Somogyi Néplap, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-28 / 176. szám

Péntek, 1961. július 28.

3

SOMOGYI NtPLAP

Erősödnek a falusi pártszervezetek a marcali járásban

HORV ÄTKÜTON négyen, Tapsonyban öten kérték fölvételüket a pártba az utóbbi hónapokban: állatgondozók, no■ vénytermelők, traktorosok, bri- ; gádvezetők, a termelőszövet■ kezetek legszorgalmasabb, legáldozatkészebb tagjai. Tekin• télyes emberek, mert ma aszerint mérik a tekintélyt: ki hogyan állja meg helyét, hogyan mutat példát a többieknek. A - termelőszövetkezetek megszilárdításáért végzett munkáról ; visszatért elvtársak Marcaliban nagy elismeréssel, dicsérő- leg beszéltek a falusi kommunisták helytállásáról, érdemeiről. »A pártszervezet föl fejlődött, jelenleg 8 párttagból és 6 tagjelöltből áll. A párttagok 80 százaléka a termelésben tevékenykedik, ők a legjobbak, a legszorgalmasabbak" — ósz- szegezte Boronkán szerzett tapasztalatait Varga István elv- ' társ, a járási tanács titkára. Hasonló jókat hallottunk Tap- sonyból, a járás egyik legerősebb közös gazdaságából is.

Igen sokat erősödött számarányban, tekintélyben a többi falusi pártszervezet is. Nem egészen egy év alatt 6ö százalékkal nőtt a tsz-pártta- gok száma. Tavaly még 28 tíz tagnál kevesebbet számláló pártszervezet volt a járásban. A kislétszámú szervezetek száma egy év alatt ötre csökkent, s a tavalyi néhánnyal szemben ma a községek felében 15- nél több kommunista dolgozik

Tájékoztató

a borforgalmi adórendeletről

A Megyei Pénzügyőri Parancsnokság ezúton ad tájékoztatást az érdekelteknek a borforgalmi adórendelet helyes ér_ telmezésének elősegítésére. Eszerint a termelők a kicsiben, tehát 25 literes vagy ennél kisebb tételben történő, engedély nélküli boreladás esetén literenként 8 forint barforgalmi adót tartoznak fizetni. Ellenük szabálysértési eljárást is lehet indítani. A nagybani, tehát a 25 literen felüli borértékesítésnél változatlanul érvényesek az eddigi adótételek: 4 forint vagy 4,80 forint. A nagybani eladásihoz engedély nem kell. Változatlan adótétel alá esik a házi fogyasztás és a kedvezményesen fogyasztható meny- myiség;

derekasan, s hirdeti pártunk politikáját.

A JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁG továbbra is nagy figyelmet fordít a tsz-pártszerveze- tek erősítésére, hiszen ez ma az egyik legfontosabb feladat. Jól tükrözik ezt a törekvést a pártépítés idei adatai is. Az év első felében a fölvett tagjelöltek kétharmada a tsz-tagok közül került ki. Persze a számszerű fejlődés még nem minden, gondoskodni kell a pártba újonnan bekerült, sőt a régi harcosok elméleti képzéséről is. Ezt a célt szolgálja a pártoktatás. A pártvezetőségeket meg kell tanítani az irányító munkára, a helyes módszerekre. Noha ebben is értek el eredményeket, még sok a tennivaló. Ma még a termelő.- szövetkezeti párttitkároknak csak 25 százaléka rendelkezik öthónapos vagy ennél nagyobb pártiskolai végzettséggel. A jelenlegi képzéssel még mintegy három esztendőre van szükség ahhoz, hogy minden falusi párttitkár elvégezze legalább az öthónapos pértisko- lát. Ez elég hosszú idő, s ad- jiig is meg kell keresni a módot, hogy gyarapítsák a párttagok elméleti tudását. Különösen a pártvezetőségek tagjainak kell jártasabbaknak lenniük az elvi-politikai kérdésekben.

A FALUSI KOMMUNISTÁKNAK az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítaniuk mind a gazdasági szervező, ellenőrző tevékenységre, mind a politikai nevelőmunkára. Nagyok a megoldásra váró feladatok. Itt van például a húsprobléma. A marcali járás ebben az évben körülbelül 40 százalékkal ad több sertést az országnak, mint tavaly, jövőre azonban még ennél is többet kell hizlalnia, hogy csökkenjenek a .húsellátási gondok. Ehhez jobb, ésszerűbb takarmányozásra, lelkiismeretesebb állatgondozásra, férőhelyekre és a hizlalási idő megrövidítésére van

Támasszon a pártszervezet nagyobb igényeket a falusi kommunista vezetőkkel szemben. Neveljék a pártszervezetek elsősorban saját tagjaikat, aztán másokat is nagyobb felelősségre.

Nemcsak niklai jelenség, hogy a tsz-vezetők nem tudják megmondani, mennyibe kerül náluk egy kiló sertéshús vagy egy liter tej előállítása. Pedig enélkül nehéz nagyüzemi gazdálkodást megtervezni, jól ve-, zetni. Marcaliban és Vésén is jó néhány hónappal ezelőtt még nemhogy azt nem tudtak a vezetők, mi lesz 3—4 hónap múlva, de még a másnapi teendőket is csak vaktában, kapásból határozták meg, aszerint, hogy mikor mi jutott eszükbe. Ma már másképp van ez is. A marcali Vörös Csillag Tsz-ben egy gyakorlott pártmunkás — látva a helytelen módszereket — meggyőzte a vezetőket, hogy így nem lehet irányítani. Azóta rendszeresítették a napi megbeszéléseket, de ügy, hogy azok ne csökkentsék, hanem növeljék a bri gádvezetők önállóságát és felelősségét

Űj vonás a járás termelő- szövetkezeteiben a munkacsapat-, illetve brigádgyűlés, ahol mód nyílik az apró részletkérdések megtárgyalására is. Nehéz a régi, kitaposott ösvényekről letérni; akadtak, akik ■fáztak ettől a közvetlen demokratizmustól, de éppen a kommunisták mondták, hogy nem kell félni a tömegek véleményétől, s e megbeszélések több helyütt meghonosodtak.

A KEZDEMÉNYEZÉSEKÉRT, az őszinte szókimondásért, a határozottságért, a bizalomért egyre nagyobb tisztelet övezi a marcali járás kommunistáit. A legnagyobb fizetség, hogy az emberekben nő a munkakedv, fegyelmezettebben és jobban dolgoznak járass zer- te, és ezt hűen tükrözik a gazdasági és jövedelmezőségi eredmények. Az idén jelentősen több saját erőt fordítanak beruházásra a szövetkezetek, s feleannyi hitelt kértek üzemvitelükhöz, mint a múlt év azonos időszakában; előlegként pedig 30 százalékkal fizettek többet a tavalyinál.

Varga József

MNMP— Bírom én a kaszát most is —- mondja a 63 éves Go- bölös Józsi bácsi, a segesdi Űj Élet Tsz dohányos munkacsapatának vezetője, aki az aratás idején maga is odaállt a kaszások sorába. Szorgalmára mi sem jellemzőbb, mint az, hogy az idén már 140 egységet gyűjtött össze.

Kilenc nagy szalmakazal magasodik a mező különböző részein. A kombájnnal betakarított gabona szalmáját rakták ezekbe össze. Amint végzett az arató-cséplő egy-egy táblával, nyomon követte két Zetor a drótköteles lehúzóval. Tizenöt ember meg a gépek munkáját dicséri a kilenc kazal. Néhány dűlőben nem látni tarlót —lebuktatták 350 holdon a traktorekék. Itt-ott már kel a másodvetés.

Fejlett mezőgazdasági nagyüzemre valló kép tárul a látogató szeme elé Péterhida határában. — Ügy próbáltunk csinálni az idén mi is, ahogy évek óta az állami gazdaságokban — mondja Nagy János, a nyugdíjas állami gazdasági ag- ronómus, aki most a Kossuth Tsz szakmai irányitója. Aztán emlékezetében visszapörgeti

az aratás

eseményeit. Kasza alá érett a 170 hold árpa. Jött a rendre- szükség. vágó, és zömét leterítette.

A tarlótól a magtárig

Példás gabonabetakarítás Péterhidán

Mindössze 27 hold jutott a kézi kaszának. Aztán a kombájnok fölszedték a rendről és elcsépeltek. A tagság pedig közben megkapálta a 200 hold kukoricát, harmadszor. A búzába is gépet állítottak. Nem győzte, nem győzhette betakarítani mind a 280 holdat. Az állami gazdaságtól kölcsönkért gépek is segítettek, és így a 492 hold kalászosból 290 holdat kombájnoltak. Erre már nincs gond. Ám 202 holdon búza-, rozs- és zabkeresztek sorakoztak. Két gépet kaptak ezek elcsépléséhez.

Az aratás befejeztével bőséges raő áztatta a határt. Ártani ugyan nem ártott, de a hordás kezdését késleltette. A szövetkezet vezetői mérlegelték a helyzetet. Így érveltek: — Sok

a szalma a mezőn. Igaz, a télen ráérünk majd behordogat- ni. De a jószágnak állandóan kell az alom. A rozsot a malom melletti szérűn, a búza nagyobb részét meg a zabot a lóistállónál kellene elcsépelnünk.

Litárecz Vince, a fogatosok brigádvezetője meg is beszélte embereivel, hogy mikor, honnan, hova hordják a gabonát, készenlétben várták, hogy száradjanak a kepék. Szombaton aztán odakanyarodtak a kocsik a kepesorok mellé. Azóta a jó időt kihasználva folyamatosan

hordják a gépekre

a búzát, hadd dolgozzanak a cséplőcsapatok itt, a Kispusz- tai-dűlőben. Keddig kitapasztaltak: lehet egyszerre hordani á gépekhez is, asztagba is.

T ázár, neked itt min- ^ denről tudnod kell —■ mondta a Helyi Harsona fő- szerkesztője a fiatal kifutófiúnak, amikor kioktatta szerkesztőségi teendőire.

— Ha telefonon érdeklődnek felőlem, Mid kisasszonynak mindig itt vagyok, de ha valaki adósságot szeretne behajtani rajtam, s avégett keres, azt válaszold, hogy

tegnap vidékre utaztam, és csak holnapután jövök haza. (Ezt Kabódy szerkesztő úr

mondta.) S a nagyobb nyomaték kedvéért hozzátette:

•— Mert neked itt tudnod kell mindent.

S valóban, Lázár sok mindent tudott. Tudta, hogy a

főszerkesztő a kövesztett szalonnát szereti, Kabódy úr a lányost és a Vár utcai lányokat, Dénes helyettes szerkesztő pedig a jó homoki vinkót. Ha a főszerkesztő azt mond- t ta, hogy »egy jó tízórait ve- ' gyél, Lázár-«, ő ment, és , hozott 15 deka kövesztettet fél kiló kenyérrel, ha Kabódy szerkesztő úr éjjeli duhajkodás közben megfeledkezett haskötőjéről, Lázár azt kora reggel elhozta Micikétől, az előbb említett utca egyik «-jobb« lányától. Lángost viszont egy fiatal bábától hozott, hisz nem árt, ha egy jó szerkesztő többfelé is jó kapcsolatot épít magának.

Azt is tudta, hogy április elsején nem marad el a szokásos ugratás sem. A múlt évben Dénes szerkesztő úr Ka- bódyt felhívta telefonon, hogy Kiskorpádon két vonat összefutott, menjen, Írjon róla riportot. Kabódy taxiba vágta magát, de csak Kiskorpádon jött rá, hogy április elseje van, mikor a nem létező roncsokat kereste. Ekkor megfogadta,

niéq, tdlxia izal&mtcL

hogy Dénesen csúnyán szút áll jövőre.

bősz- az ideggyógyász főorvost. (Jó csak. Mondja, egészséges volt

ismerősök voltak.)

* * • ' — Halló, Béla bátyám, itt óta fáj a feje? Jól lát? — záJ QóLO április elsején Kabó- Kabódy szerkesztő. Drága Bé- poroztak a kérdések.-L dy korán bement a lám, van egy igen jó ismerő- — Jól látok, él az anyám,

szerkesztőségbe. Még csak Lá- som, egy kissé meghibbant a nem fáj a fejem, de a szalonzár, a kifutófiú volt ott. bátyja. Végtelenül szeret- námat kérem.

— Ma semmiről nem tudsz ném, ha megvizsgálnád. Az a — Mondtam, hogy megkap- — mondta a meglepett fiúnak mániája, hogy mindenütt egy ja, de várjon csak, dugja ki —, és egy kétpengőst nyomott tábla szalonnát keres. Fel- a nyelvét! — és már meg a kezébe. A gyerek azt gon- küldtem hozzád. Valószínű, ott fogta a megszeppent dolta, hogy két pengőért ér- is a szalonnát fogja keres- ajkát.

ni. Megnézed, ugye? Nagyon köszönöm.

Lázár már értette, hogy miért kapta a két pengőt.

Kabódy nem sajnálta a ta— De főorvos úr, nem vagyok én bolond, bocsásson meg, a szalonnámat lieresem, én újságíró vagyok.

— Persze, hogy az, no majd itt írhat szép cikkeket. (Közben töltögette a felvételi lapot.) Vigyék a férfi 2-esbe!

— De hát az Istenért, a Kabódy szerkesztő úr küldött

az apja? Él az édesanyja? Mi- ide, ö mondta, hogy itt taládemes semmit nem tudni, mikor egész héten hat pengőért mindent tudnia kell.

Dénes úr is álmosan besétált, és amikor átnézte a

Az eltátotta a száját.

— Fiam, nagyon fehér a nyelve.

— Nem csoda. Az éjjel sokat ittam, de egy kis darab

központi lapokat, odaszólt Ka- xira a pénzt, bevitette magát szalonna jót fog tenni, elmúbódynak:

— Mi újság, hova menjek anyagért?

— Menj a bíróságra, majd onnan az ideggyógyászatra a főorvoshoz.

— Miért mennék a főorvoshoz? — így Dénes.

— Pista bácsi, a te falusi rokonod oda tett le egy tábla szalonnát, amit neked hozott. Ott volt valami dolga, s megkérte a főorvos urat, hogy nála hagyhassa a szalonnát. A szerkesztőségben azért nem hagyta, mert amióta megettük az ősszel a részedre itt hagyott szőlőt, te mondtad neki, hogyha hoz valamit, bárhová vigye, csak a szerkesztőségbe ne. Hát csak menj el a szalonnádért.

S alig tudta visszafojtani. nevetését.

az idegosztályra, s elbújt a főorvos előszobájában. A kulcslyukon keresztül leste- várta, hogy mikor jön Dénes.

Nem sokáig kellett várnia.

,Dénes halkan kopogott, s belépett a főorvos szobájába.

— Jó napot. Mi tetszik? — kérdezte ő.

— Van szerencsém! — köszöntötte a főorvost.

— Kérem, én a helyi lap szerkesztőségében dolgozom, Dénes vagyok, szalonnát hagytak itt a részemre. Legyen szíves odaadni.

— Szalonnát? Ja, persze, a szalonnát! Mindjárt megkapja fiam, mondja csak, hány éves maga?

— Harmincöt —, de most nem érek rá, legyen kedves a

Dénes mit sem sejtve el- szalonnát, ment. Alig hagyta el a szer- — Természetesen megkapja,

Zifc a gyomorfájásom.

— Persze, jó lesz a szalonna. De mondja csak, nem volt magának kikezeletlen luesze? Ne is tagadja, úgyis megtudjuk a további vizsgálatokkor.

— Miféle vizsgálatról tetszik beszélni? Tessék ide adni amit kérek, és már megyek is.

— Megkapja, meg... No, feleljen az előbbi kérdésre, nem olyan buta maga. hisz jobb, ha szépen megmondja. Előbb fog meggyógyulni. — S lassan nyúlt a csengő után. Kettőt csengetett, erre két erős ápoló jött a főorvos szobájába.

Ezalatt Kabódy annyira nevetett ■ a kulcslyuknál, hogy a könnye belefojt a lyukba, s úgy kellett belőle azt kifújni, hogy újból láthasson.

— No, barátom, mi a neve, hány éves, anyja neve. Kicsit itt marad nálunk. S ha majd már nem keresi a szalonnát,

lom a szalonnát! (A két ápoló már karon fogta, mikor a főorvos a nyomtatványon a dátumhoz ért.)

— 1942. április 1. — írta —, majd mintha a villám csapott volna bele, fölugrott: — Becsapott ez az átkozott Kabódy!

Dénes Áprilist járat velünk! De esik itt volna, megkínálnám egy vizes pakolással! A fene a disznóját!

Nosza, futott Kabódy a reá várakozó taxihoz. Alig ért a kijárathoz, Dénes is futott ki, örülve, hogy megszabadult, s nagy örömében nem vette észre, hogy a taxiban kollégája ül.

A szerkesztőségbe Dénes ért később. Meglátta az asztalruti vigyorgó Lázárt, a neveléstől majd megfulladó Kabódyt. Sétapálcáját és kalapját odavágta a fogasra, három nagy lépéssel Lázárnál termett, s egy pofont jobbról, egyet balról lekent a gyereknek. S hogy dühét kitöltötte, a fiú markába nyomott egy kélpengőtt:

— Neked mindent tudnod kell! Miért nem figyelmeztettél, hogy április elseje van?! A két pengőt tedd el, s jövőre figyelmeztess. A mai esetet pedig ne mondd el senkinek.

kesztőséget, Kabódy felhívta de ne siessen. Beszélgessünk akkor elmehet.

rT1öbb mint tizenkilenc év telt el azóta. Tovább nem érdemes két pengőért hallgatni.

FONA1 LÁSZLÓ

Szerdán eszerint osztották be

a huszonkét fogatot Látogatásunkkor — ^ déli órákban — az egyik ellenőr, Békefi Irma megjegyzi: »57 mázsát csépeltünk reggel óta.«

A másik gépre most dobja az utolsó kévét Sánta István fogatos. Vidinszki Mihályné kévevágó, Frei István etető, Gadanecz Imréné és Gadanecz József né zsékaggatók meg a csépi őbrigád többi tagjának szorgos munkája nyomán kijelentheti Rácz János mázsáié: »Mi sem maradtunk le a másik csapat mögött.«

Versenyeznek. Egyaránt tartják a napi 120 mázsás cséplé- sd átlagot. A- tarlón hat asz- szony szorgoskodik: Békefi Er- nőné, Gerdelics Józsefné, Horváth Lajosné, Litárecz Lajosné, Németh Antalné és Pápics Vend élné. Rakodók ők, kévéket adogatnak a kocsikra, de azt is megteszik, hogy összeszedik a kaparékot. Igyekezniük kell, mert nyomukban a két szántótraktor.

A cséplőmunkások már ebédidőt tartanak, amikor megérkezik két kocsi

búzás zsákokkal

rakottan a magtárpadlásos istállóhoz. Andermann Vince raktáros átveszi a szállítójegyeket. Mindkét szekéren 21 zsákot számlál meg. Boros Károly 12 mázsa 29 kilót, Krasz- nai Vilmos pedig 13 mázsa 38 kilót hozott. Szép lehet az a búza, amely ennyit nyom. Legalább olyan, mint az első szállítmány, amelynek 82 kg volt a hektolitersúlya.

Jeki Imre, a szövetkezet elnöke rövid számvetést készít: »Gabonánk a vártnál jobb. Búzából 8 mázsás átlagot terveztünk, s így 2 vagonra kötöttünk szerződést. A kombájn a gyengébb búzát vágta, s annak holdja is megadta a 10 mázsát. Ez a tábla pedig, amelynek termését most csépeljük, holdanként 12 mázsát fizet. Ezért köthettünk pótszerződést 3 vagon búzára.«

Először vállalt kötelességüket már a kombájnolás idején teljesítették. A cséplőn lefolyt első mennyiség a szövetkezeti gazdák padlására került. Munkaegységenként 3 kilót osztottak. Aztán másfél vagonnal átadtak a Terményforgalmi Vállalatnak a pótszerződés fejében. Á többit napokon belül leszállítják, csak előbb félreteszik a vetőmagot.

Szerda este négy újabb szalmakazal állt a péterhidai határban. Ezeket a cséplőmunkások rakták. Azért gyarapodik a szalmakazlak száma, mert fogy a csépelni való gabona. A jövő hét végén elfogy mind.

Kutas József