Somogyi Néplap, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-23 / 172. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 1961. július 8L Békés József: BERTÖK LÁSZLÓ: ^petrúfűr m balatoni fürdőhely (yjf utcája széles volt, és a vége szinte észrevétlenül torkollott bele a fö- venyes partba. Az utca két oldalán nagy ágyások voltak, amelyekben most, nyár elején harsogó, nagy színfoltokat képezve nyütak a virágok. Dél volt. Az utca mozdulatlanul, fáradtan feküdt a rekkenő melegben, lustán pihentek a fák, a házak, csak a virágfoltok élénk színei adtak valami nyugtalan belső mozgást a képnek, melyet különben még az utca végén, a vízen időnként megjelenő vitorlások sem tettek mozgalmasabbá, _ sőt mintha még jobban aláhúzták volna annak bágyadtságát, amint petyhüdt vitorlájukkal beleúsztak, majd lassan átvonulva rajta kiúsztak belőle. Az utcán egyedül egy tíz év körüli kislány volt. Világoskék szövetruhát viselt, nem újat már, de tisztát, magasszárú, fekete cipőjét vastagon lepte a homokos por. A kislány fel-alá járkált az egyik ház előtt, s úgy látszott, mintha észre sem venné a felhőtlen égből szinte tömör nyalábokban aláhulló fényt és meleget. Időnként azonban megtörölte barna arcocskáját, és sötét, nehéz hajfonatait nagylányos mozdulattal feje tetejére lökte. Egyszer- másszor megállt, és ilyenkor okos, álmodozó tekintetű szemével elnézett a víz felé. Kezében kis csomagot tartott pámapos újságba csavarva, melyen a spanyol polgárháború és a berlini olimpia legújabb hírei feketéllettek nagy címbetűkkel. : HORGAS BÉLA: LEVÉL APÁMRÓL Ti csak azt tudjátok róla, hogy részarató volt anyámmal, a talpfák alá verte a követ, hogy a meredek vasútparton reggelente térdepelve nyúlkórót kaszált, de én láttam egyszer este udvarunkon a fűre zuhanni, oly súlyosan a fáradtságtól és olyan elfehéredett arccal, hogy szívéhez kapott az anyám. Templomba nem járt soha — szemében van most is az áhítat, vonatra ül, és ceruzát fog, kertjében rózsafát ojtogat, de az a húsz év előtti aratás még most is húzza a testét, — úgy villan a hold, mint a kasza —, s a régi udvarról az égre tükröződik forró vállának felégeti nyoma. Ti csak a nevét tudjátok, köztetek viszi, hozza a vonat, s én is csak most ismerem lel homloka mögött az elbújt arcokat. Feltört vállú pályamunkások vonulnak és búzaszőke, vékony marokszedők a város bctondülőin át, s szívükből szívembe árad szegénységük öröklött joga: a csodálkozás, kazlak és gyárak összekeverednek — krétarajzok egy deszkakerítés falán — látom, feláll a töretlen fűből, és sokáig nevet az apám. GYŐRI D. BALÁZS: ÍGY VIGYÁZOM Sötétkék éjszakák és gyapjas felhők, tipródó csillagok pásztorának rendelve árván járok és egyedül vagyok, nincs, aki féltse gyöngeségem, ' — kutyák vonítanak valahol, s a f&szkelődő némaságból a hang csak visszhangot rabol. Sompolygó csönd van körülöttem, pilledt didergés, lusta éj, emléked így vigyázom, kedves, és így várom, hogy visszatérj. LÁSZLÓ IBOLYA: LÁNGOLÓ TOLLGOMOLYBA BÚJT Kit-kot zsivajjal az úton eleven bokor tipeg át, uszálya tojásnyi pihék, pityegve futkosó család. 0 ’ Tegnap éjjel még lázasan ült a szalmára ágyazott sok-kínú anyaörömön, és nem titkom, hogy meghatott a szenvedő igyekezet lángolása és gyöngesége, ' ■ a rekedtes kity-kottyolás hívogatóan lágy beszéde, ahogy az érkezőkre szólt, hogy csendben csak, nincs vége még, mert csöpp zajú koppintgalás szavára nyílik még a Lét. Most íme, haragtól remeg, égő bokorként ront nekem, hogy mit előző éjjel óvtam én, gálád lopó, letegyem. # Mérges kot-kotra borzolódik, ó, pedig nagyon értem én ", a féltés bőszült viharát, mely elsöprőn indult felém. Lángoló tollgomolyba bújt anyaszív, finom szerkezet, mért bántanám a sok pihést, csvtítsd szent dübörgésedet, nem héjakarmú tenyerem van, és méltánytalan a harag, mitől az- udvar négyszögében lassan moccanni sem szabad! r“’7/ésöhb még egy alak vált ki az utca mozdulatlanságából. Egy kisfiú jött a víz felől rö- _ vid vászonnadrágban, mezte- j len barna felsőtesttel, vállán ♦ maga készítette hosszú hor gászbottal. Egyik kezével aj bot végét fogta, másikkal hety-j kén lóbált egy madzagot, ? melyre három, alig arasznyi ; hal volt feltűzve. Horzsolt or-> mi, kis szandálba bújtatott Iá- ! bával egy nagyobb kavicsot ; rugdalt maga előtt, s ez úgy* lekötötte figyelmét, hogy a kis-í lányt csak akkor vette észre,; amikor közvetlen közelébe ért.? Ekkor megállt, és fesztele-1 nül szemügyre vette. A kislány úgy tett, mintha? nem venné észre, lopva azon-! ban a fiú kezében lóbálódzó; halakat nézte. A beszélgetést? a kisfiú kezdte el: | — Most jöttetek? f — Most — válaszolt a kis-i lány némi habozás után, anél-| kül, hogy szemét levette vol-f na a halakról. A kisfiú észrevette ezt, és tüntetőén megló- bálta a madzagot: — Akarsz egyet? — Döglöttek már — húzta fel a kislány sötét szemöldökét. — Ha vízbe teszed, felélednek. .. A kislány felvonta vállát, és nem válaszolt. Némi szünet után ismét a fiú szólalt meg. — Hol fogtok lakni? — Még nem tudom — válaszolta vontatott hangon a kislány. A fiú ezalatt a kislány ruháját vizsgálgatta. — Nincs meleged? — érdeklődött kissé csodálkozva. — Nincs. A kislány válasza dacosan, sziríte támadóan hangzott, de aztán hangot váltott, és oktató hangsúllyal mondta: j — Utazni mindig szövetni-j hában szoktam. f — Ühüm — mondta a fiú, és I hangján érződött, hogy bele-j nyugodott ebbe a válaszba, s| hogy ezt amolyan lányos do-; lógnak tekinti, amivel nem ér-| demes sokat vacakolni. * — Melyik házban fogtok lakni? — tért vissza hirtelen eredeti témájára. — Mondtam, hogy még nem találtunk megfelelőt. — Mi mindig itt szoktunk nyaralni — mutatott a szomszédos villára a kisfiú. — A mienk! — Ő, ez nagyon unalmas lehet. Mi minden nyarat máshol töltünk. — Csakugyan? — Persze. Kiválasztjuk a legszebb villát, és abba költözünk bele. — De ha nem adják ld. — De kiadják. Nekünk kiadják! — Mi sose adjuk ki. — Attól más még kiadhatja. A kisfiú megvonta a vállát. Nem akart vitatkozni a kislánnyal, inkább ismét megló- bálta a halakat: — Csakugyan nem kell belőlük? Igazán felélednek a vízben! — Te mit csinálsz velük? — Odaadom anyunak. Ha aznap nem veszekedtek vele, kirántja nekem. De legtöbbször odadobja a macskának... Ebben az utcában nincs kiadó villa! — Nincs? — Nincs. Meg aztán a legszebb villák nem is itt vannak. — És ha én mégis itt szeretnék lakni? — Akkor se adja ki senki. — Az nem olyan biztos. — De jól tudsz te mindent! — Tudok is! — Akkor se adja ki senki! — Nem is kell. Ha ingyen adnák, se laknék itt... Nekünk nagy kell... Sok szobával... Közel a vízhez... Nagy kert közepén... A ház körül nagy, magas fák legyenek, és a fákon madarak énekeljenek, hogy én minden reggel arra ébredjek. — Ilyen gazdagok vagytok? — kérdezte a kisfiú egy kicsit hitetlenkedve. — Nagyon — sóhajtott a kislány. A fiú kopottas kék ruháját, nyáron fürdőhelyen szokatlan, magasszárú cipőjét nézt/e. — Nem hazudsz? — Én sosem szoktam hazudni — válaszolt a kislány mélységes meggyőződéssel a hangjában. íBÚCSÚ HELYETT Július van, s fázik a karom. Januári szél, jégfogú vizek emléke vág át agyamon. Megyek haza ölelés nélkül. Kigondolt kövek fejemre hulló nehezét viszem emlékül. És a vadász kínja nyűgöz le, akit bagatell sikere bánt, hogy a lányos őzet meglőtte. \ Nézi a zöld, szamócapöttyös fűben a játszi lábak bökését, s megpróbál lenni közömbös. Elhagytalak. Most az fáj, látod, hogy amit szatócsképpel kimértem, magával rántott magányod. A RIPPL-RÓNAI EMLÉKKIÁLLÍTÁS BUDAPEST jelenleg nyitva tartó kiállításai közül különösen egynek van osztatlan sikere: a Nemzeti Galériában rendezett Rippl-Rónai centenáris emlékkiállításnak. Messze túlnőtt a nemzeti jelentőségű rendezvény méretein; Rippl-Rónai képei nagy élményt jelentenek a kiállításon megforduló külföldieknek is. A század- forduló festőgéniusza művészetének azt a teljes pompáját nyújtja a következetes rendezés, mely Rippl-Rónai életművének kialakulásában is meglelhető. Kezdve az útkeresés időszakával, amikor a művész a Munkácsy-hatás alól kiszabadítva magát, egy új értelmű és egyéni kifejezésre vágyott. Olvassuk csak indulásának sommázott történetét, melyet így foglalt össze a művész kaposvári rezidenciájában egy hozzá ellátogatott újságíró előtt: »Kalksburgban nevelös- ködtem a Zichy gyerekekkel, akkor egyszerre elhatároztam magam, és elmentem Münchenbe festőnek. Gondoltam, ha Munkácsyból lett valaki, akkor én is viszem talán valamire. Herterichez kerültem, aki mindjárt beosztott a haladók közé. Látta, hogy mégis tudok valamit, mert nagyot ugrottam.-« Egy festő elindult a művészet útján. IMPRESSZIONISTÁNAK vallotta magát, s a mostani néző a neullyi korszak képeiben mennyire más vonásokat élvezhet! A fekete-szürke tónusokban szinte légiesen élő arcok túllépnek az impresszionizmus művészeti céljain. Rippl-Rónainál a kontúr nem veszített képalkotó szerepéből. (Kalitkás lány.)-Q Ez a hang megzavarta, a kisfiút. Eszébe jutott, hogy egyszer voltak itt külföldiek is, régen, még ő egészen kicsi volt, azok is nagyon gazdagok voltak, és azoknak a gyerekei is furcsa "ruhákban jártak. Igaz, azok a ruhák csak szabásukban voltak különösek, az anyaguk finom volt, új, ezen a kislányon pedig minden kopottas. Hazudik — erősödött benne ismét a meggyőződés, anélkül, hogy ezen a legcsekélyebb mértékben felháborodott volna. De hát nem is tehette ezt, hiszen ő se mondott igazat: a villa nem az övék, hanem a méltóságosoké, s az anyja csak szakácsnő náluk, az apjának nincs villája, nem is lehet, mert neki egyszerűen még apja sincs. De olyan kedves, olyan szép, olyan finom volt ez a kislány, hogy félt, ha mindezt így őszintén elmondja, méltatlannak fogja találni arra, hogy szóba álljon vele. A beszélgetésnek így is hamarosan vége szakadt. ancsi! — hallatszott egy éles női hang a szomszédos villából, mire a kisfiú még egyszer felajánlott egy halat, majd megfordult és beszaladt. Gyorsan bekapta az ebédjét, és nemsokára már ismét ott sündörgött a villa kerítésénél, a bokrok között, ahonnan ki lehet látni az utcára. A kapu elé éppen akkor ért egy magas, sötét ruhás férfi, egy alacsonyabb szép arcú asz- szonnyal. A férfin látszott, hogy nagyon melege van, színes ingjének fehér gallérját teljesen átizzadta. Jobb kezében nagy papírdobozt tartott, mely lazán volt átkötve spárgával, másik kezében púposra tömött aktatáskát vitt. Az asz- szonynál csak egy kisebb bőrönd volt. Ö nem állt meg a ház előtt, tétova lépésekkel tovább ment, s csak akkor fordult vissza, mikor látta, hogy a férfi nem követi. — Jöjjön, Kálmán — szólalt meg az asszony könyörögve. A férfi azonban dühös arccal állt a kapu előtt. — Nem vetem alá magam a Tájképei is ezt tükrözik, a banyulsiak és a somogyiak egyaránt, azzal a különbséggel, hogy az előbbiek a sötét színek túlzott használatával »a vallásos hangulatú, hegyessziklás vidékű katalánjai község« komorságát adják vissza* míg az itthoni táj nemcsak a művészt ihlette meg, hanem benne a szülőföld tisztelőjét is. Párizs után ez a nagy élmény, a század eleje vidéki életének békéje, a kisváros kiegyensúlyozottsága. Kaposvárott a mindennapi élet látszólag semmi-eseményeiből csodálatosat alkotott. Alakjai, a népszerű Piacsek bácsi, szülei, az utcakövező munkások, a kuglizó polgárok a magyar képzőművészet halhatatlan alakjaivá váltak. „ A KAPOSVÁRI KORSZAK jelenti életében azt az időt, ____________amikor festészetében nemcsak t az alakok váltakozása jelenti , ! az újat, hanem a művészeti újgyarek szeszélyeinek hadar-» szerűség is. A vidéki élettel ta gyors, izgatott hangon. j közelségbe került a kor belső Kálmán, ertse meg, hogy| valóságához, művészetében 62 a3 • tmár nem volt elegendő a megA kisfiú latta, hogy a fern j szokott: sajátosan magyarrá elfordul az asszonytol, és a -ca-j változtatta a francia festészet ,EbÍ technikáját is. Ekkor születtek bői kitalálta, hogy ott kell len nie a kislánynak. Arrább ment, mozaikhatást keltő képei, melyeket a tubusból kinyomott és csakugyan meglátta a kis-. SZmekkel festett, s amelyek lányt, amint a kapujukban t vibráló hatásukkal önkéntele: nül is a levegős, monumentális : hatást keltik a nézőben, ö ne- ■ vezte ezt a kort »kukoricás- mák«, amikor a kontúrok közé mozaikszerűen rakta föl a festéket. (Lazarine és Anella.) : Bármennyire szívesen használja is képein az élénk színeket állt, mintha el akarná torlaszolni az utat a férfi elől. — Mi bajod van? — förmedt rá ezalatt a férfi a kislányra. — Semmi — szipogott a kislány. — De ide nem lehet bemenni. Nem az istent — hagyta el most már végképp a férfit! (Geszti kastély Somogybán* a türelme. Két akt vörös pamlagon), a kor vissza-visszatéríti a léA kisfiú ekkor már olyan» , ,, . , , . : . ? nyeg kifejezesere: az Okulás helyen állt, ahonnan mindent; néni már nem játék a bravú_ jól láthatott. Látta, hogy a fér- |ros technikával. Az élettől fi megfogta a kislány karját,! meggyötört asszony portréja és akkorát rántott rajtja, hogy; söt®f’ ? kor> amelyben a ., , ^ . t mester eit es dolgozott. Ami majdnem elesett. Az asszony| lehiggadt, s mintha pa- közben sírni kezdett, és ' egyre l lettájáról kivesztek volna a vi- csak azt hajtogatta: »Meg ne? dám, derűs színek. Ami miatt, merje ütni! Meg ne merje üt-;raint a lélek’ felsóhajtott a ni!« A férfi azonban nem törő-!költő-barát is’ AdV Endre: dött vele, s amikor a kislány? »^ezörgött, mint a hervadt viújra elébe akart állni, tenyere! ra9-* A Vörössapkás önarckép Ripplje ő már ekkor, a hábonagyot csattant a gyerek arcán. A kislány nekiesett a kerítésnek, s a férfi belépett a kapun. A kisfiú ottmaradt a bokrok rú nagy kavalkádján túllevő ember, az egész társadalmat felülről néző művész, akinek között, csak félfüllel hallotta,! mar a Pályan is’ a Pályatársa- hogy a férfi Petrofort kínál el-!kon is ^ van felülről véaigadásra az anyjának. I tekinteni. Nem rájuk figyelt, hanem; A MOSTANI KIÁLLÍT AS kifelé az utcára, ahol a kis- ; nagyszerűen mutatja, hogy milány egy fát átölelve hangI lyen gazdag volt ez a pálya, s nélkül zokogott. ? hogy a kaposvári mester negy// kisfiú nézte a kis-|venéves munkássága során mi- C-ÁL- lányt, szeretett vol-| lyen rendkívül gazdag örökc ■ aa odan?ennj hazQza':séghez jutott a magyar kép- es megsimogatm a hajat. Majd* „ „ , f , ahogy könnyeit maszatos okié- * zomuveszet. Rippl-Ronainak vei ő is törölgetni kezdte, arra ; nagy nemzetközi értéke van, gondolt, miért is nincs neki • s hogy ez napjainkban még apja, miért is nem övék a vil-|ink-bb terjed abban nagy ré. la, miért nem nyaralhat ez a? , . kislány csakugyan minden nyá_$sze van a Nemzeti Galena ki- ron a legszebb villában. | állításának, pontosabban a Olyanban, amely közel van aj művész életművét jól ismerő vízhez, nagy kert közepén áll, | Genthon Jstván rendezői cél- magas fakkal, s a fakon ma-* , . , darak énekelnek, hogy minden; '^tüzeseinek, reggel arra ébredhessen.., * K. A
