Somogyi Néplap, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-06 / 184. szám
SOnWOGTt NÉPLAP 8 Vasárnap, 19«81. augusztus 8. Komjáthy István: Síi MŰ- KÍSÉRTET! Igazi ki- — Az ágyba! — sértet! — újságolta Bugyogós büszkén. Borka, akit karéjba vettek kő- Nagy nevetés, rül a gyerekek, s megigazította a lobogó piros kockás sálat a nyakában. — Te láttad? — kérdezte vágta ki Janku Bánkú, akinek nagy sár- ^rtXtten otthagvta ga sállal volt bepólyálva a fe- sertfxlotten otthagyta je, úgyhogy csak két kíváncsi szeme látszott ki. — Nem, nem láttam! — lódította a kislány. — De Bezsa néAz a macska vót — húzta odább a kis ikret Koke, a testvére. — De az is fehér vót! — magyarázkodott Gyükéi, s azzal a társaságot. E napokban valóságos kísér- tetláz ütött ki a faluban. Nemcsak az iskolában rémisztgették vele egymást a gyerekek, néim látta. Ö mondta!... A te- de róla beszéltek a földeken, mető felé vót, nagy menkü fe- kocsmában, fejeskor, de még je vót, olyan, mint egy a templom előtti terefere köz- töklámpás. Meg farka, akkora ben is. Milyen volt? Ki, hol, hosszú, hogy az utat söpörte, merre látta? Sok mindenben Mire behunyta a szemit, már eltért egymástól a sok látóéi is repült a feje fölött. Bezsa más. észlelet, de egyben mind néni csak a Baka Náci bátya- megegyezett: sötétedés után mék konyhájában tért magá- jelenik meg, nagy fényesség hoz. Akkor mesélte Csőre án- yesZi körül, s a temető irányá- gyinak, Csőre ángyi meg anyu- ban tűnik el nagy imbolyog- kámnak. Ha tudni akarod, így Va. vót’ •• w ** f ,, AZ EQYIK ESTE a taníGyon a kísértét, lányok! - tóéknál kártyázott az elnök és szaladt be az udvarról a lányok va f6kö eló, valósággal be- reme, Pitypang, s azok, mint a letemetkeztek a játékba. A ta- nadt fúrjak, szetrebbentek. nító £e:lesége valami ingecs- A nap hőse masnap Csángó két foltozott egy kicsit odább Pista volt. — Tudjátok — mesélte, miközben füles sapkáját, mely a nyakába lógott, hátra nyomta —, mentem éppen Posztós Sa- tya bátyámékhoz, egy köcsög tejet vittem, hát ott a kísértet előttem. Majdnem kiesett a köcsög a kezemből, de azért nem ejtettem el — s jobb kezét, melyein bőrkesztyű volt, jelentőségteljesen megrázta pajtásai orra előtt. — Milyen vöt? — kérdezte Dobos Pali, a kis elsős, aki. szájtátva hallgatta a történetet. — Milyen vót? — gondolkodott Csángó Pista. — Hát előszór vót egy akkora feje, mint tőlük. Mindig szakad a gyerek holmija, meg a két vásott nebuló még az ördögbőrt is el- nyűné! Egyszerre csak megszólalt az asszonyka: — No és mi van a kísértettel? — Megbolondította valaki a falut! — szólt az elnök, de nem oda figyelt, hanem a lapjára. Megjött a hiányzó hetes, és bemondta az ultimót. — Bolondnak áll a szerencse! — csapta le lapját a tanító. — Ma nekem rossz napom van! — panaszkodott a főkönyvelő, aki egész este vesztett. Rossz tréfa — fordult az meg aztán addig játszogat nyugodtan kedvére. — Magának mindig ilyen hiábavalóságon jár az esze! — intette le az asszony az urát. — Hogy nem szégyellt magát a vendégek előtt! — No, lehet ilyen, vagy nem lehet? — nézett kérdőn a partnerekre. — Lehet, de mennyire lehet! — mondta az elnök, s osztani kezdett. — De én amondó vagyok, hogy nyakát kéne szegni ennek a kísértetnek. Már több asszony jött azzal, hogy a temető felé nem megy dolgozni. Világos nappal. Értitek? Mi lesz ebből még? — Igaz, igaz — mondta a tanító, miközben a lapjait elrendezte. — Az én gyerekeim is állandóan sugdolóznak. Tegnap is a kis Bugyogós Borkát felhívom. Nem tudja a leckét. Síirta fakad. Miért nem tanultál, Borka? — kérdem. Még nagyobb sírás. Kiderül aztán, hogy véletlenül Pitypang a könyvét elvitte, észre is vette Borka, de nem mert elmenni érte, mert hogy Pitypangék a temető mellett laknak. No, tessék! — Jelenteni kéne az őrsön — vetette közbe a főkönyvelő, aki zöldet mondott, s letette a talont. — Nem kell ide rendőrség! — mondta a tanító. — Ezt házilag kell elintézni. Mindenki BŐSZ JENŐ: HAZUDTÁL Hazudtál. — Ennyi az egész. — De arcodhoz formált élethitemmel, örömeimmel, bajaimmal emberségedre vágytam. —i Látod, most még sem szabódom. Csöndes vagyok. — Csöndes, mint a víz, — mint néma kislányom ajkán a S7* az egyetlen tiszta beszéd. — Mit akarsz hallani még? Mit akarsz hallani, amihez jogod van, hited van előttem? Hazudtál, akkor is, mikor arcom a térdeidre löktem; hazudtál: részekre szedtél, hogy rád tapadjak, mint mágneshez a vaspor ■» összefogtál, s Egészként löktél el magadtól 1 Mit akarsz hallani még? Hogy Mástól még ennyit se vártam?! — De téged annyira magamnak tudtalak, mint tagjaim most vett ruhámban* ** mint fogaimat, — mint gondom, terveim, hitem: hogy minden számonkéretik egyszer, —4 csak legyen majd, ki várni tud addig, édes, s nem borul holnap lábaidhoz bocsánatodért — reszkető kezekkel. Fekete Mihály: TRAKTORVEZETŐ (tus) volna, hanem a kutyák miatt A temető az Alsóvár irányában volt, s arra annyi kutya kószál, köztük nem egy hamis is, hogy nem árt az elővigyázatosság. A temető sarkánál megállt. Körülnézett. Mögötte a falu már éjszakai nyugalomra tért. állítja, hogy a kisértet a teme- , ... „ ... tő felé lát; úgy esti szürkület <=■* latezott meg la™' után. No, én nem sajnálom a pafény. Az Alsovár nem volt -tg a botja volt beütve a porha fáradságot. Holnap kimegyek, látható, mert a domboldal elés a szemébe nézek annak a fir- takarta. A temető be botját, és késedelem nélkül — De van, tanító bácsi ké- megindult a fény irányába. rém! — jelentkezett Csángó Árkon át, répakupacok kö- Pista, s elmondta, hogy őszzott botladozva jutott el a tett szel meg tavasszal, amikor színhelyére. Ott aztán majd- összetorlódik a sok munka, hogy hanyatt nem dőlt a ne- megtörténik, hogy a traktoro- vetéstől. sok éjszaka is dolgoznak. Tehát Az öreg Róka Gedeon ült falun is van esti műszak, ott egy répakupac előtt egy — Jól van! — mondta a ta- kis sámlin. Kezében egy kést nító. — Írjatok egy rövid dolgo_ tartott, s édesdeden aludt. Elot- zatot otthon ezzel a címmel: a Desecék pajtája. Szarva is elnök most már a tanítónőhöz, vót, de rettenetes nagy, mint miután kézbe vette a paklit, Fűsznaáy teheninek, én lepe- s keverni kezdett, dót nem láttam rajta, hanem — Akkor igen rossz tréfa! — csupa szőr vót, még a kezei-- mondta az asszonyka. — Leli je is. Aztán pata vót a lábán, a bideg a menyecskét. mának. — Nem hagyhatunk magadra — szólt az elnök, aki megint szerencsés lett, összecsukta lapjait: — Betli — annyit mondott csak. — Á! Á! — böködött az uj- jával a tanító az elnök felé. — Tehát te is hiszel benne! — Hogyhogy én hiszek? volt, mint a temetők általában. Hát ahogy az országút irányában elnézett, önkéntelenül is megrázkódott. Ott volt a sziporkázó fény vagy ötszáz lé- lésre az országúttól. Jól látta! Levette a szemüvegét, megtönyó földbe, s arra volt akasztva egy nagy istállólámpa. Ez volt hát a kísértet. Az öreg Pücsök Rókáék itt laknak szélről a falu végében, a feleségének is van kijelölt répatáblája, mint a többi asz- szonynak is a faluban, nos az öreg ide jár esténként dolga végeztével, hogy a kupacba hányt répáról a répafejet lerölte az üveget. Még tisztáb- vagdossa. Hogy lásson, azért ban látta. Olyan volt valóban, hozza magával az istállólám— Mert nem engedsz egye- mint egy toklámpás. Mi lehet pát. A körülményből, ahogy a farka meg kétágú vót. Az egyik ágával rám csapott, majdhagy ki nem ütötte a szememet. — Én is láttam! — szólt közbe váratlanul a kis Gyükéi. — Mit láttál te? — fordultak felé a gyerekek, s már előre nevették, mert ismerték a kisokost, és sejtették, hogy megint mellé trafál majd. — Olyan fehér vót. — Oszt hol láttad, Gyükéi? — Lehet valami legény is! — szólt közbe a tanító. — Miért volna legény? — kérdezte a tanítónő, s letette az ingecskét. — Mert én már hallottam ilyet! Ha valaki más módot nem tud kieszelni, hogy hozzádül. Azt hiszed, hogyha ketten leszünk, csak elbírunk vele valahogy! Nem, barátocskám. Én egyedül megyek. — Persze, hogy egyedül akar menni — szólt közbe a tanítóné nevetve. Hátha a kísértet neki is juttat valamit, vagy megosztoznak. .. MÁSNAP A TANÍTÓ »-Esti műszak falun.« Írjátok fel- meg, kik vesznek részt benne, hogy csinálják, stb. stb. — No, mi az, Gyükéi? — kérdezte hirtelen a tanító, mert észrevette, hogy a pöttöm Ms ember rettenetesen jelentkezik. — A Csángó Pista kifelejtett valamit. — Az esti műszakból? — Igen. — Mit, te? — Hát Pücsök Róka Gedeont. Nagy nevetés. — Igazad van ! — mondta a ez? Arra nem visz út, még az öreget találta, ezt azonnal gyalogút sem. Próbált tájékei- megállapította a tanító. Sok szép zódni. Arra van a Déredűlő, példáját látta már az életben tanító, s pár szót szólt a de- meg arra vannak a répaföl- a szorgalomnak, de enhez ha- rék öregről, aM az éjszakáját dek. Mit keres a kísértet a ré- sonlót hirtelen nem is tudott is feláldozza. Aztán hirtelen paföldeken? Két lehetőségre fölidézni emlékezetében. Mi- megkérdezte: gondolt. Valaki megbolondult, vei nem volt még kinn hűvös, — Ki vállalkozik rá, hogy az s lámpással kezében eszét hagyta az öreget, hadd aludjon öreggel elbeszélget, s megírja vesztve bolyong a sötét éjsza- kedvére, s mint aki jól végez- a dolog hátterét, szóval, hogy kában, vagy ártalmas, gonosz te dolgát, hazaballagott, lélek az illető, aki megfontolt MINDENKI a tanító szen- Kapta nragabffogta görbe botját, szándékkal riogatja a falu la- felfedezéséről beszélt a lér®; juthasson választottjához, hát elriasztja onnan az embereket, s úgy szürkület után elindult a kőit. Akár ez, akár az. minden Megjátssza a kísértetet! Senki temető felé. Nem azért vitt képpen ártalmatlanná kell sem mer aztán arra menni, ö botot, mintha a kísértettől félt tenni. Marokra fogta hát görmi is indította Gedeon bácsit e szép cselekedet véghezvite(Toly tatás az 5. oldalról.) Így hát a két ács még kevésbé értette, miért kergeti el Matvej tusi az asszonyt. — Matynsa — megtört haragon beszélt az asszony —, vegyél vissza engem. — Pusztulj innen! — mondta újra Matvej. — Akárha víz volna a könnyed. — Kőszívű vagy... — Érzéketlen lettem, szentigaz. — Mondd, hogy visszaveszel ... — Azt ugyan lesheted, kot- ródj el. — Nem megyek én. — Száz szónak is egy a vége, hordd el magad! Matvej hátat fordított az asszonynak, kirántotta a gerendából a szekercét, és apró ácscsapásokkal hosszú szilán szer-kétszer egy ékkel, meglásd, mindjárt észhez térne! — fortyant fel Geraszim, ellenségesen figyelve, milyen gőzerővel jár Matvej lapockája a gimnasztyorkában. — Ejha, dicsérem a me- Matvej átnézett a fejük fönyecske eszét — szakította fél- lőtt, valahova oda, ahol a bokr be ismét Szergijan. — A pénz- rok zsenge lombjai sustarogtak magot meg zsebre vágta, és a szélben. uzsgyi vissza a jó barátjához... — Leszámolok masukkal. Szergijan, majd. Geraszim is Kész a híd, le én... Egy élet- Talán észhez térné —— tó— hangosan hahotázni kezdett, s re! Egy percig se szenvedhetem dította Szergijan. Fel nem már minden különösebb felin- tovább ezt a kuporiságot. foghatom, hogyan lehet vala- dultság nélkül kémlelt a távo- __ Mi ütött beléd, hallod-e? k it elkergetni, akár egy ku- lodo asszony után. Még mindig — kéraezte Geraszim fenyege- tyát. ott tarkállott a ruhája az egyen- tóén. — Frászkarikát: vartyognak? letesen ázott mezőn. _ Az, hogy nem szenvedhe— egyenesedett ol Matvej. _ Meg is bocsáthatnál neki tem, punktum. Halvány dvnsztjuk sincs, mt _ éretett Geraszim. _ Nem addig van a, jelentsd, történt koptunk, mégis r.apcas- Matvej rázta a fejét. ha már eszedbe vetted, hogy — Nincs az a pénz. Kiszerettem ránk törsz! — rikácsolta Szera gijan, igyekezett főnökhöz itató még mindig nem ocsúdott *T> ■ «f*-*. **9*™ Ken szigorúra fogni a hangját, fel. — Volnék csak csermely, a lába elé futnék... faluban. Egyesek megmosolyogták, volt aki hitte is, nem is, a legtöbben azonban csak afféle Mtalált mesének tartották. Az asszonyok csak riogatták tovább egymást a M- sértettel. Mit volt mit tenni, megkérték a papot, aM mindig vasni. előzékeny volt a falu vezetőivel, hogy szőné ügyesen bele a prédikációjába az esetet. Magyarán mondva: Prédikálja M fog meg egy istállólámpa.« az orEgeí, mint a szorgalom & J _„ _x s zép példáját. Tudja ő már, kodnak.- Micsoda fehércseléd! - be^Tisztára “Furtímfutt mondta bánatosan Geraszim, faképnél: szánja-bánja a vértr Matvej hosszan, keményen KW.UMO, 0./0 két, azt hajtogatja, »képtelen ‘rámeresztette a szemét. —^No^few ^— 'mosolyodott nagyok amazzal együtt élni«, — Eriggyen csak, atyus, el Matvej _, soha jobbkor! bennem meg mintha azt penge- most már a kalyibába — mondÉ n meg annyiba se veszem, e-9V húrocsika: szó sem lehet te végül ellenséges mogorva- mint egy pondrót, eltaposnám nála. Qlyan halott a lelkem, sói ago I. — Hiszen nem nehéz kot hasított le be‘őle. Szinte hi- őkéimét, rá se bagóznék. mint a száraz anyag. sem fölsegíteni, sem alaposan hetetlen vou, hogy így zokog- — Aztán már miért, szép — Negyvenhétezerért meg le- eltángálni... Na de csak menj. hat valaki. Az asszony arcára öcsém? — hunyorgott Szergi- hét ám bocsátani — felelte menj, kisöreg, ne félj! Nem tapasztotta a kezét, és ujjai kö- jan Szergijan Geraszimnak, rá se ácsingózok a te részedre, zött patakzott a könnye, le- — Mivelhogy kimutatta a fo- hederítve a fiúra folyt enészen a könyökein ga jehérét. _ . , . Görnnedten megindult vissza- _ Ugyan mivel, hallod-e? ~ df> odava^ azért a fele, botladozott, tipegett, ami- _ Mindjárt elmondom. pénzért, — mondta Matvej kor eny-egy erősebb szélroham _ No. rajta. megvetéssel. — Azt javaloth átba taszította. — Rövid história. Azt ígér- tam: add vissza a pénzét, hál■ — Vadállat vagy te. Matyu- te, hogy vár rám, s mire meg- lod-e, s menj, amerre a ké. sa! — mondta Geraszim, s re- jöttem a katonaságból, hozzá- szemed lát, ha már annyira kiment egy vén, ötvenöt éves öz- birhatatlan az eleied. Megbi- vegyemberhez. Aztán mivel csókolta magát. Az elmenetelvett le, mondsza, a lábadról? ben még csak benne van, a — kérdeztem tőle. Hát meg- pénzt azonban nem hajlandó mutatta a betétkönyvét gjtegő kézzel cinarettát vett ki a gyűrött dobozból. — Valóságos dúvad!... — Hát szabad így bánni egy lelkes állattal? — sóhajtozott szemrehányóan Szergijan. Matvej nem válaszolt. Mint mindig, ünvesen és gyakorlottan dolgozc ' - hidegvére végül is kihozta a két ácsot a •odrából. — Fejbe kéne bólintani egy— A hétszázát, de elfutott a pulykaméreg! — csodálkozott Szergijan. Sokáig és ellenségesen hallgatott a három ács, aztán — két köszön Matvej, utána Geraszim, majd Szergijan is — szokás sz&fint a markába köpött, és nekiveselkedett a munkának. »Kip-kop« — csattogták újfe- visszaadni, képtelen legyűrni ra “ f^kercék a patak fölött lelte -, s megígérte, hogy hitvány természetét. A tavaszl egen boldog daIt mind a negyvenhétezer rubelt rám költi, nosza belementem a házasságba... — Az ember meg, ugye, a fogához verte a garast, s most se pénz, se posztó? — kíváncsiskodott Szergijan. — Nem, csalás nélkül ment a dolog. — Oktalanul kötöd az ebet a karóhoz, te legény — mondta komolyan, atyaian Szergijan. — Negyvenhét ezres, meg a hegyibe egy ilyen fehémép. — Biz a-a, jó falat!... — nyújtotta el merengve Ger*- szún. zengtek a pacsirták. Szergijan csakhamar elpilledt, a harántgerendára telepedett, és félálomban sóhajtozva dödögte: — Negyvenhétezer, a fele se tréfa!... fUjos Géza fordítása.) Pitypang jelentkezett. Jó, ő laMk az öregekhez a legközelebb, írja meg Pitypang, Másnap felolvasták a dolgozatokat a gyerekek. Pitypang is. Nagy iskolásán kezdte ol»Esti műszak. Esti műszak. Nem köll más hozzá, csak egy nagy szuvas hogy lehet azt megcsinálni ügyesen, hogy a lóláb azért ki ne lógjon belőle. Másnap aztán a délelőtti prédikáción Pücsök Róka Gedeon Józseffel, a sommás szorgalmú ótestamentumi hírességgel került egy sorba; a pap még azt is hozzátette, hogy büszke lehet rá az egész falu, hogy ily derék polgára van. Bárcsak Szodomának, Gamo- rának lettek volna ily szorgalmas, derék munkásai, akkor nem is vált volna a két város porrá és hamuvá. A falu népe kezdett büszke lenni az öregre, s mivel ebben az időben épp a szorgalmas polgárok jutalmazása volt soron, Somiból Pücsök Róka Gedeon került a listára. Ünnepély keretében a Mtüntetést át is adták neki mindenkinek nagy megelégedésére. — Ennyi az egész? — nézett rá nevetve a tanító. — Te, Pitypang, megkérdezted te Róka Gedeont? Azt mondtam, hogy azt írd meg, hogy miért tette? — Azt! — felélte a fiú. — No és? — ö minden este Mviszi a Ms sámlit, a nagy görbe botot — kezdett magyarázkodni Pitypang —, 06zt felakasztja az istállólámpát, s a Linka ángyinak, a feleségének a pásztá- ján répát fejel. — Ezt tudjuk, Pitypang, de hogy miért teszi? — Mert hogy este csak ül meg áll otthon. — Csak ül meg áll? Hát miért nem fekszik le? — Mert a bors meg a pálinka nem használ, fekve meg nem bírja. — Minek nem használ a bom meg a pálinka? — Hát hogy Gedeoon báNEM SOKKAL ezután tyám szuvas fogának. Azt beszéd- és értelemgyakorlat- mondta nekem: óra volt az iskolában. A tanító — Látod, Pitypang, ettől a az esti műszakról beszélt a rettenetes fájástól má aludni gyerekeknek. Elmondta, hogy ^ tudok. Csak ha állok vagy a városokban egyes gyárakban ülök, akkor szűnik a fájdalomé nemcsak nappal dolgoznak az Akkor meg, ha úgyis ülök meg emberek, hanem éjszaka is, anok aivás helyett, mindegy, egyszóval váltják egymást. És amit csak tudott, elmondott az esti műszakról. — No és falun nincs esti műszak? — fordult végül is a gyerekekhez. hogy Mmegyek, s répát fejelek. Nem igaz? — Pitypang várt, aztán folytatta. — Ezért írtam hát, hogy nem kell más hozzá, csak egy szuvas fog meg egy istállólámpa.
