Somogyi Néplap, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-09 / 160. szám

Vasárnap, 1961. július 9. 3 SOMOGYI NÉPLAP NEMZETKÖZI SZEMLE •• A GYARMATOSÍTÓK AESS NYUGSZANAK Az algériai vérfürdő 1961. július 5-én újra megele­venedtek Algír, Oran, Constan­tine és a többi algériai város bennszülött lakta negyedei, új­ból felhangzottak az arab asz- szonyok »ju-ju« kiáltásai, s az utcára özönlő tömegek felett ismét feltűntek a szabad Algé? ria zöld-fehér lobogói. Szerte Algériában megmozdultak a muzulmán tömegek, hogy min­den eddiginél erőteljesebben tiltakozzanak a francia gyar­matosítók legújabb terve, az ország felosztása és a Szahara leválasztása ellen. És az algériai városok, fal­vak utcáin újból eldördültek a sortiizek is... Fegyvertelen tüntetőkre lőttek, asszonyokat és gyermekeket öltek De Gaul­le katonái. Az algériai »véres szerda« hivatalos mérlege nyolcvan halottat és kétszáz- hatvan sebesültet tüntet fel, de a halottak száma még a jobb­oldali Figaro című lap szerint is eléri a százat. A karhatalmi erők vérengzése mellett a bennszülött lakosság veszteség­listáját az ultrák nem egy he­lyen elkövetett orvtámadása is növelte. A francia csendőrség és ka­tonaság sortüzei azonban nem félemlítették meg a szab >d Al­gériáért harcoló hazafiakat. Az algériai nép országos tilta­kozó napja — a súlyos vérál­dozatok ellenére is — teljes si­kerrel járt. A kilencven, sőt több helyütt száz százalékos sztrájkok, az elemi erejű tün­tetések újból megmutatták az arab lakosság egységét és el­szántságát a francia gyarmati uralom fenntartását szolgáló mindenfajta tervvel szemben. Tudott dolog, hogy az eviani tárgyalásokon a franciák e’fo- gadhatatlan feltételekhez kö­tötték az algériai függetlenség megadását Akar a Franciaor­szággal való »társulásinak, akár az ország felosztásának tervét nézzük, világosan hatjuk a gyarmattartók szán­dékát. Ez nem más, mint a »francia jelenlét« biztosítása Algériában, az ország — első sorban a Szahara — gazdag kőolaj-, földgáz-, szén- és vas­érckincseinek korlátlan birtok­lása. A franciák legújabb terror­akciójukkal — a valószínűleg rövidesen újra meginduló fran­cia—algériai tárgyalások előtt — nyomást akartak gyakorol­ni az algériai ideiglenes kor­mányra Az algériai véres ese­mények azonban nem a gyar­matosítók »erejét«, hanem el­lenkezőleg, azok végtelen gyen­geségét mutatják. A július 5-; sztrájkok és tüntetések újból bebizonyították, hogy csak a nép önrendelkezési jogának, teljes függetlenségének meg­adása vethet véget az évek óta folyó véres harcnak Algériá­ban. Csak ez biztosíthatja Franciaország és Algéria jö­vőbeni együttműködését mind gazdasági, mind kulturális, mind pedig politikai tekintet­ben. Az újabb francia—algé­riai megbeszélések is csak ak­kor járhatnak sikerrel, ha a De Gaulle-ista kormány levonja a július 5-i események tanulsá­gait, felhagy a diktátumok po­litikájával, és végre tanúj elét adja, hogy valóban a vérontás megszüntetésére törekszik. A koncessziók védelmében Á gyarmattartó hatalmak, amelyek már egyre kevésbé tudják feltartóztatni a népek függetlenségi harcát, új uta­kat, módokat keresnek régi ki­váltságaik fenntartására. A látszalfiygetlenség megadása mellett mindent megtesznek azért, hogy hiánytalanul vagy csaknem teljes egészében meg­őrizzék gazdasági, politikai be­folyásukat volt gyarmataikon. Amit a franciák igyekeznek elérni Algériában, azt kísérlik meg most az angolok egy má­sik arab területen: Kuwait- ban. Mint ismeretes, az alig egy hónapja »függetlenné« nyilvánított közel-keleti sejk­ség területére angol csapatokat vezényeltek, hogy »megvédjék az iraki agresszió« ellen. Erre lépésre Kasszem iraki mi­niszterelnöknek egy nyilatkoza­ta szolgáltatott ürügyet. E nyi­latkozat szerint Irak nem mond le Kuwaithoz fűződő tör­ténelmi jogáról, arról, hogy »békés úton megvalósítsa egye­sítését Irakkal«. Kuwait területén jelenleg több mint ötezer brit katona tartózkodik. Páncélosokat, ej­tőernyősöket szállítottak oda, angol, sőt amerikai hadihajók parádéznak a Perzsa-öböl part­ján. Napok alatt olyan feszült­té vált a helyzet, hogy a héten a Biztonsági Tanács napirend­jére tűzte a kuwaiti kérdés megtárgyalását. A Biztonsági Tanács ülésén az iraki küldött ismételten hangoztatta, hogy kormánya »békés eszközökkel kívánja érvényesíteni jogait« Mint az iraki képviselő rámu­tatott: az angol kormányt a kuwaiti nép nemzeti felszaba­dító mozgalma rettentette meg. és késztette arra, hogy fegyve­res eszközökkel is megőrizze gyarmati uralmát az ország fö­lött. Az iraki küldött szavainak igazságát akarva, nem akarva alátámasztotta Richard Wood angol üzemanyag- és energia­gazdálkodási miniszter kijelen­tése az alsóháznak a kuwaiti helyzettel foglalkozó ülésén. Wood ugyanis közölte, hogy Nagy-Britannia 1960. június 1-e és 1961. május 31-e között nem kevesebb, mint 24 millió tonna nyersolajat importált Kuwaitból. Ez pedig Anglia teljes nyersolaj-behozatalának 39 százalékát jelenti. Az Arab-Keletre küldött ha­jók, repülőgépek és páncélo­sok tehát nem a kuwaiti nép »függetlenségét«, hanem a ku­waiti Oil Company és a többi angol—amerikai olajtársaság koncesszióit védik. Éppen ezért követelte Zorin a szovjet kül­döttség nevében, hogy a Biz­tonsági Tanács kötelezze az angol kormányt csapatainak azonnali kivonására Kuwait területéről. A kuwaiti probléma az arab országok belső ügye, s a kér­dést nekik kell az ENSZ alap­okmányával összhangban — békés úton, erőszak alkalma­zása nélkül —■_ megoldaniuk. Az iraki kormányban, amint azt a Biztonsági Tanács vitá­ja is megmutatta, megvan az erre való készség. INDUL AZ 5945-OS A barcsi vasútállomás órája 11 óra 30 percet mutat. Rek- kenő meleg van. A vágányok között pályamunkások hajla­doznak. Barnára sült felsőtes­tükön az izzadság gyöngysze­mei csillognak. A motorszín felől öt kocsiból álló szerel­vényt »tesznek át« a második vágányra. Az ember szinte irigykedve gondol a hűvös iro­dában dolgozó többi vasutas­ra. Pedig az ő munkájuk sem könnyű. A szolgálattevő, Pata­ki Ferenc irodájában most je­lentkezik katonásan a So- mogyszob felé induló 5945-ös motorvonat személyzete. Még 30 perc van az indulásig. Ez alatt a fél óra alatt beszélget­tem az 5945-ös legfiatalabb és legidősebb dolgozójával. A legfiatalabb: Spingár László jegykezelő. 29 éves, csillogó szemű fiatalember. Tíz éve dolgozik a vasútnál, hét éve kalauz. Ebből a hét év­ből csaknem négyet — ahogy ő mondja — tengelyen töltött, azaz utazott Ifi Géza vonatve­zető úgy mutatta be, mint a vasút szerelmesét. — Egy kicsit büszke vagyok rá, hogy vasutasvérem van — mondja Spingár László. — Még gyerek voltam, amikor apám magával vitt egy útra. Azt hi­szem, akkor jegyeztem el ma­gam a vasúttal. Tanáraim azt akarták, hogy pedadógus le­gyek. Mondták is apámnak, de ő rám bízta a döntést. S vas­Az 5945-ös az indulás pillanatában. BÉR NA TH GYULA Munkáséletet orozott el a könyörtelen halál, egy ízig-vé- rig munkás ember gazdag életének fénye aludt ki tragikus hirtelenséggel, megrendítve környezetét, munkatársait. A So­mogy megyei Nyomdaipari Vállalat szeretett, köztisztelet­ben álló Gyula bácsija délután még dolgozott íróasztala fölé hajolva, sétálni látták a késő esti órákban felesége oldalán, és hajnalban szárnyra kapott a gyászhír: Bernáth Gyula nincs többé... Nyomdász volt, kalkulátor, szakmája egyik legkiválóbb ismerője. Évtizedekig szívta magába a ólomgőzös levegőjét s vele az alkotó munka mindig többet, szebbet és nemesebbet formáló hivatástudatát. A munka, az új és szép keresése vérévé iáit, éltető elemévé; ez volt tit­ka fáradhatatlan tevékenységének, óriási munkabírásának. Sajátja volt a nyomda technológiájának, ezernyi apró moz­zanatának minden részlete, s nem ismert lehetetlent. Küz­dött, hogy a szegényes technikai föltételek mellett is mindig szebbet, tetszetősebbet produkáljon a nyomda, melynek fej­lődésében oroszlánrészt vállalt. Az ő számára nem volt munkaidő. Aktatáskájában na­ponta vitte haza a munkát, s a késő éjszakai órákig, sokszor éjfélig görnyedt papírjai fölé hajolva. Munkás volt és ember a szó legnemesebb értelmében. Halk szavú, s egyszerűségével, tudásszomjával, műveltségé­vel és hivatástudatával is példamutató ember, akit nem tö­rölhetnek ki emlékezetükből nyomdásztársai s azok, akik közvetlen vagy közvetett kapcsolatban álltak vele... Gyula bácsi nincs többé, nem szívhatja már a nyomda levegőjét, nem tervezhet, alkothat, fáradozhat a sajtótermék ízlést formáló szerepének tudatával szívében. De egy példa­mutató, áldozatos munkásélet emlékét hagyta ránk, amit megőrizlek, s követni akarnak nyomdásztársai, a sajtó min­den dolgozója... utas lettem. Itt is vannak diák­jaim. Szeptembertől júniusig 20—30 fiú és lány utazik a ko­csimban. Együtt örülök velük, Ka ötösre felelnek az iskolá­ban. Együtt számoltam velük a napokat a tanévzáróig. Még ma is meghatódok, ha arra a napra emlékezem. Annyi virá­got kaptam, hogy bárki meg­irigyelhette volna.*. kis büszkeséggel beszél arról* hogy eddig még balesetmente­sen vezette vonatát, öt éve cse­rélte fel a mozdonyt a motor­vonattal. — Történt-e valami emléke­zetes eset szolgálat közben? — Néhány évvel ezelőtt, egy viharos nyári éjszakán, éjf *1- felé történt. Úvy szakadt az eső, hogy alig lehetett tőle lát­Spingár László jegykezelő* Merkei Lajos motorvezető a vonat legrégibb dolgozója. Az idén lesz húsz éve, hogy i7 éves korában egy próbaúton «XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXSXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXhelyeUesíthetett. Kaposvártól ^Dombóvárig »etette« szénnel a Í '-»vasparinát. Csak akkor vette észre, hogy a lapátnyél hólya­gokat te* t a tenyerére, amikor a próbaút véget ért. Három év­vel később állandó fűtője lett a régi szerelvénynek. Arra a gépre került vezetőnek is. Nem nál inkább meggyőződött róla,5 hogy valami rendkívüli törté-?1 nik a közvetlen közelében.? Földes Mihály: Szinte még a lélegzetét is visz-*# szafojtóttá, úgy haligató3zott? Hamarosan rájött, hogy az is-? Eres és Kég között mindösz- meretlen ember elás valamit./ három kilométer a távol- Egy pillanatra azt latolgatta? A kocsi gyorsan jött közelebbi vasútállomás dél- és gyorsan távozott. Bartus kelet felé három kilométernyi­megtudta, hogy az országút a re volt. közelében húzódik. Találomra, T>arh<<, _ sze narom Kilometer a ravoi- puuuutu-a azt laioigauaj, az ösztönére bízva magát, bo- ha3ik- vL,in Sill mairt ság’ s közben húzódik a vasút magában, ne rohanja-e meg az/ torkálva, igen lassan, szinte wp7_ Sí a LS « az országút Major Ferenc éjszakai látományt, de aztán? fától fáig lépegetve megindult menetiendbői meeállanüotta tizedes a kég‘ rendőrőrs köte- belátta, hogy okosabban cse-/ az országút felé. Nem sietett, — délelőtt az utolsó vonat^a lékébe .tartozott, de minden lekszik, ha var es figyel. f bőven volt ideje. városba A két első munkásvo- szabad ideíét Eresben töltette, Amikor az idegen elvégezte/ Rálépett az országúira. At- naf^ semmikénn nem kívám a menyasszonyánál. Azon az a munkáját, nyilván leült aV tói nem félt, hogy meglephetik. éjszakán, amikor a szürke agar földre és pihent. Idegfeszítői A kocsizörgés vagy a motor- ' . , földet ért Kég mellett, a szé- csend támadt. A tizedes pon-/ berregés jóelőre figyelmeztet- Lassanként megvirradt. Az les tölgyerdőnél, Major elidő- tcsan beleképzelte magát a< bette. A lépések zajára pedig országút benépesedett. Bartus zott szíve választottjánál. Az másik helyzetébe. Az idegen —J kétszeres gonddal ügyelt. Ad- sokáig figyelte az erdő- éjszakai sötétség nem izgatta, gondolta —, miután elásott va-1 dig botorkált az országút szé- bo1 a forgalmat. Erősítette gyakran megjárta az utat. Sőt, lamit, figyel. Nyilván azt' lén, amíg a legközelebbi jelző kőhöz nem ért. Itt meg­út- sanszait az a tény, hogy a va- még attól se riadt vissza, hogy akarja ellenőrizni, csend van-e sutvon áltól a nyugati ország- megrövidítse a távolságot. E körülötte? A tizedes gondosko­állott. Egy pillanatra felvillan- Katar fele eső területen egyet- célból az eléggé széles, jól ki- dott róla, hogy csend legyen, tóttá a zseblámpáját. Megálla- ^en háromszögben, osszezsurol- taposott erdei ösvényt szokta Feszült várakozásban teltek az pította az út számát és a kilo- Yf> 'n.em kevesebb, mint tizen- használni. órák. Végül, amidőn már a méterkő távolságát a közeli v?^-, ?.zek barnielyike- Mielőtt kilépett volna a fák virradat nem késhetett sokáig,, várostól. E két adat birtoká- b°r,..e „ ezb®tet1t állomásra, mögül, hogy a nagy kiterjedő- motorzúgás hallatszott az or-.- ban és a pontos tájoló-készülé- ^ „?n?sfbb íeltunest nem sű kégi legelőn folytassa az út- szágút felől. Az idegen, titok-' ke segítségével megjelölte tér— kelthetett. ját, egy különös, mozgó ár- zatos alak ekkor elindult az, képén tartózkodási helyét. Az Amikor egészen megvirradt, nyékot látott a legelő felől kö- erdő belsejébe. A tizedes pon-j országút és a határmenti nagy- észrevette az úthajlat mögött zeledni. Az éber rendőr csal- tosan tudta merre tart, mert ai városba vezető vasútvonal otkanaró házát Az útkaoa- batatlan ösztönével odalapult gallyak recsegése tévedhetetle-i egymáshoz egészen • közel vo- , .P . egy vastag fatórzshoz. A sze- nül jelezte a távozás irányát ? nult e szakaszon délkelet— ro l°kor reSSel megkezdte a me kitűnően alkalmazkodott a ni. A reflektorok csak pár mé­terre világították meg az utat. Már fájt a szemem az erőlte­tett figyeléstől. Egyszer csak észrevettem egy villám fényé­nél, hogy valami van a síne­ken. Egy nyárfát döntött le a szél. Fékeztem... A fa ágai már az ablakot súrolták, ami­kor megállt a vonat. Még rá­gondolni is rossz, mi történt volna, ha nem veszem észre... —. Szeretem ezt a szakmát — folytatja mo­solyogva. — Látszólag köny- nyű vonatot vezetni, pedig de sok dolgot kell tudni hoz­zá! Higgye el* fáradt vagyok a szolgálat után. A fiam ilyenkor már vár az állomá­son. Ö is vas­utas akar len­ni. .. Befejezzük a beszélgetést, mert a vonat­nak indulnia kell. Pataki Fe­renc szolgálat- tevő magasra emeli az indí­tótárcsát, s az 5945-ös kigör­dül az állomás­ról. északnyugat irányban. A leg- munkáját. sötétséghez. Tisztán nem látott (FolytatjukJ Merkei Lajos motorvezető. Németh Sáridat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom