Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-28 / 229. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Csütörtök, 1961. szeptember 2% FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL Vörös Csillag Ot A vásznon napéget­te, kopár talaj. Egy dal csendül fel. Van­nak, akiknek már az első ütem után meg­dobban a szívük. Isme­rős számukra ez a dal, amelyet ők is énekel­tek egykor. . . Ernst Buschnak, a Jarma völgyéről szóló dalá­val kezdődik a film, az öt tö'tény hüvely, öt Üres tö tényhüvelv- be rejti el egy papír­lap ötfelé tépett da­rabját a bal dók1 ó ko­miszár. Azt akarja, hogy társai, akikkel védte az Ebro előtti frontszakasz visszavo­nulását, megmenekül­jenek. Ezért azt mond­ja, hogy az ellenség felvonulási tervét rej­tik a papírdarabkdk. A nagyon egyszerű, igaz történet során válik igazzá a film mottója: »Ez a film mindig élő marad, míg lesznek olyan em­berek, ak’k bíznak az emberekben.« töltényhüyely Szabad Ifjúság Hz ifjúság keresztútjai A tokiói diákság is­meri és szereti Sugi- motót, az egyetemi kosárlabda-csapat baj­nokát. A fiú örül a népszerűségnek, hiszen ez előnyt jelent szá­mára: a nagy vállala­tok csak olyan embe­reket alkalmaznak, akiket felhasználhat­nak sportegyesületeik­ben. Konuma, a baj­nok barátja már nincs Ilyen jó helyzetben. Nem sportol, és sú­lyos anyagi gondok közepette végzi tanul­mányait. Az ő tragé­diáját tárja elénk ez a japán film, bemutatva azt is, hogy milyen mostoha körülmények között él a japán if­júság zöme. S milyen reménytelennek látszó harc tanulmányaik után az elhelyezke­dés. .. AZ ELET SZELE /// t lesz veled, Tóni, / / L- he kikerülsz majd tanítani egy falu­ba? — szoktuk mondogatni fő­iskolai szak- és szobatársunk­nak, aki, bár maga nem tehe­tett róla. de annyira tájékozat­lan volt a világban, hogy az már szinte bosszantóan nevet­séges volt. Pedig, ismétlem, nem ő volt az oka elmaradá­sának. Egy-hét holdon gazdálkodó, szegény földmunkás szülők egyetlen, kései, ráadásul sú­lyos gerincbetegséggel szüle­tett gyermeke volt. Kis pusz­tán laktak, ott végezte el az elemi iskolát, különbözetivel bejutott a gimnáziumba. Idős apjq, minden áldozatra képes volt érte, a tanulásáért. Mégis néhány hét után gerincbeteg­sége kiújult, operálni kellett, és nem is mehetett vissza töb­bé nyilvános tanulónak. Hal­latlan szívóssággal szedte ma­gába a tankönyvek anyagát. Magánvizsgákat teát, és így szerezte meg az érettségit is. Mire azonban a főiskolára kellett jönnie, annyira már megerősödött, hogy rendes hallgatóként iratkozhatott be, bár felsőtestét vasváz tartotta a további ferdüléstől, és lépé­seit bottal segítette. Így tehát éppen az a négy esztendő esett ki életéből, amely oly sokat jelent a ser­dülő lélek tartalommal való megtöltésében, az ifjú ember gondolkodásának, életszemlé­letének formálásában. Szülei nem beszélgettek vele felnőt- tes dolgokról, újságot nem ol­vasott, a tankönyvek pedig ön­magukban kevésnek bizonyul­tak felnőtté érleléséhez. Leg­főképpen azonban a társaság hiányzott, a különböző típu­sokból összeállt közösség, amely mint vér az oxigént ttálUtja be a tanterembe az elet levegőjét. A sors kegyet­lensége folytán tehát amolyan üvegházi fiú lett Tóniből, aki­vek naívságán, az életről al- kotott gyermeteg nézetein, gyér és nemegyszer ferde is­meretein nem győztünk ele­get csodálkozni. ^ Az első naptól kezdve segí­tettünk eligazodni neki a vi­lágban. Tettük ezt gyakran erőtlenül, kamaszos nyerse­séggel, oktató modorban, tré­fáson és komolykodva, örülve, hogy lám, mi mennyivel töb­bet tudunk. De Tóni nem sér­tődött meg, és mindenért há­lós volt. Elmondtuk, hogy ci­pőfűzőt ne a cukrászdában ke­ressen, mennyibe kerülnek a különböző árucikkek) — nem egészen biztos fogalmai voltak ugyanis a pénz értékéről sem- , és számtalan olyan dolgot, ismeretet, összefüggést magya­ráztunk meg, amelyet egy nyolcadikos fiú például már természetesnek tart. így meg kellett tanítani többek között a különböző iratok kezelésére, pénzesutalvány kitöltésére, csomag feladására, ismertet­nünk kellett a hivatalokat, azok rendeltetését, társadalmi életünk számtalan jelenségét, összefüggéseit, politikai rend­szerünk legfontosabb vonásait. A fentieken kívül azonban sokkal érdekesebbeknek bizo­nyultak azok az oktatási fel­adatok, amelyek a férfi és a női nem egymáshoz való vi­szonyának taglalására vonat­koztak, mivel Tóni nézetei sze­rint a szerelmi érzés legmaga­sabb, tovább már nem fejleszt­hető foka a két szerelmes ke­zének összekapcsolása és köz­ben a természet szépségeinek csodálása. A felvilágosító te­vékenység rendszerint estén­ként lefekvés után folyt egyik, általunk tanszékvezetőnek ki­kiáltott társunk vezetésével, és — természetesen — mlameny­nyvünk buzgó segédletével. Már a kezdetén rájöttünk, hogy ba­rátunk még a föltételezéseink­nél is kevesebbet tud e tárgy­körből. Alapfogalmak mxgya- rázgatásávaJ. kellett tehát kez­denünk. Tóni ugyanis nem en­gedett bennünket addig to­vább haladni, míg mindent részletesen, pontosan meg nem értett. Minduntalan megállítot­ta az előadást kérdéseivel, és a választ — akárcsak a külön­böző vicceket — a csodálkozás és elismerés e szavával fejezte ki: — Haszta! — Ami tulaj­donképpen az »azt a minde­nül« felkiáltás sajátos rövidí­tése volt. Ezt a kifejezést hasz­nálta, ha valami újat hallott, valamin csodálkozott, és mivel az ilyesmi elég gyakran tör­tént meg véle, sűrűn hall'lát­tuk az elragadtatás e furcsa szavát. A legderűsebb perceket azon­ban a viccmesélési különórák jelentették. Tóni ugyanis ad­digi életében talán egyetlen viccet sem hallott, és igy előbb magát az élcelődés fogalmát, lényegét is meg kellett értetni vele. Hosszú hónapok teltek el, míg aztmnál fel tudott fogni ni egy-egy csattanót, és nem kellett öt percig magyaráz­nunk a poént. Sokszor előfor­dult még így is, hogy amikor már elhalkult a nevetés, ő akkor kezdte, természetesen csak a »haszta!-* felkiáltás után. Később azonban nemcsak megértette, hanem egyre in­kább igényelte is" a viccmesé- lést, a gondtalan derű e per­ceit, és ha különlegesen meg­nyerte tetszését egyik-másik, nem volt rest villanyoltás után fölkelni az ágyból, odabicegni és kézfogással gratulálni az előadójának. E gesztus után pedig rendszerint engedélyt kért a villany félgyújtására, hogy a külön erre a célra rend­szeresített vastag füzetbe az újonnan hallott viccet följe­gyezhesse. Ilyen fiú volt Tóni. Fejlődő­képességéhez nem fért kétség, A kiskorúak érdekében TáBIKA Meglehetősen nagy az ügy­félforgalom Kiss-Pál Istvánnál, a Kaposvári Járási Tanács gyámügyi előadójánál. Fiatal­korúak és apró emberkék iga­zát keresik nála. A törvény a gyámügyi hatóság feladatát a következőkben szabja meg. »A kiskorúak gondozásának, neve­lésének és fejlődésének elő­mozdítása és támogatása, sze­mélyi és vagyoni védelmének ellenőrzése.« Havonta 80—90 ügyből lesz itt »-akta«. A fiatalkorúak há­zasságkötésétől, a tanácsadás­tól az iijuságvédelmi munkáig sok mindennel foglalkozik a gyámhatóság. Az utóbbi idő­ben különösen sok fiatalkorú kért házasságkötési engedélyt. Sok fiatal azt hiszi, hogy a há­zassághoz elegendő, ha mind­ketten dolgoznak, s 16—15, sőt néha 14 éves leányok szeret­nének férjhez menni. Ezzel kapcsolatban érdekes esetet mondott el Kiss-Pál Ist­ván. Egy 16 esztendős lány és egy 18 éves fiú szeretett volna összeházasodni. A gyámható­ság azonban nem adott rá en­gedélyt, mert a jövőt mérlegel­ve úgy látta, hogy a katonai szolgálat előtt álló fiatalem­bér aligha tudna gondoskodni'’ családjáról bevonulása esetén, Y A döntés megváltoztatására > NÉHÁNY SZÖVETKEZETI úgy akarták rábírni, hogy —GAZDA kenyérgabonát is ter­mini a házasságkötéseknél —^melt háztáji földjén. Persze felvonult az egész násznép. A^-nem nagyüzemi méretekben, hozzájárulást természetesen >hiszen a megyei statisztika így sem sikerült megszerez- jl mindössze 6 hold búzát és 3 niük. Jíhold rozsot tart nyilván. Arról Lényegesen csökkent a va-^ nincs számszaki följegyzés, gyoni ügyelt száma, viszont)’hogy ennek kereken 70 mázsa egyre jobban előtérbe kerül a ^ terméséből kombájnnal meny- gyermek- és ifjúságvédelmi ívnyit takarítottak be. munka. A gyámhatóság felada- ^ * * * tai közé tartozik az állami gon- í5 ____,_____ . d ozásba vétel, illetve azoknak > a körülményeknek a földeríté- > egymás háta mögé húzódva szur- se, amelyek a gondozásba vé-í — jaj, csak ma ne feiei­> tessen a tanár úr! — Csak egy em- telt indokoljak. Nemegyszer / bér ül szálfaegyenesen, karbatett különösen elvált szülők eseté- a kézzel, egy kissé oldalt billentett ben — igen kényes természetű á fejjel, ö nem lapul, szemét a ta­VÍ7<ví?ák3tot L-p11 Ipfnl v+ntni > nárra szegezi. Amikor vége a fe­vizsgaiator ken letoiytatni, fjeitetésnek, s a tanár magyarázni hogy megfelelő döntést hozhas- <v kezd, sűrűn bólogat. Szünetben sanak a gyermek érdekében, ^odamegy hozzá a matézissai hadi- Ezt a munkát nagymérték- >lábon 4116 asszonyka, ben gátolja, hogy a gyámható- f ság irodájában a gyámügyi elő- ŐTudja, én kilenc éve jártam utol- adón kívül még egy dolgozó iskoIába • • • végzi munkáját. Emiatt aleg-C A fér,i idesesen megrezzen, kö- ... , - .... y hecsel, arca hol piros, hol fehér, több ember visszahúzódik, sC végre kinyögi: nem hajlandó bizonyos kérdé- C. — £n sem értem, kérem___ sekre felvilágosítást adni. Föl- v ~ Hát akkor miért bólogatott tétlenül változtatni kell ezen. veg SZL r nI . .. . . . _ , , , , . ., , . Is — Hogy kedvébe járjak a tanár Ezt kívánja a jo munka es az > úrnak... emberi tapintat is. A tervezettnél többet termel a Kefeanyagkikészítő Vállalat Új dolgozókat vesznek föl — Kedvébe? — Igen kérem, hadd higgye sze­gény, hogy legalább egy ember érti a tantárgyát. * * * MEGYÉNKNEK nemcsak vét. A negyedik negyedévben 700 ezer forint értékű áruval termelnek többet a tervezett­nél. A tervmódosítással lehe­tővé vált, hogy 20—25 új dol­gozót vegyenek föl. Clegnagyobb, hanem leghosszab- - ban elterülő mezőgazdasági nagyüzeme isi a Lábodi Állami Gazdaság. Van földje a nagy­atádi járás északi és a barcsi sjárás déli részén is. Pontosan .41 kilométer ez a távolság. így nem meglepő az az adat sem, hogy jövőre 72 km hosszan ás­nak vízlevezető árkot a gazda­ság területén. Az árkok hosz- szúsága mintegy másfélszerese a Kapos somogyi szakaszának. * * » Csősz volt! Pista bácsi, és na- sgyon szerette a bort. Nem akadf. faluban senki, aki látta vol- yna őt tarisznya nélkül távozni s hazulról. A tarisznyában meg smindig ott lapul* a pincekulcs. , , .... ^»Megyek a pince felé« — mon­lensegét«. Testéből hosszú idón dogatta ilyenkor, noha a gond- at különleges ^ »szagjelzes« újaira bízott kukorica épp a fa­árad, amely állítólag tamado- túlsó végén volt. Megörege- vá teszi az ilyen személy kör- életepárja haragosan né­nyezetébe került méheket. >zett rá — Megy ám a pokolba, de - zf nem a pincébe. . , , ... . .. , , , . , v Pista bácsi azonban nem ha­szivos akaratát is tiszteltük, - Megvagyok. Apropo ™c0>zudott ^ 36Uehet ha a mégis nemegyszer tettük föl a el nem felértem: hallottad a>sodik szomszédba alckor ““r“' '■ Neki minden útja a pince fe­Mint ismeretes, a Kaposvári Kefeanyagkikészítő Vállalat kétszer egymás után kapta meg az élüzem-címet. Ehhez nagy­mértékben hozzájárult az, hogy a vállalat dolgozói kiváló mi­nőségű terméket készítettek exportra. Munkájukkal az üzemmel kapcsolatban álló külföldi (főként holland) ke­reskedelmi szakemberek igen elégedettek. A jó kereskedelmi kapcsolat is elősegítette, hogy a Kefeanyagkikészítő több ex­portot vállaljon az idén, mint amennyit az eredeti terv elő­ír. Emellett a Budafoki Textil­gyár is kérte, hogy készítsenek számára lószőrt bélésbetétek- hez. Szükségessé vált, hogy a tanács módosítsa az üzem ter­A méhek „megjelölik" áldozataikat Dr. Ralph Ghent New York-i kutató szerint jól vigyázzon 1 magára az, akit már egyszer1 megcsípett egy méh. Az ilyen embert ugyanis a méhecske1 megjelölte mint a »-kasok el-1 egy iskolához, ahol — ha csak egy osztályon belül is — ön- mondani? állóan kell intézkedni, felelni Jót nevettünk a viccfüzeten, a tanulók rengeteg, tananya- amely kedves emlékek, han­gon kívüli kérdésére, admi- gúlátok ízeit villantja fel. Bi- nisztrálni, ügyekben dönteni, zonygatja, hogy különös becs­kapcsolatot teremteni a falu- ben tartja e föl jegy zéseket, vél, a szülőkkel, a különböző Hozzák a sört. szervekkel. Azt is tanácsol- — Hogy mi van velem? Váz-, tuks — Legjobb lesz, Tóni, ha latosan, mert húsz perc múlva valamilyen könyvtárban he- indul a vonatom: három éve lyezkedsz el, persze, nem kel- nősültem, egyéves kislányunk, csönzönek, ahol emberekkel wn, feleségem szintén pedn-, kell foglalkozni, hanem könyv- gógus. , _____ _____________ ____ m olynak, kutatónak, búvárnak. — Ügy látszik, használtak ötnyelvű könyvecskét mutatott a — Mert az ilyesmit nagyon sze- különórák... ^kiszolgálónak. Ilyen Budapest­nette. Falta a könyveket el- — Ne is nevess, sok min-rjről szóló ismertető, sajnos, nem sősorban és szinte kizárólag a dent tanultam ott. Nemcsak^volt az üzletben. Az utóbbi idő- kilasszikusokat, mindene volt ilyesmiről, hanem egyébről. Jókai — talán ez is elősegítet- Megtanultam egy kicsit látni te életszemléletének ilyen ala~ az életet felnőtt szemmel. Most kulását. Néhányan leintették aztán, hogy egy év óta igaz- az aggályoskodókat: — Ugyan, gatohelyettes is vagyok... majd az élet mindenre megta- — Tóni! Csak nem» nüjo- Még talán udvarolni _ Miért? ol hülyének lányokkal foglalkozni, bort nézek ki? Ne* nagy gj* kostoigatni is.^ csak belp keU \ f ség rákényszeríti az embert [ /II mindenre. Egyébként az utób­(/ {^yolc év óta nem hal- bi időben a legújabb magyar Jattom felőle. prózairodalommal foglalko­Atigusztus végén aztán ősz- zcnn, egy részletes tanulmányt szeszaladtunk Fonyódon az ál- szeretnek írni a mai magyar lármáson. parasztábrázolrisról. Igen ér­dekes téma. Emlékszel? Pon s>lé vitt ^ * » * ^ NÖVEKSZIK városunk ide- ' genforgalma. A múlt napokban ^szovjet turisták ismerkedtek ^Kaposvárral. A könyvesbolt­éban »putyevagyityel«-t, azaz éBaedekert szerettek volna vá- ^sárolni Budapestről és a Bala- étonról. Orosz nyelvű viszont ^csak néhány akadt az üzletben. " Az egyik turista ízléses orosz *ben egyre gyakrabban látogat­ónak szovjet turisták Kaposvár­éra. Jó volna, ha lenne raktá­ron megfelelő orosz nyelvű úti- Ó kalauz. tosan ez volt a tételünk Eger-< — Haszta! — kiált fel uj­jongva, ahogy meglát. . m . . , , . - , tó ,.. . ben ts> az irodalmi versenyen, < ügy latszik, semmit sem amelyre Jókaiból készültünk. < változtál epesikedem az jó; becsapódtunk! őszinte örötmü üdvözlés után, , aztán a közeli vendéglőbe hí- Politikai kérdésekre) vam_ terelődik a szó, majd gazdas.a-) gi problémák kerülnek elő.1 Odaérve igyekszik megesz- Tóni barátom otthonosan mo-) ni. Sört rendel, korsókkal. zog mindegyikben, nyoma1 — Mi az? Már megiszod? — sincs kényszerű üvegházi ne-) csodálkozom. vetésének. Félig tréfásan szó-j — Csak egy-két pohárral. o® is teszem észrevételemet. — De remélem, a borig nem — Hja, az élet szele magá-J jutottál el? val ragadja az embert, hal EGY AMERIKAI Nö. Miss Eleo- nora Pig sehogyan sem tudott férjhez menni. Szerinte csúnya ve­zetékneve volt a sorozatos kudar­cok oka (az angol »pig« szó jelen­tése: sertés). Kéi éven át mindent megvont magától, hogy összegyüjthesse a névVáltöztatáéhoz szükséges össze­get. Végül elérte céiját, sikerült megváltoztatnia vezetéknevét. Egy idő múlva megismerkedett egy fiatalemberrel. Megtetszettek egymásnak és összeházasodtak. A férj neve Bemard . . . Pig volt! Módjával azt is fagyasz- akarja, ha nem — fejezi fctrn-f fp^QviHeil^poTvfí'ozemébeí Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, .Sztálin u. 14. Telefon 15-10 15-H| Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda® tóm. Tudod, arra mifelénk, Sát magyar szakos tanárhoz,< Szekszárd környékén nagy sze- irodalmárhoz illő választékos-i rű borok teremnek. Sággal, aztán fenékig üríti azi- Egyébként mi van veled? öbWs Meséül Somogyi Károlyt Kaposvár. Latinka S. <F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posta Elő­fizethető a helvi postahivat knál és postáskézbesitőknél Előfizetési <Uj egy hónapra U i|

Next

/
Oldalképek
Tartalom