Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-03 / 208. szám

SOMOGYI NÉPLAP

6

Vasárnap, 1951. szeptember X.

G. Molnár Ferenc:

meg mondott valamit, mind port közepén piszmákol, még 1 hallgatta. Huneutkodhatott a a fejét sem emeli föl, Közben

fiatal menyecske, mert ugyan- csak úgy mondja közönnyel csak jóízűen csattant a neve- pergetve a szót, hogy annál tés a hangfoszlány végén, nagyobb legyen a hatás. Hi- amit még erre sodort a szél. szén Anna egyedül áll fel a Amikor önmagáról a lova csapatból, úgy kacagott rá. A jutott eszébe, elrestelkedett, többiek feléje sem pillantotBolgár írén.

(A Rippl-Rónai Múzeum Vaszar: emlékkiállításának anyagából.)

Néha olyan a férfiember,

hogy csak azt és úgy látja ahogy neki a legjobban megfelel ...

A tavasz úgy indult, hogy sehogy. Mintha a bolondját akarta volna járatni: a nap

csak kacérkodott a felhők kö- , ,, , ,

zött a hőmérő higanya meg niar azon- volt, hogy a félig tak. Miért ne nézhetne rá? ott erőlködött állandóan a ti- szívott cigarettát inkább el- Nem vén ember még. Negy- zenöt fok körül. Minden reg- Apóssá, és újra munkához lát, ven körüli. A fiatal asszonyok gél összehúzott szemmel kel- de Annus most kihúzta a de- meg szívesen veszik a tapaszlett kémlelni az eget, hogy rekát, két tenyérrel a kapa- talt férfi széptevését, így kitudódjék, mit tartogat má- nyélre támaszkodva összehú- mondják. Anna meg olyan, ra? zott szeméből fényküllőKet mint a csikó. Nem bír azereÁ tavaszi munkák javát ké- eregetett feléje, hogy a kö- jével. A harsogó napfény, a zi erővel kellett elvégezni. De vetkező pillanatban fehér fog- harapni-friss levegő mozgatja fennakadás nem volt. Külö- sorát buggyantsa ki piros aj- azt a jó vért benne, hát kínosén az asszonyok tettek ki hai kapuján, • ahogy hangiakul vánkozik a férfitekinteVe, magukért. Most is ott dolgoz- nevetéssel, nyíltan feléje tár- hogy magát lássa abban, mint nak a kukoricában. A tűző ta pirosra gyűlt arcát. a tükörben,

nap csupasz _ karjukat harap- M^ött be^ Játszadozik? Amikor újra visszafordulf pat felé j^tt Azok még a

ja csak meregpirosra meg a ' 8 af ?s.~ az akácok sorára, Anna éppen fejüket sem emelték föl, úgy

szoknya akii , ki villanó lao- Met s kihúzza hogy a fehér akkor indult meg a gy^n belemerültek a munkájukba,

szarukat. Kovács István sze- felkapott kannával a dűlő- A szavuk sem hallatszott. Komé oda-oda tapad egy hu- Hub. futtatja rajta végig a útorlj ami a keszeg akácok vács elgondolkodott,

mart Tmeg a ’ mee csak szerr*- másik oldalán kígyózott íé- megint Annára nézett,

szomszéd aeréblvézi össze a he-*a sem rebben, csak áll, nyesem Kovács István már tatta a tekintetét, de az tisz- lucernát. Ha háttal van a tré- nádszál egyenesen, és hangla- ,az előbbi gondolatainak bi- tán mint a felhőtlen eg

cselő asszonyoknak, csak a ló lanul a szeme közé kacag. TátXuf3^- atta mu"‘del’hen. iu °zo e eje. bólogató fejét szemlélheti. Igaz hogv utcabeli „verek- S m kis menyecske, kun- - Akkor siess megvárlak.

Egy ideig azzal foglalatosko- ,g > *°gy atcabel1 8yerek magaban. No, azt le- - Azt gondoltam,

j L. v. r-— i-~ u - lány kora óta a szeme előtt hét. A tekintete most megint

nőtt fel, még a lagzijára is — jjrfj pnu nuplpi vÍ7pt egyenesen az ő szemébe mé- , , , .. ... . . “Hl lifCiCl drei, lyedt, időzött is egy parányit,

meghívta az oszon, de azért ez te Anna - hajította felé a éppen hogy csak a fény felmár... A mindenit! Belőle szót hetykén. A lovat megái- villanjon benne, aztán megbolondot nem csinál. lította, ő meg az árnyékba indult a kút felé. Kovácsból

lepett. Megszomjaztam, kikívánkozott a mosoly. Leaztán

Kutádott, hogy figyelje: a ló a jobb fülét hol előre hegyezi, hol meg hátra. A fordulóknál pedig úgy felvágja a fejét, mintha ugrani akarna. Bolond állat — állapította meg magámondta aztán, hogy visszaad- mondjam ezt helyetted is, ta a fedőt. de... nekem már nehezen

— No, egy percre. Úgyis megy a szó.

mondani akarok magának va- A lány egy sóhajtásnyi idő- lamit. re végigkémlelte Kovács arMaga alá gyűrte a szoknyá- cát, aztán riadttá vált a né- ját, a lábát is maga alá húz- zése.

ta, fél kézzel támaszkodott a — Tudja, milyen nehéz er- férfi mellé. Ügy csinálta, ről beszélni — a tekintete mint aki előre elszánta ma- most lehullott a férfi arcáról, gát, és csak a szíves hívásra bal kezével a fű között mavárt, hogy mégse maga ajánl- tatott. — azt hittem, hogy kozzók. könnyebb lesz, merhogy kicsi

— Mondanék én magának koromtól ismer. Ezért is gondoltam arra, hogy majd én

Dühösen nyomta a tors kö- jjallod-é? zé a cigarettát, odament a lóban. Csak hadd ballagjon. hoz, akkorát rántott rajta, Anna a hegyes

huppant a füves árnyékba, fél- _______ ______ -_J—, tekintetre oldalt dőlt, bámulta Anna

N

em sürgős a munka. Az a hogy az ijedten horkant fel, megállt. Alig volt jó kamyúj- lépteit. Füvet tépett, azt dug- • ta a szajaba, feszülő sr~~—

lel forgatta, a fejében

valamit.

— Csak mondja! — leste a pergő hangokat, mintha a jövőjét döntenék el.

kis lucerna, ami még hátra- úgy táncolt mintha parádéra tásnyira. Jól megnézte a szét- Vrea^’a^etében^820'

ÄÄ'ÄSSSS r'“.14“»1 a,.

meg

van, meglesz délig, ebéd után

jöhetnek a kocsik. fef a fényes kék ég felé. Leg- újra kivillantotta fehér Anna ügyesen, nyúlfarknyi

Térülőben az akácsor mel- élesebben az Annus hangja fogait, ahogy kacajra nyílt a *^rült a kannával. A

lett megállította a lovat, fénylett. Ezt már káromkodás szája. Micsoda telt, piros aj- Jjarnaszfcödó emSzusszanjon, míg ő elszív egy nélkül nem bírta megállni. k k keref.„zt<s,k „... „ ... ™eSa.llt> aztan kl"

cigarettát. Az időből még az Ahogy a ló újból megindult, t vxl o- lottyintett egy kis vizet a

is ki tellett, hogy a szeme arra gondolt, saját magából togsort. Csupa élet ez az kannatetobol, majd megtöltőtsarkából ráfelejtőzzön az csinált bolondot, mert ki tud- asszony, a mindenségét! te, és nyújtotta Kovács felé.

asszonyok ringó csípőjére meg ja, az asszonyok min ka- _ Nem jó ez, meleg. Majd Fél lábát feljebb húzta hogy

a szinte hivalkodó lábikráik- cagnak. Miért veszi ő maga- hozok M térdére támaszthassa a

ra. A füle felszívta a csivite- ra? Annus is, Anna is mast

lő hangrajokat, amik úgy ke- nevet biztosan. Valamelyik ringtok az asszonyok fölött, idősebb asszony vaskosabb mint a játékosán bukdácsoló meséjén, ami a kikapós me- galamcsapat. Különösen an- nyecske ügyességét dicséri, nak az egynek, annak az An- miközben csúffá teszi a rásze— Megyek én is, segítek. kannát. A szoknyája felhúzó— Még csak az kellene. dott, és Kovács majdnem a

— Miért, te? kannafedő mellé nyúlt, mert

— Kacagnának is az asszo- csak azt nézte, ami a szoknusnak a hangja szállt fényes dett férjet. Ilka néni nagy ny°k és fejével a zsenge nya alól kivillant, ívben az izzó napsütésben. Ha mester ebben, ö meg a cső- kukorica között bóklászó csa- — Ülj már le egy percre —

szólok. Hát nem veszi észre, hogy mindenln magáról pusmog?

— Tudja, hogy én egész nap ^“matáro^lí

magat néztem? • «mne a nagy ematarozas, es

• az asszonyok csapatja felé teLáttám en is nyelt kintgetett. Nézik-e azok? Nehozza nagyot, hogy a szőrű- vetnek-e már? Legjobb volna las a torkából lejjebb men- felállni, és szó nélkül vissza- len- menni. Most már azt is bánja,

— Nem jól van ez így, amit eddig mondott. Miért

ahogy maga van. kellett neki erre vállalkoznia?

Erre már a szeme is ke- Mi köze neki Kovács István- rekre nyílt, a hang meg a tü- hoz? Csináljon, amit akar. dejébe szorult. — Mi a menkő az, te? Bökd

már ki! — remegett meg Kovács hangja, aki nem tudta mire vélni a lány szavait.

„ , _ — Hagyjon, én visszame— Engem nézhetett. Nincs gyek.

miért szégyenkeznem. — Most már nem addig,

— így igaz. — Kiköpte a amíg ki nem mondod az egé- fűszálat, másikat tépett he- szét. Ha már elkezdted . .. lyette, csak aztán nézett An- Anna meglátott valamit a

— Én is néztelek téged — szorította ki magából végre a szavakat.

nára. férfi szemében, ami nem

— Úgy illene, hogy én hetykeség, nem is rátartiság,

hanem valami csendes zavaro- —8————dottság inkább. Ettől bátrabb

___ - - • ' ' lett.

/Mostanában rosszul al- Gyurkü Géza: I Ne i Nem úgy, ahogy eddig csinál^faszom éjszakánként. Va- , tam ,%L SS m7Z£ tudna’ .J13 akar'

Uvmá bajom van. Felriadok, s £f A m TI m Cl Á letetne? Két perc alatt kHz- csak teszéft róla OT ^

meggyujtom az olvasólámpát, S Í1 I K I jS J\ f-| zadja a betegséget. Velem is — Mit kellene másként’

hogy elűzzem az éjszaka so- Kf X U A M JUI ^ iffy tette « anyám> ládd, Mondd már, a keservéti

tétjét, amely mm» gyakrab most is itt vagyok... ' — A munkát no' itt ná

ban idéz föl bennem egy ré- pontosabban hallom, hogy be- Három napja fekszik mar. Ma- Szidi nenem nagyanyámhoz Velem szemben a kemence lünk, a közösben ' N k

mes emlékét. Gyermekkorom szélnek, de szavaik nem jut- giscsak orvos kéne. Suttog, magyaráz, csontos ke- szája Az eiőke le van mindig a könnyebbik oldalát

kísértete jár . vissza, az éjfelek nak el értelmemig. _ orvos? Csak a pénzt vi- 26 ^-föl jár, hogy néznem kell A kemence sötét és meleg, mint most is ezt a gereblvé^

órájában, hogy kiver a veri- — Vizet... szomjas vagyok S2j el... Mindennap jön, min- az ujjait, amelyek begörbültek jdeérzem a melegét. Fekszem 2ést Azt hiszi az a«s7nnvAir

tél3, kiszárad a torkom, s ha — nyöszörgőm. dennap pénz meg orvosság... cs horgasak, mint a képes- szidi néni karjaiban.

nem szégyelleném, felordítanék Nagyanyám felállt, hogy a Bolond vagy te, Kati lelkiem... könyvben a vasorrú bába uj- Ferrits már no __ szól a

a rémülettől. Valaki lelép a pádról vizet hozzon a kupa fe- A jeavző úrék se nagyon íai' A . többiek bólogatnak, nagyanyámra,

járdáról, hirtelen, s a néhány delében . • , jegyzo. ureK ,se Nagyanyám tanácstalan. Nem ^-vyanyamra.

centiméteres zuhanás dermedt ' , . , hívnak orvost, pedig azoknak tudom< mir<5; van SZó, de a Nagyanyám felállt. Érzem a .

rémülete csak később tör ki , Nem szabad • v,lz pénzük is van ra. felnőttektől félek. Hrj suttog- kezét, amint hatamat fogja, rótt fel Kovács.

rajta. benne így is sok víz .. Az ^7agyon beteg letetek, nak körülöttem, abból baj Aidán rémülten, szinte állati Anna kelletlenül állt fel, az

A . * • z , , ß O’Ct/jci. 16 Kati /ißiiO'iH ß fw\

Én is leleptem eleiem reg- ’ .g {

gélén egy ilyen járdáról, ak- any^m visszaül vy ^

nem nevetik ki ezért a sok d- garettázásért? Hát nem látta? — Fogd be a szád! — ug— Nem szabad... víz van pénzük is van rá.

benne így' is ... soh víz ... Az

Még jobban elszorul a lesz.

szívem az ijedtségtől, szemem — Nem veszélyes az, te...

szinte állati

hangon felsírok. Menekülnék, arcát elöntötte a de nincs erőm. Rugdalózom, NyúJt a kjmnáért.

pir osság.

megkar nem tudtam, hogy szaka- sarkán könny csordul ki, és a És ha megfullad? — hallom de keményen tartják legyen- __ * _ -irartam

d

ék is lehetett volna, ahol már Vizet kérek és sírni sds viz iecsorog a szám szélé- nagyanyámat. OuM testem az Öregasszonyok _

nincs mód az élő ember der- akarok, de nincs könnyem, és re Azt nyalogatom. Nagyon — Nem kell föltenni az elő- kezei. A kemencéhez visznek, haragítani, miéit Kiaöal ram.

medt rémületére.. Az ijedtség nincs erőm, hogy sírjak. beteg letetek, ha nagyanyám két... nem kell föltenni az elő- — Nagyanyám, ne égessetek — Nem érdekel a te véleaz élők sajátja. A rémület Nagyanyám újra feláll. Égy orvost akar. Biztosan mégha- két... nem kell föltenni az elő- meg... nagyanyám... jó le- ményed, se a másé. Tőlem beideig tanácstalanul néz, aztán lók. Beleraknak a koporsóba, két... — visszhangoznak a szék... Jaj, édes jó isten- széihet mindenki, amit akar.

mast nyiiau oeiem cs am, nősz- odameg.y a kupához. Titokban és földet raknak rám. Sok föl- szavak. Elalszom, vagy eláju- kém... Miatyánk, ki vagy a . . . . iórathatia a szászt évek. wtán, most tudom, iszik. Fojtogat a hőség a kis det. És akkor ott lenn föléb- tok? Réten vagyok, menekülik mennyekben — érzem, hogy jjtit 8 3 3 —

hogy szakadék is letetett vol- ablakit szobában. redek. Be leszek zárva a ko- a nap elől, amely égeti a bő- tüzes lesz a lábszáram, és a

na... Véletlen volt csak... — Beteg volt az enyém is porsóba. Sötét lesz, és nem röm Menekülök, és egy patak- következő pülanatban úgy érFekszem az davon. Az tavaly... ráfütöttem, meg nem lesz levegő, s hiába kiáltok... ra akadok, tehasalok a partja- Zem, hogy megégek.

*" tes. adtam neki vizet. Egy kortyot Hiába kiáltok... ra, hogy igyák. Víz helyett va- Bedugtak a kemencébe, még

ágy nyirkos, nemcsak a

lemtől, hanem a vályogfaiak se, lelkem. Két nap alatt ki- - Nagyanyám... jaj, nagy- varjakká Iuillom’ h°ffV ragyanyám fel- iam'tTn^ük, ”e” KÖvá's dühidegsége most izzad ki a tzzadta magúból a hajat ne- anydm — sikoltok fel ijedten, változnak, iiailom amint Ti- sír, hogy Szidi néni mond va- hősen hátat fordított Hát eldunvhán most. hoav befutót- a másik öregasszony. A Jn« L/t« 7 .A ne rtae’xjmm fi/vzwi ■ÍA/síá n mATlf". TCoVílüS Tlf^TO. Tl€ZGtt fUcLT

ját!

— Jó. Maga tudja, csak ... megmondtam.

Várta, hogy szálján rá

Én

is: kár... kár... lamit, érzem, hogy fogják

dunyhán, most, hogy befutót- b^attek^^'"' “ Nagyanyám odaugrila koltozzák

tek a szobában a betegnek. A többiek bólogatnak. _ m ^ leikecském... Itt kár... . ......................

b

eteg én vagyok. Kinn szik- ...a kemence... az a vagyok, ne félj... Eltűnik a rét. Éjszaka van. . ' égette helyiről. Először

rázó augusztus, a fecskék fény- legjobb... engem is így men- __ inA i6m Szél fúj, forró, rettenetesen ^ agyag, botét van, ^att. Mennyire mást várt, es

7/4 k/im/ii .srt'n -foö.rym utsne. A csslóöás kegyetlenül

labamat. Sötét van, fejem alatt A—^ Tör Anna

lő teste feketén, fehéren obi tett meg az anyám — hallom ^MnzXlni’ * sem^bircik. forró^szél, '^jgatnah bele a riem bírok mozdulni... Uj- ,mi lett belőle! Aztán meg az

villant el az ablak előtt. A a szavakat, és nem merem be- PVeoöm se lesz fá‘K a háztetők. Víz van kö- jaimmal leszakítom magamról asszonyok. Hát ilyen sült szaszobában kályha ég. Gyenge csukni a szemem, mert akkor ’ tegyenek ° koporsóba ' rülöttem. Sok viz Nem látom.__.■_____ a_________már volt? Nem vette eszre,

v

agyok és örökké szomjas, és úgy érzem, hogy végtelen tácsalt nyögni tudok. Pedig nem volságra úszom el a beszélgető, *

fáj semmim. Mégis nyöszörög- duruzsoló öregasszonyoktól...

csak tudom, hogy

Nagyanyám szelíden vissza- hajolok, hogy igyák, de már

lÍulTJnZ- “ Ín0et- ém hOW k'?Zárad hogy mit' kacarásznak. Leg.

Jyy VTjZ Ütő 0. X_A^ n c'zrí'm n T-\r%1‘ÁJTl í ..l-U 1____ —

a szemem, a szám, a bőröm... jobb lenne egyenesen bemen*

„ 7 , . 4 , niZ7Azlehoi m£kTa forró Rettenetes a kin, meggörbít, ni a faluba, és odavágni a

nőm kell, pedig nem is aka- A hangjuk is messziről szól... ZZotem ZlttZZZlu . fÄ' akél^e- hogy fejem beleverem a ke- W*pWt az elnök hle. Itthagym

«« ,.- «tsu-1/— —-Jí.■ tem aJ<myar%zagával, Wirü- pZó^nlZt János báüsi tes- ki ^Zd^mtead^aZiegzeilrn sZtTteTteh ZtöbbZZl^n- daItrK“ ™ár™m ZZ'b tt aka^“ 11168 beSzéljen’ lőttem ülő öregasszonyok du- tével, amikor a tavaszon te- 9 tek, Leveszik rólam a duny- ■-■E3V utolso ketsegbeesett akar.

ruzsolásával. Szomszédok. Ta- mették. Félek a koporsótól. ugy í°a a J°rrosa>9- nácshoznak együtt nagyanyám- Fáj a szemem, de nem morém — Nem teszünk.. mai. Olyanok a fekete kendő- becsukni.

dehogy

teszünk... Hogyan is teahát. Fázom. Megborzongok. Áz sikoly, aztán semmi.. ing rátapad a testemre.

a~.Vl ■" visszajön.

tőlük. Pedig mind ismerem, , .............

e

gyikütemásikuk kalácsot is Vízért nyöszörgők, adott meg frissen fejt tejet. — Nem tudom megállni, Ülnek körülöttem és durur hogy a kis lelkemnek ne ad- tsolnak. Értem a szavukat, jak — szipog nagyanyám...

Még hogy ö másként mondta annak idején! Persze, mert rosszul másként gondolta. Azért is ír- alszom éjszakán- ta alá elsőnek a belépési nyibajom van. Fel- latkozatot. De még cs-k briorvos kéne mégis. Adok neki di néni hangját. Fölemel és riadok, és meggyújtom az oi- gadéros se lett. Azz-ú i törőtyúkot meg tojást... félrebe- visz... visz... visz... Űjra vasólámpát, hogy elűzzem a dik? Az önérzete, az semmi?

szél__ kinyitom a szemem... Nagy- sötétséget, amely mind gyakr- De a következő fordulónál

__ Nem orvos kell ide — anyámat látom, ül a lócán, és rabban idéz föl bennem egy már nem állt meg, hogy ciga»

m

ondom hajol közelebb ijedten néz rám. rémes gyermekkori emléket,., rettára gyújtson.

mai. Olyanok a fekete kenao- oecsunm. i/z»»»» « «=■«- /t/t, ... - ,, •.. /f/^temaban

ben. ölbe ejtett kezükkel, mint Nagyanyám Umegy, aztán rténk, lelkecskem - nyugtai — J//lyen könnyű a M.- al

a sirat óassznnunk Félek most ... nagyanyám... — Szidi, te, ' kém — hallom Szí- kent, valami

f