Somogyi Néplap, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-30 / 178. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1981. július 38. A ghanai elnök látogatása a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban (Folytatás az 1. oldalról.) ország teszi külpolitikájának alapelvévé a különböző társa­dalmi rendszerű országok bé­kés egymás mellett élésének eszméjét. Az ilyen politika bé­kepolitika, a népek barátságá­nak, egymásra találásának po­litikája. Kiss Károly a továbbiakban a magyar nép teljes rokonszen- véről és együttérzéséről bizto­sította a szabadságáért és füg­getlenségéért harcoló népeket. — Afrika és Ázsia népei megértő barátokra, jó har­costársakra találtak a szo­cialista országok népeiben, így a magyar népben is — mondotta —, a szocialista országok következetesen támo­gatták és támogatják a függet­lenségükért küzdő és a kiví­vott függetlenségük megszilár­dításáért harcoló országok né­peit, erkölcsi és anyagi segít­séget nyújtanak számukra har­cuk sikeres megvívásához. — Nagy öröm számunkra, hogy a Ghánái Köztársaság . Mindenekelőtt átadta a Ghá­nái Köztársaság dolgozó népé­nek forró üdvözletét, majd így folytatta: — Valóban, rövid időt töl­töttünk még magyar földön, de máris annyi élményben volt részünk, hogy alig győzöm felsorolni. A magyar nép igaz emberséggel, barátsággal fo­gadott bennünket. A szeretet légköre vesz körül mindnyá­junkat. Ez annak a jele, hogy a Ghana és Magyarország né­pe között mind szilárdabbá öt­vöződik a barátság. Akármer­re járunk, mindenütt érezzük ennek a barátságnak ezernyi jelét. Szinte az az érzésünk, hogy otthon vagyunk. Az is rendkívül mély hatást gyakorolt ránk, hogy ebben az országban az emberek — nők és férfiak, öregek és fiatalok eevaránt — boldogok, elége­dettek, s a rájuk bízott felada­tot örömmel végzik. Bármer­re tekintünk is, nem hosszúra nyúlt, savanyú arcokkal talál­koztunk, hanem mosolygó, kedves emberekkel, s érezzük, hogy minket közéjük tartozók­nak, barátoknak tartanak itt az emberek. Magyarországon olyan légkör fogadott bennün­ket, amely teljességgel mentes minden faji gyűlölettől és megkülönböztetéstől. És ez terveinek valóra váltásához erőnkhöz képest mi is hozzájá­rulhatunk. Országaink kapcso­latát eddig is a szívélyesség és a barátság jellemezte. E kap­csolatok mindkét nép számára előnyöseknek bizonyultak. En­gedjék meg kifejeznem azt a reményemet: Nkrumah elnök úr mostani látogatása népeink' és országaink kapcsolatában további fellendülést eredmé­nyez politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt. Tiszta szívből kívánjuk, hogy a jövőben is fényes sikerek koronázzák a ghanai népnek és vezetőinek a nemzeti föl- emelkedéséért folytatott hősies erőfeszítéseit. Kiss Károly befejezésül Af­rika szabadságáért és függet­lenségéért harcoló népeit, a ghanai és a magyar nép barát­ságát, valamint a Ghanai Köz­társaság elnökét éltette. A megjelentek helyükről felállva éltették Nkrumah elnököt, a ghanai vendégeket. Tovább fokozódott a lelkese­dés, amikor dr. Kwame Nkru­mah, a Ghanai Köztársaság el­nöke lépett a mikrofonhoz. csodálatos jóérzéssel tölti el az emberek lelkét. Nemcsak értelmükkel, ha­nem szívük melegével és érzé­seikkel is felénk fordulnak. S mi vezetett arra, hogy ilyen légkörben fogadjanak bennün­ket? — folytatta Nkrumah. — Ügy vélem, önök olyan társa­dalmat építettek föl, amely mentes az embernek ember ál­tal való kizsákmányolásától,, mindattól az embertelenségtől/ amely a- kizsákmányolás kö­vetkezménye. Amint már érkezésünk nap­ján is mondottam: nagyon közel hoz bennün­ket egymáshoz az a tény, hogy a ghanai és a magyar nép hajdani szenvedései és mai törekvései között igen sok rokonvonás van. Mi Afrikában az imperializ­mus, a gyarmatosítás és a gyarmatosítás új formái, a neokolonializmus ellen harco­lunk. Azzal a tudattal küz­dünk, hogy siker, győzelem koronázza majd tetteinket. Harcunkban számítunk a ma­gyar nép és más hasonló népek barátságára. Amikor mi Ghánában el­nyertük függetlenségünket, nyomban hírül adtuk az egész világnak, hogy a mi országunk független­ségének addig nincs meg a teljes értelme, amíg egyetlen nem független or­szág létezik Afrika föld­jén. Éppen ezért nemcsak az af­rikai országok felszabadítá­sáért, hanem az afrikai szá­razföld valamennyi országá­nak politikai egységéért is küzdünk. Mert ha nem sike­rülne elérnünk a kontinens politikai egységét, akkor az imperialisták az »oszd. meg őket és uralkodj« , elvétől ve­zérelve egymással szembeállí­tanának bennünket, és így gyöngítenék erőinket. A függetlenségi harccal pár­huzamosan ' küzdünk tehát azért is, hogy ezek között az országok között kialakuljanak a politikai és a gazdasági együttműködés bizonyos for­mái. mert enélkül az imperia­listák örökre rajtunk tartanák a sarkukat, és tipornának ben­nünket. — Mi ugyanolyan fejlődé­si irányt választunk ma­gunknak, mint önök. Nagy tanulság és követendő példa számunkra az önök mű­szaki és tudományos fejlődése, az önök mezőgazdasági tudo­mányának fejlődése és az, aho­gyan megszervezik mezőgazda­ságukat. Ezért nagyon örülünk, hogy Magyarországra is ellá­togathattunk, láthatjuk a ma­gyar nép munkáját, s külön öröm meglátogatni * egy ilyen gyárat, ahol a dolgozóknak .több mint fele nő. Ügy gon­dolom, ez külön forradalom. Meghajtom az elismerés zász­laját a magyar nők előtt. Sok boldogságot kívánok nekik, s ha majd nekünk is sikerül, ha­sonló gyárat teremtenünk Ghá­nában, szeretném megszervez­ni a munkásküldöttségek cse­réjét. A ghanai elnök végezetül a ■Ghanai Köztársaság ■ és a Ma­gyar Népköztársaság népei kö­zötti barátságot és a világbé­két éltette. Beszédét hosszan tartó, lelkes taps fogadta. Ezután Szegi Sándor, a gyár kiváló dolgozója az üzem éle­tét bemutató díszes fényképal­bumot nyújtott át Nkrumah elnöknek. Á gyűlés részvevői hosszan éltették kedves vendé­geinket, köszöntötték Nkru­mah elnököt. A lelkes hangulatú baráti nagygyűlés Kas Oszkár fő­mérnök zárószavaival ért vé­get. (MTI) Nkrumah beszéde Miért szakadtak meg a lugrini tárgyalások? Genf (MTI) Malek, a pénteken megsza­kadt lugrini francia—algériai tárgyalásokon részt vett algé­riai küldöttség szóvivője pén­tek este sajtóértekezleten nyi­latkozott a legújabb fejlemé­nyekről. Közölte, hogy a pén­teki fordulatot a Szahara kér­désében tanúsított merev francia magatartás okozta. A francia fél ugyanis arra az ál­láspontra helyezkedett, hogy a szaharai kérdést csak »a je­lenlegi Algéria területének egyötödére sorvasztott algériai állam megalakulása után« haj­landó megtárgyalni. Ezzel — mondta Malek — tárgyalásaink zsákutcába ke­rültek, és az algériai küldött­ség kénytelen volt felfüggesz­teni a tárgyalásokat. Hozzáfűz­te, hogy újabb találkozó idő­pontját nem tűzték ugyan ki, mégis fennáll az érintkezés új­rafelvételének lehetősége. Az algériai küldöttség kompro­misszumos lépésként indítvá­nyozta, hogy a szaharai kér­dést a szaharai ásványkincsek kitermelésében kifejtendő együttműködés problémájával együtt vitassák meg, de a fran­ciák a Szahara ásványkincsei­nek olyan módozatú kiterme­lését javasolták, amely tovább­ra is francia szuverenitást biz­tosított volna a Szahara fölött, Ez világosan megmutatta, hogy a francia kormány a Szahará­tól megfosztott »független« Al­gériával szeretné megtárgyal­ni a szaharai ásványkincsek kitermelését. A franciák- igye­keznek elodázni Szahara poli­tikai szuverenitása kérdésének megoldását. Ilyen körülmények között az algériai küldöttség számára megnehezítették, ?nt lehetetlenné tették a tárgyalá­sok folytatását. Fanfani moszkvai látogatásának programja Róma (AFP). Fanfani olasz miniszterelnök vezetésével pénteken este Ró­mában szűkkörű értekezleten kidolgozták a miniszterelnök küszöbön álló szovjetunióbeli hivatalos látogatásának prog- i ramját. I Az útiterv szerint a Segni ;í külügyminiszter kíséretében utazó Fanfani augusztus 2-an V-| és 3-án tartózkodik Moszkvá- . i ban, s Hruscsov fogadja. A nemzetköri kérdésekről foly­tatott tárgyalásaikon jelen lesz Gromiko szovjet és Segni olasz külügyminiszter is. Fanfani megtekinti a moszk­vai Lomonoszov-egyetemet, valamint a mezőgazdasági és ipari kiállítást. Az'olasz kor­mányküldöttség augusztus 4-ét Leningrádban tölti, majd 5-én reggel utazik vissza Rómaba. (MTI) Amerikai repülőgép incidense Havanna (MTI). Az amerikai Eastern Air Lines légiforgalmi társaság Elektra típusú utasszállító re­pülőgépe 32 utasával fedélze­tén a napokban menetrendsze­rű útirányát megváltoztatva a havannai Jósé Marti repülőté­rén szállt le. Vizsgálatot indí­tottak, és kiderült, hogy a gép egyik utasa kényszerítette a gép személyzetét az útirány megváltoztatására. Az utas el­mondotta: az amerikai hatósá­gok megtiltották, hogy Kubába utazzék, s ezért határozta el magát erre a tettre. Mint a TASZSZ jelenti, a kubai kor­mány képviselői nyomban kapcsolatba léptek a légitársa­sággal, hogy visszajuttassák a repülőgépet. Az AP amerikai hírügynök­ség jelentése szerint az Eas­tern Air Lines légitársaság gé­pe július 25-én délután vissza­érkezett Miamiba. Az utasok újságírók kérdésére elmondot­ták, hogy Havannában rendkí­vül udvariasan bántak velük. Baudauin belga király távirata Dobi Istvánhoz I. Baudouin belga király táv­iratban mondott köszönetét Dobi Istvánnak, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa el­nökének Belgium nemzeti ün­nepe alkalmából küldött jó- , kívánságaiért. UVlTl) NEMZETKÖZI SZEMLE A niug^ati poIiiifosE Napjainkban már a józanabbul ítélő nyugati sajtóorgánumokban is mind gyakrab­ban esik szó a laoszi, a kubai, a nyugat-ber­lini kérdések kommentálásával kapcsolatban a nyugati politika csődjéről. Hogy ez a poli­tika súlyos válságban van, azt évről évre töb­ben és tisztábban ismerik föl a kapitalista vi­lágban is. Ez a válság nem napjaink jelensé­ge, de évről évre mélyül, szimptomái mind súlyosabbakká válnak, így egyre nyilvánva­lóbb fölismerése azok számára is, akik hosz- szú időn át nem akartak szembenézni a való­sággal, és igyekeztek nem venni tudomást az erőviszonyok változásáról. A sikertelenség nyomja rá bélyegét e politika minden meg­nyilvánulására: a távol-keleti és afrikai ese­ményekre való reagálásuktól erőszakos szem­benállásukig a dél-amerikai népek szinte egy­ségesen kialakuló állásfoglalásával, akik a jenki gazdasági monopóliumok polipkarjaiból mindinkább igyekeznek szabadulni. E politi­ka kudarca mutatkozott meg mindennél job­ban az esztelen kubai kalandban, és ez nyil­vánul meg a laoszi kérdésben is. Éppen a laoszi üggyel kapcsolatban állapítja meg ta­lálóan a National Herald szemleírója, hogy az amerikai beavatkozás itt is hatástalannak bi­zonyult, és csúfos kudarcot vallott. Ugyanak­kor rámutat, hogy a nyugati hatalmak nehéz­ségeit, egyre megoldhatatlanabbá váló dilem­máit nem valami múló jelenség, egyes szemé­lyek melléfogása, hanem politikájuk fölépíté­se, rendszerükben gyökerező szerencsétlen struktúrája okozza. Tanulságos, amikor a lap ezt a fölépítést elemezve hangsúlyozza, hogy a kapitalista vezető hatalmak a mai korszak legfontosabb kérdéseivel kapcsolatban állan­dóan változó magatartást tanúsítanak. Egyetlen lényeges kérdésben sincs a Nyu­gatnak kialakult álláspontja, építő javaslata, céltudatos programja. Csak a leszerelésnek égető és az egész emberiség által lélegzetvisz- szafojtva figyelt kérdésével kapcsolatban leg­alább ötször változtatták felfogásukat, amíg aztán — Kennedy legújabb bejelentéseit te­kintve — a leszerelés kérdését az újrafölfegy- verkezés erőfeszítéseivé alakították át. Ez nem jelent alapjában véve túlzottan nagy lé­pést számukra, hiszen féllábbal altkor is az esztelen fegyverkezési hajsza talaján álltak, amikor népeik és a világ közvéleményének megnyugtatására a legkenetteljesebb békeszó­lamokat hangoztatták. Stratégiájuk lényegé­ben mindig arra irányult, hogy katonai nyo­mást gyakoroljanak, hiszen a békés tárgyalá­sok nem hoznak busás osztalékot a fegyver- gyárosoknak. Számos nyugati lap állapítja meg, hogy a teljes sikertelenség nyomja rá bélye­gét az elmúlt évek nyugati politikájára. Elem­zésük során rámutatnak, hogy ezt a sikerte­lenséget nagyrészt azoknak a forrásoknak ki­apadása okozza, amelyeknek segítségével hi­bás céljaikat szerették volna elérni. Kimerül­tek azok a források, amelyekből a gyarmati háborúikat táplálták, a megvesztegethető rend­szeredet támogatták. Fenntartották reményte­len szélkakas-politikájukat például Kína vo­natkozásában; segítették az esztelen kalando­kat, mint a szuezi vagy kubai; végül pedig megsokszorozták a szövetségeket, amelyek csak az elégedetlenséget növelik. Egyes nyu­gati kommentátorok előtt már az is dereng, hogy az erők egyensúlya is eltolódott közben a szocialista tábor, a Szovjetunió javára, s ezt a tényt ma már nyugati körök is kezdik — ha némi rerignációval is — elismerni. Talán mindennél jobban, világosabban mu­tatja azonban a nyugati poiiu .. ..udjét, tel­jes zsákutcába szorulását, siralmas válságát, ahogy a nyugat-berlini kérdést immár hetek óta körülköntörfalazfák. Hruses >v nyílt, vilá­gos, logikus bejelentéseire, melyek <ninden jó- akaratú, békeszerető ember számára nyilván­valóvá tették, hogy legfőbb ideje több mint másfél évtized után eltakarítani a háborús ma­radványokat, megszüntetni azt a gócot, mely Nyugat-Berlin problémájával a világbékét fe­nyegeti — riadt kapkodás, kaotikus hangza­var, tanácstaladság vagy dühös kardcsőri vcés volt eddig minden válasz — beleértve Ken­nedy nagy reklámzajjal beharangozott szer­dai beszédét is. Joggal kifogásolják ezzel a beszéd­del kapcsolatban a táigyilagosabb nyugati hangok is, hogy az elnök adós maradt benne az építő célú javaslatokkal. Sehol az egész be­szédben egy józan érv, kísérlet valami ésszerű megoldás, valami tárgyalási alapul szolgáló indítvány fölvetésére. Ehelyett a háborús nisz- tériakeltés lármája, a fölemelt katonai költ­ségvetés millióival való dobálózás vonul vé­gig a beszéden, aminek a nyugati táborban is — melynek egysége egyre nyilvánvalóbban csak fikció — egyedül Bonn tapsol lázasan és fenntartás nélkül. Pedig szinte szükségtelen itt elmondani azt újra és újra, ami ma már minden józanul gondolkozó ember előtt vilá­gos, hogy a békekötés ténye a német kérdés kapcsán nem jelenthet »fenyegetést« senki számára, és a senki által r.em veszélyeztetett, ellenkezőleg nemzetközi garanciákkal körül­bástyázott Nyugat-Berlin »szabadságának megvédéséhez« nem kell fegyverkezésbe ölt milliárdokat kivenni az amerikai, angol, fran­cia egyszerű ember zsebéből. Mindez csak ürügy, mohón megragadott alkalom, hogy az amerikai gazdasági élet kátyúba került szeke­rét megvédjék az elsüllyedéstől, s hathatós ka­tonai program millióival próbálják injekcióz­ni a válságba került gazdaságot, ugyanakkor nem feledkezve meg a fegyvergyártó monopó­liumok busás profitjáról. Mondanunk sem kell, hogy ezek a mesterséges intézkedések nem a kibontakozáshoz vezető javaslatok az USA gazdasági problémáival kapcsolatban sem. Az igazi megoldást kilátásba helyező ja­vaslatokkal ugyanúgy adós maradt Kennedy beszéde — melynek fegyverkezési adatai kö­zött szinte elveszett a tárgyalások készségére utaló néhány mondat —, mint ahogy a válság­ba süllyedt nyugati politika a nemzetközi életben is évek óta adós maradt minden konk­rét kezdeményezéssel, kibontakozást, enyhü­lést segítő, tárgyalási alapot nyújtó javaslat­tal. És ez nem véletlen. A nyugati politika válsága mé­lyen benne gyökerezik a kapitalista rendszer általános válságában, s szervesen összefügg azzal. Nevek, személyek változhatnak, veze­tők kicserélődhetnek — hiába: az önmagát túlélt, a népek felfogásával szembenálló, így gyökértelenné vált rendszer nem képes építő célú javaslatokat, életképes érveket, józan, az élettel, haladással lépést tartó, a történelem áramával telített indítványokat hozni. Nem képes egyszerűen azért, mert életképtelenné vált, kiapadt, nincs már ehhez ereje, és nincs igazsága, amit kifejezhetne. Nem telik tőle más, mint makacs ragaszkodás a ma már túl­haladott módszerekhez, fegyvercsörtetés, há­borús hisztériakeltés, míg a népek ereje, a közvélemény hangulata oda nem kényszeríti a tárgyalóasztal mellé. Gyanús körülmények a Casablancánál lezuhant csehszlovák repülőgép katasztrófája körül Prága (MTI). A Casablanca mellett július 12-én lezuhant csehszlovák re­pülőgép katasztrófájának ki­vizsgálásában részt vett cseh­szlovák szakemberek visszaér­keztek Prágába. Ezzel véget ért a vizsgálat első szakasza, amely azonban nem derített teljes fényt a szerencsétlenség körül­ményeire és okára. Annyit si­került megállapítani, hogy az II—18 típusú utasszállító gép motorjai a katasztrófa bekö­vetkeztéig rendesen működtek. A gépet tapasztalt személyzet irányította. Mikus kapitány is­merte a casablancai repülőte­ret, hiszen már négy ízben volt kénytelen leszállói, amikor Ra­bat nem fogadta a gépet. A szerencsétlenség nem sokkal éjfél után következett be ’gén alacsony felhőmagasságnál. A Rudé Právo szerint legkevésbé azt a kérdést sikerült tisztázni, miért re­pült a gép olyan alacso­nyan. Ez okozta, hogy váratlanul a földdel érintkezett, majd bele­ütközött egy 150 000 volt fe­szültségű áramvezetékbe. A csehszlovák szakértőknek az a véleményük, hogy ha a gép nem akad bele a magasfesz.ült- ségű. vezetékbe, a pilótának minden valószínűség szerint sikerül a gépet ismét a magas­ba emelni. A Rudé Právo rá­mutat, hogy a fennmaradó magneto­fonszalagok a casablancai repülőtér francia személy­zetének »gyanúsan pontat­lan és passzív« tevékeny­ségéről tanúskodott. Beigazolódott, hogy Mikus ka­pitány is felismerte az ellen­őrző toronyból kapott adatok helytelenségét, amikor a tény­leges lábmagasságot méterma­gasságként adták meg neki. Jellemző az is, hogy René Mul- lero, a francia műszak vezető­je, aki 15 évig teljesített szol­gálatot Marokkóban, a sze­rencsétlenséget követő napon hirtelen elutazott Afrikából. Az eddigi vizsgálat tehát nem oszlatta el, sőt inkább igazolni látszik azt a föltevést, hogy a Prága és Bamako közöt­ti csehszlovák járaton be­következett második légi­katasztrófát nem véletlen okozta. A csehszlovák sajtó marokkói lapokat idéz, amelyek nyíltan rámutatnak arra a lehetőség­re, hogy Casablancánál bűncselek­mény történt. Az Al-Maghrid A1 Arabi sze­rint »fennáll a lehetőség, hogy ez esetben a tőkés nyugat reakciójáról van szó Afrika és a szocialista tábor országainak kapcsolatára«. A lap utal ar­ra, hog-y a nyugati tőkés or­szágok, amelyek sokáig mono­póliumot élveztek áz afrikai kontinens felé vezető légi vo­nalakon, nem nagy lelkesedés­sel szemlélték kizárólagos helyzetük elvesztését. Közös szovjet amerikai közlemény a moszkvai tárgyalásokról Moszkva (TASZSZ). Az Egyesült Államok és a Szovjetunió kormányának kép­viselői, akik július 17-+Ő1 Moszkvában véleménycserét folytattak a leszerelésre és a leszerelést tárgyalások felújí­tására vonatkozó kérdésekről, július 29-én megállapodtak ab­ban, hogy további talákozóikat szüneteltetik, s ezek folytatá­sának időpontját és helyét ké­sőbb közlik. (ívsri)

Next

/
Oldalképek
Tartalom