Somogyi Néplap, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-01 / 153. szám
Szombat, 1901. Julias 1. 3 SOMOGYI NSPLAV VÁLASZ EGY INTERPELLÁCIÓRA A Somogyi Néplap Í961. június 15-i számában »-Rosszízű késlekedés« címmel glosszát írtunk, melyben bíráltuk a városi tanács népművelési állandó bizottságát, mert tagjai a Latinka-év programtervezetének átdolgozása ügyében ösz- szehívott értekezleten nem jelentek meg. Június 26-án a városi tanács ülésén Kerekes Andrásné, a városi tanács v. b.- elnökhelyettese »interpellációt« intézett Varga József tanácstaghoz, és kifogásolta a cikk tartamát. Kerekes Andrásné elvtárs kompromittálónak tartja cikkünket, mert olyan embereket érint, akik társadalmi munkában látják el feladatukat. Az interpellációban olyan dolgokat kifogásolt, amiket nem írtunk le, amiket csak rosszakarattal lehet belemagyarázni cikkünkbe. Azt mondta ugyanis, hogy a cikk szerint az állandó bizottsági tagok nem megfelelők funkciójuk betöltésére. Erről szó sincs a cikkben. Nem az állandó bizottság munkájának egészét, hanem egy konkrét esetet bíráltunk. Kerekes Andrásné azt állította: az újságírónak nincs joga elbírálni a választott testületek munkáját. A kérdést úgy tette fel, hogy vajon az újságíró végez-e társadalmi munkát, mert csak akkor bírálhatja a társadalmi munkásokat. A városi tanácsülésen az elnökhelyettes a tanácskozáshoz méltatlanul olyan »pletyka ízű« kijelentést is tett, hogy a cikk bizonyára azért íródott, mert — úgymond — a Somogyi Néplap és Somogyi Pál elvtárs között nézeteltérések voltak. Állásfoglalásunk a következő: Furcsának tartjuk, hogy egy jogot végzett ember, akinek ismernie kellene a sajtójogi problémákat, ilyen módszerhez folyamodik. Ha egy újságíró nem körültekintő cikke megírásában, akkor az illetékes intézmény vezetőinek joguk van helyreigazítást kérni a lap szerkesztőségétől. Ha a helyredgazítási kérelmet a szerkesztőség megtagadja, akkor joguk van a szerkesztőség felügyeleti szervénél panasszal élni, vagy súlyosabb esetben a bírósághoz fordulni. Az említett cikk ügyében Kerekes Andrásné nem kért helyreigazítást a szerkesztőségtől, hanem a tényeket elferdítve a tanácstagok élé tárta kifogásait. Kerekes Andrásnénak tudnia kell: a Magyar Szocialista Munkáspárt megyei bizottságának lapját nem lehet arra korlátozni, hogy »dicsőségtábla« legyen, s a városi tanács vagy más intézmények vezetőinek munkáját dícsérgesse. A kommunista sajtó kötelessége — mint ahogyan ezt az MSZMP Folitikai Bizottságának 1959. évi határozata megszabja —, hogy keményen bírálja a hibákat. Nyilvánvaló, hogy az említett esetben az újságíró a kötelességét teljesítette. Az újságírónak természetesen joga van olyan megállapítást is tenni — amit ebben az esetben nem tett —, hogy egy intézmény vezetője vagy akár egy választott testület betölti-e hivatását vagy sem. Nem arról van szó, mintha az újságíró döntene is ezekben a kérdésekben. Az illetékesek feladata, gondja, hogy az újságíró jelzéseit hogyan értékelik. Minden vezető ügyéi arra, hogy választott testület előtt ne mondjon megalapozatlan véleményt. Az a feltételezés, hogy a cikk a Somogyi Néplap és Somogyi Pál közötti ellentét miatt íródott, nem más, mint útszéli pletyka, ami nem való a városi tanács ülése elé. Ügy véljük, nem követünk él in- diszkréciót, ha megírjuk, hogy néhány héttel ezélőtt a városi tanácsnál tartott sajtóankéton éppen Kerekes Andrásné jelentette ki, hogy messzemenően egyetért a Somogyi Pál elvtárssal, illetve a Somogyi í főcsoporttal kapcsolatos cikkünkkel. Ennyiben kívántunk választ adni az interpellációra. Még annyit fűznénk hozzá hogy a városi tanács elnökhelyettese az interpellációt rossz helyre címezte, mert a cikk közléséért nem a városi tanács tagja a felelős. Külföldiek nevezték el Siófokot a Balaton fővárosának. Egyre jobban rá is szolgál erre a névre. Tiszta, virágos útjai, az utak mentén elhelyezett, fehér cementből készült virágtartók sétálásra, gyönyörködésre csábítanak. Különösen szép a kilátás a víztoronyból. Csak feljutni nehéz ide. A rendőrkapitányságra, a vízügyi igazgatóságra, a tanácsra kell menteié. A hajókikötő előtt lengyelekkel megrakott modem autóbusz — Katowiczéből jöttek. A Rege vitorláshajó üdülőkkel telve sétaútra indul. A rózsakertben egy fiú fényképezi partnemőjét Piros gumiKészüJ a karikatúra. nlink engedélyért, hogy a toronyból néhány fényképet készíthessünk ... Üdülők serege az utcán. Halászna drágos, nyári ruhás csinos nők, fényképezek mindenlabda száll a Strandon kézből kézbe. Népes csoport veszi körül a vasúti átjáró mellett Faragó mester^ aki évről évre osztatKülföldiek »harapják« a borii Kilátás a víztoronyból. jót, az 1805-as évekből egy fonyődi dasdy, báró Inkey, báró Edclshem» komp mását látni. Kiállították az mellé nem mindenki kerülhetett, első magyar gőzhajónak, a Caro- De rajtuk kívül ki is bírta volna llnának és az 1846-ban készült Kis- az óriási tagsági dijat? faludy gőzösnek, az első balatoni Kilépve a múzeumból kelle- gőzhajónak a modelljét is. Egy metlea látvány fogad: a volt A Beszédes József Múzeumban, 3SSSSSSSCS» Földes Mihály (35) Itt benn, a fák között, hűvösebb volt a levegő. A fűszálak borzongtak, a tócsák és az erecskék apró fekete hullámokat vetettek. Ázottnak tűnt minden. Valahol rikoltott egy elégedetlen madár. A vizes erdő meglehetősen eláztatta Bar- tus kedélyét Megtelt az orra a korhadó falevelek és a friss goimba illatával. Fölnézett a fák targallyas sátrán keresztül az égre s elcsodálkozva látta, milyen tiszta az a kékség. A léptei neszét elnyelte a leülepedett, átázott haraszt, de azért körös-körül élt minden. A természet nem tétlen soha. Már jó ideje ballagott a patak partján, amikor egy hi- dacskához ért, amely a falu északi oldala felől tette járhatóvá a kocsdnyom-szélességű utat. Ettől kezdve ezen az úton haladt, változatlanul a patak mentén. Nemsokára megpillantotta a kilátót, jó magasan, egy csúcson. Az út is odavezetett szelíd szerpentin formájában. Bartus kényelmesen ballagott fölfelé. Az egyébként sáros, kövecses utat most vastag levélszőnyeg borította, szinte jólesett rajta a séta. Tíz perc múlva felért a toronyhoz. Egy lapos, kerek kis teraszt pillantott meg. A kilátó, az apró térség közepére épült. Vastag szálgerendákból eszkábál- ták össze egykoron, jó ideje már, ezt elárulta a gerendákra települt vastag moha. A gerendaváz közepén közönséges létrák vezettek fölfelé, mintegy harminc méter magasságba, •hol szabályos sátortető alatt ZÖRKJE AGÁR: a kilátó-hely volt. Az egész építmény hasonlított az elektromos távvezetékek magas acéltartóihoz, csak otrombább volt a kivitele és a tetején másfél négyzetméteres tartózkodóhelyet ácsoltak. A kilátó tövében, ettől egy kissé balra, házikó lapult, az oldalához ragasztott apróbb- nagyobb ólakkal és egy istálló- féle helyiséggel. A szobákon yhás épületben laktak, nyomban elárulta ezt a kéményből felszálló füst. De elárulta egy megláncolt kutya haragos ugatása is. Egy másik kutya odébb kódorgott. Szaglászott, keresgélt a füvek között. Ezt nem kötötték meg. A nagy lármára kijött egy idős paraszt a házból. — Adj’ Isten — köszönt az álpap. — Minden jót — felelte a paraszt. Ez az öreg ember azonban már csak félig-meddig volt paraszt. Legalább a ruhája alapján ítélte. A régi paraszti ruhadarabokat a városi formájú ak kai keverte. Elég viseltes volt azonban ez is, az is. Az öreg pipázott erős, szűzdohány illatú füstöt eregetett ki kígyókban. Várt. — Felmennek a kilátóba — közölte szándékát Bartus. — Lehet — Maga itt a csősz? — Csősz éppen nem vagyok. — Hát? . — Itt élek már vagy harminc esztendeje a feleségemmel. Ez a kilátó azelőtt a Prépost-majorhoz tartozott. Ez a ház meg erdészlak volt Az idők jöttek-menitek, mi megj itt maradtunk. — És miből élnek? — Nyugdíjat kapok: — Államit? — Azt. ' — Eleget? — Annyit, amennyi kell. Van] egy tehenünk is. A tejet be-: hordom a faluba. Télen sok: szárított gombát adok el. Jól& lehet pénzelni az erdei málná-5lan sikert arat karikatúráival. íNyolc forintért készíti darabját. (Tavaly még ötöt kért egy- íegy rajzáért. Jövőre vajon 'mennyi lesz?) Beszédes József Múzeum gazTáncolók a Matel éttermében. bői is. — Szóval megél? — Meg. — És nem félnek itt maguk? — Mitől? — Hát ide mór közel a határ, nem? — Közel. Egy kődobás. ,-dag anyaggal várja látogatóit. Hajózási, vasúttörténeti, halászati és . térképészeti múltunkkal ismerkedhetnek meg a betérők. Korabeli na— Éjszakára magukra törhet.Jászkunyhók, klsbalatonl nádtutaj, _ ° Tina.nill'SPgnnalr hndnnhoín mnelollvalami betolakodó. — Aztán mit csinálna ve-2 lünk? fi — A jó ég tudja. A gazembe-p rektől minden kitelik. Az öreg szelíden megcsóvál-; ta a fejét. f — Nem bánt minket a ku-j£ tya se. Nem esett még sohaú semmi bajunk. Nem ide pályá-^ zik az, aki befelé tart. Meg se, aki kifelé iparkodik. — No, köszönöm, jóember. Megkínálhatom egy tízessel? — Olyan sok a pénze? — No, csak tegye el. Jó dohányra. Az öreg nem de nem is hálálkodott, gadta és eltette a Aztán azt mondta. — Maga az új pap a falu-5 ban? fi — Nem. Csak itt üdülök. (Folytatjuk^ 2 papucscsónak, bödönhajö modell1567-ben készült térkép tévesen Kadarkutot közvetlenül a Balaton szomszédságában ábrázolja. Láthatjuk a hazánkban gyártott első mozdony modelljét is. S akit érdekel, megtudhatja, kik vitorlázhattak a múltban. A Stefánia Yacht Egylet okmányai tanúskodnak erről hitelt érdemlően. Csak azok ülhettek vitorlásra, akik valamilyen úri egyletnek voltak a tagjai. Az ilyen egyletekbe gróf NáSzilágyi Józsefné és Kocsis József szakácsok a konyháján. Vörös Meteor gomba helyén, a 190-as csemegebolt előtt üvegből söröz 10— 15 férfi. A Borhanapőban emelkedett a hangulat Kellemes a zenekar muzsikája, jókedvű, tréfás cigánydalokban gyönyörködhetnek a vendégek, magyarok és külföldiék. A földművesszövetkezet Balaton Cukrászdája zsúfolva. Fiatal leányokból álló zenekar játszik, a műanyaggal fedett kerthelyiségben alig bírnak mozdulni a táncolok. Esteledik. Felhangzik a zene a Motel éttermében, s néhány pillanat alatt megtelik a tánchely. Osztrák fiú táncol egy lengyel kislánnyal, egy csehszlovák fiú egy magyar lánnyal. Valóságos nemzetközi találkozó van itt A Vörös Meteor éttermében inkább vacsorázókat látni. A Buzsáki Ferenc által vezetett, konyhájáról híres szórakozóhely naponta 7—800 vendéget vonz. A 170 ezer forintos költséggel átépített Balaton Étteremben is kellemes estét lehet eltölteni. Elfeketedik az eddig csillagos ég. Hirtelen szél támad, jelzi a vihar közeledtét. A félénkebbek hazafelé sietnek, de látni bátrakat is, akik a hullámtörő gát végében gyönyörködnek a méteres tarajos hullámokban. Gyönyörű innen a kivilágított Siófok, s impozáns látvány a viharzó Balaton. Vitorlázni, hajózni szeretne ilyenkor az ember, küzdeni a háborgó vízzel* miként Krúdy Gyula Írja a Balatonról: »Birkózni eUenáUó vízzel, Legyőzni a vasvillás szelet, küzdeni* Felragyogni, győzni a vizen: Ez az élet.« Sz, 1.
