Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-20 / 222. szám

Szerda, 1961. szeptember 20. 3 SOMOGYI NÉPLAP NÉGYEN EGY CSALÁDBÓL — Csak szaporán, asszony­társak, délig be kell fogynia ennek a táblának, délután me­gyünk a másik dűlőbe babot szedni — rendelkezik Samu Sándorné munkacsapatvezető. Ez az ötven év körüli, mozgé­kony asszony nemcsak szavak­kal buzdítja társait, hanem maga is elöl jár a munkában. Pedig nem is tagja a ladi Zrí­nyi Tsz-nek (a családból ketten írtak alá, a férje meg a veje), de mind a négyen eljárnak a közösbe dolgozni. Már második A Somogy megyei Párt-vég­rehajtó Bizottság a napokban tárgyalta meg a városi pártbi­zottság ipari üzemekben vég­zett irányító és ellenőrző mun­káját. Megállapították, hogy az üzemi pártszervezetek eszmei­leg és szervezetileg egyaránt erősödtek. Egy év alatt több mint 200 taggal, illetve tagje­lölttel gyarapodtak. A több mint 11 ezer munkást foglal­koztató ipari és szolgáltató vállalatok 61 pártalapszerve- zetében tömörül a párttagság 63,8 százaléka. Az üzemi pártszervezetek többsége eredményesen fog­lalkozik a gazdaságszervező és a politikai tömegmunkával. Jelentős szerepük volt abban, hogy a város ipara túlteljesí­tette féléves tervét, és 123 millió forinttal több terméket állított elő, mint a múlt év ha­sonló időszakában. Javult a pártszervezetek to- megkapcsolata. Ezt nagyban elősegítette, hogy a városi pártbizottság rendszeres be­szélgetéseket folytat a lakos­ság különböző rétegeivel. Nagy gondot fordítanak a kommunisták a kulturális munkára is. Az elmúlt oktatá­si évben 1700 dolgozó tanult az Fö A VÁLASZTÉK Az egyik falusi kiskocsma előtt a késő esti órákban egy gépkocsi állt meg. Utasai — egy fiatal pár — harapnivalóra és egy kis fris­sítőre tértek be. »Tessék paran­csolni«, szólt a kiszolgáló udvaria­san. »Valami harapnivalót kér­nénk.« »Van háromféle pogá­csánk.« »Akkor talán abból«, mu­tatott az egyikre a férfi. »0, igen, máris«, felelte a pincér. »Nekem talán a másikból tessék«, így a fiatalasszony. A pincér egy kissé habozott, aztán zavartan így szólt: »Bocsánatot kérek, de az is ugyan­olyan, csak a teteje vau más irányban vagdalva, tetszik tudni, az egyik laposabb, a másik maga­sabb, az egyiken keresztben, a másikon hosszában mennek a csí­kok, de az izük egyforma. Nálunk ez igy van.« Ezek után még mondja valaki, hogy nincs bő választék falusi ital­boltjainkban. MASZEK KOOPERÁCIÓ Egyik nap egy dühös ember jött be hivatali szobámba. Ezt a kérdést szögezte nekem: — Mondd, tudod te, hogy mi az az igazi maszek kooperáció? — Egy kissé gondolkodtam, de nem sokáig, mert a dühös em­ber máris folytatta: ■— Ne gondolkodj, majd én megmondom. Először is a par- • kettős leveri a falat, hogy a mtegény kőműves is megéljen, éve, hogy a huszonegy asszony­nak ő a csapatvezetője. — Amúgy hallgatag, szótlan asszony, de ha kell, megmoz­gatja a csapatot. Szívesen fo­gadunk szót neki — mondja Sipos Lajosné. Samuné mosolyogva szól közbe: — Azért valljuk meg, néha veszekszünk is. De hát tudja, és levelező tagozatán, 1300-an pedig pártoktatásban vettek részt Megállapította a végrehajtó bizottság, hogy több pártveze­tőség munkája alacsony szín­vonalon áll, nem érvényesül a kollektív vezetés elve, a tag­gyűléseken nem hoznak hatá­rozatokat, s egyik-másik he­lyen apró-cseprő személyi ügyek, civódások vonják el a kommunisták figyelmét a fon­tos politikai és gazdasági mun­kától • • • Az 1961—62. évi pártoktatás fel­adatait vitatta meg legutóbbi ülé­sén a városi párt-végrehajtó bi­zottság. Kijelölték az ellenőröket, megalakították az oktatási bizott­ságot, és elhatározták, hogy a pártoktatást az idén is hétfőn és kedden tartják meg mindenütt. A pártbizottság oktatási terve hang­súlyozza, hogy nagy gondot kell fordítani a vidékről bejáró dolgo­zók továbbképzésére. A városban 123 politikai iskola indul. Lénye­gesen növekedett a magasabb szm- tű oktatási tormák száma, s az idén a politikai iskolák közül már csak 33 helyütt indítanak Időszerű kérdések c. tanfolyamot. * * * Pártnapok zajlanak a megye üzemeiben és termelőszövet­kezeteiben. A nemzetközi hely­zet időszerű kérdéseiről, külö­aztán a festő kitör két-hirom ablakot, hogy a szegény üve­ges se haljon éhen. A villany­szerelő eltöri a csillár egyik szárát, amit kizárólag Cala- csin Dezső magánkereskedésé­ben lehet beszerezni. A villany­szerelő létrája csupa véletlen- ségből a fényezett szekrénynek dől, azt pedig csakis a Széna utcai asztalosmester tudja szakszerűen újjávarázsolni. A kályhás műszaki hiba követ­keztében még a plafont is ösz- szesározza, és minden kezdődik elölről. Hát látod, ez az igazi maszek kooperáció. ZENEI MŰÉRTELEM Változnak az idők, változnak az emberek. Ma már például opera­áriára mulat a magyar. Méghozzá így: Egy szerelmespár szinte se Iát, se hall, úgy összebújik az egyik külvárosi kocsmában. A hölgy kényeskedik. A fröccsnél alul kéri a szódát, fölül a bort. Szerinte így jobb, s állítólag Amerikában is így isszák. Aztán a cigányt hívja. — Húzzon valami szépet, kedves — szól nyafogva. A .cigány bele­kezd egy táncdalba. — Ne ezt — szakítja félbe a lány. A cigány magyar nótát húz. — Ezt se — kjp ismét a vonóhoz. — Talán valami operarészletet. — Melyikből játsz- szak, csókolom a kezét — néz rá Ijedten a cigány. — Amelyikből akar, de talán az Aidából. — A prímás egy kissé gondolkodik, w­milyen az asszonynép: ahol kettő van, ott már se vége, se hossza a tercierének. De meg­értjük egymást. — Aztán nehogy azt írják az újságba, hogy mi veszekedő népség vagyunk — teszi csí­pőire kezét Kalmár Istvánná —, mert az úgy igaz, hogy ilyen csapatvezetővel ég a munka a kezünk alatt. nősen a német és a nyugat­berlini kérdésről esik a legtöbb szó. A megyei pártbizottság több mint 90 községbe küldött pártnapi előadókat * * * Mozgalmi képeket és plakátokat bocsát a pártszervezetek rendelke­zésére az Állami Könyvterjesztő Vállalat. A képsorozat tartalmaz­za Marx, Engels, Lenin arcképét, N. Sz. Hruscsov' mellképét, Gaga- rinnak, az első űrhajósnak a port­réját. Tizenöt kép Marx és En­gels életével és tevékenységével foglalkozik, 25 színes reprodukciós kép orosz klasszikusokat ábrázol. Jól felhasználható a képsorozat a párthelyiségek, üzemi kultúrter­mek díszítésére és a pártoktatás szemléltetésére is. A kívül álló szemlélő azt hi­szi, hogy a Nagyatádi Járási Művelődési Ház tatarozása és átalakítása befejeződött. Ez azonban csak látszat. Az épü­let falait bemeszelték, az áll­ványokat leszedték, bent azon­ban még sok munka van hát­ra. Sajnos, semmi remény sincs arra, hogy a Tatarozó de magas a nyárfa teteje. — A lány áhítattal hallgatja, aztán oda­súgja a fiúnak: — Ugye, milyen gyönyörű, drágám? KRISZTUST VÁSÁRLÓ BÜCSŰS A múlt vasárnapi segesdi bú­csúban így alkudott egy fej­kendős parasztnéni a kegysze­res árussal: «-6 Mondja, édes gyerekem, mit kóstál az a gyönyörű kis feszület, amelyiken az a szép fényes kis Jézus van? — 56 forint, mamám — feleli az árus. — Micsoda? 56 forint? — álmélkodik a néni. — Hát van magának bőr a pofáján egy ilyen kis vacak bádogdarabért ennyi pénzt elkérni? RÉSZEG EMBER TŰNŐDÉSE A donnert Liget vendéglő előtti parkban egy részeg ember fekszik a fűvön. Lábai cudar módra ösz- sze vannak keveredve. Erőlködik, de sehogy sem bír talpraállni. Köz­ben így beszélget magában: — Még egyszer megpróbálom . .. hukk ... Ha sikerül, szépen haza­megyek __hukk ... Ha nem, ak­k or pedig egyenesen visszamegyek a kocsmába, és megiszok még egy nagyfröccsöt, hukk ... Samuné 115 munkaegységet szerzett eddig. Lánya, Végh Lajosné szintén egyike a cso­port legdolgosabb asszonyai­nak: — Jövök én mindennap, két gyerek van a családban, valamiből ruházni kell őket — magyarázza. Megtudom, hogy egységenként 10 forint pénz­előleget fizet a tsz. — Nincs okunk panaszra — teszi hozzá nevetve, míg a vállára kötött jókora vászonkendőbe önti a kosárból a zizegő babot... Végh Lajos traktorost, a csa­lád harmadik tagját ebédelés közben találjuk otthon. — Délelőtt tárcsázni voltam, gondoltam, hazaugrok ebédel­ni — mondja. A harmincöt év körüli fér­fi az elsők között lépett a tsz- be. Először növénytermesztési brigádvezető, majd egy ideig fogatos volt. Tavaly március­ban Pápára ment traktoroskép­ző iskolára. Most a tsz-ben dolgozik egy UTOS géppel. __— Sok bajom volt vele, de jó iskola ez a kezdőknek. Aki ilyent kezed, előbb-utóbb iga­zi traktorossá válik. Eddig 320 munkaegységet teljesített. Ö keres legjobban a családban. Mosolyogva jegyzi meg: — Aztán utánpótlás is jelentkezik. A gyerek most maradt ki az iskolából, szeret­ném elküldeni traktoros tanu­lónak. Van hajlama, kedve hozzá. Ha meggondoljuk, mégiscsak a gépé a jövő. Esteledik. A hazatérő konda nyomában ostorral, tarisznyá­val a vállán komótosan ballag Samu Sándor bácsi. Körülötte kis fekete puli ugrándozik. — Nem harap ez, a malac­nak is csak a farkát kapja eL Sokat segít nekem, ráadásul nem is kér munkaegységet. Sándor bácsi április óta őr­zi a tsz-gazdák állatait. Z5Ö jószág tartozik a keze alá. Tár­sával, Bíró Károllyal ketten hajtanak ki reggelenként. — Szeretem a foglalkozáso­mat. Néha, amikor olyan do­log adódik otthon a ház körül, amit unokám nem tud elvé­gezni, akkor 5 hajt ki helyet­tem. No de megyek is már, ké­sőre jár — nyújtja kezét, s nyomában a csaholó pulival elindul hazafelé... Vállalat a szerződésben vál­lalt határidőre, október 30-ra átadja az épületet A munka nem halad. A felújítási terveket a So­mogy megyei Tervező Iroda készítette el egy évvel ezelőtt. A Tatarozó Vállalat 1960 de­cemberében meg is kezdte a munkát. Közben kiderült, hogy a művelődési ház belső villanyhálózata korszerűtlen, ki kell cserélni, mert külön­ben az Áramszolgáltató Válla­lat nem köti be a hálózatba (erre a tervezők korábban — úgy látszik^ — nem gondol­tak!) A művelődési ház veze­tősége ez év június 29-én a Tervező Irodánál megrendelte az új villanyhálózat tervét. A levélre nem érkezett válasz. Július 20-án újabb levél ment a tervezőkhöz. Majd telefon­beszélgetések, személyes köz­benjárások, üzenetek hatására végre megtört a jég, s szep­tember 5-én megküldték a ter­vezői szerződést. Jelezték ben­ne, hogy október 5-re elkészí­tik a terveket, azokat átadják a megrendelőnek, ő továbbítja a kivitelezőnek, az megpró­bálja majd beszerezni az anya­got, s nekilát a munkának. Egy hónapig szerelik át a villanyhá­lózatot, aztán bevakolják a csöveket. Idő kell a száradás­nak és a festésnek is. Felso­rolni is hosszú, mi mindent kell még megcsinálni a műve­lődési házban. Mindaddig, míg az épület nem lesz rendben, a kulturá­lis csoportok, a szakkörök, a tanfolyamok kényszerszünetet tartanak. Nincs televíziós klub, s zárva a könyvtár. Azt kérdezzük: mikor vehe­ti birtokába végtére is 8^00 nagyatádi lakos a művelődés házát? A tervezőknek, kivite­lezőknek sokkal nagyobb meg­értést kellene tanúsítaniuk e művelődéspol i ti kai intézmény Dór esi Sándor Wt&TH LAJOS iránt 100 személyes művelődési házat épít a község lakossága Lipótfán egy romos épület és a kovácsműhely anyagából. A nagyrészt társadalmi munkában épülő házat még e hó­napban tető alá hozzák. A pártélet eseményei általános és középiskolák esti Ql OTESZOMBÓL tán rákezdi: = AJ, de magas, aj, Kerék Imre Mikor készül el a nagyatádi művelődési ház? JL&ixtL EQY FIATAL MŰSZAKIHOZ AW evedre már nem emlékszem, de szavaid még fü- (/£_ lemben csengenek. Azt mondtad, hogy ha ke­zedbe veszed az újságot, hátulról kezded el ol­vasni. A külpolitikáról szcíló cikkek közül csak azok ér­dekelnek, amelyek problémamentesek, s egyszerű ese­ményekről adnak hírt. Azokat, amelyek a német kér­déssel, ag általános leszereléssel foglalkoznak, olvasat- lanül hagyod, mert félsz, hogy gondolkodásra késztetnek. Azt állítod, hogy azért zárkózol el a nemzetközi problé­mák elől, mert nem áko.rsz idegeskedni, bosszankodni, félni. Azt tartod — idézem szavaidat: — »Amiről az ember nem tud, attól nem fáj a feje.-« Nos, amióta ezt hallottam tőled, azóta gyakran magam elé képzellek. Látom őszinte tekintetedet, amelyből az sugárzik, hogy szereted az életet. Nem élsz rosszul, mér­nök vagy, az építés, az alkotás mestere. De látlak, amint közömbös arccal elzárod a rádiót, vagy felületesen át­szaladsz a súlyos nemzetközi problémákról szóló cikke­ken, anélkül, hogy elolvasnád őket. Azt gondolod, hogy ez nem a te ügyed, hanem másoké, majd mások megold­ják, ha meg nem, ráérsz kétségbeesni akkor is, ha már fejed fölött a vész. A struccról azt mondják, hogy buta állat, mert amikor üldözik, megáll, s a homokba dügja a fejét. Azt hiszi, ha 5 nem látja a veszélyt, akkor az nem is fenyegeti. Elnézést a hasonlatért, de valahogy te is így próbálsz tenni. Bedugod a füled, behunyod a sze­med, nem veszel tudomást a világ dolgairól, a békét, ag életet (a tiedet is) fenyegető emberek garázdálkodásá­ról. Csakhogy, kedves barátom, a struccnaik jóval köny nyebb a helyzete! Szegény feje el tudja hitetni magával, hogy ha nem látja a veszélyt, akkor az nincs is. De te gondolkodó ember vagy, és tudnod kell: attól még, hogy bedugod a füled, behunyod a szemed, az emberiség el­lenségeinek bajkeverése nem szűnik meg, sőt ha nem teszel semmit, még inkább fenyegetik a békét. Nem ér­zed, hogy nem szabadna ezzel szemben közömbösnek maradnod? Rettenetes lehet ez a magadra erőltetett tehetetlenség, amely már azzal a veszéllyel fenyeget téged, hogy re­ménytelenné válsz. El tudom képzelni, hogy ebben az állapotban ijesztően egyedülinek érzed magad. Csak kér­dezni tudsz, de felelni rá már nem. Csak félni tudsz, de bátorítani önmagad nincs erőd. Ha helyzetedbe kép­zelem magam, nagy megaláztatást is érzek. Hiszen az ember, a gondolkodó ember nemcsak bízni tud abban, hogy a jó győzedelmeskedik előbb vagy utóbb, hanem képes érte szilárd elszántsággal küzdeni is. Nem elég csupán gyűlölni a háborút, hanem tenni is kell a bé­kéért ■— ez méltó az emberhez. Szinte hallom ellenvetésed, hogy vajon mM tehetnél érte te, hiszen egyszerű mérnök vagy, se hatalom, se fegyver nincs a kezedben. Ez látszólag így van. De csak látszólag, mert van fegyvered is, hatalmad is, ba­rátom. Ez pedig a véleményed. De mit teszel a vélemé­nyeddel? Közömbösíted, lefékezed, s nem engeded meg, hogy tiltakozássá váljáli benned a háború ellen, hogy ki­szabadulva a tespedt.ség hínárjából, felzárkózzon a száz- és százmilliók tiltakozása mellé, amely napról napra a háborús örültek fülébe süvíti, hogy nem leéli a háború, hogy hiszünk a békében. Ugye, hallottál már a közvéle­mény erejéről, amely megbuktatott diktátorokat, királyo­kat, császárokat, amely tilost jelzett annak idején az amerikai elnök japánt látogatása előtt? Ez az erő lendítet­te magasba az Egyesült Nemzetek Szervezetében a le­szerelés mellett, a gyarmatosítás ellen a szavazáskor azok kezét is, akiki a tanácskozás elején még egészen másképp képzelték el mindezt. Én hiszem, és sok száz- és százmillióin, hiszik, hogy az emberiség javának ere­je, a világ közvéleményének ereje képes lesz arra, hogy lefogja a háborús őrültek kezét. Ezért a te állásfoglalá­sod, a te véleményed se fölösleges. Véleményeddel, ha­tározott kiállásoddal tartozol az emberek millióinak, de önmagadnak is, s tálán éppen önmagadnak a legtöbbel. Emlékszel az egyetemi évekre, erőfeszítéseidre? Vál­laltad mindezt, mert értelmét láttad, hogy gyümölcsöz- teted majd. Megnősültél, gyermeked van, s boldoggá aücarod termi családodat. Dolgozol, munkád része annak a küzdelemnek, amely azért folyik, hogy többet termel­jünk, jobban éljünk. A te alkotó képzeleted is formálja jövőnket. Ugye, hogy van miért kilépned, a közömbös­ségből, hogy van miért érdeklődnöd a nemzetleözi helyzet iránt, van mit féltened? Ha mindezt végiggondolod, nem is tudom elhinni, hogy közömbös maradsz, hogy nem szorítja össze valami a szíved, s nem ösztönöz arra, hogy az újság után nyúlj, s megkérdezd, mit tehetsz a bé­kéért. Amikor a kislányoddal sétálsz, s megmutatod neki a várost, s mesélsz az emberről, aki egykor a barlangból indult el, beszélsz az élet szépségéről, jóságáról, s ígé­red neki, hogy boldog lesz, hidd ezt erősen, hidd. ma­gad is. S ha néha, rád szakadnak a nehéz pillanatok, s aggódsz, s menekülnél az emberiség nagy gondjai elől, vedd kezedbe az újságot és olvasd. Ha fáradsz, s megté- pettnek érzed reményeidet, ne engedd ezt az érzést el­hatalmaskodni rajtad, ne szentesítsd magadban a kö­zömbösséget. Hunyd be szemed, és képzeletben menj el a gyárba, messzebbre is, a fehete Afrikába, az Északi­sarkra, Moszkvába és Új-Delliibe, Amszterdamba és Szó­fiába, Becsbe és Belgrádba, és figyeld az emberetet, kallgasd meg véleményüket. S akkor érezni fogod, ha bízol, ha küzdesz, hogy monnyire nem vagy egyedül. Ezt akartam megírni neked én, egy azok hoziU a száz­milliók közül, akik hisznek az emberben. Szegedi Nándor Jó terméssel fizet a Baletten újhelyi Állami Gazdaság öntözéses kertészete (Tudósítónktól.) A nagy nyári szárazságban a kertészeti növények sokat szenvedtek a Balatonújhelyi Állami Gazdaságban. A 120 holdnyi paradicsom és papri­ka termését úgy tudták meg­menteni, hogy rendszeresen öntözték. A Balatonból egy 70 lóerős villanymotor emelte ki állandóan a vizet, és gyak an még éjszaka is hullhatott « mesterséges eső a növényekre. Naponta körülbelül 10 millió liter vizet juttattak a paprika- és paradicsomüitetvéinyekre. Az öntözés hatására a szá­mítások szerint holdanként átlagban 110 mázsát ad a pap­rika. A paradicsom szintén jól fizet: előreláthatólag elérik a holdankénti 150 mázsa hoza*- mot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom