-kísérletek felújítását be­jelentő szovjet kormányközlemény közzététe­li. óta eltelt tíz nap rendkívül nyomatékosan előtérbe állítatta kor-szakunk egyik kegyetlen realitását, azt, hogy az imperializmus — leg­benső törvényeinek megfelelően — a világ­politika porondján végső soron egyedül csak az erő nyelvét érti. És bármilyen harag-« szónoki villámokat szórjanak is időnként a hideg és a meleg háború apostolai, az elmúlt másfél évtized történelmi fejlődésvonala egy­értelműen azt bizonyítja, hogy ezt a nyelvet még a legvérmesebb amerikai tábornokok és szenátorok is megértették, ha sorsdöntő vá­lasztás elé kerültek. Ma pedig sorsdöntő és elodázhatatlan a kérdés: sikerül-e a tizenkettedik órában meg­akadályozni, hogy tömegpusztító fegyvereket adjanak a Bundeswehr revánsvágytól égő hitlerista tábornokainak kezébe? A szovjet kormány — és személy szerint Nyikita Szer- gejevics Hruscsov — nem azért figyelmeztet szinte valamennyi megnyilatkozásában a né­met milifarizmus veszélyére, mert ez még a NATO-országokban is »-hatásos propaganda«. Nem is azért, mert a Szovjetuniónak félni­valója van a bonni revansistáktól. Nem. Speidelnek, Heusingeruck és társaknak tud­niuk kell, hogy ha a Bundeswehr erőszakhoz folyamodna, akkor a nyugatnémet militaris­ták az újabb háborús kalandoknak még a kö­vetkező óráját sem élnék meg. De ez háború lenne, termonukleáris világháború! A szovjet kormány, a szocialista diplomá­cia minden egyes lépése ez^el a reális ve­széllyel számol, ehhez méri kimeríthetetlenül türelmes tárgyalókészségét. Ezért figyelmez­tet rá a legnagyobb nyomatékkai: Nyugat- Németország az egész emberiséget egy pusz­tító háború szakadékéba taszíthatja. Ezért szólítja fel a szovjet kormány a nyugati ha­talmakat, hogy tegyenek végre pontot a má­sodik világháború után, kössék meg végire a békeszerződést a két német állammal, egy­szer s mindenkorra küszöböljék ki a német mii i tar izmus újabb háborús kalandjának le­hetőségét. És aligha kell különösebben bizonygatni, hogy a német békerendezés egyengetné az em­beriség legátfogóbb problémájának, az általá­nos és teljes leszerelés megoldásának útját is. E két kérdés szoros összefüggésére Walter L/ippman, az ismert amerikai publicista 1959- ben, a genfi külügyminiszteri értekezlet ide­jén félreérthetetlenül rámutatott. A New York Herald Tribune 1959. május 30-i szá­mában megállapította: »Adenauer tudja, hogy ha sor kerülne valamilyen megegyezésre, pél­dául Berlinre vonatkozóan, ez enyhítené a feszültséget, és akkor a közép-eu-rópai fegy­verkezés korlátozásáról folyó tárgyalásokból is születhetne valami pozitív eredmény. Ez azonban az atom-fegyverkezés megszüntetésére vonatkozó megállapodásokra is vezethetne.« Az atomnagyhalalmi ábrándokat kergető Adenauernak — Washington, Párizs és Lon­don befolyásos köreitől támogatva — 1959-ben és 1960-ban is sikerült zátonyra juttatni a né­met békerendezésről megindult tárgyalásokat. Ugyanezek áz erők juttatták zsákutcába az atomfegyver-kísérletek tilalmáról tárgyaló genfi értekezletet, és utasították vissza az ál­talános és teljes leszerelés érdemi megvitatá­sát. És ugyanezek a hidegháborús erők most fülsiketítő kardcsórtetéssel válaszolnak a szo­cialista világnak arra az ere feszítésére, hogy a német békeszerződés megkötésével elhárít­sa a legfőbb akadályt az általános nemzetközi enyhülés és békés kibontakozás útjából. Ebben a helyzetben — türelmes tárgyaló­készségének ismételt kifejezésével egyidejű­leg — a Szovjetunió kénytelen volt figyel­meztetni a fegyveres leszámolás gondolatával kacérkodó nyugati köröket: számítási hiba esetén a világ legerősebb katonai hatalmával kerülnének szembe. Ez a jelentősége és célja annak a felelősségteljes döntésnek, amelynek értelmében a Szovjetunió felújítja atomfegy­ver-kísérleteit. Azokat pedig, akik ma Nyugaton szovjet »hitszegésröl« harsognak, nem árt emlékez­tetni legalább három tényre: 1. 1959-ben a Szovjetunió javasolta a atomfegyver-kísérletek azonnali betiltását, nő­im az amerikai—angol nukleáris fegyverkísér­letek száma akkor még negyvenszeresen meg­haladta a szovjet kísérletek számát. Nyilván­való volt tehát, hogy a Szovjetunió nem ka­tonai előnyöli megszerzése végett törekszik a fegyverkísérleti tilalomra. A Nyugat ezt a ja­vaslatot visszautasította. 2. Amiskor á Szovjetunió 2958 őszén egy­oldalúan beszüntette atomfegyver-kísérle­teit, még mindig 153 amerikai—angol nukleá­ris kísérlet állt szemben az 55 szovjet kisér- lettel. A Szovjetunió tehát ekkor sem töre­kedett holmi számszerű egyenlőségre az atomfegyver-kísérletekben. A szovjet javas­latra az Egyesült Államok és Anglia újabb hidrogénbomba-robbantásoklcal válaszolt. 3. 1958. október 2-án a TASZSZ-iroda kö­zölte: miután a szovjet atom- és hidrogén- fegyver-kísérletek egyoldalú megszünte­tésére az Egyesült Államok és Anglia minden korábbit meghaladó kísérletsorozattal vála­szolt, a szovjet kormány elhatározta atom­fegyver-kísérleteinek folytatását. A szovjet atomfegyver-kísérletek kényszerű felújítása 1958 őszén rendkívül erővel húzta alá az Egyesült Államok és Anglia felelősségét. A világközvélemény egyértelmű ítélete elől az angolszász hatalmak sem térhettek ki: 1958. október 31-én Genfben tárgyalóasztalhoz ült a három atomhatalom képviselője. A mii helyzetre is alkalmazható tanulság nyilván­való: akkor is — csakúgy, mint most •— a Szovjetuniónak bizonyságot kellett tennie ró­la: nem »gyengesége« készteti a tárgyalások útjának keresésére. A szovjet diplomácia — megfelelő erővel párosítva és a világközvéle­ménytől támogatva — most három éve ki­vívta az atomcsendet. Ez! az atomcsönde! azóta .többször — az ismételt figyelmeztetések ellenére — megtör­ték a francia atom robbantások, és küszöbön áll* az amerikai atomfegyver-kísértetek fel­újítása is. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell rá, hogy 1959 végén Eisenhower, az Egyesült Ál­lamok akkori elnöke bejelentette: »Az ameri­kai kormány 1960. január Írtől fenntartja ma­gának a jogot, hogy bármely időpontban nuk­leáris kísérleti robbantásokat hajtson végre.« Ezen a héten pedig Kennedy elnök közölte, hogy — »válaszként« a szovjet bejelentésre — az Egyesült Államok szeptember folyamán föld alatti atomrobbantási kísérleteket hajt végre. Erről a »válaszról« elegendő meg­jegyezni, hogy az amerikai atomjerőbizottsiág- nak egy 1959-es tanulmánya szerint egy kö­zepes méretű nukleáris fegyver kipróbálásá­hoz szükséges föld alatti , üreg elkészítése leg­alább egyévi munkával jár, mert több mint tízmillió tonna földet kell megmozgatni. Más szóval: nem tíz napja, hanem legalább egy éve elkészítették az augusztus 31-i szovjet kormánynyilatkozatra a »választ«; Az efféle ravaszkodások azonban senkit sem tévesztenek meg. A szovjet kormány pon­tosan tudta, hogy Washington csak a legmeg­felelőbb lélektani pillanatra vár, hogy »meg­félemlítő hatású« nukleáris kísérletsorozattal támassza alá a német békerendezés megtor­pedózását célzó diplomáciai lépéseit. A Szov­jetunió ennek elébe vágott, s ezzel hatástala­nította a német kérdés körül felkavart hábo­rús csinnadratta »diplomáciai« szerepét A szovjet döntés barát és ellenség számá­ra egyaránt világos helyzetet teremtett: a ba­rátok — és ezt a belgrádi értekezleten részt vevő államok többségének állásfoglalása is tanúsította — megértették a szovjet lépés in­dítékait és szükségességét. Azoknak pedig, akik a Szovjetunió békés kezdeményezésére katonai mozgósítással és a fegyverkezési haj­sza fokozásával válaszoltak, meg kéllett érte­niük, hogy a szocialista világ el van szánva a német kérdés rendezésére, s ettől semmi­féle katonai fenyegetéssel sem tántoríthatja el. Azok a nyugati körök, amelyek a megfé­lemlítés politikájához folyamodtak, most sa­ját csapdájukban vergődnek Ez a szovjet dön­tés minden bizonnyal arra készteti majd a nyugati kormányokat, hogy az »erőpolitika« üjabb zsákutcájából a tárgyalóterem felé ke­ressék a kiutat. Ha más nem, hát az erővi­szonyok rideg tényei mer értetik majd a kapi­talista hatalmak felelős köreivel: a koegzisz- tencia számúikra az egzisztencia egyetlen le­hetséges formája... Merényletet kíséreltek meg De Gaulle ellen Megnyílt a zágrábi nemzetközi árumintavásár Belgrád (MTI). Szombaton Zágrábban ünnepélyesen meg­nyitották a 61. nemzetközi őszi árumintavásárt. A szeptember 24-ig tartó vásáron Jugoszlá­vián kívül 30 más ország, köz­tük Magyarország, mutatja be termékeit. Szeptember 13-án a zágrábi nemzetközi árumintavásáron »magyar napot« tartanak. Párizs (MTI). A párizsi elnöki palota hiva­talos közleményben jelentette be, hogy pénteken este sikerte­len bombamerényletet követ­tek el De Gaulle köztársasági elnök ellen. A közlemény szerint a Co- lombey—Les-Deux—Eglises (De Gaulle vidéki szállása) felé vezető úton gyúlékony anyagot és ehhez csatlakozó robbanó töltetet helyeztek el. De Gaul­le kocsija 22 óra körül érkezett a helyszínre, a gyúlékony anyag tüzet fogott, robbanás azonban nem történt. Sem az eine’' sem pedig kísérete nem séri neg. A helyszínre kive­zényeli. csendőrség négy kilo­gramm robbanó anyagot talált.

Next

/
Oldalképek
Tartalom