Somogyi Néplap, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-24 / 199. szám
Csütörtök, 1961. augusztus 24. 3 SOMOGYI NÉPLAP ROMOK Karácsonyi Jánosné mindenkivel haragban van. Intrikáival, házsártos természetével annyi borsot tört már a szomszédok, a közeli és távoli ismerősök orra alá, hogy az utcában már csak úgy emlegetik, hogy a »-falu átka«. Falun régein elég hamar megvolt a perpatvar, könnyen hajba kaptak föld- vagy telekszomszédok, de nagyon komoly természetű dolognak kellett lenni, ha valakire ilyen titulust hagyatkozott a nép. Karácsonyiné, úgy látszik, rászolgált erre az elnevezésre. Apró, töpörödött, hetven év körüli asszony. Arcán mély ráncok futnak, s megtört, agyonfáradt ember képét mutatja. De amikor beszélni kezd, az ember rögtön igazat ad az egyik szomszédnak, aki azt mondta róla: »Jaj, olyan azj mintha tizenhárom ördög la-j koznék benne.« Veszekedésben túltesz száz tűzről pattant menyecskén is. Idegesen ráncolja szemét, homlokát, ide-oda szalad tekintete; ha ijedős volnék, azt hinném, seprű után kutat, amivel kikergethetne házából. A ház fehérre meszelt, nagy, régi, tágas épület, bent igen régi időkből való bútorok, ka- caitok. Áparodott a levegő. Az az érzésem, hogy évek óta nem nyitották ki az ablakokat. Ütött-kopott huzatú díványra ültet a nappali álmát alvó kutya mellé. Amint szemem kezdi megszokni a sötétséget, a sarokban különös tárgyat piűttantok meg. Bőrömön borzongás fut végig, mert az a fekete tárgy — koporsó. Oldalán felírás: »özvegy Karácsonyi Jánosné, élt...« Az évszám helye üresen van. Siralomházban érzem magam, s hogy ne kelljen tovább bent maradnom, mondom, talán odakint jobb lesz, ott világosabb van. Igyekszem a magam irányába hangolni, eleresztek egy-két sajnálkozó szót, s úgy látom, jó húrokat pengetek, mert Karácsonyinéból örndeni kezd a szó. Panaszkodás, siralom, irigység, háborgás együtt szakad ki belőle. Legszívesebben elöntené áradatával az utcát, a falut, a világot Mindenki rossz, a gyerekei, a szomszédok, csak egyedül ő a jó. Életének jelentős részét pöröskő- déssel, kuporgatással töltötte. Pörölte a szomszédokat, pöröl- te a múltban testvéreit, üt hold föld ára a perköltségre ment el. A szomszédok beszélik, hogy nem restellt bíróságra, ügyvédhez Pécsre gyalog elmenni, a végén mégiscsak odaveszett a föld. De boldog volt, mert bár az övé nem lehetett a föld, de tulajdon testvérének is meg kellett válnia tőle. Csirkeügyben és más apró dolog miatt pörben állt a fél utcával, szájára vette az embereket, sokaknak okozott — úgy mondják — keserűséget. Haragban van minden gyerekével. Panaszkodik emiatt, hűtlenséggel, szívtelenséggel vádolja őket, s nem gondol arra, hogy amit gyerekeitől kap, ő is azt adta valamikor saját szüleinek. Összetört, megrontott emberi sorsok, a múlt erkölcsi világának romjai. A Karácsonyi családban elállják az utat a megtisztuló új élet előtt. A termelőszövetkezet elintézte, hogy öregségi járadékot kapjon Karácsonyiné. A szomszédok, a régi haragosok szívében is enyhül a harag. A romok eltakarítása is időbe telik. V. J. „ablak“-mfibe!yek a kukoricafeldei Szeptember végén már működik az új lakatosáru-üzem Erőfeszítések a törzsgárda kialakítására A Patyolat közelében kukoricaföldön át vezet ütünk az épülő új lakatosáru-üzembe. Épületek félig kész teteje emelkedik ki a kukoricatenger- bőL Egy tisztáson elénk tárul az építkezés. Mindenki elégedett A Tatarozó három brigádja dolgozik itt A Harangozó brigád éppen a vas-tetőszerkeze- tet szereli föl az egyik 90 méter hosszú épületre. A Pusztai A LADI CITROMFA Vaíkátóan csillog a szőlőlugas mögül a ház fehérre meszelt fala. A tűző napon szinte ösz* szepöndörödnek a fák meg a lugas levelei, de nem baj, jó gyümölcsérlelő idő ez, Dadon vagyunk, Kertész István tsz-kovács portáján. A mester most került elő a fújtató mellől, s amint megtudja, hogy mijáratban vagyunk, máris tessékel bennünket élőre; — Hát ez volna az — állunk meg egy dézsába bújtatott fa előtt Mintegy fél kilométernyire van innen á Finommechanika volt telepe. Itt azok a lakatosok dolgoznak még, akik szeptember végén az új üzembe költöznek. Sajnos ennek ' az üzemnek, ahol jelenleg dol- nem a legjobb hírét f? keltették. Sok hanyag, n«mAki nem ismerné föl leveleiről, az a napfényben sütkérező, sárguló gyümölcsei után jönne rá: citromfa! Ezen a vidéken ez különlegességnek számít. Gyökerestül együtt meghaladja a 2 métert ez a 9 évet megért fácska. A harmadik termés utolsó gyümölcseit érleli a lugasos udvar büszkesége. Egyik-rr^ásik még zöld, némelyik sárguló- félben van. 25 darabot hozott a mostani termés, ám nemrégen megjelentek az új virágok, majd pedig az apró citromok. Egyelőre még csak bogyó nagyságúak, olyanok, mint az éretlen kökény. Karácsonyra azonban érett gyümölcs lesz belőlük. Addig azonban még mennyi mindent át kell vészelnie e kis fának! Jönnek az őszi hideg éjszakák, s mint már any- nyiszar, estére megint bekerül a házba a fa. Csak nappalra teszik ki néhány órára. Aztán jön a tél, s akkor bent marad az ablaknál május elejéig. Akkor majd ismét virágok jelennek meg a hosszúkás levelek között, és új citromot nevel a nyárra. Kertész Istvánék dédelgetik szeretett fájukat. Alig egy arasznyi volt, amikor hozzájuk került, s azóta szépen növekszik. Már kinőtte a cserepeket, a ládákat, s egy jókora dézsa kellett neki. R. F. és a Pintér brigád már tetőmagasságig felhúzta a másik két csarnok falait. E három épületbe költözik szeptember végén a Finommechanikai Vállalat volt Toponári úti telepéről a lakatosrészleg, amelyet nemrég az Épületszerelő Vállalatnak adtak át. Az Épület- szerelő ugyanis lakatosáru- üzemmé alakul át, s a megye égjük legjelentősebb vállalata lesz. Az első lépés természetesen az, hogy megfelelő helyet biztosítanak az új üzemnek. A három korszerű csarnok kielégíti a kezdeti igényeket. Az egyiket raktárnak, a másik kettőt lakatosműhelynek használják. A telepet később majd bővítik, fölépítik az irodaházat, az iparitanuló-mü- helyt, és a szociális ■ célokat szolgáló helyiségeket. Az elkészült épületek láttán következtethetünk arra, hogy milyen lesz az új üzem. A munkahelyek tágasak, szellő- sek. Hatalmas ablakokon átárad be a fény. Szinte csupa ablak minden épület. E modem üzem szinte egyik napról a másikra nőtt ki a kukoricaföld kellős közepén. A Tatarozó Vállalat mindent megtesz, hogy határidőre átadhassa rendeltetésének az épületeket. Jó minőségű munkát végez. Az igazgatóját is itt találjuk. Gyakran látogat el a lakatosüzemhez, hogy idejében elhárítson minden akadályt az építkezés útjából. Gyors és jó munkával méltán érdemelte ki a vállalat a megyei tanács illetékes vezetőinek és az Épületszerelő Vállalat vezetőjének elismerését. Kapkodás, bosszúságok TÚRI ANDRÁS: EG A GyAR Tíz perc múlva a ház előtt fékez a kocsi. \ törődöm ember van közöttük. ?Ez különösen azután vált- Ti most menjetek haza ..... f_z utasítja a fiúkat a hadnagy .Vállalathoz ke— S ha megtudom, hogy még?™11®11egyszer beteszitek a lábatokat £nezte eI afegyelmezeüense0 ,-J A nyomozó hadnagy meg- A gyerek pillantása ide-oda — Innen a második mozdul. A pincér figyelmesen ugrál. Barátja, egy hosszúra nál. vár. nyúlt, pattanásos arcú ka— Menjünk be! Vezessen az masz, legszívesebben eltűnne, üzletvezetőhöz! ám nem teheti. A táncparkett fölött kék — No jó, erről még beszél- fény imbolyog. Rikolt a szaxo- getünk. Apádnak egyelőre nem efféle helyre,» mint a Napsu gár, asztal- értettük egymást? Amazok bólintanak s már __ jjgy nőved, igaz? iszkolnak is, de Krämer utá— Igen. Szép volt, szőke. És nuk szól: fan, sír a piszton, csattan az szólok a dologi-ól, de kettőnk- tovább! szomorú. Egyszer sírt is, megfigyeltem. — Jó szemed van, beszélj sorozatos kimaradást, és ivtoö 5 nem hunyt szemet a rossz mi- konyortelen leszek. Meg-gn&égű munka Azokkal> /akik annyira hozzászoktak *- már a hanyagsághoz, hogy szép szóra nem akartak tőle „ , , .^megválni, keményebb módon Hoho, megálljatok. És a^Kellett megértetni, hogy jó üstdob. Sárga fénykör vág a zenekarra, A dizőz most lép másodszor a mikrofon elé. VIII. Dodó Krámer hadnagy csöndesen lépked az asztalok között. Valahonnan, egy oldaíreflektornek még lesz szavunk egymáshoz. És te? — fordul a másik legényhez. — Te is diák vagy? — Igen. Egy osztályba járunk Dénessel. Néha táncoltak, de jobbára csak ültek, beszélgettek. A hapsi... akarom mondani, az a fiú egyre a kezét szorongatta a nőnek. Aztán az egyik név? — Milyen név? — Mi a vezetékneve a Dodónak? érettségin jártain átok az eszeteket? ............. ... ... — Apádék hol vannak? — b ol lila feny-nyalab pásztáz^ érdeklődik a hadnagy Dénes- végig a tánckor kornyékét. S — Nem lenne jobb, ha az hull felállt az asztaltól és odaamint körbe fut a helyiségben, hirtelen ismerős arcra villant. A hadnagy megáll, majd széket húz maga alá s az asztalra könyököl. — Szervusz, Dénes. A fiatal gyerek, tizenhét esztendős sincs, ijedten bámul a váratlan asztaltársra. Krámer látja zavarát, de nem segít. Sokáig, merően nézi, mielőtt újból megszólalna. — Apád tudja, hogy itt vagy? A gyerek nem felel. De a hadnagy észreveszi, hogy szemébe dacféle ül. — Gondolod, hogy a magad korúak számára való hely ez? tői. ment hozzájuk, felkérte a nőt. — Aztán? — A fiú meg nem engedte táncolni. Erre Dodó mondott valamit... — Kicsoda? A kamasz megszeppen. Már visszaszívná a nevet, de nem — Lellén. Anyám is ott van, az újságíró üdülőben. — így már értem. Kettesben maradtál a nagyanyáddal. És lehet, rögtön felhasználtad az alkal- — Ki az a Dodó? mat egy kis tilosra. Derék dolog, mondhatom. Az üzletvezetőhöz minden egy-két szavam, itt? — Kilenc óra óta. A hadnagy agyán valami. — S hallgat. — Na, ki vele! Láttátok? — Igen. Gimnazistáknak? Hogy kerülsz +Ant, Mes<yjétek el> hogy ide? Dénes vállat von. Mozdulata bizonytalan. Krámer nézi a Meseld el, Kolbász! gyereket, égy ismert újságíró- — Kolbász?! Miféle Kol- nak fiát. Ugyanabban a ház- bász? ban laknak. Egy kicsit szomo- a pattanásos vigyorog. mi, de haragos is. Nézze meg az ember a tacskóját! — Miért nem felelsz, mi? — Ma vagyok itt először. — Igen? és ki hívott ide? Dénes előrehajol. — Miért nem mondod meg? esetre lesz Nem lesz semmi bajod belőle, Mióta ültök ne félj! Nem barátod neked, semmi közöd hozzá. A nyurga láthatóan meg- átvillan nyugszik. — A Dodó, az a Dodó. Ott Láttátok a pofozkodást? lakik az utcánkban. Mindenki a két gyerek zavartan ismeri, nagy vagány. — Ügy, mindenki ismeri? — Félnek tőle, mint a tűztél. Ezt a Dodót vágta pofon tör- az az ürge... izé, az a pasas. A hadnagy felállt. — Tudod a lakáscímét ennek a Dodónak? — Nem. De ha akarja, odavezetem. — Helyes. Fizessetek és gyerünk! Kint ránéz az órájára, negyed tizenkettő. Int egy arra haladó taxinak. — Üljetek be. Te a sofőr mellé és irányítsd! Rmunkat csakis fegyelmezetten Ja technológiai előírások meg- ennek/tartásával lehet végezni. Saj- Jnos azonban, még minőiig — Kalmár — feleli a nyurga./akadnak olyanok, akik ezt nem A hadnagy int, ujja már átértik meg. Látogatásunkkor kapucsengőn. Nem sokáig kelljéppen emiatt főtt a művezető, várakoznia. STrézli László feje. Elkesere— Kalmárék? — kérdi aJdetten mutatja azt a vasajtót, zord képű házmestemétől. Az/amelyet a Nagy brigád készí- gyanakodva néz rá. /tett el — igen rosszul. így — Harmadik emelet három./nem lehet beépíteni. Nem is — Vigyen csak föl, kérem! /engedik ki az üzemből. Az emeleti folyosók sötétek,/ — Erre a brigádra — mond- fel sem lehetne ismerni azt, /ja a művezető — nem merem áld itt hátba taszítaná a rács £ rábízni a többi nyílászáró szerfelett botladozót. * ---------------------------------------------------— Melyik a hármas szám? fi — Jobbra a második ajtó. / A zord cerberusz kezébeS nyomja a kétforintost és indul./ Az előszobán át némi világos-/ ság szűrődik ki a belső helyi-/ ségekből. Jó erősen megnyom-/ ja a csengőgombot. Azonnali J reagálás, szinte gyanúsan * gyors s már közeledik is valaki az ajtó felé. Középkorú nő, kezet elkészítését sem — noha nagyon sürgős lenne —, mert azt sem tudják megcsinálni. — A brigádvezető vállat rándít, s azzal védekezik, hogy egy hétig szabadságon volt. A brigáddal már máskor is volt baj. Hanyagságuk miatt sok megrendelésnek nem tudtak eleget tenni. Végtelenül elkeserítő* hogy ebben a szorult helyzetben nyolc emberre nemigen számíthatnak. Új üzem, új munkastílus Az Épületszerelő Vállalat vezetői elhatározták, hogy ezt a kapkodó — szervezetlenségből, fegyelmezetlenségből* gyenge szakmai képzettségből táplálkozó — munkastílust megszüntetik. Az új üzemben így nem dolgozhatnak. Löczi Béla brigádvezető bizakodik: — Most az a legfontosabb — mondja —», hogy a Finommechanika volt lakatosaival együtt pótoljuk azt a lemaradást, amit a folytonos selejtja- vítgatás idézett elő a Finommechanikánál. Azt hiszem, a Finommechanikához tartozott lakatosok is belátják, hogy ma már nagyobbak a követelmények a szakmában. A hanyagok, a fegyelmivel büntetettek igyekeznek kibújni a felelősség alól, s másokra, gyakran pedig objektív körülményekre — mint például áramszünet, esetleg géphiány — igyekeznek áthárítani a hibát. Igaz, hogy voltak és vannak ilyen nehézségek, azonban ettől még lehet jó minőségű munkát végezni és a tervet teljesíteni. Annak, hogy Sárközi István — aki a napokban áll fegyelmi bizottság elé — két napot igazolatlanul mulasztott, nem az áramszünet az oka, hanem saját hanyagsága. Helyes, ha az Épületszerelő Vállalat neveléssel, s ha ez nem használ, kemény kézzel igyekszik rendet teremteni. Sok jó szakember, becsületes, törekvő munkás van a lakatosok között. A Surai, a Gulyás, a Török brigád példamutatóan dolgozik, és állandóan 100 százalék fölött teljesíti a tervét. Rájuk építve olyan törzsgárdát alakíthatnak ki az új lakatosüzemben* amely eleget tud majd tenni a minőségi követelményeknek, és jó hírnevet szerez az üzemnek. Ehhez persze az is kell, hogy a munkások tovább képezzék magukat szakmájukban. Az az egy-két hónapos tanfolyam, amit többen végeztek, még nem elég ahhoz, hogy a szakma ezernyi fogását elsajátítsák, és a mai követelményeknek megfelelően dolgozhassanak. Ahogy elbúcsúzunk, gondolatban ott kalandozunk a korszerű csarnokok között, és képzeletben követjük a további fejlődés ütemét. Igen szép lesz* jó lesz az új környezet. S ha az Épületszerelő Vállalat a jövőben is következetes marad a rend megkövetelésében, akkor az új lakatosáru-üzemből nem úgy kell majd távozni, mint most innen: az udvaron halomba rakott selejtes áruk, rosszul elkészített hidroforok képével. Szegedi Nándor Hét hónap alatt 2 millió 200 ezer forint jövedelem a kaposvári Latinka Sándor Tsz-ben Egy szövetkezet életében a ^termelésen és a jó munka* 'szervezésen kívül igen fontos :a pénzgazdálkodás. Nagyban valamikor szép lehetett, 1,°1hog"v Tközösség~ W ajka mellett keserű ránc. Csak/ a u-pnr^vóri Dénes a barátja felé bök. — Kolbásznak becéznek ... Mert olyan hosszú vagyok. Tiszta hülyék ezek. — Hol ült az a fiatalember, aki a pofont adta? a kisablakot nyitja ki. z — Mit tetszik? '4 — Krámer nyomozóhadnagy '* vagyok. — S mutatja az iga-| zolványát. — Kalmár D odótű keresem. t Kis csend után a nő: 4 — Milyen ügyben, kérem? — Nézze asszonyom, ablakon • át nem tárgyalunk. Szívesked-j jék ajtót nyitni. A nő azonnal engedelmeske-] dik, szemében ijedtségféle bujkál. (Folytatjuk) :gyan boldogul. A kaposvári Latinka Sándor Tsz-ben az elmúlt hét hónapban ésszerűen, előrelátóan gazdálkodtak. 3 millió 200 ezer forint bevételre tettek szert, ebből 2 millió 200 ezer forint a tiszta jövedelem. Állóeszközeik értéke a zárszámadás óta 732 ezer forinttal gyarapodott. 370 ezer forintot terveztek erre az évre építkezésre, s július 31-ig már 274 ezer forintot ruháztak be saját erőből. 900 ezer forint üzemviteli hitelüknek majd a felét letörlesztették már. Minden termelési ágban a munka szerinti elosztás elve érvényesül. A szövetkezet úgy indult neki második évének* hogy havonta 30 forint előleget oszt. Az eltelt hét hónapban kitartottak elhatározásuk mellett, s 1 millió 530 ezer forintot fizettek ki tagjaiknak. Júniusban például 330 ezer forint érték jutott a tagságnak, ebből 150 ezer forint volt a készpénz. A tsz több tagjának havi előlegként több mint 2000 forintot is visz a posta! Eredményeik növelése végett a növénytermesztésben és a sertéstenyésztésben — ezen belül a malacnevelésben —vár rájuk a legtöbb és legsürgetőbb tennivaló.
