Somogyi Néplap, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-16 / 140. szám
« Péntek, 1961. június 16. SOMOGYI NÉPLAP Hruscsov elvtárs beszámolója a bécsi találkozóról (Folytatás a 2. oldalról.) Húsz évvel ezelőtt háborút kényszerítettek a szovjet népre, történelmünk legnehezebb s legvéresebb háborúját. Az el lemség Moszkva kapuinál állt, eljutott a Volgáig, elfoglalta és elpuszította a szovjet terület jelentős részét. A Szovjetunió azonban állta az .ellenség rohamát és győzött ebben a háborúban. Elmentünk Berlinbe, megbüntettük azokat, akik kirobbantották a háborút. • Nem akarunk még egy világháborút — békét akarunk! A szovjet nép jó megértést teremtett a Német Demokratikus Köztársaságban élő németekkel. A Szovjetunió és • a Német Demokratikus Köztársaság között a legjobb kapcsolat alakult ki, megerősödött az a meggyőződés, hogy nem ellenségeskednünk, hanem barátkoznunk kell, és hogy ez a barátság hasznos és előnyös mindkét népnek. A szovjet emberek jó viszonyt akarnak a nyugat-németországi németekkel is. Népünk barátságot akar a franciákkal. Velük együtt harcoltunk a hitleri Németország ellen, és mindegyikünk saját tapasztalataiból tudja, mi az a fasizmus, mi az a háború! Barátságot akarunk az angolokkal, az amerikaiakkal, a nor végokkal és a Hitler-ellenes koalíció más népeivel, amelyekkel vállvetve harcoltunk a békéért. Semmi okunk sincs rá, hogy összevesszünk bármelyik néppel, barátságban és megértésben akarunk élni az összes népekkel. Ezért javasolja a Szovjetunió, hogy más országokkal együtt kössük meg a német békeszerződést. És ezt a békeszerető lépést nevezik fenyegetésnek, sőt agresszív cselekménynek! Így azonban csak azok beszélnek, akik igyekszenek megrágalmazni és eltorzítani szándékainkat, a hazugság mérgével megfertőzni a népek gondolkodását. Kérünk mindenkit, helyesen értelmezzenek bennünket: nem lehet tovább halogatni a német békeszerződés megkötését, az idén meg kell valósítani a békés , rendezést Európában. Felhívjuk mindazokat az országokat, amelyek Németország ellen harcoltak, vegyenek részt a békeértekezleten, amikor megállapodás történik annak összehívásáról. A kérdés most nem az, hogy aláírjuk-e a x békeszerződésit vagy nem, hanem az, hogy ezt a békeszerződést a két német állammal, a Német Demokratikus Köztársasággal 'és a Német Szövetségi Köztársa7 Sággal, vagy egy német állammal kötjük-e meg, és hogy a békés rendezésben mindazok az államok részt vesznek-e, amelyek Németország ellen harcoltak, vagy csupán egy részük. Bizonyos országok kormányai jó előre bejelentették, hogy neim vesznek részt a békeértekezleten. A Szovjetunió természetesen sajnálni fogja, ha bizonyos államok nem hajlandók aláírni szerződést. a német békeMi mindig arra törekedtünk és arra törekszünk, hogy a német kérdés békés rendezéseben a Hit- ler-ellenes koalíció minden tagállama részt vegyen. Ha néhány ország nem hajlandó részt venni a békeszerződés megkötéséről folytatandó tárgyalásokon, ez nem állít meg bennünket, és más országokkal együtt, amelyek ezt óhajtják, aláírjuk a béke- szerződést a két német állammal. Ha a Német Szövetségi Köztársaság nem hajlandó aláírni a békeszerződést, aláírjuk a Német Demokratikus Köztársasággal, amely már bejelentette, meg akarja kötni a békeszerződést, és hozzájárulását adta, hogy területén Nyugat-Berlin szabad város létesüljön. Nyugaton egyesek azzal fenyegetnek bennünket, hogy ha aláírjuk a békeszerződést, azt nem fogják elismerni, sőt fegyvert alkalmaznak, hogy megakadályozzák végrehajtását. Nyilván megfeledkeznek róla, hogy most már más idők járnak. Ha a Szovjetunióval szemben folytatott erőpolitika korábban is. eredménytelennek bizonyult, most annál inkább kudarcra Van ítélve. A Szovjetunió ellenzi az erőszak alkalmazását az államközi kapcsolatokban. Mi a nemzetközi vitás kérdések békés rendezése mellett vagyunk. De mindennemű erőszakra megfelelő választ tudunk adni, s van mivel megvédelmeznünk érdekeinket. Az imperialista államok képviselői módot akarnak találni, hogy a felszabadító eszmék ne terjedjenek tovább Minden népnek joga van független éé szabad nemzeti létéhez s egyetlen államnak sem szabad beavatkoznia más országok belügyeibe. A tőkés országokban osztályharc folyik. A népek küzdenek elnyomóik ellen, küzdenek a reakciós rendszerele ellen. Ezeket a folyamatokat megállapodás útján rendezni nem lehet. Az, aki ebben a kérdésben megállapodást keresne, azt bizonyítaná, hogy nem érti meg a történelmi eseményeket, nem érti meg a társadalom fejlődésének törvényeit. Véleményünk szerint a nyugati hatalmaknak, különösen pedig az Egyesült Államoknak azt kell elsősorban belátniuk, hogy a szocializmus már szilárdan megvetette lábát a világon, s ezen senki sem tud változtatni. Ismeretes, hogy a nyugati hatalmak uralkodó körei terveket dolgoztak és dolgoznak ki a szocialista rend felszámolására. Ezek a próbálkozások azonban vereséget szenvedtek és szenvednek a jövőben is. El kell fogadni azt a tényt, hogy a világon két társadalmi rendszer létezik, s a szocialista és a kapitalista államok kapcsolatait úgy kell kiépíteni, hogy biztosítsuk békés együttélésüket. Ez az egyetlen ésszerű út az államközi kapcsolatokban, amely a béke biztosításához vezet. Érdemes és szükséges volt megtartani a bécsi találkozót Amikor a laoszi kérdésről tárgyaltunk Kennedy elnökkel, kitűnt, hogy megítélésünk hasonló. Én kijelentettem, hogy ennek a kérdésnek a rendezéséhez biztosítani kell a független és semleges Laosz megteremtését Ugyanakkor szabatosan el kell különíteni a külpolitikai kérdéseket a belpolitikai kérdéseiktől. Laosz belpolitikáját nem határozhatja meg sem a Szovjetunió, sem az Egyesült Államok, sem más ország. Ha valamely más országok fogják megállapítani, hogyan éljen Laosz és milyen kormánya legyen, akkor ez már nem független, semleges, hanem kívülről irányított Laosz lesz. Ez pedig megengedhetetlen. Á Laoszban tevékenykedő három politikai erőnek kell létrehoznia olyan kormányt, amely, a függetlenség és a semlegesség álláspontjára helyezkednék. A Szovjetunió üdvözölni fogja az ilyen politikát és evégett minden tőle telhetőt elkövet. Mindezt elmondtam Kennedy elnöknek. Az a benyomás alakult ki bennem, hogy' az elnök érdeklődéssel fogadta az elmondottakat. Kijelentette, hogy országainknak befolyást kell gyakorolniuk a megfelelő laoszi politikai csoportokra, hogy azok megállapodásra jussanak az egységes kormány létrehozása és programja tekintetében, mégpedig a függetlenség és a semlegesség elismerése alapján. Mi ésszerűnek tartjuk ezt a megítélést. Szilárd meggyőződésünk, hogy senkinek nem szabad beavatkoznia Laosz belügyeibe, mivel bármely fél beavatkozása rendkívül veszélyes következményeket rejt magában. Figyelmesén és óvatosan kell megközelíteni a laoszi probléma megoldásét, és nem szabad olyasmit tűrni, ami megronthatná a laoszi békés rendezés lehetőségét. Folytatjuk erőfeszítéseinket, hogy békés rendezést biztosítsunk Laoszban. Ugyanerre szólítjuk fel a genfi tárgyalásokon részvevő többi államot Kennedy elnökkel folytatott megbeszéléseinken kiderült, hogy különbözőképpen értelmezzük az államok békés együttélését. Az elnök megállapításainak lényege az volt, hogy valamiféle gátat kell emelni a népmozgalmak útjába, ha hazájukban olyan rendet akarnak teremteni, amely nem tetszik a nyugati államok uralkodó köreinek. Ilyen álláspont esetén egyezményt kellene kötni és kötelezettséget kellene vállalni más államok ellenőrzésére, az azokban fennálló rend bármiféle megváltoztatásának megakadályozására még akkor is, ha a nép felkel e rend ellen. Ebből az adódik, hogy ha valamely ország népe változtatni akar társadalmi-politikai rendszerén, ezt nem szabad! megengedni.. Érthető, hogy ez egészen helytelen álláspont és mi természetesen nem érthetünk egyet vele. Senki sem képes megállítani a népek szabadságra való törekvését. Azok a rendszerek, amelyek népek elnyomásán és kizsákmányolásán épülnek fel, nem szilárdak, nem létezhetnek örökké. És bármilyen ravasz legyen a kizsákmányolás és az elnyomás rendszerének felépítése, a népek mégis csak kivívják a szabadságot és lerázzák magukról az elnyomókat. Ezt akartam elmondani önöknek, elvtársak, az Egyesült Államok elnökével folytatott megbeszéléseinkről. Meg kell jegyeznem, hogy általában elégedett vagyok ezekkel a megbeszélésekkel. Ha önök megkérdeznék: érdemes volt-e megállapodni ebben a találkozóban, érdemes volt-e megtartani, én gondolkodás nélkül azt válaszolnám: ezt a találkozót érdemes volt, sőt szükséges volt megtartani. Az Amerikai Egyesült Államok elnökével lefolyt megbeszéléseken egyik fél sem kerülte a legkényesebb kérdés felvetését és megvitatásét. Azt lehet mondani, hogy ez őszinte beszélgetés volt. A magunk, részéről figyelmesen meghallgattuk az Egyesült Államok kormányának álláspontját és több fontos nemzetközi kérdésben részletesen kifejtettük a szovjet kormány álláspontját. Már ez önmagéban is nagyon jelentős. Természetesen senki sem várta, hogy teljes megegyezésre jutunk, hiszen any- nyira eltérő irányban halad a két állam, hogy erre nem is lehetett számítani. Az a benyomás alakult ki bennem, hogy Kennedy elnök megérti azt a nagy felelősséget, amely e két hatalmas állam kormányaira hárul. Szeretném remélni, hogy ez a felelősségtudat megmarad a jövőben is, és lehetséges lesz megoldani a megérett nemzetközi kérdéseket, eltávolítani az akadályokat a tartós békéhez, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak megjavításához vezető útról. Országaink kapcsolatai jelenleg sok kívánnivalót hagynak ’S ezért a helyzetért nem lehet a Szovjetuniót hibáztatni. Mi azonban szeretnénk hin- ní, hogy eljön az az idő, amikor a szovjet—amerikai viszony megjavul, és ez jótékony hatással lesz az egész nemzetközi helyzetre. Bécsben, elmondhatom, sűrített munkaütemben dolgoztunk. Az a tudat, hogy a nagy Szovjetuniót képviseljük, lelkesített bennünket, megköny- nyítette feladatunkat. Tudtuk, hogy a szovjet nép, a szocialista országok népei egyöntetűen támogatják lenini külpolitikánkat. A mi oldalunkon van világszerte az emberek százmillióinak rokonszenve. A szovjet kormány továbbra is teljes következetességgel folytatja a békés együttélés lenini politikáját, a béke és a népek közötti barátság erősítésének politikáját. (MTI) Földes Mihály: (22) Ezeket jegyezte fel: »Voltaképpen két, sőt három határ van Magyarország nyugati részén. Az egyik a műszaki zár. Ezt sem könnyű feltörni. A másik a határvédelmi szervek ébersége. A harmadik a legkülönfélébb fegyvernemek és a lakosság együttműködése. A határőrök, a munkásőrök és a rendőrök bámulatos segítséget kapnak a hazafias csoportok tagjaitól, a kiszesektől, de külön-küiön minden egyes lakostól. Ez utóbbiak úgy vizsgálgatják az eléjük kerülő idegeneket, mintha ez lenne a hivatásuk. Ezt a háromszoros határzárt valóban nehéz feltörni. A lehetőségekről külön i javaslatot készítek, s ezt legközelebb továbbítom, hoPv azonnal hasznosítani lehessen. Most új feladatot tűzök magam elé.« Utóiratként hozzátette: »Megtaláltam, akit kerestem.« A feljegyzést postán szándékozott a városba küldeni. Nyugodtan megtehette. A saját találmánya. volt az a módszer, amely a. küldeményt az illetéktelenek kíváncsisága elől védte. A címzett se volt védtelen. A bonyolult rendszabályok egész hálózata biztosította. Az álpap már tudta, kit kell elnémítania. Vadász Imrét, a határőrök parancsnokát. De meg akarta szerezni az aknamező térképét is. Ezt tartotta a nehezebb feladatnak. Leruhtúh « Mesőggasdaságri Gépkezelő Szakközépiskola alapjait í »Mezőgazdasági 5 Szakközépiskola.« NEGYEDIK FEJEZET Az ebéd előtt két kellemetlenség érte. Először is rájött, hogy a bőröndjét valaki felnyitotta. Azokból az apró kis jelző eszközökből olvasta ki ezt, amelyeket a csukószerkezet körül helyezett el, s amelyeket más nem vehetett észre. Valaki meglátta a bőröndiét és kutatott benne. Kicsoda? A vénkisasszony? Ez könnyen lehetséges. Az ilyen idős nők néha betegesen kíváncsiak. Persze, az üres bőröndben nem találhatott semmit. A hangfogós pisztolya — ezt gyorsan megnézte — érintetlenül a helyén pihent a dupla fenék mélyén. Könnyen napirendre térhetett volna tehát az eset felett, ha nem gondol arra, hogy a vénkisasszony új lakót fogadott. Bartus gyakorlott »hírszerző« volt. Többször járt Franciaországban, Belgiumban, Angliában, Norvégiában. Mindig iren kemény feladatokkal bízták meg. Később éppen azért lett oktató, mert voltak tapasztalatai. Nem szerette hát a véletleneket. A jelenségek okát mindig tudni akarta. Ezért kézenfekvőnek találta azt a feltevést, hogy az új lakó nem olyan ártalmatlan hivatalnok, mint amilyennek látszik. Az új lakóval az ebédnél találkozott. A vénkisasszony mutatta be: — Kocsis Péter. — Fabinyi István. Az álpap feltűnés nélkül jól megnézte Kocsis Pétert. Egyen Gépkezelő szaK.KozepiSK.OM.« Látszólag nem sokat jelent ez a név, legfeljebb annyit, hogy olyan'intézményről van szó, ahol mezőgazdasági ismereteket sajátíthatnak el a hallgatók. Valóban így van. De ahhoz, hogy az új iskolában gépkezeléssel ismerkedhetnek a tanulók, elég sok és megfeszített munkára volt szükség. Tavaly nyáron kezdték a ként olvasta le róla a tulajdon-Sszervezést a tabi gimnáziumságait. A jellem tani órákon5b?n; Azért Tabon, mert egy- ...... , .. 2 reszt a gimnázium teremmszo»blattolásnak« neveztek ezt a2 . ... .. , . F-nyai itt tettek lehetove, más módszert. És az »adatokat«g ° , .... ,, , .. . F reszt a község es kornyéké menyomban összegezte. így: »A* .. ...... „ . . ° . 7Ázogazdasagi jellegű, s a járás neve: Kocsis Peter. Az életko-5$ ... , , . , , ra körülbelül harminc. Közép-** zekhelyen gépállomás is van, termetű. Jó alakú, sportoló«0*10* a gyakorlati ismereteket ember. A haja sűrű, gesztenye-*elsajátíthatják a tanulók. színű A homloka magas, a kp- Jj Nyáron kezdődött meg a panyaja jo alakú, a vonásai/ , szabályosak. A szűrne világos-iszert,e2es’ ezert kezdetben úgy barna és élénk. Az öltözéke5?Ióts20tí> hogy gondot okhz egyszerű. Régóta viseli. »Benne van a teste.« A két keze erő-; teljes, napbarnított, nem égé-; szén »hivatalnok-kéz«. Persze, ez önmagában még nem jelent; semmit. Szívesen és sokat be-; szél. Ez jó. Elsősorban azoktól: kell tartani, akik nem. beszél-; nek sokat. A tekintete nyílt. Nincs benne semmi abból az: árnyékból, gondból vagy külö-: nős figyelemből, ami a kényes szolgálat embereit jellemzi. Nos: egyelőre ettől az embertől nem kell félni.« És miután erre a következtetésre jutott, némileg helyreigazította önma imajd a tanulók kiválogatása. \llvenkor már javarészt csak (azokra lehet számítani, akik a középiskolai vagy munkahelyi if elvételen nem jelentek meg. }.Kellemes csalódás érte Hausz (Gyulát, a gimnázium igazgatóíját. A jelentkezési felhívást (követő néhány hét alatt a £szükségesnél jóval több felvételi kérelem érkezett be. Volt (lehetőség a válogatásra. Elcő- {sorban a falusi fiatalok keralgát. »De azért figyelem, figye-jj^. lem. tek szóba, ők az iskola végeztéÓf oly tatjuk.) vei minden bizonnyal vissza is mennek községükbe. Figyelembe vették a tanulmányi eredményt is, így sikerült 3,78 átlageredményű első évfolyamot indítani. A gyakorlati oktatáshoz szükséges kézi szerszámok hiányoztak az első napokban. 40 satu, ugyanennyi kalapács és más eszköz kellett. Ekkora mennyiséget azonban sehol sem tudtak beszerezni. Pénz volt, de az igazgató hiába utazott Pestre, Pécsre, Székesfehérvárra, legfeljebb néhány kalapáccsal tért vissza. A satuk nagy részét végül a gépál lomás adta. A nehézségekre mi sem jellemzőbb, mint hogy B. Major Piroska, a megyei tanács művelődésügyi osztálya középiskolai előadójának javaslatára, a szakfelügyelők minden vidéki útjuk alkalmával betértek az fmsz boltokba kalapácsért, satuért. A Tabi Gépállomás és a Somogy megyei Finommechanikai Vállalat anyagbeszerzője is segített az iskolának. Voltak kéziszerszámok, amiket a kaposvári Táncsics Gimnázium 5-fT-es osztálya készített Vénül is összejött egy minimális szerszám készlet, a többit a tanulók elkészíthették. Már saját gyártású kalapácsok, szegecsfejezők és vasfűrész keretek várják az új elsősöket. Az első évben az általános lakatos ismereteket, a kéziszerszámokat tanulmányozták, a szükségességét. A szakoktatás nehézségekbe ütközött. Szerződés szerint ugyanis a gépállomásnak kellett volna biztosítani az elméleti és a gyakorlati szaktárgyak előadóit. A kijelölt mérnököt azonban elhelyezték Tabról. Csak jóval később sikerült új előadót kapni, a gyakorlati oktatást pedig két szakmunkás végezte. Az első évfolyam a sok nehézség ellenére sem vallott szégyent. Az idei tanévben már nem kell keresni szakelőadókat. Az oktatási módszerek beváltak. Elérték a leglényegesebb célkitűzést: a tanulók megszerették az újfajta iskolát. Az új jelentkezők főként azokból a községekből jöttek, ahonnan már van az iskolának tanulója. Somogyjádról, Ber- zencéről kérték felvételüket a legtöbben. »Hallottunk róla, és szeretnénk mi is ide járni- — mondták. És amig tavaly egyetlen jeles vagy kitűnő tanuló sem volt a pályázók között. most hatot felvettek. Sőt az új elsősök között 12 tanuló társadalmi ösztöndíjat is lutp egy- egy tsz-től. Mindez éltes bizonysága annak, hogy érdemes volt küzdeni az új oktatási tornáért a tabi gimnáziumnak és a megyei tanácsnak, hisz nagy szükség van az érettségivel és szaktudással rendelkező fiatipontos méretezés szabályait es lókra a mezőgazdaságban.
