Somogyi Néplap, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-05 / 183. szám

Szombat, 1961. augusztus 5. 9 SOMOGYI JtfiPtAP Qhfát'i eseoegh Szokatlan mozgalmasság fo­gad, ahogy beérek Nemeseid­re. Pedig a falu kihalt lehne, ha lányai nem mutogatnák magukat, hiszen jobbára a ha­talmasra nőtt táblákon nyü­zsög ilyenkor a falusi nép. — Csaléteknek hagyták itt­hon őket? — kérdezem magam­ban kajánul, s végigporzunk az utcákon. Lány és lány min­denütt. A ház előtt lányok be­szélgetnek a vénasszonyoknak szánt kispadon, a bolt előtt lányok ólálkodnak, lányok an- dalognak az utcán csinosan,, gondtalanul, két lány cseveg a tanácsház kapujában, a pos­taládába is lány dobja be a levélét, s Öklével rácsap, hogy sürgős; szóval lányok falvá- nak ítélem hirtelen Nemesvi- det, ahogy a falu délutáni ké­pét próbálom rögzíteni ma­gamban. Kimegyek a mezőre, s ami- bor fél óra múlva visszatérek, már együtt sétálnak a napsü­tötte utcán, legalábbis az a segítünk a tsz-ben. Kapálni voltunk, zsindelyt raktunk a tsz-pajta tetejére, vasárnap dé­lig arattunk is, azonkívül já­rási sportversenyen voltunk; plakátot festünk, segítünk ott­hon a mamánknak, olvasunk, pingpongozunk, játszunk, és kabaréestet rendezünk a falu­siaknak, természetesen tánccal egybekötve... Nagy szusszanás követi sza­vait, körülnéz, hogy nem fe­lejtett-e ki valamit, s ezzel akár be is fejezhetném a kér- dezősködést. Marika ugyanis nagy hévvel elmondott min­dent, s megdöntötte föltevése­met: nemcsak sétálnak ideha­za a szünidőt töltő diáklányok, amikor a parasztemberek ke­ze alatt ég a munka, hanem serénykednek is, ki-ki a maga módján... Mégsem búcsúzom el, mert valami szöget ütött a fejembe. Egyetlen félmondat, s ennek értelmét kutatni nem könnyű, de érdemes. »... és kabarées­— Tetszik tudni*, az ember most már nem nagyon érti meg magát a falusiakkal, kell a társaság — bátorodik neki Magyar Ili. S ebben valamemy- nyiem egyetértenek, még a há­rom vendéglány is, Sarkantyú Erika és testvére, Klári, Ta- Icács Erzsi, akik nyaralni jöt­tek a faluba. — Tavaly kezdtünk szervez­kedni mi, diáklányok... ösz- szejövünk télen is... — És akkor kik játsszák a színdarabot? — A falusiak... — Azok sokkal korlátoltab­bak, mint mi ... — vágja rá az egyik, s most már forr ben­nem a vér, de nyugalmat eről­tetek magamra. Valljanak csak, hadd tudja a szülőfalu, hogyan vélekednek lakóiról a kiemelkedettek-«... — Nem vicc, képtelenek megérteni minket Azt mond­ják, felvágunk, lenézzük őket, pedig... A Szovjetunió kormányának jegyzéke az Egyesült Államok kormányához a német békeszerződésről újtele Ktey, aftfket fényképező gépem is megörökített a dél­utáni séta kellős közepén. Nem állhatom szó nélkül, egy kicsit furdal a riporteri kíváncsiság. Odamerészkedem, s mivel na­gyon is ráérnek, különösebben nem nehéz elérni, hogy néhány perc múlva együtt üljünk egy ház gyümölcsfáinak árnyéká­ban. Banálisán hangzik, mégis saszal kezdemc — Mit csinálnak ilyenkor nyáridőben? Az egyik kislány mintha csak megsejtette volna gon­dolataimat, lélegzetvétel nél­kül, pergő nyelvvel válaszol: — Dolgozunk, tetszik tudni, Séta közben, tét rendezünk a falusiak­nak«. Kik a falusiak, és kik kedveskednek nekik? Kerülő úton közelítek hozzájuk: — Milyenek a nemesvidá fiúk? Szdszegés, sóhaj, amiben egy kis lemondás is van. — Nehéz nyilatkozni, majd a bál után ... — Nincsenek is itthon. — Jobb is... — És a lányok? összenéznek. Biggyesztés, vállrándítás. «— Ök nem játszanak a ka­baréban? — Á, nem érnek rá azok... fáradtak. X »pedig« után nem követ­keznek érvek, nincsenek. Takács Erzsi próbálja foly­tatni: — A saját unokatestvérem is azt mondja: felvágok, be­képzelt vagyok. — Mert nekünk modem fri­zuránk van, és csinosan öltöz­ködünk ... Olyan idegenül néz­nek ránk... Ha szóba állunk is velük, azt mondják: »Mert te tanulsz, te már más vagy...« Az öltözködési különbségben nem hiszek, a múlté. Láttam a mezőn dolgozó lányokat, mondhatom. Idegenül néznek a diáklányokra? Hiszen jófor­mán szóba se állnak velük. Kettőn áll a vásár, s ha érzé­Ma.gjrar Ili, akit nem értenek meg - a falusiak, sem nem esed, a kerttő közöl is jobban a diákokon ... — A fiúkkal valamivé! job­ban megértjük egymást. De velük is baj volt Meghívtuk őket egy szombat délutáni ösz- szejövetelünkre. Tetszik tudni, mit válaszoltak? — Azért, hogy kilegyen a létszám? Megsértőditek. Pedig... — Nemde táncosra volt szükségük? — kérdeztem hir­telen. Némáin összenéznek, csak kuncognak, választ nem ka­pok, tehát föltevésem helyes. Nagyon régi közmondás jut az eszembe: Nem a ruha teszi az embert... Hozzátenném: az emberi magatartás, a jellem, az, hogy hogyan közeledünk embertársainkhoz, meglátjuk-e mindenkiben az embert, az ér­téket, az új élet egyik alkotó­ját ... Ha most diák volnék, én is erezném, büszkeséggel hordoz­nám azt a tudást, amit a kö­zépiskola nyújt. Csak egy ki­csit hálával, szeretettel gon­dolnék azokra a »falusiakra«, akik odaküldtek, akik verejté­keznek értem a búzamezőn. Tudja csuda, azt hiszem, égne bennem a vágy, hogy ilyenkor nyáridőben átnyújtsak nekik valamit abból, ami már az én tulajdonom, s nem várnám, hogy ők, hanem magam köze­lednék feléjük. Mert úgy érez- ném, kiszakadtam bár a falu légköréből, de csak átmeneti­leg, örökre soha, s ezek az em­berek éppen azt várják tőlem, hogy segítsek, ahol tudok, ezért iskoláztatnak, ezért gondolnak rám szeretettel... Ezeket akartam elmondani a vidi lányoknak, de tartottam tőle, hogy diáknyelven »lelki fröccsnek« nevezik majd. Most mégis reménykedem. Talán lesz haszna e rövid nyári cse­vegésnek, s visszatalálnak ön­magukhoz . „ Jávori Béla (Folytatás a 2. oldalról.) kítsa ki politikai és társadal­mi rendszerét, ezt a szabadsá­got senki sem fenyegeti. El­lenkezőleg, a békeszerződés megkötése akár egy, akár mindkét német állammal, szi­lárdabb alapot teremtene Nyu- gat-Berlin szabadságának biz­tosításához, mert e város la­kossága nem megszállási rend­szerben, hanem nemzetközi jogrend feltételei között élne. Az Egyesült Államok kor­mánya nem hajlandó részt ven­ni megegyezéses alapon a né­met békeszerződés kérdésének megoldásában, de ugyanakkor ellenzi, hogy a hitlerellenes koalícióban részt vett államok egész sora megkösse a béke- szerződést a Német Demokra­tikus Köztársasággal. Mit szándékozik elérni ily módon az Egyesült Államok kormá­nya? Hiszen nem tudja meg­akadályozni a békeszerződés megkötését a Német Demok­ratikus Köztársasággal. E szer­ződés megkötése meg fog tör­ténni, hacsak az Egyesült Ál­lamok és a többi nyugati ha­talom nem hagy fel annak megakadályozásával, hogy megegyezés alapján oldjuk meg a békeszerződés kérdését. A szovjet kormány termé­szetesen nem szívesen kötné meg a békeszerződést a nyuga­ti hatalmak részvétele nélkül, őszintén üdvözölné, ha a nyu­gati hatalmak megváltoztatnák álláspontjukat, és a Szovjet­unióval együtt konstruktív lé­péseket tennének a német bé­keszerződés kérdésében. Mint ismeretes, a múlt év­ben tervbe volt véve, hogy a párizsi négyhatalmi kormány­fői tanácskozáson megvizsgál­juk a német békeszerződés kérdését. A szovjet kormány­fő nem üres kézzel ment el er­re a tanácskozásra. Mindenki emlékszik azonban arra, hogy a négyhatalmi kormányfői ér­tekezlet nem jöhetett létre az előző amerikai kormánynak a Szovjetunióval szemben elkö­vetett provokációi miatt. A szovjet kormány azonban figyelembe véve, hogy az Egyesült Államokban kor­mányváltozás történt, sohasem tekintette eltemetettnek azt a gondolatot, hogy meg kell vi­tatni a német békekötés prob­lémáját. A szovjet kormány új­ból kijelenti, hogy kész olyan tárgyalásokra, amelyeknek cél­ja a német békeszerződés meg­kötése. Sajnos, az amerikai jegyzék komoly kételyeket kelt arra vonatkozólag, vajon törekszik-e az Egyesült Államok kormánya ilyen tárgyalásokra. A jegyzék ugyan azt mondja, hogy »az Egyesült Államok kormánya szövetségeseivel egyetértőén* szabad tárgyalásokon minden­kor kész megvizsgálni a meg­oldatlan német problémák ren­dezésének kérdését«, de ugyan­akkor, miként korábban is, el­lenzi a német békeszerződés megkötését és a nyugat-berli­ni helyzetnek ezen az alapon való rendezését. Mindezt olyan megjegyzésekkel kíséri, hogy ez »komoly következményeket vonna maga után«, »komolyan fenyegetné a nemzetközi bé­két«, sőt felveti azt a kérdést, hogy a NATO tagállamai »ho­gyan értelmezhetnék« azoknak az államoknak a lépését, ame­lyek a Németországgal való békekötés útjára lépnek. Ilyen körülmények között mit ér a washingtoni kormánynak az a bizonykodása, hogy kész a tár­gyalásokra. A szovjet kormányban fel­merül a kérdés: vajon mind­ennek mi a célja? Talán olyan helyzetet akar­nak teremteni, amelynek ered­ményeként még jobban növe­kednék az amerikai katonai monopóliumok nyeresége? Is­meretes, hogy az Egyesült Ál­lamok legmagasabb köreiben már most arról beszélnek, hogy küszöbön áll az adók emelé­se, az árak emelése és általá­ban a lakosság életszínvonalá­nak csökkentése. Az Egyesült Államok egész helyzetére egyre jobban rá­nyomja bélyegét a háborús pszichózis, amely kiélezi a nemzetközi helyzetet. Ez ter­mészetesen örömet kelt a nyu­gat-németországi militarista és revansista körökben is, hiszen Nyugat-Németországban né­hány hónap múlva parlamenti választások lesznek, Adenauer kancellár pedig mindig a hi­degháború révén igyekezett megszerezni a választók sza­vazatait. Ha pedig az a cél, hogy ily módon nyomást gyakoroljanak a Szovjetunióra, akkor már ideje volna tudomásul venni, hogy a fenyegetések nyelve a legkevésbé alkalmas a Szov­jetunióval szemben és éppen ellenkező eredménnyel járhat. A szovjet kormány kijelen­tette és most is kijelenti: ja­vasolja a békeszerződés meg­kötését Németországgal. Ha valamely hatalom, vagy ha­talmi csoport olyan cselekmé­nyekhez folyamodik, amelyek veszedelmes következmények­kel járnak, ez nem a Szovjet­unió lesz. Azokért a békére nézve esetleg veszélyes követ­kezményekért, amelyekre az amerikai kormány céloz, a fe­lelősség teljes súlyát azok fog­ják viselni, akik a béke ellen irányuló lépéseket tesznek. A Szovjetunió és a többi béke­szerető állam pedig helyt tud majd állni a jogos ügyért, biz­tonságáért, a békéért. szovjet kormánynak nem EG A TÚRI ANDRÁS: (5) — Mi lehet vele? — szipá- Még mindig sípolnak, de lennének — gondolja Hevesi, kol Aranka. Talán nem is már ritkábban. S már csak há- Aranka egyszerre felkiált, te­él már. rom vízsugár dolgozik. A létra kintetét az irodabejáratra sze­— Minek rohant a lángok tetejéről most különböző tár- gézi. közé? — mordult föl dühösen, gyakat csúsztatnak lefelé. Az Minha' birkóznának ott a be- — Ki kényszerítette? Azt hi- ablakon füst tör elő, gomo- jánat. előtt. Mintha vad és el­lyogva kavarog, el-eltüntetve a szánt harcba kezdene egymás- létravéget. _ sál két alak: egy egyenruhás és Aranka leült a földre. Há- egy másik, tépett zakójú, pisz- tát a falnak támasztja. kos figura. Aztán látni, hogy Valamit kiáltoznak. Ketten az egyenruhás támogatja azt, is sietnek errefelé, integetnek. aki majdnem elesik a gyenge­— Keresztesi! Hol van Ke­resztesi? Hevesi vállat von. — Bement! Bement az iro­dába. Már régen. Azok tovább integetnek s a hivatali épület felé szaladnak, színjáték. Lángot egyáltalán Ebben a percben megint meg- nem látni már, a füst is áttét- reccsen valami, mintha az ég szőbben, világosabban kava-' dörögne. S valami ismét zu­rog. Az igazgató, Hollán Béla, han> viUan5 láng tör fölfelé, a parancsnoki kocsi körül ügy- de csak egy pillanatra. Ügy ködik. Vigyázni kell, elvtársak, tetszik; a létra meginog egy tele van a labor gyúlékony piuana’tjg. anyaggal. Valami csomagfélét _ vigyázz! _ ordítják elöl. kedten. —“Megunta az életét? vonszol a földön, Lojzi felé A raktárajtón két sisakos, — A tervek —, dadogja Ke­idéit s a fiú már lohol a kis- füstös tűzoltó lép ki, kezükben resztesi. — AB. 6-os rajzok, kocsival. csákány. Mintha bányászok Elhoztam. — Itt volt a tűzfészek — mutat Komlós őrnagy a labo­ratórium egyik üszkös helyére, mely közvetlenül az ablak mel szí, az ő kötelessége megmen­teni a terveket? A nagy hős. Aranka is elhúzódik tőle! A kiszikkadt béka! Mi bajuk vem vele? Amiért nem rohan a lán­gok közé, mint az az álszent Keresztesi? Persze, azt majd felhasználja a jutalomosztás­kor. Mintha nem kapna amúgy is elég prémiumot! De mintha csitulna a sister­gés, csendesedne az alvilági Hollán lép hozzá, az igazga­tó. Némán átöleli. — Derék dolog volt, Keresz­tesi kartárs. Aranka feitápászkodik, felé­je indul. — Oh — mondja s másra nem is telik az erejéből. — Oh ... A férfi észreveszi. — A táskája — szólal meg a férfi. — Azt is megmentettem. Ősz haja csapzott, arca csupa nagyobb pusztítást, piszok és füst, szeméből patak- sárosi főhadnagy zik a könny. — A táskám... Az én tás­kámat is elhozta. — Maga megsebesült — mondja Hollán. — Semmiség. Csak a füsttől. Hanem a virágaim ... Minden , . . /Éppen ellenkezőleg, békére es küldötte végzi a vizsgalatot.3 feszültség enyhí­Tarsasagukban van Komlos<tésére törekszik a német bé- omagy, ,a tuzoltocsoport pa- /k rancsnoka is. "* pa" ^ keszerződés megkötésével es az államok közötti békés ^együttműködés útján. A béke biztosítása és az államok bé­kés együttélése a Szovjetunió külpolitikájáfiak alapja. A lett fekszik. — Világosan /szovjet kormánv politikájában ható, hogy a tűz innen indul-/" — hatott el és itt végezte a leg-j ezt tartja szem előtt, amikor felveti a Németországgal való $ békekötés feladatát. Kifejezi egészen Jaz). a reményét, hogy az Egye- közel lép a megjelölt helyhez/sült Államok kormánya teljes s beleszagol a levegőbe. /komolysággal fogja fel e kér­ségtől, ám a tűzoltó elkapja d virágom odaveszett, igazgató átölelve kifelé vezeti. — Különös szag van itt ^dést, és a maga részéről el őse­jegyzi meg fintorogva, — Vé-ggíti e problémának a békét leménye szerint mi okozhatta/szo]giyó együttes megoldását a tüzet? 5— fejeződik be a szovjet jegy­— Laboratóriumban nehéz ezt bizonyosan megállapítani. £ ... kartárs. Az én gyönyörű virá- Valószínűleg egy különösen J Thompson, az Egyesült Al­— Ő az — suttogja Aranka elfulladva. Valóban Keresztesi közeledik amott, imbolyogva és meg­pihenve. Az udvar közepére ér és megtántorodik. Jobbjában viaszosvászon csomag, baljá­ban fehéresszínű táska, egy női retikül. Válláról, karjáról letépve a ruha, nyakáról csurog a vér, s mintha béna lenne a félolda­la. — Mit csinált, ember? — tá­mad rá egy gyári tűzoltó re­gaim. Oly komikusán hangzik ez most. Mégsem nevet senki. gyúlékony anyag lobbanhatott/igmok moszkvai nagykövete lei- lángra és pillanatok alatt tűz-/jelentette, hogy a szovjet jegy­be borította az egész környe-/z£ket eljuttatja kormányához zetet. 8 » » • — Mi lehetett az az anyag?/ Gromiko szovjet külügyml­Az őrnagy vállat von. /niszter augusztus 3-án az ame­— Majd kiderül. /rikaiaknak átnyújtotthoz ha- Sárosi most a laboratórium £sorlió jegyzéket juttatott el összetört falát kerülgeti. A''Roberts angol és Dejean fran­III. Helyszíni szemle Még feketén füstölögnek a zsarátnokok ez egykori labo­ratórium beomlott fala helyén, az üzemi tűzőrség néhány tag- -- , . ..----------------— - , , . j a még cipeli az udvaron át a forr óságtól latort uvegialaK^c|a nagykövetnek válaszként 3, megmentett ládákat és csórna- helyén már csak a feketére^három nyugati hatalom 196L gokat amikor a rendőri szer- égett acélkeretek éktelenked-/jüiius. 17-én kelt jegyzékeire, vak és a kivonult tűzoltóság nek. Alig másfél méternyire« ugyanazon a napon Gromi- parancsnoka megkezdi a hely- a szomszédos irodaépület falai»ko emlékiratot nyújtott át színi szemlét. Sárosi főhad- emelkednek. A két épület kö-QGünther Sebőinak, a Német nagy a kerületi kapitányság tett több centiméternyi ma‘«Szövetségi Köztársaság moszk- politíkai és Krámer hadnagy gasságban borítja földet a cse-/vai ideiglenes ügyvivőjének a bűnügyi osztály nyomozó- réphalmaz és a kormosfeketere/vajasz]tent a bonni kormány tisztié továbbá Lovas száza- pörkölt vakolathulladék. «1961. július 12-én kelt emlék­...................... /iratára. (MTI) d ós, a központi szakcsoport ki­(Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom