Somogyi Néplap, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-16 / 166. szám

SOMOGY! NÉPLAP Vasárnap, 1961. július WL A Központi Statisztikai Hivatal jelentése (Folytatás az 1. oldalról) [kor e cikkek behozatala — a ból a kivitel kisebb volt, mint felvásárlás elmaradása folytán egy évvel korábban, ugyanak-l— jelentősen emelkedett. A lakosság jövedelmei és vásárlásai 1961 első félévében a mun-« kásák és alkalmazottak részé­re kifizetett összes munkabér mintegy 4 százalékkal -volt több, mint a múlt év azonos időszakában. A munkabérek növekedése részben a foglal­koztatottság, részben az átlag­keresetek növekedéséből adó­dott. Az ipari munkások és al­kalmazottak egy; keresőre ju­tó havi átlagkeresete a fé'év folyamán mintegy 1 százalék­kal haladta meg a múlt év azonos időszakának színvona­lát. A nyugdíjak címén kifi­zetett összeg 14 százalékkal növekedett.. A lakosság taka­rékbetét-állománya a félév fo­lyamán 1,5 milliárd forinttal növekedett.- A kiskereskedelmi forgalom 2 százalékkal nagyobb volt, mint I960 első félévében, de elmaradt az 1961 első félévére előirányzott színvonaltól. Az élelmiszerforgalom 5 százalékkal nőtt. Zsírból és tejből egyaránt mintegy 11 százalékkal, vajból 7 százalék­kal, sajtbál és cukorból mint­egy 4 százalékkal nőtt a kiske­reskedelmi eladás. A forga­lomba hozott húsmennyiség ugyanannyi volt, mint a múlt év első felébein. A kiskereske­delmi élelmiszerellátás egyes cikkekből időnként nem volt kielégítő. A vendéglátó és üzemi étkeztetési vállalatok eladási forgalma 6 százalékkal nett. A városi piacokra felhozott élelmiszermennyiség is megha­ladta a múlt évi első félévi szintet. A piaci árszínvonal a félév egészét tekintve átlago­san 5—6 százalékkal alacso­nyabb volt, mint a múlt év azonos időszakában. 1961 első félévében a ruháza­ti cikkek eladási forgalma ki­sebb volt, minit 1960 első felé­ben. Egyes tartós fogyasztási cikkek forgalma ugyanakkor jelentősen nőtt. Például televí­zió-vevőkészülékből 56 száza­lékkal, mosógépből 29 száza lékkai többet, személyautóból csaknem háromszor annyit ad­tak el, mint egy évvel ezelőtt. A kereskedelem árukészlete a félév folyamán mintegy 70p millió forinttal nőtt, és 1961 június végén meghaladta a 19 milliárd forintot. Népmozgalmi, egészségügyi és kulturális eredmények 1961. június 30-án az ország lakosainak száma 10 046 000 voDit, 25 000-rel több mint a félév elején. A lakosság szá­mának növekedése a félév fo­lyamán nagyobb volt, mint 1960 első felében, ez a halálo­zások jelentős csökkenésével függ össze. A születések szá­ma mintegy 3 százalékkal csők. kent. Tovább csökkent a cse­csemőhalandóság: 1960 első felében 1000 élve szütetett kö­zül 52 halt meg egyéves kora előtt, ez az arány 1961 első fe­lében 46 volt. 1961 első felében a társada­lombiztosításba bevontak szá­ma 500 000 fővel, 9 400 000-re emelkedett. Ezzel a lakosság 94 százaléka részesül a társa­dalombiztosítás juttatásaiból. A kulturális érdeklődés to­vábbi fokozódását jelzi, hogy az 1961. évi ünnepi könyvhéten — előzetes adatok szerint 100 000—i.50 000 példánnyal több könyvet adtak el, mint az elmúlt évi könyvhéten, félév folyamán nagymértékben — 40 000-rel, 143 000-re —nőtt a televízió-előfizetők száma. A mozilátogatók száma mintegy 4 százalékkal kevesebb vol mint I960 első felében, de félév folyamán az ország min­den egyes lakosára számítva így is 7 mozilátögatás jutott. A községek kulturális fejlő­dését elősegítette, hogy a fél­év folyamán további 30 köz­ségbe vezették be a villanyt. Jelenleg a községele 93 száza­léka van villannyal ellátva. Budapest, 1961. július hó 16. Központi Statisztikai Hivatal Kínai—koreai közös nyilatkozatot adtak ki Pekingben Peking (Üj Kína). A Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság párt- és kormányküldött­ségének Kínában tett látoga- . tása alkalmából kínai—koreai közös nyilatkozatot írtak alá. A közös nyilatkozat rámutat, hogy Kína és - Korea békés kül­politikát folytat és állhatatos erőfeszítéseket tesz a -külön­böző társadalmi rendszerű or­szágok békés egymás mellett élésének megteremtésére és a nemzetközi feszültség enyhíté­sére. A két ország vezetői ak­tívan támogatják a Szovjet­unió általános leszerelésre, az atomfegyverek eltiltására és a német békeszerződés megkö­tésére vonatkozó javaslatait. Az a véleményük, hogy a Né­metországgal kötendő béke­Kasszem beszéde az angolok kuwaiti agressziójáról Mint a Reuter és az AP je­lenti, Kasszem iraki miniszter- elnök pénteken este,- a július 14*i forradalom harmadik év­fordulóján egy emlékmű fel­avatásakor beszédet mondott. A miniszterelnök behatóan foglalkozott a kuwaiti helyzet­tel. Megállapította, hogy Irak a béke és a semlegesség poli­tikájához híven továbbra is törekedni fog kuwaiti jogai­nak érvényesítésére. Hangoz­tatta. hogy Kuwait megszállása folytán a sejkség az angol im­perialisták »hídfőjévé« vált. Követelte, hogy az angol csa­patok azonnal hagyják el a sejkséget, szüntessek be irak" elienes agressziójukat. »Valójában nem a kuwaiti sejkkel, hanem a£ angol impe­rializmussal állunk harcban. Jogainkért küzdünk, és nincs hatalom a földön, amely meg­akadályozhatna bennünket -e- rületünk visszaszerzésében« — mondotta Kasszem. Befejezésül közölte, hogy az iraki hadse­reg készen áll bármilyen táma­dás visszaverésére, az iraki nép kész a végsőkig szembeszállni az angol gyarmatosítókkal. (MTI) A rostocki értekezlet közleménye Rostock (TASZSZ). Pénte­.ken Rostockban a keleti-tenge­ri országok és Norvégia ifjúsá­ga képviselőinek értekezleté­nek részvevői egyhangúlag el­fogadtak egy közleményt, amelyben kifejezik azt a meg­győződésüket, hogy a békeszer­ződés megkötése a két német állammal, Nyugat-Berün sza­bad, demilitarizált várossá vál­toztatása és az atomfegyver­mentes övezet megteremtése döntő mértékben elősegítené a béke biztosítását a Keleti-te.i- ger térségében. »Ezért támo­gatjuk a Szovjetunió és a Né­met Demokratikus Köztársaság megfelelő javaslatait, amelyek megnyitják az utat e problé­mák megoldása félé« — hang­zik a közlemény. A részvevők javasolták, hogy 1962-ben rendezzék meg a ke­leti-tengeri országok, Norvégia és Izland fiataljainak értekez­letét. Pénteken Rostockban meg­alakult az NDK Északi Társa­sága, amelynek célja erősíteni a kapcsolatokat a Német De­mokratikus Köztársaság és a skandináv országok szervezetei és állampolgárai között. (MTI) Strauss újabb 165 millió dollár összegben kér fegyvert az Egyesült Államoktól Washington (TASZSZ). Strauss bonni hadügyminisz­ter, '• aki jelenleg Washington­ban tárgyal Mcnamara ameri­kai hadügyminiszterrel, kije­lentette a sajtó tudósítóinak, 'hogy azért utazott az Egyesült Államokba, hogy körülbelül 165 millió dollár összegben újabb fegyvereket kérjen Nyu- Sat-Németország számára. Hoz­záfűzte, hogy Nyugait-Német- ország »Pershing« mintájú táv- irányítású ballisztikus lövedé­keket, »F—104 Starfighter« mintájú sugárhajtású vadász­gépeket, különböző hadianya­got, radarberendezéseket és tartalék-alkatrészeket akar kapni az Egyesült Államoktól. (MTÜ szerződés és Nyugat-Berün helyzetének rendezése fontos lépést jelentene Európa prob­lémáinak megoldása felé, és elősegítené az európai, vala­mint a világbéke megőrzését. A közös nyilatkozat határo­zottan elítéli az amerikai im­perializmus agresszív mester­kedéseit és támogatja a füg­getlenségükért és nemzeti fel- szabadulásukért küzdő orszá­gok harcát. A tárgyaló felek kifejezik azt a határozott meg­győződésüket, hogy hamarosan megvalósul Korea békés egye­sítése és felszabadul Tajvan. A kínai kormány és nép — hangoztatja befejezésül a nyi­latkozat — örömmel üdvözli a Szovjetunió és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kö­zött megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményt és meg van győződve arról, hogy a szovjet—koreai, valamint a kínai—koreai egyezmény a há­rom ország népeinek alapvető érdekeit szolgálja, támogatja a világbéke és az embeiri hala­dás ügyét. (MTI) Sztrájkok Olaszországban Róma (MTI). Fénteken egész Olaszországban megbénult a vasúti forgalom a vasutasok általános bérsztrájkja követ­keztében. A vonatok mindenütt az állomásokon rekedtek, és csak igen kevés szerelvényt si­került elindítani a kormány­nak a katonák vagy néhány sztrájktörő segítségével. Több­ször előfordult, hogy ezek a sze­relvények üresen indultak el, és nem érkeztek meg rendelte­tési helyükre. Franciaország csapaterősitéseket küldött Bizertába Párizs (TASZSZ). Pénteken Algériából repülőgépeken fran­cia csapaterősítéseket küldtek a bizertai haditengerészeti tá­maszpontra, közli az AFP »Oranból szerzett, de hivatalcr san meg nem erősített« érte­sülésekre hivatkozva. (MTI) NEMZETKÖZI SZEMLE Nem a mi fejünk fáj... Mi történt a világpolitikában a héten? Enyhült-e vagy súlyosbodott-e a nemzetközi helyzet? A heti szemle írójának mindig e kérdésekre kellene szabatos, világos választ adni. A hely­zet azonban rendszerint nem olyan egyszerű, hogy válaszként megengedné az egyértelmű igent vagy nemet. A diplomáciai életben már huzamosabb idő óta rendkívüli élénkség uralkodik, és ha csu­pán egy hét eseményeit akarjuk elemezni, ak­kor is foglalkoznunk kell korábbi történések­kel is. Az érdeklődés homlokterében változat­lanul a német kérdés áll. 1961 nyarára Nyu- gat-Németország az imperialista hatalmak tá­mogatásával, a potsdami egyezmény sorozatos megsértésével olyan helyzetbe került, hogy tizenhat évvel a hitleri hatalom bukása után a német militarista körök ismét fenyegethetik Európa népeit, és arcátlanul fenyegetik is. Mi a legsürgősebb teendő tehát a világbéke meg­védése érdekében? Erre adott határozott vá­laszt a szovjet kormányfő, amikor félreérthe­tetlenül az összes érdekeitek tudtára hozta, hogy még ebben az esztendőben rendezni kell a német békeszerződés és Nyugat-Berlin ügyét. A Szovjetunió szándékai világosak. A szovjet államférfiak számtalanszor kifejtették mér, hogy a Szovjetunió a német békeszerző-, dés megkötésével, Nyugat-Berlin státusának rendezésével nem törekszik semmiféle egyol­dalú előny szerzésére, azt óhajtja, hogy a ná­cik felett közösen győzelmet arató egykori koalíció tagjai üljenek le a tárgyalóasztalhoz mindkét német állam képviselőivel. A Szov­jetunió azért javasol békeszerződést, hogy a potsdami szerződés alapelveinek megfelelően »Németország soha többé ne veszélyeztesse szomszédait vagy a világbékét«. Fel kell számolni békés tárgyalásokon a má­sodik világháború maradványait, amelyek mérgezik a nemzetközi légkört, és melegágyai háborús veszélynek. Ezek a gondolatok ha­tották át Hruscsov legutóbbi, megnyilatkozá­sait. Ezeknek a gondolatoknak jegyében szó­lította fel a szovjet kormányfő az imperialis­ta hatalmak felelős államférfiait, hogy fogja­nak hozzá ésszerűen és komolyan a leszerelés problémájának és a német kérdésnek a meg­oldásához. Ugyanakkor azonban, amikor a Szovjetunió nem kíván egyetlen államot sem hátrányos helyzetbe juttatni, határozottan fel­lép azok ellen a törekvések ellen, hogy a nyu­gati hatalmak a nemzetközi szervezetekben megpróbálják akaratukat ráerőszakolni más, szuverén államokra. A Szovjetunióval az élen szocialista országok azt vallják, hogy a nemzetközi életben érvényre kell juttatni va­lamennyi állam egyenjogúságát, a szuvereni­tás tiszteletben tartását. A szovjet külpoütika ezeknek az elveknek következetes érvényesítéséért küzd, és nem szűnik meg figyelmeztetni a,világ felelős ve­zetőit, hogy a nemzetközi politikában a reális tényekből és nem ábrándokból vagy hódító vágyakból kell kiindulni. Számos jel mutat arra, hogy egyes impei'ialista államférfiak nem a józan ész sugallta politikát követik, há­borúra spekulálnak. Ezek a politikusok is megkapták a méltó választ Hruscsov közel­múltban elmondott beszédében: o szocialista országokat nem lehet megfélemlíteni, minden intézkedést megtesznek, hogy az agresszor, ha támadni mer, csúfos véget érjen. A világpo­litika tényei azt bizonyítják, hogy a szocialis­ta világ katonai erejének fejlesztése mindad­dig, míg az imperialisták nem hajlandók a jó­zan ész politikáját követni, egyik legfontosabb biztosítéka annak, hogy a hábonís kalandoro­kat megszelídíthessük, és a békét reájuk kényszeresük. A fenti gondolatokat figyelembe véve igen jelentős eseménye volt az elmúlt hétnek a szovjet légierők moszkvai szemléje. Ez a szemle hideg zuhanyként hatott sok for­rófejű amerikai poütikusra, akik szüntelenül úgy emlegetik a háborút, mint a nemzetközi problémák megoldásának módját. Amint a beszámolókból kitűnik, ez a szemle nem kis fejfájást okozott az USA bizonyos köreinek. Ezt a szemlét és Hruscsov legutóbbi beszédeit nyugati világ legreakciósabb politikusai a tények elferdítésére használják fel. Különös logikával nem a nyugatnémet miütarizmust, hanem a militarizmus megfékezésére törekvő szovjet békeszerződés-tervezetet illetik »-fe­nyegető« jelzőkkel. Ahelyett, hogy tárgyilago­san elemeznék a szovjet kormányfő békesze­rető javaslatait, igyekeznek pánikot kelteni. Teljesen hamis beállítással közük a Szovjet­unió védelmi intézkedéseit a fegyveres erők létszáma további csökkentésének megszünte­tése és a honvédelmi kiadások fokozásával kapcsolatba* A Pentagon tábornokai igyekeznek Ken­nedy elnököt is befolyásolni, hogy elhamarko­dott és helytelen döntéseket hozzon. Mindent megtesz a hidegháborús propaganda fokozá­sára a már-már Hitler nyomdokaiba lépő Adenauer kancellár. Legutóbbi berlini látoga­tása tulajdonképpen provokáció volt, de ez a provokáció nem érte el célját. Adenauer me­reven elutasította az NDK-val folytatandó tárgyalásokat, és azzal kecsegtette híveit, hogy a német kérdés megoldására a nyugati hatal­mak egységes álláspontot fognak kidolgozni. Igaz, hogy az imperialista politikusok mindent elkövetnek, hogy ennek az »egységnek« a lát­szata legalább megmaradjon, de egyre több jel arra mutat, hogy még a vezető politikusok véleménye sem egységes, nem is szólva a szé­lesebb néprétegekről. Dean Rusk, az USA kül­ügyminisztere kénytelen is volt beismerni egyik legutóbbi beszédében, hogy eüentétek állnak fenn az úgynevezett »szabad államok« között. Ha nem szabad is túlbecsülnünk eze­ket az ellentéteket, meg keü állapítanunk, hogy Adenauer mögött teljes vállal csak De Gaulle és hívei sorakoznak fel. A francia bel- poütikai helyzet valami magyarázatot ad ugyan erre, de rávilágít arra is, hogy De Gauüe tábornok egyre inkább eltávolodik sa­ját népétől. A belső égető problémákról úgy szeretné elterelni a szociális elégedetlenség­ben forrongó közvélemény figyelmét, hogy a Nyugat-Berünt állítólag fenyegető veszély ürügyén »nemzeti egységre« hív fel. Sok jel mutat azonban arra, hogy a valódi nemzeti egység Franciaországban nem De Gaulle mel­lett, hanem éppen ellene álakul ki. Nagy-Britannia vezető köreinek álláspontja nem ilyen világos. Szavakban a tárgyalások mellett vannak, ugyanakkor azon­ban minden segítséget megadnak az Egyesült Államok hadikészülődéseihez. Az angol kor­mány vezetői többször hangsúlyozták: ra­gaszkodnak ahhoz, hogy a »Nyugat jogai sér­tetlenek maradjanak«. Nem térnek ki azon­ban arra, mit értenek e »jogok« alatt, hiszen köztudomású, hogy ezeket a jogokat senki sem akarja megsértem. A Nyugat-Berlinbe vezető utakon lebonyolított nyugati katonai szállításokat most a szovjet hatóságok ellen­őrzik, az NDK-val történő békeszerződés után ugyanezt a demokratikus német állam határ­szervei végzik el. Hol itt a jogsértés? Persze nem ez a lényeg, hanem az, hogy Nyugat-Ber­lin ne az imperialista kémek és diverzánsok fészke, hanem szabad, független, katonai meg­szállástól mentes békés városállam legyen. összegezésül felelni kellene a föltett kér­désre: enyhült-e vagy súlyosbodott-e a nem­zetközi helyzet a múlt héten? Tekintve, hogy az elmúlt napok külpolitikai eseményeit a né­met békeszerződés megkötéséért és a leszere­lésért vívott küzdelem határozta meg, a fenti kérdésre e küzdelem eredményeinek figye­lembevételével válaszolhatunk. Ezek az ered­mények nem kézzelfoghatóak, és beárnyékolja őket a nyugati hidegháborús propaganda fel­élénkülése. Ugyanakkor azonban éppen ez, az imperialista táborban egyre inkább eluralko­dó fejvesztettség, kapkodás és bizonytalanság, szembeállítva a szocialista világ megfontolt és magabiztos külpolitikájával, határozott intéz­kedéseivel azt bizonyítja: a béketábor az erő­sebb. Egy hét eseményei csak a legritkább eset­ben adnak világos választ a nemzetköri hely­zet enyhülésére vagy súlyosbodására. A vi­lágpolitikát összefüggéseiben kell szemlélnünk, és ezek az összefüggések rávilágítanak, hogy a béke biztosításának lehetősége adva van. Mozgósítanunk kell azonban a világ vala­mennyi békeszerető erejét a háború végleges kiküszöbölése és ennek során egy-egy konkrét kérdés — mint például a német kérdés vagy a leszerelés kérdése — megoldása végett. A háborúra spekuláló agresszorokra vereséget kell mérni, és e harci szakaszban a nemzet­közi helyzet természetszerűleg kiéleződik. A végső siker záloga a szocialista vi­lág legyőzhetetlen ereje. Addig is azonban — és ez tükröződik a közelmúlt eseményeiből — a Szovjetunió kormányának megfontolt és kö­rültekintő javaslatai s egyidejűleg határozott biztonsági intézkedései józanítólag hatnak a kalandorpoütikát folytató imperialista körök­re. A nyugati lapok főbb cikkeit figyelve ki­világlik: a szovjet kormány legutóbbi intézke­dései, a szovjet kormányfő múlt heti beszéde, a légierők moszkvai szemléje mind hasznos leckének bizonyult, mert megmutatta, hogy a szocialista világ, amely nem akar háborút, és a leszerelésért küzd, minden támadó ellen jobban felkészült, mint valaha. Ez a tény pe­dig önmagában is, akkor is, ha átmenetileg éleződik a nemzetközi helyzet, végső soron az enyhülést vonja maga után...

Next

/
Oldalképek
Tartalom