Somogyi Néplap, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-29 / 203. szám

r SOMOGYI NÉPLAP A mesterek tanítványokra várnak! Kedd, 1961. augusztus 89. SOK FARAGÓ NÉPMŰVÉ­SZÜNKKEL találkoztam már, mégsem merem állítani, hogy tökéletesen ismerem őket. Hét­köznapi emberek, és mégsem azok, hiszen valahányuk al­kotóművész, hiába nincs ok­levelük, amit bekeretezve fal­ra tehet, aki emberségét dip­lomákkal, oklevelekkel méri. A közelmúltban megrende­zett népművész-találkozón sok faragóművész ismerősömmel szoríthattam kezet, és most, amikor együtt láthattam azo­kat, akik Somogynak olyan sok elismerést szereznek fara­gókésükkel, alkotókészségük gazdagságával, szíven ütött va­lami, amit nem lehetett nem észrevenni. Nem panaszkodhatunk, nem egy és nem kettő faragóművé- szeinknek, kézimunkázó asszo­nyainknak száma. Az évenkén­ti tapasztalatcsere jellegű ta­lálkozón mindig akad egy-egy új arc, egy-egy új, eddig még nem ismert név, ami az em­ber emlékezetébe kéretőzik, s ott is marad. Hiszen valahány új bemutatkozást a munka köz­vetíti. Ezek pedig — a kiállí­tásra elfogadott munkák — olyanok, amiket aprólékos vizs­gálat nélkül is nehezen felejt el az ember. Ha igazán szere­ti a népművészetet! Elkerülendő a sok beszédet, az ütött szíven, hogy hiányzik a fiatalság népművészeink csa­ládjából. Többségük harmin­con felül van már, vagy jóval túl az emberélet átlagosnak elfogadható felén. A zöm negy­venes, ötvenes emberekből áll. Hol vannak a fiatalok, hol a fiatalság? Tudom, hogy nem egy mes­terünk keze alatt dolgoznak tanítványok, akiket a szép sze­retet«, a népművészet művelői előtt ma nyitva álló lehetősé­gek tanulni szegődtettek. Tu­domásom van arról, hogy min­den valamire való faragónk szívesen tanít, tárja fel a ke­zében már művészetté kristá­lyosodott mesterségbeli titko­kat azoknak, akik szomjasai a megismerésnek, és maguk is mesterekké akarnak válni idő­vel. De kevesellem a tanítványok számát, az utánpótlást. Féltem a somogyi népművészet jövő­jét, mely olyan régi, mint ma­ga a somogyi nép. BOGNÁR KÁROLLYAL, a Zamárdiban lakó faragómű­vésszel beszélgettünk erről, aki most kapta meg a »-Ki­váló népművész« címet. Meg­ragadott az, ahogy a nevelés, a tehetségek felkutatásának gondjairól beszélt. Elmondta, hogy 1955-ben kísérletképpen indult falujában egy tehetség­kutató tanfolyam a művelődé­si otthoniban. Tizenöt részvevő­je volt. A tanfolyam azonban a községi vezetők, illetve a művelődési otthon akkori ve­zetőjének közömbössége miatt nem a művelődési otthonban fejeződött be, hanem a faragó- művész lakásán. Nem a műve­lődési otthon volt a gazdája a tanfolyamnak, hanem a KI- SZÖV, ez ugyanis nem sajnál­ta az anyagi áldozatot, a támo­gatást ... — Ügy érzem, tartozunk szí­vünkön viselni az utánpótlás nevelésének gondját — mond-^ ta Bognár Károly. Megemlítet-^ te, hogy a KISZ védnökségetS vállalhatna ebben az ügyben. 3 Az ifjúság nevelését szolgálód nagy célok között megférned talán ez is: keresni, kutatni, 3- hegy kik lennének alkalmasak^ a faragóművész elődök és mai Rí­mest erek alkotó örökébe lépni. ^ Zamárdiban talán az idém^ sikerül szakkörbe tömöríteni as( faragáshoz kedvet és tehetsé-^ get érző fiúkat, a lányokat pe- ^ dig hímző-szakkörbe toboroz- ­4' ni. A tanácselnök, Sebestyén^ Károly és a község KISZ-szer-< vezetőnek titkára készségesen^ ígérte. támogatását ahhoz, hogy Bognár Károly taníthasd son, utódokat nevelhessen. ‘C Érdemes lenne meggondolni ^ az ötletszerűen felvetődött ie-s\ hét őséget, és megteremteni,^ kihasználni valahány művelő-"A dési intézményünkben, ahol A csak ismert nevű népművészek^ élnek. Szívesen tanítanának, haS lenne kit. Lenne kiket! Hako-A moiyan vesszük azt, ami ma még nem fenyeget ugyan vég-, veszéllyel, de ami évek múl­tán komoly gondokat okozhat.^ Lelkiismeretfurdalást is, hogy^ nem tettünk kellő időben lé-^ péseket a faragóművész uitán-^ pótlásért. ^ Ahogy Zamárdiban helyet^ kap a faragó-szakkör megte­remtése és működtetése a fa­lu művelődési életében, he-^ lyet kaphatna másutt is, hogy,, néhány év múlva már fiatalt arcok, még több új név meg-^ tanulására kényszerüljünk a' hagyományos népművészeti ki-^ állításokon. A MESTEREK tanítványok-, ra várnak. Azt hiszem, nagyon** szép feladat lenne a KISZ ré-^ széné, ha elvállalnák a fele-^, lösséget és munkát azért, hogy^ ne várjanak hiába tanítványoO kát legjobb nevű népművé-« szeink! ^ L. I< MONT ST. MICHEL i« mßH immm i ' •«.*'. WíiM fS IC uv 1 & ÍJt -3 1 Hl É 11 ISI Az apátság a tengerpartról. Heghalt a Gretna Green-i kovács George Broatch Mackie kovács­mester, akit mindenki Cupido úr néven ismert, mert annyi párt adott össze üllője felett, a napok­ban 59 éves korában elhunyt. A kovácsmester a 160 esztendős mű­helyt apjától örökölte, és még 1939 után is — amikor megszüntették a Gretna Green-i kovácsműhely különleges házasságkötési jogát, ezrével keresték föl a turisták. Kihasználta a felületes ellenőrzést, 80 000 forintot sikkasztott < Sebestyén Ferenc Kaposvár,^ Honvéd utca 45. szám alatti*^ lakos 1960 márciusában került« a Somogy megyei Iparcikkor A bretagne-i tengerpart leghíresebb kirándulóhe­lye. Nemcsak a külföldi turistáh csodálják meg a tengerben sziklákra épített várat, hanem a francia ki­rándulók is ezrével kere­sik föl naponta. A XI. szá­zadban kezdték építeni. Apátság volt évszázadokon óit, die volt, amikor bör­tönnek is használták. A XX. század emberének az építészeti szépségeken kí­vül megtanítja a rabszol­gaság, a középkor vala­mennyi kegyetlenségét és a XX. század kapitalizmu­sának kialmárhodását. Tíznél több templom, öt­vennél több bazár és ven­déglő van ebben az erő­dítményben. Csinos nők csalogatják be a vendége­ket azzál, hogy nem kell borravalót fizetni. Eredeti állapotban lát­juk a taposómalomra em­lékeztető felvonót, a kö­zépkorban építészeti rit­kaságszámba menő rejtett ablakokat; mindez a rab­szolgaságot, a középkort idézi a turisták, előtt. Látványosságnak szép, de a turista örül, amikor kijön, és kívülről szemléli a középkornak e maradvá­nyát. ■ C ■3- if f% . .t , : % ;/ .v.d Kilátás az apátság egyik tornyáról. Az lopterme. Ax ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat műköves szakmunkásokat keres fölvételre. Jelentkezés: Kaposvár, Május 1. u. 57., a munkaügyi osztályon. (42040) A nyáron sem csökkent az olvasók száma a csurgói járásban Egyre többen látogatják a járási könyvtárt, a közsági könyvtárakat és kölcsönző ál­lomásokat nyáron is a csurgói járásban. Az elmúlt esztendő­ben csak 1980, az idén már 2647 volt az olvasók száma a nyár derekán, a kölcsönzött kö­tetek száma tavaly 9835, az idén 13178. Júliusban csak­nem 1800 kötet könyvet vit­tek ki az olvasók a járási könyvtárból, augusztus köze­péig pedig 1400-at. Augusztus 23-án kölcsönözték a legtöbb könyvet az idei nyáron: 138 kö­tet talált gazdára. Ebben az évben többet tö­rődtek a könyvtárak a propa­gandával. Ajánló bibliográfiá­kat küldtek az olvasóknak, könyvkiállításokat rendeztek. A járási könyvtár a művelő­dési házban mutatta be kiállí­tásokon az új könyveket. Gyé­kényesen és Berzencén is rendeztek kiállítást, Porrogon könyvismertetőt tartottak. Berzencén harmincán iratkoz­tak be a közelmúltban a köz­ségi könyvtárba. Az érdeklődés azért sem csökkent a nyáron, mert a községi könyvtárak állandóan kapnak új könyveket Gazdag felhozatal, nagy kereslet a vasárnapi piacon Mintha nem is vasárnap lett volna, olyan nagy volt a forga­lom a múlt hét végén a kapos­vári piacon. Valósággal áradt a tömeg, piacunk szűknek bi­zonyult ezen a napon. A leg­több áruból bőséges volt a fel­hozatal. Az őstermelők szinte r vlsározf rSzSgéhe^lalpLztá- wv.'wwwwwwwvwwww wwvwywwvvywy wvwwwwv wyyvvv: rosnak. Felesége a kaposvári főpostán dolgozott. Sebestyén eleinte pontosan végezte mun­káját. Elnyerte a részlegeveze­tő bizalmát, s attól kezdve mind felületesebben ellen­őrizték. Sebestyén júniusban ruhát vett magának a sikkasz­tott pénzből. 1960 őszén már 50 ezer forint körüli hiánya volt. Elekor feleségéhez fordult segítségért. Az asszony lepe­csételt csekkszelvényeket adott férjének, Sebestyén a szel­vényekre rávezette a bevételt, és beküldte a központba. 1961 januárjában visszafizetett 900 forintot. Februárban azonban újabb 20 ezer forintot vett ki a pénztárból. A könyvelés csak márciusban állapította meg a hiányt. A kár összege ekkor már 80 ezer forintra rúgott. A Megyei Bíróság a közel­múltban ítélkezett Sebestyé- nék fölött. Sebestyén Ferencet ötévi börtönre és ötévi jog­vesztésre, feleségét egyévi börtönre és kétévi jogvesztés­re ítélte a társadalmi tulajdon sérelmére ismételten és bűn- szövetkezetben elkövetett sik­kasztás miatt. A bíróság köte­lezte őket az elsikkasztott 79 448 forint visszafizetésére. Az ítélet jogerős. Beszédhibásoknak tanfolyam indul szeptember 4-én a SIKETNÉMÁK ÁLLAMI TANINTÉZETÉBEN. A tanfolyam ingyenes. Jelentkezhetnek beszédhibás (dadogó, hadaró, pöszebeszédes) gyermekek és felnőttek. Beiratkozás 30-án és 31-én délelőtt 9—12 óráig az intézet irodájában. (3861) Umi3£H Ott áll az ifjú menyasz- szony és a vőlegény az anya- könyvvezető előtt. Elhang­zik a válasz a föltett kérdé­sekre, aláírásukkal hitelesí­tik a kimondott igent, s in­dulnak haza, ahol már gyü­lekezik a vendégsereg: a ro­konság, a barátok, az isme­rősök. A konyha felől íny­csiklandozó illatok terjenge- nek, finom tyúkhúsleves gőzölög a nagy fazékban, a tűzhelyen sül a libacomb meg a mellehúsa, jó sós-ro­pogósra, mert arra csúszik csak igazán a Gyöngyösről hozatott nagyszerű zamatú vörös bor. Kész az ünnepi vacsora, aztalhoz ül a társa­ság. öt sógor ül egymás mellett — és öt sógorasz- szony szorgoskodik a kony­ha tájékán. A sógorok azért sógorok, hogy évődjenek egymással, kedvesen fölele­venítve a régi élményeket, a gyorsan tovaszaladt fiatalsá­got. — Feri bácsinak tejet bírja hozzatok, nem bort... Nevetés. — Sajnos nagy baja van ennek a bornak. Kőneméges — így mond,ja a mosolygós arcú Pista bácsi, vagyis ma­gyarul: Kellene még belőle két hordóval. Az asszonyok hozzák be­felé a sok-sok finomságot, fogy is szaporán a jó étel. — Te, sógorasszony, gye­re már ide! Mi lesz még, mondd, mert akkor úgy szed az ember — jegyzi meg nagy derültségtől kísérve Pista bátyánk. , Az ifjú pár közben hall­gat. Néha egymáshoz szo­rítják vállukat, fejüket, az asztal alatt összefonódnak a kezek. Aztán bor csillan kristá­lyosán, s elhangzik a köszön­tés: — Sok boldogságot, drága barátaim, Erzsiké és Fré­di P. Gy. elárasztották őszibarackkal a piacot Reggel még két fo­rintért, később pedig már egy forintért adták kilóját. Nagy volt a kínálat görögdinnyéből és szőlőből is. Baromfiból szo­katlanul sokat hoztak fel, s ára az állami és a szövetkezeti kiskereskedelem árai körül mozgott. Eltenni való uborkát ellenben alig lehetett kapni, salátának való uborkából is igen gyér volt a kínálat. Tej­es tejtermékből, zöldségfélék­ből a kínálat meghaladta a ke­resletet. Sűtmgyi Méptop Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztői KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 11. Telefon 15-10, 15-11, Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latipka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIKTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda* ipari vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő* fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitöknéL Előfizetési díj egy hónapra U

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom