Somogyi Néplap, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-04 / 155. szám

Kedd, 196L július 4. 3 SOMOGYI NÉPLAP Munkában a kévekötő-aratógépek a lábodi Kossuth Tsz földjén. A második félév kezdetén Az elmúlt fél esztendő, a második ötéves terv első fél­éve csak a minap fejeződött be. Ez idő alatt megyénk ipari üzemei bem jelentős fordulat történt. A régi, elavult normá­kat felváltották az új, a gya­korlati és az elméleti tapasz­talatokra támaszkodó, jól meg­alapozott műszaki normák. Emlékszünk rá, kezdetben mennyire viszolyogtak egyesek a népszerűtlennek mondott fel­adattól. Azonban a párt- és a szakszervezetek felvilágosító munkája nyomán, a vezetők és a dolgozók összefogásával megállapították az új normá­kat, magukkal hozva új mun­kaszervezési eljárásokat. Sok, eddig elhanyagolt lehe­tőség tárult fel az üzemekben. Minthogy azonban kihasználat­lan, egyelőre észrevétlen adott­ságok még mindig akadnak, ezért a jövőben is kutatni kell a termelékenység emelését elő­segítő adottságokat. Helytelen lenne behunyt szemmel el­menni mellettük mondván, már úgyis elkészültek az új technológiai utasítások, minek megbolygatni őket. A terme­lésnek állandóan fejlődnie kell, s e célból szükséges, hogy min­den lehetőséget figyelembe ve­gyünk. Az első félévben tovább fej­lődött a szocialista munkaver­seny. Széles körben bontako­zott ki a szocialista brigád cí­mért indított mozgalom. Sok helyen azonban — helytelenül — csak a legjobb dolgozókat veszik be soraikba a brigádok, a gyengébb képességűeket, a még gyakorlatlanabbakat mel­lőzik. Mennyivel jelentősebb munkát végezhetnének a bri­gádok, ha ezeket a dolgozókat is maguk közé fogadnák, s fel­emelnék őket saját szakmai színvonalukra! A versenynek e legmagasabb szintű formája még ha~í sosabbá válna. Sajnos a szocialista brigád- verseny néhol háttérbe szorí­totta az egyéni versenyt. Gya­korta voltaK viták, vajon me­lyik a helyesebb: az egyéni vagy a brigádverseny-e. He­lyenként aztán — habár mind­kettő jelentős — az egyiknél kötöttek ki, s elhanyagolták a másik versenyformát. Az első félévben új szakmunkások kerültek az üzemekbe. Tanulóidejük véget ért ugyan, de ezután követke­zik a mpnkához szükséges ta­pasztalatok megszerzése. Noha már szakemberek, még van elegendő elsajátítani valójuk. Hogy ezeket a tudnivalókat, tapasztalatokat milyen módon és mértékben szerzik meg, s dolgozzák fel a maguk és a népgazdaság számára, az je­lentősen függ az idősebb mun­katársaktól, akikre az a fel­adat vár, hogy tovább nevel­jék őket. Míg az elmúlt félév új szakmunkásokat adott, a má­sodik új lehetőségeket nyújt az ősszel kezdődő iskolákon, to­vábbképzéseken, tanfolyamo­kon a dolgozók ismereteinek bővítésére, tudásának elmé­lyítésére. Az új iskolai évad­ban ismét sok dolgozó kezdi meg vagy folytatja tanulmá­nyait. A tanfolyamokon új embere!? jutnak majd szakmai képesítéshez, újai? ismerik meg a fei letteb technikát, munkamódszereket. A képzet­tebb szakemberek könnyebben végzik munkájukat; elgondo­lásaikkal, újításaikkal terme­lékenyebbé teszik a termelést. A második félévben jelentős ipartelepítés lesz megyénkben. Marcali, ez az iparban sze­gény járási székhely uj üzemet kap, Kaposvárott pedig új gyártmányok készülnek majd a most költözködő Világítás- technikai Vállalat üzemében. A munkásgárda kialakítása, a termelés megindítása körüli nehézségek számos gondot okoznak az új, az iparral csak most ismerkedő dolgozóknak, a szakembereknek és a felsőbb szerveknek. De összefogással enyhíthetjük e gondokat. Iparunk fejlődése megköveteli, hogy mindig jobb munkát végezzünk, s szakadat­lanul képezzük magunkat, emeljük a termelés színvona­lát. Az első félévi sikeres kez­det nem ok az elbizakodottság­ra. Az eredményeket mindig újabbaknak kell követniük. R. F. Hova áll Batki elvíárs? A SZOMSZÉDASSZONY kiabálására a kertből jött elő. Egy kissé sovány, inas, mar­káns arcú férfi, innen az ötve- nen. Bemutatkozom. Látszik rajta, váratlanul érte a hívat­lan látogatás. Arcán erőltetett mosoly vibrál, keserűség buj­kál mögötte. Friss kúti vízzel kínál, s a házba invitál. Köz­ben megtudom, hogy a szegé­nyes külsejű házban mint bér­lő lakik. Bent tisztaság fogad. Az asztalon néhány szem dél­ről maradt gyümölcs. Meggy volt az ebéd kenyérrel — vi­lágosított föl később. Ezt amo­lyan panasznak szánta meg bi­zonyításnak is nehéz helyzeté­re. A község és a járás egy-két vezetőjétől nemrég elmarasz­taló véleményt hallottam Bat­ki Pál elvtársról, vendéglá­tómról. Megsértődött, s most mindentől visszahúzódik, nem jár el a taggyűlésekre, s kívül­ről kritizál bennüket — pana­szolták a község vezetői —, s olyan furcsa helyzet van kiala­kulóban, hogy hozzá mennek, körötte csoportosulnak megér­tést remélve a magukat sértve érző, elégedetlen emberek. Tudni kell, hogy Batki elv­társ nem akárki Somogysám- sonban. Huzamosabb ideig párttitkár, földművesszövetke­zeti ügyvezető volt a faluban; tekintélyre tett szert, mert vé­delmezte a párt politikáját, harcolt végrehajtásáért. Most azonban, hogy már nem tölt be ilyen felelős funkciót — s hogy így esett, azt sokban elősegítette maga is —, akadhatnak, akik megpróbálkoznak sajnálkozni rajta, hízelegni neki, hogy tör­vénytelen vagy vélt igazuk tá­mogatására megnyerjék a volt párttitkárt. Embere válogatja, ki hogyan teszi túl magát az ilyenen. Általában két típust ismerünk: az egyik, aki ha fáj­dalmak között is, de kész józa­nul mérlegelni önmaga koráb­bi munkáját, s becsületesen, kommunista módon mutatja meg: akar és tud is hibátlan ember leni. A másik típus nem tud, de nem is akar felülemel­kedni hibáin, a bírálatot rága­lomnak fogja fel, ’gyekszik a mártír szerepében tetszelegni, s fűnek-fár.ak arról kesereg, hogy igazságtalanság történt vele. Nem restell sajnálkozókat toborozni elvtelen, még ellen­ségesen gondolkodó emberek között is. Felvetődik a kérdés: hol, me­lyik oldalon áll Batki elvtárs. A FELELET NEM OLYAN EGYSZERŰ. Hiszen az emberi tetteknek száz és megannyi ru­gója van. S aztán valljuk meg, nem is könnyű beismerni hi­báinkat. Emberi gyarlóság az is, hogy a hibázó gyakran va­lamilyen magyaráza tot keres,, hogy elhitesse magával, »nem is én voltam a hibás, hanem ennek vagy annak nem vol­tam szimpatikus, s kereste a módot, hogy bosszút álljon raj­tam«. Valahogy ezt szűröm le Batki elvtárs szavaiból is. Múltbeli érdemeiről szíveseb­ben beszél, mint magatartásá­ról, ami miatt a párttagság megvonta tőle a bizalmat. No­ha ügyét felelős ehdársak vizs­gálták meg, s a pártbüntetés ellen nem fellebbezett, szavá­ból mégis az derül ki, hogy úgy érzi, méltánytalanság tör­tént vele szemben. Meg is mondja: »Igazságtalan volt Petrekardts elvtársnak a tag­gyűlésen elhangzott megállapí­tása, hogy iejáratom a pártot. Ez engem mindig »get, nagyon fáj, nem tudom túltenni rajta magam.« Érthető, hogy nem esnek jól az efféle szavak egy olyan em­bernek, aki a felszabadulás előtt is kiállt elveiért, s az el­ső pillanattól fogva ott volt az új haza építőinek sorában, de sajnos a megállapítás igaz. Az viszont fájó, hogy Batki elv­társ, a sok nehéz harcban részt vett kommunista a múlt évben megfeledkezett magáról, és olyant tett, ami méltatlan egy párttitkárhoz. Tény, hogy Batki elvtárs a pártbüntetés óta igyekezett változtatni azon a magatartá­son, amiért keméry bírálat­ban részesült. Az tiszont ért­hetetlen, hogy miért nem meri bevallani: »Elvtársak, elisme­rem, a bírálat jogos volt, ak­koriban eltévelyedtem!« Ez a kettősség egyáltalán nem meg­nyugtató. A visszahúzódásról szóló bí­rálatról azt mondja, hogy az utóbbi időben már eljár a tag­gyűlésekre, patronálja a KISZ-t, s május elsején ő mondotta az ünnepi beszédet. Batki élvtars elismeri, hogy jönnek hozzá emberek külön­böző üggyel-bajjai azóta is, mióta nem párttitkár. — De ez csak nem baj? — kérdi —, hi­szen azelőtt is szívesen elbe­szélgettem emberekkel akár félnapszámra is, s éjjel is zör­gethettek az ablakomon, ha va­lamit meg akartak tudni tő­lem. MÉG EGY MEGOLDAT­LAN KÉRDÉS, amelyet utol­jára hagytam, de egyáltalán nem utolsó rendű, hiszen ha az illetékesek nem segítenek raj­ta, hátráltatják, hogy Batki elvtárs mielőbb kikerüljön a sértődöttség kátyújából. Ö ugyanis jelenleg sehol sem dol­gozik. Asztalos a szakmája, de iparengedélyt nem akar kérni; mert ez ellenkezik elveivel. Az utóbbi időben selyemhemyó- tenyész+jsből él. helyzete bi­zony elég nehéz. A községi és a járási vezető e vtársaknak segíteniük kellene Batki Pált; hogy kenyérhez jusson a négy­tagú család. Viszont hallottam olyan véleményt is, hogy a tsz felajánlott valamilyen munka- lehetőséget, de Batki elvtárs nem fogadta el, azzal, hogy máról holnapra él, pénzre vol­na szüksége. Nagyon ésszerűnek és indo­koltnak látszik, hogy a Marca­li Járási Pártbizottság vezetői leüljenek Batki elvtárssal, s megnyugtató módon tisztázzák ügyét Varga József Szép eredménnyel zárult a marcali járási tanácsvezetők szakmai tanfolyama (Tudósítónktól.) Kétnapos vizsgával fejező­dött be a marcali járás községi tanácsvezetőínek szakmai tan­folyama. A hallgatók felké­szültségéről, a taníolyam ered­ményeiről a járási tanács el­nöke, Papp Ferenc, és a járási tanács titkára, Varga István, az alábbi tájékoztatást adta: A tanfolyamon a mezőgazda­sággal kapcsolatos jogszabá­lyokkal, a pénzügyi, a község­fejlesztési gazdálkodás módjai Földes Mihály: V3.1 és a tanácsok kulturális feladatai­éval foglalkoztak. Átismételték ta nagykarimájú, puha, feketeiája tanácstörvényt és az ezt ki­kalapját Segészítő újabb jogszabályokat. — Én most már hazatérek —«Már a konzultációkon is lát­mondta. Sszott, hogy a tanácsvezetők a — Egy darabig együtt me-«tavalyinál sokkal elmélyülteb- hetünk — ajánlotta fel a tisztiben, felelősségteljesebben ta­— Nagyszerű. Köszönöm. Snultak, a vizsgák eredményei — Tessék. «pedig felülmúlták a várako­A tiszt előre engedte a lét-3zást. A .?7 részvevő feleletei rán az álpapot Odalenn azg általában igen jó felkészültség­öreg lépett .»léjük és erősen in-2j --------------------------­v itálta őket befeie a házba,S (37) ről tanúskodtak. Ezt bizonyítja a 4,1-es tanulmányi átlagered­mény is a tavalyi 3,07-tel szemben. Különösen a művelő­déspolitikai irányelvek ismere­tében mutattak jártasságot. El­méleti felkészültségük minden bizonnyal kedvezően érezteti majd hatását a téli népműve­lési terv elkészítésében és megvalósításában. Említésre méltó Gombai Já­nos nagyszakácsi tanácselnök szereplése, akinek teljesítmé­nye annál inkább dicsérendő; mivel a kora tavasztól a tsz-el- nöki tisztséget is ellátja falu­jában, továbbá sikeres vizsgát tett a mezőgazdasagi techni­kum első évfolyamának anya­gából is. Alapos felkészültség­ről adott számot Czuring Jó­zsef niklai, Szabolcs Béla sző- kedencsi tanácstitkár és Bide János szőkedencsi tanácselnök is. A fiatal százados a patétikus jók, hogy amonnan túlról, szöveget igen egyszerűen még egyszer a nyakukba tele- mondta, s ezért hatott még az pedjenek... nem olyan cinikus lélekre is, mint Bartus. — Meg tudná-e mondani, tisztelendő úr, mi a haza? — kérdezte hangsúlytalanul a tiszt. — Definícióra gondol? — Nem éppen. — Nem tudom. Nehéz az ilyen nagy érzéseket szavakba önteni. Én kételkedem benne, hogy valakinek valaha is si­kerülne ez. A százados hallgatott egy da­rabig. — Lehet, hogy igaza van — mondotta azután. — Nem is a meghatározás számit, hanem az, amit a szív érez. Megint hallgatott egy sort. lás dolgaiban bizonyára értenénk így egyet. A százados elgondolkodott. — Mi a véleménye — érdek­lődött azután —, ' a nyugati gazdagok vallásosak? Bizonyára.. Lehetséges... A százados változatlan nyu­galommal folytatta: — Találkoztam olyan ma­gyarokkal, akik Ötvenhat ok­tóberében elmentek innét és három év múltán visszajöttek. Sírva csókolták meg a hazai vallásiak helyettünk is. sarat. Azt mondták, haza kel­lett térniük, mert a honvágy egy pohár új borra. — Ezt nem szabad visszauta­sítani — biztatta a papot a szá-i zados. ^ Beléptek a konyhába. Bar-: — Csakhogy ők Renant idé- tus meglepődött a renden, tisz-: zik mondván- Mi ellehetünk tasagon. Az epulet kívülről. vallás nélkül mert mások megközelítőleg sem volt olyant Egy esztendeje alakították, ügyi, munka védelmi, ’ bizalomgerjesztő, mint belül-Jmeg a Faipari Tudományos Az álpap komor képet öltött. ről‘ E§y öreg mama éppen rő-*Egyesület Somogy megyei cso- __j\j0 nem akarom megbán- zset rakott a tűzre. A vendegek ^portját a Kaposvári Faipari L akásművészeti és munkaszervezési előadásokat fart, tapasztalatcserét szervez a Faipari Tudományos Egyesület Somogy megyei csoportja tani tiszt — szólt bocsánatkérően a jöttére se hagyta abba a dolgát,«vállalat és az Asztalosipari __ __^ ón ugyan ateista va— r-óak köszönt illendően. Három^KTsz dolgozol. Bekapcsolódtak ' A ^csalódásai- §y°k, de ennek az okát nem kisebbfajta pohár volt az asz-«munkájábai a vidéki ktsz-ek, ’"attak fel mind- éppen a papokkal szoktam kö- talon, a gazda töltött. Aztán Jsőt a Csurgói Faipari Vállalat­megölte volna őket. Nem az volt az érdekes, amit a Nyu­gatról mondtak. kát se hánytorgatták -- - - ..., , . .. , . , , untalan, noha a többségük rét- zolni. fölemelve a poharat, koccintott/nal is érdeklődnek az egyesu­tenetesen kiábrándult az otta- Mind a ketten nevettek. a másik kettővel. Azt mondta:^let iránt. Körülbelül 120 tagja ni paradicsomból. A haza — Pedig az eszmecsere a — Sohse legyünk se szegé-Jván a csoportnak. Havonta egy- hiányzott nekik mindenekelőtt, legtöbbször _ hasznos — jelen- nyék, se betegek. #két előadásit tartanaik az idő­— Na igen... tette ki az álpap. — Az egyház — Se becstelenek — teftegszerű faipari tudnivalókról. Az — Ez a föld a miénk. Egybe- az^ tanítja, nogy a tudatlanság hozzá a százados, folyik itt a nemzet múltja, je- özsungeljében a vitatkozás a Ittak. — Itt vannak például Lá- lene és jövendője. Ez az a tér, bozótvágó kés. Nincs haladás Szívélyesen elköszöntek a: posd hazafias csoportjai. Em- amelyet beleng a nemzeti gé- nélküle. Az okoskodás tüzében két öregtől és nekivágtak a: niusz, amelyet felvirágoztat az edződik az ész... szerpentinnek — lefelé. Bartus: alkotó munka, amelyet meg- — Szép mondások és bölcs óvatosan megtapogatta hangfo- véd fegyverünk... igazságok ezek. Kár, hogy gós pisztolyát. Azt ellenőrizte, Csend. Giordano Bruno és több más jól a kezeügyébe esik-e, ké Gondolkozzék el azon, nagy tudós esetében ezeket pes-e az adott pillanatban amit mondtam, tisztelendő úr._ még nem alkalmazták. nyomban előrántani. Most mái-; berek alkotják ezeket a cso­portokat. Egyszerű, nagyon hétköznapi, dolgozó emberek, akiket az élet viszontagságai nagyon is próbára tesznek. Mit gondol mégis, mi lehet az a rendkívüli erő, ami rábírja őket, hogy néha igen kemény körülmények között, de kive­gyék részüket a határvédelem izgalmaiból? előadásokra a megye más vál­lalatainak asztalosait is meg­hívják. A második félévben hét elő­adást rendeznek. Ezeken a hallgatók az új bútortípusokról, tervezésükről, a gyártás auto­matizálásáról, üzemegészség­és mun­kaügyi problémákról kapnak tájékoztatást. Az előadások egy része jobbára azt a célt szol­gálja, hogy a dolgozók megis­merkedjenek a legújabb kiil- és belföldi faipari eljárásokkal, a hallottak másik részét azon­ban munkájukban közvetlenül is hasznosíthatják. A sorozat- gyártás, a faanyagok különbö­ző szárítási eljárásait, az üze­mek korszerűsítése, a szakmai betegségek megelőzése kapcso­latban van a dolgozok munká­jával. A csoport tagjai ellátogatnak majd valamelyik budapesti vagy nagyobb vidéki bútor­gyárba a korszerű bútorgyár­tás tanulmány ozása végett. Csend. No, hagyjuk. Az a fontos, hideg gyűlölettel nézte a fiatal* századost. A jutalomra gondolt,« Hátha igazam van... Bartus felfigyelt erre a for­dulatra. tisztelendő uram, hogy a haza­— • Nem vitatkozom önnel, szeretet kérdésében értsünk amit a fejéért kap. Fűtötte a) százados úr — szólt és a tiszt egyet, mégpedig azon az ala- dicsőség vágya: jól kiszínezi i szemébe nézett — Megvallom, pon, hogy nem szereti a hazát ^ „^ezt a müncheni vi-í Itt £i»7í->r»ri-rt /M-rral laarttr arf a a —» oL-i A vi avnaJ. 1A -hama a Air AV A.+1 ü V Hűsítő italt visznek vasárnaponként a gépkezelőknek A Balatonkiliti Gépállomás körzetének minden tsz-ében aratnak. Már a korai búzafaj­ták is kasza alá értek. A mun­Nem tudom. Csak sejtem. 0jy szép3n érvel, hogy egészen az, aki a népét is nem szereti. ,, ... '— Egy fillért néni kapnak elragad. Azt hiszem, minden- — Rendben van. dám cimborák között, amikor fáradozásaikért. Különösebb ben igaza van... A szél fölerősödött. Fönn a megérdemelt szabadságát élve-$ka sürgőssége tette szükséges­elismerést se mindig. Én azt — Mindenben? toronyban egészen csípőssé zi. Ssé, hogy a gépállomás aratógé­hiszem: szeretik a hazájukat, — Majdnem mindenben — vált. Az álpap belebújt a fel- gpei, kombájnjai vasárnap is védik) az életüket, nem akar- mosolygott az álpap, — val- öltőjébe, és jól a szemébe húz­(Folytatjukv) sdolgozzanak. A gépkezelők vál­lalták a vasárnapi aratást. A gépállomás vezetősége és a szakszervezeti bizottság viszont gondoskodik róluk. Vasárna­ponként minden gépkezelőt meglátogatnak, és hűsítő italo» kát visznek nekik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom