Somogyi Néplap, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-31 / 205. szám
Csütörtök, 1961. augusztus 31, 3 SOMOGYI NÉPLAP Alaptalan alapozás Most már csak a hibákat lehet megállapítani a Vasmüszaki Nagykereskedelmi Vállalat Zalka Máté utcai telepének fürdőjében. A válaszfalak megrepedtek, használhatatlanná váltak a csapok, életveszélyes a benntartózkodás. Pedig alig fél éve, hogy a Somogy megyei Építőipari Vállalat átadta rendeltetésének ezt a több százezer forinton fürdővé átalakított épületet. Kit terhel a felelősség azért, hogy a pénz odaveszett, s hogy a nagykereskedelmi vállalat dolgozói még ma sem használhatják fürdőjüket? Az Építőipari Vállalat azzal védekezik, hogy a tervezőtől a válaszfalak alapozására vonatkozóan csak annyi utasítást kapott, hogy hatoljanak le a terhelő talajig, és arra építsék á falat. Igen ám, csakhogy a terhelő talaj nagyon mélyen volt. Az építők túl költségesnek és fölöslegesnek találták, hogy ilyen mélyre rakják le a 12 cm-es, könnyű válaszfal alapjait, annál is inkább, mivel 40 cm mélyen találtak egy 10-cm-es vastagságú aljazat-betonréteget. Ügy gondolták, hogy e szilárd beton — megosztva a fal súlyát — nagy felületen adja át azt a talajnak. Tehát semmi baj sem történhet — vélték —, ha a válaszfalakat erre építik. A falak mégis megrepedeztek, s most kidőléssel fenyegetnek. Az aljzatbeton alatt ugyanis annyira rossz a talaj, hogy a beton által már megosztott terhet sem bírta el s lesüllyedt. Főként azért, mert laza a töltés. A szomszédos udvarból jól látható, hogy az épület egyik fő oldalfala több mint két méterrel mélyebben kezdődik, mint a fürdő talajszintje. Nagy a töltés. Sokkal célszerűbb lett volna mindjárt betongerendát elhelyezni a belső válaszfalak alatt, s ezzel súlyuk nem a talajra, hanem a jó állapotban levő oldalfalakra helyeződött volna át. Elsősorban tehát a tervezőt terheli a felelősség, mert nem mérte föl gondosan a talajviszonyokat, hanem megelégedett a szokványos eljárással. Ha ugyanis felméri, akkor rögtön észre kellett volna vennie a fürdő talajának nagy vízszintkülönbségét, láthatta volna, hogy igen vastag a töltésréteg, és emiatt nagyon mélyre kellene hatolni a válaszfalak alapozásáig, a terhelő talajig. Mivel ezt nem érdemes megtenni, betongerendák alkalmazását kellett volna előírni. Nem menthetők fel azonban a felelősség alól az építők sem, mert belenyugodtak a helytelen utasításba, s amik ^ gyanússá váltak a talajviszonyok, nem győződtek meg az egyes rétegek teherbíró képességéről. E hanyagság miatt most újabb másfél hónapi munkát fordíthatnak a falak felrakására, az épület rendbehozására. Az ezzel járó kiadás — amelyet természetesen nem fedez a Vas- nagykereskedelmi Vállalat — nem fogja csökkenteni az önköltséget, s nem növeli a nyereségrészesedést. A tervezők és a kivitelezők remélhetőleg levonják az esetből a megfelelő tanulságot. Sz. N. Eseménytelen öt nap »Somogy megyei Építési Napok Kaposvárott 1961. augusztus 25-től 30-ig« hirdették a plakátok és a meghívók. Kérdezzünk meg valakit, mit hallott, mi történt az Építési Napokon, az egy vállrándításnál többet nem tesz. Ettél pedig nem leszünk okosabbak. De nem is lehetünk, mart nem történt semmi. Már a megnyitón érződött, hogy valami nincs rendjén, hogy valami baj van a szervezéssel. Elég nehezen jöttek össze az érdeklődök: tervező mérnökök, tervezők, az állam- igazgatási szervek és néhány vállalat dolgozója. A megnyitón elhangzottak kivált a kislakás-építőket vagy építkezni szándékozókat érdekelték volna. Őket azonban hiába kerestük a széksorokban. A megjelentek összetétele a délutáni vita színhelyén sem változott. A leginkább érdekelték újra elmaradtak, jóllehet hasznos dolgokról esett szó. Nem baj — gondoltuk —, hiszen még hátravan öt nap. Azon sem ütköztünk meg, hogy a kiállításként hirdetett típustervrajz-tárlatot alig néhányan tekintették meg. Pedig az egyetlen, ami a megnyitó után is képviselte az Építési Napokat, a tervrajzkiállításvolt. Mivel lehetett volna az Építési Napokat valóban napokká és sokakat érdeklő eseménnyé tenni? Mindenekelőtt gondosabb szervezéssel. Hisz a Hazafias Népfront megyei bizottsága rendezte, s módjukban állt volna azt nemcsak plakátokon és meghívóikon hirdetni. Ha meg csak a meghívókra támaszkodtak, jó lett volna konkrétabban megemlíteni, miről is lesz szó. Mert például abból, hogy a vitaindító ankét 14 ómkor kezdődik, még nem biztos, hogy mindenki megértette, miről szól a vita. És ha már hatnapos »napokat- hirdettek, érdemes lett volna az első után következő napokat is kitölteni valamivel. Néhány ankétot, előadásit szervezni; a városfejlesztést, a magánkislakásépítést ismertetni; beszélgetni a mai építészet problémáiról, a Somogy megyei sajátságokról; a kaposvári épületek homlokzatának meglepő — egyesek szemében furcsa — színeinek helyességét ismertetni; az építő kisiparosokat, kfsz-tagokat ankétra hívni vagy esetleg városnézésre, s az új és régi településeket megtekinteni. Gazdag program akadt volna, s akkor a Somogy megyei Építési Napok elérik céljukat. Így azonban csupán az történt, hogy néhány sokat emlegetett, sokat vitatott probléma ismét napirendre került — azok előtt, akik már úgyis eleget hallottak róluk. R. F. GYEREKEK A PARKBAN ÜLÖK A PARKBAN. Két szurtos, elhanyagolt külsejű kisleány tart egyenesen hozzám. Könyörgőre fogják tekintetüket: — Bácsi, adjon húsz fillért — így az egyik. Zsebembe nyúlok, aztán meggondolom magam. Kivallatom őket. — Aztán minek nektek a húsz fillér? — Zsömlére. — Zsömlére? Hát anyukátok nem ad nektek pénzt? Vállrándítás a válasz. Mit faggat bennünket, adja oda azt a vacak pénzt, aztán kész — ezt olvasom ki tekintetükből. De izgat a sorsuk, tovább kérdezősködöm. — Hogy hívnak benneteket? — Engem T. Katinak — szol a nagyobbik. — Hány éves vagy? — Nyolc. — Jársz már iskolába? — Most megyek elsőbe. — Hol laktok, van még odahaza testvéred? Tagadóan rázza a fejét, azt mondja, nem tudja, szerintem inkább nem akarja. Magdi, a kisebbik hajlandó elárulni a »titkot-. Megtudom, hogy a Gorkij utca 99. alatt laknak, s hatan vannak testvérek, de odahaza csak egy kisebb van. Kezükbe nyomok egy kétforintost, s mintha hirtelen varázsolták volna, látok náluk több forintost is. Ügy kéregették azokat is. — Aztán mire költitek a pénzt? — Kenyeret veszünk, meg hazamegyünk busszal. * * * ELHATÁROZTAM, hogy elmegyek a gyerekek által megadott címre — reméltem, hogy nem csaptak be—, s utánanézek, miféle szükség kényszeríti őket a csavargásra, kéregetésre. Nem csaptak be. Bent az udvarban ugyanaz a két kislány, ugyanolyan kócosán, szurtosan, s ugyanabban az egy szál sza- todt-piszkos szoknyában, ahogyan a parkban láttam őket. A lakószomszédoktól megtudom, hogy szerencsém van ma, mert különben nincsenek itthon ezek a gyerekek. Reggel hat óra tájban elmennek hazulról, s hogy estig hol, merre csatangolnak, mit esznek, mit csinálnak, azt az égvilágon senki sem tudja. Mondom, hogy én a parkban akadtam össze velük, pénzt kértek tőlem. — Meg is értem őket — szól közbe az egyik szomszéd —, ennivalót nem hagynak nekik itthon, valamit csak muszáj enniük. — Néha mi adunk nekik hol ezt, hol azt. mert olyan szomorú látni, hogy mennyit nélkülöznek, szenvednek. Három gyerekük már állami gondozásban van, talán ezeknek is jobb volna, ha ott lennének. Lám, itt van ez a nagyobbik lány, már nyoleesztendős, és még írni sem tud. — Mondtam múltkor az anyjának; azért, hogy a gyerek semmit sem tud, maga a felelős, hiszen nem törődik vele — panaszkodik egy másik asszony. — Talán béna, beteg, magatehetetlen asszony az édesanyjuk, aki nem képes kellően gondoskodni gyerekeiről? — Á, dehogy. Gulyás Katalin életerős, egészséges asz- saony. Dolgozni dolgozik. — Hát akkor? — Az a legnagyobb baj, kérem — magyarázza az egyik szomszéd —, hogy ezek nem tudnak bánni a pénzzeL Képtelenek beosztani. Elfolyik a kezükből. Amikor megtopják a fizetést — az asszony házastársa, Bradics András is keres — egy-két napig jól élnek, akkor kolbászt esznek mindig; amikor meg elfogyott a pénz, csak bámulnak a semmibe. Egyszóval túlságosan köny- nyelműék, felelőtlenek. Üjra a szomszédoké a szó: — Mi is a munkánkból, keresetünkből élünk, és nem panaszkodunk. Tudni kell bánni a pénzzel. Nincs az a sok, amit el ne lehetne fecsérelni úgy, hogy látszata se maradjon. A gyerekek kinyitják az ajtót, belátni a szobába. Egy vaságyon meg a csupasz padlón kívül más semmi sincs benne. — Hát megengedheti azt egy asszony magának, hogy hétszámra nem főz? Dolgozik. Hát istenem, mások is dolgoznak. Itt volt ez a kisdarab kert, amely a lakásához járna. Azt hiszi, bevetette a mi szomszédasszonyunk? ő azzal nem vesződik — mondta. Jön a tél, de még egy szál tüzelőjük sincs, hát mit fognak csinálni ezek a szerencsétlen gyerekek? — kérdi a másik. Tóthné mondja: A múltkor topott az asszony néhány száz forintnyi szociális segélyt a városi tanácstól. De ott is ismerhetik őket, mert üzentek nekik, hogy másnap menjenek be a gyerekekkel, és elvásárolják rájuk a pénzt. És még ő volt megsértődve: Neki ugyan nem kell ruha, ha pénzt nem adnak. Hát nem örülnie kellett volna inkább, hogy kerül a gyerekekre egy-két jobb ruha? < * * * ELGONDOLKOZTAM, Gulyás Katalin és a két gyerek sorsán. Szomorú, nagyon szomorú, hogy még ma is akadnak gyerekek, akik koplalnak* s akiknek élnek ugyan a szüleik, mégsem jutnak szülői sze- retethez. Gondja ez társadalmunknak, de úgy gondolom, a felelősség elsősorban azokra hárul, akik könnyelműen bánnak a legdrágább kinccsel, s könnyen elfelejtkeznek a gyermekük nevelésével járó természetes anyagi és erkölcsi kötelezettségükről. El kellene gondolkozniuk illetékeseinknek azon, hogy nem okozunk-e jóvátehetetlen kárt T. Katinak és T. Magdusmak, ha hagyjuk őket naphosszat utcán csatangolni, és anyjuk mellett árválkodni. Súlyos a kérdés, de feleim kell rá. Varga József. Naponta 300—350 tonna tőzeget szállítanak el a Nagybcreki Tőzegkitermelő feketebézsenyi telepéről a tsz-eknek és az állami gazdaságoknak. Vállalat 240 dolgozóból 122-en Tesznek részt a pártoktatásban a Faipari Vállalatnál Kijelölték a propagandistákat — Megszervezték a Magyar Munkásmozgalom Története tanfolyamot — Képzettségüknek megfelelő csoportba osztották be a hallgatókat Mindig új ismereteket, a legidőszerűbb tudnivalókat kell elsajátítaniuk a kommnisták- nak, hogy elméletileg kellően felkészültek legyenek. Erről beszélgettünk a Kaposvári Faipari Vállalat párttitkárával. Dolgos Gyula elvtárssal és az alapszervezet egyik vezetőségi ttNNNNNNNVNNNVNNNNNNNJCNNNNNNNNNNNNNJKVNNNNNNNNNNNNNJCNVV'NJCNNV^tagjávaj, Kelemen János elvJtarssal. Elmondották, hogy az Űjabb tárcsázás, újabb köz-#dt'i oktatási évet az eddigi ék- pont £ nél körültekintőbben szervezték — Csiszár elvtársat kérem/meg, ugyanis az egyes oktatá- a tervosztályról. Halló, terv-^si formákban tanuló kommu- osztály? Csiszár elvtárssal sze-Snisták és pértonkívüliek sok- retnék beszélni. Beteg? Meg-gkal igényesebbek, mint koráb- tudihatnám a lakáscímét? Jegy-/ban. Varga József és Pór A Tizem. Nagyszombat utca 18/b.gtoZ világosan megmondta Dol- Köszönöm. Hogy ki kereste?5gos elvtársnak, hogy »ne is- Egy régi ismerőse, magánügy-gniételgessék azt, amit már egyszer megtanítottak«. Hasonlóan vélekedett Körösi Vilmos EG A GM/? TÚRI ANDRÁS: (25) — Kérem, tartózkodjék az csak annyira simogassuk meg, Keresztesi Jánosról van ilyesmitől. Az igazságtevés nem az ön feladata. — Majd Dódé felé. — A dolog egyre szebb. Garázdaság, súlyos testi sértés, s a tetejében még becsületsérhogy egy ideig el ne felejtse. A főhadnagy bólint. — Ez igen. Gyönyörű megbízatás. Csakhogy rájöttél, hogy semmi értelme az ostoba tés is. Azt hiszem, egyelőre le- tagadásnak. Krámer elvtárs, mondhatsz a tervezgetésről. Vi- vegyétek föl a jegyzőkönyvet! gyék vissza a fiút! — S amint becsukódik mögötMegálljanak! tűk az ajtó, a nőhöz fordul. — után. szó. Az üzletvezető sóhajt. Benyúl ben. Jónapot, az asztalfiókba, borítékot vesz Szalad a kocsi a júliusi hő- elő. bégben, a puhára főtt aszfalton/18' — Tessék elolvasni! Ma reg- a forróságot árasztó villamo-g Dolgos elvtárs szerint az gél adták oda, Keresztesi írta. sok, autóbuszok között. Buda. /Időszerű kérdések tanfolyamá- Felmondta az állasat, este már A folyóparti platánok kókad-iSnak hallgatói közül soknak már be sem jön. tan hajtják le szóm;úsagtó! /szúkllek bizonyultak azok a A főhadnagy szejjelhajtja a tiktodt lom-bfejüket, a rak— Mondani akarsz valamit? Mi pedig’asszonyom, menjünk levelet. Négy sor mindössze, part kövei szinte meggyuliadJkeretek, amelyeket ez az okA fiú leveszi kezét az arcáról. Szája remeg, homloka krétafehér, vörös haja előre hull. Hangja rekedt. — Igen. A dolog úgy áll, hogy Jani bácsi pénzt ígért, ha a pasast elintézzük. Valóban azt mondta, hogy régi ellentét van köztük. Az ötszázast azonban nem kaptuk meg, s a verekedést már a magam sérelméért kezdtem. Az az ember megütött. Nem hagyhattam annyiban. — Mit szólt volna a galeri, igaz? Meg a lányok. A kölyök nem felel. — Mit mondott Keresztesi, miért akarja elintéztetni a fiút? — Régi haragosa, a nő meg a barátja felesége. Nem árt, ha egy kicsit megfenyítjük. Azt Jnondta, nem kell agyonverni, el a Napsugárba. Sjtatási forma biztosított. Mivel /újat nemigen kaptak, a koráb-----------------—/ — ban tanultakból élték. Akad. , eisoemeleti latos ajtaján pirosSo-b- ;iVPT, Phrfí,«av a marifi» tyám felelős. Én csak figura csemmeornb a kisablakon ho-5 üyen el^nak a marazvoltam. Keresztesi.« f^ füsSönv tot éo á ^í^us-lemnizmus kérdéséit taxener iuggony. Jrsent bzoi a iai ynulmanyozo csoportban is. TeÉrtik ezt. dió. S az előszobán át belátni/bát új módon kellett megszerAz üzletvezető érdeklődéssel a nyitott ajtajú konyhába, ahol8vezrjj ^ oktatást. Ügy látták, mered a főhadnagyra. Hogy fiatal lány alakja tűnik föl /hogy továbbra is szükség van egy ilyen rendes ember... Iga- egy-egy villanásra. A csengőidőszerű kérdések tanfolya- zán jó pincér volt, a legjobbak élesen vágja el az idillikusgmára. a magasabb politikai »Állásomat felmondom, ma es- nak a pokoli hőségtől. * * * te már ne számítsanak rám. Nagyszombat utca 18/b. A mulatóban csak a takarító- Mindenért, ami történt, a személyzet lézeng a koradélelőtti időben. — Az irodán van valaki? — Kertész elvtárs. — Ki az a Kertész elvtárs? Az asszony adja meg a választ. — Az üzletvezető. — Éppen őrá van szükségünk. Merre van az iroda? egyike.^ Gyors, szemfüles, meg# hangulatot. A lány jön ajtót S képzettségei rendelkezőket bízható. nyitni. Kedvesarcú barna lány^Ü^M más oktatási formába — Tőle nem ment el egyet- a /osztják be. Az Időszerű kérsotet helyiségben vendég sem fizetés nélkül. a. ~ Y . ’ /dések tanfolyamán is igyekezegy férfi ul ingujjban, szám- És éppen most hagy itt> a leg_ így is kedvesen keretezi esi->nek jobban kielégíteni az igénagyobb forgalom idején, nos arcocskáját. ^nyékét. Ezért alaposabban fÖl— Csiszár Lajost keresem. Itthon van? — Költői kórház? Szíves- — Igen. Bent fekszik, kedjék megmondani, ott fék- _ Kérem, közölje vele, hogy szik még Csiszár Lajos? Vá- a rendőrségtől keresem. ’ rok. Halló! Igen, értem. SzóKöX. A látogatás Iákat sorozgat. A sarokban ventillátor forog halk bugással, egy poros szekrényke polcain dossziék sora. — Kertész elvtárs? — Én vagyok. — Sárosi nyomozófőhadnagy. Egy pincére után érdeklődöm, val kiment. Ma délelőtt, jobban mondva a lakáscíme szönöin. /készítik a propagandistákat. £ Varga József például egyhetes, iZsíros József ötnapos propagandista tanfolyamon vett érészt. Ezenkívül Varga elvtárs, Jaz Időszerű kérdések tanfo- A lány szeme tágra nyűik, / Iramának propagandistája a /Magyar Munkásmozgalom ^Történetét is tanulmányozza. (Folytatjuk.) A marxizmus-leninizmua kérdéseit tanulmányozók közül azoknak az elvtársaknak, akik már mindkét évfolyamóit eredményesen elvégezték, éa akik ezt kérték, egy új csoportot szerveztek. Nekik Kelemen elvtárs a magyar párttörténetet oktatja. Ez az oktatási forma új az üzemben. De az itt tanulni kívánókat nem engedte a párt- vezetőség más üzem ilyen csoportjában tanulni. Dolgos elvtárs szerint az itt szervezett csoport sokkál hajlékonyabban tud alkalmazkodni az üzem sajátosságaihoz. Meg az ellenőrzés is könnyebb így. Valamennyi csoport propagandistája az üzem alkalmazottja. Ök is jobban tudnak alkalmazkodni az üzem körülményeihez. Hiszen nemegyszer fordult elő, hogy egy-egy csoport hallgatóinak három részletben kellett megtartani az előadást és a szemináriumot, mert az egyes műszakokban sem egyszerre kezdték a munkát. Sok gondot fordított a Faipari Vállalat pártszervezetének vezetősége a pártoktatás megszervezésére. A legfontosabb tennivalókon már túl vannak. Feladat azonban még bőven akad. A mintegy 240 dolgozóból 122-en tanulnak valamilyen oktatási formában, de a hallgatók nagyobbik részével a pártvezetőség még nem beszélt. Ezt pedig nem szabad elmulasztani. Az oktatás ellenőrzésének módszerét is ki kell dolgozniuk. Nem helyes, ha az előadásokon győződnek meg a propagandisták fölkészültségé- ról. Ilyenkor már csak pótfoglal- kozásokan lehet az esetleges hibán segíteni. Ezt az igényes hallgatóság sem nézné jó szemmel«
