Somogyi Néplap, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-02 / 154. szám
Vasárnap, 1961. július 2. s SOMOGYI NÉPLAP Egy vita tükrében Hol tartunk a női egyenjogúsággal? annak, hogy a városi pártbizottság napirendre tűzte a Kaposvárott élő nők helyzetének vizsgálatát, és segíteni igykeszik problémáik megoldásában — ezekkel a szavaikkal kezdte felszólalását a pénteki kibővített pártbizottsági ülésen Lukács József né, a Textilművek dolgozója. Ez a vita, ha szerény mértékben is, kifejezője volt annak, hogy a párt, a társadalom mily nagy jelentőségeit tulajdonít a nőknek, egyenjogúságuk megvalósításának. Nem volt egyetlen olyan felszólaló sem, aki ne említett volna meg egy-két bírálni való jelenséget, olyan problémát, amely gátolja a nők teljes felszabadulását. A vita mintegy összegezője volt azoknak az eredményeknek, amelyeket a nők az elmúlt másfél évtizedben maguknak kivívtak. A párt nemcsak meghirdette a nők egyenjogúságát, hanem következetesen harcolt is ennek az elvnek a megvalósításáért Jól tudtuk, hogy legelőször meg kell teremteni az anyagi-gazdasági alapot az egyenjogúsághoz. Az eredmények kézzelfoghatóak. A felszabadulás előtti, iparban nagyon szegény Kaposvár még a férfiaknak is alig biztosított munkaalkalmat, kenyeret 70— 80 nőt ha foglalkoztattak üzemeink. És ma? Harmincszor- negyvenszer ennyien jutnak keresethez, szakmához új vagy korszerűsített üzemeinkben, és még újabb üzemeket akarunk létesíteni, mert azt valljuk, hogy csak a munka szabadíthatja fel a nőket. Ez ad lehetőséget arra is, hogy kiteljesedjék életszemléletük, műveltségük, bátorságuk, érvényesüljön alkotó tehetségűit. Csak így cáfolhatják meg és verhetik tönkre azt az évszázadok óta az egyház által is szentesített ideológiát, mely a nők alsóbbrendűségét, elnyomásának szükségességét volt hivatva bizonygatni. Ott találjuk a nőket a társadalmi élet minden területén. Városunkban a párttagságnak csaknem egynegyede, a tanácstagságnak egyötöde nő. Az alapszervezetekben' tíz női párttitkárt találunk. A pártoktatásban megközelítően nyolc- százán vettek részt — számosán közülük pártonkívüliek —, s tekintélyes számú lány és többgyermekes dolgozó anya tanul az állami iskolákban is. Az ötvenes évek elején még nem kevés agitációba tellett, míg sikerült rávenni az asszonyokat, hogy hagyják ott a főzőkanalat, és érvényesítsék frissen szerzett jogaikat; ma pedig ezek az asszonyok — noha van gondjuk — semmiért sem cserélnék föl állásukat a háztartással, mert közben ki- szélesedett előttük a világ, bővült látókörük. Úgy igaz, ahogy az egyik felszólaló megállapította: sohasem volt még nálunk ennyi jól táplált, vidám, szép arcú és csinosan öltözködő nő, mint amennyi most. Senki sem állítja, hogy fenékig tejföl az asszonyok élete. Nem, hiszen magunkat csapnánk be, s lemondanánk a jobbért való harcról, ha nem vennénk észre azokat az akadályokat, amelyek még útjában állnak a női egyenjogúságnak. Jól tudjuk — ez volt a pénteki vita egyik megállapítása —, hogy a dolgozó anyák körülményei még nem a legjobbak. Sok családban még nem sikerült megosztani a háztartás gondjait a feleség és a férj között. Azt is látjuk, hogy számos édesanya szívesen dolgozna, ha gyermekét óvodában, bölcsődében helyezhetné el. Tíz-tizenegy éve még az volt a gond, hogy benépesítsük a gyermekintézményeket, most viszont az a baj, hogy kevés van belőlük. S nem egy anya kénytelen 3—400 forintot is fizetni kisgyermeke gondozásáért, amíg ő munkában van. Sokaknak kellene lakás, s nincs annyi gázpalack sem, amennyit meg ne vásárolnának. Mindez gond, s még sokáig nehézséget is jelent, mert nagy elmaradottságunkat nem lehet másfél évtized alatt leküzdeni. S közben az igények is állandóan növekszenek. Aa anyák nagyon örülnek az iskolai napközi otthonoknak, s máris hangzik a kívánság: még többet belőlük. Jogos a kívánság a szülők szempontjából és a gyermekek általános fejlődése szemszögéből is, csakhogy nem nyújtózkodhatunk tovább, mint ameddig takarónk ér. Akadnak olyan igények is, mint amilyeneket Lukácsné tett szóvá: a fiataloknak zenés cukrászda kellene, ahol munka után jól érezhetnek magukat. A dolgozó nőknek nagy könnyebbséget jelentene, na a szolgáltató kisipari szövetkezetek végre foglalkoznának ruhajavítással, foltozással is. S meg kellene végre szívlelni a dolgozó asszonyoknak azt a majd minden plénumon elhangzó kívánságát, hogy a zöldségüzletek nyitvatariását az ő szabad idejükhöz igazítsák. Városszerte panaszolják, hogy igen rossz a mirelit fél- készáru-ellátás. Emlékszünk, nem olyan régen mennyire reklámozta a kereskedelem a félkész ételeket, s amikor az asszonyok megkedvelték, érthetetlenül leálltak vele. Természetesen akad olyan gond is, amin a nők csak a társadalom egészének mélyreható segítségével enyhíthetnek. Ilyen gond többek között, hogy a gyermeknevelés ne csak az anyára háruljon. Köztudott, hogy a nőket jobban sújtotta a kapitalizmus, s ez károsan hatott politikai és általános fejlődésükre. Ez nagyobb kötelezettséget ró rájuk, hiszen ahhoz, hogy az egyenjogúsággal élni tudjanak, s a vezetésben nagyobb számarányban foglaljanak helyet, elsősorban az kell, hogy képezzék magukat, s alkalmassá váljanak mindenféle funkció betöltésére. Szükséges erről beszélni, mert akadnak, akik ezt figyelmein kívül hagyják, nem számolnak a társadalomban végbement fejlődéssel, a jogokat ismerik, de a kötelességről nem szeretnek beszélni. Márpedig aki erről hallgat, akarva-akaratlan a demagógia csapdájába esik. Ez pedig nem szolgálja a nők előbbre jutását, fejlődését. Kádár János elvtárs mondotta a párt VII. kongresszusán: »Nyíltan meg kell mondani, hogy a nők társadalmi kérdéseinek kielégítő megoldása még nagy és hosszan tartó munkát kíván. A nők teljes felszabadítása és a szó igaz értelmében vett egyenjogúsága a szocialista forradalom egyik fő feladata. Ezt még nem oldottuk meg, és ez nem is köny- nyű, nem is rövid lejáratú feladat.** fi nátanács sokat teltet, hogy kapcsolatát elsősorban a munkásnők között megszilárdítsa, s közel kerüljön a nők többi rétegéhez is. Ez azonban nem helyettesítheti a társadalom felelősségét. Varga József NEMZETKÖZI SZEMLE Nfngat-Bei'lin — liuwait — Franciaország nemzetközi helyzete *at-be,:“ni. kérdés ismét ráirányítja a figyelmet a történelem és mindenekelőtt a második világháború tanulságaira, amelyek különös nyomatékkai, sürgetően követelik, hogy 16 évvel a hitleri Németország legyőzése után végre lezárják Németországgal a háborús korszakot, megkössék a békeszerződést, rendezzék a nyugat-berlini kérdést. Ezen a héten Hruscsov miniszterelnök újabb beszédeiben fejtette ki ezt a gondolatot. t A Szovjetunió e kérdése!: rendezését illetően a nyugati hatalmakkal folytatandó tárgyalások mellett van. Nem megy bele azonban abba, hogy vég nélküli tanácskozásokkal befagyasszák a dolgot, s ezért szükség esetén ez év végéig a baráti államokkal együtt aláírja a békeszerződést az NDK- val. Hogyan reagálnak a Nyugat hangadó körei az ésszerű és békés szándékú szovjet javaslatokra? Az elmúlt hetektől eltérően — amikor a hidegháborúban érdekelt politikusok és újságok szinte már hisztérikus hangon igyekeztek válsághangulatot kelteni, a szovjet álláspont lényegét eltorzítva azt fenyegetésnek feltüntetni, és egy esetleges háború kockázatát vállaló »szilárdságukat-« hirdetni —, az utóbbi napokban józanabb magatartás tapasztalható az amerikai, angol és általában a nyugati politikusok és a sajtó jelentős részénél. így Kennedy amerikai elnök szerdai nyilatkozatában, bár egész sor alaptalan állítást hangoztatott a szovjet javaslatokról, kijelentette, hogy az Egyesült Államok mindenkor kész tárgyalni bármilyen javaslatról, ami az eddiginél is nagyobb mértékben szavatolja Nyugat-Berlin lakosságának önrendelkezési jogát. Macmillan angol miniszterelnök csütörtökön azt mondotta, hogy »a Berlinnel kapcsolatos különböző kérdéseket meg lehet oldani tárgyalások útján**. Lippman, az ismert publicista a New York Herald Tribune-ben rámutat: »Képtelenség azt állítani, hogy az egyetlen, amit az amerikai kormánynak tennie kell, az, hogy szilárdan és megingathatatlanul álljon.** Persze sokan vannak, akik nem értik, vagy nem akarják megérteni a német békeszerződés megkötésének és a nyurendezésé- nek szükségességét. Így a Név/ York Mirror csütörtökön két teljes oldalon közölt olyan cikkeiket, nyilatkozatokat és fényképeket, hogy a Nyugatnak fel kell készülnie a Nyugat-Berlin miatt esetleg kirobbanó háborúra. Nyugaton sokaknál nem mutatkozik meg az a józan gondolkodás, melynek a világon kialakult erőviszonyok elismeréséből kellene fakadni. Ezért jellemezte Hruscsov legutóbbi beszédében így a helyzetet: »Ügy látszik, hogy még mielőtt enyhülne a feszültség, az európai légkör lehűlésének bizonyos szaJtaszán kell átjutnunk. Mesterségesen előidézett lehűlés lesz ez, mert nincs semmi nyomós ok erre. A nemzetközi reakció és a nyugatnémet revansista erők akarják ezt... A Szovjetunió és barátai egyet akarnak. Ez a béke megerősítése és a nemzetközi helyzet javítása.** A közvélemény most azt várja a Nyugat hangadó köreitől, hogy az eddiginél nagyobb realitással kezeljék ezt a kérdést, s merev mozdulatlanságukból kilépve válaszoljanak a szovjet kezdeményezésre. Kasszem iraki miniszterelnök a napokban hivatali és lakhelyén, a bagdadi hadügyminisztérium sátrakkal övezett épületében váratlan sajtóértekezletet hirdetett, s ezen bejelentette: Irak eltökélt szándéka, hogy kiterjeszti hatáskörét Ku- waitra, amely Irak oszthatatlan része. Kuwait — mondotta a miniszterelnök — az Irakhoz tartozó Basra tartomány részét képezte akkor, amikor az ország a török birodalom része volt. Nagy-Britannia 1899-ben tizenötezer rúpiával megvásárolta a terület vezetőit, s Kuwait így került angol védnökség alá. A hírügynökségek gyorshírben továbbították Kasszem bejelentését, amely ismét előtérbe állította a közel-keleti helyzetet. Az események megértéséhez röviden csak ennyit: Az alig egy hete függetlenné vált Kuwait területe kb. akkora, mint Győr, Vas, Zala és Veszprém megyéé együttvéve. Mindössze 220 ezer lakosa van. Mindazonáltal ez az új állam jelentős ország: a világ olajtermelő nemzeteinek sorában a negyedik helyet foglalja el, tartalékai pedig világszerFöldes Mihály: te a legjelentősebbek. Állam- a sejk Szaud Arábia ki- «ráiyával együtt az arab világ téli napok, amikben az a leg-3két. legnagyobb bankárának szebb, hogy mindenki tudja: ay$®Syike. A kuwarti olajtarsasag tavasz éppen ilyen vidám ugol amerikai cég, s rajta esz..: «kívül még három tőkés olajA szürke agár őszintén el-/'Lúrsaság működik az országcsodálkozott «ban: az angol—holland Shell,- De hiszen tiszta köHé-g^mint egy amerikai és egy szét az, amit mond, százados#3!1“ vaiialat. Ezek a tarsasa- úr — lelkesedett. — Nem szo-i^Sok összesen évi 21 milliard kott verseket ími*^ ^hordo nyersolaj ét tem lelnek,- Nem én. Pedig néha ked-g^ ^usás pro£«ot ^beinek be^ vem lenne rá. /Tiszta hasznuk 1958-ban 700 , . . «millió dollárrá rúgott, s ennek- Miért nem ír hat? (36) — No, menjen csak föl a to- sem. Kár, hogy az érdekes elő- meny sem képes ilyen hatásra? ronyba. Én már nem igen mászkálok oda, mert megpóko- sedtak a lábaim. Hanem vigyázzon ám, mert a létra fokai jócskáin korhadtak, itt-ott hiányzanak is. Bartus csóválgatta a fejét. — Pedig még lehetne használni ezt az öreg építményt. A határőrök bizonyára hasznát vennék. — Nem igen törődnek vele. Más a módszerük. Hanem a parancsnokuk most is van. Ö gyakran eljön ide, mert szereti a vidéket nézegetni. Art mondja, szép onnan felülről a kilátás. Tehát itt a pillanat. Nekirugaszkodott a létrának és fokról fokra haladt fölfelé. Szándékosan' mérsékelte az iramot, nehogy feltűnjön roppant testi ereje. A reverendája eléggé elrejtette kisportolt alakját, elfedte izmait, de a fürge, könnyed mozgása mégis elárulhatta volna. Többszöri pihenő után végre kikötött az aprócska teraszon. A fiatal tisztet valóban ott találta. — Engedje meg, hogy bemutatkozzam: Fabinyi István segédlelkész ... — Vadász Imre adást az események megzavar- — Talán azért — magyarázta ták. ... az álpap —, mert itt nemcsak — Kiegészítették. a színeket, a fényt és a fény __ j átékait kapjuk közvetlen él- ket_ Nézzen arany- mény formájában, hanem a le— Nem rossz. Vadász Imre három — Azért, mert élem a verse- körül még egyszer: hol az a költő, aki ezt a felét a sejk kapta. Az imperialista ^sietnek kihasználni államok a ku-oaiti nem tudta eldönteni, mi ragadja meg jobban, a tiszt rokonszenves fiatalsága vagy az a tiszteletet parancsoló, de mégis derűs komolyság, ami a tekintetéből áradt! Jelleme szihők játékát. Az életet. csillagot viselt a vállapján. vegőt is. Hozzá a szél susogá- teméntelen szépséget le tudnágf01*^^- Londonbó! érkező je- Bartus ebben a pillanatban sat, a madarak éneket, a fel- írni? /lentesek szerint »angol kor, . ... Jmánykörökben nem kis izgalIgaza van legyintett azy'mat, okozott Kasszem nyilatkozata«, hiszen Kuwait Nagy— Ez az: az életet Nézze álpap csak, tisztelendő úr, az újborUijC1.100 C1 . 1.1 . í_ 1 Cl' 1 I | I j /1 I 1J | JIJ1" . , , p — tói részeg ősz teleszórta kábító Bartus most mar nagyon ^Britannia nyersolaj-szükségle- színekkel az egész határt. Pi- nyugodt volt. Fiatal rajongó-Xtének negyven százalékút fe- rosak, sárgák, kékek és zöldek nak nez“e a századost. Gyanút-Washinet™ »Wwnnlvnn ,U1 _________ _____ _______ _ _„ Gyanut-g^g.j.j Washington »komolyan f önn lárdságáról tanúskodott erőtel- a fák. És az ég? Hol talál még 'an’, jóhiszemű embernek, a ki/nyugtalankodik«. Az angol ■ jes, de nem tolakadó kézszorí- ilyen pompás azúrt? Csak az a kizárólag rendkívüli ^ szolgai-Jkormány & a között ha kár, hogy rövidül a nap útja. fegyelmének■ köszön-j>iad^ktalanul tárgyalások keztökéletes tisztasága. Bartus, a Reggeltől estig gyorsan lebben- hette sikereit, úgy ve|te,_kony-^dődtejc_ Lord Home külüavmitása is, továbbá ruházatának tökéletes tisztasága. Bartus, a Reggeltől estig gyorsan lebben- neue siaereii. úgy verte, “■'-’"•^■Sdődtek. Lord Home külügymi régi katona, értékeim tudta nek tova az órák. Art hiszem, T1^erí elbánik vele, mihelyt kijelentette hosj —i - -----. .... . : csalja magaval az erdőbe. Ha/ e zt a férfitípust. — Már hallottam tisztelendő úr. — Jót? Rosszat? az elégikus ember szeretné magáról, 'visszatartani a pillanatokat. Nem lehet. Ha költő lennék, odakiáltanék az embereknek: — Csak annyit, hogy beteg Barátaim, ünnep van, miért a tüdeje és élvezi a mi jó leve- jöttök-mentek oly közönyösen! gőnket. Láttam ma reggel egy vén em— Sajnos, eddig még rossz bért, amint vaksi szemével a idő járta, napba nézett. A szőlőhegyekről — De most annal szebb min- jöttek a musttal telt lajtos kodén. esik. A pincékben már forr a nyeltek. Itt, ahol naponként: Karjának egy széles mozdu- bor. Némelyik kislány estén- harcban állunk az idegen söp- latával körbemutatott. ként a közelgő lagzijáról álnem lézeng odalent az a pi pás öreg — talán azonnal végez vele. De most még várnia kell. A tiszt folytatta: — Csaik azóta érzem szór erőteljesebben azt, mi a haza, amióta ide *5»Nagy-Britannia támogatja szaznogy vezé— Nézze csak ért a panorá- modozik. Az öregek lassanként mát. elkészítik az évi mérleget. A — Gyönyörű. maguk módján. Fejből számol-' — Miérj; van az, hogy a leg- va. De nem tévedve. Sok pénzt — Tegnap már láttam magát, tökéletesebb színes fénykép fizet ki nekik az idén a közös A kultúrházban. A népgyűlé- vagy akár a legművészibb fest- megint. Beköszöntőnek a toros redékkel és a hitvány hazaárulókkal. Itt jön rá az ember a költő halhatatlan igazságára: »A nagyvilágon e kívül...« (Folytatjuk.) ■“Kuwaitot Irak fenyegető kő vetéléseivel szemben«. Washington sietett közölni, hogy az »Egyesült Államok szuverén államnak ismeri el Kuwaitot «. Kasszem miniszterelnök bejelentése komoly teherpróba elé állítja az arab országok [egymáshoz fűződő kapcsolatait is. Ha Kuwait Irakhoz tartoz- «nék, ez pénzügyileg messze az 5arab világ legerősebb állama lenne. Kairóban már hivatalos ^[kormánynyilatkozatot tettek /közzé, amely »ellenzi Kuwait ^Irakhoz csatolását«. .4 kuwaiti válság éleződik. Az országban általános mozgósítást rendeltek el. Irak is csa- patösszevonásokat hajt végre. A jövő eseményei mutatják majd meg, hogy a fejlemények nem okoznak-e újabb közel- keleti válságot... „Jönnek a németek!“ — ezzel az izgatott riadókiáltással ugrott ki ágyából a múlt csütörtökön hajnalban Charles Forly, Morlaix francia város tanácsosa, s hirtelen átcikáztak agyán a második világháború két évtizeddel ezelőtti eseményei. De nem a hitlerista páncélosok jöttek. A tüntető, lázongó bretagne-i parasztok traktorai dübörögtek végig vésztjóslóan az utcakövezeten a prefektura épülete elé. A járdákon géppisztolyos, gumibotos rendőrök és csendőrök rohantak. A levegőben helikopterek keringtek... A francia parasztoknak a kormány tarthatatlan mező- gazdaságpolitikája ellen folytatott harca negyedik hetébe lépett... Megmozdulásaik országos méretűvé nőttek... A harc a legkülönbözőbb formákat ölti: a parasztok traktorokkal és szekerekkel elzárják a városba vezető utakat. Kövekkel megrakott szekereiket felhajtják a hidakra* s ott kiszerelik a kerekeket. Paubam a vegyipari üzem felavatásán megjelent iparügyi minisztert fenyegetőleg körülfogták a gazdák s még a szemüvegét is leverték. Több helyen összetűzésre került sor a csendőrök és a gazdák közt. A mozgalomban százezrek vesznek részt. A paraszti megmozdulások zavaros jelszavak jegyében zajlanak le. Mégis a negyedik hete tartó tüntetéssorozat sok helyütt a munkás-paraszt szövetség kialakulására vezet. A kormány tudja, hogy számára ez a legnagyobb veszély, s ezért mindent elkövet a parasztok és a többi dolgozó szembeállítására. Kétségtelen, hogy Franciaországban ilyen mezőgazdasági válság még a korhadt Negyedik Köztársaság idején sem mutatkozott. A parasztságot kíméletlenül sújtja az agrárolló, a mezőgazdasági nagyüzemek versenye, az országnak az Európai Közös Piacba történt belépése. A felvásárlók például kilónként hat frankért veszik fel a termelőktől a krumplit, de mire a paraszt kiszedi a földből, már húsz frank termelési költség fekszik benne. A Közös Piac más országaiból olcsó mezőgazdasági termékek özönlenek be. 1958—60 között a francia mezőgazdasági behozatal mintegy 40 százalékkal növekedett, a kivitel pedig 70 százalékkal csökkent... A francia mezőgazdaság betegségének orvoslása merész elhatározásokat kívánna, erre azonban a kormány, a nagy- mcxnopóliumok kormánya képtelen. Peking fásítása Peking lakosai elhatározták* hogy néhány év leforgása alatt zöld szőnyeget borítanak a kínai fővárosra, azaz sok millió fát ültetnek el az utak mentén és a parkokban. Az idei ültetési évadban nem kevesebb mint hárommillió facsemetét ültetnek el a munkások, a parasztok, a katonák éa a diákok, akik élen járnak ebben a népszerű mozgalomban. A lakosság szorgalmát bizonyítja, hogy az utóbbi három évben megnégyszereződött Pe- kingben a fák száma. Az újonnan ültetett fák zöme hasznos gyürrrök'sfa, például dió-, barack-, datolya- és almafa. A pekingiek további terve, hogy a főváros környékének kopasz hegyeit is erdősítik.
