Somogyi Néplap, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-26 / 201. szám

Szombat, 1961. augusztus 26. 3 SOMOGYI NÉPLAP 7 H í ­Ssúsholdanként SS hízó g v.SÁ't, , ._ í < '•'í 'L V x • i y' jí ' & IP wfi*Ä\ ■ B ^ Wkémif-^^ ^ Wmm ■UL **> áMmmJWm |i. <x Készül a szöllőskislaki művelődési ház előcsarnokának főbejárati része. A községi tanács 65 ezer forintot for­dít a klubszoba, a vetítőfülke, a szolgálati lakás és a mellékhelyiségek rendbehozására. Életszükséglet vagy fia ne? Egy beszélgetést hallgattam végig akaratlanul az autó­buszon. — Ügyes fickó ez a Kovács Jani, mindenből pénzt csi­nál — jegyezte meg az egyik. — Itt egy kis összeköttetés, ott egy kis ravaszság, és összekapart magának annyit, hogy saját autójával furikázik. — Az ilyen csibészeket én becsukatnám. Akinek olyan jól megy, hogy autót vesz, az nekem gyanús — mondta a másik, és még hozzátette: — Csak azt tudnám, miért kell nekünk devizát kiadni az ilyen késpolgári flancra. Máshol nem lenne helye a pénznek? Melyiküknek van igaza? Azt hiszem, egyiküknek sem. Kispolgári flanc volna ná­lunk az autó? Én nem merném ezt állítani. Ma már nem­csak orvosaknak, mémökaksiek, művészeknek van kocsijuk, hanem egyre több bányásznak, üzemi munkásnak, termelő­szövetkezeti tagnak is. Régen a munkás örült, ha munkája akadt, és a lakbér kifizetése után kigürcölhette magának és családjának a betevő falatot. Ma viszont a munkások nem­csak jobban étkeznek és ruházkodnak, hanem mind többen vásárolnák világvevő rádiót, televíziót, motorkerékpárt, s egyre többen spórolnak autóra is. Sajnos olyan is előfordul, hogy egyesek kocsira takarékoskodnak, lakást viszont az ál­lamtól várnak. Az igény a szebb, gazdagabb életre egyálta­lán nem kispolgári csökevény, hanem társadalmunk termé­szetes velejárója. Persze megint más dolog, ha valaki túl­zott igényeket támaszt, hiszen a társadalomra is érvényes, ami az egyes családra: csak addig nyújtózkodjunk, ameddig takarónk ér. Persze nem mondanám, hogy életszükséglet az autó, de akinek úgy megy sora, hogy a tisztességes keresetből, az összespórolt pénzből telik rá, ám vegyen autót. Az pedig va­lamennyiünk közös feladata, hogy a harácsölókat, azokat, akik méltatlanul szerzett pénzből akarnak jobban élni, más kedvtelésre szoktassuk. Csonka István párttitkár. !ÍSSSSSSXXSSXSSSSSSXSXSSSSte$SSSS»\i Eredményekről, elgondolá­sokról beszélgettünk a barcsi Vörös Csillagban. L osonczi Mihály elnök és Mezei Ferenc üzemegységvezető szép sorjá­ban elmondta: a kenyérgabo­na vetésterületét az idei ke­reken 1000 holdról 800 holdra csökkentik. A dohányt, a ken­dert, a tarlórépát — és még néhány növényt — kihagyják a vetéstervből, a felszabaduló területen takarmányféléket termelnek, főként szemes ab­rakot. Kell a sok árpa, kuko­rica, mert az idei 1300 darab­bal szemben jövőre 2600, két év múlva pedig legalább 3000 sertést akarnak hizlalni köz- fogyasztás^. Építik a hizlal­dát, aztán újabb fiaztatóról, süldőszállásról is kell gondos­kodniuk, a mostani 2800 da­rabos állományt ugyanis egy esztendő alatt 4800 darabra kí­vánják növelni. Nemcsak Barcson, hanem más községekben is születtek hasonló elképzelések. Me­gyénk 33 közös gazdasága je­lentette be, hogy a sertéste­nyésztést legfőbb üzemágává szándékozik fejleszteni. A he­lyi javaslatokat felülvizsgálták az irányító szervek szakembe­rei; a megyei párt-végrehajtó bizottság összegyűjtötte, meg­vitatta a szakosítás előkészíté­sének tapasztalatait. A 33 szövetkezetnek a megvalósulás útján éppen hogy elindult programja — a kiütközött túl­zásokat leszámítva is — nagy reményekre jogosít. Ügy szá­mítják, hogy a közös szántó- terület minden 100 holdja után jövőre 41,1 db, 1963-ban pedig 58,2 db hízót adnak el az ál­lamnak. összehasonlításul áll­janak itt az idei adatok: a me­gye összes közös gazdaságától — amelyek együttesen 366 ezer hold szántót művelnek ebben az évben 72 ezer hízott sertést, tehát százholdanként húszat vár az ország. Mélyrehatóbb közgazdasági elemzés nélkül is belátható, hogy a szakosítási terv végre­hajtása — hogy csak a leg­főbb tényezőket említsük — takarmány, férőhely és állat­létszám függvénye. A szükséges mennyiségű ta­karmányt maguknak a szako­sodé tsz-eknek kell megter­melniük; a gyarapodó állat- állomány elhelyezésére szol­gáló épületeket elsősorban sa­ját erőből kell emelniük (ezen túlmenően állami hitelt is kap­hatnak); a hizlalási alapanya­got nem vehetik piacon, ha­nem saját jószáguk szaporu­latából — kocaállományuk fo­kozatos növelésével — teremt­hetik elő. Amelyik szövetkezet e föltételeknek vagy ezek va­lamelyikének teljesítését nem vállalhatja, az úgy gazdálko­dik, ahogyan eddig: nem sza­kosítotton. Az említett 33 kö­zös gazdaság már az ennél jó­val több jelentkező közül vá­lasztódott ki, így hát rájuk, terveikre csaknem teljes biz­tonsággal alapozhatunk. Ám a teljes bizonyosságig tisztázni kell még egyet s mást, néhány el nem hanyagolható részkér­dést. A megyei pártbizottságot a szakosítás programjának meg­hirdetésekor az a cél vezette, hogy az arra legalkalmasabb, legnagyobb szövetkezetek ke­zébe tegye le a megye sertés­értékesítési tervének számot­tevő részét. Eddig szinte min­den tsz hizlalt sertést. Hizlalt az is, amelyik sikeresen csi­nálta ezt, de foglalkozott hizla­lással az a szövetkezet is, ame­lyik a kívánatos tartási, ta­karmányozási, gondozási kö­rülmények hiányában vagy más okból nem tudott kellő eredményt fölmutatni. Már­pedig Somogynak nem kis fel­adatai vannak az ország hús­ellátásában. Ha viszont akár a hozzá nem értés, akár a gon­datlanság, akár valami más dolog esztendőről esztendőre megtizedeli a közös hízóállo­mányt, akkor mindig csak adóssággal zárjuk gazdasági éveinket. De meddig mehet ez így? Tovább már nem. Mert nem állhatunk oda újból, meg újból az ország színe elé az­zal, hogy mi törekedtünk, akartunk, intézkedtünk, csu­pán hízót, azt nem tudunk kel­lő mennyiségben adni. Ad­nunk kell — s ez több, mint elhatározás dolga, ez határo­zott tetteket követel. Olyan tetteket is, hogy javítsák meg mindenütt a sertéshizlalás megjavítható körülményeit. És olyanokat is, hogy amely tsz- ek képesek, vagy képesek lesz­nek rá, adjanak az eddiginél nagyobb mennyiségű húst köz- fogyasztásra. Ha a 33 legjobb, a sertéshizlalással legeredménye­sebben foglalkozó közös gaz­daságunk vállalni tudja, hogy a megye jövő évi 110 ezer darabos előirányzatának csak­nem egyharmadát biztosítja, — azután pedig még nagyobb arányban hizlal sertést —, ak­kor az előirányzat további két­harmadát minden körülmények között teljesíthetik a másik termelőszövetkezetek és a ház­táji gazdaságok. Ezért is van nagy jelentősége a szakosodó tsz-ek kezdeményezésének. Ha mindezt és az ezzel összefüggő valamennyi kérdést megértik, akkor nem mondanak ?e — nem mondhatnak le — elkép­zeléseik valóra váltásáról. A sertéshizlalásra való sza­kosodáshoz több etetnivaló kell. Több takarmányt ter­meszteni mind a hozamok, mind a vetésterület növelésé­vel lehet. Űjabb és újabb te­rület kell hát a kukoricának, az árpának. Minek a rovásá­ra növelhető ezek vetésterüle­te? Más növények, főként a kenyérgabona rovására. Igen ám, de búzát, rozsot is többet kell vetnünk az ősszel, mint amennyit tavaly vetettünk. Az országos tervek a megye 115 ezer holdjára, a szántóterület 32 százalékára irányoznak elő kenyérgabonát. A járási szer­vek dolga, hogy a megye elő­irányzatából rájuk eső részt hiánytalanul teljesítsék. Van rá mód, hogy a munkaerő­gonddal küszködő tsz-ek en­nél nagyobb arányban — szán­tójuk 35—40 százalékán — termesszenek búzát és rozsot. Ez is segít abban, hogy a ser­téshizlalásra szakosodó tsz-ek megtermelhessék a kellő mennyiségű takarmányt. Emellett helyesen teszik a szakosodó szövetkezetek, ha nagyobb területen vetnek in­tenzív búzafajtákat. A barcsi Vörös Csillag például 550 hol­don — vetésterülete nagyobb hányadán — termeszt külföldi búzát. így jóllehet csökkentik a kenyérgabona vetésterületét, mégis az idei kereken 70 va­gonnál 20 vagonnal többet ad­hatnak át jövőre a Termény­forgalmi Vállalatnak. Most még nem késő, de várakozni már nem lehet: itt az ideje, hogy mindenütt felülvizsgálják a vetésszerkezet átalakítására készített tervezetet. Növelni kellene a kenyérgabona ve­tésterületének 16,7 százalékos előirányzatát Nágocson, a 20,4 százalékot Somogyvámoson, a 21,9 százalékot Ordacsehiben és a 21,3 százalékos arányt Karó­don. Úgy, hogy azért legyen kellő nagyságú terület a nagy tápértékű takarmánynövények számára. Helyes és indokolt, hogy a kalászos takarmánynövények területét 14,7 százalékról 20 százalékra tervezik növelni a szakosodó tsz-ek — állapította meg a megyei párt-vb. A bol- hói Határőr viszont — mivel van elegendő munkaereje, szántóföldje — 30 százalékára irányzott elő kukoricát. Ma 29753 db sertése van a szó­ban forgó 33 tsz-nek, a tervek szerint a jövő év elején 36 261, 1962 végén pedig 49 316 db sertést tartanak. Még az idén tenyésztésbe állítanak 766 ko­cát. Ennek megfelelően készí­tették el építkezési program­jukat is. 1962 végén 3541 ko­cát, 19 220 süldőt és 27 430 hí­zót tudnak egyszerre elhelyez­ni. Ezeket a célkitűzéseket va­lóra kell váltaniuk ahhoz, hogy két év múlva — 1963-ban —• minden 100 hold szántó után 58,2 db hízott sertést adhassa­nak az országnak. Kutas József Orosz nyelvtanfolyamokat indít a Magyar—Szovjet Baráti Társaság TÚRI ANDRÁS: (21) — Kinek van szándékában az ilyesmi? Nekem se volt és mire magamhoz tértem, már el is szedték a fizetésemet. Hogy állunk azzal a tűzeset­tel? — Magam sem tudom. — Kezdje csak el. Nem árt olykor-olykor röviden össze­foglalni az eseményeket, min­dig fölfedez az ember egy- egy addig rejtve maradt mo­mentumot. A főhadnagy sóhajt. — Kezdjük el hát. Adva van egy nagy vegyigyár, amely szombaton délben vá­ratlanul kigyullad. Véletlen vagy előre elkészített gyújto­gatás — nem tudni. Az alezredes csúfolódva pil­lant rá. — Micsoda költői kérdései vannak? A mi dolgunk, hogy megtudjuk. Folytassa! — A hivatalos tűzrendészet! vizsgálat gondatlanságot álla­pít meg. Oxigén ér egy jókora fémalkilt tartalmazó üveget, a hallatlan gyorsasággal égő ve­gyianyag azonnal lángbaborít mindent s percek alatt ég az egész műhely, majd a labora­tórium is s mire a tűzoltók ki­érnek, két épületrész is láng­EG A Az MSZBT megyei elnöksé­ge ebben az évben is megin­dítja ta orosz nyelvtanfolya­mokat. A napokban kezdődött meg szervezésük. Kiss József- né, az MSZBT megyei titkára a tavalyi tapasztalatokról és az idei tanfolyamok előkészü­leteiről a következőket mon­dotta: — Tavaly különösen Kapos­várott és a járási székhelye­ken haladtak jól a tanfolya­mok. De némelyik község is igen szép eredményt mutatott fel, mint például Kadarkút. Itt húszán végezték el a tan­folyamot. Kaposvárott két ha­ladó, egy társalgási és egy kez­dő tanfolyam működött a me­gyei elnökség szervezésében. A helyőrségi klubban három, a nőtanácsnál egy kezdő tan­folyamot indítottak. Elsősor­ban azok érdeklődnek az orosz ’nyelv iránt, akiknek foglalko- .^zásával együtt jár a műszaki, ..af7k°7 Uef?77e!?~ í^tornai vagy egyéb szakiroda- lom és folyóiratok tanulmá­sét közli velem, huligánok le­ütik a Napsugár előtt, ahol valószínűleg ugyanazzal a nő­vel volt, akinek a tűzeset ide­jén telefonált. — Ezt honnan veszi? ban áll. A laboratóriumveze­tőt felfüggesztik. A kár körül­belül egymillió forint összegű. A tűzben elpusztul egy újfaj­ta műanyag valamennyi kísér­leti eredménye, egy másik je­lentős anyag terveit is csak életveszélyes vállalkozással si­került kimentenie a tervosz­tály egyik tisztviselőjének. — Keresztesi Ottónak. — Igen. — Azt hiszem, végül is hoz­zá akart eljutni, nem? — De igen. — Hát nézzük csak. Miért éppen hozzá? — Nem tudom. — Mert a legkülönösebb fi­gura az egész ügyben. Aggle­gény, bogaras, magábazárkó- zott ember, bolondja a virá­goknak, szenvedélye gúny és nevetség tárgya egyeseknél, másoknál elnéző mosolyt vált ki. Virágai elborítják hivatali szobájának ablakait, többek közt azt az ablakot is, amely a laboratórium közvetlen köze­lében van. Ez az ablak egyéb­ként a tűzvész után csodálatos­képpen az egyetlen volt, amelynek nemcsak az ablak- párkánya, de az egész alsó fa­la megsérült. Különös, nem? Sárosa elismerően néz a csu­fondáros arcra, a humortól csillogó apró szemekre. — Folytathatja főhadnagy elvtárs! — Kérem, megengedi, hegy tovább menjek? Hozzájárul mindehhez, hogy az eset idő­pontjában a terv- és kereske­delmi osztály dolgozói mind egyszerre mentek ebédelni. Egyedül Lajoska maradt visz- sza. Lajoska?! hyozása. Sajnos többen elvesz­tették kedvüket a 'tanulástól, meirt a kezdő csoportokba kü­lönböző képzettségű emberek , Jkerültek. Egy részük könnyen Kramer hadnagy ott volt ^megértette a nvelvtant, mások lv«7inor> o «óla« , ,, , . , ^elmaradtak, ezek végül ott- ► hagyták a tanfolyamot. Az Jidén megbeszéljük a tan-árok­a helyszínen, a galeri vezérét be is hozta. Azonnal értesített az esetről — Kitűnő! Folytassa csak! — A támadást Keresztesi János pincér béreli és fedezi.; Megtudtam, hogy Keresztesi; János, Keresztesi Ottó öccse. Lajos eszméletlen, a nő eltűnt, mint a kámfor. S ha mindeh-f Icai, hogy az orosz nyelvtan tanításává! egyidejűleg tart­sanak konzultációt és alapos ismétlést a magyar nyelvtanból is. Ebben az éviben nyolchóna­pos alsó, közép- és felsőfokú, valamint társalgási tanfolya­mat indítunk heti két órában. A foglalkozások szeptember 18-án kezdődnek. A tandíj 100 forint. A beiratkozások szep­tember közepéig tartanak. A tanuláshoz korszerű segédesz­közök áülnak rendelkezésre. Ma már minden járási műve­lődési otthonnak vannak a he­lyes kiejtést elősegítő, egy-egy tanfolyam teljes anyagát tar­talmazó hanglemezei. A tanfolyamokat az MSZBT aktívái szervezik, de számítunk a KISZ-re és a nőtanácsra is. Sokat segíthetnek a szülői munkaközösségek azzal, hogy az értekezleteken felhívják a szülők figyelmét tanfolya­mainkra. Sok szülő tavaly azért jelentkezett a tanfolya­mokra, hogy jobban segíthesse és ellenőrizhesse gyermeke ta­nulását. A jelentkezőket a köz­ségekben és járási székhelye­ken a művelődési otthon igaz­gatója írja össze, Kaposvárott az Ifjúsági Házban lehet be­iratkozni — mondotta MSZBT megyei titkára. az Építkeznek a kötcseiek Méghozzá közösen, közös el­határozásra. A féhg már elro- mosodotit művelődési otthont ... -(építik újjá. Érezték a kötcsei­ez hozzáveszem, hogy Szent-tjek^ hogy falujuk fejlődéséből — Csiszár Lajos. Húszon- imreyné, a Napsugár presszós-^valósággal kilóg a düledező négy éves fiatalember, öltöz- nője volt az első látogató, aki&ntűvelődésd otthon: látniuk ködösében szabályos huligán, a sebesült Keresztesit a laká fellett, hogyan romlik szinte ff V* telmunek latszik az eset. gólyán nehéz összehívni a falu A huncut főnöki szemekjnépét, amikor a községi ta­megvillarmak. ^nács, a tömegszervezetek és a — Hát még ha azt is tudná,^művelődési otthon bizottsága hoev ez a Keresztesi már „.^elhatározták, hogy korszerűsí- nogy ez a Keresztesi mar azgUk & művelődési házait. üzem nemet tulajdonosa alatt; magatartásában nem kevésbé. És mégis... Megtudtam, hogy esti egyetemen végzi a mérnö­ki szakot, ő tartja el özvegy édesanyját s ő volt az első, aki beállott a tüzet oltók sorába. Azt mondja, telefonálni ment vissza az osztályával szomszé­dos szobába, de hogy kinek telefonálni, nem volt hajlandó elárulni. Mialatt ott állott, fü­lén a hallgatóval, robbanást hallott, méghozzá egy közeli szobából. Valószínűleg épp ab­ból, ahol a tervesek dolgoznak. Robbanás a tűzvész előtt! Ugyanezt a Lajoskát ugyanaz­is ott dolgozott a gyárban! Sár ősi főhadnagy már nem] is lepődik meg. — Tud még valamit, alezre­des elvtárs, amit én nem tu-5 dók? — jegyzi meg kesemyé-í sen, de nem minden elismerés^ nélküL Az első megbeszélésen a fa­lu vezetői az összegyűltek elé terjesztették szándékukat. Is­mertették, hogy mennyi pénz van a korszerűsítésre a község- ífejlesztési alapban, mennyi ál­lami támogatásra számíthat a •falu. De mennyi társadalmi :lámoga':ásra számíthatnak a :falu lakói részéről? Erre a kér­désre nem sokkal e megbeszé­lés után szép feleletet adtak a kötcseiek. Alig hallották meg, hogy társadalmi munkára van szükség, máris 110 napi mun­kára jelentkeztek. Többen nem is egy, hanem három-négy na­pi munkát vállaltak. A sok jó példa, minit Horváth István körzeti villanyszerelő, Horváth Pál tanító, Dombori Imre ísz- tag, Trimmel Henrik tsz-tag, Böjté László iskolaigazgató, Várhegyi Imre kisiparos és mások példája bizonyára azo­kat is munkába állítja majd, akik még csak szemlélői a kö­zösség igyekezetének. Fölemelő érzés látni a műve­lődési otthon korszerűsítésén fáradozók munkáját. A közö­sen vállalt munka végén azok lépnek be majd igazi gazdák­ként a művelődésnek e saját erőből megszépített hajlékába, akik a legtöbb áldozatot hoz­ták érte. Horváth József levelezi (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom