Somogyi Néplap, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-23 / 172. szám

SOMOGYI NfiPLAP 2 Vasárnap, 1961. július SR. Lapzártakor érkezett NEMZETKÖZI SZEMLE A franciák beszüntették Kennedy pókerjátszmája bizertai hadműveleteiket Párizs (MTI). Hivatalosan bejelentették, hogy a francia kormány utasította bizertai csapatait, hogy szüntessék be a hadműveleteket. A bizertai főparancsnokot felszólították, hogy lépjen érintkezésbe a he­lyi hatóságokkal és vitassa meg a tűzszünet körülményeit — jelenti a Reuter. Arról' azonban nem érkezett jelentés, hogy mi történt a Bizerta egy részébe betört francia egysé­gekkel. Ugyancsak a Reuter jelenti, hogy a francia kormány veze­tő minisztered szombaton este ülést tartottak a tűzszünetnek a Biztonsági Tanácsban történt megszavazásáról. (MTI) A szovjet sajtó a nyugati hisztériás kampányról A szovjet sajtó rendkívül ha­Moszhva (MTI). A nyugati fővárosokban mind több és több sajtóorgánum szegődik annak a hisztériakampánynak szolgálatába, amelyet egyes fe­lelőtlen politikusok indítottak a Szovjetunió békés javaslatai­val kapcsolatban. Egyes nyu­gati politikai vezetők-----nyo­m ukban a sajtó munkatársai is — azt állítják, hogy a Szov­jetunió »krízist« idézett elő a német kérdés rendezésére, Ber­lin problémájának normalizá­lására irányuló javaslataival: A szovjet sajtó az elmúlt na­pokban rendkívül határozottan fpglalt állást ezekkel a tuda­tosan terjesztett hamis híresz­telésekkel szemben, elítélte azokat a politikusokat, akik a háborús hisztéria-kampány szolgálatába álltak. A Za Rubezsom című külpo­litikai hetilap hangsúlyozza: Ezt a kampányt nemcsak a Pentagon háborús körei szít­ják, akik hangsúlyozzák, hogy készek a »-nukleáris háború kockázatáig« is elmenni. Még Hanoi (MTI). A Laosz Hang­ja rádlóállocpás pénteken “ be­számolt arról az agressziós te­vékenységről, amellyel a laoszi lázadók ismételten megsértet­ték az ez év május 3-án élet­be lépett tűzszünetet — jelen­ti az Üj Kína hírügynökség. A tájékoztatás szerint a Phou.mi Nosaván—Boun Oum- klikk csapatai sorozatosan tá­madásokat intézitek Vientiane és Luang Prabang tartomány­nak a laoiszá hazafias erők ke­zén levő területei ellen, és ez év. június 30-ig elfoglaltak 15 megerősített katonai állást, köztük Pakmenit, Faknhangot és Banmoyangot. Ezekről a területekről 71 túszt hurcoltak el, 'közülük 28-at legyilkoltak. A lakott területekre nyitott tüzérségi tűzzel a lázadók 41 lakóházat elpusztítottak, és más párokat is okozták. A rádióállomás egyúttal be­jelentette, hogy a lázadó cso­portnak a törvényes laoszi kor­mány igazgatása alatt álló Sam Neua tartomány területé­re amerikai repülőgépekről le­dobott. ejtőernyős alakulataira a laoszi törvényes kormány és a Patet Lao fegyveres egységei Megsemmisítő csapásokat mér­tek. Június 30-ig a banditák a Fehér Ház magasrangú kép­viselői is bejelentették, hogy »készen állnak a kockázatra«. A szovjet hetilap leszögezi: Az ilyen politika sem a múlt­ban nem vezetett sikerre, sem a jövőben nem járhat ered­ménnyel. »A diplomáciai és propagan­da hadműveletek sem segíte­nek abbán, hogy Washington kitérhessen a valóságos hely­zet követelményei elől. A va­lóságos helyzet arról tanúsko­dik, hogy a történelmi szük­ségszerűség vaslogikával köve­teli a második világháború sebhelyeinek azonnali begyó- gyítását Európa testén, a né­met békeszerződés aláírását, a berlini kérdés ennek alapján történő rendezését. Az ehhez vezető út nyitva áll. Ez az út — a józan tárgyalások útja. Azok, akik nem akarnak az ilyen úton járni, kátyúba jut­hatnak. Erre feltétlenül emlé­kezniük kell« — hangsúlyozza a szovjet hetilap. közül 60 elesett, 207 — közülük 63 sebesülten — fogságba esett,: 380 pedig megadta magát. Moszkva (TASZSZ). Néhány nappal ezelőtt egy atommeg- hajtású Polaris-rakétákkal fel­szerelt amerikai tengeralattjá­ró vízrebocsátásának alkalmá­ból Robert Kennedy iga «ág- ügy miniszter szovjetellenes, kardcsörtető beszédet mondott. Az Izvesztyija pénteki száma megjegyzéseket fűz ehhez a beszédhez. A Megfigyelő alá­írással megjelent cikk rámutat, hogy a hasonló alkalmakkor elhangzó kardcsörtető beszédek nem az értelem és az erő je­lei. Rég elmúltak azok az idők, amikor az ilyen beszédek ha­tásosak voltak. Egyébként — folytatja a Megfigyelő — ki lehet jelente­ni Robert Kenned ynek: a Szovjetuniónak szintén vannak atomjtengeralattjárói, amelye­ket nagy hatósugarú rakéták­kal szereltek fel, s ezek nem kevésbé gyorsak, sőt gyorsab­bak, mint az amerikaiaké, s tározottsággal szögezi le, hogy elítéli a hisztériakampány szer­vezőit, de ugyanakkor rámutat: a tárgyalások útja nyitva áll, s a Szovjetunió békés javasla­tai lehetővé teszik a vitás kér­dések haladéktalan rendezését. A Krasznaja Zvezda a nyugat­német militarista körök han­goskodásával foglalkozva leszö­gezi: Ezeket a köröket Wa­shingtonban, Párizsban és Lon­donban is támogatják.« Wa­shington, Fárizs és London urai azt bizonygatják, hogy a Szov­jetunió állítólag »kihívást" in­tézett ellenük, hogy az oroszok — úgymond — »el akarják fog­lalni Nyugat-Berlint, fenyege­tik a Nyugatot. Vajon honnan származik mindez a valótlan­ság? Mindenki tudja, hogy a Szovjetunió a német békeszer­ződés megkötését és Nyugat- Berlin problémájának ennek alapján történő rendezését ja­vasolta. A lap utal nyugati politiku­sok és tábornokok nagyhangú kijelentéseire, majd így foly­tatja: »A fegyvercsörtetéshez, az erővel történő fenyegetőzés­hez nem kell sok ész, de a forrófejű nyugati vezetőknek tudniuk kell, hogy az erőre esetleg erővel válaszolhatnak. A fenyegetőzés semmit sem eredményezhet azonkívül, hogy a fenyegetőzők idegrendszeré­nek megromlására vezet." több is van belőlük, mint az amerikaiaknak. Csak nem gondolja Robert Kennedy — teszi fel a kérdést az Izvesztyija cikkírója —, hogy az az ország, amely első­nek épített atomerőművet, ha­talmas atomjégtörőt, amely nagy sikereket ért el az atom­energia békés felhasználásá­ban, elfeledkezett volna arról, hogy atom-tengeralattjáró flottát hozzon létre? Ha Robert Kennedy úr ezt hiszi, a naiv emberekhez hasonlóan gondol­kodik. Nem fölösleges megemlíteni a kardcsörtető beszédek ked­velőinek, hogy a Szovjetunió nem Guatemala, és megsem­misítő csapást mérhet bármely agresszoaxa. Robert Kennedy az Egyesült Államoknak a fegyverkezési hajsza fokozására irányuld po­litikáját akarja igazolni. E cél­A laoszi lázadók ismét megsértették a tűzszüneti egyezményt Robert Kennedy úr, ne legyen olyan naív... (f'X'z&ö, nélkül V&fy&z s-záfnadásí Waskinpteft... Washington (MTI). ' A wa­shingtoni kormány, úgy lát­szik. nem tud belenyugodni a Kuba ellen szervezett agresz- sziójdnak világraszóló kudar­cába, és egyetlen eszközt sem vet meg, amikor arra törek­szik, hogy ismét beavatkozzék Kuba belügyeibe. Az amerikai külügyminiszté­riumban ugyanis pénteken saj­tóértekezletet tartott Lincoln White, a Kennedy-kgrmány ' sokat szerepig szóvivője, s kö- ’ zölte az újságírókkal, hogy kormánya magára vállalta 20 ezer kubai állampolgár úti­költségének! kifizetését Kubából Floridába. Mint mondotta, már megtörtént a megállapodás a Pan American Airways nagy amerikai légiforgalmi vállalat­tal. Eszerint a vállalat tiz kü­lön repülőgéppel légihidat léte­sít Havanna és Miami között. Még abban is megegyeztek — hangoztatta —, hogy a wa­shingtoni kormány fejenként 17,50 dollárt, összesen 350 ezer dollárt áldoz erre a »nemes« célra. A tájékoztatás befejezése után az egyik kíváncsi újság­író megkérdezte, mit szólnak ehhez a kubaiak? Lincoln Whi­te adós maradt a válasszal. Kiderült, hogy Washingtonban csak propagandaágyút sütött el: a kubaiakkal nem is tár­gyalt. Kár is lett volna. . -, ból nem riad .vissza a Szovjet­unió békeszerető külpolitikájá­nak rágalmazásától, amikor azt állítja, hogy a Szovjetunió az Egyesült Államokat fenyegeti. Meg kell említeni — írja vé­gezetül az Izvesztyija cikke —, hogy a mi karunkban, az in­terkontinentális rakéták és termonukleáris fegyverek ko­rában a fegyvercsörtetés nem lehet a politika eszköze, nem is beszélve arról a rendkívül nagy veszélyről, amit a népek szá­mára e fegyverek alkalmazá­sának megkísérlése jelent. A népek érdeke azt követeli, hogy mondjanak le a hidegháború, a fegyverkezési hajsza politiká­járól, amelynek védelmezője­ként Robert Kennedy fellépett, és olyan politikát folytassa­nak, amely számol a reális va­lósággal és a nemzetközi erő­viszonyokkal. Hetek, hónapok, sőt nyugodtan mond­hatjuk, évek óta az összezúzott hitleri biroda­lom által örökül hagyott kérdés-szövevényt kell szemügyre vennie annak, aki meg akar­ja vizsgálni, hogy milyen a nemzetközi hely­zet. Ma ott tartunk, hogy a világ testének né­met kérdés néven ismert »jobboldali tüdő­gyulladása« olyan fertőző góc lett, amely egy­re inkább fenyegeti a normális vérkeringést, s hiába jav állják e kór szocialista orvoslói a békeszerződés megkötésének sztreptomicin in­jekcióját, a militarista kuruzslók makacsul kitartanak a ráolvasás vagy legjobb esetben a szentelt víz mellett. Ennek egyik jelét szolgáltatták a nyugati hatalmak hétfőn Moszkvában átadott válasz- jegyzéked a német kérdésre vonatkozó bécsi szovjet emlékiratra. A többé-kevésbé egy kap­tafára gyártott fércművek lényege a követke­ző: szemforgató bevezetés arról a készségről, hogy a dokumentumok aláíróinak véleménye szerint meg lehet találni a megfelelő megol­dást, s aztán következik a régi nóta, hogy ra­gaszkodnak nyugat-berlini úgynevezett jogaik­hoz, és minden eszközzel megvédik azokat, s hogy a békeszerződést az önrendelkezési elv alkalmazásának, értsd Németország Adenauer uralma alatt való egyesítésének kell megelőz­nie. De olvassuk csak él az amerikai jegyzék néhány mondatát: » ... A nyugati hatalmak erőteljesen végrehajtották a náci militarizmus gyökeres kiirtásának programját, az agresszív erők újjászületését megakadályozó rendelkezé­seket ... A Német Szövetségi Köztársaság je­lentős kül- és katonapolitikai korlátozásokat vállalt. Kötelezte magát, hogy nem gyárt atom- és vegyi fegyvereket, és nemzetközi el­lenőrzést fogadott el ennek biztosítására« — és így tovább nyakatokért mondatokon át. Ha nem volna olyan végzetes következményekkel fenyegető a sok zagyvaság, nevetni kellene rajta. Az olvasó hitetlenül dörzsöli a szemét, és azt kérdezi: vajon a nyugati világ e nagy­hangú szóvivői magukat ámítják-e, vagy a vi­lágot csapják be jobban? Elfelejtik, hogy Strauss úr csizmás serege a legerősebb Nyu- gat-Európában, s már jóformán minden korlá­tozást lerázott magáról, és atomfegyverekért döngeti az asztalt? Nem hallottak Globkéról, Heusingerről és a fasiszta államgépezettől át­vett tábornokok, politikusok és vérbírák tö­megéről? Nem élték át az effajta »biztosíté­kokat« adó porosz militaristák hitszegése miatt kirobbant két világháborút? Kennedy eléggé reálpolitikus volt ahhoz, hogy elmenjen a bécsi találkozóra, és ezzel el­ismerte, hogy a világproblémákban nem dönt­het egyedül az Egyesült Államok, hanem azok megoldását meg kell tárgyalni az események­re alapvető befolyást gyakorló szocialista vi­lágtábor vezető — és Amerikával legalábbis egyenrangú — nagyhatalmával. Talán látja azt is, hogy a német békeszerződés megköté­sére tett javaslatot nem okvetlenül és nem­csak hisztériakeltéssel, kardcsörtetéssel lehet fogadni, s kiszivárgott hírek szerint állítólag elvetette a szakadék szélén táncolás ócska el­vét előrángató hadügyminisztériumi és egyéb nagyfejűeknek a közvetlen részleges mozgósí­tásra tett javaslatait. De nem szabad megfe­ledkezni arról, hogy egyrészt átvette a régeb­bi kormányzatok »harcias öregeit«, akik na­gyon megkedvelték a mammut jövedelmű fegyvergyártó monopóliumok részvényeinek vagdosááát, és híven őrzik »a dullesi szelle­met«. Ezeknek egyik fő külpolitikai szószólója Acheson volt külügyminiszter, a »kemény vo­nal« egyik legismertebb képviselője. Ezzel a vonallal azonban nem mindenki ért egyet a kormányon belül sem: mutatják ezt a Bowles külügyminiszterhelyettes távozásáról elterjedt és gyorsan megcáfolt hírek. De nem értenek egyet olyan közéleti személyiségek sem, mint Walter Lippman, az ismert közíró, vagy Jules Moch volt francia miniszter és a vezető angol politikusok egész sora, akik va­lamennyien nyíltan kimondják, hogy a legna­gyobb ostobaság nem elismerni az NDK-t és akárcsak mérlegelni is Nyugat-Berlin miatt a háborús kockázatot. Persze nemcsak a rossz tanácsadók viszi te erre az útra az amerikai elnököt. És hogy mennyire veszélyes irányba viszik, arra ele­gendő idézni az amerikai szenátus külügyi bi­zottságának csütörtöki megállapítását: egyes szélsőséges katonatisztek tevékenysége akadá­lyozza Kennedy politikájának megvalósítását, és háttérbe szorítja az elnök vezető szerepét! Kapóra jön a »szovjet • ultimátum« mumusá­nak falrafestése ahhoz is, hogy félretegyék az ország szociális helyzetének megjavítására ép­pen fél évvel ezelőtt az elnöki beiktatáskor megígért gazdasági intézkedéseket, vagy el­feledtessék, hogy a most zárult évi költség- vetésnek négymilliárd dolláros hiánya van.. Esetleg megfeledkezzenek arról a »fényes jő* vőről«, amelyet az új kormányzat a választási kampányban ígért, de amelyből semmit sem váltott be. A sok többi haszon között arra is jó ez a pánikkeltés, hogy a NATO-szövetsége- sekből több hozzájárulást zsaroljanak ki én­nek az agresszív tömbnek a céljaira. Amerikában divatos játék a póker. En­nek az a lényege, hogy a kártyás nagy téte­ket dob az asztalra, és így akarja rossz lapját erős ütőnek feltüntetni, vagyis blöfföl. Ken­nedy rosszul blöffölt Kuba. Laosz, Dél-Viet- nam esetében és más alkalmakkor, s most helytelen logikával úgy gondolja, a német bé­keszerződésre vonatkozó szovjet javaslatok esetében még fokozottabban kell alkalmaznia e szemfényvesztő módszert. Megfeledkezik azonban arról, hogy ebben a »játszmában« a Szovjetunióval és a béke megvédésére elég erős embermilliókkal, sőt -milliárddal áll szemben. Erről az alapvető igazságról feledkezik meg De Gaulle elnök is, aki kénytelen-kelletlen visszaült ugyan most az algériai kérdés tár­gyalóasztalához, de nagyon kétséges, hogy mennyire megjavult szándékkal, s mennyire hajlandó tudomásul venni, hogy a szabadsá­gáért hét év óta vérét hullató algériai nép egy fikarcnyit sem enged önrendelkezési jogából és hazájának területi épségéből. Ügy látszik egyébként, hogy a francia kormányra rájár a rúd: szembekerült még olyan nyugatbarát af­rikai államfővel is, mint Burgiba elnök; éles konfliktus tört ki a bizertai francia katonai tá­maszpont miatt. Tunézia függetlenné válása óta követeli Bi­zerta kiürítését, de a francia vezérkar semmi­képp sem hajlandó lemondani a Földközi-ten­ger mindkét- medencéjét ellenőrző e támasz­pontról, hosszú idő óta csak ígérgeti a kivo­nulást. Most kiderült, hogy éppen ellenkező­leg, még jobban berendezkedik rajta. Ennek hírére Tunézia népe egyöntetűleg követelte, hogy tűnjenek el végre az ország területéről a gyarmatosítók csapatai: Bizertában, Tunisz­ban és az ország egyéb helyein tüntetések sö­pörtek végig. Burgiba a hét elején a parla­mentben követelte a támaszpont és az ország délnyugati határa mentén megszállt szaharaí földsáv kiürítését. Tudni kell, hogy Burgiba ez utóbbi ígé­retével korábban a franciákhoz fordult, s ez­zel gyöngítette az algériai ideiglenes kor­mánynak azt az álláspontját, mely szerint a Szahara elszakíthatatlan része Algériának. A tunéziai közvélemény ezt rossz néven vette, és nincs kizárva, hogy Burgiba most így akarja bebizonyítani franciaellenességét. Az sem lehetetlen, hogy át akarja játszani ezt a támaszpontot a NATO-nak. Akármit akar is Burgiba, a franciák nem vették tudomásul a tunéziai nép követelését, csapaterősitésekét, ejtőernyősöket szállítottak Bizertába, s ezek összeütköztek a támaszpontot blokád alá vevő tunéziai katonasággal. Francia repülőgépek és tüzérségi erők bombázták magát a várost, ahol megszűnt az ivóvíz-szolgáltatás, zsúfolt valamennyi kórház. Tunéziai és francia erők összecsaptak a vitatott szaharai sávban is. A két ország közt megszakadt a diplomáciai összeköttetés, az ügyet a Biztonsági Tanács tárgyalja. A francia gyarmatosítók konoksága miatt afrikai hazafiak vére hullik Tunéziá­ban is. Nem oldották még meg az elsüllyedt amerikai rakétakabin rejtélyét Cape Canaveral (MTI). Az amerikai szakértők eredmény­telenül próbálják megfejteni, mi okozta a Liberty Bell ra­kétakabin elsüllyedését. Mint ismeretes, 15 perces rakétaút- jának befejezése után Grissom kapitány alig tudott megmene­külni, amikor a kabinba hir­telen ömleni kezdett a víz. Azt megállapították, hogy a tető váratlanul levált, de nem tud­ják, mi okozta ezt. Amikor egy helikopter megpróbálta kiemel­ni az óceánból a vízzel megtelt rakétakabint, kis híján maga is belezuhant a tengerbe. Mint a Reuter jelenti, Grissom mag­netofonra rögzített szavai azt bizonyítjáik, hogy az utolsó percekben minden rosszul mű­ködött. A pontos választ csak a szakértők részletes elemzőre adhatja meg. Jelenleg a rakétakabin az összes értékes észleletekkel együtt több mérföldnyi mély­ségben fekszik a tenger fene­kén, és a hírügynökségi jelen­tések szerint szinte lehetetlen felkutatni. Jelentések szerint a Liberty Bell ára mintegy öt­millió dollár kfezótt mozgott, nem is beszélve az értékes .tu­dományos anyag elvesztésével járó kárról.- * * A vandenbergi légitámasz­pontról pénteken az amerikai légierő Discoverer típusú mű­holdat bocsátott fel. A műhold kabinját a terv szerint vissza kellett volna hozni a Földre. A kísérlet nem sikerült, a szer­kezet nem működött megfele­lően, és ezért a rakétát a lev«» góbén felrobbantották.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom