Somogyi Néplap, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-01 / 179. szám

Kedd, 1961. augusztus 1. 3 SOMOGYI NÉPLAP Q Szovjetunió Kommunista Pártja új programjának tervezete Terein isiink szakszervezet! «‘lelet (Folytatás a 2. oldalról.) A kollektív vezetés lenini el­vének következetes megvalósí­tása, a párt friss, új erőinek a vezető pártszervezetekbe való széleskörű bevonása, az idős és a fiatal káderek tevékeny­ségének helyes összehangolása érdekében, valamint azért, hogy egyes funkcionáriusok kezében ne összpontosulhas­son mértéktelenül a hatalom, és hogy a közösség ellenőrzése mindig érvényesüljön, a párt szükségesnek tartja egész sor intézkedés végrehajtását, a többi között annak a gyakor­latnak a valóra váltását, hogy meghatározott arányban rend­szeresen felújítsák a párt vá­lasztott szerveinek személyi ál­lományát, kezdve az alapszer­vezetektől a központi- bizottsá­gig, s egyszersmind biztosítsák' a vezetés folyamatosságát. Minden egyes rendes válasz­táson az SZKP Központi Bi­zottságának és elnökségének összetételét legalább negyed­részben megújítják. Az elnök­ség tagjait rendszerint legfel­jebb csak három alkalommal választják meg egymásután. Egyes pártvezetők elismert tekintélyüknél, rendkívüli po­litikai, szervezői és egyéb ké­pességeiknél fogva egymásután hosszabb időre is beválasztha­tok a párt vezetőszerveibe, ha zárt (titkos) szavazáson meg­kapják a szavazatok legalább háromnegyedét. A szövetségi köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságának, a kerületi bi­zottságoknak, a területi bi­zottságoknak személyi -állomá­nyát minden rendes választá­son legalább egyharmadában megújítják, a körzeti, a városi és a lakóterületi bizottságok esetében, a pártbizottságok vagy az alapszervezeti vezető­ségek személyi állományát pe­dig felében újítják meg. Ezek­nek a vezető pártszerveknek a tagjait legfeljebb háromszor lehet egymásután megválaszta­ni. Az alapszervezetek titkárai legfeljebb csak két alkalommal választhatók meg egymásután. A pártszervezet politikai ké­pességekre és hozzáértésre te­kintettel a vezetőszervek állo­mányába megválaszthatja va­lamelyik funkcionáriust hosz- szabb időre is, ha a szavaza­toknak legalább háromnegyed- részét megkapják. Akik választott tisztségük idejének lejártával kiválnak a párt vezető szervéből, későbbi választásokon ismét megvá­laszthatok. Az SZKP Központi Bizottsá­gának és más vezető szervei­nek személyi állományából va­ló leváltásra döntést csak ak­kor lehet hozni, ha zárt (tit­kos) szavazáson az adott szerv összes tagjainak legalább két­harmada megszavazza a dön­tést. A párt továbbra is erősíti so­rainak egységét és tömörségét, tisztán megőrzi a marxizmus —leninizmus zászlaját. Az SZKP programtervezete ezután hangsúlyozza a párt és a nép közötti kapcsolatok to­vábbi kiszélesítésének és elmé­lyítésének szükségességét. Ugyanakkor a Szovjetunió kommunis­ta pártja továbbra is erő­síti a nemzetközi kommu­nista mozgalom egységét, fejleszti testvéri kapcsola­tait az összes kommunista és munkáspártokkal. A kommunizmus felépítése a Szovjetunióban — hangzik a programtervezet befejező része — az emberiség sok évszázados történetének legnagyobb győ­zelme lesz. Minden egyes újabb lépés a kommunizmus ragyogó csúcsai felé valamennyi ország dolgozó tömegeit lelkesíti, ha­talmas erkölcsi támogatás a minden nép társadalmi és nem­zeti felszabadításáért vívott harcban, meggyorsítja a mar­xizmus—leninizmus eszméinek világméretű diadalát. A kommunista párt kipróbált vezetésével, a marxizmus—le­ninizmus zászlaja alatt a szot>- jet nép felépíti a kommunista társadalmat. A párt ünnepélyesen kijelen­ti: a szovjet emberek mai nem­zedéke kommunizmusban fog élni. (MTI) Közös nyilatkozat ' a magyar—-ghanai tárgyalásokról A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány meghívására dr. Kwame Nkrumah, a Ghanai Köztársaság elnöke 1961. jú­lius 28-tól 31-ig hivatalos láto­gatást tett a Magyar Népköz- társaságban. Nkarumah elnök magyaror­szági tartózkodása folyamán hivatalos tárgyalásokra került sor a két ország képviselői kö­zött. A megbeszéléseken a Ma­gyar Népköztársaság és a Ghá­nái Köztársaság közötti kap­csolatokat vizsgálva mindkét fél örvendetes fejlődést állapí­tott meg, amit a felek közti azon megállapodás Is mutat, hogy országaik között diplo­máciai kapcsolatokat létesíte­nek. Az 1961 áprilisában aláírt magyar—ghanai kereskedelmi és hitelügyi egyezmények le­rakták a két ország közötti gaz­dasági együttműködés alapjait. Magyarország lehetőségeihez mérten részt vesz Ghana ipar- fejlesztési terveinek megvaló­sításában, és fokozza árubeho­zatalát a Ghanai Köztársaság­ból. A két fél között 1961 áp­rilisában megkötött technikai— tudományos segélynyújtási szerződés és kulturális szerző­dés lehetővé teszi a szakembe­rek cseréjét, a technikai és tu­dományos tapasztalatok mind­két ország javát szolgáló kicse­rélését. Magyarország szakembere­ket küld Ghánába a tudo­mányok fejlesztésének elő­mozdítására és a termé­szeti erőforrások kiakná­zásának fejlesztése céljá­ból. A kulturális egyezmény ér­telmében ghanai ösztöndíja­sok fognak tanulni a magyar egyetemeken. A Magyar Népköztársaság kormánya őszinte elismerését fejezi ki Nkrumah elnöknek és az általa vezetett ghanai kormánynak a nemzetközi kap­csolatok terén folytatott pozi­tív tevékenységéért. A megbeszéléseken a felek véleménycserét folytattak a nemzetközi helyzet legfonto­sabb időszerű kérdéseiről. Egy­idejűleg megbeszélték a két ország közötti baráti kapcsola­tok további fejlesztésének le­hetőségét és módozatait is. Mindkét kormány leszögezi, hogy támogatásáról biztosítja a Szovjetunió kormányának az általános és teljes lesze­relésre tett javaslatát, amely alkalmas arra, hogy a leszerelési tárgyalások alap­jául szolgáljon. Mindkét kormány egyetért abban, hogy a világbéke meg­szilárdítása érdekében fel kell számolni a legutóbbi háború következményeként még fenn­álló problémákat. Ezek sorá­ban a német békeszerződés megkötését, a nyugat-berlini helyzet rendezését tartják a legfontosabb feladatnak. A ghanai kormány tudomásul vette a magyar kormánynak azt az álláspontját, hogy a német kérdés és a nyu­gat-berlini helyzet békés rendezése a magyar nép alapvető érdeke. Mindkét fél nagy jelentősé­get tulajdonít a gyarmati rendszer teljes és végleges fel­számolásának. Követelik, hogy az ENSZ-közgyűlés XV. ülés­szakán a gyarmati rendszer tel­jes megszüntetéséről elfogadott határozatot mielőbb hajtsák végre a gyarmatosító hatalmak. A felek teljes támogatásukról biz­tosítják a függetlenségü­kért harcoló gyarmati né­peket, és mélységesen elítélik az im­perialista hatalmak újragyar- matosítási politikáját, amely a függetlenségükért harcoló né­pek egységének megosztására irányul, továbbá elitélik azo­kat a mesterkedéseket, ame­lyekkel gyarmati uralmuk ál­landósítására törekszenek. Mindkét kormány súlyosan elítéli a francia gyarmatosítók Tunézia elleni agresszióját, és támogatja a tunéziai kormány arra irányuló követeléseit, hogy Tunéziából vonjanak ki min­den külföldi csapatot, és szün­tessenek meg minden olyan cselekményt, amely sérti Tu­nézia függetlenségét és szuve­renitását. Mindkét fél teljes támogatá­sáról biztosítja a kongói törvé­nyes kormány vezetőjét. Tá­mogatja az angolai népet a teljes függetlenség elnyeréséért folyó harcában, és mélysége­sen elítéli a portugál gyarma­tosítóknak az angolai néppel szemben elkövetett gaztetteit. Mindkét fél ismételten kife­jezésre juttatja, hogy támogat­ja a hős algériai nép harcát, és elítéli a Dél-afrikai Köztársa­ság kormányának a faji meg­különböztetésen alapuló poli­tikáját, és a haladó emberiség­gel együtt támogatja a dél-af­rikai népeknek az egyenjogú­ságért folytatott harcát. A ghanai kormány tájékoz­tatta a magyar kormányt ar­ról a szándékáról, hogy részt vesz a semleges országok veze­tőinek belgrádi értekezletén. Mindkét kormány kifejezte azt a reményét, hogy a konferencia hozzájárul a nemzetek közötti tartós béke megszilárdításához, a leszerelés megvalósításához és a gyarmati rendszer mielőb­bi teljes megszüntetéséhez. Mindkét kormány szilárd meggyőződése, hogy az ENSZ szerveiben haté­kony és egyenlő képvise­lettel kell rendelkezniük a semleges országoknak, a szocialista államoknak, va­lamint a nyugati hatal­maknak, s egyetért abban, hogy az ENSZ sikeres tevékenységének elengedhetetlen föltétele a Kí­nai Népköztársaság törvényes jogainak helyreállítása az ENSZ-bem. Dr. Kwame Nkrumah, a Ghanai Köztársaság elnöke ghanai látogatásra hívta meg Dobi Istvánt, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnökét. Dobi István a meghí­vást elfogadta. A közös közle­ményt a Magyar Népköztársa­ság részéről Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a Ghanai Körtársaság részéről dr. Kwa­me Nkrumah, a Ghanai Köz­társaság elnöke irta alá. (MTI) a fa i V» k ti« n m 1948-ban a Szakszervezetek XVIII. kongresszusának hatá­rozata alapján a szakszerveze­ti mozgalom áttért az iparági szervezkedésre. Azóta újabb szervezeti változtatások váltak szükségessé. Jelenleg ugyanis kizárólag üzemekben, munka­helyeken van szakszervezeti mozgalom. Az üzemi, vállalati, hivatali alapszervezetek nem tudnak szorosabb kapcsolatot tartani a községekben élő »szórvány« tagságukkal, külö­nösen a tanácsi dolgozókkal, pedagógusokkal, postásokkal, vasutasokkal stb. Ezek a dol­gozók nem élnek szervezeti életet; munkajogi panaszaik intézésében, munka- és élet- körülményeik javításában, mű­velődésükben, szórakozásuk­ban, sportolásukban nem kap­nak megfelelő támogatást; nem ismerik saját községük fejlesztésének tervét, a helyi pártszervezet és a tanács köz­ségpolitikai elgondolásait. En­nélfogva a sziervezett dolgozók véleménye, javaslatai, elgon­dolásai sem juthatnak el a he­lyi párt- és állami szervekhez, nem válhatnak a községpoliti­ka alakítóivá, formálóivá. Pártunk Politikai Bizottsága és a SZOT V. teljes ülésének álláspontja szerint a szakszer­vezeti munka eredményessége jelentősen növelhető, ha az iparági szervezkedés fenntar­tása mellett gyarapítjuk a községi szakmaközi bizottsá­gok számát, megteremtjük működésük előfeltételeit. A szakmaközi bizottságok­nak, a szakmaközi összefogás­nak értékes hagyományai van­nak. Szakmaközi bizottságok már a felszabadulás előtt is alakultak . egy-egy városban, községben, összefogták a kü­lönböző iparágak dolgozóit, a forradalmi időszakban mozgó­sították a szervezett dolgozó­kat a munkásosztály gazdasági, politikai követeléseinek támo­gatására, nemegyszer osztály- erejének szemléltetésére is. Ma, amikor a szakmaközi összefogás helyes tartalmának és formáinak kialakítására tö­rekszünk, elsősorban arra kell gondolnunk, hogy falvainkban a politikai nevelő-, a gazdasá­gi építő- és szervező munka középpontjában a szocialista mezőgazdaság megszilárdítása áll. Termelőszövetkezeteinkben most kell megteremtenünk a nagyüzemi munkaszervezés formáit, növelnünk a mezőgaz­dasági árutermelést. Ezek igen nagy, társadalmi összefogás' követelő feladatok. Falun élő szervezet dolgozóink igen hatéko­nyan segítették eddig is rend szerünk politikai alapjának^ a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének erő­sítését. Bontakozó szocialista életünk vívmányai a követke­ző években tovább gazdagod­nak. A kereskedelem kultu­ráltságának fejlesztése, a mű­velődési ház, óvoda, iskola, egészségház, sportpálya, fürdő stb. építése már ott szerepel a községfejlesztési tervekben. Mindezek megvalósításához — még inkább, mint eddig — szükség van a falu lakosságá­nak egységére. E felemelő, szép célokért érdemes a szak­maközi összefogás más tarta­lékait is feltárni. Megyénk hét járási székhe­lyén van szakmaközi bizott­ság. Több mint másfél éves tevékenységükkel bebizonyítot­ták, hogy szükség van rájuk. Bebizonyosodott, hogy a szak- szervezeti munka eredményes­sége a szakmaközi összefogás tartalmának és formáinak ki­alakításával jelentősen növel­hető, ha szervezettebbé és cél­tudatosabbá tesszük a közsé­gekben is a szakszervezeti te­vékenységet. Éppen ezért még ebben az évben mintegy 50 községben alakítunk szakma­közi bizottságot. E bizottságok elősegítik majd a falusi szak- szervezeti tagok szervezeti ösz- szefogását, tervszerű munká­ját, hozzájárulnak az egységes művelődési és sportélet kiala­kításához, fejlesztéséhez. Se­gítséget nyújtanak a dolgozók­nak a munka- és életkörülmé­nyeiket érintő problémák meg­oldásában, képviselik érdekei­ket az állami és társadalmi intézményeknél. Fejlesztik a politikai és társadalmi életet, közelebb hozzák a falut a vá­roshoz. Melyek a szakmaközi bizottság főbb feladatai? Mindenekelőtt a párt irányításával, a tanáccsal, a Hazafias Népfronttal, a KISZ- szel és a nőtanáccsal karölt­ve részt vesz a községpolitika kialakításában. Mozgósítja a dolgozókat a politikai és szak­mai oktatásra. A szakmaközi összefogás megteremti a mű­velődés, a szórakozás tárgyi és szervezeti föltételeit. Rendsze­ressé válnak az ismeretterjesz­tő előadások; könyvekhez, új­ságokhoz, folyóiratokhoz jut­tatják az embereket. A politi­kai, társadalmi szervezetek összefogásával könnye b ben szervezhetők klubestek, táncos összejövetelek; kialakul a szín­játszó gárdák, művészeti cso­portok egységes irányítása. Ezeken túlmenően foglalkoz­nak az ifjúság ügyeivel, szo­cialista családi ünnepségek, te­metések megrendezésével. Fon­tos feladat falun a sportélet fellendítése, a tömegsport, a Kilián Testnevelési Sportmoz­galom kiszélesítése. A szakmaközi bizottságok segítik és ellenőrzik a község egészségügyi és kereskedelmi szerveinek tevékenységét, ja­vaslatokat tesznek a községfej­lesztésre előirányzott összegek helyes felhasználására. Ügyel­nek a gyermekeknek szocialis­ta szellemben való nevelésére, erősítik a pedagógusok és szü­lők kapcsolatát, segítik a nap­közi otthonokat, fejlesztik a politechnikai oktatást, támo­gatják a felnőtt dolgozók is­koláztatását. Fontos feladatuk lesz, hogy a tsz-tagokkal megismertessék a mezőgazdasági társadalom­biztosítás szabályait. Megtanít­ják a vezetőket a munkavéde­lem megszervezésére. Kezde­ményezhetik, hagy az állami mezőgazdasági nagyüzemek, a szocialista kereskedelem, az ipar adják át a szövetkezetek­nek az üzemi munka és a ver­seny szervezésében szerzett tapasztalataikat. Sokat segít­hetnek a munkaegység-számí­tás ismertetésében, a vetéster­vek, zárszámadások elkészíté­sében, a termelőszövetkezetek eredményeinek népszerűsíté­sében stb. A szakmaközi össze. fogás növelheti a falusi szervezett dolgozók között a szakszervezeti mozgalom befo­lyását, így ez kihat majd a fa­lu egész lakosságára. Alkalmat nyújtanak a szocialista együtt­élés szabályainak, az új erköl­csi normáknak a kialakításúra. A községi szakmaközi bi­zottságok szervező, nevelő-,- mozgósító munkájának az lesz a legszebb eredménye, ha föl­lendül a falvak lakóinak, szer­vezett munkásainak politikai és gazdasági élete. Horváth Zoltán SZMT-titkár Új kép a falon JVTemrég új kép került a ^ ' Csatos lakásba. Egy kicsit elüt a festményektől hivatalos vonalaival, szám­adataival. Ha Csatos műveze­tő művészi szempontból ítél­te volna meg a képet, mielőtt a falra akasztják, az bizonyá­ra nem a nagyon szépen be­rendezett nappaliba, hanem talán valahova az előszobába kerül. Csakhogy ez az igény­telen fénykép gyorsan kivív­ta magának szinte a legelőke­lőbb helyet. Ott lóg majdnem szemben az ajtóval. Uralja a szobát. A belépő önkéntele­nül is megáll előtte, és elolvas­sa a rajta levő felírást: Csa­tos István 25-szörös újító. Az ésszerűsítéseiből származó népgazdasági haszon 22 750 forint. Az újítónak kifizetett díj 3240 forint.-» A képről az újító fiatalem­ber élénk tekintettel néz szét a szobában, mintha két ját­szadozó kisgyermekét, Évát és Pityut szemlélné, akik any­jukkal együtt többnyire eb­ben a szobában töltik el a napot, amíg ő a Textilművek­ben dolgozik. De miért került ilyen előkelő helyre ez a port­ré? Azért, mert lassan-lassan olyan megbecsülést vívott ki magának, amelyet csak ritka kép tud. Amikor egy megyei újítókiállításról Csatos István hazahozta, már Csatosné tel­jes szimpátiáját és bizalmát is élvezte. Mikor is kezdődött az asz- szony rokonszenve? Nehéz volna pontosan megmondani. Tálán akkor, amikor Csatos a munkából és a délutáni tech­nikumi oktatásról hazajött, s az ebédlőasztalon egy kis pa­pírlapra krikszkrakszokat kezdett rajzolni. — Mi ez? — kérdezte az asszony. — Újítok — hang­zott a válasz. A feleség nem ismerte a gépeket, az újításhoz sem értett semmit. Mi volt mégis megnyerő számára eb­ben a rajzolgatásban? Ki tud­ja? Tálán férjétiek erőfeszí­tése, hallatlan szorgalma. De az is lehet, hogy akkor véső­dött az újítás szó kitörölhetet­lenül az emlékezetébe, amikor férje először nyomott 500 fo­rintot a kezébe a fizetésen és a prémiumon kívül. — Hon­nan van ez? — kérdezte. — Egy kis újítási díj a »kriksz- krakszoáért« — mosolygott a férfi. A pénz kapóra jött, hisz csak az ember dolgozott. S lassan-lassan az asszony­ban is valami megváltozott. Ki hitte volna, hogy a gépek­hez mit sem értő nő számá­ra ez a szó, hogy újítás, egy­szer megszűnik unalmasnak lenni? Ha a férje itthon ki­mondta, az asszony képzelete szárnyra kapott. Ismét pénz áll a házhoz — újítási díj. S gondolatai elrepüllek a gyár­ba is. Maga elé képzelte azo­kat, akikről férje itthon be­szélt, az újítás társszerzőit. Aztán a gépeket, a fonónőket. Próbálta egészen pontosan megérteni, miben is segít a férje és társai által beadott újítás, h.ol könnyíti vagy gyorsítja meg a munlcát. Most már azt is meg tudja magyarázni, mit jelent a fényképen az a mondat, hogy »22 ezer 750 forint a népgaz­dasági eredmény«. Nincs családi napló arról, hogy Csatos István mikor, hány újítást adott be. Az asszony kívülről tudja: Leg­utóbb kettőt . . . Emlék ez a kép? Vagy már inkább szimbólum? Belopta magát a régi megszokott ké­pek közé, és a legkedvesebb lett. A asszony, aki odatette, talán észre sem vette igen, hogy közben tudatában új szavak kaptak új értelmet. TJ át ezért mutat jól e szép kis otthonban ez a számadatokkal teli portré. Ezért nem szabad hozzányúl­ni, legföljebb majd csak ak­kor, ha a tipegő szőke Évi és játszótársa, Pityu már nagy lesz, s megértik, hogy miért került ilyen előkelő helyre. Akkor majd érdemes lesz na­gyobbra át javítani az újítási díjat és a népgazdasági hasz­not kifejező számokat, hoz­zájuk adni az újakat. Vagy mégse? Igen, inkább hadd maradjon, hiszen egy válto­zatlanul hagyott, megsárgult régi kép többet mond majd a máról az utódoknak. Sz. 1%

Next

/
Oldalképek
Tartalom