Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-01 / 206. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 Péntek, 1961. szeptember t. Lépni csak előre érdemes! a színház műsortervéről Különböző körökben sok vitát vált ki az az ízléses és névre szóló kartonlapocska, mely- lyel a Csiky Gergely Színház igen lekötelező figyelmességgel megkereste eddigi bérlőit, közölve közönségének torzstag- jaival 1961—62. évadjának műsortervét. Igazi színházértő és -szerető ember e műsortervre csak bólintani tud mondván: kitűnő! Színházunk neve mellől lassan el fog maradni a fiatal jelző, következetes műsorpolitikája kialakulófélben van. Sőt az új évadra szóló műsorterv már azt sejteti, hogy a szeptemberben induló évad új utat nyit meg a szocialista színházművészet végleges honfoglalásához. Így beszél az, aki a művészetnek nem oszt olyan silány szerepet a társadalom életében, hogy csak szórakoztasson, csak a szemet és a fület gyönyörködtesse. Mégis... bizonyos körökben élénk méltatlankodó^ gyűrűzik, hol nyíltan, hol burkoltan adnak hangot néhányan az elégedetlenek közül annak a véleményüknek, hogy »-nem ér a műsorterv semmit«, mert »ki a fenének kell a dráma?!« »Miért csak egy nagyoperett szerepel a műsortervben?« Miért csak így, miért csak úgy? Az okoskodók csűrik-csa- varják a szót, s ezer szerencse, hogy a kispolgári ízlés mint olyan lekerült színházi vonatkozásban a napirendről, és nem sekély es igények szabják már meg színházunk művészi munkájának tartalmát és irányát. Ha a nyílt vagy burkolt »ellene beszélés« súllyal bírna, a csakugyan komoly színházra- jongók ismét ki lennének téve annak az operett-dömpingnek, amelynek nem örülhet senki, aki a szocialista kultúra színpadról való következetes hirdetését várja immáron felnőtt színházunktól. A színházművészet lelke a dráma, nem pedig más. Valahányszor országos figyelem homlokterében tudhattuk színházunkat, mindig a művészi erőket komolyan prótíára tevő dráma előadásáról, bemutatásáról beszélhettünk. A közönség színe-javának nem kellett külön bizonyítani, hogy mivel magyarázható e jelenség, miéit méltó közös örömünkre. De lám, a kákán is csomót keresők, a színháztól csak limonádét igénylők, akik ízlésben még kispolgári ligetekben lézengenek, utánunk kiabálnak hátulról, hogy álljunk meg, forduljunk vissza. Igazítsuk vissza lépéseinket a téblábolók lépéseihez, mert ajaj, mi lesz abból, ha mindössze két operettet mutatnak be, két zenés vígjátékot, s színházunk színpadán megszólal ismét Shakespeare, aki évszázadok óta tanítani képes az emberiséget. S mi lesz, ha szóhoz jut Brecht, a megrázó igazságmondó vagy Arthur Miller, a kapitalista társadalom bomlásának hiteles krónikása, s mellettük megismerkedhetünk Gabriel Pat sorsával egy fiatal magyar drámaíró, Zoltán Pál jóvoltából, majd pedig Mesterházi Lajosnak a Tizenegyedik parancsolat című színművével, nem utolsósorban a szovjet drámaAz Idegenforgalmi Hivatal őszi terveiből Itt a szeptember — megcsappant a balatoni nyaralók száma Az elmúlt hetek Balaton- parti emberáradatára gondolva szinte kihaltnak tűnnek a mólók, a sétányok. Csak a strandokon van még némi élet s este a mulatókban, a szórakozóhelyeken. Meg az Idegen- forgalmi Hivatal irodáiban. A nap minden órájában jönnek ide fölvilágosításért, valutabeváltásért, és itt gyülekeznek a buszra váró kiránduló csoportok. Ezt a képet láttuk a Somogy megyei Tanács Idegen- forgalmi Hivatalának siófoki központjában. Fodor János, a hivatal vezetője a szezon végéről és az őszi tervekről a következőket mondotta: — Bár a szezon hivatalosan még körülbelül egy hónapig tart — szeptember végén zárják kapuikat az üdülők, a szállodák —, de a vendégek mozgolódása erősen érzékelteti, hogy kifelé haladunk a nyárból. Hivatalunk IBUSZ- irodája mintegy 150 kirándulást bonyolított le Siófokról Aggtelekre, Sopronba, a szegedi szabadtéri játékokra és a Bálaton körül. Szeptemberben is szervezünk kirándulásokat főleg tsz-parasztok részvételével. Mintegy 30 külső szervezőt is bevonunk ebbe a munkába. Ugyancsak szeptemberben bonyolítjuk le a legtöbb iskolai kirándulást. Például csak a siófoki gimnáziumból kilenc csoportot indítunk útnak az ország különböző tájaira. 15— 20 tagú csoportokat szervezünk az IBUSZ külföldi társasutazásaira, az NDK-ba, Csehszlováklába. Folyamatban vannak egy nagyobb Csehszlovákia— lengyelországi utazás előkészületei is. A HUyna JUset- és o> tö&bi IcépUtyás Az utóbbi időben a világsajtó hirt adott arról, hogy sorozatosan tűnnek el vagyont érő festmények hülön- böző kiállításokról és magánszemélyek gyűjteményeiből. Nyugat-Németországban az elmúlt esztendőben a rendőrség becslése szerint vagy tízezer festményt loptak el összesen 4 250 000 font értékben. Tavaly augusztusban Amsterdamban négy értékes mestermű tűnt el, köztük egy Rubens- és egy Reníor-kép. A múlt hó elején Dél-Franciaországban egy kiállítási teremből 700 ezer font értékben nyolc Cézanne-képet raboltak el. Most a napokban pedig a londoni 'Nemzeti Galériából tűnt el Goya világhírű képe, amely a Wellingtoni herceget ábrázolja. Az utóbbi képlopással kapcsolatban érdekes megjegyezni, hogy éppen augusztus 21-én történt, vagyis pontosan 50 esztendővel a képlopások történetének leghíresebb eseménye — a Mona Lisa ellopása után! 1911. augusztus 21-én egy olasz ember a Louvre épületéből ellopta Leonardo világhírű festményét, és amikor három évvel később zsákmányával együtt megtalálták, kijelentette, hogy tettét »hazafiasságból« követte el: vissza akarta adni Olaszországnak azt a műkincset, amelyet Napóleon »lopott el«. Az olasz »hazafi« egyébként tévedett. Mert ha igaz is, hogy Napóleon a Mona Lisát a Tuileriák palotájában levő hálószobájában az ágya fölé akasztotta, azzal mégsem vádolható, hogy Olaszországtól lopta. A képet annak idején I. Ferenc, Franciaország királya négyezer aranyért vásárolta Leonardo da Vincitől, vagyis az akkori árakhoz képest igen nagy összeget fizetett érte. Később a festmény »kiment a divatból«; XIII. Lajos király már azon gondolkozott, hogy nászajándékul adja az angol királynak, a XVIII. században pedig egyszerűen a Louvre pincéjében raktározták, el. Napóleon fedezte fel újra, és azóta került az érdeklődés középpontjába. írás egyik legkiemelkedőbb darabjával, Visnyevszkij Optimista tragédiájával. JJat próza a négy zenés vígjáték, illetve operett, nagyoperett ellenében! A többségnek tetszik ez, s a többség, a név szerint megkeresett bérlők, bérlettulajdonosok nem várják kisebb érdeklődéssel az új színházi évet, mint a ma még pihenő művészeink, akikre rengeteg szép művészi feladat, küzdelem vár az elkövetkezőkben. Végül még csak annyit a műsorterv kiváltotta vitákról, halk szavú morgolódásokrói, hogy színházunk előre lépett ismét, és sajnáljuk azokat, akik nem tudják azt az egyszerű bölcsességet, hogy lépni csak előre szabad és érdemes. L. I. A KÉT „TAVASZ“ Az eladó megtörölte homlokát. A pavilon előtt álló nap- bamította parasztasszonynak már az ötödik könyyet ajánlotta, ő azonban rrindegyikré azt mondta: »Már olvastam.« Egy kicsit csodálkozva meg tisztelettel nézte a gömbölyű arcú. barna szemű asszonyt, ritkán akad ilyen vásárlója a Hévízen üdülő vidékiek között. — Talán tessék Jókaitól az És mégis mozog a fold ... vagy Mikszáthtól a Két választás Magyarországon ... — Valami mást ;mütasson, lelkem, olvastam éri már ezeket. Az eladó nagyot nézett, aztán újaibb könyvekkel próbálkozott, de nem sok sikerrel. Végül mentőötlete támadt, előhúzott egy könyvet: — Olvasta már a Budapesti tavaszt Karinthy Feironctol, néni? — Azt bizony még nem ... hallani hallottam mór róla .. meg is filmesítették. Ez jó lesz. Amikor a néni elkeveredett a tömegben, az eladó felsóhaj- totit: — Csak megmentettem a pavilon becsületét, tudtam neki olyan könyvet ajánlaná, amit még nem olvasott... * i * Amint kiállt Juci a hatodik osztályból, azonnal napszámba kellett járnia. Csabakpusztára Kustyánba. Kora hajnalban ott voltak a Sió partján, várták a ladikot. Mezítláb, térdig gázoltak a latyakba, s úgy várták be az őket átszállító járművet. Juci kedve virágosabb volt hazafelé. Bar igen-igen elfáradt, mégis az járt a fejében, milyen olvasnivalót szerezhetne a szomszédoktól, melyik könyvet hagyta otthon félben. Az utcában lakó cipésané egy igen »gyönyörű« regényt kölcsönzött neki. Amikor meghúzta magát egy zugban, s ölébe vette a reA bábkészítéstől az előadásig Elkéstek ezek a képek, hiszen már befejeződött a megyei tanács művelődésügyi osztálya által rendezett népművelési tanfolyam Balaton- szemesen. Sőt egyik-másik művészeti csoportvezető talán már azokon f| a terveken dől- Jjj| gozik, amelyek- ^ hez ezen a tan- |f| folyamon kapott elméleti és gyakorlati ösztönzést. Mégis a tizenhét bábjátszó foglalkozását idézzük emlékezetbe. Szorgalmuk azt sejteti, hogy annyi pangás után végre föllendül megyénkben a bábmozgalom. 1. kép: Valahányan itt tanulták meg a bábkészítés alapvető mesterségét. Maguk alkotta »szereplőkkel« játszanak a bábosok. Bizonyosak lehetünk benne, hogy a bábkészítés aprólékos, mégis nagyon élvezetes munkáját meg fogják szeretni leendő bábosaink is. E művészeti ág megismertetését, megszerettetését azoktól várják, akik itt voltak ezen a kéthetes tanfolyamon. 2. kép: Tévedés azt hinni hogy a bábművészet csak gyermekeknek való! íme egy vérfagyasztó jelenet egy felnőtteknek szánt kis szatírából. A bajvívó szerszámok: olló és kés, a bajvívók: Sohasem volt ország királya és Hacafán, a rabló... Ügy néztük a vásári komédiákra emlékeztető játékot, mintha komoly előadáson lettünk volna, pedig csak próba folyt akkor még. Tolvajok a bíróság előtt Sárközi Rudolfné Kaposvár, Kecel-hagy 44. szám alatti lakos már háromszor állt a bíróság előtt lopás miatt A napokban ismét a vádlottak padjára került. Az Iszák utca 10. számú lakásból 340 forint értékű tollat lopott. Három nappal később ismét kihasználta a lakó távollétét, és 1000 forint értékű ruhaneműt vitt magával. A Kaposvári Járásibíróság dr. Nagy Jenő-tanácsa egyévi börtönbüntetésre és háromévi jogvesztésre ítélte Sárközinét. Az ítélet nem jogerős. Lakatos András mernyei lakos már csaknem öt évet töltött börtönben: hatszor volt büntetve lopás miatt. 1961 áprilisában, a börtönből való szabadulása után Memyén összeállt egy nála 14 évvel idősebb asz- szonnyal. Kihasználta annak ragaszkodását, és anyagilag tönkretette. Kaposvárott, a Berzsenyi utca 44. számú házban lakó egyik ismerősétől kétszer ruhaneműt lopott. A Kaposvári Járásbíróság 3 évi börtönbüntetésre és 5 évi jogvesztésre ítélte a visszaeső tolvajt. Az ítélet nem jogerős. Büntetés rendzavarásért Fazekas László és Paksi Imre kálmáncsai lakosok ez év május 21-én a helyi italboltban mulatoztak. Közben belekötöttek az egyik vendégbe, és verekedést kezdeményeztek. Mivel a vendég kitért előlük, és haza akart menni, utánasiettek, s végigkergették a falun. Lakása előtt olyan lármát csaptak a késő éjszakai órákban, hogy az utca minden lakóját fölébresztették. A Barcsi Járásbíróság büntető tanácsa Fazekas Lászlót háromhónapi börtönre és 600 forint pénzbüntetésre, Paksi Imrét 30 napi börtönre és 300 forint pénzbüntetésre ítélte jogerősen. Megfogant Quasimodo fája a balatonfüredi parkban Az öt világrész ezerféle növényével pompázó balatonfüredi parkban megfogant az a hársfa, amelyet Salvatore Quasimodo Nobel-dijas olasz költő ültetett nemrégen balatoni tartózkodásának emlékére. A kis hárscsemete Rabindranath Tagore hindu költő fája közelében áll. (MTI) Hol csókolózhafnak a szerelmesek? Egy torinói bíróság előtt ismét felvetődött az olasz bíróságokat oly gyakran foglalkoztató probléma: csókolózhat-e egy szerelmespár Olaszországban a lakás négy falán kívül is és hol? A torinói bíró a következőkben foglalta össze vé- lerfiényét: »A szerelmesek vasúti kocsiban az esetben csóko- lózhatnak, ha azt holtvágányra állították, és ha a csókváltást megelőzően behúzták a függönyöket, de még ebben az esetben is előfeltétel, hogy jegyesek legyenek.« gényt, vég igsimogatta a könyv piros fedelét. — Mit olvasol, (e lány? —■ kérdezte édesanyja. — A Halálos tavaszt. .. na« gyón szép könyv . ., — No, nézd csak a kis csit- rit... te aztán megválogatod, mit olvassál. . . * * • Kg! gpízéd Kajári Séndomé életéből. Az első másfél hete történt, az utána következő negyven éve. Ez a két »tavasz« zárja egységbe az öt- vc-:nnégy éves parasatasssony életét. Abban az időbein, amikor még háztól kölcsönözte a könyvet, mindent összeolvasott válogatás nélkül Ahogy teltek-múítak az évek, egyre értékesebb müveket oi vásott. Jókai, Mikszáth, Móra, Tömörkény, Móricz. Veres Péter, Szabó Pál, Zola, Maupassantj Tolsztoj, Turgenyev, Csehov, Solohov, Shakespeare, Moliere személyes ismerősei lettek. Megismerte műveiket, életüket. Az ismerősök közül nem egy meg is szólta: — Ugyan 'minek annyit olvasni. — ö azonban nyugodtan megmagyarázta, hogy ez életszükséglet, könyv nélkül el sem tudja képzelni az életét. — Édesanyám is igen szeretett olvasni — emlékezik Kajánná. — Amikor hazamentünk az aratásból, s meguzson- náztunk, nekiültünk a konyv- neik. ♦/ilágéleterobem nyelvtanár szerettem volna lenni.. 5 olvasni olvashattam, ez a vágyam azonban nem teljesült. Nem állt módomban tanulni. .: Talán azért hallgatóim olyan szívesen a rádióban Lő- rincze fejtegetéseit — Nem minden bokorban születik ilyen asszony — mondják tréfásan Kajárinéról Ádán- don. S igazuk van a viccelő- dőknek, ez az ötvennégy éves asszony még a fiataloknak is példát mutat érdeklődésből, olvasésszomjból. Elolvasta a Bánk bánt, majd meghallgatta Erkel operáját. A televízióban megnézte Mozart Szökte- tés a szerályból c. operáját. — Sokan csak akkor mennek el TV-t nézni, ha zenés vígjátékot adnak, én a drámát szeretem. S így vagyok a rádióval is. Az Amerikai Elektrát kétszer közvetítették, mind a kétszer meghallgattam. Olyan mérges vagyok, lemaradtam az Em/ber tragédiája közvetítéséről. Épp akkor utaztam hazafelé Hévízről. Szerzők neve, dráma- és rádiójáték-címek röpködnek a levegőben. Kajáriné pontosan számon tartja, mit olvasott, mit látott, mit hallott Vers, regény, novella — minden megtalálható olvasmányai kőzett. Férje is sokat olvas, most azonban, mióta magtáros a tsz-ben, kevesebb az ideje. Fiára, Sanyira azonban . már panasza van: nem olvas olyan sokat, mint ők, inkább filmet és TVtt néz. Kajáriné beszélgetés közben nem egy francia, angol író nevét említette, s olyan helyes kiejtéssel mondta mindegyiket, hogy bizony egynémelyik gimnazista is megirigyelhette volna. A lábasért betérő szomszédasszony csodálattal figyeli a tanárosan magyarázó Kajari- nét. Nem tudja magában tartani a kikívánkozó szavakat: — Én bizony az újságban is csak a rövid cikkeket olvasom el... idegesít az olvasás. — Pedig te még csak huszonnyolc éves vagy — mondja Kajáriné. — Egykedvűen nem is lehet olvasni, át kell élni az író. gondolatait... Lajos Géza Somogy? Mépí&p Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyeS Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivat'’'oknál és postáskézbesi tőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Tfe