Somogyi Néplap, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-23 / 146. szám

Péntek, 1961. június 23. s SOMOGYI NÉPLAP A toponári brigádvezető Madách Mihály bérelszámoló igy summázta mindannyiuk vé­leményét: — Igen becsületes, munka- szerető ember. Az ő brigádjá­val soha nincs különösebb baj. Ha kukoricát hell kapálni, szé­nát kell gyűjteni, vagy akár­milyen más feladatot kapnak, egyformán rendes munkát vé­geznek. Elve a fegyelem, a pontosság. Minden tennivalót gondosan feljegyez, s ami megjár, .azt ha kell, ki is har­colja a brigádnak. Ezért aztán roppant nagy a becsülete az az emberek előtt. S most, hogy szénagyűjtés közben a toponári határban feltűnik zömök alakja, nincs rajta semmi különös. Tapaszti Mihály 45 év körüli, energi­kus embernek látszik. Arca jó benyomást kelt, szeméből va­lami csendes büszkeség, elége­dettség sugárzik. Körülötte pezseg a munka. A tűző jú­niusi melegben szorgos asz­JÓ ÉRZÉS MÁSOKÉRT DOLGOZNI Az Arany utcában nem látni emeletes,, modem házakat, néhány új épület van csak Itt. A legtöbb ház alacsony, régi, egyszerű. Egyszerűek az emberek is. Munkások, hivatalno­kok. A 42. szám alatt lakik Iváncsics Ferencné, az Arany ut­caiak tanácstagja. Nagy munkában találom. De azért épp oly szívesen beszélget munkájáról, mint amilyen szívesen dolgo­zik az utcában lakók érdekében, 1954-ben lettem tanácstag — - mondja, a 61 esztendős kora ellenére is fürge mozgású asszony. Ismernek az embe­rek én is ismerek mindenkit. 39 évvel ezelőtt ebbe a házba jöttem férjhez, azóta itt élek. Család nincs, ketten vagyunk a férjemmel, ő nyugdíjas szobafestő. Nemcsak a háztartás gondját, baját osztjuk meg, segít tanácsi feladataimban is. — Az emberek nem támasztanak hatalmas igényeket, nem kémek lehetetlent. Nagyon sok tanácsülésen tolmácsol­tam kérésüket: A rossz kövesút, a töredezett, süllyedő tég­lajárda helyett építsenek újat. Olyan örömmel segített min­denki, amikor elkezdték a munkát! Kótai István, Deák János és a többiek is kitettek magukért. Azóta elkészült a jo ut, a rendes betonjárda. Jó érzés tudni, hogy a mi utcánk sem »-külvárosi-“ már.; $ — Igaz, van most is kérése az Arany utcaiaknak. Az új út, a járdaépítés miatt nehéz a szennyvíz és a talajvíz leve­zetése. De ezt most nem tudják megoldani, mert sem a Hon­véd, sem a Füredi utcába nem tudnák bekötni a levezető csatornát. Megértették az emberek, s türelemmel várják, amíg ez is megoldódik. Iváncsics Ferencné tagja a nőtanácsnak, a népfront vá­rosi bizottságának, részt vesz a tanács szociálpolitikai állan­dó bizottságának munkájában. Az eltelt nyolc esztendő alatt edk napot, sok hetet áldozott önzetlenül a köz érdekében; — Jó érzés másokért dolgozni. Olyan jó érzés, amikor az emberek bizalommal fordulnak hozzám egyéni és közös gandjaikbaru Sz. L. tanácsülésről tájékoztatja Iváncsics Ferencné Lukács Imrénét cs Várnai Sándornét. szonyok, igyekvő férfiak for­gatják a villát. — Igyekezni kell, sok a munka — mondja. — Ha végzünk itt, utána máris megyünk kapálni a kukoricát a határ más részébe. — Mihály bácsi egyedül dol­gozik itt a családból? — Nem, itt a feleségem is az asszonyok között. Ha én jövök, az asszonynak is jönni kell. Így legalább nem mond­hatja senki, hogy: »Hát ha a Tapasztiné nem megy, akkor én sem. Csak azért, mert az ura brigádvezető, 6 otthon lopja a napot...« Nem, ezt nem mondhatják. Hirtelen el­hallgat, kissé elgondolkodik, mintha azon tűnődnék, hogy kimondja-e vagy sem, ami a belsejét nyomja. Végre csali kiböki: — őszintén szólva, az asz- szony igen neheztel rám, hogy sohasem érek rá segíteni neki a háztájiban. Van elég dolgom anélkül is. Esetleg vasárnapon­ként kapálgatjuk a háztáji föl­dünket. Kukoricát, krumplit vetettünk bele. Mert ügye — s ezt nyomatékkel mondja —, ha egyszer szövetkezetben' dolgo­zik az ember, akkor nem a ház­táji föld az első, hanem a kö­zös. S hogy a múltról faggatom, elmondja: mikor véget ért a háború és hazajött a hadifog­ságból, úgyszólván semmije sem volt a két kezén kívül. Igaz, hogy mint cselédember­nek azelőtt sem volt sokkal jobb sora. Szívós munkával rövidesen mégis összeszedte, magát. — Sokat kellett gürcölni, míg odáig jutottam, hogy egy 46 ezer forintos házat vehettem. Most úgyszólván mindenem megvan. S ami a legfontosabb, az embereh megbecsülnek, mert1 látják, hogy elsősorban nem a magam érdekeit tartom szem előtt, csak egy vagyok közülük. S ez a legtöbb, amit kaphatok tőiül? — mondja me­legséggel a hangjában. Felesége mondja róla: — Ha hazaér este a mezőről, már rohan a másnapi dolog meg­beszélésére a tsz-iródába. Az­után pártgyűlések, vezetőségi ülések és más elfoglaltság kö­vetkezik. Van úgy, hogy éj­fél után egy órakor fekszik le, mert az a mániája, hogy ha nappal nem ér rá, akkor éjjel forgatja a Magyar Mezőgazda­ságot és a Szabad Földet. De ha jnali 4-kor már talpon van. A többi asszony nyelve is\ pereg, mint a rokka. Jókedvvel dolgoznak a férfiak is. Kiáltá­suktól, nevetésüktől hangos a határ. Mert nem lehet fenn­akadás, ahol a brigádvezető együtt érez, együtt gondolko­dik a dolgozó emberekkel, és csaki egynek tartja magát a sok közül. Kerék Imre Építők a városi pártbizottságon Mintegy tizenöt párton kívüli építőipari munkást hívott meg baráti beszélgetésre Németh Ferenc elvtárs, a városi pártbi­zottság titkára. Főként az épí­tőipar munkájáról, az építők életkörülményeiről esett szó. Javulás tapasztalható Az építők a városi párttitkár bevezetője után hozzászólásai­kat azzal kezdték, hogy úgy érzik: mostanában javult az építőipar munkája. A gyakori bírálat nem volt haszontalan. A hibák kijavításához persze az is hozzájárult, hogy ma már egyre többen tekintik élethiva­tásuknak az építőipari szak­mát. Kevés kivétellel a falu­siak is beilleszkedtek az ipari munkába, megszűnt a nagy­arányú vándorlás, lassan ki­alakul a törzsgárda. A válla­lat vezetésében egyre inkább érvényesül a szervezettség, a gazdaságos szemlélet. Buzási István mélyépítő elmondta, hogy az építőmunkások között egyre kevesebb az olyan, aki — mint mondani szokás — fe­jőstehénnek tekinti az orszá­got, igen rossz munkát végez, kerüli a feladatokat Az ilyen embereket a többség elítéli. Az építők politikai aktivitá­sa megnőtt az utóbbi időben — mutattak rá többen. — o.uiö- nösen nagy együttérzéssel fi­gyelik N. Sz. Hruscsov szovjet kormányfőnek a béke megszi lárdításáért folytatott erőfeszí­téseit. Ma a legkisebb bel- és külpolitikai esemény is felkel­ti érdeklődésüket, és azokat közösen vitatják meg. Nagyon hasznosnak ítélték a részvevők a vállalat kommu­nistáinak munkáját. A politi­kai öntudat növekedése, a fe­gyelem megszilárdulása tette lehetővé — mondották —, hogy több lakó- és középületet ha­táridő előtt adjanak át az idén. Elterjed-e a komplex­brigád mozgalom? Az eredményekhez kétségkí­vül hozzájárult a komplexbri­gádok munkája. A komplex­brigádok tagjai közösen vállal­nak egy-egy építkezést. Ha előbb teljesítik a feladatot, többet keresnek. Ezt úgy ér­hetik el, hogy ha a kőművesek nem várják, hogy a segédmun­kások mindent eléjük rakja­nak, hanem — ha úgy hozza a sor —, ők is végeznek se­gédmunkás teendőket. Az épí­tők azt mondták, hogy a komplexbrigád mozgalom jó. Ezzel megszűnt, hogy a kőmű­ves 3500—4600 forintot, a se­gédmunkás pedig csak 1200 fo­rintot keressen. Most a szak­munkás 3500. forint helyett csak háromezret kap, de a se­gédmunkás keresete se keve­sebb 1800—2000 forintnál. Ennek ellenére még ma is sok vita van a szak- és a se­gédmunkások között. A kőmű vesek gyakran úgy érzik, hogy ők károsodnak, a segédmunká sok sokszor meg nem érdemelt előnyökhöz jutnak. Takács Jó­zsef és Tibold József kőműve­sek ezt azzal igyekeztek bebi­zonyítani, hogy sok segédmun­kás kihasználja a komplexet. Többet keres ugyan, de semmi­vel sem dolgozik többet, mint azelőtt. Sőt egyesek azt várják, hogy helyettük is a kőműve­sek végezzék el a munkát. Tóth Gyula, Buzási János, Burger Ferenc, Szőke László és a többiek azonban vitába szálltak a két kőművessel és azt bizonyították, hogy lehet változtatni a hanyag segéd­munkások magatartásán. Bu­zási János a nevelés eredmé­nyeire hívta fel a figyelmet, s a saját gyakorlatából vett példá­val bizonyította, hogy a bri­gádvezető erélyes, de embersé­ges fellépése a legtöbb esetben elgondolkoztatja, s jobb belá­tásra bírja a hanyag segéd­munkásokat. A vitát végülis az­zal zárták be, hogy mindent meg kell próbálni egy-egy ha­nyagabb brigádtag megnevelé- séért, és ha már semmi sem segít, ki kell zárni. Akkor — mint ahogy Tibold József és Takács József is javasolta — kérni kell a Vállalat vezetőit, tegyék lehetővé, hogy szorgal­mas embert vehessenek fel he­lyébe. A komplexbrigád moz­galom helyes, igazságos, ered­ményes versenvforma. Meg­van a lehetőség arra, hogy me­gyénkben is jobban elterjed­jen. Mi rontja a minőséget? Az építőmunkások hozzászó­lásait önkritika jellemezte. Nyíltan feltárták azokat a hl bákat, amelyek gyakran za­varják a munkát, kárt vagy késedelmet okoznak, önmagu­kat se kímélték. Említették, hogy gyakran nem becsülik egymás munkáját, összefröcs- kouk a falat, leverik a vakola­tot, bepiszkolják a kitisztított helyiségeket mondván, hogy majd rendbehozzák őket má­sok. Pedig egy kis vigyázattal elkerülhetnék mindezt. Az sem ritka, Hogy az idősebb építő- munkások az ipari, tanulókkal növeltetik saját termelési ered­ményüket, s indokolatlanul magas keresetre tesznek szert. Ennek pedig az ipari tanuló , ___ látja kárát, mert vajmi keve­f oglalkoznak vele. ................ Akad még szervezetlenség is F öldes Mihály: (28) zett. Kitűnt ebboi a feszült csendből, amelyben még egy; csizmatalp súrlódása a padlón; is lármának hangzott. A szó-j nők összeszedve magát, felki­áltott: — Ez volt a második gyár mohácsi vész! És még emeltebb hangon tette hozzá: — Most arról van szó, eltűr­jük-e, hogy ránkszakadjon a harmadik mohácsi vész is! Bartus megdöbbent attól a- vihartól, amelyet ez a kérdési a hallgatóságból.: tör­Bartus megállapította, hogy megjntcsak a német hódítókkal százaléka teljesen megsemmi­ezt csak német anyanyelvű szövetkeztek, akik most már a sült, a maradék allapota vég­ember mondhatta, mert a há- D h 0 elméletét 2et^ejl, leromUüü Igaképes lo, rom német szót igen szabályo- Drang nacn üstén eimeietex példaul> egy sem maradt a mi san ejtette. Felkiáltására újabb kibővítették a Lebensraum- és falunkban 1945-ben. Elképzel- .. _^...... t apsorkán felelt. Az egész te- a Herrenvolk-fantazmagóriák- hető, mekkora zavart idéz fel ’,. rém dübörgött, kiáltások kai is. Alfred Rosenberg és az ilyen helyzet egy agráror- “ , hangzottak el, s a tenyerek társai' nyíltan kimondták, hogy szágban. Csak Budapesten Mintha csak vezényszóra egyre verték az ütemet. Vég- a lengyelnek, a csehnek, a íoo 000 lakás vált lakhatatlan- tént volna, a teremben leVők re a szónok folytathatta. szlováknak, a magyarnak és a ná, de épület nem maradt egyszerre kiáltották: „ __..... románnak nincs keresnivalója egyetlenegy sem. A hitlerista „ , .- Ez a politika zúdított Európá5an. Egy Münchenben tábornokok parancsára fel- ~ Seiuíí mérhetetlen szenvedéseket az kiadott térképen már 1938-ban robbantották az ország1 összes — Pedig az oberländerek, első világháború idején a pé- a Dunáig Gross-Deutschland- hídjait és nem kímélték meg straussok, brentanók és a reak- pekre, és közöttük a magyar nak tüntették fel az egész Nyu- még az úgynevezett áteresze- tivált náci tábornokok é^nen népre is. Galícia, Wolhynia, gat-Magyarországot. De a ha- két sem. Felszaggatták - ----­; a munkában — mutattak rá a felszólalók. A legtöbbször év [végén tapasztalható ez, amikor [a vállalat arra törekszik, hogy z évközben történt lemaradást mindenáron behozza és az épü- ma-£ieteket; átadhassa rendeltetésé­nek. Ilyenkor előfordul, hogy \a különböző szakiparosok munkái keresztezik egymást. Hogy a feladatot mielőbb meg­oldják, bevakoltatják, befestik az épületet. A vízvezetékszere­lők azonban csak később érnek rá, hamarosan tehát újra vé­sik, leverik a falat, a vakola­tot. Nemegyszer rossz az épí­tőanyag, a tégla, de főleg a homok minősége. Az utóbbi miatt egy-kettőre leomlik a va­kolat. Már többször szóvá tet­ték ezt a vállalat vezetőinek. Ez ideig semmi sem történt. Többen szóvátették, hogy az épületátadások ideje általában év végére esik. A téli hónapok azonban nem kedveznek az építőiparnak. Nagy a fagykár. Több, tavaly télen átadott tsz- istállónál éppen ezért mégegy- szer el kell végezni a tataro­zást. Ez kárt okoz a népgazda­ságnak. Jó lenne, ha az átadá­sok idejét a nyári hónapokra tűznék ki, s télen nem dolgoz­nának. Németh Ferenc elvtárs ezzel kapcsolatban megjegyez­te, hogy valóban ez volna a he-K-es, azonban nálunk arra is gondolnak hogy az építőmun­kásokat télen is foglalkoztas­sák. Ahhoz, hogy a javaslatot elfogadják, hosszabb időre, s az eddig érvényben levő ren­delet, s gyakorlat megváltozta­tására volna szükség. Sok múlik a tervezésen is A munkások utaltak arra,- szeretnék, ha műszaki veze­tőik többet törődnének a ter­vek teljesítésével. Nem egy olyan akadt közöttük, aki fity- tyet hány a munkára és a ja­vaslatokra is. Szőke László fes­tő arról panaszkodott, hogy amikor egy alkalommal szóvá tette a hibát az egyik műsza­kinak, így válaszolt: »-Mit tö­rődsz te vele, majd az okosok eldöntik.« Az ilyen műszakia­kat elítélik a munkások — hangsúlyozták. Többen java­solták, jó volna, ha a műsza­kiak se fix fizetést kapnának* hanem az elért eredmények után béreznék őket. Külön kiemelték, hogy a gazdaságos, jó építkezés függ a tervezéstől is. A tervezők gyakran irreális utasításokat adnak, olyan drága építőanyag felhasználását írják elő, ame­lyeket nem lehet beszerezni. Meg kellene beszélniük a ter­vet a gyakorlati emberekkel, a kivitelezőkkel is. Akkor nem fordulna elő, hogy többször is megváltoztatják a tervet, mire az épület elkészül. Az építők hangsúlyozták, hogy közös: erővel a meglevő hiányosságok megszüntethetek. A művezetők, a vállalat veze­tői emeli" a szervezettség, a munka gazdaságosságának színvonalát. Erre utalt Németh elvtárs is, amikor, összefoglal­ta a baráti beszélgetést. A több mint két óráig tartó, őszinte bizalomtól áthatott esz­mecsere hasznosnak bizonyult. A munkások azt kérték a párt- bizottságtól, hogy gyakrabban keressen módot hasonló talál­kozásokra. Sz. N. Disszidens magyar kasszafúrókat fogtak el Párizsban Párizs (MTI). Mintegy (negyven kasszafúrást követett ►el Párizsban Simon István 33 (éves és Mészáros Antal 25 éves ii ■ -> , , ,, ví » n I IJ , P ^ , , u 111-11 111 , in i I.H ■ 1-, - - - . . X «, , n t^ ^ ^ (ÍÍ!*15!7.1 ^ OID^DO lC ICOZOtit Ők Doberdó és Flandria katona- zaárulók nem okultak. Újra úti síneket, hasznavehetetlen- ^ tarják- Már megint törtek be a hl-res pdrizsi Zsoké *------ü.- ---------1. —------ « német né tették a telefonvonalakat, a tak egy térképet, amelyen jg és megfúrták k övet- rádiót, minden hírközlő bérén- dánost riflnímrf temetői tele vannak magyar odadobták a népet a hősi halottakkal. Julier Ferenc, imperializmusnak. És a követ- rádiót, minden hírközlő bérén- dapest délnémet váro6. Gya-JpáncélszekrényL Horthy egyik katonai szakíró- kezmény? A 9 milliós ország dezést. Ehhez fogható vandál ir-árfiőit Z ja állapította meg, hogy »-Ma- fiaiból megöltek 500 000-et, pusztítás soha nem érte még .. ~f, gyarország végeredményben a rokkanttá, beteggé, keresetkép- Magyarországot. A hitleristák Salmaznak bennünket. A haté-; világháborúban közel 3 800 000 telenné tettek 250 000-et. Való- elraboltak 60 000 gépkocsit, rainkon léggömböket küldenek katonát adott. Ennek a tömeg- sággal megtizedelték a lakos- 2500 mozdonyt, rengeteg va- át, igyekeznek elárasztani ben-) nek még a fele sem úszta meg ságot a háború okozta járva- gont, minden folyami gőzöst és nilT>]_L tömöttől íM-wnia+tV simán a világháborút, ahogyan nyokkal együtt. El ne feledjük: uszályt Rátették kezüket a ‘ £ ezt a veszteség mutatja. A tönkrement 35 milliárd arany- Nemzeti Bank egész arany- magyarokat bérelnek fel, hogy/ veszteség elesettekben és el- pengőt kitevő értékünk. A ma- készletére, felnyitották a tre- titokban visszatérjenek ide és5 haltakban 661 000 fő, sebesül- gyár gyáripar szinte teljes égé- zorokat és elloptak sok millió annyit ártsanak nekünk r tekben 743 000, foglyokban 734 szében elpusztult. Gépeinket a dollárnyi műkincset, értéket. ... , . , , ’ * ezer.« Rettenetes károk érték szakmunkásokkal együtt Auszt- Pusztaságot, füstös romokat amennylt csaK: JuanaK. ^ ^ az országot, az urak emberte- riába és Németországba húr- hagytak maguk után. Egy sztenton hang félkiál-; len kisebbségi politikája sírba colták. Ami itthon maradt, azt Az igazgató az indulatos be- tott: tette a régi Magyarországot, felrobbantották vagy más mó- szédtől elfáradt. Meglátszott __ Kötélre a bitangokkal! D e a vezetők mégsem tanul- dón tették hasznavehetetlenné, rajta, hogy átéli minden mon­Äk. A két világháború között A magyar állatállomány 65 datát És a hallgatóság vele ér- (Folytatjuk.) Simonnak műlába van, s »falábú Simon« néven ismerték a párizsi alvi­lágban. A rendőrség végül is a műlábú betörő hírneve alap­ján jutott a két disszidens bű­nöző nyomára. Szerda óta mindketten a párizsi Santé fogház lakói. A csokonyavisontcsi fmsz f. hő 25-én táncmulatsággal egybekötött Sürdőmegnyitó bált tart, melyre mindenkit szeretettel vár a vezetőség. Ételről, italiól gondoskodunk. Ez alkalommal délelőtt a kisárnbázban vásárt rendezünk, ahol különböző újdonságokkal várjnk kedves vásárlóinkat. (3719)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom