Somogyi Néplap, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-05 / 183. szám

SOMOGYI VflPLAI* 2 & tm. A Szovjetunió kormányának jegyzéke az Egyesült Államok kormányához a német békeszerződésről (Folytatás az 1. oldalról.) életét, világossá válik a veszély nagysága, amely az NSZK je­lenlegi fejlődésének következ­ménye. A tények azt mutatják, hogy a kapituláció óta eltelt 16 év alatt a német militaristák és revansisták az Egyesült Álla­mok, Anglia és Franciaország segítségével Nyugat-Németor- szágban többet értek el, mint elődeik az első világháború befejezését követő 16 év alatt. Nyugat-Németország lakos­sága a revansista szenvedélyek elharapózása közepette él. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya ugyanakkor követe­léseket támaszt a jelenlegi ha­tárok megváltoztatására. Az NSZK kormánya a való­ságban a »-hidegháború-“ leg­főbb európai szócsöve és az »erő helyzetéből« folytatandó politika legbuzgóbb hangadója­ként lép fél. Könnyű elképzelni, milyen nyelven beszélnének a nyu­gatnémet militaristák, ha nuk­leáris fegyver lenne a kezük­ben, s ehhez úgy látszik, a nyugati hatalmak készek hoz­zájárulni. Vajon a szovjet kor­mány a hitleri hordák pusztító betörésére emlékezve figyel­men kívül hagyhatja-e, hogy Ny ugat-Németországban ismét teljes erővel folyik a »keleti hadjárat« előkészítése — teszi fel a kérdést a szovjet jegyzék, majd így folytatódik: Jellemző, hogy Bonn revan­sista követeléseiről az Egyesült Államok kormányának jegyzé­ke is kénytelen volt említést tenni. Igaz, a jegyzékben ezek a követelések úgy szerepelnek, mint amelyek csaknem az NSZK kormányának békesze- retetét tanúsítják, mivel az utóbbi azt állítja, hogy nem szándékozik erőszakot alkal­mazni Németország határainak felülvizsgálására. De ki lehet bizalommal az ilyen ígéretek iránt? Mindenki tudja, hogy maga a bonni kormány milyen kevés jelentőséget tulajdonít az ilyen szólamoknak. Emlékeztetni kell például ar­ra, hogy 1949 novemberében Adenauer kancellár nyilváno­san kijelentette: »Elvileg éÍLfen- zem a Német Szövetségi Köz­társaság ú j rafelfegyverzékét, tehát ellenzem az új német fegyveres erők létrehozását is.« Ez azonban egyáltalán nem akadályozta meg az NSZK kormányát abban, hogy átfo­góan megvalósítsa az ország re- militarizálását és megalakítsa a Bundeswehr! Amikor az atomfegyverkezés került szóba, Adenauer kancellár hasonló fo­gáshoz folyamodott Kezdetben úgy tüntette fel magát, mint aki nem szánja atomhalálra a német népet. 1957-ben Ade­nauer kancellár kijelentette, hogy nem lehet üdvözölni új hatalmak atomfegyverrel való felszerelését, és a Német Szö­vetségi Köztársaság nem tett lépéseket atomfegyverszállM- sok ügyében. Most ugyanaz az Adenauer kertelós nélkül kö­veteli, hogy a Német Szövet­ségi Köztársaságot az atomba­Szezonvégi kiárusítás! A vásár miatt már \ 6-án, vasárnap is vásárol­hat 20—30—40 °Jo-os ár­engedménnyel az alábbi kaposvári boltjainkban: 143. sz. Ruházati bolt, Kosautb tér 5. 120. sz. Ruházati holt, Cipóosztíly, Ady Endre u. 2. 134. sz. Ruházati bolt, Ady Endre n. 13. Somogy megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat talmakkal azonos módon fegy­verezzék fel. Mindezek után legalábbis naivitás lenne valamiféle je­lentőséget tulajdonítani a bon­ni kormány azon kijelentései­nek, hogy nem szándékozik erőszakot alkalmazni politikai céljainak eléréséért. Természetesen, annak van jelentősége, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaság egyik vagy másik államférfia hogyan viszonyul saját kijelentéseihez. Mérhetetlenül fontosabb azon­ban az, hogy semmiféle egyol­dalú biztosíték nem helyette­sítheti egy minden aláírója számára kötelező békeszerző­dés szilárd és világos rendel­kezéseit. Az Egyesült Államok kormá­nya abban a törekvésében, hogy törvényesítse a jelenlegi rendellenes helyzetet és lejá­rassa a német békeszerződés gondolatát, kétségbevonja a népeknek az életre és az ál­lamközi kapcsolatok fejleszté­sére vonatkozó jogát. Ezzel ter­mészetesen semmiképpen sem lehet egyetérteni. A békeszer­ződés megkötése természetes és általánosan elismert átme­net a hadiállapotból a békébe. Ilyen rendezés nélkül a hábo­rú maradványai elkerülhetet­lenül árnyékot vetnek azoknak az államoknak viszonyára, me­lyek harcoltak egymáissal, súr­lódásokat és kölcsönös bizal­matlanságot keltenek ezen ál­lamok közöt! Ha azonban szükség van a békeszerződésre minden esetben, hogy pontot tegyünk egy lezajlott háború után, úgy a békeszerződés je­lentősége százszorosán megnö­vekszik akkor, ha a legyőzött állam egyik jogutódja nem hajlandó elismerni a háború eredményeként kialakult tény­leges helyzetet, és újból rossz­indulatú- terveiket forral szom­szédai ellen, az egyetemes bé­ke ellen. Ilyen körülmények között a békeszerződés megkötésének elutasítása egyértelmű lenne a revansra való felhívással és a büntetlenségre vonatkozó ígé­rettel. A washingtoni kormány jegyzéke a Német Szövetségi Köztársaság részvételét a NA­TO katonai tömbben annak további bizonyítékaként pró­bálja feltüntetni, hogy Nyugat- Németország állítólag béke- szerződés nélkül sem fenyeget senki! Ha hiszünk az Egyesült Államok kormányának, akkor az derül ki, hogy az agresz- szív NATO-tömb békés szer­vezet, a Német Szövetségi Köztársaság részvétele e tömbben szavatolja az euró­pai államok biztonságát, a NA­TO keretei között hozott ka­tonai határozatok pedig meg­felelőképpen helyettesítik a német békeszerződés rendelke­zései! Vajon hogyan gondolják, ki ad hitelt az ilyen állításoknak? Ha azt hiszik, hogy a szovjet nép, akkor máris megállapít­hatjuk, hogy ezek az állítások teljes mértékben célt tévesztet­tek. De még ha figyelmen kívül hagyjuk is a NATO-tömb irányzatának kérdését, akkor is csak bekötött szemmel nem látható, hogy a Német Szövet­ségi Köztársaság részvétele ebben a tömbben egyenesen a német militarizmus melegágya. A NATO révért jutnak Nyu- gat-Németországba a Bundes­wehr részére a legújabb fegy­verfajták a NATO-ban való részvétel tette lehetővé a Né­met Szövetségi Köztársaság­nak, hogy katonai támaszpon­tokat létesítsen Nyugat-JEuró- pa nagykiterjedésű területein; ilyesmivel még a hitleri Né­metország sem rendelkezett, amikor a második világhábo­rú kirobbantására készült. Nem kevésbé fontos az a tény, hogy a Német Szövetsé­gi Köztársaság katonai szak­értői a NATO szerveiben hoz­záférhetnek e tömb más tag­államainak katonai titkaihoz. Az Egyesült Államok kor­mánya a jelek szerint, hajla­mos lebecsülni a Német Szö­vetségi Köztársaság katonai potenciáljának jelentőségét at­tól a számítástól vezettetve, hogy a nyugatnémet katonai potenciál egyelőre még sok­kal kisebb az amerikainál. Am, de veszedelmes volna figyel­men kívül hagyni, hogy a Német Szövetségi Köztársaság már most is az elegendőnél is nagyobb fegyveres erővel, aa elegendőnél is több fegyverrel rendelkezik ahhoz, hogy álta­lános háborús konfliktust idézhessen elő. Akár abból indulunk ki, hogy meg kell akadályozni a nyugatnémet militarizmus és revansizmus békét fenyegető növekedését, akár abból, hogy meg keli javítani a nagyhatal­mak közötti viszonyt, akár ma­gának a német népnek az ér­dekeit tartjuk szem előtt, akár azoknak a népeknek az ér­dekeit, amelyek vérüket on­tották a hitleri Németország ellen vívott háborúban — min­denképpen arra a következte­tésre kell jutnunk, hogy meg kell kötni a német békeszer­ződést. Ezt követelik azok az an­nak idején ünnepélyesen meg­hirdetett célok, amelyek a há­ború idején a hitlerellenes ko­alíció részvevőit lelkesítették. A szovjet kormány azzal a felhívásával, hogy véget kell vetni a mai helyzetnek, vagyis annak, hogy a háború befeje­zése óta eltelt 16 év ellenére még mindig nincs megkötve a német békeszerződés, a német kérdéssel kapcsolatos nézetel­térések kiküszöbölésére törek­szik, helyre akarja állítani az együttműködést az Amerikai Egyesült Államokkal, a béke javára. A szovjet kormány­nak az a meggyőződése, hogy ha az érdekelt államok jóaka­ratot és együttműködési haj­landóságot mutatnak, ak­kor nem gördülnek legyőzhe­tetlen nehézségek a német bé­keszerződés megkötésének út­jába. Az Egyesült Államok kor­mánya jegyzékében hangsú­lyozza, hogy a német békekö­tés kérdését mindaddig nem lehet megoldani, amíg nem ál­lították helyre Németország egységé! Ez azonban a kérdés olyan felvetése, amely legalább is ellenkezik a realitásokkal. Németország egyesítésének problémája a német nép belső kérdése, és csak a két német állam, a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság megállapo­dása alapján oldható meg. Ugyanakkor a békeszerződés kérdése természeténél fogva nemzetközi probléma és sok állam érdekeit érinti. Németország egységének helyreállításáról beszélve a washingtoni kormány jónak látta érinteni az önrendelkezé­si jog kérdését. Kiderül, hogy az önrendelkezési jognak azok kelnek védelmére, akik való­jában a gyarmati rendszer fennmaradását támogatják és minden alkalommal elállják az utat, amikor valamely nép harcot kezd független nemze­ti fejlődésének jogáért. Igen olcsó fogás a német nemzet önrendelkezési jogá­nak jelszavával mesterkedni olyan körülmények között, amikor két független német állam van. A Német Demok­ratikus Köztársaság és a Né­met Szövetségi Köztársaság ma nem a nemzeti kérdés alapján tér el egymástól, e két országot a belső életfor­ma mélyreható különbsége, másszóval a társadalmi rend­szer mélyen szántó különbö­zősége választja el egymástól. Arra törekedni, hogy szembe állítsák az önrendelkezés jel­szavát a társadalmi haladá­sért a nemzeten belül folyó harccal, egyértelmű a fogal­mak meghamisításával. Ha a társadalmi berendezkedésről beszélünk — már pedig erről beszélni kell, mint hogy a volt Németországból két önálló ál­lam keletkezett — akkor meg­állapíthatjuk, hogy ez a két állam már régen megválasz­totta a maga társadalmi, rend­szerét. Maguknak a németeknek a dolga megtalálni, milyen úton- módon egyesíthetik két, kü­lönböző irányban fejlődő álla­mukat. A ' Német Szövetségi Köztársaság kormánya katego­rikusan elutasítja, hogy tár­gyaljon az egyesítés kérdéséről a Német Demokratikus Köz­társaság kormányával. Ilyen körülmények között nincs ki­látás arra, hogy a két német állam megegyezésre jut e kér­désben és nem is lehet, amíg a Német Szövetségi Köztársa­ság kormánya ilyen politikát folytat. Ez megcáfolhatatlan fény, amit nem szabad figyel­men kívül hagyni. A négy nagyhatalom nem tud változtatni • kialakult helyzeten. Még ha ők maguk meg is egyeznének egymás között arra vonatkozólag, mi­képpen óhajtják helyreállítani Németország egységé! akkor is erőszak alkalmazásával kel­lene rákényszeríteniük dönté­süket a két német államra. Mi köze lenne ennek az önren­delkezés elvéhez, amely elv alkalmazását a washingtoni kormány szükségesnek tartja a német egység helyreállításá­nak megoldásához? Ha a négy hatalom valami­vel tényleg tudja segíteni Né­metország újraegyesítése kér­désének megoldását, akkor ezt csak a békeszerződés meg­kötésével teheti. A két német állam a békeszerződés értel­mében azonos nemzetközi kö­telezettségeket vállalna, s ez­zel megteremtődnék számukra a közös talaj, hogy közeledje­nek egymáshoz a német nép nemzeti feladatainak megol­dása érdekében, aki pedig a német békeszerződés megkö­tését, Németország egyesítése kérdésének megoldásától teszi függővé, az lemond az egyik és a másik kérdés megoldásá­ról egyaránt. A szovjet kormány úgy véli, hogy a kialakult körülmények között a legjobb megoldás len­ne a békeszerződés megköté­se egyfelől mindazoknak az államoknak a részvételével, amelyek hadiállapotban vol­tak Németországgal, másfelől pedig a német államok részvé­telével. Mint a szovjet kor­mány rámutatott, lehetséges­nek tartja a német békeszerző­dés kérdésének olyan megol­dását is, hogy két békeszerző­dést kötnének meg — egyet a Német Demokratikus Köztár­sasággal, egyet pedig a Német Szövetségi Köztársasággal — úgy, hogy mindkét szerződés alapvető tételei azonosak len­nének. Ha a nyugati hatalmak és az NSZK kormánya — mint ál­landóan hajtogatják — nem hajlandók aláírni a békeszer­ződést Németországgal, akkor nélkülük kell majd aláírni azt. Ebben az esetben a békeszer­ződést a hitleri Németország ellen vívott háborúban részt­vevő és az aláírásra kész álla­mok kötnék meg a Német' De­mokratikus Köztársasággal, amely máris kijelentette, hogy egyetért ezzel. Nem kell sokat beszélni ar­ról, hogy milyen nagy, pozitív jelentősége lesz a békeszerző­dés megkötésének az NDK-va! Ez a szerződés jogilag meg­szilárdítja Németországnak a második világháború után megállapított határait. Nem­zetközileg elismertté válik az a tény, hogy Németország egyik részében — a Német De­mokratikus Köztársaságban — mindörökre leszámoltak a gyá­szos múlttal, amelyben a né­met militarizmus agresszív há­borúkat robbantott ki. A Né­met Demokratikus Köztársa­sággal megkötendő békeszer­ződés, mint valami világító- torony a teljes szuverenitás és függetlenség viszonyai között mutatja majd az egész német népnek az utat a békés élet fe­lé, az egész német nép nem­zeti feladatainak megoldása felé. Mindez lehetővé teszi a helyzet megszilárdítását Euró­pa szívében és a béke megerő­sítését az egész világon. Magától értetődik, hogy a Szovjetuniónak éppúgy, mint a többi békeszerető államnak az álláspontjára, amelyek szi­lárdan elhatározták, hogy vé get vetnek a német békeszer­ződés megkötése körüli tűrhe­tetlen huzavonának, nem lehet hatással az amerikai jegyzék­ben foglalt állítás, amely sze­rint a békeszerződés megköté­sének a Német Demokratikus Köztársasággal »nem lenne semmilyen érvénye nemzetkö­zi jogi szempontból«. Ennek a nyilván tarthatatlan állás­pontjának megerősítésére az Egyesült Államok kormánya nem tudott hivatkozni semmi­re, s csupán az államok kö­zötti kapcsolatokban megen­gedhetetlen kirohanásokat inté­zett a Német Demokratikus Köztársaság — a német mun­kások és parasztok állama — politikai és társadalmi rendje ellen. Ä szovjet kormány nem tartja lehetségesnek, hogy vi­tába szálljon az Egyesült Ál­lamok kormányával a Német Demokratikus Köztársaság belső berendezésének kérdé­seivel kapcsolatban. Bármely állam társadalmi—gazdasági és politikai rendje csak a nép­nek a dolga, senki másé. A hitlerellenes koalícióban részt vett államoknak okuk van ér­deklődést tanúsítaniuk a két német állam belső életének kérdései iránt, de csak a ná­cizmus és a militarizmus kiir­tására vonatkozó kötelezett­ségek megtartása szempontjá­ból, mert ez elengedhetetlen feltétele Németország békés, demokratikus fejlődésének. Senki sem tagadhatja azon­ban, hogy éppen a Német De­mokratikus Köztársaságban maradéktalanul valóra váltak a potsdami döntések, amit vi­szont nem lehet elmondani Nyugat-Németországról. Az amerikai kormány a bé­keszerződés megkötését a Né­met Demokratikus Köztársa­sággal »egyoldalú cselekedet­nek« próbálja minősíteni, mintha a Szovjetunió valami­képpen eltérne a Németor­szágra vonatkozó szövetséges egyezményektől. De hiszen éppen az Egyesült Államok és katonai tömbökbe tömörült szövetségesei építették egész németországi politikájukat egyoldalú, elkülönülő cseleke­detekre és fosztották meg a Szovjetuniót attól a törvényes jogától, hogy részt vegyen Né­metország jelenlegi területe nagyobb részére vonatkozó kérdések rendezésében. Nagyon rövid az emlékeze­te annak, aki elfelejti a nyu­gati hatalmak egyoldalú cse­lekedeteinek egész láncolatát, amely Németország kettésza- kításához vezetett. Emlékezni kell csak »Bizonia« megalapí­tására, a szövetséges ellenőr­ző gépezet megbontására, a külön pénzreformra, magának a bonni államnak a megalakí­tására. Mindezekből az követ­kezne, mintha a három nyuga­ti hatalomnak joga lett volna 1952—53-ban hatályon kívül helyezni a négy hatalom által kidolgozott törvényeket, ellen­őrző tanácsi határozatokat és kijelenti azt, hogy ezek a cse­lekedetek összeegyeztethetők a szövetséges: kötelességgel. JSzek szerint tehát a nyuga­ti hatalmaknak 1954-ben mód­jukban volt aláírni Nyugat- Németországgal a párizsi egyezményeket, amelyek tör­vényesítik Nyugat-Németor­szág militarizálását, de a Szov­jetuniónak, amely sok millió emberélet árán vívta ki a győzelmet Németország fölött, le kell mondania a békeszerző­déshez való jogáról. Ezenkívül ismeretes az is, hogy az Egyesült Államok nem csak a német kérdésÖ»n lépett egyoldalú cselekedetek útjára. És a Szovjetunió rész­vétele nélkül a békeszerződés megkötése Japánnal? Mind­ezek után az Egyesült Álla­mok kormánya nem átall a Szovjetunió valamiféle »egy­oldalú cselekedeteiről« beszél­ni. Az amerikai jegyzékből lát­ható, az Egyesült Államok kor­mányának főként az nem tet­szik, hogy a békeszerződés megkötése a Német Demokra­tikus Köztársasággal megszün­tetné a jogalapot a megszállá­si rendszer további fenntartá­sához és a nyugati hatalmaik csapatainak nyugat-berlini tar­tózkodásához. Az életben azonban nincs német békeszer­ződéstől független külön nyu­gat-berlini kérdés. Az Egyesült Államok kormánya azzal, hogy nem hajlandó részt venni a bé­kekötésben, olyan helyzetbe hozná saját magát, hogy a nyugat-berlini kérdést nélküle oldanák meg, ebből kifolyólag mindazokkal a következmé­nyekkel egyetemben, amelyek a nyugati hatalmaknak^ Német­ország kapitulációjából szár­mazó jogait érintenék. Az a javaslat, hogy Nyugat- Berlint változtassák demilita- rizált szabad várossá, azt je­lenti, hogy a Szovjetunió kész az összes érdekelt felekkel együtt rendezni Nyugat-Berlin státusának kérdését a német békeszerződés aláírása utón. Ma, éppúgy, mint az elmúlt tizenhat esztendőben, Nyugat- Berlin megszállás alatt élő vá­ros. Csakis erre, a katonai megszállás jogára alapul a nyu­gati hatalmak nyugat-berlini jelenléte. Amikor pedig az Egyesült Államok »a szabad város megvédéséről« beszél, akkor tulajdonképpen annak a nyugat-berlini megszállási rendszernek a fenntartásán buzgóikodik, amely — mint maga az Egyesült Államok kormánya is elismeri — min­denkink csak visszatetszést szült. Ami pedig Nyugat-Berlin szabadságát illeti, vagyis e város lakosságának azt az el­idegeníthetetlen jogát, hogy saját belátása szerint döntsön belső életének kérdésében és saját óhajának megfelelően ala­(Folytatás a 3. oldalon.) MOST VÁSÁROLJON! Szezönoéql kiáuLÚtiu augusztus 7—19-ig a kijelölt szövetkezeti szakboltokban! Selyeműruk 20—40 °/o-knl 31,— Ft olcnóbbant Átnő, felnő kötöttáruk Férfi ingek 20—30 °/o-kal Férfipizsama olcsóbban i Női kombinék Női hálóing riűuiJati™ Férfiöltöny ballonvászon cikkek Női kosztüm ballonvászon 20—40°/o-kal Női nyári ruha olcnóbban t Leánykaruha Divatáruk 20—40°lo- Női halásznadrág kai olcnóbhant Női fürdőruha Lábbelik 20—40°/o-kal Női szandál olcnóbban t Női szandál Férfi szandál 50,— Ft 65,— 250,— 180,— 120,— 400,— 380,— 150,— 110,— 90,— 135,— 200,— 300,— 260,— Nagy AruvAlaazlékkal felkészülve vArJAk a FÖLDMŰ VESSZŐ VETKEZETEK SZAKÜZLETEI helyett 24 helyett 35 Ft helyett Ft helyett Ft helyett Ft helyett Ft helyett Ft helyett Ft helyett Ft helyett Ft helyett Ft helyett Ft helyett Ft helyett Ft helyett ,80 Ft-ért, — Ft-ért. 45,50 Ft 175,— Ft 126,— Ft 91,— Ft 280,— Ft 266,— Ft 105,— Ft 77,— Ft 63,— Ft 71,— Ft 140,— Ft 210,— Ft 148,— Ft (3791)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom